Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1995/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 57. kötet, 1995. 1-2.füzet

Judik Mária

Kolozsvár klasszicista–empire kapui

Ötven évig kallódott kiadatlanul Judik Máriának Kolozsvár empire műemlékeirõl írt tanulmánya. A szerzõre ma már csak idõsebb pályatársak emlékeznek, s legtöbbjük mit sem tud arról, hogy õ a lelkiismeretesen végzett könyvtárosi (osztályvezetõi, aligazgatói) teendõi mellett kutatómunkával is foglalkozott. Pedig kézirata, melyet több példányban, folyamatosan bõvítve írt, komoly elõtanulmányokról, a klasszicista, illetve empire stílus alaktanának alapos elsajátításáról tanúskodik. Ez segítette hozzá, hogy fölmérje és szakszerűen leírja XIX. század eleji műemlékeinknek ezt a csoportját.

A régi kolozsvári polgárcsaládból származó Judik Máriát (1905–1976) budapesti banktisztviselõi szolgálata után 1941-ben nevezték ki a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz. Állását Entz Gézával egy idõben foglalta el, s ez a kapcsolat művészettörténeti érdeklõdését is meghatározta. Tájékozódását Felvinczi Takács Zoltán, Kelemen Lajos és Jakó Zsigmond is hathatósan segítette. Nyilvánvalóan ez a kör irányította figyelmét az addig alig tanulmányozott empire emlékekre s doktori disszertációnak szánt dolgozata elkészítésére.

Eredeti szándéka szerint a kolozsvári klasszicista-empire épületek teljes számbavételét tervezte. Mi több, kiterjeszteni gondolta ilyen irányú kutatásait Erdély más területeire is; ez azonban csak terv maradt. Kéziratának csak kis része foglalkozik ezzel, hogy végsõ soron e stíluskorszak szép arányú faragott kapuinak, kolozsvári emlékeinek számbavételét végezze el. Ezt az összefüggõ részt emeltük ki közlésre az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóiratában.

A nyilvántartásba vett és szakszerűen leírt kapukat ismét sorra járva, azt állapíthattuk meg, hogy a 42 közül 7-nek csak kõkerete maradt fenn mindmáig, 6-nak a díszítése (kapu- vagy orommezeje) hiányos, 1 pedig a belvárost sem kímélõ bontások során tűnt el véglegesen.

Kéziratának bevezetõjében Judik Mária a tervezõk, mesterek, kõfaragók anonimátusát emlegeti föl, megjegyezve, hogy e kor tanulmányozása elhanyagolt területe volt a magyar művészettörténeti vizsgálódásoknak. Mára azonban a kutatás ezen a területen is sokat törlesztett. Különösen B. Nagy Margit levéltári földerítõ munkájának köszönhetõen[1] számos pallér, kõfaragó neve bukkant föl az ismeretlenségbõl.

Judik Mária 1945 nyarán készült el tanulmányával, de annak tervezett, nagyobb földrajzi szórású bõvítésére és esetleges kiadására a zaklatott történelmi változások korát élõ Kolozsváron maga sem látott lehetõséget.

(M.J.)

*

A klasszicista épületek kedves, meleg dísze a fafaragással, esetleg kazettás berakással díszített széles kapu. Formája rendszerint félköríves, nyomottabb íves, ritkábban egyenes záródású. Gyakran kereteli két pillér vagy két oszlop, tetején antik urnával. A szabadon álló pilléreket néha a falba simuló félpillérek helyettesítik, melyeknek fejezetét zárókõvel koszorúzott körív köti össze.

Ilyen kapukkal találkozunk meglepõen nagy számban Erdély városaiban, így Kolozsváron is. A változatos díszű empire kapuk hozzátartoznak a történelmi városmagok hangulatos utcaképéhez.

Az Itáliában fogant, de francia földön kiteljesedõ klasszicizmus virágkora a XIX. század elsõ évtizedére esik, és Napóleon császári birodalma után Franciaországban az empire nevet kapta. Eredetileg Napóleon császári udvarának pompás, egyiptomi elemeket is magába foglaló stílusát nevezték empire-nak, és fõleg iparművészetre, belsõ építészetre alkalmazták. Késõbb kiterjedt a fogalom a Napóleon utáni évtizedek polgáribb művészetére is.

A klasszicizáló építészeti stílus könnyen tért hódított Magyarországon és Erdélyben is. A latinos műveltségű magyarság elõtt nem volt ismeretlen az antik művészet, iparosságunk az antik mintákon gyakorolta rajzkészségét.

A magyar klasszicizmusból hiányzik azonban az empire napóleoni pátosza. Hiányzik ugyanakkor a porosz klasszicizmus rideg fensége is. Barátságosan elõkelõ, polgárias szellem hatja át. A magyar antikizáló alkotásokat világos szerkezet, egyszerű tagolás, nyugodt ritmus és finom arányok jellemzik.

Magyar földön a klasszicizáló stílus egy-két évtizednyi késedelemmel jelentkezik, ezzel szemben Magyarországon és Erdélyben egyidejűleg hódít teret. Erdélyben, ahol már a barokk stílus is antikizáló volt, minden zökkenõ nélkül talált talajra a klasszicizmus stílusformája.

Az erdélyi fõkormányszék áthelyezése Kolozsvárra 1790-ben igen kedvezõen hatott az építészeti tevékenységre. A város ismét politikai és művelõdési központja lett az országrésznek. Fõuraink egymás után emelték klasszicizáló stílusú palotáikat, városi házaikat. Így történt ez Kolozsváron kívül más városokban is, például Enyeden (a kollégium), Zilahon (a tanácsház), Szamosújváron, Erzsébetvárosban, Segesvárt, Nagyszebenben.

Olyan nagyszabású antikizáló stílusú kastélyokat nem találunk itt, mint Magyarországon, de a vidéki kúriák s mágnásaink néhány kastélya igen változatos képet mutat.

A kolozsvári klasszicista építészet általában szerényebb, polgáribb, mint a magyarországi városoké. Kisebb feladatokhoz kellett idomulnia. Mai lepusztult állapotukban is kitapinthatók finom arányaik, ízléses megoldásaik.

A klasszicizmus stílusában alkotó kolozsvári építészek – az olasz Carlo Justit, a Toldalagi–Korda palota alkotóját kívéve – magyarok voltak (Sós Márton, Tóth György, Horváth Pál, Keresztesi György, Szõcs Dániel és mások), meghitt, barátságos kapuiknak tervezõit, illetve kõfaragóit azonban nem ismerjük. Feltehetõ persze, hogy az épület tervezõje egyben a kapu tervezõje is, de erre nem mindig találunk biztos támpontokat.

Miután a céhrendszer 1872-ben megszűnt, följegyzés nem õrzi a régi mesterek munkásságának emlékét. Úgy látszik, a klasszicista házak építtetõi nem becsülték sokra a házaikat díszítõ kapukat, mert családi levéltárakban sem találunk készítõikrõl, mestereikrõl följegyzéseket.

Kõfaragók, mesterek neve mégis fölbukkan, s bennük kell sejtenünk egy-egy míves kivitelezésű kapu készítõit. Ilyen névsorokat tartalmaz a Kolozsváron működõ Normál Rajzoda iratanyaga. Az 1700-as évek végén alakult s a következõ század közepéig fönnálló iskola legtovább működõ tanára Kissolymosi Simó Ferenc volt. Növendékei között tudhatott olyan kimagasló tehetségeket, mint Székely Bertalan vagy Dósa Géza. E fénylõ nevek mellett azonban a legtöbb növendék csak a mesterség szintjéig jutott el. Az iskola mintarajzainak és a növendékek rajzainak egy része ma is látható az egykori Piarista Fõgimnázium rajzszertárában. A mintarajzok részben épületminták, az antik épületek szerkezeti részeit ábrázolják, részben nyomtatott empire bútorminták Mainzból, F.G. Kunzetõl. Vannak ott 1787-bõl keltezett mintarajzok a budai rajziskolából is. Kettõs körszalagfonatos empire kõkorlát, palmettával díszített balusztrádok, rozettákkal, nyilakkal ékes rácsok. Egyiken, az 1800-as évekbõl származó mintarajz rácsán megtaláljuk a több kolozsvári kapuszárnyat díszítõ (például Búza u. 15.), különbözõ hosszúságú levelekbõl álló nyolcszirmú rozettát. A mintarajzok között vannak a rajzoda egyik tanárának, Neuhausernek empire ékítményeket ábrázoló rajzai is. Ugyanennek az iskolának a könyvtárában maradt meg Seb. le Clerc Traité d'Architecture avec les Remarques et des Observations tres utiles pour les jeunes gens qui veulent s'appliquer a ce bel Art című művének német fordítása. A könyv az antik oszloprendek, díszítõelemek rajzát közli. Föltehetõ, hogy a fent említett rajzokból is kaptak mintát, ötletet a kapuk relief-faragványainak elkészítéséhez a kolozsvári mesterek.

Empire vázával díszített kapu  – a Piarista Fõgimnázium bejárati ajtója

Miként az épületek, úgy Kolozsvár faragott kapui is érzékletesen mutatják a fokozatos átmenetet a barokkból a klasszicizmusba, illetve empire-ba.

A minorita templom (1780–1784) oldalsó kis egyszárnyú, egyenes záródású kapuja, mely tulajdonképpen a szomszédos épülethez tartozik, még barokk díszítésű. A kapuszárny két felsõ betétmezejét csúcsára állított rombusz díszíti, tetején négyszögű, rozettaszerűen képzett akantuszlevéllel. A levéldíszt két, egymást metszõ tengely tagolja négy részre, a metszéspontot fedõ kis körlappal. Ovális körvonalú akantuszlevélbõl képzett rozetta díszíti az alsó kapumezõ felülsõ részét. Alatta levélsoros párkány szeli át vízszintes irányban a kapumezõt. A lábazaton öt-öt függõleges helyzetű pálcatag látható.[2]

Az evangélikus templom (1816–1829) kétszárnyú kapuja szintén barokk jellegű. A kapuorom betétlapjait akantuszlevélbõl képzett ovális rozetta díszíti, és többszörösen tagolt párkány választja el az ormot a kapuszárnyaktól. Ezek felsõ betétlapját két, vízszintes irányban ellentétesen elhelyezkedõ, visszahajtott végű akantuszlevél ékesíti. A levelek találkozási pontját kerek rozetta fedi. A lábazatot a kapumezõtõl többszörösen tagolt párkány választja el. Ezek betétmezõin csúcsára állított, hullámvonalas szélű rombusz látható, négylevelű lóherére emlékeztetõ levéldísszel.

E két fentebb leírt kapu vezet át a Monostori út 24. sz. alatti Zeyk (Teleki) ház (1832) hatalmas kapujának díszéhez. Itt a homlokzatot tagoló félpillérekkel azonos, a falba simuló félpillérek foglalják keretbe az óriási méretű, egyenes záródású kaput. Az orommezõt a kapuszárnyaktól többszörösen tagolt gyöngysorral díszített párkány választja el. Ugyancsak gyöngysorok díszítik az orom osztólécét, valamint a kapunyílás borítólécét. Az orommezõn, valamint a kapumezõ két egymás alatt elhelyezett betétlapján egymásra lépcsõsen föltett téglalapokból álló mértani idom látható. Az idomok fedõlapját téglalap alakra metszett rozetta díszíti. A kapufogó gomb kocka alakú, rajta átfűzött, zsinóros fonatú karikával.[3]

A piarista rendház (Egyetem u. 7. sz.) 1735-bõl való barokk kapuja szintén a késõbbi, már empire kapuk díszítésének alapjául szolgált. A kapuzatot két szabadon álló oszlop és két falba simuló félpillér alkotja, ion stílusú fejezettel. A párkányzat felsõ, hullámzó kerete kettéválik. Közbül az alapítók (Báthory István és gróf Apor István) címere helyezkedik el. A kapu szárnyait a kapuzathoz simuló félpillérek keretelik, melyeknek tagolt fejezetét pálcatagos félkörív köti össze. Középen kis rozettával lezárt, akantuszlevelekbõl képzett háromszögű palmetta tölti ki a körív és az azt lezáró vízszintes párkány által keretelt mezõket. A kapuormot levélsoros, tojássoros, fogsoros díszű, többszörösen tagolt, erõsen kiugró vállpárkány választja el a kapuszárnytól. Az orommezõ dísze fél-legyezõmódra szétterülõ, palmettaszerű barokk relief. (Hasonló díszítmény bukkan föl az Egyetem u. 10. sz. alatti kapu oromdíszén.)

A Báthory–Apor szeminárium (Egyetem u. 10. sz.) kapujának díszes kõkerete még szintén a barokk kor terméke, magának a kapunak domború dísze azonban barokk s még reneszánsz elemekkel is kevert empire. A kétszárnyú kis kapu orommezejét szépen faragott, dús szirmú, legyezõszerűen szétterülõ negyedrozetta díszíti. Az orom vízszintes záródása következtében szabadon maradó háromszögeket két-két szimmetrikus, összefogott szárú palmetta tölti ki. A vállpárkány többszörösen tagolt, és reneszánsz levélsorral ékes. A párkány alatti keskeny mezõben ívesen lehajló leveles ág látható. Az ajtószárnyakat betétlap élénkíti.[4]

Az 1808 körül épült Deák Ferenc u. 32. sz. alatti Bánffy ház kapuja a barokkból közvetlenül az empire-ba való átmenetként fogható föl. A félköríves záródású kaput a falba simuló kõpillérek keretelik, melyekhez sarokkövek támaszkodnak. Hornyolt kõfélkörív köti össze a pillérfejezeteket, sima zárókõvel. A kétszárnyú kapu hatalmas mezõit sima fa-féloszlopok foglalják keretbe. A kapumezõ közepén csúcsára állított rombusz helyezkedik el, melyet barokkos faragású, a rombusz körvonalait követõ, négyszögű levéldísz borít. A kapuszárnyakat többszörösen tagolt párkányzat választja el az oromtól, melynek keretbe foglalt mezõit két kis, volutaszerűen csavarodó szárú, ellentétes helyzetű palmettalevél díszít. Az orommezõ díszét továbbfejlesztve több kolozsvári kapun megtalálhatjuk, így a Tisza ház (Szentegyház u. 34. sz.), a Schilling ház (Deák Ferenc u. 54. sz.)[5], a Farkas utcai régi vármegyeház (Farkas u. 6. sz.) kapuján.

 A Búza utcában is több faragott empire kapu, ízléses kis ház látható. Keletkezésük, építésük idejére csak következtetni lehet. Az 1798-as nagy tűzvész idején a Belsõ‑Szén utcából elharapózó tűz elhamvasztotta a Fõtér déli oldalának házait a Minorita templomig; leégtek a Búza utca, Király utca, Farkas utca, Egyetem utca és Petõfi utca házai a cigánysorral együtt. Így bizonyos, hogy ezek a házak 1798 után épültek.

A Búza utca 17. (volt 13.) sz. ház kis gyalogkapuja empire-ba hajló barokk mintájú. Az egyszárnyú, vízszintes záródású kis kapu mezõjének dísze perzsaszõnyegek mintázatára vezethetõ vissza. A kapumezõ közepét tizenkét hegyes végű, erezett sziromlevélbõl álló rozetta díszíti, közepén ovális domború idommal. A kapumezõ négy sarkát legyezõszerűen szétterülõ palmetta díszíti. Míg az ajtó közepét díszítõ rozetta empire stílusú, addig a sarkok háromszögű palmettadísze barokkos faragású. Az ajtófogó vasgomb peremes körlap, mely középen kisebb négyzetekre oszlik.

A korai empire stílust képviseli az 1790 körül épített és 1807-ben átalakított Teleki ház (Deák Ferenc u. 1. sz.) kapuja.[6] A vízszintes záródású hatalmas kaput kõpillérek foglalják keretbe. Kapuszárnyainak külsõ szélén egy-egy lábazattal és fejezettel ellátott sima féloszlop helyezkedik el. A kapuszárnyak többszörösen tagolt keretbe foglalt betétlapjait hatalmas, ovális körvonalú rozetta díszíti. A rozetták szirmai kettõs körvonalúak. A virágház ovális lap, melyet csúcsra állított rombusz díszít.

Mesterjegyes kapu a Király utcában

A Búza utca 15. sz. alatti ház hatalmas, durva ácsolatú, kétszárnyú kapuját falba simuló kõpillérek foglalják keretbe, melynek a fejezetét barokk zárókõvel koronázott, pálcataggal díszített félkörív köti össze. Hatalmas sarokkövek támaszkodnak a pillérekhez. A kapuszárnyak széles mezõit egy-egy hatalmas rozetta díszíti. Az orommezõ egyedüli dísze a rászegzett deszkakeret; a kapunyílás borítóléce sima pánt.

Ugyanennek a háznak a különálló gyalogkapuját betokolásos mintájú görlécek díszítik. A vas átfogógombnak a kapura simuló alaplapján kör alakban elhelyezkedõ levéldísz látszik.

A nagykapu típusával egyezik a Petõfi utca 40. sz. ház kapuja. Ezt sima fejezetű kõpillérek foglalják keretbe, és záróköves félkörív koronázza. Közepén helyezkedik el a gyalogkapu, melynek keretbe foglalt mezejét négy hosszabb és négy rövidebb sziromlevélbõl álló rozetta díszíti.[7]

Impozáns méretű, a falba simuló kõpillérek foglalják keretbe a Tisza ház (Szentegyház u. 34. sz.) félkörívvel záródó kapuját. A befelé szűkülõ, széles kapubélés mélyén helyezkednek el ezek a pillérek, melyeknek fejezetét félköríves kõkeret köti össze. A pillérek alja sarokkõ. A kapumezõt az oromtól többszörösen tagolt párkány választja el, melynek keretbe foglalt mezejét hullámvonalban hajló kettõs palmetta díszíti. A palmetták csavarodó szárát vékony pálcatag fogja össze. A szétváló szárak tövében kis, liliomszerű motívum helyezkedik el.[8]

A korai empire kapukhoz tartozik, de az eddigiektõl egészen eltérõ típusú a Csávásy ház kapuja (Monostori út 8. sz.). Az igen érdekes épület négy ion oszlopos tornácával néz az utcafront felé. Kapuját sávozott szélű kõkeret határolja, melyet gyöngyszemekkel kapcsolt levélsor díszít. Záróköve szakállas férfifej, melyet két oldalon háromszögbe komponált levéldísz keretez. A kapu nyomott ívvel záródik. Orommezejét a kör központja felé keskenyedõ, sugarasan elhelyezkedõ deszkalapok borítják.

Hasonló típusú az Izabella u. 7. sz.[9] ház félköríves lezárású, igen ízléses kapuja. Kõbõl készült, vakolt félkörív kereteli, gúla alakú sarokkövekkel. Az orom körívének központja felé keskenyedõ falécek díszítik. Az orommezõbõl többszörösen tagolt árkád metsz ki egy, az orom szélével párhuzamos, kisebb, sugaras díszítésű félkört. Gyalogkapujának szárnyát sima betétlap tagolja.

A Farkas u. 5. számú ház kapuja nyomott ívvel záródik, és keret nélkül illeszkedik a falba. A kapumezõ három részre oszlik. A mezõk közepét csúcsára állított, lépcsõzetesen kiképzett rombusz díszíti. A rombuszokat kerek és hosszúkás szemekbõl álló gyöngysor kereteli, tetejükön korongból elágazó, négy levélbõl álló dísz helyezkedik el. Mindkét orommezõn madárfejben végzõdõ, palmettalevelekbõl és bogyós indából álló dombormű tekint ki. Ezek az orommezõt díszítõ motívumok megtalálhatók a Király u. 34. sz. ház kapuormán is, de sokkal finomabb kivitelben.

A Király utca 8. sz. földszintes ház kapuját széles kõpillérek foglalják keretbe. Kapumezejét sima oszlopok tagolják három részre. A középsõ rész a gyalogkapu. Mindhárom mezõ közepén lépcsõsen egymásra helyezett, csúcsra állított rombuszok helyezkednek el. A kapumezõt az orommezõtõl tagolt vállpárkány választja el, melynek dísze egy-egy keskeny félhold (kifli).[10]

Igen egyszerű, falusias külsejű a Monostori út 49. sz. földszintes ház vízszintes záródású, kétszárnyú kapuja. A kapuszárnyakat az orommezõtõl tagolt párkány választja el, melynek áttört dísze egymást metszõ csúcsívekbõl álló sor. A kapuszárny közepén csúcsára állított rombusz látható.[11]

A Király u. 34. számú földszintes ház széles kapuját a falba belesimuló, sarokkõvel ellátott, kõbõl készült pillérek fogják keretbe. A pillérfejezeteket sima zárókõvel koronázott, tagolt félkörív köti össze. Többszörösen tagolt vállpárkány választja el az orommezõt a kapumezõtõl, melyet négy fejezettel ellátott féloszlop foglal keretbe és tagol három részre. A deszkaborítással keretelt mezõket egy-egy hatalmas, domború rozetta ékesíti. A rozetták virágháza körlap, körülötte helyezkednek el az erezett sziromlevelek. A deszkaborítással keretelt orommezõket madárfejben végzõdõ palmettaleveles dombormű díszíti.

Igen érdekes a Búza utca 12. sz. kis ház kétszárnyú, nyomott ívvel záródó kapuja. A falból alig kiemelkedõ, téglából készült, vakolt pillérek keretelik, melyekhez hatalmas sarokkövek támaszkodnak. A pilléreket barokk zárókõvel koronázott, tagolt ív köti össze. A kapuszárnyak mezejét a borító deszkalemezek két függõleges helyzetű és egy, a kapu alján levõ vízszintes téglalap alakú mezõre osztják. A függõleges mezõket egy-egy hétszirmú, örvénylõ rozetta díszíti. Az orommezõk áttört dísze szép vonalban hajló leveles ág. Az ágak volutaszerűen felfelé csavarodó vége letört. Az ajtófogógomb gömbölyű fejű szögekkel kivert körlap, melynek az ajtóra simuló alaplapját zsinórdísz veszi körül. Ez a motívum felbukkan a kilincset körülfogó díszvereten is.[12]

A Petõfi utca 12. (volt 14.) számú kedves öreg ház (tulajdonosa Szabó Károly egyetemi tanár volt) igen érdekes díszítésű kapuját kõpillérek foglalják keretbe. Sima pillérfejezeteit tagolt szélű, törökfejes zárókõvel koronázott, nyomott ív foglalja össze. Az ív fölött kétoldalt egy-egy háromszögbe komponált rozetta látható. A középen kivágott gyalogkapu a nagykapu körvonalait követi. Az elõbbi orommezejét legyezõszerűen szétterülõ, gazdag szirmú palmetta (félrozetta) tölti ki, míg a kapumezõ közepét hatalmas, tizenhat szirmú rozetta díszíti. Egy-egy ugyanilyen rozetta lelhetõ föl a nagykapu két szélsõ, deszkaborítású keretelt mezejében is. A kapuszárny orommezejét rövid pálcataggal összefogott két palmetta díszíti.

Hasonló típusú a Monostori út 54. sz. alatti Schilling ház félköríves záródású kapuja is. Feltehetõen ugyanaz a mester készítette mindkettõt. Vakolattal fedett kõkeret veszi körül. A tagolt vállpárkánnyal kettéosztott orommezõt volutaszerűen csavarodó keskeny pálcataggal összefogott szárú palmetta díszíti, s egy-egy csillag is dekorálja. A középen elhelyezkedõ gyalogkapu szárnyának dísze hatalmas domború rozetta, amelyet csúcsára állított rombuszt képezõ farács keretel. Ugyanilyen díszű a nagykapu két szélsõ mezõje is, melyet fent tagolt párkány zár le. Háromszögű oromzat koronázza a párkányt, melynek mezejét két összeérõ szárú, ellentétes helyzetű palmetta díszíti.

A Monostori út 32. sz. ház kis, kétszárnyú kapuja félköríves záródású. Az orommezõ áttört dísze félrozetta körül sugarasan elhelyezett négy nyíl. A nyilak hegye szív alakú, a tollat levéldísz helyettesíti. A kapuszárnyat betétlapok tagolják.

A Deák Ferenc u. 7. sz. ház empire kapuja csak részben van meg. A fél kaput pár éve fölfalazták, az egyik kapuszárny helyét kirakat foglalja el. A kapuorom még megvan, de a cégtábla jórészt eltakarja. A deszkaborítással keretelt orommezõket volutaszerűen csavarodó szárú leveles ág díszíti.

A Wesselényi utca 4. sz. alatti ház középkori épület. Kelemen Lajos közlése szerint Quarta háznak nevezték, mert ide kellett a papoknak járó tizedbõl a negyedet beszolgáltatni. A kaput keretelõ kõpillérek belesimulnak a falba, fejezetüket félkörív köti össze. A kapu egész magasságában két szárnyra oszlik. Az orommezõ dísze szépen faragott negyedrozetta, melynek szirmai közé sugaras irányban elhelyezkedõ nyilak fúródnak. Csúcsára állított rombusz alakjában keskeny rácsot utánzó fapántok szelik át a kapuszárny betétlapját, melyet átlósan ugyanilyen fapántok metszenek.[13]

Ugyanilyen díszítésű – kevés változattal – a Redoute kapuja is. A köztudatban Vigadó néven is számon tartott Redout (Unió utca 21. sz.) épületét 1807-ben alakították mai formájára. Hatalmas, félköríves záródású kapuját kõpillérek foglalják keretbe. Eredeti formája – a kereten kívül – ma már csak fényképeken õrzõdött meg. 1945 nyarán ugyanis egy orosz katonai gépkocsi szaladt neki, s kapuját, de keretének egy részét is romba döntötte.[14]

A Kossuth Lajos utca 16. sz. ház (unitárius papilak) félköríves záródású kapuját a fal szintjébe simuló kõpillérek foglalják keretbe, enyhe hajlású sarokkövekkel. A pilléreket tagolt félkörív köti össze, melyet 1810-es évszámmal ellátott zárókõ koronáz. A kapumezõt egytagú párkány választja el az orommezõtõl, melyet domború, sugarasan elhelyezkedõ, cukorsüveg alakú hegyben végzõdõ pálcatagok díszítenek. Hornyolt fapántok osztják a kapumezõt három részre. A középsõ mezõ a gyalogkapu. Mindhárom mezõ betétlapját két egymást metszõ nyíl díszíti. A nyilak metszéspontját csúcsára állított rombusz fedi. A kapu betétlapját keretelõ deszkalemezek, valamint az orommezõ osztólécét hasonlóképp cukorsüveg alakú hegyben végzõdõ pálcatagok díszítik. A két szélsõ kapumezõ felsõ részén hosszúkás gyöngyszemekbõl álló sor látszik, melyet alul párkány keretez.[15]

A Kossuth Lajos utca 18. sz. ház félköríves záródású kapuját a falba illeszkedõ kõpillérek keretelik. Fejezetük zárókõ nélküli félkörív. Az orommezõ betétlapját hegyes végű, erezett levelekkel ékes ág díszíti, a levelek tövében bogyóval. A középsõ mezõ a gyalogkapu. Mindhárom mezõt rozetták díszítik, a szélsõ kapumezõk deszkaborítását pedig lándzsaszerűen hegyesedõ pálcatagok is.

A Kossuth Lajos utca 20. sz. alatti ház úgy emelkedik ki társai közül, mint finom művű ékszer. A rendkívül finom ízléssel tervezett kisméretű házat lizénák tagolják, homlokzata sávozott. Az ablakok fölötti lunettákat finoman faragott kiterjesztett szárnyú sasok díszítik. A mellettük levõ szögletet háromszögű palmetta tölti ki. Ízléses a falba simuló keretű kõkapuja is. A pillérfejezeteket emberfejjel koronázott, pálcataggal díszített félkörív köti össze. A kapuszárnyak hatalmas fõmezejét tagolt párkány választja el a lábazattól, illetõleg az orommezõtõl. A fõmezõk betétlapját hét-hét, alul-felül hegyben végzõdõ pálca tagolja függõleges irányban. A fõmezõt keretelõ deszkaborításon két-két ugyanilyen pálcatag domborodik. A kapu alsó mezejébõl többszörösen tagolt keret metsz ki téglalapokat. Az orommezõ dísze hullámzó vonalú gyöngysor, melyen nyíl fekszik keresztben. A mezõk reliefdísze a mezõket keretelõ deszkaborítással egyszintű. A kapufogó gomb ovális lap, zsinórfonású peremmel.[16]

A Fõtér és Mátyás király utca sarkán álló Tauffer ház (Mátyás király u. 2. sz.) kapuja vízszintes záródású. Az orommezõ közepén köralakú keretbe a tulajdonos (Tauffer János) nevének azóta csonkult kezdõbetűi voltak belefoglalva. A monogramot keretelõ kör mentén ívelt vonalú levéldísz helyezkedik el. Szép mintájú, virágos-leveles motívum díszíti az orommezõt. A kapuszárnyak betétlapján hatalmas, nyolc sziromlevélbõl álló rozetta kapott helyet. A kapumezõket kétoldalt egy-egy negyedoszlop kereteli, melyeknek sima fejezetét két tagolt árkád köti össze. Az árkádok ívmezejét ízléses levéldísz ékesíti.

Igen érdekes, a többi kolozsvári empire kaputól elütõ díszítésű a Király utca 39. sz. ház kapuja. A vízszintes záródású kaput nem kõ-, hanem tagolt fakeret veszi körül, nagyrészt vakolat mögé rejtõzötten. A kapu legfelsõ mezeje áttört díszítésű, melyet többszörösen tagolt, erõs ellenállású párkány választ el a négyzet alakú betétlapokkal tagolt faorommezõtõl. A négyzetes betétlapokat egymást metszõ nyilak díszítik. A metszéspontokat szív alakú idomok fedik le. Az oszlopok fejezetét balusztrádra emlékeztetõ félvázák koronázzák, nyílásukban sima faragású gyümölcsdísszel. A három kapumezõt egymás alatt elhelyezett betétlap téglalap formájú és dísztelen.

A Kossuth Lajos utcai empire stílusú „sasos ház” kapuja

A római katolikus líceum (Farkas u. 2. sz.) épülete 1821-ben készült el. A félköríves záródású széles kaput két kõpillér tartja, melynek levélsorral és gyöngysorral díszített fejezetét többszörösen tagolt félkörív köti össze. A félkörívet akantuszlevéldíszes zárókõ koronázza. A kapuszárnyak finom arányú, szépen faragott dísze igen kellemes, ízléses; sima lábazattal és fejezettel ellátott féloszlopok tagolják négy mezõre. Balról a harmadik mezõ alkotja a gyalogkaput, anélkül, hogy egységét megtörné. Az oszlopfejek abacusának helyén hasábok vannak, melyeket alul és felül a kaput egész szélességében átszelõ, a hasáboknál elõugró fapántok foglalnak keretbe. A fapántok és hasábok által bezárt mezõket szimmetrikus elhelyezésű, összefogott szárú két-két palmetta díszíti. A hasábokat többszörösen tagolt árkádok kötik össze, melyeknek ívmezejét teljesen betöltik a szépen faragott, legyezõszerűen szétterülõ félrozetták (palmetták). Az orommezõ dísze már sokkal durvább faragású. Középen három sziromból álló liliomszerű növényi motívum helyezkedik el. A liliom eredetileg fordított helyzetű volt, de 1930 körül cserkészek kérésére megfordították, hogy saját jelvényükkel azonosuljon.[17]

A római katolikus líceum gyalogkapuja félköríves záródású. A finom faragású, áttört díszű oromzat empire vázából kinövõ virágdíszével, akantuszlevelekkel és griff-fejekkel díszített csavarodó indájával igen hatásos. A kapumezõt az orommezõtõl reneszánsz leveles-tojássoros, többszörösen tagolt párkány választja el. A kapuszárnyak mezejét sima, fejezettel és lábazattal ellátott féloszlopok foglalják keretbe. Az oszlopok abacusának helyét magas, a kapumezõbõl kevéssé elõálló keskeny hasáb tölti ki, melyet a kaput egész szélességében átszelõ, a hasáboknál elõreugró fapántok foglalnak keretbe. A párkányok és hasábok közét finom faragású növényi motívumok díszítik. A hasábokat gazdagon tagolt árkádok kötik össze, melynek ívmezejét finoman tagolt, legyezõszerűen szétterülõ palmetta (félrozetta) tölti ki.

Igen kellemes arányú, ízléses kivitelű a régi vármegyeház (Farkas u. 6. sz.) kapujának díszítése. Keretét falba simuló kõpillérek képezik; fogsoros díszű fejezetüket rovátkolt sávval ékes félkörív köti össze. A pillérekhez szép vonalú, fent volutaszerűen csavarodó sarokkövek illeszkednek. A kapumezõt sima fejezettel és lábazattal ellátott féloszlop tagolja négy részre. A mezõket keretezett sima betétlap élénkíti. Az oszlopfejeket gazdagon tagolt árkádok kapcsolják össze, melyeknek mezejét ötszirmú, szépen faragott görögös palmetta díszíti. Az árkádok sima zárókövét egy-egy háromlevelű palmetta koszorúzza. Többszörösen tagolt, kiugró párkány választja el a kapumezõt a félköríves orommezõtõl, melyet két szép hullámvonalú, szimmetrikusan elhelyezkedõ palmetta ékesít.

Vannak Kolozsváron kompozita domborműves kapuk is.

A Kossuth Lajos utca 34. sz. ház vízszintes záródású, kétszárnyú kapujának áttört díszítésű ormán stilizált empire levélsorokat látunk, míg a kapuszárnyakat reneszánsz keretbe foglalt oroszlánfejek díszítik.[18]

A Király utca 18. sz. ház félköríves záródású, kétszárnyú kapujának áttört orommezejét sugár alakban elhelyezett nyilak díszítik, míg a kapuszárnyakon neogót ékítmények láthatók.[19]

Az eddig tárgyalt domborműves díszítésű kapuk mind fakapuk voltak. A Petõfi utca 17. sz. ház igen gazdagon díszített vaskapuján empire nyilak reneszánsz motívumokkal keverednek. Falba simuló kõpillérek keretelik a félköríves záródású, egész magasságában két szárnyra tagolódó kaput, melynek pillérfejezeteit barokk zárókõvel koszorúzott, bemetszett félkörív köti össze. Mind az orom-, mind a kapumezõt gömbölyű gyöngysor kereteli. A vállpárkány gyöngysorral és fogsorral ékes. A reneszánsz művészetbõl kölcsönvett akantuszleveles füzérek és rozetták elegyednek empire nyilakkal. A nyilak metszéspontjában elhelyezett kapufogó gomb levéldíszes korong.

A Heltai utca 2. sz. alatti ház kirakatát fedõ kétszárnyú vasajtót egymást metszõ, levelekben végzõdõ vaspántok díszítették. A pántok metszéspontjában elhelyezett virág szirmai kis levelekbõl állottak.[20]

Az eddig tárgyalt kapuk díszítése domborműves volt. Klasszicizáló épületeink egy részén azonban a kapu egészen egyszerű, simán a falsíkhoz illeszkedõ.

Az 1800-as évek legelején befejezett Toldalagi–Korda palota ion fejezetű, óriás félpillérekkel tagolt, nemes arányú épületének kapui annyira egyszerűek, hogy szinte kételkednünk kell azok eredetiségében. A hatalmas, félköríves záródású kétszárnyú kaput rovátkolt sávval díszített, a falba simuló kõpillérek keretelik. Fogsoros díszű fejezetüket sávozott szélű félkörív köti össze. A kapu egyedüli dísze a fogsoros mintázatú vállpárkány. A kapumezõket betétlapok tagolják. Az orommezõ osztólécének közepén egymásra boruló kis kerek lapok láthatók. A sima borítóléc elfedi az egyik díszveretet, melynek négyszögét fenn és lenn levéldísz egészíti ki. A nagykapu oldalán két kis, kétszárnyú gyalogkapu látható, melyeket betétlapok tagolnak. A kapufogó gomb körlap, melyet cakkos szélű körlap, csúcsára állított négyzet és még egy kisebb körlap díszít.

A Monostori út 4. sz. alatti Szilvássy ház félköríves záródású kapuját a falba simuló kõkeret határolja. A hatalmas kapu egész magasságában három részre tagolódik. Középsõ része a gyalogkapu. A kapumezõt csak kazetták díszítik, a régi veret már nincs meg.

A Bocskai u. 3. sz. alatti, 1820 körül épült Tauffer ház kapuját a homlokzat földszintjét tagoló félpillérek foglalják keretbe. A kapu erõsen nyomott ívvel záródik. Orommezejének áttört díszét tagolt párkány osztja vízszintesen két részre. A felsõ rész függõlegesen három részre oszlik. A középsõ rész sugaras díszítésű. Az orommezõ alsó részén egymást metszõ sűrű, rézsutos lécek láthatók. Kapumezejét fejezettel ellátott, hornyolt, keskeny fapántok tagolják három részre. A középsõ rész a gyalogkapu.

A Fõtér és Jókai utca sarkán épült Rhédey ház kétszárnyú, félköríves záródású kapuját kõpillér és tagolt szélű félkörív kereteli. Ma már csak sejthetõ, hogy az orommezõ áttört dísze sugaras elrendezésű lehetett. A kapumezõket kazetták díszítik, melyek sarkain és közepén kis, domború korongok láthatók.

Gyalogkapu a Búza utca 13. szám alatt

A Deák Ferenc utca 2. sz. alatti ház félköríves záródású, kétszárnyú kapuja keret nélkül illeszkedik a falba. A vállpántoknak csak a helye látszik. A kapu egészen sima, csak borítóléce tagolt. A díszveret két kör közé helyezett négyszögbõl áll. Az alsó körben rozetta látható.[21]

A Kolozsvár belvárosát is érintõ átépítések nem kímélték házainak díszes kapuit sem. Csak fényképrõl ismerjük például a Jókai utca 6. sz. alatti, 1840 körül épült Bornemisza ház régi szép empire kapuját vagy a fõtéri plébániaépület címeres keretét kitöltõ kapuszárnyakat.

Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy klasszicizáló épületeinkhez hasonlóan empire kapuink Erdély hűvösebb, józanabb levegõjének megfelelõen egyszerűbbek, polgáriasabbak, mint a magyarországiak. E tanulmány inkább a fölmérésüket és leírásukat tekintette föladatának. Díszítésükkel kapcsolatban sok érdekes, még megoldatlan kérdés merül föl.

E kérdések közül csak a motívumok eredetére utalnék röviden. Mint a fenti leírásokból is kiderül, a klasszicista-empire építõművészet alkotói a kapudíszek alkalmazásánál gyakran vették kölcsön a korábbi stíluskorszakok tagoló-díszítõ elemeit. Nemcsak a barokkos faragások, zárókövek tűnnek föl, hanem a jóval korábbi reneszánsz minták is. A mesterek, tervezõk, a kapuk megalkotói még eredeti helyükön láthatták a fõtér reneszánsz házainak sorát, s azok gazdagon faragott ajtó- és ablakkereteit. (Ezek nagy része a századfordulón a múzeum kõtárába került.) Ugyanígy hatása volt a díszítõ formakincs gazdagításában a népművészetnek. A rozettadíszítés és virágdíszek a magyar nép művészetének kedvelt motívumai. A napsugaras oromdísz ugyancsak gyakori a népművészetben. Kimondottan empire motívumok a kapukat gyakran díszítõ nyilak. Ezek egyiptomi eredetűek, és Napóleon egyiptomi hadjáratának közvetítésével jutottak el Európába. A fáraók birodalmában Neith Istennõ jelképe a nyilakkal átszúrt mezõ.

A fölmérést megnehezítette az a körülmény, hogy az empire stílus különösen nálunk igen kevés megbecsüléssel találkozott. Szakemberek is alig-alig foglalkoztak vele. Munkám  fogyatékosságaival tökéletesen tisztában vagyok. Sajnos, a mostani zaklatott körülmények az erdélyi vidéki kapuk tanulmányozását teljesen lehetetlenné teszik, s így a teljes kép megrajzolását is. Megfelelõ szakkönyvek beszerzése elõtt is elhárítatlan akadályok állnak.

 

Kolozsvár, 1945. augusztus

Fölhasznált irodalom

Balogh Jolán: Kolozsvár műemlékei. Bp. 1935. – Havard, Henry: Histoire et philosophie des styles. Paris 1900. – Hekler Antal: A magyar művészet története. Bp. 1934. – Jakab Elek: Kolozsvár története, III. Bp. 1888. – Kelemen Lajos: Változások Kolozsvár műemlékeiben. Pásztortűz XXIII (1937). 260–262. – Uõ: Kolozsvári műemlék-krónika. Uo. XXIV (1938). 223–227. – Lyka Károly: Magyar művészet 1800–1850. Bp. é.n. – Zádori Anna–Rados Jenõ: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Bp. 1943.

A bemutatott kapuk utcák szerint. A kézirat szerinti és zárójelben a mai utcanév, házszám:

Kossuth Lajos u. (21 Decembrie 1989) 1. sz. Evangélikus templom; 16. sz. Unitárius papilak; 18, 20 és 34. sz.

Szentegyház u. (Iuliu Maniu) 34. sz. Tisza ház.

Deák Ferenc u. (Bulevardul Eroilor) 1. sz. Teleki ház; 2, 7. sz.; 10. sz. Minorita templom; 32. sz. Bánffy ház.

Király u. (Ion I. Brãtianu) 8. sz.; 14. sz. Toldalagi–Korda palota; 18, 34. és 39. sz.

Farkas u. (Mihail Kogãlniceanu) 2. sz. Piarista Fõgimnázium; 5. sz.; 6. sz. régi vármegyeháza.

Petõfi u. (Avram Iancu) 12, 17. és 40. sz.

Egyetem u. (Universitãþii) 7. sz. Piarista rendház; 10. sz. Báthory–Apor szeminárium.

Jókai u. (Napoca) 6. sz. Bornemisza ház.

Búza u. (Inocenþiu Micu Klein) 12, 15. és 17. sz.

Fõtér (Piaþa Unirii) 9. sz. Rhédey ház; 15–16. sz. Római katolikus plébánia.

Mátyás király u. (Matei Corvin) 2. sz. Tauffer ház.

Bocskai u. (Topliþa) 3. sz. Tauffer ház.

Izabella u. (Georges Clemenceau) 7. sz.

Wesselényi u. (Gheorghe Doja) 4. sz. Quarta ház.

Unió u. (Memorandiºtilor) 21. sz. Redout.

Monostori u. (Calea Moþilor) 4. sz. Szilvássy ház; 8. sz. Csávásy ház; 24. sz. Zeyk–Teleki ház; 32, 49. sz.; 54. sz. Schilling ház.

Heltai u. (Timotei Cipariu) 2. sz.

 

Sajtó alá rendezte, a bevezetõt, az 1–21. sz. lapalji jegyzetet írta és a bemutatott kapuk jegyzékét összeállította Murádin Jenõ.

A fényképeket készítette Gyurka Elõd


[1] B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Bukarest 1977.

[2] A szerzõ valószínűleg a minorita rendház kapujára gondol, de ennek ma már csak kõkerete van meg.

[3] A kapu orommezeje hiányzik; a kapuszárnyak rátétdíszei már eltűntek, a fogógomb sincs meg.

[4] A kapu orommezeje hiányzik.

[5] Helyesen: Monostori út 54. sz.

[6] A kapunak eredeti állapotában csak a kõkerete maradt meg.

[7] A kapunak csak a kõkerete van meg, félig beillesztve egy 1993-ban épült földszintes üzletház frontjába. A kapuszárnyak jellegtelen, oda nem illõ fémlemezbõl készültek.

 [8] A mai Boema vendéglõ eredeti kapujából csak a kõkeret maradt meg.

 [9] Az Izabella utcai ház az Óvár Kandia nevű negyedében áll.

[10] A kapu zárókövének dísze olló és ár, melyet a D.S. monogram és az 1795-ös évszám keretez.

[11] Az orommezõ áttört dísze hiányzik, egyszerű függõleges deszkázással zárul.

[12] A két szélsõ, örvénylõ rozetta lepusztult, és hiányzanak a kapu sarokkövei is.

[13] A kaput szegélyezõ félkörív a késõbbi emeletráépítés során eltűnt.

[14] A mai Néprajzi Múzeum kapujának zárókövén a helyreállítás évének dátuma (1959) látható.

[15] A kapu rátétdíszei eltűntek.

[16] A kapufogó gomb eltűnt.

[17] Kelemen Lajos szóbeli közlése. Az orommezõ díszítése mára eltűnt.

[18] A kaput nem sikerült azonosítani. A szerzõ a kéziratban is bizonytalanul (kérdõjellel) jelölte be helyét.

[19] A kapu zárókövén az 1796-os évszám olvasható.

[20] A kapu eltűnt, a házat lebontották.

[21] A kapunak csak a kõkerete maradt meg, a mai kapuszárnyak fémbõl készültek.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék