Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1996/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 3-4.füzet

Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek.
Értekezések a magyar orvostörténelem körébõl

Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. Bp. I. 1929. 368 lap. II. 1929. 338 lap. III. 1931. 522 lap.
IV. 1940. 254 lap. Hasonmás kiadás. Bp. HOGYF Editio. I–II. 1994. III–IV. 1995. V. 1995. 340 lap

 Több mint ötven év után hasonmás kiadásban ismét megjelent az eddigi legjelentõsebb magyar orvostörténeti mû, Magyary-Kossa Gyula Magyar orvosi emlékek címû munkája ezer számozott, aranyozott szegélyû fedõlappal ellátott, illusztrált példányban. A négy régi kötet, valamint az újdonságnak számító ötödik kötet három kötetben látott napvilágot a szegedi nyomdában. Ez az egyedülálló alkotás nemcsak megbízható tudományos munka, hanem egyúttal lebilincselõ olvasmány is bárki számára.

Magyary-Kossa Gyula kora egyik magyar polihisztorának tekinthetõ, hiszen egyszerre volt orvos, farmakológus, a méregtan tanára, botanikus, orvostörténész. 1865-ben született Debrecenben, iskoláit Medgyesen, Miskolcon, Budapesten és Szabadkán végezte. Már diákkorában elsõsorban a nyelvek, a történelem és a természettudományok érdekelték. Fiatalon megalapozott latin nyelvtudását késõbb gazdagon kamatoztatta a receptúra területén, valamint orvostörténelmi kutatásaiban. Olaszul, angolul, franciául, németül is megtanult.

1883-ban a budapesti Tudományegyetem orvosi karán kezdte meg egyetemi tanulmányait. Évfolyamtársai között volt a késõbbi híres magyar belgyógyász, Korányi Sándor. Doktorrá avatása után bekerült az egyetemre díjazott gyakornoknak, majd 1894-ben orvosegyetemi magántanári képesítést nyert. Két év múlva átkerült az Állatorvosi Akadémiára, és ettõl kezdve negyven éven át a Gyógyszertani Intézet igazgatójaként dolgozott. Tudományos munkája elismeréseképpen 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjává választotta. Igen érdekes olvasmánynak tekinthetõ Adatok a magyar géniusz biológiájához címû akadémiai székfoglaló beszéde.

Örömmel tanított, kutatott. A nyári szünetek alatt is képezte magát, számos európai országban megfordult. Utazásai alatt elsõsorban növénytani gyûjtéseket végzett, és könyvtárakban kutatott, jegyzetelt. Már fiatal kora óta szenvedélyesen érdeklõdött szakmája múltja iránt, és állandóan gyûjtötte a hazai orvoslásra vonatkozó adatokat. Nem véletlenszerû tehát, hogy tudományos és közéleti munkái mellett a legnagyobb sikert a Magyar orvosi emlékek köteteivel aratta, amelyek mindjárt megjelenésük után rendkívül népszerûek voltak.

Az elsõ két kötet orvosi, természettudományi cikkeket közöl, többségük már különbözõ folyóiratokban megjelent. A harmadik és a negyedik kötet a magyar orvostörténelmi irodalom adattára, hatalmas levéltári, könyvtári munka eredménye. Magyary-Kossa mûvében sok ezer érdekes adatra bukkanhatunk, amelyek elsõsorban arra a 19. század elõtti korra utalnak, amelyrõl korábban kevés ismeret vált nyilvánossá. Olvashatunk benne a régi magyar orvosi gyakorlatról és szakoktatásról, a közegészségügyi helyzetrõl, magyar alkimistákról és elismert orvosokról, pestisjárványokról és a középkor jellemzõ betegségeirõl, gyógynövények termesztésérõl, gyógyszerészettörténetrõl.

A szerzõ nemrég elhunyt fiának és menyének köszönhetõen az az ötödik Magyary-Kossa-kötet is megjelenhetett, amely eddig nem közölt értekezéseket, cikkeket, jegyzeteket tartalmaz. Ebben tovább folytatja a magyar orvostörténeti adattárat: az 1800–1943 közötti idõszakot tekinti át. Megtalálható benne gazdag és értékes képgyûjteményének (levelek, metszetek, litográfiák, fényképek, könyvlapok, újságkivágások) katalógusa, továbbá részletes életrajza.

Magyary-Kossa Gyula 1944 júniusában Keszthelyen hunyt el. Élete értelmét maga foglalta össze egyik bejegyzésében: „Nagyon-nagyon szerettem a tudományt, s minden percem ezé az önsanyargató, hálátlan szerelemé volt.” A korabeli kritika pedig ekképpen méltatta életmûvét: „...igazán bajos volna eldönteni: az orvos, a kultúrhistorikus vagy a nyelvész veszi-e több hasznát Magyary-Kossa hangyaszorgalommal összehordott és élvezetesen formába öntött adatrengetegének. Mi úgy érezzük: valamennyi nyert, mert a múlt ismeretét mélyíti el és menti meg a feledéstõl.”

Ábrám Zoltán

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék