Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1995/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 57. kötet, 1995. 1-2.füzet

Fodor Katalin
(1931–1994)

Mikor 1974-ben megkezdtem egyetemi tanulmányaimat, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem lélektan-pedagógia tanszékén három magyar pszichológiatanár dolgozott: Zörgõ Benjamin professzor, Fodor Katalin és Kulcsár Tibor adjunktusok. A sors szeszélyének tulajdonítható, hogy ma már egyikük sincs közöttünk. Mindhármukat életük aktív szakaszában érte a halál, hogy megvalósíthatatlan terveket és befejezetlen életművet hagyjanak hátra. 1977-ben mindhárman megélték a pszichológus-képzés felszámolásának keserűségét, ám közülük csak Fodor tanárnõ lehetett jelen 1990-ben a lélektan tanszék újjáéledésénél. Sajnos, õ sem sokáig.

Az életrajzi adatok tanúsága szerint Fodor Katalin 1931. február 15-én született Majsa-Miklósváron. Szatmári gimnáziumi tanulmányait követõen a kolozsvári Bolyai Tudomány-egyetemen szerez pedagógia-lélektan szakos oklevelet 1953-ban. Már 1951-tõl az egyetem lélektani tanszékén gyakornok, és közíróként egyaránt elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai magyar nyelvű pszichológia művelése, fejlesztése és népszerűsítése terén. Hozzájárulása az erdélyi magyar nyelvű pszichológiai kultúra kialakításához a legjelentõsebbek egyikeként minõsíthetõ.

Írásait 1956 óta közli rendszeresen a Korunk, A Hét, a Dolgozó Nõ, a Tanügyi Újság, majd késõbb a TETT hasábjain. 1958-ban jelenik meg a bukaresti Akadémiai Kiadó gondozásában a Gondolkozáslélektani tanulmányok című, Zörgõ Benjamin szerkesztette kötet; az ebben közölt tizenkét tanulmány közül ötnek fõ szerzõje, további háromnak pedig társszerzõje. Román nyelvű tudományos dolgozatait a Studia Universitatis Babeº–Bolyai közli. Az egyetemen elsõsorban általános lélektant tanít a tanári szakok hallgatóinak, míg a lélektan szakon a széles körű általános és szakmai műveltséget feltételezõ pszichológiatörténet elõadást tartja magyar nyelven. Több középiskolai tankönyv és szakkönyv fordítása szintén a nevéhez fűzõdik. Az 1975-ben egyetemi jegyzet formájában megjelent Îndrumãtor psihodiagnostic második kötetében a szóbeli jelentést vizsgáló teszteket ismerteti.

1977-ben átkerül az egyetem kutatói központjába, ahol fõkutatóként dolgozik. Egy évvel késõbb megvédi doktori disszertációját, melynek témája a nyelvi szabadasszociációk információ- és jelenléti analízise az általános és nyelvi intelligencia életkori és egyéni sajátosságainak függvényében.

Egy olyan idõszakban, amelyben a lélektan művelése és népszerűsítése a hatalom nyíltan pszichológia-ellenes viszonyulásával kellett szembenézzen, Fodor tanárnõ oroszlánrészt vállalt abból a kollektív erõfeszítésbõl, mely célul tűzte ki, hogy biztosítsa az erdélyi magyar anyanyelvű lélektani szakirodalmat. Így például a TETT 1978-ban megjelenõ Lélek és tudomány című számában nemcsak szerzõként jelenik meg a neve, hanem a szakmai lektorálás feladatának vállalásával is támogatja a kiadvány megjelenését. Ebben a periódusban jelenik meg legjelentõsebb műve is Tudat és jelentés címmel (Bukarest 1983). A kötet elsõsorban századunk legfontosabb pszichológiai irányzatait és iskoláit mutatja be, de megtalálható benne a filozófiatörténeti elõzmények és a XIX. századi fiziológiai, illetve kísérleti megközelítések ismertetése is. A szerzõ sikeresen valósítja meg vállalt feladatát: múltja felõl úgy közelíteni meg a modern pszichológiát, hogy az egymásnak ellentmondó irányzatokban is felfedezze a folytonosságot, a kísérleti eredmények iránti tiszteletet és az interdiszciplinaritás irányába történõ nyitást.

A nyolcvanas évek derekán visszatér a tanszékre, ahol Kulcsár Tibor halálát követõen egyedül végzi a lélektan magyar nyelvű oktatását az egyetemen.

Az 1989-es decemberi eseményeket követõen elsõk között ismeri fel a változások által feltárt lehetõségeket és a cselekvés szükségességét. Részt vesz az újonnan beinduló pszichológusképzés szervezésében, kezdeményezõje a Magyar Pszichológiai Társasággal való kapcsolat felvételének, létrehozza az Életfa Családsegítõ Társaságot, elõadásokat tart, interjút ad a rádió, illetve a televízió számára. Kezdettõl fogva bekapcsolódik az újjászületõ Erdélyi Múzeum-Egyesület tevékenységébe és javarészt az Õ fáradozásainak eredményeképpen kerül az EME könyvtára a ma tulajdonát képezõ lélektani művek birtokába. Az elsõ pszichológus és gyógypedagógus évfolyamot még Õ vezeti be a szakma két elméleti diszciplínájába, az általános lélektanba és a szociálpszichológiába, az 1992–93-as tanévtõl kezdve azonban nem vállal több órát az egyetemen. Viszont 1992-tõl a gyulafehérvári Hittudományi Fõiskola hallgatói számára tart bevezetõ elõadássorozatot Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Ugyanakkor a nagyváradi Sulyok István Református Fõiskolán pszichopedagógiát és pasztorálpszichológiát is oktat; itteni hallgatói közül kerülnek ki a jövendõbeli jogászok, szociális gondozók és hitoktatók. A gyulafehérvári Hittudományi Fõiskola rektorátusának méltatása szerint elõadásai több száz hallgató számára nyújtanak élvezetes élményt. Ez az együttműködés publicisztikája szempontjából is gyümölcsözõnek bizonyul. Két cikket jelentet meg 1994-ben a Keresztény Szóban és az év végén jelenik meg a Bevezetés a pszichológiába című, 123 lapnyi terjedelmű jegyzete is a gyulafehérvári Fõiskola gondozásában. Sajnos azt már nem érhette meg, hogy a félév végi vizsgán jegyzete hatását a hallgatókon is felmérhesse.

Fodor Katalinnal az egykori Bolyai egyetem lélektani tanszékének utolsó aktív képviselõjét vesztettük el. Mintegy négy évtizedes tanári pályája során egyetemi hallgatók százai hallgatták elõadásait és gyõzõdhettek meg kiváló elõadói képességérõl. Írásait mindig a szakmai igényesség, a tudományosság szempontjainak szem elõtt tartása és az interdiszciplináris megközelítés lehetõségeinek érvényesítése jegyében fogalmazta. Világosan látta a szakma széles körű ismertetésének jelentõségét, de saját megfogalmazása szerint idegenkedett a lélektan „gyékényen árusításától”. Pszicholingvisztikai kutatásai hazai viszonylatban úttörõ jellegűek voltak, Tudat és jelentés című könyve pedig az egyetlen átfogó magyar nyelvű pszichológiatörténeti mű, mely Erdélyben megjelent. Sajnos, sem érdemeit, sem erõfeszítéseit nem méltányolták mindig, minden körben érdemlegesen. Mi több, olyan fordulópontokkal is szembesült élete során, amikor igazságtalanul mellõzöttnek érezte magát. Innen származtatható utolsó két írásának keserű hangvétele és az az él, mellyel tulajdon szakmájáról nyilatkozik. Megnyugtató viszont, hogy e két közleményébõl az is kiderül: az egyházak részérõl végre teljes megbecsülést élvezhetett élete utolsó két és fél évében, mintegy betetõzéseként annak az elismerésnek, mellyel volt tanítványainak százai adóztak neki.

Fodor Katalin mindenekelõtt pszichológiatörténésznek tartotta magát. Ma már Õ maga is, kitörölhetetlenül, része az erdélyi lélektan történetének.

Vargha Jenõ-László

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék