Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1996/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 3-4.füzet

Szöllõsi Árpád: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1945–1995

Mentor Kiadó. Marosvásárhely 1995. 202 lap + 8 levél fénykép

 Mint azt a szerzõ már a könyv elõszavában jelzi, és utólag tartalmával is igazolja: a román nemzetiségi politika célja a kisebbségi kultúra elsorvasztása. Rövid, de átfogó történeti ismertetés után az adatok feldolgozásával, kronológiai bemutatásával félreérthetetlenül kimutatható mindaz a jogsértés, amely általában az erdélyi magyarságot és ezen belül felsõfokú oktatását érte a második világháború óta.

A kolozsvári orvosi kar mûködésének 1944-tõl 1945-ig tartó rövid ismertetése után a könyv részletesen taglalja a Bolyai Tudományegyetem orvosi karának útját 1945-tõl 1948-ig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig. 1948–1949 között a Kart átszervezték, önálló intézménnyé vált, és így született a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsõoktatási Intézet (OGYI).

A magyar nyelvû orvos- és gyógyszerészképzés más városba való áttelepülésének indoklása szerint  a kolozsvári egyetemi épületek két egyetem – a magyar és a román – számára elégtelenek. A Marosvásárhelyre való költözés gondolata – mely Luka Lászlótól származott – a Nagyvárad határ menti fekvése miatt elvetett javaslat után körvonalazódott.

A szerzõ rámutat, voltak, akik az áttelepítésben Kolozsvár „magyartalanításának” elsõ lépését látták, és ezt a borúlátást a további események valóban igazolták.

A szerzõ elmondja, hogy az eredetileg magyar nyelvû Intézetben az 1962–63-as tanévben bevezették a román nyelvû oktatást is, habár akkor a román nemzetiségû diákok mindössze a hallgatók 2,45%-át tették ki. Az intézkedésnek, amely N. Ceauºescu szóbeli utasítására történt, a pártpropaganda olyan színezetet adott, mintha ez a lépés a magyar–román barátságot és testvériséget szolgálná, holott éppen a magyar nyelvû oktatás fokozatos elsorvadásához vezetett. 1960-ban ugyanis a magyar nemzetiségû oktatók a tanszemélyzet 85,1%-át alkották. Öt évvel a kétnyelvû oktatás bevezetése után, az 1966–67-es tanévben ez az arány 57,09%-ra, 1987-ben pedig 46,17%-ra csökkent.

Hasonló adatok vonatkoznak a magyar nyelvû hallgatókra is: 1959–60-ban 90,21%, 1967–68-ban 65,09%, 1987–88-ban 43,47%. Az eredmények „természetes” folyamatába beleillik az a tény is, hogy 1984 végén az erõteljes homogenizálási politika során román nemzetiségû rektort neveztek ki az OGYI élére.

A munka második részében, amelyet 1988-ban fejezett be a szerzõ, az OGYI történetét dokumentumokkal mutatja be. Amint azt a kétnyelvû – magyar és angol – elõszóban jelzi, ezek a dokumentumok világosan feltárják azt a folyamatot, amely fokozatosan a magyar tanerõk kicseréléséhez, a tanszékek többségének – fõleg a klinikai tanszékek vezetésének – román kézbe való jutásához vezetett. Ezzel párhuzamosan nemcsak a szakmai, hanem az adminisztrációs vezetésbõl is kiszorították a magyarokat, mindez pedig állítólag a pártprogram szellemében történt. Az eredeti 3:1-es magyar–román arány itt is rövidesen 1:1-re változott, majd a román elem túlsúlyba jutott.

A könyv harmadik, befejezõ része az OGYE 1989 utáni történetével foglalkozik, a kezdeti lelkesedés és remény napjaitól a késõbbi keserû csalódásig. Az oktatószemélyzet névsora igazolja, hogy a magyar nemzetiségûek 1987–88-beli 46,17%-os aránya 1992–93-ra 30,53%-ra csökkent. Ez a tény részben egy célzatos nyugdíjazási határozatnak, másrészt az elvándorlásnak és annak tulajdonítható, hogy az 1989. decemberi események után meghirdetett versenyvizsgákon nem érvényesült az egyenlõség elve az oktatószemélyzet számára létrehozott új állások elnyeréséért.

Az 1988–89-es tanévre megtartott felvételi versenyvizsgán 13,79% magyar anyanyelvû diák jutott be az egyetemre, míg 1989–90-ben ez az arány már csupán 10,26%. Az 1989 utáni években a versenyvizsgák alkalmával 87 román, 28 magyar és 2 más nemzetiségû oktató kapott különbözõ fokozatú állást a karok tanszékein.

A szerzõ által bemutatott egyik táblázat nyilvánvalóvá teszi, hogy az utóbbi évek káderpolitikájának eredményeként a tanszékek vezetõinek nemzetiségi összetétele negatív módon eltolódott a magyarok kárára. Míg 1987-ben a bemutatott 50 tanszéken 26 tanszékvezetõ volt magyar, 1992-ben ez a szám 21-re, a klinikai tanszékeken pedig 8-ról 2-re csökkent.

A tanulmány alapos bibliográfiára támaszkodik, két betûrendes névjegyzéket tartalmaz, és az OGYE történetét illusztráló, ma már nosztalgikus jellegû képsorral zárul. Az egész könyv érvelését és tényeit az utolsó lapok fotókópiái is igazolják, köztük az 1955-ös Orvosi Szemle és az 1992-es Revista de medicinã ºi farmacie –Orvosi és Gyógyszerészeti Szemle – címlapjáról és szerkesztõbizottságának névsoráról készült másolatok.

A több mint 200 lap terjedelmû tanulmány tárgyilagossága, dokumentáltsága és alapossága vitathatatlanul bizonyítja azt a alapgondolatot, mely mind a múlt, mind a jelenlegi hatalom nemzetiségi politikájának célkitûzése.

A valamely világnyelvre, valamint románra való lefordítás nyilvánvalóan növelné a munka valós értékét, mert mind az általános emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervek, mind a jóhiszemû, de félrevezetett román értelmiség kénytelen volna szembenézni egy kérdéssel, amelynek megoldása már nem tûrhet további halasztást.

E kis könyvismertetés záruljon a szerzõ szavaival: „Legyen requiem a könyvem a néhány évtizedig Romániában fennállott nemzetiségi felsõoktatási orvosi fõiskoláért, hiszen olyan sok intézményünk van, amely fölött még csak késve sem szólalhatott meg a gyászbeszéd.”

Szabó Judit

Szabó László

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék