Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1996/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 3-4.füzet

Nagy Jenõ

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szócikkeinek
német nyelvi értelmezése*

Nagy Jenõt, a kiváló nyelvészt és néprajzost, az erdélyi magyar-szász mûvelõdési kapcsolatok kutatóját életmûvének elismeréséért 1996. május 4-i közgyûlésén az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteleti tagjává választotta. Ezt a mûhelytanulmányt 80. születésnapjának tiszteletére szándékoztunk közölni, 1996. szeptember elején bekövetkezett halála után azonban közlésével egyszersmind emlékének is áldozunk.

1. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár keletkezésérõl, rendeltetésérõl, anyagáról, forrásairól és szerkesztési eljárásairól a Tár megteremtõjétõl, Szabó T. Attilától írt Tájékoztató felment engem az alól, hogy itt ezekrõl a kérdésekrõl értekezzek. Az I. kötet elõszavának utolsó mondatában ezt írta: „Talán a Kiadó [a bukaresti nemzetiségi kiadóról, a Kriterionról van szó] a szerkesztõvel együtt nem csalatkozik meg abban a hiedelmében, hogy a Tár háromnyelvû értelmezéseivel – hiányai és fogyatékosságai ellenére – a továbbiakban használható kézikönyve lesz nemcsak a nyelvtörténet mûvelõinek, hanem az erdélyi mûvelõdéstörténet sok-sok kérdése iránt érdeklõdõ magyar kutatók mellett a román és a szász történeti jellegû kutatások munkásainak is.[1]

Ebben a „hiedelmében” a szerzõt megerõsítették azok a szakvélemények is, amelyek a romániai és a külföldi sajtóban az elsõ kötet megjelenése után napvilágot láttak. Ezek közül mindenekelõtt Kiss Andrásnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület fõtitkárának és a kolozsvári Állami Levéltár osztályvezetõjének, a kiváló jogtörténésznek a véleményét emelem ki; õ elsõként hangsúlyozta: a Tár „erdélyi sajátossága következtében, hogy az itteni [erdélyi] magyar nyelvû források éppen úgy, mint a román és német nyelvûek, messze túllépve a nyelvi és nemzetiségi határokat, az egész erdélyi múlt üzenetét továbbítják nemcsak azoknak, akiknek nyelvén íródtak, hanem [...] akiket az erdélyi magyarság múltbeli életének kérdései érdekelnek. Nyilvánvalóan ebben a hosszú távlatú munkában fontos szerep vár a magyar nemzetiség soraiból kikerülõ kutatókra, de kutatásaik során a román és a német kutatóknak is óhatatlanul szembe kell nézniük a magyar nyelvû források felhasználásakor felmerülõ nyelvi kérdésekkel. Viszont az is nyilvánvaló, hogy közülük egyre kevesebben lesznek, akik az elõzõ nemzedékek kutatóihoz hasonlóan anyanyelvi szinten vagy azt megközelítõen lennének járatosak a magyar nyelvben és ennek három-négyszáz évvel ezelõtti állapotában. Még ha ezt sikerült is elsajátítaniok, kutatásaikban egyre nehezebb feladatok elé kerülnek, hiszen a közkézen forgó, a mai nyelvhez alkalmazkodó magyar–román, magyar–német szótáraink, de a román és német értelmezõ szótárak már nem minden esetben és a Történeti-Etimológiai Szótár sem tartalmazza a magyar és német értelmezéssel az erdélyi történeti szókincsnek a Szótörténeti Tárban föllelhetõ gazdag nyelvi anyagát. És ha az egykori szövegek már nem használt, ritka vagy jelentésüket változtatott szavainak megfelelõ értelmezése a magyar anyanyelvû kutatót is sokszor nehéz feladat elé állítja, mennyivel nehezebb a helyzete a más anyanyelvû kutatónak. A régi magyar írásbeliség emlékeinek értékesítéséhez tehát – folytatja Kiss András – egyre inkább nélkülözhetetlen egy olyan munkaeszköz, amely ennek szókincsét a mai nyelven értelmezi. A Szótörténeti Tár rendeltetése szerint több ennél a munkaeszköznél. Azáltal, hogy a szótár egy-egy szócikkben a magyar értelmezés mellett a román és a német értelmezést is megadja, egyszerre lett a három erdélyi nép szellemi és tárgyi életének nyelvi forrásává.”

Kiss András ezt a megállapítását példákkal is szemléltette. Rámutatott arra, hogy milyen helytelen értelmet kaphatnak azok a magyar nyelvû okleveles szövegek, amelyeket a magyar nyelv szókincsének történeti elemeit nem ismerõ kutató román nagy német fordításban szándékozott közölni.

Utalt például arra a román kutatóra, aki a Varga Katalin elfogatásával kapcsolatos iratanyagban elõforduló ’mulat’ szónak eredeti ’idõt tölt’ jelentését nem ismerve a román fordításban a mostani ’mulatozik’ jelentést használta. Idézem: „A Varga Katalin elfogatása elõkészítésében részt vett tisztségviselõk, papok és »katonatisztek« [!] napokig mulatoztak a faluban, Bucsumban.” (Románul ez így hangzott: „au fãcut chef în anul trecut timp de mai multe zile la Bucium împreunã cu mai mulþi ofiþeri [!] de Hamaza precum ºi cu preoþii, în legãturã cu prinderea Catarinei Varga”.)

A román fordításban elõforduló „ofiþeri de Hamaza” pedig nem „katonatisztek”, hanem a helytelenül értelmezett „kamarai tisztek”, tehát „kincstári tisztviselõk”. Hasonló helytelen értelmezéseken alapuló „leiterjakabokra” bukkanhatunk még Georg Kraus Siebenbürgische Chronik 1608–1665 (Wien 1862) címû munkájában is.

„Minden olyan kutatónak – folytatja Kiss András –, aki régebbi forrásokkal dolgozik, ma már elengedhetetlenül egy olyan szótárral is kell rendelkeznie, amelyben megtalálja a régi nyelv szavainak értelmezését nemcsak magyarul, hanem románul és németül is. Ezt a feladatot teljesíti az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár romániai forráskutatásaink ma már nélkülözhetetlen munkaeszközeként.”[2]

Hasonló módon nyilatkoztak és hangsúlyozták a román és német nyelvû értelmezések jelentõségét a Tár romániai német (szász) és külföldi méltatói is: „Neben seinen rein wissenschaftlichen Wert bietet das Werk auch eine Möglichkeit für das bessere Kennenlernen der in Rumänien lebenden Nationalitäten: der Interessierte kann durch das vorgelegte Sprachmaterial einen besseren Einblick in die Geschichte der in Rumänien lebenden Ungarn gewinnen” – állapította meg Veress István. („Szorosan vett tudományos értékén kívül a mû lehetõséget nyújt a Romániában élõ nemzetiségek jobb megismerésére: az érdeklõdõ a szótár anyagán keresztül alaposabb bepillantást nyerhet a Romániában élõ magyarság történetébe.”)[3]

Hasonlóképpen emelte ki Fazekas Tibor az Ural-Altaische Jahrbücherben a szerkesztõ-szerzõ eljárásának fontosságát, rámutatva arra, hogy a magyar értelmezések mellett a másik két erdélyi nyelv – a román és a német – lehetõvé teszi e két nemzetiség kutatói számára a szótár használatát: „Neben diesem streng wissenschaftlichen Interessen kann das Wörterbuch zuzätzlich von Archivforschern und Schriftstellern genutzt werden. Deswegen ist es außerordentlich wichtig, daß das Werk nicht nur die ungarischen Angaben [szerintünk helyesebben: Erklärungen, Deutungen], sondern auch ihre deutschen und rumänischen Aequivalente anführt, und damit den rumänischen und deutschen (sächsischen) Forschern ein untentbehrliches Hilfsmittel ist.”[4]

2. A német nyelvi értelmezés során az értelmezõnek fõleg három követelményt kellett szem elõtt tartania: a) a magyar és a német szó fogalmi (jelentésbeli) érzékeltetését; b) a nyelvrendszerbeli (alaktani) sajátosságok érzékeltetését és c) a nyelvszemléletbeli (jelentéstani) jellegzetességeket.

a) Az elsõ követelmény szerint a régiségbeli magyar szót, ha jelentése a mai jelentésével egyezett, a címszónak megfelelõ német szóval értelmeztük. Ha a címszónak a régi nyelvhasználatban más jelentései is voltak, ezeket külön-külön németül is feltüntettük. Pl. bolt 1. boltozat, bolthajtásGewölbe; 2. bolthajtásos helyiséggewölbter Raum; 3. (bolthajtásos) raktárkamragewölbte Kammer/Magazin; 4. élésházSpeisekammer; 5. (áruló) üzlethelyiségLaden; 6. (áruló) bódé – (Verkaufs) Bude; 7. sírboltGruft.

b) Ha viszont olyan fogalomról volt szó, amely sajátosan az erdélyi magyar társadalmi életre, szokásvilágra, közéleti-közigazgatási jelenségre vonatkozott, akkor nem a címszót magát, hanem a szövegösszefüggésbõl megállapítható mai értelmét/jelentését vettük figyelembe, s ilyenkor használtunk „körülírásos”, vagyis több szóval kifejezett értelmezést. Pl. jegyszoknya ’jegyajándékba adott szoknya’ – als Brautgeschenk gegebener Rock; kékbírság ’tettlegességi büntetéspénz’ – wegen Tätlichkeit bezahltes Strafgeld; kerülõvas ’állítható vas a kerülõekén’ – (ver)stellbares Eisen am Wendepflug; királybíró ’a szász és a székely székek fõtisztviselõje’ – Oberbeamte(r) der sächsischen und Szekler Stühle (Halász Elõd Magyar–német nagyszótárában Königsrichter, az erdélyi régiségben viszont a Tárbeli jelentés fedi a fogalmat).

Ide sorolhatók azok a szavak is, amelyek pontos jelentését a szócikk szerkesztõjének nem sikerült tisztáznia és a -féle, -fajta melléknévképzõvel képzett fõnévvel értelmezte magyarul. Pl. anginét ’ruhakelme-fajta’, bakaselyem ’selyemfonal-féle’, izenbártkörte ’körtefajta’. Ilyenkor az Art értelmezéssel éltünk: Art Textil, Art Seidenfaden, Art Birne.

c) Bonyolultabb értelmezési megoldásokat kívánt a sajátos alaktani jelenségek értelmezése. Utalok itt a magyar nyelv mozzanatos és gyakorító képzõvel képzett igéire. Igaz, hogy a német -ern, -eln (blinkern, blinzeln) végzõdésû igék a cselekvés pillanatnyi voltát kifejezik, de sok esetben ezt a pillanatnyiságot csak a német einmal/eins beiktatásával lehet érzékeltetni, mert több magyar mozzanatos igének nincs olyan német megfelelõje, amely ezt a momentaneitást kifejezhetné. Pl. a (szív) dobban igében kifejezõdõ pillanatnyiságot csak az eins/klopfen/pochen megoldással lehet visszaadni, viszont a (föld) dobban értelmezésére már van német megfelelõ: (Erde) (dumpf) erzittern. A megvakarint német megfelelõje, a kratzen nem fejezi ki a pillanatnyi cselekvést, ezt tehát az (einmal) kratzen igével lehet megközelítõen érzékeltetni.

 A gyakorító igék esetében szintén „kisegítõ szók” beiktatásával igyekeztünk a -gat, -get (‑ogat, -eget, -öget) termékeny igeképzõ jelentéstartalmait visszaadni: a tartós-huzamos cselekvést a nach und nach használatával, pl. elkaszálgat ’máséból egy darabot magáénak megkaszálgat’ – nach und nach für sich wegmähen, a cselekvés ismétlõdését – frekventatív voltát – pedig az öfters, wiederholt szókkal vagy a herum prefixummal kifejezni, pl. járogat ’járkál’ – (öfters/wiederholt) herumgehen; heverõdzik ’heverészget’ – herumliegen stb., az ein wenig/bißchen szókkal pedig a szó kicsinylõ jelentését próbáltuk érzékeltetni, pl. dolgoztat ’munkát végeztet’ – (ein wenig/bißchen) herumarbeiten, de a kolozsvári számadáskönyvek 1599-bõl való adalékában a mívelgetésnek inkább az apróbb ’(egyet-más) munka’ jelentés – Kleinarbeit volna a német megfelelõje.

A névszóképzés körében a mûveltetõ és a szenvedõ igékbõl képzett névszók értelmezésekor el kellett tekintenünk a mûveltetést, illetõleg a szenvedõ tartalmat kifejezõ értelmezéstõl, mert ez a kifejezési mód (das Arbeitenlassen, das Machenlassen; das Aufgestelltwerden, magyar ’felállíttatás ’ – a címszó: ’felcsináltatás’ – német értelmezése Aufstellung) a német nyelv fõnévképzésére nem jellemzõ, és használata erõltetett. Az alábbi 1791-bõl való adalékban a míveltetés ’elvégeztetés’, ’munkálkodtatás’ értelemben fordul elõ: „A kerteket Sem gyõzöm takarítani a Gaztol mivel a külsõ munkák miveltetése nem engedi.” Ennek a szónak a német értelmezése a magyar ’elvégeztetés’ esetében a (das) Verrichtenlassen, a ’munkálkodtatás’-éban pedig a Betätigenlassen fõnévvel történt volna. Ehelyett az így képzett szavakat a cselekvõ alakú német szókkal értelmeztük: Verrichtung, illetve Betätigung.

Még több fejtörést okoz a -hat, -het igeképzõvel képzett fõnevek értelmezése, különösen akkor, ha a -hat, -het képzõt még denominális és deverbális képzõk bokra követi. Például ebben a mondatban: 1826: „nem lévén [...] a felpereseknek [...] az alperes özvegynek nyugahatatlanítására [értsd: zavarhatóságára], kevés özvegyi jószága megcsonkítására semi útjok [...] az alperes özvegy [...] a felperességnek elítélését kéri.” Ilyen és az elõbbi – a mûveltetõ képzõvel képzett fõnevekhez hasonlóan – a nem használatos német „szó szerinti” értelmezés Störenkönnen helyett a lehetõséget kifejezõ „segélyszós” formával vagy összetett szóval (Möglichkeit des Störung vagy Störungsmöglichkeit) érzékeltettük a fõnév jelentéstartalmát. Ide sorolható a jelen idejû melléknévi igenév -hat, -het képzõs származéka, amely a régiségben elég gyakori képzésmód volt – valószínûleg a latin gerundium mintájára. Például 1752: „Annak okáért, hogy az addig lött, s ezután következhetendõ Controversiak Sopialtassanak [lecsillapíttassanak] az árok helyet [...] adá által örök állandóképpen [...] Benedek János Ur[am] [...] Petki Klára Kiss Asszony eö Ng[a]nak.” Az adalékban elõforduló következhetendõ magyar értelmezése ’esetleg bekövetkezõ’, németül zufällig/eventuell einzutretend/zu erfolgend segédszós értelmezéssel oldható meg, vagy pedig a kevésbé használatos: einzutretend/zu erfolgen könnend jelen idejû melléknévi igeneves megoldással.

Ehhez hasonló eléggé bonyolult nyelvi formációkkal van dolgunk, ha a névszó ragos toldalékát képzõ követi. Ez különben a mai magyar nyelvben igen használatos, például nagybani (eladás), házbeli (holmik) stb., viszont a nyelvi régiségben sokszor olyan toldalékos alakokkal is találkozunk, amelyek szokatlanok a mai nyelvhasználatban, például egy 1866-ból való kalotaszegi  esperesi körlevélben ez a szóalak fordul elõ: míveletérõli, értelmezése ’mûködési/ténykedésbeli’. Idézem az adalékot: „ha a papok a himlö oltásra és megvizsgálására meg hivatnak, az oltó orvosok miveletéröli bizonyítványt ne írják alá.” Ebben az esetben a német Wirkungs-, Betätigungs- jelzõs összetétellel oldható meg az értelmezés.

Általában megállapíthattuk, hogy e körülményesnek mondható értelmezések mellett a német elváló és el nem váló prefixumokkal összetett igékkel minden esetben jól és pontosan lehetett értelmezni a gazdag magyar igekötõrendszerrel kifejezett jelentésbeli árnyalatokat; az értelmezõnek az összetett szók esetében is könnyû volt a feladata, mert a két nyelv nagyon gyakran és azonos módon él a szóalkotásnak ezzel a lehetõségével.

Külön kell megemlítenünk azokat az egyes magyar értelmezésekhez fûzött, a szó különbözõ mondattani funkcióit magyarázó megjegyzéseket, amelyeket az értelmezõnek németül is kellett közölnie, hogy a szótár használója számára teljesen világos legyen a fogalom funkciója az elõforduló szintaktikai helyzetben. Hadd világítsam meg ezt az alábbi példával: a hosszú címszó alatt találjuk: fõnév jellegû használatban – in substantivartigem Gebrauch. Helynévben: 1598: „egy darab feoldett kit hoszzunak hinak”. Névszói, illetõleg igenévszói állítmányi használatban – in nominalem bzw. verbo-nominalem prädikativem Gebrauch. Például 1623: „Gerendaytt vgy zakasza hogy az Istallokall Egyeet Eryek ell a Tornaczynak gerendazasatt oly hozzak legyenek az fak.” Értelmezõ jelzõi jellegû használatban – in appositionsartigem Gebrauch. Például 1744: „Ser forrásához accomodált válu hozzu, mellynek egyik vége Vas kapcsos mellyb[en] Seprõ takarodik.”

Különösen szükségesnek mutatkozott a részletezõ magyar, illetõleg német nyelvi értelmezés azoknál a szavaknál, amelyeknek mondattani funkcióira a kétnyelvû szótárak csak nagyon szûkszavúan utalnak, a magyar nyelvben azonban ezek elkülöníthetõk. A mint kötõszónak az akadémiai magyar–német nagyszótár a következõ jelentéseit közli: 1. ált.: wie, 2. középfok mellett: als, 3. minõségben: als, 4. például: wie, 5. (mint) ahogy: wie. A Tár az Értelmezõ Kéziszótár figyelembevételével ennek a szónak a régiségben föllelhetõ következõ funkcióit tünteti fel:

1.a) valamely tulajdonság szemléltetésére – zur Darstellung irgendeiner Eigenschaft: wie. Például: 1553: „kerunk tegedeth [...] hogy chynaltas myndgyrasth egy keoteleth kynek az hozza tyzen nygh wel legen az temerdeksegeh [értsd: vastagsága] anny legen mynth egh nyolc penzes keothel wag mynth két estrangh.” b) Valamit idõben közeli vagy távoli dologhoz hasonlítva – etw. zeitlich mit einer nahen od. fernen Sache vergleichend: wie. Például 1665: „noha en jdembe lattomra ot nem volt [...] oljan rut ut mint most.” c) vmely cselekvés, történés lefolyásmódjának szemléltetésére – zur Darstellung des Verlaufs irgendeiner Handlung/irgendeines Geschehens: (so)wie. Például: 1573: „Borgias Mathias [...] vallia [...] azt Monda [...] ha bwned vagyon benne visel (!) gondot dolgodra Mert Teis ugy iars Mint a tebbizek.”

2. Fokozati különbséget kiemelõ hasonlításban középfokú melléknév, határozószó, határozatlan névmás után – in einem den graduellen Unterschied ausdrückenden Vergleich nach einem Adjektiv, Adverb, unbestimmten Numerale: als.

Egy szóval vagy szókapcsolattal kifejezett hasonlítás bevezetésére – zur Einleitung des Vergleichs ausgedrückt mit einem Wort oder einer Wortkonstruktion: als. Például 1589: „Belenj Zoczy Pal az Piacz Zelben lakik es korziomanakis haznat veotte de eo sem adott teobbet mint zinten en kj az varras vegen lakom.”

3. Külön figyelmet kellett fordítanunk azoknak a szólásoknak, közmondásoknak és szókapcsolatoknak az értelmezésére, amelyek a két nyelv szemléletbeli különbözõségeit tükrözik. Gondolunk itt például a magyar „a sötétben minden tehén fekete” szólásra, amelynek a német „in der Nacht sind alle Katzen grau” vagy a magyar „kecskére bízza a káposztát” szólásnak a németben „er macht den Bock zum Gärtner” felel meg. A nagyon jár a vad szókapcsolatot, melynek értelmezése ’nagyon kerülgeti a vad, nagyon jõ puskavégre a vad’ – a németben (Wildtier) sich zum etw. herumdrücken, aufs Korn genommen werden lehet visszaadni.

*

Ezúttal arra törekedtem, hogy a Szótörténeti Tár címszavainak német nyelvi értelmezésével kapcsolatos néhány olyan kérdésre hívjam fel a figyelmet, amelyekkel hosszú évek során találkoztam, amióta Szabó T. Attila az I. kötet kéziratának elkészülte után megkért, hogy legyek segítségére ebben a munkában. Szívesen vállalkoztam rá, nemcsak azért, mert erkölcsi kötelességemnek éreztem, hanem egyben erõpróbának is tekintettem, hogy ebben a nyelvi „vetélkedésben” és megmérettetésben részt vegyek. Azt, hogy ez mennyire sikerült, a szótár használói fogják eldönteni.

Köszönettel tartozom az értelmezések lektorálásáért néhai Eisenburger-Szilágyi Margit egyetemi tanárnak (I–IV. kötet) és Friedrich Albrechtnek, az Akadémiai Kiadó szerkesztõjének (V–VI. kötet).


* Elhangzott a Magyar Nyelvészek VI. Nemzetközi Kongresszusán Egerben, 1994. augusztus 23-án.

[1]Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Anyagát gyûjtötte és szerkesztette Szabó T. Attila. Buk. 1976. I. 6.

[2]Kiss András: Nélkülözhetetlen tudományos munkaeszköz. Mûvelõdés XXXII (1979). 8. sz. 39–40.

[3]Veress István: Karpaten Rundschau XLIII (1975). 23. sz. 4.

[4]Fazekas T[ibor]: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Ural-Altaische Jahrbücher. Neue Folge I (1981). 271–273.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék