Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1996/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2.füzet

Blazovich László–Géczi Lajos: A Telegdiek pere, 1568–1572

(Dél-alföldi Évszázadok 6.) Csongrád Megyei Levéltár. Szeged 1995. 283 lap + 2 tábla + 1 térkép

Blazovich László és Géczi Lajos könyve egy pertest teljes anyagát közli; ez az Országos Levéltár DL 322 jelzete alatt Telegdi Miklós és Telegdi Mihály perének okleveles anyagát tartalmazza. A per Erdélyben folyt le 1568 és 1570 között, és lefolyása alatt 26 átírt oklevelet mutattak be. Miként a szerzõk is hangsúlyozzák, a 13–14. századi oklevelek többsége csak a pert befejezõ 1572. május 29-i átírásban maradt meg.

Az elõtanulmány bemutatja a középkori magyar peres eljárás legfontosabb elemeit, s egyúttal a Telegdi család történetét is. A mellékletekben közlik a Csanád nemzetség családfáját és a nemzetség Arad, Csanád, Temes és Keve megyei birtokait.

1. A szerzõk a bevezetõ tanulmányban áttekintik a 13. századtól kezdve a magyar peres eljárás fejlõdését, mindenekelõtt azt, ahogyan a bíró a peres felek küzdelmének passzív szemlélõjébõl a tárgyalás tevékeny vezetõjévé és irányítójává lépett elõ; a formai jellegû bizonyítás szerepét egyre inkább az anyagi bizonyítás eszközei vették át, és ezzel egy idõben mind kiterjedtebb lett a perrel összefüggõ írásbeliség.

A közölt oklevelek ezt a folyamatot bõven szemléltetik, amikor is a kezdeti bizonyítás irracionális formái elmúlnak, és elõtérbe kerül a káptalan elõtti bizonyítás.

A 15. században szükségszerûvé vált egy-egy megye nemességének összehívása az ügyek kivizsgálása érdekében, de néha csak az ügyben érdekelt szomszédokat és feleket hívták össze. Ez királyi parancslevéllel történt.

A bizonyítást eldöntõ ítélet a per során hozott legfontosabb ítélet volt. Ha a per folyamán oklevelekkel minden bizonyítható volt, a bíró csak végítéletet hozott. Az írásbeliség fejlõdésével az ítéletet írásba foglalták.

A szerzõk szerint a törvénykezés fejlõdése és változása hosszan tartó folyamat eredménye, bár voltak olyan idõszakok, amelyekben, fõként a törvénykezés szerkezetében egyszerre gyors változások következtek be (Mátyás- és Jagello-kori országgyûlések). Ahogy a per egyre több szakaszra oszlott, fokozatosan nõtt a bíró szerepe, az oklevelek egyre terjedelmesebbek lettek; a kancellária egyre pontosabban mûködött.

A per fõ szakasza az alperes érdemleges válasza után kezdõdött, és a bizonyítás eljárásait foglalta magába. Oklevelekkel, tanúkkal és szemlével járt együtt. Miután a felek bizonyítási lehetõségeit kimerítették, a bíróság ítéletet hozott. A per befejezõ szakaszát, az ítélet végrehajtását már nem a bíróság, hanem a hiteleshelyek foganatosították. A per idején végig lehetõség nyílott a felek közötti megegyezésre.

2. E summás bevezetés után a szerzõk ama Csanád nemzetség genealógiáját rekonstruálják, amelybõl a Telegdiek is származnak. Egy 1256-os oklevél lehetõvé teszi, hogy a 12 század utolsó harmadától a 13. század közepéig betekinthessünk a nemzetség történetébe: Csanád érsek negyedik testvérétõl, Pongráctól, a Telegdiek késõbbi, Zombori ágnak nevezett családjától származnak, s leányágon a 20. századig követhetõk nyomon.

Telegdi János Ecsedi Báthory Erzsébettel kötött házásságából született I. Báthory István, aki 1481–98 között erdélyi alvajda volt. Telegdy István Pelsõci Bebek Margittal kötött házasságából született Miklós és három leánya: Katalin, Orsolya és Fruzsina. Katalin Somlyói Báthory István erdélyi vajdához ment feleségül. Fiuk, Báthory István késõbb erdélyi fejedelem és lengyel király lett.

Telegdi István kincstartó fia, Miklós birtokos volt Csanád megyében.

Telegdi Katalinnak Báthory Istvántól született hasonló nevû fia. Az erdélyi fejedelemnek és lengyel királynak András, Erzsébet, Kristóf és Zsófia volt a testvére. Orsolya Losonci Bánffy Miklóssal kötött házasságából származnak a mindmáig élõ Bánffy család sarjai.

A Telegdi családnak (Csanád érsek testvérétõl, Lászlótól) való leszármazottai bihari birtokosok voltak a 16. század közepéig. A Telegdi fõág Waffa ágából származnak a Mákófalvi és Tömpös családok.

3. Az említett per folyamán Báthory István 1568-ban átíratta János Zsigmond okleveleit, köztük azt a 26 oklevelet, amelyeket a Telegdi Miklós és Mihály 1570-ben befejezett pere során keletkezett pertest tartalmaz. Az ügy Medgyesen az 1570. január 7-én kezdõdõ közgyûlésen került a fejedelem elé, s azt Wesselényi Miklós ítélõmester adta elõ.

Az ítélet ellen Telegdi Mihály fellebbezett a fejedelemhez, aki az ügyet az 1570. május 21-tõl Tordán tartott részgyûlésen tárgyalta, és a korábbi ítéletet minden pontjában és záradékában érvényesnek mondta ki, s ezt Tordán 1570. május 27-én oklevélbe is foglalta.

Ezek után Telegdi Mihály 1570. október 27-én az oklevelek korábban megtagadott letételét végrehajtotta, s az esküt is letette.

4. A következõkben 54 perhez kapcsolódó oklevél regesztája és 26 oklevél szövege következik, idõben 1247. február 9-tõl 1503-ig. Az oklevelek a legkülönbözõbb tartalmúak: adománylevelek, átírások, határjárások, beiktatások, záloglevelek. Uralkodók szerint: nyolc IV. Béla, egy V. István, hat IV. László, négy III. András, tizenhét I. Károly, hat I. Lajos, egy Anjou Mária, öt Zsigmond, egy V. László, négy Mátyás és egy I. Ulászló korából. Mivel elsõsorban adománylevelekrõl, határjárásokról van szó, rengeteg helynevet sorolnak fel, következésképpen a történeti földrajz és helynévkutatás szempontjából a mai kutatók számára rengeteg adatot tartalmaznak. Annál is inkább, mert a számos átírás folytán valamennyi oklevélbe a korábbi oklevelek részleteit is beleidézték. Mivel a család birtokai elsõsorban Bihar, Arad, Csanád és Temes vármegyében voltak, nyilvánvaló, hogy a legtöbb helynév erre a vidékre vonatkozik. A helységek jelentõs része a századok folyamán eltûnt, lokalizálásukat azonban megkönnyítik a közölt oklevelek. A kutatók számára ezt a munkát még jobban elõsegíti a kötet végén adott névmutató és térkép. A térkép szerint a 13–14. században a Csanád nemzetség birtokrészei Dél-Magyarországon a következõképpen oszlottak meg: Temes megyében 41, Csanád megyében 39 és Arad megyében 7. Az oklevelek tanúsága szerint a késõbbi Telegdi-birtokok már felnyúlnak Biharba.

Az oklevelekben a névmutató szerint több tucat település neve szerepel, a következõ megoszlásban:

Vármegye

Ma is létezõ

Eltûnt

Összesen

 

település

település

 

Temes-Torontál

24

10

34

Csanád

4

54

58

Arad

10

39

49

Bihar

95

30

125

Összesen

133

144

266

A szegedi kiadvány eszerint a felsorolt megyék helytörténészeinek is komoly segítséget nyújt.

Kovách Géza

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék