Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1997/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 1-2.füzet

Varga E. Árpád

A népesség fejlõdése, az etnikai és felekezeti viszonyok alakulása
a jelenkori Erdély területén 1869–1920 között*

E tanulmány célja: eddig feltáratlan vagy kevéssé feltárt források ismertetésével hozzájárulni a jelenkori Erdély (azaz a trianoni békeszerzõdés értelmében Romániához került egykori magyarországi területek) népességtörténetének kidolgozásához. A táblázatos anyag és a kísérõszöveg az etnikai és felekezeti viszonyok változásait – s azon belül elsõsorban a magyarság lélekszámának alakulását – az összes népesség tényleges és természetes gyarapodásával összefüggésben a fõhatalomváltozást megelõzõ fél évszázadban követi nyomon. Az áttekintés lényegében a dualizmus korát öleli fel, idõbeni kereteit azonban a feldolgozás jellegének megfelelõen a korszakhatárokhoz közeli népesség-számbavételek, a kiegyezést követõen lezajlott elsõ magyar népszámlálás, illetõleg az I. világháború utáni román összeírások jelölik ki.

Elsõdleges feladatnak a mai országterületre átszámított megyei részletezésû idõsorok létrehozását tekintettük. (A megyénkénti adatok közzétételérõl terjedelmi okok miatt le kellett mondanunk.) A történeti Erdély, illetve az egykori Partium területét alkotó tizenhat megye osztatlanul, Krassó-Szörény megye pedig csaknem teljes egészében Romániához került. Ezenfelül további nyolc magyarországi megye kisebb vagy nagyobb részét csatolták Romániához. Ezekbõl – Ugocsa és Csanád megye községeit Szatmár, illetve Arad megyéhez csatolva, Temes és Torontál megye Romániának ítélt részeit pedig egyesítve – a román államigazgatás öt megyét hozott létre: Bihar, Máramaros, Szatmár-Ugocsa, Arad-Csanád és Temes-Torontál néven. Tekintettel egyes átcsatolt részek töredék voltára, továbbá hogy a két világháború közti idõszak adataival is többé-kevésbé összevethetõ homogén adatsorokat nyerjünk, a megosztott megyék adatait az elõbbi – a vizsgált idõszakban természetesen fiktív – keretek között tárgyaljuk. Azt, hogy az említett részek adatait csupán gyakorlati megfontolásból vontuk össze, valamint hogy olyan közigazgatási egységek megnevezéseit használjuk, melyek az adott korban még nem léteztek, a nevek megkülönböztetõ írásmódjával is nyomatékosítjuk (Arad+Csanád stb.). Az összesített szöveg közti táblákat a területi eltérések szemléltetése céljából – a magyar statisztika gyakorlatának megfelelõen – országrészek szerint tagoltuk. Ezek a következõk: a Tisza bal partja (Szilágy, Máramaros, Szatmár+Ugocsa és Bihar), a Tisza–Maros szöge (Arad+Csanád, Temes+Torontál és Krassó-Szörény), valamint a Királyhágóntúl, tizenöt megyével.

Feldolgozásunk a népesség lélekszámának, természetes népmozgalmának (születés, halálozás, természetes szaporulat), valamint anyanyelvi-nemzetiségi és felekezeti megoszlásának a bemutatására szorítkozik. A természetes és tényleges szaporulattal összefüggésben érinti a mechanikus népmozgalom kérdéseit is. Nem tér ki a népesség térbeli (települési, tömörülési) fejlõdésének, valamint társadalomszerkezeti és egyéb demográfiai jellemzõi változásának a taglalására.

Fõbb demográfiai források

A jelenkori Erdély területén zajló etnodemográfiai folyamatok vizsgálatához a statisztikai szolgálatok közlései nyújtják a legfontosabb, „hivatalosan hiteles” adatforrásokat. E források közt elsõ helyen a népesség-számbavételeket kell említeni. A kiegyezés utáni elsõ magyar népszámlálást 1869-ben hajtották végre. Ez a felvétel a nemzetiségi hovatartozás kérdését politikai óvatosságból nem bolygatta, a felekezet vizsgálatára azonban kitért. A népesség vallásfelekezeti megoszlása alapján – korabeli becslések figyelembevételével – kísérletet tehetünk a cenzus idõpontjában feltételezhetõ etnikai arányok hozzávetõleges meghatározására. Népszámlálóink 1880-tól kezdve az anyanyelv (gyakorlatilag a legjobban és legszívesebben beszélt nyelv) kérdezésével tudakolták a nemzetiségi hovatartozást. Emellett kimutatták azt is, hogy a különbözõ vallású, illetve anyanyelvû népességbõl hányan és milyen más nyelveket beszélnek anyanyelvükön kívül, s felvételrõl felvételre bõvítették a megkérdezett nyelvek feldolgozási körét. Az anyanyelvi, valamint vallásfelekezeti megoszlás adatait községenként is közzétették. Kivételt képeznek az 1869. évi népszámlálás felekezeti eredményei, kéziratos formában azonban ezek is hozzáférhetõk. Az 1900. és az 1910. évi eredményeket tartalmazó kiadványok a nemzetiségek fontosabb életviszonyairól már részletezõen – törvényhatóságonkénti kimutatásokban – is tájékoztatnak. A magyar államhatalom összeomlását követõen az érintett terület nemzetiségi és felekezeti viszonyainak elsõ felmérését 1919 elején, az erdélyi Kormányzótanács által elrendelt agrárösszeírás keretében végezték el. A helyi elöljáróságok jelentésein alapuló táblázatok az adatokat megyénként, az ideiglenes határvonalak között összegzik. A következõ, szintén közigazgatási célú összeírást a kolozsvári tartományi statisztikai hivatal foganatosította 1920 decemberében. Mivel e felvételre már a hatalomváltást kísérõ kényszervándorlások lecsillapultával került sor, adataira alapozva a világháborús idõszak népességi mérlege is megvonható. A nemzetiségi megoszlásra is kiterjedõ eredményeket községenként, helységnévtár formájában publikálták. A két összeírás nemzetiségi adatai csak komoly fenntartásokkal vethetõk egybe a magyar népszámlálásokkal, mivel a román felvételek végrehajtói az etnikai összetételt a magyar szakemberek gyakorlatától merõben eltérõen, az úgynevezett „népi eredet” ismérve alapján vizsgálták.

A kiegyezés után létrejött önálló magyar statisztikai hivatal elsõrendû feladatának tekintette a népesedési mozgalom adatainak gyûjtését, e feladatnak azonban hosszú ideig nem tudott kellõen megfelelni. Csaknem egy évtizeden át utólag gyûjtötte be az adatokat, s azok is meglehetõsen hiányosak voltak. Az „adatpótlási” korszak 1877-ben szûnt meg; ettõl kezdve a helyzet fokozatosan javult, bár igazán jó és részletes népesedési adatbázisról csak az 1890-es évektõl beszélhetünk.1  A nyers mutatók, vagyis az összes népességhez viszonyított születési és halálozási arányszámok kiszámításához azonban az alapadatok a tárgyalt idõszakban kezdettõl fogva – a fenti megszorítással – rendelkezésre állnak. A statisztikai hivatal 1890–1893 között vallásfelekezet, 1897-ben, majd 1900–1918 között felekezet és anyanyelv szerinti bontásban is közreadta a születések és halálozások számát, 1912-ig – illetve a magyar anyanyelvûek természetes népmozgalmára vonatkozóan 1915-ig – törvényhatóságonkénti, 1913–1918 között pedig országrészenkénti részletezéssel. A ki- és visszavándorlások törvényhatóságonkénti adatait 1899 és 1915 között tették közzé; a kivándorlókét kezdettõl fogva, a visszavándorlókét 1905-tõl taglalták anyanyelvük, illetve cél- és származási ország szerint. A hatalomváltást követõ idõszak megyénkénti népmozgalmi adatai 1920-tól ismeretesek. A román statisztikai hivatal ugyanettõl az évtõl kezdve a felekezeti népmozgalom fõeredményeit is közzétette, bár csupán országrészek és települési típusok szerinti bontásban.

A népesség nagysága és fejlõdése 1869 és 1920 között

A jelenkori Erdély lélekszámának alakulása 1869-tõl 1920-ig az I. táblázat alapján követhetõ nyomon.

1. táblázat. A lélekszám alakulása a jelenkori Erdély területén 1869–1920 között

Idõpont

Összesen

Tisza bal partja

Tisza–Maros szöge

Királyhágóntúl

1869. XII. 31.a

4 224 436

897 833

1 173 798

2 152 805

1880. XII. 31.a

4 032 851

814 646

1 134 157

2 084 048

1890. XII. 31.a

4 429 564

929 391

1 248 957

2 251 216

1900. XII. 31.a

4 840 722

1 040 676

1 343 208

2 456 838

1900. XII. 31

4 874 772

1 046 079

1 351 695

2 476 998

1910. XII. 31.

5 262 495b

 1 172 413b

1 411 715b

2 678 367

1910. XII. 31.

5 259 918

1 172 037

1 409 514

2 678 367

1919

5 208 345

1 198 662

1 323 800

2 685 883

1920. XII.

5 114 124

1 168 544

1 310 962

2 634 618

1920. XII.

5 134 828c

1 168 644

1 331 666c

2 634 618

a Polgári népesség.

b A határ által érintett települések osztatlan lélekszámának figyelembevételével.

c A népesség a végleges határok között számítva. A kimutatásból hiányzó települések adatait 1910. évi értékeik helyettesítik.

Források: Magyarország népessége községenként [...] az 1869. évi népszámlálás alapján [Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának kézirattára]; A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás fõbb eredményei. 2. köt. (1882). 9–331.; A magyar korona országainak helységnévtára (1892). 18–656.; Magyar Statisztikai Közlemények, Új sor. 1. köt. 1902. 280–455.; Új sor. 42. köt. 1912. 280–457., 581–757.; Popa, V.–Istrate, N. 1921. 156–159.; Martinovici, C.–Istrate, N. 1921. 7–52.

A táblázatban szereplõ adatok nem egyöntetûek. A századforduló elõtti magyar népszámlálások a fegyveres erõ adatait nem dolgozták fel községenként. (A katonaság létszáma az érintett területen az összes népességnek kb. 0,6–0,7 százalékát tette ki.) Áttekintõ táblázataink az 1869., 1880. és 1890. években a jelenlevõ polgári, 1910-ben a jelenlevõ összes (polgári és katonai) népességet mutatják be, míg 1900-ban – az idõsorok pontosabb összevethetõsége érdekében – mind a polgári, mind a katonai népesség számát megadják. Fontos megemlíteni, hogy az 1880. évi népszámlálás viszonylag figyelemre méltó – bár számszerûségében vitatott – hiánnyal rögzítette a népesség számát. A hiány utólagos becslés szerint az anyaország területén kb. 100 ezer fõnyire tehetõ.2 (Az „anyaország” kifejezés itt és a továbbiakban a korabeli szóhasználatnak megfelelõen az akkori Magyarországot jelöli a társországok – Horvát-Szlavónországok – nélkül.) Zavaró tényezõ, hogy a határ által kettévágott települések adatai csak az 1910. évi népszámlálási közlés alapján oszthatók meg. Ez a korábbi idõpontokhoz viszonyítva – amikor a megyei adatok az illetõ települések lélekszámát teljes egészében magukban foglalják – a tényleges gyarapodás kimutatásában kisebb torzulásokat okoz. A hiba kiküszöbölésére az 1910. évi népességszámot az érintett helységek osztatlan lélekszámának figyelembevételével is megadtuk. Az említettnél komolyabb torzulásokkal kell számolni az 1919. évi összeírás esetében, amelynek adatai a bizonytalan határmegállapítás következtében a máramarosi részeken feltûnõ népességi többletet, Temes+Torontál megyében pedig tekintélyes hiányt jeleznek 1910-hez képest. Az adatok ellentmondásossága a szükséges községi részletezés hiányában nem – vagy csupán nagyvonalú becsléssel – oldható fel. A Trianonban 1920-ban rögzített határ utóbb – az 1923. évi belgrádi határkiigazítási egyezmény értelmében – csekély mértékben módosult. Ennek megfelelõen az 1920. évi népösszeírás eredményeit is helyesbítettük: az idõközben Romániától Jugoszláviához került községek lélekszámát levontuk belõle, a cserébe kapott községek lélekszámát viszont – a hiányt a 1910. évi népszámlálási adatokkal pótolva – hozzászámítottuk.

A lélekszám változásai által jelzett folyamatokról a népszaporodás (vagy fogyás) összetevõinek kimutatása nyújt közelebbi információkat. E tényezõkrõl a 2. táblázat tájékoztat.

2. táblázat. Tényleges és természetes népszaporodás, valamint a vándorlási egyenleg a jelenkori Erdély területén 1869-tõl 1920-ig

 

Tényleges és természetes népszaporodás vagy fogyás (–)

Vándorlási különbözet

Tényleges és természetes népszaporodás vagy fogyás (–)

Vándorlási különbözet

 

Szám szerint

Évi átlagban ezer lélekre

Összesen

1870–1880a,b

–191 585

–55 548

–136 037

–4,2

–1,2

–3,0

1881–1890a,c

396 713

432 479

–35 766

9,4

10,2

–0,8

1891–1900a

411 158

403 026

8 132

8,9

8,7

0,2

1901–1910

387 723d

477 437

–89 714

7,6

9,4

–1,8

1911–1920

–125 090e

140 800f

–265 890f

–2,4

2,7

–5,1

Tisza bal partja

1870–1880a

–83 187

–51 657

–31 530

–8,8

–5,5

–3,3

1881–1890a

114 745

108 527

1 218

13,2

12,5

0,7

1891–1900a

111  285

106 894

1 391

11,3

10,8

0,4

1901–1910

126334d

139 078

–11 744

11,4

12,5

–1,1

1911–1920

–3 493e

60 640f,g

–61 133f

–0,3

5,2

–5,5

Tisza–Maros szöge

1870–1880a

–31 641

–21 091

–11 550

–3,1

–1,6

–1,5

1881–1890a

111 800

101 994

11 806

9,6

8,6

1,0

1891–1900a

91 251

81 422

1 829

7,3

6,8

0,5

1901–1910

61 020d

91 613

–31 593

4,3

7,0

–2,7

1911–1920

–71 848c

–11 460f,g

–61 388f

–5,7

–0,8

–4,9

Királyhágóntúl

1870–1880a

–68 757

17 200

–85 957

–3,0

0,7

–3,7

1881–1890a

167 168

220 958

–53 790

7,7

10,2

–2,5

1891–1900a

205 622

208 710

–3 088

8,7

8,8

–0,1

1901–1910

201 369

241 746

–40 377

7,8

9,4

–1,6

1911–1920

–43 749

90 620f,g

–134 369f

–1,7

3,4

–5,1

 

a Polgári népesség. A természetes szaporulat az összes népességre vonatkozik, a határ által megosztott megyékben számított értékek alapján.

b A tényleges fogyás az 1880. évi népszámlálás feltételezhetõ adathiányának figyelembevételével 162 ezer, a természetes fogyás a kolerajárvány nem regisztrált áldozataival is számolva 90–100 ezer, a vándorlási veszteség pedig ennek megfelelõen 60–70 ezer fõnyire tehetõ.

c A tényleges gyarapodás az 1880. évi népszámlálás feltételezhetõ adathiányának figyelembevételével 367 ezer, a vándorlási veszteség pedig ennek megfelelõen kb. 65 ezer fõnyi lehetett.

d A tényleges gyarapodást a határ által érintett települések 1910. évi osztatlan lélekszámának figyelembevételével állapítottuk meg.

e A tényleges gyarapodás megállapítása során az 1920. évi népességszámot a véglegesített határok között számítottuk.

f A háborús halálozások figyelmen kívül hagyásával. Figyelembevételükkel a jelenkori Erdély területének egészén a természetes szaporodást 29,7 ezer fõs fogyás váltja fel, a vándorlási veszteség pedig 95,4 ezerre csökken.

g Az 1919. évbõl hiányzó megyei adatok helyébe Erdély 1920. évi összes természetes szaporulatának az illetõ megyére esõ hányada alapján becsült értékek lettek beállítva.

Források: Magyar Statisztikai Közlemények. Új f. V(1893). 70–73.*; Magyar statisztikai évkönyv (1874–1875, 1877–1880, 1893–1916/1918), A népmozgalom fõbb adatai községenként 1828–1900. 7. köt. 1980. 28–35., 44–51., 90–99., 110–119.; 8. köt. (1984) 30–51., 78–99.; Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 46 (1913). 280–459., Népességstatisztikai iratok. A népmozgalom fõbb eredményei 1911–1920 [Központi Statisztikai Hivatal Levéltára; Manuilã, S.: 1938. 796., Manuilã, S.: 1929. VIII, XI., XV.

A táblázat elsõ oszlopa a népesség egyes idõszakokra esõ tényleges gyarapodását vagy csökkenését tartalmazza. A második oszlopban az élveszületések és halálozások különbözetébõl adódó természetes szaporulat, illetve fogyás értékei találhatók. A harmadik oszlop a népesség tényleges és természetes szaporodásának mérlegét vonja meg; ez az egyenleg a belsõ és külsõ vándorlások aktívumáról vagy passzívumáról ad számot. A tényleges és természetes szaporulat egyenlege 1911 és 1920 között – tekintve, hogy a népmozgalmi kimutatások a háborús halálozásokra nem terjedtek ki – magában foglalja az elszenvedett katonai veszteségeket is. Az ez idõszakra esõ tényleges vándorlási veszteség tehát – mely a háborús emberveszteségekre vonatkozó információk korlátozott volta miatt népmozgalmi módszerekkel csak hozzávetõlegesen becsülhetõ – jóval alacsonyabb az itt jelzettnél. Itt említjük meg a természetes népmozgalmi adatok érvényességének egyéb korlátait is. Egyrészt – a bevezetõben jelzett hiányosságok miatt – a vizsgált idõszak kezdetén a népesedési eseményeket alulregisztrálták. A hiány az 1870-es években országosan mintegy 7 százalékos volt, majd az 1880-as évek végére 3 százalékra, a következõ évtizedben pedig – az állami anyakönyvezés 1895-ben történt bevezetésének hatására – 1–2 százalékra csökkent. Az adatgyûjtés teljessége vidékenként és felekezetenként erõsen ingadozott: fõleg a keleti megyékben, tehát éppen a jelenkori Erdély területén és a görögkeleti román egyházközségekben voltak a legjelentõsebbek a hiányok.3 Hiányosságokkal késõbb, a világháborús évtizedben is számolni kell, mivel a háború végén, majd a fõhatalomváltás idején az adatok beszolgáltatása már komolyan akadozott. Az abszolút számok érvényességét az is behatárolja (bár az arányszámokat kevésbé befolyásolja), hogy a rendelkezésre álló források alapján a természetes népmozgalom adatai a vizsgált idõszak egészében csak az osztatlan, illetõleg a mai Magyarországgal határos megyék esetében voltak pontosan megadhatók. Máramaros, Ugocsa és Temes+Torontál – illetõleg kis részben Krassó-Szörény – megyék 1900 elõtti adatainak átszámítása a mai országterületre becslés útján történt. A számítások alapját – egyéb támpont híján – az az arány képezte, amely 1901–1910 között az élveszületések és a halálozások számaiban a jelzett törvényhatóságok Romániához került részei, valamint a teljes területük között fennállt. A megelõzõ idõszakokban az illetõ megyék egész területén regisztrált születések és halálozások számaiból ennek az arányszámnak a mechanikus érvényesítésével állapítottuk meg a jelenkori Erdély területére esõ (feltételezhetõ) hányadot. Végezetül mint az adatok pontosságát kismértékben befolyásoló eltérést megemlítjük azt is, hogy a népszámlálási adatok a századfordulóig a polgári, a népmozgalmi számbavétel adatai viszont az összes népességre vonatkoztak.

A népességfejlõdés fõbb jellemzõi az egyes népszámlálások közötti idõszakokban a következõképp alakultak:

1869-tõl 1880-ig a kolera pusztítása folytán országosan is alig volt szaporodás (az anyaország 170 ezer fõnyi lélekszám-növekedése mindössze évi 1,1 ezrelékes gyarapodásnak felel meg), a keleti részeken pedig csaknem 200 ezer lélekkel fogyott a népesség. Magában az anyaországban tizenegy év alatt a születések száma 480,6 ezer fõvel haladta meg a halálozásokét, így a tényleges szaporodással szemben 310,4 ezer fõnyi hiány mutatkozott. E passzívum 43,8 százaléka a jelenkori Erdély területére esett, jóllehet az itt élõk alig egyharmadát tették ki az ország összes népességének. A tényleges és a természetes fogyás különbözete olyan méretû, amelyhez hasonlót békeidõben késõbb már nem találni. Joggal vetõdik fel, hogy a valóságban számolhatunk-e ekkora (mégpedig a királyhágóntúli értékek alapján feltételezhetõen nagyobbrészt a kivándorlásból adódó) migrációs hiánnyal. A kérdést az országos adatok vonatkozásában a magyar statisztikusok is feltették, és leginkább az adatfelvételi pontatlanságokban vélték megtalálni a tekintélyes különbség magyarázatát. Egyrészt a kolera pusztítása valószínûleg jóval nagyobb volt, mint ahogy azt a halálozási statisztika mutatja, vagyis sok, kolerában elhalt személy a tömeges halálozás idején nem került az anyakönyvbe, s így elkerülte a számbavételt. A természetes szaporodás tehát kisebb, mint ahogy azt a meglevõ országos adatok mutatják, valójában alig lehetett több 380–400 ezernél. A tényleges szaporodás viszont az 1880. évi népszámlálás feltételezett hiánya miatt a kimutatottnál nagyobb, kb. 270 ezernyi volt. Ennek megfelelõen a tizenegy év vándorlási veszteség is 310,4 ezerrõl 120 ezer körülire csappan. (Ez a szám a népszámlálás hiányosságainak bizonytalan megítélése miatt minimális értéknek tekintendõ.)4  Az elõbbi számításokat a jelenkori Erdély területén elvégezve – az országosan becsült népszámlálási adathiánynak mechanikusan szûk harmadát, a nem anyakönyvelt kolerahalottaknak pedig ennél nagyobb hányadát véve alapul –, a régió vándorlási vesztesége 60–70 ezerre esik vissza. Természetesen ez is csak hipotetikus alsó értékként fogható fel, figyelembe véve, hogy elég erõs kivándorlás folyt Romániába már ekkor is.

Törvényhatóságonként vizsgálva a szaporodási viszonyokat – úgy, ahogy azt a két népszámlálás, illetve a népmozgalmi statisztika megállapította –, azt találjuk, hogy a népesség csökkenése (éves átlagban ezer lélekre számítva) Bihar (–13,5 ‰), Szilágy (–11,7 ‰), Szolnok-Doboka
(–7,6 ‰), Kis-Küküllõ (–7,5 ‰), Arad+Csanád (–5,4 ‰), Alsó-Fehér (–5,3 ‰), Temes+Torontál (–4,5 ‰) és Szatmár+Ugocsa (–4,2 ‰) megyékben volt a legnagyobb arányú. Szilágy, Bihar, Szatmár+Ugocsa és Arad+Csanád területén (továbbá Hunyad és Kolozs megyékben) nagyobbrészt a kolerajárvány pusztított, míg Kis-Küküllõ és Szolnok-Doboka megyékben jobbára, Alsó-Fehér megyében pedig túlnyomórészt inkább az elvándorlás apasztotta a népességet. Szám szerint Bihar, Temes+Torontál, Szolnok-Doboka, Szilágy, valamint Alsó-Fehér megyék vándorlási vesztesége a legnagyobb, de a viszonylag kedvezõ (az évtized során összességében pozitív) népesedési mutatókkal rendelkezõ megyékben is – Krassó-Szörény és Torda-Aranyos kivételével – jelentõs a vándorlási hiány. Közülük e negatívum folytán – amely részben az említett adatfelvételi hiányosságokat is magában foglalja – a kivételesen gyors 9,2 ezrelékes iramban szaporodó Csík megye 11 ezer fõs gyarapodása 3,6 ezerre olvadt, Brassó és Udvarhely megye összesen 12,4 ezer fõnyi születési többlete elenyészett, Háromszék, Szeben, Maros-Torda, Beszterce-Naszód, valamint Nagy-Küküllõ megye lélekszáma pedig az általános irányzatnak megfelelõen fogyatkozott.

1880 és 1890 között a népesség megújhodásának vagyunk a tanúi. Az anyaország lakosainak száma 1427,9 ezerrel lett több, ami évi 9,8 ezrelékes – normális – növekedésnek felel meg. A jelenkori Erdély területén a szaporodás 9,4 ezrelékes értékkel ugyancsak ez idõ tájt áll legközelebb az országos átlaghoz. Ám ugyanekkor indult meg nagyobb arányokban a tengerentúli kivándorlás is, és jórészt ennek köszönhetõen az ország népesedési mérlege 208,6 ezer fõs hiánnyal zárul. A tengerentúlra vándorlás az Alföldet, a Tiszántúl keleti, valamint Erdély nyugati és északi vidékeit ekkor még nem érintette, azonban Erdély délkeleti sarkában a folyamatos Romániába áramlás már lefékezte a gyarapodást. Mivel a kivándorlásról adatokat akkoriban még nem gyûjtöttek, a korabeli statisztika közvetett módon – a természetes és tényleges szaporodás két népszámlálás közötti különbözetének (tehát a belsõ és külsõ vándorlások egyenlegének), illetõleg a születési hely kimutatása alapján a belsõ népcsere ugyanazon két idõpont közt megvont mérlegének egybevetésével – kísérelte meg felmérni a romániai kivándorlás hatásait. E számítás szerint a nyolcvanas évtizedben a Kárpátokon túlra irányuló vándormozgalmak vesztesége mintegy 50 ezer fõre tehetõ, amibõl a székely kivándorlásra kereken 15 ezer lélek esett.5  E becslést a természetes és tényleges szaporulat Királyhágón túli – 53,8 ezer fõt kitevõ – negatív egyenlege is alátámasztja. Ha tekintetbe vesszük az 1880. évi népszámlálásnak a területre jutó adathiányát, összességében a jelenkori Erdély vándorlási vesztesége is nagyobb a 2. táblázatban szereplõ értéknél. A feltételezett hiány figyelembevételével ugyanis az induló népesség száma mintegy 30 ezerrel többre, az összes népesség egy évtized alatti tényleges gyarapodása pedig ugyanennyivel kevesebbre tehetõ. Az így kapott értéket a természetes szaporulattal összevetve a vándorlási veszteség már nagyobbnak bizonyul: körülbelül akkora, mint amekkora az elõzõ idõszakban is becsülhetõ: 65 ezer fõnyi lehetett.

A tényleges népszaporodás üteme (évenként, ezrelékben) Máramaros (16,8 ‰), Bihar (15,3 ‰), Kolozs (13,7 ‰), Arad+Csanád (12,5 ‰), Szilágy (11,7 ‰), Szolnok-Doboka (11,6 ‰), Maros-Torda (11,2 ‰) és Temes+Torontál (9,9 ‰) megyékben múlta felül a régió összesített átlagát. Ez – Temes+Torontált kivéve – e törvényhatóságoknak az átlagot ugyancsak meghaladó természetes szaporulatával magyarázható, amihez Bihar, Arad+Csanád és Kolozs megyékben vándorlási többlet is járult. Ugyancsak vándorlási nyereséget könyvelhet el Temes+Torontál, Beszterce-Naszód és kisebb mértékben Hunyad megye. A Királyhágón innen csupán Szatmár+Ugocsa szenvedett komolyabb, valamint Szilágy és Krassó-Szörény kevésbé jelentékeny veszteséget az elvándorlások által. A Királyhágón túl ugyanakkor tizenkét megyében bizonyult kisebbnek a tényleges népnövekedés a természetes szaporulatnál. A vándorlási hiány Brassó, Nagy-Küküllõ, Szeben, Fogaras, Csík, Udvarhely, valamint Háromszék megyékben volt a legnagyobb mérvû. A veszteséges királyhágóntúli megyék passzívumának egyharmada ez utóbbi három törvényhatóság területérõl került ki.

Az 1890–1900 közé esõ évtizedben az ország népessége változatlan ütemben gyarapodott (1576,4 ezer fõvel, évi átlagban 9,8 ezrelékkel), a jelenkori Erdély területén azonban a természetes szaporulatnak az országosnál kedvezõtlenebb alakulása következtében a növekedés lelassult (8,9 ezrelék). A tényleges gyarapodás az anyaországban most csupán 151,6 ezer fõvel maradt el a természetes szaporodástól, a vizsgált területen pedig éppenséggel bevándorlási többlet mutatkozott. Még a Királyhágóntúl vándorlási vesztesége is elhanyagolhatóan kicsinyre zsugorodott, ami közvetve megerõsíti a korabeli statisztikai irodalom megállapítását, amely szerint „a romániai kivándorlás veszedelmessége a kilencvenes évek alatt csökkent”. Alig 20 ezerre becsülhetõ az évtized során tartósan vagy véglegesen Romániában maradtak száma, és ez feltehetõen a felerõsödött visszavándorlásnak tulajdonítható.6

Az évi átlagos gyarapodás ezer fõre számított mutatója szerint a leggyorsabb iramban Máramaros (15,8 ‰), Szatmár+Ugocsa (13,5 ‰), Hunyad (13,5 ‰), Bihar (13,4 ‰), Beszterce-Naszód (12,9 ‰), Csík (12,3 ‰), Kolozs (12,2 ‰), Arad+Csanád (11,3 ‰) és Maros-Torda (10,6 ‰) megyék lélekszáma növekedett. Az egyébként alacsony szoporulatú Hunyad megye lélekszámát nagyobbrészt az ekkor már tekintélyes méretû bevándorlás növelte meg. Számottevõ volt Bihar, Krassó-Szörény, Kolozs és Arad+Csanád megyék vonzása, és jelentõs arányú a Beszterce-Naszód megyei megtelepedés is. Máramaros a nagyarányú népességgyarapodást – vándorlási szaldója negatív lévén – kiugróan magas természetes szaporulatának köszönhette. Hasonlóképpen Csík megye, melynek ráadásul most vándorlási vesztesége is jóval kisebb, mint az elõzõ évtizedben volt. Visszafogottabb mértékben, de ugyanez a tendencia jellemezte Udvarhely megyét is. E két megyében a migrációs veszteség csökkenésébõl és a belsõ népcsere mérlegének javulásából következtetve a Romániából történt visszavándorlás ekkor valószínûleg meghaladta a kivándorlást. Udvarhely megyébõl még így is erõteljes az elszivárgás (ennél is nagyobb arányokat csupán Fogaras és Háromszék megyében öltött). Migrációs veszteségük mértékét tekintve Kis-Küküllõ, Brassó, Nagy-Küküllõ, Torda-Aranyos, Szilágy és Maros-Torda megyék következnek a sorban. Arányaiban ugyan kisebb, szám szerint azonban Temes+Torontál megye vándorlási vesztesége volt a legnagyobb az évtized során.

1900 és 1910 között a kedvezõbb természetes szaporodás ellenére is országosan 150,1 ezer lélekkel volt kevesebb a tényleges gyarapodás, mint az elõzõ tíz évben. Az anyaország lakossága mindössze 1426,3 ezerrel (éves átlagban 8,1 ezrelékkel) nõtt, így a megnövekedett természetes szaporulat folytán a kivándorlási többlet a korábbinak a három és félszeresére, 527,3 ezerre ugrott. Lényegében hasonló folyamatok figyelhetõk meg a jelenkori Erdélyben is, azzal a különbséggel, hogy itt a tényleges gyarapodás kisebb arányban (1,3 ezrelékponttal) csökkent, mint az anyaország területének egészén (1,7 ezrelékpont). Ez a természetes szaporulat hajszálnyival kedvezõbb alakulása mellett fõként annak köszönhetõ, hogy ugyanakkor a vándorlási veszteség is (évi átlagban 1,8 ezrelék) jóval kisebb mértékû volt az országosnál, amely az anyaországban elérte az évi 3 ezrelékes, Horvát-Szlavónországokkal együtt pedig a 3,2 ezrelékes ütemet. Míg az utóbbi értékek a külsõ vándormozgalom fokozódó iramú veszteségeit jelzik, az elõbbi nem csupán az országból történt ki- és visszavándorlások, hanem az illetõ terület és az ország más vidékei közt lezajlott belsõ népcsere egyenlegét is magában foglalja. Az erdélyi és az országos érték 1,4 ezrelékpontnyi különbözete – feltételezve, hogy a jelenkori Erdélyben a kivándorlás hasonló arányokat öltött, mint az ország területének egészén – elvileg a belsõ népcsere pozitívumáról ad számot. A kivándorlási statisztikát áttanulmányozva megbizonyosodhatunk arról, hogy azon törvényhatóságokban, melyek részben vagy egészben a jelenkori Erdély területére esnek, a kivándorlás összességében ugyanolyan intenzív volt (ezer lakosra számítva 51 fõ), mint az országban általában (ahol ez a jelzõszám 52). (Természetesen jelentõs területi eltérésekkel; az ezer fõre jutó kivándorlók száma a Tisza–Maros-közben 62, a Királyhágón túl 55, míg a Tisza bal partjának érintett törvényhatóságaiban csupán 30 volt.) Az általános egyezésbõl kiindulva s az elõzõekben kimutatott 1,4 ezrelékes átlagos gyarapodást alapul véve úgy számítható, hogy 1900-tól 1910-ig az országot késõbb megosztó – a korabeli állapotokra visszavetítve természetesen képzeletbeli – határvonal két oldala közti kölcsönös vándoráramlások kb. 70 ezer fõvel növelték a jelenkori Erdély lakóinak számát. Bár számolnunk kell a más országokból történt bevándorlással is, továbbá bizonyára a külföldrõl történt visszavándorlás sem oszlott el egyenletesen az ország egész területén, a fentiek alapján mégis megkockáztatható az az állítás, hogy az érintett régió az évtized során a belsõ népcsere útján több mint 60 ezres nyereséghez jutott. Ez a pozitívum – a migrációs egyenleg 90 ezer lelket kitevõ hiányának megfelelõen – legalább 150 ezer fõnyi kivándorlási veszteséget feltételez.

Ez utóbbi veszteség a hivatalos kivándorlási statisztika alapján is megbecsülhetõ. Mindenekelõtt azonban tisztázni kell, hogy az a veszteség, amit ezek az adatok 1900 és 1910 között országosan kimutattak, jóval nagyobb, mint amennyi a mérleg-módszer eredményeként a negatív vándorlási egyenlegben jelentkezik. (Hasonló megállapításra juthatunk a megyénkénti vizsgálódások során is, ha a hivatalosan nyilvántartott veszteséget egyéb, közvetett úton nyert adatokkal vetjük egybe.) Az 1900. és 1910. évi népszámlálások idõpontja között a kivándorlók száma az ország egész területén 1049 ezer, a visszavándorlóké 248,9 ezer, a kivándorlási többlet tehát kereken 800 ezer ember a kivándorlási statisztika szerint, holott a népszámlálás csak 646,5 ezer fõnyi hiányt konstatált. A két szám közti különbséget kis részben a külföldrõl bevándorlók okozzák, nagyobb részben onnan ered a különbség, hogy különösen a visszavándorlókra vonatkozó adatok hiányosak. A népszámlálás eredménye tehát azt igazolja, hogy a visszavándorlás nagyobb, mint amekkorának a kivándorlási statisztika mutatja. Az elmúlt évtizedre a kivándorlásnak a tengeri kikötõk s az Egyesült Államok statisztikája révén ismert adatai alapján – a megelõzõ évtizedhez hasonlóan – ismét körülbelül 40 százalékban lehet megállapítani a visszavándorlók arányát.7 A jelenkori Erdély kivándorlási mozgalmára vonatkozó becslést ennek az aránynak a felhasználásával végeztük el. A megosztott törvényhatóságokban, az idetartozó részek lélekszám-arányának megfelelõen számítva az adatokat, az évtized során kivándoroltak száma 242,8 ezerre, a kivándorlási gócpontok megyén belüli egyenlõtlen eloszlását figyelembe véve pedig mintegy 250 ezerre, míg a visszavándorlóké (arányukat mechanikusan a kivándorlók 40 százalékában feltételezve) 110 ezerre tehetõ. A ki- és visszavándorlók ily módon becsült számának különbözete 150 ezer, és ez egybevág a fentebb más módszerrel következtetett értékkel.

A tényleges népnövekedésben (ezer fõre számított évi átlagos ütemét tekintve) most is Máramaros (14,6 ‰), Bihar (12,8 ‰), Csík (12,6 ‰), Kolozs (12,2 ‰), Hunyad (11,3 ‰) és Maros-Torda (10,5 ‰) megyék állnak az élen. E megyéknek Máramaros kivételével a vándorlási egyenlegük is pozitív – immár Csík megyéé is –, de közülük csupán Hunyad dicsekedhet országosan is kimagasló bevándorlási többlettel. A többiek esetében a növekmény inkább az átlagosnál magasabb természetes szaporulatnak tulajdonítható. A születési többlet Szilágy, Szatmár+Ugocsa, Torda-Aranyos, illetõleg Arad+Csanád és Kis-Küküllõ megyékben szintén jelentékeny volt, tényleges gyarapodásuk ütemét azonban vándormozgalmuk vesztesége visszafogta. A migrációs hiány a kivándorlás fõ fészkeiben, Nagy-Küküllõ, Alsó-Fehér, Kis-Küküllõ, Fogaras és Udvarhely, valamint Temes+Torontál, illetõleg a szûkebb Szatmár és Arad megyékben a legnagyobb mérvû. Ebbe a sorba tartozik még Szeben, a megye komoly kivándorlási veszteségeit azonban országon belüli népcseréjének pozitívumai némiképp enyhítették.

Az eddigieket összegezve megállapítható, hogy a jelenkori Erdély lakosainak száma 1869 és 1910 között (a polgári és az összes népesség közötti eltérést figyelembe véve) kereken egymillióval, 23,8 százalékkal nõtt. Ez évi átlagban – az idõszak közepi lélekszámhoz viszonyítva – 5,2 ezrelékes gyarapodást jelent, szemben az akkori ország évi 7 ezrelékes (európai viszonylatban egyébként gyenge közepesnek mondható) növekedésével.  A fejlõdés korántsem kielégítõ mértékét jórészt megmagyarázza a népesség fogyása a 41 éves idõszak kolera sújtotta elsõ szakaszában. Kedvezõbb képet mutat tehát a népgyarapodás aránya, ha az 1910. évi lélekszámot az 1880. évihez viszonyítjuk; e három évtized alatt ugyanis a terület összes népessége már mintegy 1 millió 200 ezerrel, vagyis 29,7 százalékkal nõtt. A növekedés üteme – a fokozódó kivándorlás ellenére – elérte az évi 8,6 ezreléket, jelentõsen megközelítve az országos 9,2 ezrelékes átlagot. (Ugyanez idõ alatt Magyarország jelenlegi területén, tehát az akkori nagyobb ország leggyorsabban népesedõ részén az átlagos évi népnövekedési ráta 11,8, a szomszédos Ókirályságban pedig 14 ezrelék volt.)

Az 1880 és 1910 közé esõ, viszonylag kiegyensúlyozott fejlõdést mutató idõszak adatait összegezve a legkiemelkedõbb Máramaros megye évi átlagos 14,7 ezrelék körüli népszaporodása. Ez – mint a késõbbiekben látni fogjuk – egyrészt a magas természetes szaporulattal, másrészt azzal magyarázható, hogy a megye lakossága csak az utolsó évtized vége felé kapcsolódott be a kivándorlási mozgalomba, melynek méretei a többi megyéhez viszonyítva akkor is szerényebbek maradtak. Ezek mellett a népszaporodás pozitív tényezõjeként tartható számon a zsidó (és talán rutén) beszivárgás is. A népgyarapodás megyei rangsorában Bihar, majd Kolozs megye következik 13,1, illetõleg 12,1 ezrelékes átlagértékkel. Ebben a kedvezõbb reprodukció (különösen a Bihar megyében igen élénk születési mozgalom) hatása mellett jelentõs szerepe volt a gyors ütemben fejlõdõ nagyvárosok népességfelszívó erejének. Jelentékeny arányú (évi 10,3 ezrelékes) Hunyad és Maros-Torda megyék népességének növekedése is. Az átlagosnál kedvezõbb, de már 10 ezrelék alatti a lélekszámemelkedés aránya Szilágy, Szatmár+Ugocsa, Arad+Csanád, Beszterce-Naszód, Csík, valamint Szolnok-Doboka megyékben. Ezzel szemben további 11 megye népfejlõdése az átlagon alul maradt, a megyék felében tehát az évi átlagos tényleges népszaporodási arány legfeljebb 8 ezreléket ért el. Az utolsó helyen Fogaras és Nagy-Küküllõ megye osztozik 3,7 ezrelék körüli értékkel, de Brassó, Udvarhely, Temes+Torontál és Háromszék megyék 5,1–5,4 ezrelékes évi szaporodása sem sokkal kedvezõbb ennél.

Az 1880–1910 között eltelt három évtized vándorlási egyenlege csupán hat megyében volt nyereséges. A mechanikus népmozgalom Hunyad megye lélekszámnövekedéséhez járult hozzá a legnagyobb mértékben, ahol a tényleges gyarapodás forrását 38,1 százalékban a vándorlási többlet képezte. Itt – akárcsak Krassó-Szörény megyében, melynek népesedési mérlege azonban jóval kisebb arányú vándorlási többlettel zárult – az odavándorlást a bánya- és iparvidékek növekvõ munkaerõigénye tette szükségessé, melyet a népesség igen kedvezõtlen természetes reprodukciója nem volt képes kielégíteni. Kolozs és Bihar megye elég jelentõs (az összes népesség gyarapodásának 14,7, illetve 12,8 százalékát kitevõ) vándorlási többlete jórészt Kolozsvár és Nagyvárad vonzerejének tulajdonítható. Beszterce-Naszód és Máramaros megye jelentéktelen vándorlási többlete fõleg a zsidó bevándorlással magyarázható. A vándorlási veszteség Fogaras és Nagy-Küküllõ megyében volt a legnagyobb arányú, s ezáltal népességük három évtizedes természetes szaporulatának több mint a felét (61,1, illetve 55,5 százalékát) veszítették el. De a nagyarányú vándorlási veszteség folytán veszendõbe ment Udvarhely és Brassó megyék természetes szaporulatának több mint 45 százaléka, Háromszék megye születési többletének 40,3 százaléka, Kis-Küküllõ megyében pedig mintegy harmadrésze. A jelenkori Erdély három évtizedes népesedési mérlege végül is 117,3 ezer (az 1880. évi népszámlálás feltételezett hiányával együtt pedig közel 150 ezer) fõnyi passzív vándorlási egyenleggel zárult. Az adatok korrekciója nélkül számított értéknek több mint egyötöde, 97,3 ezer lélek a Királyhágóntúlra esett, a szûkebb Erdély veszteségébõl pedig 43,2 ezer fõ a Székelyföld négy megyéjébõl került ki.

A népesség számának alakulását végezetül a háborús évtizedben (1910–1920) tekintjük át. Az 1900–1910 közötti országos szaporodási viszonyok hosszabb ideig állandósultak volna, ha a világháború közbe nem jön. Legalábbis erre mutat, hogy a természetes szaporodási arány a következõ négy év alatt (1911–1914) majdnem ugyanaz volt, mint az elõzõ évtizedben, és az amerikai kivándorlás is hasonló keretek között mozgott.8  A jelenkori Erdély területén a természetes szaporulat ez idõ alatt kedvezõbben alakult, mint az elõzõ évek alatt, sõt a kivándorlási láz is valamelyest csillapulni látszott, a romániai kivándorlást kivéve. A háború azonban megakasztotta a növekedést, sõt a születésszám katasztrofális csökkenése következtében a természetes gyarapodás 1915 és 1918 között fogyásba csapott át. Az újonnan birtokba vett területeken 1919-ben megejtett elsõ román összeírás mintegy 50 ezerrel, a két évvel késõbbi felvétel pedig (kiigazított adatok szerint) már 125 ezerrel találta kevesebbnek a jelenkori Erdély lélekszámát az évtized elejinél. A tényleges hiány ugyanakkor – tekintve, hogy az évtized során összességében 141 ezer fõnyi szerény mértékû természetes szaporulat mégiscsak mutatkozott – ennél jóval nagyobb: mintegy 266 ezer, vagyis az 1910. és az 1920. évi népességszámbavételek eredményei közötti különbségnek több mint a kétszerese volt. Ez azonban – mint arra a 2. táblázathoz fûzött megjegyzésben is utaltunk – nem azonos a vándormozgalmak okozta hiánnyal, mivel a veszteségek közt számításba kell vennünk a háborús halálozást is. A népesség katonai veszteségét az ország akkori területén (ideértve Horvát-Szlavónországokat) a halottnak tekinthetõ eltûntek és hadifoglyok hozzászámításával 660,8 ezerben állapították meg.9  Területi részletezésben csak 1917 végérõl állnak rendelkezésre – hasonló módszerrel becsült – adatok.10  E kimutatás szerint Magyarország addigi vérvesztesége 516,1 ezer, az érintett törvényhatóságoké pedig 161,1 ezer fõnyi volt, amibõl – a töredék megyék részesedését 1910. évi népességüknek az illetõ megye össznépességén belüli hányada alapján számítva – 133,2 ezer eshetett a jelenkori Erdély területére. Ezt az értéket olyan arányban megnövelve, amilyen arányban a háború befejezéséig az ország katonai vesztesége növekedett, az erdélyi részek I. világháborús halottainak száma végül is 170,5 ezerre tehetõ. E többlethalálozás figyelembevételével a népmozgalmi kimutatások által regisztrált természetes szaporulatot 29,7 ezer fõs fogyás váltja fel, a természetes és a tényleges népnövekedés közti különbözet pedig 95,4 ezerre csökken. Végsõ soron ez utóbbi – durván százezerre rúgó – passzívum tekinthetõ az évtized tényleges vándorlási veszteségének. Az évtized elsõ felében lezajlott külsõ (jelentõs részben Románia felé irányuló) vándorlások alakulását a háborús események folytán nincs értelme, a belsõ vándorlásokat pedig nem tudjuk nyomon követni; a fenti mérleg lényegében a vesztes háborút követõ összeomlás és az uralomváltozás által kiváltott – a korábbiakkal ellentétes irányú – népmozgások egyenlegét rögzíti. A területfoglalás hatására ugyanis az új határon át megkezdõdött a magyar lakosság visszaáramlása a megkisebbedett anyaországba, s a menekültek hivatalosan nyilvántartott száma 1920 decemberéig már 154,3 ezerre nõtt.11  Az így keletkezett hiányt immár a Kárpátokon túli részekkel folytatott népcsere pozitív elõjelû többlete ellentételezte. E többlet – a vándorlási különbözet becsült értékeitõl függõen – legkevesebb 50–60 ezer fõre tehetõ. (Ha a kivándorlási mozgalom 1911–1915 között becsült veszteségeit állandósultnak tekintjük, az Ókirályságból a beözönlés a 100 ezres nagyságot is elérhette.)

A népesség 1910 ás 1920 között (évi átlagban, ezrelékben kifejezve) a leggyorsabb ütemben Krassó-Szörény (–10,1 ‰), Hunyad (–6,2 ‰), Beszterce-Naszód (–6,1 ‰), Szolnok-Doboka (–5,9),  Arad+Csanád (–4,9 ‰), Udvarhely (–4,0 ‰), Csík (–3,9 ‰), Alsó-Fehér (–3,1 ‰), Temes+Torontál (–3,0 ‰), továbbá Szatmár+Ugocsa (–2,8 ‰) megyékben csökkent. A visszaesés Krassó-Szörény, Hunyad, Beszterce-Naszód, Udvarhely és Szolnok-Doboka megyében a természetes fogyatkozásnak és a vándorlási veszteségnek egyaránt tulajdonítható. Szatmár+Ugocsa, Csík és Alsó-Fehér megyék ugyancsak jelentõs vándorlási vesztesége a viszonylag kedvezõbb természetes reprodukció következtében lélekszámuk tényleges csökkenésében már kevésbé mutatkozik meg. Krassó-Szörény mellett Arad+Csanád és Temes+Torontál megyékben volt a legfeltûnõbb a természetes fogyás, ámbár azt a beköltözések – Temes+Torontál megyében kifejezett vándorlási többletet eredményezve – némiképpen ellensúlyozták. Kisebb vagy nagyobb mértékben Fogaras, Háromszék, Kis-Küküllõ, Szilágy és Szeben megyék lélekszáma csökkent még az elvándorlások által. A menekülési hullám nyilvánvalóan a nem említett törvényhatóságokat is elérte, ezeknek azonban nem csupán a lélekszámuk nõtt meg, hanem – Brassó és Bihar megyéket kivéve – már kisebb vándorlási többletet is mutatnak. Kiugróan nagy a régió fõvárosát magában foglaló Kolozs megye beköltözéseinek többlete.

*

Az 1869 és 1920 között eltelt öt évtized során a vizsgált terület népessége összesen mintegy 880 ezerrel növekedett. Ez idõ alatt a természetes szaporulat csaknem 1400 ezer (az 1872–1873. évi kolerajárvány nem anyakönyvelt halottaival, valamint az I. világháborúban elesettekkel is számolva 1190–1200 ezer), a vándorlási veszteség pedig ennek megfelelõen 520 ezer (illetõleg a helyesbített értékek szerint 310–320 ezer) fõnyire tehetõ. Jóllehet az elvándorlás csatornáin a szaporulatnak legalább 22–23 százaléka elfolyt, a népnövekedés nagyságát, ütemét alapvetõen a természetes szaporodás határozta meg. A fejezet második részében – jellegzetes periódusok szerint, a békés fejlõdés évtizedeit (1880–1910) összevontan tárgyalva – ezt a folyamatot tekintjük át.

A természetes népmozgalom összetevõinek alakulását a 3. táblázat szemlélteti.

3. táblázat. Élveszületések, halálozások és természetes népszaporodás a jelenkori
Erdély területén 1866-tól 1920-ig

Idõszak

Élveszületések

Halálozások

Természetes szaporodás vagy fogyás

Élveszületések

Halálozások

Természetes szaporodás vagy fogyás

 

Szám szerint

Évi átlagban ezer lélekre

Összesen

1866–1869a,b

608 218

484 171

124 047

37,6

29,9

7,7

1870–1875a,b

908 259

1 067 588

–159 329

36,5

42,9

–6,4

1876–1880b

821 085

717 036

104 049

40,9

35,7

5,2

1881–1885b

870 116

667 150

202 966

42,2

32,4

9,8

1886–1890b

905 122

675 609

229 513

41,9

31,3

10,6

1891–1895b

912 278

692 106

220 172

40,1

30,4

9,7

1896–1900b

873 396

690 542

182 854

36,8

29,1

7,7

1901–1905

878 179

655 694

222 485

35,4

26,4

9,0

1906–1910

921 645

666 693

254 952

35,7

25,8

9,9

1911–1914

748 450

531 923

216 527

34,9

24,8

10,1

1915–1918

355 792

511 319

–155 527

16,5

23,7

–7,2

1920

163 381

116 809

46 572

31,9

22,8

9,1

Tisza bal partja

1866–1869a,b

127 210

99 797

27 413

35,8

28,1

7,7

1870–1875a,b

189 502

260 535

–71 033

36,4

50,1

–13,7

1876–1880b

175 681

156 413

19 268

43,2

38,5

4,7

1881–1885b

192 574

147 067

45 507

45,9

35,1

10,8

1886–1890b

217 074

154 054

63 020

48,5

34,4

14,1

1891–1895b

222 724

158 510

64 214

46,3

33,0

13,3

1896–1900b

210 230

167 550

42 680

41,3

32,9

8,4

1901–1905

217 447

155 831

61 616

40,5

29,0

11,5

1906–1910

234 358

156 896

77 462

41,2

27,6

13,6

1911–1914

192 040

127 738

64 302

39,9

26,5

13,4

1915–1918

98 837

127 450

–28 613

20,2

26,1

–5,9

1920

43 367

28 805

14 562

37,1

24,6

12,5

Tisza–Maros szöge

1866–1869a,b

178 545

144 472

34 073

41,1

33,3

7,8

1870–1875a,b

276 359

336 050

–59 691

38,7

47,1

–8,4

1876–1880b

244 593

209 346

35 247

43,5

37,2

6,3

1881–1885b

246 961

194 977

51 984

42,5

33,5

9,0

1886–1890b

247 948

196 938

51 010

40,6

32,3

8,3

1891–1895b

243 269

203 484

39 785

38,1

31,9

6,2

1896–1900b

228 626

180 989

47 637

34,5

27,3

7,2

1901–1905

226 314

174 316

51 998

33,1

25,5

7,6

1906–1910

219 513

174 898

44 615

31,4

25,0

6,4

1911–1914

167 760

134 822

32 938

29,4

23,6

5,8

1915–1918

70 969

129 159

–58 190

12,6

22,9

–10,3

1920

38 555

29 923

8 632

29,4

22,8

6,6

Királyhágóntúl

1866–1869a

302 463

239 902

62 561

36,5

29,0

7,5

1870–1875a

442 398

471 003

–28 605

35,6

37,9

–2,3

1876–1880

400 811

351 277

49 534

38,6

33,8

4,8

1881–1885

430 581

325 106

105 475

40,5

30,6

9,9

1886–1890

440 100

324 617

115 483

39,9

29,4

10,5

1891–1895

446 285

330 112

116 173

38,7

28,6

10,1

1896–1900

434 540

342 003

92 537

36,1

28,4

7,7

1901–1905

434 418

325 547

108 871

34,4

25,8

8,6

1906–1910

467 774

334 899

132 875

35,7

25,6

10,1

1911–1914

388 650

269 363

119 287

35,5

24,6

10,9

1915–1918

185 986

254 710

–68 724

16,8

23,0

–6,2

1920

81 459

58 081

23 378

30,9

22,0

8,9

 

 

 

 

 

 

 

 

a Az 1869. évi közigazgatási beosztás szerint.

b A határ által érintett megyékben számított értékek alapján.

Források: ua., mint a 2. táblázatban.

A vizsgált idõszak Magyarországon az ún. demográfiai átmenet második szakaszába való áttérés kora. A hagyományos népesedési viszonyok uralmával jellemezhetõ elsõ fázisban nagyarányú termékenység és magas halálozási arány mellett a természetes szaporodás még viszonylag alacsony, 5–10 ezrelékes volt. Ezt követõen a halálozási arány csökkenõ tendenciával kb. 10 ezrelékig mérséklõdött, ugyanakkor a születési arány változatlan maradt, vagy csupán kisebb mértékben csökkent, így a természetes szaporodás aránya 10–15 ezrelékre nõtt. A harmadik szakaszban a születések arányszáma már folyamatosan csökken, és így változatlan halálozási arányszám mellett a szaporodási arány is egyre mérséklõdik. Az európai országokban az elsõ fázisból a másodikba való átmenet a XIX. században kezdõdött; ez a fordulat a nyugat- és észak-európai országokban korábban, Kelet- és Dél-Európában inkább a század végén következett be. Magyarországon a demográfiai felgyorsulás kibontakozása az 1880-as évekre esett. Az átmenet folyamata annyiban tért el a nyugat-európaitól, hogy a halálozási arányszám csökkenésével csaknem egyidejûleg megkezdõdött a születési arány csökkenése is; idõbeli eltolódás a két arányszám alakulása között alig volt, s ezért az átmeneti rendkívüli népességnövekedés is csaknem teljes egészében elmaradt, illetve mérsékelt volt.

Az áttérést a demográfiai átmenet második fázisára az 1870-es évtizedben pusztító kolerajárvány és a lakosságot azzal egy idõben tizedelõ éhínség is késleltette. Magyarországon a népmozgalmi adatok a XIX. század közepén évi átlagban a népesség 7,3 ezrelékes, az 1860-as évek második felében pedig 8 ezrelékes természetes gyarapodását mutatták ki. Ez az arány az 1870-es évtizedben 1,6 ezrelékre esett vissza. A növekedést az évtized elsõ – kolera sújtotta – felében 2,4 ezrelékes fogyás váltotta fel, míg ezt követõen 1876–1880 között a szaporulat indexe ismét 7,5 ezrelékre emelkedett. A jelenkori Erdély területén a természetes szaporulat éves átlagértéke 1866–1869 között 7,7 ezrelék volt, a következõ évtized adatai ezzel szemben a népesség évi átlagos 1,2 ezrelékes fogyását rögzítik. (Az országos növekedéssel szemben mutatkozó fogyás egyúttal azt is jelzi, hogy az 1870-es évek demográfiai válsága elsõsorban az országnak éppen ezt a keleti felét sújtotta.) A tényleges fogyás itt is az évtized elsõ felére esett (ekkor a regisztrált halálozások többlete éves átlagban 6,5 ezrelék), amit csak szerényebb mértékben ellensúlyozott a következõ öt évben mutatkozó 5,2 ezrelékes átlagos gyarapodás. A járvány okozta veszteségek megyénként eltérõek voltak. Az 1870–1875 közti természetes fogyás Bihar (–22,4 ‰), Arad+Csanád (–15,4 ‰), Szilágy (–13,3 ‰), Hunyad (–10,2 ‰), Szatmár+Ugocsa (–8,4 ‰) és Temes+Torontál (–6,2 ‰) megyékben, valamint Beszterce vidékén (–11,3 ‰) a legnagyobb, de viszonylag számottevõ volt a Kolozs (–5,9 ‰), Alsó-Fehér (–5,1 ‰), Kis-Küküllõ (–4,9 ‰) és Krassó-Szörény (4,6 ‰) megyei fogyatkozás is. Torda-Aranyos, Szeben, Nagy-Küküllõ és Szolnok-Doboka vesztesége évi átlagban már csupán 3 ezrelék körül mozgott. A nem említett öt megyében, továbbá Naszód vidékén – a természetes reprodukció pozitív értékeibõl következtetve – a járvány kevésbé pusztított. A halálozási arány Arad+Csanád, Bihar, illetve a késõbbi Szilágy megyét alkotó Kraszna és Közép-Szolnok megyékben, valamint Zaránd vidékén és Szászvárosszékben érte el a csúcsértékeket, a születések arányszáma pedig Arad+Csanád, Szatmár+Ugocsa megyékben és Csíkszékben volt a legmagasabb. Az évtized második felében Arad+Csanád, Bihar, Szatmár+Ugocsa és Temes+Torontál megyékben a legnagyobb a halandóság. E megyék népességének regenerálódását az átlagot szintén felülmúló születésgyakoriságuk segítette elõ, különösen Arad+Csanád vidékén, ahol a természetes szaporulat évi átlagértéke 10,3 ezrelékre szökött fel. A természetes reprodukció mutatója itt és Csíkban (12,8 ‰) volt a legmagasabb, emellett még Máramaros és Udvarhely megyékben haladta meg jelentõsebben az átlagot. A szaporodást Csíkban és Máramarosban a magasabb születési arány és az alacsony halálozási arány egyaránt elõsegítette. Udvarhelyen viszont – és több más megyében is – a születési arányszám az átlag körül mozgott, így esetükben a szaporulat viszonylag kedvezõ alakulása jobbára a csökkenõ halandóságnak köszönhetõ.

Az 1880-as évek elsõ felében az országos mutatók már jelzik az átmenet kezdetét. Az 1870-es és 1880-as évek fordulóján, két egymást követõ ötéves periódus között a természetes szaporodás évi átlaga 7,6 ezrelékrõl 11,2 ezrelékre növekedett. Az ezt követõ harminc év alatt (az elsõ és utolsó ötéves periódust egybevetve) a nyers halálozási arányszám 33,1 ezrelékrõl 24,9 ezrelékre, ugyanakkor a nyers születési arányszám is – szinte ugyanabban a mértékben – 44,3 ezrelékrõl 36,3 ezrelékre csökkent. A természetes reprodukciónak a demográfiai fordulat kezdetén beállott magasabb szintje tehát lényegében változatlan maradt.12  A jelenkori Erdélyben a tárgyalt idõszak kezdetén a természetes szaporulat mutatója 5,2 ezrelékrõl 9,8 ezrelékre nõtt. Ezt követõen a halálozási index 32,4 ezrelékrõl fokozatosan 25,8 ezrelékre, a születési index 42,2 ezrelékrõl 35,7 ezrelékre süllyedt. Minthogy a születésgyakoriság a három évtized során 6,5, a halandóság pedig 6,6 ezrelékponttal, tehát közel azonos mértékben lett kevesebb, a természetes szaporodás megnövekedett értéke az országos tendenciához hasonlóan a tágabb értelemben vett Erdély területén is szinten maradt. Itt azonban e folyamat bizonyos fáziseltolódásokkal és a természetes szaporulat átlagértékeinek szélsõségesebb kilengései mellett ment végbe. 1880 és 1885 között a születések arányszáma 2,1, a halálozásoké 0,7, a természetes szaporulaté pedig 0,6 ezrelékponttal volt alacsonyabb a magyarországi átlagnál. A következõ másfél évtizedet a születések arányának a halálozásokénál gyorsabb ütemû – az országosnál erõteljesebb – csökkenése jellemezte. Ennek következtében Erdélyben a természetes szaporulat a tizenöt év elteltével 3,9 ezrelékponttal süllyedt a magyarországi átlag alá. A születési arányszám elmaradása majdnem változatlan: 2,4 ezrelékpont, a halálozások aránya viszont 1,5 ezrelékponttal az országos középérték fölé emelkedett. A folyamat ezután viszonylag kedvezõbbre fordult: a születésgyakoriság csökkenése lelassult, a halálozási görbe pedig többnyire az országos görbével párhuzamosan (bár mindvégig afölött) haladt lefelé. A természetes szaporulat országos és erdélyi átlagértékei közti olló szárai – a magasabb erdélyi halandóság ellenére – így összébb zárultak, és a különbség az 1910. évi népszámlálást megelõzõen már ismét csupán 1,5 ezrelékpontnyi volt.

Az 1880 és 1910 között eltelt három évtized során a jelenkori Erdély népességének természetes szaporulata 32,6 százalékot ért el, ami évenkénti átlagban 9,4 ezrelékes szaporodást jelent. (Ez 1,6 ezrelékponttal kevesebb az anyaország 11 ezrelékes szaporodási arányánál.) E vonatkozásban Máramaros megye emelkedik ki a sorból évi 14,6 ezrelékes születési többletével. A sorrendben utána Szatmár+Ugocsa, Szilágy és Bihar megye következik 11,5 ezrelék körüli értékkel, de évi 11 ezrelék körül mozgott a születési többlet rátája Maros-Torda, Csík, Kis-Küküllõ, valamint Kolozs és Torda-Aranyos megyében is. Megjegyzendõ, hogy Csík megyében a szaporodás átlagát az 1881–1885 között dúló járványok (különösen a diftéria) pusztítása szorította le.13  Ha a járvány sújtotta idõszaktól eltekintünk, a természetes reprodukció átlagértéke kb. 12 ezrelékre emelkedik, vagyis Csík a szaporodás ütemét tekintve Máramaros után a második helyre kerül. Ezzel szemben Krassó-Szörény megye évi 6 ezrelékes természetes szaporulattal az utolsó helyen áll a megyék rangsorában. Ennél csak egy árnyalattal kedvezõbb Hunyad megye 6,3 ezreléket alig meghaladó aránya, de Temes+Torontál megyében is éppen csak elérte a 7 ezreléket. Ezeken kívül még Nagy-Küküllõ és Szeben megyék évi 8,5, valamint Beszterce-Naszód megye 8,9 és Háromszék 9,1 ezrelékes természetes szaporulata maradt el az átlagtól, míg a többi megyékben 9,4 és 9,9 ezrelék között váltakozott.

A születésgyakoriság tekintetében Arad+Csanád, Bihar, Máramaros, Szatmár+Ugocsa, Szilágy és Torda-Aranyos megye emelkedik ki. Ezekben a megyékben az élveszületési arányszám 40,7–44,0 ezrelék között ingadozott, amit azonban ellensúlyozott magas (30 ezrelék fölötti) halálozási arányszámuk. Hogy Máramaros megye – bár születési arányszámát tekintve csak a harmadik helyen áll – a természetes szaporodás rangsorában mégis az elsõ helyre került, viszonylag kedvezõ (28,9 ‰) halálozási mutatójával magyarázható. A 40 ezreléket megközelítõ élveszületési és a 30 ezrelék alatti halálozási indexnek tulajdonítható Csík, Kis-Küküllõ és Maros-Torda megye 10 ezreléket meghaladó reprodukciós aránya is. Ugyanakkor Krassó-Szörény megye, ahol a születési index a legalacsonyabb (32,6 ‰) volt, igen mérsékelt ütemû természetes szaporulatát is csak alacsony (26,6 ‰) halandósági arányszámának köszönheti. A halálozási mutató Brassó megyében volt a legalacsonyabb (24,6 ‰). Ezzel magyarázható, hogy ebben a megyében a természetes szaporodás üteme (9,4 ‰) mégis jóval kedvezõbb, mint például Hunyad megyében (6,4 ‰), ahol a csaknem azonos születési hányados már 27,7 ezrelékes halandósággal párosult. Temes+Torontál megye szintén igen gyenge (7,1 ‰) természetes szaporodásának oka abban keresendõ, hogy itt a közepes halálozási indexhez átlag alatti születési arányszám társult. Nagy-Küküllõ és Szeben viszonylag alacsony (8,5 ‰) természetes szaporulata pedig arra vezethetõ vissza, hogy e két megyében az egyébként alacsony halálozási mérõszámok a Krassó-Szörény megyei szintet alig meghaladó születésgyakoriság alatt mozogtak.

A születési és halálozási arányszámok csökkenése minden megyében észlelhetõ ugyan, de eltérõ arányban, aminek következtében a természetes szaporodás mutatójának csökkenése is eltérõ arányú volt. Számos megyében a természetes szaporodás indexe még némileg emelkedett is. Az emelkedõ tendencia különösen szembeötlõ Máramarosban, ahol a halandóság visszaesése több mint háromszorosan felülmúlta a születésgyakoriság csökkenését, s ennek következtében a természetes szaporodás mérõszáma 11,5 ezrelékrõl 17,5 ezrelékre nõtt. Ugyanez tapasztalható Csík megyében is. Itt azonban tekintetbe kell venni, hogy a kezdõ periódus (1881–1885) járványos idõszakra esett, ezért a halandóság korabeli szintjét illetõen inkább a szomszédos periódusok mutatói a mérvadóak. Figyelembevételükkel a megye halálozási és születésgyakorisági indexe már lényegében azonos arányban csökken, s így a természetes szaporulatnak sem nagyobb arányú növekedését, hanem magas szinten történõ állandósulását kell megállapítanunk. A halandóság gyorsabb ütemû csökkenése következtében a természetes szaporulat a Tisza bal partján (Szatmár+Ugocsa, Szilágy, Bihar megyékben), továbbá a Királyhágóntúl néhány megyéjében (Háromszék, Kis-Küküllõ, Alsó-Fehér) emelkedett még számottevõ – 1,3–3,6 ezrelékpont közötti – értékkel. Brassó, Szolnok-Doboka megyében és a Tisza-Maros szögében (Temes+Torontál, Krassó-Szörény megyében) ugyanakkor a halálozási mutató jóval kisebb mértékben csökkent, mint a születési index, s így e megyék népességének reprodukciós aránya is az átlagosnál nagyobb mértékben – 2,2–4,3 ezrelékponttal – esett vissza.

A világháborút megelõzõ utolsó békés periódusban, 1911–1914 között a születések aránya a megelõzõ öt év átlagához képest évi 0,8 ezrelékponttal, a halandóság átlagértéke 1 ezrelékponttal lett kevesebb. A természetes szaporulat indexe kismértékben emelkedett, és elérte a 10,1 ezreléket, tovább közelítve az – akkor 11,3 ezrelékes – országos átlaghoz. A születésgyakoriság alakulásában rövid idõre beállt kedvezõbb fordulat azonban már csupán néhány megyében folytatódott. Közülük is kiemelkedik Alsó-Fehér, ahol az élveszületések aránya újabb 1 ezrelékponttal nõtt. A halálozási arányszám ezzel egyidejû erõteljes csökkenése következtében a természetes szaporulat ebben a megyében emelkedett a legnagyobb arányban: 10,4 ezrelékrõl 13,3 ezrelékre. Torda-Aranyos megyében – ahol a születési arányszám növekedése már sokkal szerényebb – ugyancsak a halandósági index nagyobb arányú csökkenése eredményezte a természetes szaporulat emelkedését 11,7 ezrelékrõl 14,2 ezrelékre. Szintén az átlagosnál gyorsabban csökkenõ halandóság folytán – de már a születési arány mérséklõdésétõl visszafogva – növekedett a szaporulat értéke Kolozs, Bihar, Szatmár+Ugocsa és Csík megyékben 12,7–14,6 ezrelék közé. A természetes szaporulat tekintetében az elõbb felsorolt megyék vezetnek Máramarossal az élen, melynek 15,4 ezrelékes átlagértéke még mindig Erdély-szerte a legmagasabb. A rangsorban Szilágy (12,4 ‰) és Kis-Küküllõ (11,5 ‰) következik. Elõbbi a születések komolyabb arányú csökkenése, utóbbi pedig a halandóság átmeneti növekedése következtében sorolódott hátrébb. Maros-Torda megye a rangsorban a jó közepesek közé esett vissza: Háromszék, Szeben, Brassó, Szolnok-Doboka és Nagy-Küküllõ viszont ugyanide emelkedett. Beszterce-Naszód, Fogaras és Udvarhely természetes szaporulata változatlanul elmaradt az átlagostól, sõt immár Arad+Csanád megyéé is, miután születési arányszámának amúgy is rendkívüli ütemû csökkenése két egymást követõ ötéves periódusban gyorsabbnak bizonyult, mint a halálozásoké. Hasonló okokból Temes+Torontál megyében a születések gyakorisága lényegében a Krassó-Szörény megyei szintre süllyedt, és ezáltal Temes+Torontál a természetes reprodukció indexét tekintve az utolsó elõtti helyre, Hunyad megye mögé szorult.

A világháború négy évében, 1914–1918 között a jelenkori Erdély területén az élveszületések aránya az elõzõ négyéves idõszak átlagához képest 18,4 ezrelékponttal, a halálozásoké 1,1 ezrelékponttal, a természetes szaporulaté pedig 17,3 ezrelékponttal csökkent. A szaporodást tehát 7,2 ezrelékes fogyás váltotta fel. Az élveszületések száma 1915-ben alig kétharmada az elõzõ évinek. 1916-ban pedig, az elsõ kizárólag háborús idõben fogamzott születéseket tartalmazó évben már 54,7 százalékkal kevesebb élveszületést jelentettek be, mint 1914-ben. Ez az arány 1918-ig 58,6 százalékra emelkedett. A teljes veszteség az elmaradt születések révén kb. 350–400 ezer lélek, azaz ennyivel kevesebb gyermek jött világra, mint rendes körülmények között várható lett volna. E becslésbõl a felsõ határhoz közeli érték a valószínûbb, tekintve, hogy a háború elõidézte születéskiesés még 1919-re is átnyúlik. A születésgyakoriság értéke ekkor ugyan hirtelen az elõzõ évinek a duplájára, 28,3 ezrelékre ugrott, de csak 1920-ban érte el az utolsó békeév szintjéhez közelítõ 31,7 ezreléket. A népmozgalmi statisztika a népesség halandóságát a ténylegesnél alacsonyabbnak mutatja ki. Részben, mert a hadbavonultak távolléte miatt az adatok kisebb népességbõl származnak, a nyers arányszámok viszont ennek tekintetbevétele nélkül lettek megállapítva. De nem tûnik ki a halálozások teljes háborús emelkedése azért sem, mert a legnagyobb halandóságú gyermek korosztályok aránya az élveszületések számának háborús csökkenése következtében mindinkább kisebbedett, és így a korábbi idõszakhoz képest a népesség kor szerinti megoszlása is változott. (Ez utóbbi tényezõ figyelembevételével 1916–1918 között átlagosan 3,8 ezrelékponttal lennének magasabbak az országos nyers halálozási arányszámok.14)  Nem tartalmazzák továbbá az adatok a katonai szolgálatban elhaltakat sem. Hozzávetõleges számbavételükkel a halálozások aránya a jelenkori Erdély területén a háború idõszakában évi átlagban 31,5 ezrelékre emelkedne. Az általános mozgások és a legfontosabb fejlemények azonban a rendelkezésre álló számokból is kiolvashatók. 1915-ben, amikor a népesség kor szerinti megoszlása még alig változott, a háború kitörésével egyidejûleg hirtelen és erõteljesen (egytizedével) megnõtt a halálozások száma, aránya pedig 24,2 ezrelékrõl 26,8 ezrelékre emelkedett. A halandósági arányszám ezt követõen (az elhunytak számának 20–24 százalékos csökkenése mellett) 1916-ban 22,1 ezrelékre, 1917-ben pedig 20,7 ezrelékre zuhant vissza. 1918-ban azután a spanyoljárvány hatására a halandósági nyers arányszám ismét meredeken növekedett és elérte a 25,7 ezreléket. A népmozgalmi arányszámok tanúsága szerint a népesség négyéves fogyatkozása Krassó-Szörény, Temes+Torontál, Arad+Csanád és Hunyad megyében a legnagyobb, Máramaros és Csík megyében a legkisebb arányú. A megyék többsége természetes reprodukciójának értékét tekintve a középmezõnyben – a korábbihoz képest változó sorrendben – helyezkedik el. Néhány szokatlan szélsõérték azonban az elmozdulások további értelmezhetõségének korlátaira figyelmeztet. Így például Csík és Fogaras megyében ez idõ alatt a halandóság csökkenése az évi átlagos 1,1 ezrelékponttal szemben 5,6, illetve 7,9 ezrelékpont volt, és hasonlóképpen a születések aránya is az átlagosnál feltûnõen nagyobb mértékben csökkent. A minimum értékek létrejötte nyilvánvalóan az adatszolgáltatás hiányosságait jelzi, amelyekkel a háború vége felé és különösen az összeomlás idején a nemzetiségi területeken már komolyan számolnunk kell.15

Nemzetiségi népességfejlõdés és a magyarság lélekszámának alakulása 1869 és 1920 között

Mivel az 1869. évi népszámlálás mellõzte a nemzetiségek számbavételét, Keleti Károly, a statisztikai hivatal igazgatója szellemes áthidaló megoldással igyekezett pótolni a hiányt. Kérésére Eötvös József, az akkori közoktatási miniszter, a 6–15 éves iskolaköteleseknek a népszámlálás évében végrehajtott összeírása alkalmával elrendelte azok beszélt nyelvének (más forrás szerint anyanyelvének) a felmérését. A felvétel során a gyermekeket felekezetük szerint is összeírták, s erre vonatkozóan a két egymástól független adatgyûjtés meglehetõsen hasonló arányokat talált. Keleti Károly erre az egyezésre épített. Feltételezve, hogy a gyermekek összeírásánál a beszélt, illetve anyanyelv kimutatása éppen olyan megbízható, mint a hitfelekezeté, a tankötelesek nemzetiségi arányait a népszámlálási népességre vetítette, és az egyes nemzetiségek számát ennek megfelelõen állapította meg.16  Habár számítása nagyon megközelítette a valóságot, a magyarság szempontjából a ténylegesnél kedvezõbb képet nyújtott. Adatainak kiigazítása céljából Vizneker [Vizaknai] Antal végzett – szintén Eötvös-féle felvételbõl kiindulva – utólagosan becslést. Az 1880. évi népszámlálás anyanyelvi eredményeinek felhasználásával, a gyermekkorosztályok és az összes népesség arányszámai közti összefüggést mindkét felvétel idején azonosnak feltételezve, igen bonyodalmas és aprólékos átszámítások sorozatán át a valósághoz közelebbi megoszlást kapott.17 A Vizneker-féle becslés talán elfogadható is lenne kiindulásul a nemzetiségi népességfejlõdést bemutató adatsorokhoz, eredményei azonban a jelenkori Erdély területére nem számíthatók át. Ezért magunk is kénytelenek voltunk becsléshez folyamodni. Becslésünk során Nyárády R. Károlyhoz hasonlóan a vallási statisztika felõl közelítettünk a korabeli etnikai viszonyokhoz. Tõle eltérõen azonban nem az átfogó adatokat vettük alapul, és a nemzetiségi arányokat sem direkt módon, hanem – a késõbbi magyar népszámlálások gyakorlatának megfelelõen – közvetve, az anyanyelvi ismérv szerint igyekeztünk meghatározni. Az 1869. évi népszámlálás részletes adatainak birtokában településenként végeztünk vallás és nemzetiség, nemzetiség és anyanyelv feltételezett egybeesésén alapuló számításokat. Ott, ahol az egyik vagy a másik egybeesés nem volt egyértelmû, a felekezetek lélekszámát egyedi mérlegeléssel, általában az 1880. évi népszámlálás idõpontjában mutatkozó arányoknak megfelelõen osztottuk szét; a történeti Erdély területén az 1850. évi népszámlálás tanulságait is figyelembe vettük. Szatmár megyében, valamint Maros-, Csík- és Háromszékben a nyelvváltás útján haladó népességek esetében – melyek nagyságának becslésekor az 1880. évi kimutatás már nem lehetett irányadó – mi is a népiskolai felvétel arányaihoz igazítottuk a számokat. A fiktív települési adatok esetenkénti torzulásai az eredmények összesítésekor kiegyenlítõdnek, és így reményeink szerint a hibalehetõség nem nagyobb, mint egy átfogó becslés esetén. Számításainknak a történeti Erdély területére vonatkozó arányszámait (a Partiummal együtt) az említett becslésekkel, illetõleg az 1880. évi népszámlálással párhuzamba állítva a 4. táblázat tartalmazza.

4. táblázat. A fõbb nyelvek aránya a történeti Erdély területén 1869-ben és 1880-ban
 (Népszámlálási és becsült adatok alapján százalékban)

Év

Román

Magyar

Német

Egyéb

1869 (Keleti)

59,7

30,7

9,5

0,1

1869 (Vizneker)

58,1

29,8

9,5

2,6

1869 (Saját számítás)

59,5

29,2

9,0

2,3

1880 (Népszámlálás)

57,8

30,2

9,3

2,7

Mint látható, a három, eltérõ módszerrel nyert végeredmény csupán kismértékben különbözik egymástól. Az általunk becsült arányok a magyar és az egyéb anyanyelvûek esetében Viznekeréhez, míg a románságot illetõen Keletiéhez állnak közelebb. Az, hogy Keleti Károlynál a magyarok és a németek számaránya kedvezõbben alakult, valószínûleg annak tulajdonítható, hogy egyes nemzetiségek (illetve felekezetek) nem egyforma pontossággal hajtották végre a tanköteles gyermekek számbavételét. (A Királyhágón túl például a görög katolikusok aránya a népiskolai felvételben 2 százalékponttal kisebb, a római katolikusoké és az evangélikusoké pedig 1–1 százalékponttal magasabb, mint a népszámlálás esetén.) Vizneker számításai inkább a tizenegy évvel késõbbi eredményekhez közelítenek, amiben az 1880. évi viszonyok óhatatlan visszavetítése is szerepet játszik. Az egyéb (túlnyomórészt cigány) anyanyelvûek megjelenítése a valóságot tükrözi, a románok 1869. évi aránya azonban az általa becsültnél alighanem kedvezõbb lehetett. Számarányuk késõbbi jelentõs visszaesése az évtized eleji demográfiai katasztrófának tudható be, amely a többi nemzetiségnél jóval nagyobb mértékben sújtotta õket. Számításaink és a hivatkozott becslések többé-kevésbé a jelenkori Erdély más területein is egybeesnek, illetve az eltérések ott sem öltenek az indokolhatónál nagyobb méreteket. Ezért úgy véljük, hogy becslésünk – mely eredményeit illetõen Keleti és Vizneker kimutatása között valahol félúton helyezkedik el – megfelelõ kiindulási alap lehet a fejezetben foglaltak tárgyalásához.

Mindenekelõtt azonban kíséreljük meg idõbeli távlatba helyezni az így nyert értékeket. Korábbi átfogó – és egyúttal részletezõ, tehát a mai országterületre is átszámítható – források hiányában ez meglehetõs nehézségekbe ütközik. Szakembereink a múlt század végén a nemzetiségi viszonyok összehasonlító vizsgálata során általában az 1850. évi népszámlálásig tekintettek vissza, emellett elõszeretettel hivatkoztak Fényes Eleknek a század harmincas-negyvenes éveibõl származó tájékoztató adataira.18 A visszatekintéshez magunk is hozzá folyamodunk, felhasználva, hogy az ország népességének nyelvi megoszlásáról õ közölt elsõnek helységenként – a vallási megoszláson alapuló becslésszerû – számokat.19 A nemzetiségek részletezését a katonai végvidék helységeire nem terjesztette ki, így feldolgozásunk a román- és szerbbánsági határõrezredeket kényszerûségbõl nem érinti. A történeti Erdély településeit sem részletezte, e területrõl azonban elegendõek – ámbár késõbbi idõpontból származnak – összegzõ adatai.20

A 5. és 6. táblázat az 1830-as években és 1869-ben országrészek szerint – elhatárolásukat Fényes Elek közléseihez igazítottuk – a mai Erdély határain belül szemlélteti az anyanyelvi és vallásfelekezeti arányokat. A szûkebb Erdély a Partium nélkül értendõ. Közép-Szolnok és Kraszna megyét, valamint Kõvár vidékét a Tisza bal partjához, Zaránd megyét pedig a Tisza–Maros szögéhez soroltuk. Ez utóbbi rész nem tartalmazza a határõrvidék adatait.

5. táblázat. A népesség anyanyelvi megoszlása a jelenkori Erdély területén
1830/40-ben és 1869-bena
 (Becsült adatok alapján, százalékban)

Év

Lélekszám (ezer fõ)

Román

Magyar

Német

Zsidó

Egyéb összesen

Szlovák

Rutén

Szerb

Összesen

1830/40

3233,5

61,3

24,1

11,5

0,5

2,6

0,3

0,4

1,1b

1869

4106,7

58,3

25,6

12,1

4,0

0,5

0,4

0,9

Tisza bal partja

1830

670,5

55,3

38,2

2,9

1,7

1,9

0,0

1,9

1869

902,8

58,6

34,7

3,9

2,8

0,8

1,8

Tisza–Maros szögea

1830

868,8

71,2

5,4

15,1

0,5

7,8

1,0

4,0b

1869

1102,2

59,6

10,2

22,4

7,8

1,3

0,1

3,5

Királyhágóntúl

1840

1694,2

58,5

28,0

13,1

0,1

0,3c

1869

2101,7

57,6

29,8

10,2

2,4

0,0

0,0

a A bánsági határõrvidék nélkül.

b Rác, montenegrinus, cernogorac.

c Örmény, görög.

6. táblázat. A népesség felekezeti megoszlása a jelenkori Erdély területén
1830/40-ben és 1869-bena
(Népszámlálási és becsült adatok alapján, százalékban)

Év

Lélekszám(ezer fõ)

Ortodox

Görög

Római katolikus

Református

Evangélikus

Unitárius

Izraelita

Egyéb

Összesen

1830/40

3233,5

40,8

22,6

14,1

13,6

6,9

1,5

0,5

1869

4106,7

36,7

24,4

17,1

12,6

5,6

1,3

2,2

0,1

Tisza bal partjaa

1830

670,5

19,4

40,2

9,1

29,4

0,2

0,0

1,7

1869

902,8

22,3

39,8

10,7

21,7

0,3

0,0

5,2

0,0

Tisza–Maros szöge

1830

868,8

75,1

0,2

21,4

1,5

1,3

0,5

1869

1102,2

59,4

4,0

30,9

2,2

1,8

0,0

1,7

0,0

Királyhágóntúl

1840

1694,2

31,7

27,1

12,3

13,6

12,4

2,8

0,1

1869

2101,7

31,0

28,4

12,6

14,2

9,9

2,5

1,2

0,2

a A bánsági határõrvidék nélkül.

Ha a fõbb arányokat illetõen elfogadjuk nagynevû beíró statisztikusunk számításait, valamint hitelt érdemlõnek tekintjük a három és fél évtizeddel késõbbi, hasonló módon becsült adatokat is, akkor ezek alapján a század középsõ harmadában már számottevõ elmozdulás észlelhetõ az anyanyelvi viszonyok terén. A terület egészén 1830/40-ben a magyarok számaránya még 1,5 százalékponttal volt alacsonyabb, mint 1869-ben, a németeké mindkét idõpontban nagyjából ugyanazon a szinten mozgott, a románok aránya ellenben 3 százalékponttal magasabbnak bizonyult Fényes Elek idején. A vallásfelekezeti viszonyok módosulása ennél is komolyabb mérvû, bár helyenként inkább csak nemzetiségen belüli eltolódásokat takar. A görögkeletiek számaránya 4 százalékponttal csökkent, a görög katolikusoké viszont közel 2 százalékponttal emelkedett, s így végeredményben a keleti rítusú egyházak híveinek aránya a bõ három évtized alatt 63,4 százalékról 61,1 százalékra fogyott. A csökkenésbõl 0,2–0,3 százalékpont jut az ortodox szerbekre, illetve a görög katolikus ruténekre és 2 százalékpont a románságra. Arányuk további 1 százalékpontos mérséklõdését a cigányok különválasztása magyarázza. (Fényes a cigányokat még külön nem mutatta ki, mi azonban már számoltunk velük. Felbukkanásuk a különbözõ statisztikákban bizonyíthatóan a románság arányának érzékelhetõ csökkenéséhez vezet.) Ez egyúttal azt is jelzi, hogy 1869-es becslésünk, mely a vegyes népességû vidékeken a népiskolai felvételhez igazodott, a Fényes korabeli állapotokhoz képest a román anyanyelvûek között jelentõsebb magyar asszimilálást nem rögzít. (Ismeretes, hogy Fényes Elek községi kimutatásaiban a vegyes nyelvû görög katolikus egyházközségek híveinek 30 százalékát számította a magyarokhoz.) A Tisza bal partján az ortodox és görög katolikus felekezetûek, illetõleg a román és rutén nyelvûek arányszámai közötti különbség – amely a görög katolikus magyarok össznépességen belüli arányát mutatja – az 1830. évi 2,4 százalékpontról 1869-ig 1,7 százalékpontra esett vissza. Ezt a csökkenést a Királyhágón túli értékek ellensúlyozzák, ahol a „román” felekezetûek aránya 1840-ben még csupán 0,3 százalékponttal volt nagyobb, mint a románoké, majd e többlet 1869-ben 1,8 százalékpontra nõtt; ebbõl kb. 0,5 százalékpont számítható a magyarosodó székelyföldi románokra. Az etnikai arányok a szûkebb Erdély területén módosultak a legkisebb mértékben; kivéve a szászokat – s értelemszerûen a lutheránusokat –, akiknek a számaránya komoly mértékben gyengült. Feltûnõ viszont a magyarság térvesztése a Tisza bal partján. Ez elsõsorban a reformátusok arányának katasztrofális csökkenésében nyilvánul meg. Hogy a magyarok aránya a reformátusokénál mégis kisebb mértékben csökkent, az fõként az izraelita felekezetûek – kiknek a század közepén országosan 40 százalékát számíthatjuk magyar anyanyelvûnek21 – gyors ütemû gyarapodásának köszönhetõ. A változások a Tisza–Maros szögében a legjelentõsebbek: a Bánság újranépesülése folytán a románok számaránya csaknem 12 százalékponttal lett kisebb, a magyaroké és a németeké viszont együtt ugyanennyivel nagyobb.

Az etnikai és vallási viszonyok alakulását 1869 és 1920 között – most már hivatalos népességszámbavételek alapján – anyanyelv, illetve nemzetiség szerint a 7., felekezet szerint pedig a 8. táblázat mutatja be.

7. táblázat. A népesség számának alakulása a jelenkori Erdély területén anyanyelv,
illetve nemzetiség szerint 1869–1920 közötta

Év

Összesen

Román

Magyar

Német

Zsidó

Egyéb összesen

Ebbõl

Szlovák

Rutén

Szerb

Összesen

1869b,c

4224436

2492500

1053500

502900d

 

175500

22600

16500

46900

1880b,e

4032851

2297251

1046094

503777d

 

185729

26226

14250

53833f

1890b

4429564

2479422

1201183

553199d

 

195760

28258

14696

47967

1900b

4840722

2673325

1424237

576460d

 

166700

29692

17821

47472

1900

4874772

2685174

1438465

582545d

 

168588

29940

18026

48294

1910g

5262495

2830028

1663252

565107d

 

204108

31657

22540

52084

1910

5259918

2829389

1661967

565004d

 

203558

31099

22615

52022

1919

5208345

2974951

1378189

513794

170943

170468

 

 

 

1920

5114124

2930120

1305753

539427

181340

157484

 

 

 

1920h

5134828

2935092

1309476

550726

181251

158283

 

 

 

Tisza bal partja

1869b,c

897833

523300

313600

35200d

 

25700

6900

15800

 

1880b,e

814646

450330

303491

33301d

 

27524

7153

13100

230f

1890b

929391

500263

359968

39712d

 

29448

8171

13799

30

1900b

1040676

546798

423543

40410d

 

29925

10291

15455

39

1900

1046079

548290

426716

40794d

 

30279

10350

15639

53

1910g

1172413

594818

502490

38187d

 

36918

12416

17629

151

1910

1172037

594908

501940

38193d

 

36996

12416

17704

151

1919

1198662

657759

372039

21782

92705

54377

 

 

 

1920

1168544

660198

334448

42131

97284

34483

 

 

 

Tisza–Maros szöge

1869b,c

1173798

709700

112200

253100d

 

98800

15450

600

46900

1880b,e

1134157

661928

111850

259112d

 

101267

17991

523

53319f

1890b

1248957

702269

143270

295817d

 

107601

18207

546

47760

1900b

1343208

737224

194288

306161d

 

105535

17192

1101

47250

1900

1351695

739602

196755

308732d

 

106606

17294

1120

48018

1910g

1411715

763189

242545

292835d

 

113146

16837

3152

51512

1910

1409514

762460

241810

292726d

 

112518

16279

3152

51450

1919

1323800

759276

183818

269462

21013

90231

 

 

 

1920

1310962

733705

186363

273229

21882

95783

 

 

 

1920h

1331666

738677

190086

284528

21793

96582

 

 

 

Királyhágóntúl

1869b,c

2152805

1259500

627700

214600d

 

51000

250

100

 

1880b,e

2084048

1184993

630753

211364d

 

56938

1082

627

284f

1890b

2251216

1276890

697945

217670d

 

58711

1880

351

177

1900b

2456838

1389303

806406

229889d

 

31240

2209

1265

183

1900

2476998

1397282

814994

233019d

 

31703

2296

1267

223

1910

2678367

1472021

918217

234085d

 

54044

2404

1759

421

1919

2685883

1557916

822332

222550

57225

25860

 

 

 

1920

2634618

1536217

784942

224067

62174

27218

 

 

 

 

 

Index (Kezdõ népesség = 100,0)

Év

Összesen

Román

Magyar

Német

Egyéb összesen

Ebbõl

Szlovák

Rutén

Szerb

Összesen

1869b,c

100,0

100,0

100,0

100,0d

100,0

100,0

100,0

100,0

1880b,e

95,5

92,2

99,3

100,2d

105,8

116,0

86,4

114,8f

1890b

104,9

99,5

114,0

110,0d

111,5

125,0

89,1

102,3

1900b

114,6

107,2

135,2

114,6d

95,0

131,4

108,1

101,2

1900

115,4

107,7

136,5

115,8d

96,1

132,5

109,2

103,0

1910g

124,6

113,5

157,9

112,4d

116,3

140,1

136,6

111,0

1910

124,5

113,5

157,8

112,3d

116,0

137,1

137,1

110,9

1919

123,3

119,4

130,8

102,2

97,1

 

 

 

1920

121,1

117,6

123,9

107,3

89,7

 

 

 

1920h

121,5

117,8

124,3

109,5

90,2

 

 

 

Tisza bal partja

1869b,c

100,0

100,0

100,0

100,0d

100,0

100,0

100,0

 

1880b,e

90,7

86,1

96,8

94,6d

107,1

103,7

82,9

100,0f

1890b

103,5

95,6

114,8

112,8d

114,6

118,4

87,3

13,0

1900b

115,9

104,5

135,1

114,8d

116,4

149,1

97,8

17,0

1900

116,5

104,8

136,1

115,9d

117,8

150,0

99,0

23,0

1910g

130,6

113,7

160,2

108,5d

143,7

179,9

111,6

65,7

1910

130,5

113,7

160,1

108,5d

144,0

179,9

112,0

65,7

1919

133,5

125,7

118,6

61,9

211,6

 

 

 

1920

130,2

126,2

106,7

119,7

134,2

 

 

 

Tisza–Maros szöge

1869b,c

100,0

100,0

100,0

100,0d

100,0

100,0

100,0

100,0

1880b,e

96,6

93,3

99,7

102,4d

102,5

116,5

87,2

113,7f

1890b

106,4

98,9

127,7

116,9d

108,9

117,8

91,0

101,8

1900b

114,4

103,9

173,2

121,0d

106,8

111,3

183,5

100,8

1900

115,2

104,2

175,4

122,0d

107,9

111,9

186,7

102,4

1910g

120,3

107,5

216,2

115,7d

114,5

109,0

525,3

109,8

1910

120,1

107,4

215,5

115,7d

113,9

105,4

525,3

109,7

1919

112,8

107,0

163,8

106,5

91,3

 

 

 

1920

111,7

103,4

166,1

108,0

97,0

 

 

 

1920h

113,5

104,1

169,4

112,4

97,8

 

 

 

Királyhágóntúl

1869b,c

100,0

100,0

100,0

100,0d

100,0

*

*

 

1880b,e

96,8

94,1

100,5

98,5d

111,6

100,0

100,0

100,0f

1890b

104,6

101,4

111,2

101,4d

115,1

173,7

56,0

62,3

1900b

114,1

110,3

128,5

107,1d

61,3

204,2

201,7

64,4

1900

115,1

110,9

129,8

108,6d

62,2

212,2

202,1

78,5

1910

124,4

116,9

146,3

109,1d

106,0

222,2

280,5

148,2

1919

124,8

123,7

131,0

103,7

50,7

 

 

 

1920

122,4

122,0

125,0

104,4

53,4

 

 

 

a 1869–1910 között anyanyelv, 1919-ben és 1920-ban nemzetiség szerint.

b Polgári népesség.

c Az anyanyelvi megoszlásra vonatkozó adatok becsült értékek.

d A jiddis anyanyelvûekkel együtt.

e A beszélni nem tudók arányosan szétosztva az egyes anyanyelvek között.

f Szerbek, horvátok (krassovánok).

g A határ által érintett települések osztatlan lélekszámának figyelembevételével megállapított érték.

h A népesség a végleges határok között számítva. A kimutatásból hiányzó települések adatait 1910. évi értékeik helyettesítik.

A 7. táblázat az etnikai megoszlást 1869 és 1910 között magyar, német, román és egyéb, azon belül szlovák, rutén és szerb anyanyelvûek szerint részletezi. 1919-ben és 1920-ban a zsidó nemzetiségûeket szintén a fõbb etnikumok közé soroltuk be, hogy ez az új kategória ne törje meg az egyéb gyûjtõrovat addigi egyöntetûségét. A zsidók önálló nemzetiségként szerepeltetése a magyarok, illetve kisebb részben a németek számát csökkenti. Utóbbiakét fõleg azért, mert a zsidóság egy részétõl beszélt jiddis nyelvet a korabeli magyar népszámlálások sajátos német idiómaként tartották számon, s így a kimutatásokban a jiddisül beszélõket a német anyanyelvûek rovata foglalta magában. Mivel a szerbek és a horvátok kulturálisan és felekezetük szerint is elkülönültek egymástól, és mert a horvátok létszáma a vizsgált területen elenyészõ volt, nem tartottuk indokoltnak sem a két népcsoport összevonását, sem pedig a horvátok külön feltüntetését. 1880-ban azonban kivételt kellett tennünk, mivel e népszámlálás a szerbeket és a horvátokat nem különböztette meg egymástól. A szerb-horvátok együttes száma azért olyan nagy, mert ez a felvétel a krassován néptöredéket is horvátként tartotta számon. Az 1880. évi népszámlálás alkalmával a beszélni nem tudóknál (0–2 éves korú gyermekeknél) az anyanyelvet nem mutatták ki. (Ez a kategória az összlélekszám 3,3 százalékát tette ki.) Az anyanyelvi adatoknak a késõbbi – immár az összes népességre vonatkozó – számokkal való zavartalan egybevetése érdekében a beszélni nem tudókat településenkénti számítások útján arányosan szétosztottuk az egyes anyanyelvek között. Az 1900. évi anyanyelvi és felekezeti megoszlás polgári népességre vonatkozó adatai a határmenti megyékben számított értékek. Tekintettel a katonai népesség kis számára és arra, hogy az egyes törvényhatóságokon belüli elhelyezkedésük meglehetõsen bõven van részletezve az eredeti kimutatásban, az esetleges torzulások kisebbek, mint más becsléseink alkalmával.


8. táblázat. A népesség számának alakulása a jelenkori Erdély területén felekezet szerint 1869–1919 között

Év

Összesen

Ortodox

Görög katolikus

Római katolikus

Református

Evangélikus

Unitárius

Izraelita

Egyéb

Összesen

1869a

4224436

1613502

1000740

712262

517360

231099

54001

90487

4985

1880a

4032851

1498181

936344

712912

498723

221528

55388

105676

4099

1890a

4429564

1593017

1042331

807296

559714

234101

59721

130088

3296

1900a

4840722

1696034

1137698

908182

625346

249029

64476

157622

2335

1900

4874772

1704205

1143279

918296

631392

251517

64987

158707

2389

1910b

5262495

1807917

1245318

995390

694930

263016

68759

182471

4694

1910

5259918

1807268

1245235

994606

694498

262376

68752

182489

4694

1919

5208345

1815854

1274935

910601

689669

266191

67374

170943

12778

Tisza bal partja

1869a

897833

201191

353750

96969

195967

2590

144

47103

119

1880a

814646

165354

320622

91615

178001

2547

189

55997

321

1890a

929391

189371

359586

106915

201435

2737

246

68814

287

1900a

1040676

205408

400046

125874

224057

3162

240

80900

989

1900

1046079

206361

401164

127315

225483

3307

248

81209

992

1910b

1172413

236044

442778

145910

247303

4505

443

93486

1944

1910

1172037

236165

442733

145876

246896

4478

436

93509

1944

1919

1198662

251821

457690

137276

249761

4049

2240

92705

3120

Tisza–Maros szöge

1869a

1173798

717163

43126

350466

23723

20511

313

18242

254

1880a

1134157

669891

42950

357481

24327

19430

131

19686

261

1890a

1248957

708756

49175

415573

30215

22606

188

22126

318

1900a

1343208

745822

50057

455972

40416

25578

228

24137

998

1900

1351695

748916

50219

459782

41205

25864

245

24433

1031

1910b

1411715

779009

53136

474155

48315

29483

567

24911

2139

1910

1409514

778239

53098

473405

48290

28870

567

24906

2139

1919

1323800

754406

53011

416005

47700

26616

448

21013

4601

Királyhágóntúl

1869a

2152805

695148

603864

264827

297670

207998

53544

25142

4612

1880a

2084048

662936

572772

263816

296395

199551

55068

29993

3517

1890a

2251216

694890

633570

284808

328064

208758

59287

39148

2691

1900a

2456838

744804

687595

326336

360873

220289

64008

52585

348

1900

2476998

748928

691896

331199

364704

222346

64494

53065

366

1910

2678367

792864

749404

375325

399312

229028

67749

64074

611

1919

2685883

809627

764234

357320

392208

235526

64686

57225

5057


Index (Kezdõ népesség = 100,0)

Év

Összesen

Ortodox

Görög katolikus

Római katolikus

Református

Evangélikus

Unitárius

Izraelita

Egyéb

Összesen

1869a

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1880a

95,5

92,8

93,6

100,1

96,4

95,9

102,6

116,8

82,2

1890a

104,9

98,7

104,2

113,3

108,2

101,3

110,6

143,8

66,1

1900a

114,6

105,1

113,7

127,5

120,9

107,8

119,4

174,2

46,8

1900

115,4

105,6

114,2

128,9

122,0

108,8

120,3

175,4

47,9

1910b

124,6

112,0

124,4

139,7

134,3

113,8

127,3

201,6

94,2

1910

124,5

112,0

124,4

139,6

134,2

113,5

127,3

201,7

94,2

1919

123,3

112,5

127,4

127,8

133,3

115,2

124,8

188,9

256,3

Tisza bal partja

1869a

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1880a

90,7

82,2

90,6

94,5

90,8

98,3

131,2

118,9

269,7

1890a

103,5

94,1

101,6

110,3

102,8

105,7

170,8

146,1

241,2

1900a

115,9

102,1

113,1

129,8

114,3

122,1

166,7

171,7

831,1

1900

116,5

102,6

113,4

131,3

115,1

127,7

172,2

172,4

833,6

1910b

130,6

117,3

125,2

150,5

126,2

173,9

307,6

198,5

1633,6

1910

130,5

117,4

125,2

150,4

126,0

172,9

302,8

198,5

1633,6

1919

133,5

125,2

129,4

141,6

127,5

156,3

*

196,8

2621,8

Tisza–Maros szöge

1869a

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1880a

96,6

93,4

99,6

102,0

102,5

94,7

41,8

107,9

102,8

1890a

106,4

98,8

114,0

118,6

127,4

110,2

60,1

121,3

125,2

1900a

114,4

104,0

116,1

130,1

170,4

124,7

72,8

132,3

392,9

1900

115,2

104,4

116,5

131,2

173,7

126,1

78,3

133,9

405,9

1910b

120,3

108,6

123,2

135,3

203,7

143,7

181,1

136,6

842,1

1910

120,1

108,5

123,1

135,1

203,6

140,7

181,1

136,5

842,1

1919

112,8

105,2

122,9

118,7

201,1

129,8

143,1

115,2

1811,4

Királyhágóntúl

1869a

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1880a

96,8

95,4

94,8

99,6

99,6

95,9

102,8

119,3

76,3

1890a

104,6

100,0

104,9

107,5

110,2

100,4

110,7

155,7

58,3

1900a

114,1

107,1

113,9

123,2

121,2

105,9

119,5

209,1

7,5

1900

115,1

107,7

114,6

125,1

122,5

106,9

120,4

211,1

7,9

1910

124,4

114,1

124,1

141,7

134,1

110,1

126,5

254,8

13,2

1919

124,8

116,5

126,6

134,9

131,8

113,2

120,8

227,6

109,6

a Polgári népesség.

b A határ által érintett települések osztatlan lélekszámának figyelembevételével megállapított érték.

Számításaink szerint az 1869. évi népszámlálás idõpontjában a jelenkori Erdélyben a magyarok a népességnek kereken az egynegyedét tették ki. 59 százalékot ért el a románok és 12 százalékot a németek aránya, a többi kisebb nemzetiség pedig a fennmaradó 4 százalékon osztozott. Mint a 7. táblázatban a népgyarapodás indexe is mutatja, a románság arányszámának késõbbi alakulását az 1870-es évtized népesedési katasztrófája messzemenõen befolyásolta. 1869-tõl 1880-ig az összes népesség 191,6 ezer fõvel, éves átlagban 4,2 ezrelékkel fogyott. (Megjegyezzük, hogy a fogyatkozás az 1880. évi felvétel hiányosságainak figyelembevételével kb. 15 százalékkal kisebb lenne, ez esetben viszont a rákövetkezõ évtized növekedését kell kevesebbnek számítanunk.) A legnagyobb veszteségeket a görögkeleti és a görög katolikus felekezetûek szenvedték el. Az elõbbiek száma 115,3 ezerrel, míg az utóbbiaké 64,4 ezerrel fogyatkozott; a csökkenés üteme (6,7, illetve 6 ezrelék) is jóval meghaladta az átlagot. Rajtuk kívül a reformátusok és az evangélikusok száma csökkent még 18,6 ezer, illetve 9,6 ezer fõvel, évi átlagban számítva 3,3, illetve 3,8 ezrelékkel. Ugyanakkor az izraelita felekezetûek 15,2 ezer lélekkel gyarapodtak, ami 14,1 ezrelékes növekedésnek felel meg. A görögkeleti és görög katolikus népesség fogyása szám szerint Bihar (41,3 ezer), Temes+Torontál (23,3 ezer), Arad+Csanád (19,7 ezer), Szilágy (17 ezer), Szolnok-Doboka (14,2 ezer), Hunyad (10,7 ezer), Szatmár+Ugocsa (9,8 ezer), Kolozs (9,2 ezer) és Alsó-Fehér (8,6 ezer) megyékben a legnagyobb, de arányait tekintve Kis-Küküllõ megyében is igen jelentékeny volt. Bihar, Kis-Küküllõ, Szilágy és Temes+Torontál megyében e két felekezet együtt csak 1900-ban érte el újra 1869. évi lélekszámát. Összességében az ortodoxok és görög katolikusok népességi hiánya 180 ezer – illetve az 1880. évi felvétel Nagyszeben esetében észlelhetõ anomáliája miatt valószínûleg inkább 185 ezer – fõt tett ki. Ez – vallás és nemzetiség egybeesését feltételezve – csaknem teljes egészében a románság vesztesége volt. Becslésünk szerint a román anyanyelvûek tényleges fogyása még ennél is nagyobb, mintegy 195 ezer fõnyi. A különbség jórészt abból adódik, hogy az 1869. évi anyanyelvi megoszlás számítása során a vegyes lakosságú vidékeken nem az 1880. évi anyanyelvi-felekezeti összefüggéseket vetítettük vissza mechanikusan, hanem a korábbi viszonyokat e tekintetben hívebben tükrözõ népiskolai felvétel arányait érvényesítettük. A mintegy 10–15 ezres különbözetben a románság feltételezhetõ asszimilációs vesztesége jelenik meg. A rutének számának komoly visszaesése ugyancsak a népiskolai felvétel és az 1880. évi népszámlálási eredmények között – Szatmár megyében – tapasztalt eltérésbõl adódik. A magyarság fogyatkozása mindössze fele-harmada annak, mint amire a vallásfelekezeti számokból következtetni lehet. A német nyelvûek száma pedig – az evangélikus szászok veszteségei ellenére – kismértékben nõtt. Ebben a jiddisül beszélõ izraeliták szaporasága nyilvánvalóan fontos szerepet játszott, mint ahogy a magyarosodó szatmári svábok hiányát a bánsági katolikus németek (talán bevándorlási) többlete ellensúlyozta.

Mindezek következtében az 1880. évi népszámlálás idejére a magyarok részesedése az összes népességbõl, abszolút számuk némi csökkenése ellenére, 1 százalékponttal nõtt, és elérte a 25,9 százalékot. A német nyelvûek részaránya 12,5 százalékra, az egyéb nyelvûeké pedig 4,6 százalékra növekedett. A románok ellenben egy évtized leforgása alatt 2 százalékpontot veszítettek, csaknem ugyanannyit – ha a cigányok különválását nem számítjuk –, mint a megelõzõ három-három és fél évtized során. Veszteségük negyede-harmada feltehetõen vándorlásaik passzívumának, kevesebb mint egytizede pedig az asszimilálódásnak tulajdonítható. Népességi hiányuk kb. kétharmadát tehát az évtized demográfiai válsága idézte elõ.

1880 és 1890 között a jelenkori Erdély lélekszáma 396,7 ezerrel növekedett. A németek száma az átlagos gyarapodásnak megfelelõen évi 9,4 ezrelékes ütemben nõtt, a románság szaporodási indexe ellenben csupán 7,6 ezreléket ért el. A magyarság száma éves átlagban 13,8 ezrelékkel lett több, így az összes gyarapodás csaknem negyven százaléka a magyarokra jutott. Hasonló növekedési ütem csak az egyéb nem részletezett anyanyelvûeknél figyelhetõ meg, ez azonban – a szerbek 11,5 ezrelékes fogyásával összefüggésben – a horvátok (illetõleg a krassován népcsoport) külön népszámlálási rovatba sorolásával magyarázható. A vallásfelekezetek között az izraeliták szaporodtak a leggyorsabban (évi átlagban 20,7 ezrelékkel), õket a római katolikusok követték (12,4 ‰), de az átlagosnál magasabb értéket ért el a reformátusok (11,5 ‰) és a görög katolikusok (10,7 ‰) gyarapodásának mutatója is. Az átlagosnál viszont jóval gyengébb iramban nõtt az unitáriusok (7,5 ‰) és a görögkeletiek (6,1 ‰) száma, míg a legalacsonyabb szaporodási értéket (5,5 ‰) az evangélikusoknál találni. A magyarság gyarapodása szám szerint Bihar (28 ezer), Szatmár+Ugocsa (17,2 ezer), Arad+Csanád (16,5 ezer), Maros-Torda (12,7 ezer) és Kolozs (12 ezer) megyékben volt legnagyobb, a leggyorsabb ütemben pedig Krassó-Szörény, Fogaras, Szeben, Beszterce-Naszód, Hunyad, Máramaros és Temes+Torontál megyékben gyarapodtak (ez utóbi megyében számszerû növekedésük is tekintélyes, 11,5 ezer fõnyi volt). Ugyanakkor az elvándorlás következtében a Csík és Háromszék megyei magyarság lélekszáma alig nõtt (ehhez Csíkban az évtized elején pusztító diftériajárvány is hozzájárult), és ugyancsak messze elmaradt az átlagostól az Udvarhely és Brassó megyei magyarság növekedési üteme is. A románok gyarapodása Kolozs, Bihar, Szilágy, Maros-Torda és Szolnok-Doboka megyékben volt a legkedvezõbb (itt növekedésük indexe elérte vagy megközelítette az összes népesség megyei átlagát), szaporodásuk üteme a nemzetiség erdélyi átlaga fölött volt Arad+Csanád, Máramaros és Csík, míg nagyjából annak megfelelõen alakult Alsó-Fehér, Háromszék, Kis-Küküllõ és Torda-Aranyos megyékben. Csík és Háromszék megyében a románok három és félszer olyan gyorsan gyarapodtak, mint a magyarok. A románság legalacsonyabb szaporodási értékeit (az elvándorlás következtében) Nagy-Küküllõ, Fogaras, Brassó és Szeben, valamint (a csökkenõ természetes szaporulat miatt) Temes+Torontál és Krassó-Szörény megyében találjuk.

1890 és 1900 között az általános népességgyarapodás üteme némileg lelassult, de a jelenkori Erdély lélekszámának növekedése így is elérte a 411,1 ezret. A népnövekedés 8,9 ezrelékes évi átlagértékét csak a magyarok (17 ‰) és – a mai határon kívül esõ részekrõl a bánsági telepes falvakba történt kirajzásuk eredményeként – a rutének (19,2 ‰) szaporodása haladta meg. A románság gyarapodási üteme (7,5 ‰) lényegében változatlan, a németek szaporulati rátája viszont (4,1 ‰) az elõzõ évtizedhez képest kevesebb mint a felére esett vissza. A legfeltûnõbb az egyéb nem részletezett anyanyelvûek 33,1 ezer fõnyi fogyása, ami fõként abból adódik, hogy a cigányságot az 1900. évi népszámlálás során tömegesen más (leginkább a román) nyelvûek közé sorolták be. A növekedési ütem felekezeti mutatói többé-kevésbé változatlanok: ez az érték az evangélikusoknál 0,5 ezrelékponttal növekedett, a római katolikusoknál és a reformátusoknál ugyanennyivel csökkent. Jelentõsebb mérséklõdés az izraeliták és különösen a görög katolikusok esetében állapítható meg (a gyarapodás éves átlagértéke az elõbbieknél 19,1 ezrelékre, az utóbbiaknál pedig 8,8 ezrelékre esett vissza). Az egyéb felekezetûek száma szembetûnõen csökkent, ez azonban fõként annak a következménye, hogy az örmény szertartású katolikusokat most a római katolikusok rovatában mutatták ki. Ettõl függetlenül felekezetváltásuk s vele összefüggésben az örmények magyarosodásának folyamata már régebb óta megfigyelhetõ. Ezzel ellentétes folyamat indult a Tisza bal partján és a Tisza–Maros szögében, ahol – Bihar és Arad megyékben – feltûntek a bevett felekezeteken kívüliek (baptisták, nazarénusok). Ez alkalommal az összes gyarapodásnak több mint a fele (54,2 százaléka) jutott a magyarokra. Számszerû növekedésük Bihar (27,7 ezer), Szatmár+Ugocsa (22,7 ezer), Arad+Csanád (22 ezer), Temes+Torontál (18,7 ezer), Kolozs (17,3 ezer) és Maros-Torda (16,5 ezer) megyék mellett immár Hunyad (14,9 ezer), Csík (11,8 ezer) és Krassó-Szörény (10,3 ezer) megyékben is jelentõs volt. A magyarság Krassó-Szörény, Hunyad, valamint Beszterce-Naszód és Szeben megyékben gyarapodott a legdinamikusabban, ellenben növekedésük üteme Udvarhely, Torda-Aranyos és különösen Háromszék megyében csak igen mérsékeltnek mondható. A románok tényleges növekedésének üteme – a Királyhágón túl a cigány beolvadásnak is köszönhetõen – Beszterce-Naszód, Máramaros, Nagy-Küküllõ, Háromszék, Kis-Küküllõ, Alsó-Fehér és Torda-Aranyos megyékben mind a saját nemzetiség erdélyi, mind pedig az összes népesség megyei szaporulatának átlagát (sõt Háromszék és Torda-Aranyos megyékben a helyi magyarságét is) meghaladta. De szaporodásuk mutatója Csík, Szatmár+Ugocsa, Bihar, Kolozs és Szeben megyékben is kedvezõbb volt saját nemzetiségük erdélyi átlagánál. Leggyengébb ütemben Temes+Torontál, Krassó-Szörény és Fogaras megyében gyarapodtak, Udvarhely megyében pedig fogytak.

A századforduló idejére a magyarság számaránya – miután a nyolcvanas években 1,2, majd a rákövetkezõ évtizedben 2,4 százalékponttal lett nagyobb – elérte a 29,5 százalékot, míg a románságé – évtizedenként 1–1 százalékpontot veszítve – 55 százalékra süllyedt. A német (illetõleg jiddis) nyelvûek részaránya 12 százalékra, az egyéb anyanyelvûeké 3,5 százalékra csökkent. A nemzetiségek tényleges szaporodásának alakulását nyomon követve az arányok eltérésének magyarázatát idáig különösebben nem kerestük. Ehhez ugyanis elsõsorban az egyes nemzetiségek természetes szaporodásának mértékére kellene fényt derítenünk. Tanulmányunk elsõ részében rámutattunk arra, hogy az egyes megyék népességének természetes szaporodási arányai között milyen nagy különbségek vannak. Módszertanilag elfogadhatatlan volna azonban a megyék eltérõ szaporodási arányait eltérõ nemzetiségi összetételükkel közvetlen összefüggésbe hozni, és a területi adatok alapján következtetni a nemzetiségek szaporaságára. Egyrészt ugyanis megyénként különbözõ tényezõk hatottak a születésgyakoriságra és a halandóságra, másrészt kérdéses, vajon ezek a tényezõk azonosak voltak-e a megye minden nemzetisége vonatkozásában, tehát az illetõ megye népességének természetes szaporulatából a nemzetiségek arányszámuknak megfelelõen vették-e ki részüket. Ezért a népességfejlõdés nemzetiségenkénti vizsgálatát az 1901–1910 között eltelt évtizedre összpontosítjuk, amikor a központi statisztikai hivatal a természetes népmozgalom adatait már anyanyelvek és felekezetek szerint is tagolta (ezenfelül – anyanyelvenként részletezve – a kivándorlásokat is nyilvántartotta). A jelzett idõszakban nem csupán az összes népesség, de a magyar anyanyelvûek népmozgalmának községenkénti adatai is rendelkezésre állnak, így nem okozott nehézséget átszámításuk a mai országterületre. A többi nemzetiség, valamint a vallásfelekezetek esetében azonban a határ által érintett megyékben ezúttal is becslésre kellett hagyatkoznunk. A becslés alapját az az arány képezte, amely az egyes anyanyelvek és felekezetek évtized közepi népességszámában az illetõ megyék Romániához került részei, valamint a teljes területük között fennállt. A születések és halálozások számaiból ennek az aránynak megfelelõen számítottuk ki a jelenkori Erdély területére jutó hányadot, mérlegelve egyéb tényezõket is. (Az anyanyelv szerinti megoszlásra vonatkozó becslés közelebb áll a valósághoz, mivel itt a magyarság pontos népmozgalmi adatainak ismeretében valamelyest a többi nemzetiségnél is kiigazíthattuk a számítás óhatatlan torzításait.) Az egyes anyanyelvi és vallásfelekezeti népességcsoportok természetes népmozgalmának jellegzetességeit a 9. és 10. táblázat adatsorai tárják fel.

9. táblázat. Élveszületések, halálozások és természetes népszaporodás a jelenkori Erdély területén anyanyelvek szerint 1901-tõl 1910-ig

Idõszak

Élveszületések

Halálozások

Természetes szaporodás vagy fogyás

Élveszületések

Halálozások

Természetes szaporodás vagy fogyás

 

Szám szerint

Évi átlagban ezer lélekre

Összesen

Összesen

1799824

1322387

477437

35,5

26,1

9,4

Román

1009140

770325

238815

36,6

27,9

8,7

Magyar

559552

386109

173443

36,1

24,9

11,2

Német

177498

125849

51649

30,9

21,9

9,0

Szlovák

12214

7419

4795

39,7

24,1

15,6

Rutén

8569

5524

3045

42,2

27,2

15,0

Szerb

16259

13360

2899

32,4

26,6

5,8

Egyéb

16592

13801

2791

19,5

16,2

3,3

Tisza bal partja

Összesen

 451805

312727

139078

40,7

28,2

12,5

Román

246295

177752

68543

43,1

31,1

12,0

Magyar

174453

117389

57064

37,6

25,3

12,3

Német

16677

8738

7939

42,2

22,1

20,1

Szlovák

5702

2997

2705

50,1

26,3

23,8

Rutén

7969

5156

2813

47,9

31,0

16,9

Szerb

8

12

–4

7,8

11,7

–3,9

Egyéb

701

683

18

12,8

12,5

0,3

Tisza–Maros szöge

Összesen

445827

349214

96613

32,2

25,3

7,0

Román

239954

202913

37041

31,9

27,0

4,9

Magyar

76639

49919

26720

34,9

22,7

12,2

Német

96043

70122

25921

31,9

23,3

8,6

Szlovák

5909

4011

1898

34,6

23,5

11,1

Rutén

467

277

190

21,9

13,0

8,9

Szerb

16227

13295

2932

32,6

26,7

5,9

Egyéb

10588

8677

1911

25,9

21,2

4,7

Királyhágóntúl

Összesen

902192

660446

241746

35,0

25,6

9,4

Román

522891

389660

133231

36,5

27,2

9,3

Magyar

308460

218801

89659

35,6

25,3

10,3

Német

64778

46989

17789

27,7

20,1

7,6

Szlovák

603

411

192

25,7

17,5

8,2

Rutén

133

91

42

8,8

6,0

2,8

Szerb

24

53

–29

7,5

16,5

–9,0

Egyéb

5303

4441

862

13,7

11,5

2,2

Források: Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 7. köt. 1905. 178–183., 340–345.; Uo. 22. köt. 1907. 184–193., 346–355.; Uo. 32. köt. 1910. 184–193., 346–355.; Uo. 50. köt. 1916. 244–249., 460–465.; Népességstatisztikai iratok. Magyar anyanyelvûek népmozgalmi adatai 1909–1918/1919. [KSH Levéltár. A községsoros összesítõk az 1901–1910 közötti adatokat is tartalmazzák.]

10. táblázat. Élveszületések, halálozások és természetes népszaporodás a jelenkori
Erdély területén felekezetek szerint 1901-tõl 1910-ig

Idõszak

Élveszületések

Halálozások

Természetes szaporodás vagy fogyás

Élveszületések

Halálozások

Természetes szaporodás vagy fogyás

 

Szám szerint

Évi átlagban ezer lélekre

Összesen

Összesen

1799824

1322387

477437

35,5

26,1

9,4

Görögkeleti

616422

483256

133166

35,1

27,5

7,6

Görög katolikus

456572

333199

123373

38,2

27,9

10,3

Római katolikus

331931

236489

95442

34,7

24,7

10,0

Református

234932

167763

67169

35,4

25,3

10,1

Evangélikus

77189

55613

21576

30,0

21,6

8,4

Unitárius

22009

15783

6226

32,9

23,6

9,3

Izraelita

59988

29185

30803

35,2

17,1

18,1

Egyéb

781

1099

–318

22,0

31,0

–9,0

Tisza bal partja

Összesen

451805

312727

139078

40,7

28,2

12,5

Görögkeleti

101078

72434

28644

45,7

32,7

13,0

Görög katolikus

174886

124701

50185

41,4

29,5

11,9

Római katolikus

53402

35925

17477

39,1

26,3

12,8

Református

87010

62453

24557

36,8

26,4

10,4

Evangélikus

1359

953

406

34,8

24,4

10,4

Unitárius

106

46

60

30,7

13,3

17,4

Izraelita

33774

15999

17775

38,7

18,3

20,4

Egyéb

190

216

–26

12,9

14,7

–1,8

Tisza–Maros szöge

Összesen

445827

349214

96613

32,3

25,3

7,0

Görögkeleti

245963

206528

39435

32,2

27,0

5,2

Görög katolikus

15695

13385

2310

30,4

25,9

4,5

Római katolikus

152872

108075

44797

32,7

23,1

9,6

Református

15736

10448

5288

35,1

23,3

11,8

Evangélikus

10172

6422

3750

36,7

23,2

13,5

Unitárius

54

34

20

13,3

8,4

4,1

Izraelita

4940

3936

1004

20,0

15,9

0,6

Egyéb

395

386

9

24,9

24,3

0,6

Királyhágóntúl

Összesen

902192

660446

241746

35,0

25,6

9,4

Görögkeleti

269381

204294

65087

34,9

26,5

8,4

Görög katolikus

265991

195113

70878

36,9

27,1

9,8

Római katolikus

125657

92489

33168

35,6

26,2

9,4

Református

132186

94862

37324

34,6

24,8

9,8

Evangélikus

65658

48238

17420

29,1

21,4

7,7

Unitárius

21849

15703

6146

33,0

23,7

9,3

Izraelita

21274

9250

12024

36,3

15,8

20,5

Egyéb

196

497

–301

40,1

101,8

–61,7

Források: Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 7. köt. 1905. 166–171., 328–331.; Uo. 22. köt. 1907. 172–181., 334–343.; Uo. 32. köt. 1910. 172–181., 334–343.; Uo. 50. köt. 1916. 228–233., 444–449.

A 9. táblázat összegzése szerint a magyar anyanyelvûek természetes szaporodása 1901 és 1910 között jóval gyorsabb ütemû volt, mint az összes népességé, csupán a kis számú, töredék népességként jelen lévõ rutének és szlovákok esetében rögzített az övékénél is magasabb értékeket a korabeli statisztika. Bármilyen magasak ez utóbbi arányszámok, a születéstöbblet abszolút számait tekintve úgyszólván jelentéktelen súllyal esnek latba, hiszen a két kis népcsoport együttesen is a népesség alig 1 százalékát képviselte. Az összes szaporulatnak kereken a fele jutott a románokra és 36,3 százaléka a magyarokra. A magyarok erõteljes természetes szaporodását – az átlagosnál egy árnyalattal magasabb és a románokénál ugyanennyivel alacsonyabb születésgyakoriságuk mellett – viszonylag kedvezõ halandóságuk határozta meg. A románok halandósága a rutének és a szlovákok után a legnagyobb volt, s ezzel magyarázható, hogy ez idõ tájt magasabb születési arányszámuk ellenére is a magyaroknál jóval gyengébb mértékben szaporodtak. A legalacsonyabb a németek élveszületéseinek aránya, de a halandóságuk is a legkisebb, így természetes szaporulatuk értéke közel áll az átlagoshoz, a románokénál pedig kedvezõbben alakult. Az egyéb anyanyelvûek csoportjában a nem jelentõs számú bolgárok, krassovánok, csehek, lengyelek, olaszok stb. mellett döntõ súllyal a cigány anyanyelvûek szerepelnek. Bár a cigányok nagy szaporasága közismert, a népmozgalmi statisztikában – mint ahogyan az 1900. évi népszámlálás idején is történt – bizonyára legnagyobbrészt a románok, magyarok vagy más anyanyelvûek rovatában vették õket számba. Csak így érthetõ az egyéb anyanyelvûek feltûnõen alacsony szaporodási aránya.

A magyarok természetes szaporulata – az újabb keletû beköltözések folytán s fõként az ebbõl következõ alacsonyabb halandóság következtében – 13–15 ezrelék közti átlagszinttel Hunyad, Krassó-Szörény, Beszterce-Naszód és Temes+Torontál megyék szórvány- és szigetkörnyezetében volt a legmagasabb. Az átlagosnál nagyobb születésgyakoriság eredményeként évi 12,9 ezrelékes értékkel Szilágy megye és 12,7 ezrelékkel Szatmár+Ugocsa érintett részei is a legszaporább magyar vidékek sorába tartoztak. A halandóság magas értékei miatt a Csík megyei magyarság természetes szaporulata már kevésbé kiugró (11,9 ‰), de még így is a kedvezõbbek közé sorolható. Az átlagost jóval meghaladta a magyar anyanyelvûek természetes szaporulata Máramaros (12,0 ‰) és Bihar (11,8 ‰), valamint Torda-Aranyos (11,5 ‰) megyékben is. A legalacsonyabb ellenben – az evangélikus szászok szomszédságában élõ Szeben (4,7 ‰) és Brassó (8,2 ‰) megyei magyarok mellett – a háromszéki (7,7 ‰) és udvarhelyi (8,9 ‰) székelyek szaporulata. A románság reprodukciójának kiemelkedõen magas arányszámait Háromszék (18,4 ‰) és Csík megyében (13,6 ‰) találni, de hasonlóan magas – és a helybeli magyarokénál kedvezõbb – értékeket láthatunk Máramaros (12,9 ‰), Bihar (12,8 ‰), valamint Kolozs (12,1 ‰) megyékben is. Ugyancsak meghaladta a magyarokét természetes szaporodásuk aránya Brassó vidékén (11,5 ‰). Átlagukat a Hunyad (5,4 ‰), Krassó-Szörény (2,9 ‰), valamint Temes+Torontál megyei görögkeleti románság (1,8 ‰) katasztrofálisan alacsony szaporodása rontotta le.

A 10. táblázat vallásfelekezeti adatsorai kiegyensúlyozottabbak az anyanyelvieknél. Egyedül az izraelita vallásúak igen magas szaporodási aránya tûnik szembe. A görög katolikusok, reformátusok és római katolikusok reprodukciós aránya már közel áll az összerdélyi átlaghoz, az unitáriusoké pedig megegyezik azzal. Az evangélikusok természetes szaporulati aránya ellenben elmarad az átlagostól, és alig jobb, mint a leggyengébben szaporodó ortodoxoké. A vallásfelekezetek nemzetiségi kötõdései az országrészenkénti bontásban domborodnak ki. A Tisza bal partján, ahol a görögkeleti és görög katolikus vallásúak születésgyakoriságának értéke (különösen Bihar és Máramaros megyében) kiemelkedõen magas, a románok természetes szaporulatának aránya is csaknem ugyanolyan kedvezõ, mint a magyaroké. A német nyelvûek itteni feltûnõen magas szaporodási arányára pedig a jiddist beszélõ izraelita felekezetûek (õk túlnyomórészt Máramarosban találhatók) népmozgalmi adatai szolgálnak magyarázattal. A Tisza–Maros szögében a románok és a szerbek, illetve a görögkeleti és görög katolikus vallásúak alacsony reprodukciós értékei csaknem egybeesnek. De hasonlóképpen párhuzamba állíthatók a Bánságban a szlovákok és az evangélikusok vagy a magyarok és a reformátusok reprodukciós arányszámai is. A Királyhágón túl, ahol az ortodox és a görög katolikus vallás román nemzeti jellege vitathatatlan, nem meglepõ, hogy a két felekezet összesített adatai alapján számított népmozgalmi indexek csak egy árnyalattal térnek el a román anyanyelvûek vonatkozó indexeitõl. Szembetûnõek ugyanakkor a két román felekezet reprodukciós mutatói közötti jelentõs különbségek. Az ortodox vallásúaknak a görög katolikusokénál jóval mérsékeltebb (az átlagosnál is gyengébb) születésgyakorisága kedvezõtlenül hatott a románság egészének természetes szaporulatára. Abban, hogy a szûkebb Erdélyben a magyarok természetes reprodukciója a többiekénél kedvezõbben alakult, elsõsorban a reformátusok és az unitáriusok átlagosnál alacsonyabb halandósága mutatkozik meg. De bizonyára a magyar anyanyelvû izraeliták halálozási indexe is közrejátszik, mint ahogy a jiddis nyelvûek pedig a németek átlagszámainak alakulását befolyásolták ugyancsak az alacsonyabb halandóság irányában. A szûkebb Erdély törzsökös szász lakosságának népmozgalmi jellegzetességeit így alighanem a lutheránusok adatai tükrözik a legmegbízhatóbban.

A természetes és tényleges szaporulat adatainak egybevetése a nemzetiségi népességgyarapodás egyenlõtlenségeinek további összetevõire világít rá. A két szám különbözete a külsõ és – az akkori országterületen lezajlott – belsõ vándormozgalmak egyenlegét, valamint az illetõ nemzetiség asszimilációs nyereségét vagy veszteségét foglalja magában. Ami a nemzetiségeknél az asszimiláció, az a felekezetek között az áttérések folytán elõálló nyereség vagy veszteség. Ez azonban a felekezeteknél összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a nemzetiségeknél a beolvasztás vagy beolvadás, úgyhogy az egyes felekezetek szaporodási viszonyait majdnem kizárólag a természetes népnövekedés és a vándormozgalom irányítja.22 A felekezetek tényleges és természetes szaporulatának különbözetét tehát nagyjában-egészében vándorlásaik egyenlegével azonosíthatjuk. A vonatkozó adatokat a 11. és a 12. táblázat tartalmazza.

11. táblázat. Tényleges és természetes népszaporodás, valamint a két érték különbözete
a jelenkori Erdély területén anyanyelvek szerint 1901-tõl 1910-ig

Idõszak

Tényleges

Természetes

Tényleges és természetes népszaporodás különbözete

Tényleges

Természetes

Tényleges és természetes népszaporodás különbözete

 

népszaporodás vagy fogyás (–)

népszaporodás vagy fogyás (–)

 

Szám szerint

Évi átlagban ezer lélekre

Összesen

Összesen

387723

477437

–89714

7,6

9,4

–1,8

Román

144854

238815

–93961

5,3

8,7

–3,4

Magyar

224787

173443

51344

14,5

11,2

3,3

Német

–17438

51649

–69087

–3,0

9,0

–12,0

Szlovák

1717

4795

–3078

5,6

15,6

–10,0

Rutén

4514

3045

1469

22,2

15,0

7,2

Szerb

3790

2899

891

7,6

5,8

1,8

Egyéb

25499

2791

22708

30,0

3,3

26,7

Tisza bal partja

Összesen

126334

139078

–12744

11,4

12,5

–1,1

Román

46528

68543

–22015

8,1

12,0

–3,9

Magyar

75774

57064

18710

16,3

12,3

4,0

Német

–2607

7939

–10546

–6,6

20,1

–26,7

Szlovák

2066

2705

–639

18,2

23,8

–5,6

Rutén

1990

2813

–823

12,0

16,9

–4,9

Szerb

98

–4

102

9,6

–0,4

10,0

Egyéb

2485

18

2467

45,3

0,3

45,0

Tisza–Maros szöge

Összesen

60020

96613

–36593

4,3

7,0

–2,7

Román

23587

37041

–13454

3,1

4,9

–1,8

Magyar

45790

26720

19070

20,9

12,2

8,7

Német

–15897

25921

–41818

–5,3

8,6

–13,9

Szlovák

–457

1898

–2355

–2,7

11,1

–13,8

Rutén

2032

190

1842

95,1

8,9

86,2

Szerb

3494

2932

562

7,0

5,9

1,1

Egyéb

1471

1911

–440

3,6

4,7

–1,1

Királyhágóntúl

Összesen

201369

241746

–40377

7,8

9,4

–1,6

Román

74739

133231

–58492

5,2

9,3

–4,1

Magyar

103223

89659

13564

11,9

10,4

1,5

Német

1066

17789

–16723

0,5

7,6

–7,1

Szlovák

108

192

–84

4,6

8,2

–3,6

Rutén

492

42

450

32,5

2,8

29,7

Szerb

198

–29

227

61,5

–9,0

70,5

Egyéb

21543

862

20681

55,7

2,2

53,5

12. táblázat. Tényleges és természetes népszaporodás, valamint a két érték különbözete
a jelenkori Erdély területén felekezetek szerint 1901-tõl 1910-ig

Idõszak

Tényleges

Természetes

Tényleges és természetes népszaporodás különbözete

Tényleges

Természetes

Tényleges és természetes népszaporodás különbözete

 

népszaporodás vagy fogyás (–)

népszaporodás vagy fogyás (–)

 

Szám szerint

Évi átlagban ezer lélekre

Összesen

Összesen

387723

477437

–89714

7,6

9,4

–1,8

Görögkeleti

103712

133166

–29454

5,9

7,6

–1,7

Görög kat.

102039

123373

–21334

8,5

10,3

–1,8

Római kat.

77094

95442

–18348

8,1

10,0

–1,9

Református

63538

67169

–3631

9,6

10,1

–0,6

Evangélikus

11499

21576

–10077

4,5

8,4

–3,9

Unitárius

3772

6226

–2454

5,6

9,3

–3,7

Izraelita

23764

30803

–7039

13,9

18,0

–4,1

Egyéb

2305

–318

2623

65,1

–9,0

74,1

Tisza bal partja

Összesen

126334

139078

–12744

11,4

12,5

–1,1

Görögkeleti

29683

28644

1039

13,4

12,9

0,5

Görög kat.

41614

50185

–8571

9,9

11,9

–2,0

Római kat.

18595

17477

1118

13,6

12,8

0,8

Református

21820

24557

–2737

9,2

10,4

–1,2

Evangélikus

1198

406

792

30,7

10,4

20,3

Unitárius

195

60

135

56,5

17,4

39,1

Izraelita

12277

17775

–5498

14,1

20,4

–6,3

Egyéb

952

–26

978

6,5

–1,8

6,7

Tisza–Maros szöge

Összesen

60020

96613

–36593

4,3

7,0

–2,6

Görögkeleti

30093

39435

–9342

4,0

5,2

–1,2

Görög kat.

2917

2310

607

1,2

4,5

5,7

Római kat.

14373

44797

–30424

3,1

9,6

–6,5

Református

7110

5288

1822

15,9

11,8

4,1

Evangélikus

3619

3750

–131

13,1

13,6

–0,5

Unitárius

322

20

302

79,3

4,9

74,4

Izraelita

478

1004

–526

2,0

4,1

–2,1

Egyéb

1108

9

1099

69,9

0,6

69,3

Királyhágóntúl

Összesen

201369

241746

–40377

7,8

9,4

–1,6

Görögkeleti

43936

65087

–21151

5,7

8,4

–2,7

Görög kat.

57508

70878

–13370

8,0

9,8

–1,8

Római kat.

44126

33168

10958

12,5

9,4

3,1

Református

34608

37324

–2716

9,1

9,8

–0,7

Evangélikus

6682

17420

–10738

2,9

7,7

–4,8

Unitárius

3255

6146

–2891

4,9

9,3

–4,4

Izraelita

11009

12024

–1015

18,8

20,5

–1,7

Egyéb

245

–301

546

50,2

–61,7

111,9

Míg ez idõszakban a magyarokra az összes népesség természetes szaporulatának 36,3 százaléka jutott, a tényleges gyarapodásból 58 százalékban részesedtek. A románságra ellenben, akik az összes természetes szaporulatnak a felét adták, a tényleges népnövekedésnek mindössze 37,4 százaléka esett. A 11. táblázatban látható, hogy a magyarok után csupán az egyéb anyanyelvûek tényleges gyarapodása haladta meg jelentõsebben természetes szaporulatukat. Emellett a szerbek és – újabb telepes rajaik révén, fõként Krassó-Szörény megyében – a rutének tettek szert kisebb nyereségre. Az említett nemzetiségek mérlegének pozitívumát a román és az arányaiban is igen jelentékeny német negatívum ellensúlyozta.

A tényleges és természetes szaporodás egyenlege az egyéb kategóriát leszámítva mindegyik felekezetnél veszteséges. A legnagyobb a keleti rítusú egyházak vándorlási vesztesége, emellett még a római katolikusok, az evangélikusok és az izraeliták hiánya számottevõ. A görögkeleti és görög katolikus egyház együttesen 50,4 ezer fõs vándorlási veszteségével szemben a két felekezethez szorosan kötõdõ románok, szerbek és rutének tényleges és természetes szaporulatának összesen 91,6 ezres passzívuma áll. E nemzetiségek (gyakorlatilag a románok) vesztesége tehát 40,8 ezer lélekkel volt nagyobb, mint amennyit nemzeti egyházaik a vándorlások révén szenvedtek el. A többletveszteséget – a két egyház más anyanyelvû híveinek esetleg kedvezõbb természetes szaporulatával számolva is – túlnyomóan az illetõ felekezethez tartozók nyelvváltása idézte elõ. Az eltolódások a Tisza bal partjára (15,2 ezer) és a Királyhágón túlra (23,3 ezer) összpontosulnak. Az elsõ érték, ha nem is számszerû pontossággal, a magyarság asszimilációs terjeszkedését jelzi, elsõsorban a Szatmár+Ugocsa megyei görög katolikus románság rovására. A második érték szemmel láthatóan az egyéb anyanyelvûek Királyhágón túli pozitívumával függ össze, ami mögött csaknem kizárólag az ortodox és görög katolikus vallású – korábban javarészt román anyanyelvûként elkönyvelt – cigányok számának újbóli megnövekedése áll. A cigány nyelvûek számának ugrásszerû növekedését nem annyira tényleges népmozgalmi események, mint inkább az elõzõ felvétellel szembeni bevallási eltérések idézték elõ, e gyarapodást tehát a cigányság irányában túlságosan is szûkkeblû 1900. évi népszámlálás visszahatásaként kell értékelnünk. A vallásilag már sokkal vegyesebb többi nemzetiség, illetve a nemzetiségileg sokszínûbb egyéb felekezetek vonatkozásában hasonló számításokat jelentõs torzítások veszélye nélkül nem végezhetünk. Ugyancsak erõsen korlátozottak a lehetõségeink annak felmérésére, hogy milyen befolyással volt a kivándorlás az egyes nemzetiségek számának alakulására. Nem is annyira a jelenkori Erdély területére esõ kivándorlás nagyságának hozzávetõleges kiszámítása okoz gondot, mint inkább annak megállapítása, hogy milyen arányokat ölthetett a visszavándorlás területenként és különösen nemzetiségenként. Vonatkozó számításunkat – melynek módszerét az általános népességfejlõdést tárgyaló elsõ részben már ismertettük –, valamint annak nemzetiségi eredményeit a 13. táblázat részletezi.

 

13.táblázat. A fõbb nemzetiségek elõzetesen becsült kivándorlási vesztesége a jelenkori Erdély területén 1901 – 1910 között
(Ezer fõ)

 

Nemzetiség

Kivándorlók száma

Becsült visszavándorlásb

Becsült kivándorlási veszteség

az érintett törvényhatóságok területéna

a jelenkori Erdély területén

a jelenkori Erdély területén

Összesen

318,4

250,0

110,0

150,0

Román

129,2

123,2

49,2

74,0

Magyar

64,1

48,2

19,3

28,9

Németc

96,6

72,7

29,1

43,6

Egyéb

28,5

5,9

2,4

3,5

 

a Versec és Pancsova törvényhatósági jogú városok nélkül.

b Az ország népesedési mérlege alapján mind az összes népesség, mind pedig az egyes nemzetiségek vonatkozásában a kivándorlók 40 százalékát feltételezve visszavándoroltnak.

c Németek és jiddis anyanyelvû zsidók.

Forrás: Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 67. köt. 1918. 27 – 31.

A fenti adatok szerint a románok nagyjából számarányuknak megfelelõen, a magyarok tényleges számerejük alatt, a német anyanyelvûként összeírtak pedig jóval afölött vették ki részüket a kivándorlásból. Ha az így nyert adatokat az egyes nemzetiségek tényleges és természetes szaporulatának különbözetével (azaz összes vándorlásaik és az asszimiláció egyenlegével) összevetjük, akkor a belsõ vándorlások (illetõleg az asszimiláció) okozta nyereségeik vagy veszteségeik értékeihez jutunk. Ehhez azon nemzetiségek esetében, amelyeknél a tényleges és a természetes szaporulat mérlege passzívummal zárult, a keletkezett hiányból a kivándorlási veszteséget le kell számítani, ahol viszont az egybevetés aktívumot eredményezett, ott a többletet a kivándorlási veszteséggel növelni kell. A számítást elvégezve azt látjuk, hogy a jelenkori Erdély belsõ vándorlásainak 60,3 ezer fõnyire becsült többlete a magyar anyanyelvûek 80,2 ezer és az egyéb anyanyelvûek 25,6 ezer fõs nyereségét, illetõleg a román anyanyelvûek 20 ezer és a német anyanyelvûek 25,5  ezer fõs veszteségét takarja. A számítás hangsúlyozottan feltételes eredményeit országrészenként a 14. táblázat ismerteti.

14. táblázat. A fõbb nemzetiségek elõzetesen becsült nyeresége vagy vesztesége (–) a belsõ vándorlások, illetõleg az asszimiláció révén a jelenkori Erdély területén
1901 – 1910 között
(Ezer fõ)

Nemzetiség

Összesen

Tisza bal partja

Tisza–Maros szöge

Királyhágóntúl

Összesen

60,3

5,5

10,2

44,6

Román

–20,0

–15,1

–2,7

–2,2

Magyar

80,2

28,3

22,9

29,0

Németa

–25,5

–9,7

–12,1

–3,7

Egyéb

25,6

2,0

2,1

21,5

a Németek és jiddis anyanyelvû zsidók.

A táblázatban foglaltak természetesen csak hipotetikus értékek, a számok tüzetesebb vizsgálata pedig rávilágít a méreteit illetõen egyébként reálisnak feltételezhetõ összes kivándorlási veszteség területenkénti és nemzetiségenkénti mechanikus szétosztásának gyenge pontjaira. A tényleges és természetes szaporulat anyanyelvi és felekezeti értékeinek összehasonlítása során már láthattuk, hogy a románság csaknem 94 ezer fõs veszteségébõl – az ország más területeire történt számottevõ elvándorlásukat nem feltételezve – 35 ezer körüli érték az, ami a bevallási eltérések folytán állhatott elõ. Ebbõl következõen viszont kivándorlási veszteségük nem érhette el a fentebb becsült 74 ezer fõs nagyságot, hanem legfeljebb csak 60 ezernyi lehetett. A különbözõ úton nyert adatok ellentmondásosságára a 14. táblázat utolsó oszlopa derít fényt. Ott ugyanis az egyéb anyanyelvûek nyeresége bevándorlási többletként jelenik meg, jóllehet bebizonyosodott, hogy ezt az aktívumot a helybéli – egyébként mozgékony, de inkább a szûkebb régión belül helyét változtató – cigányságnak a román nyelvûektõl történt leszakadása eredményezte. Annak viszont, hogy ezt a reasszimilációs többletet a fenti táblázat román nyelvû rovatában nem ellentételezi megfelelõ nagyságú hiány, csakis az lehet a magyarázata, hogy bár a külföldrõl történt román visszaszivárgást a hivatalosan kimutatott immigráció kétszeresének vettük, még így is alábecsültük azt. Az adatok megfelelõ kiigazítása a Királyhágón túli oszlopban az összes népesség bevándorlási többletét is alacsonyabb értékre szállítja le, a románok vesztesége pedig az Összesen rovatban – kisebb részben a magyar nyelvûek közé történt beolvadásuk, nagyobbrészt pedig a cigány nyelvûek közülük történt különválása következtében – a valószínû alsó értékre, 34 ezerre emelkedik. Ennek megfelelõen a másik két országrész vándorlási többlete megnõ, mégpedig vélhetõen inkább a Tisza–Maros szögében, ahol viszont ezzel párhuzamosan a németek amúgy is túlzottnak tûnõ asszimilációs vesztesége lesz kisebb, kivándorlási veszteségük pedig – szintén hihetõen – növekszik. Okfejtésünket a 15. táblázatban summázzuk. E táblázat adatai véglegesítik becslésünket arra vonatkozóan, hogy milyen arányban járulhatott hozzá a természetes és a mechanikus népmozgalom, illetõleg az asszimiláció a jelenkori Erdély területén a fontosabb nemzetiségek tényleges szaporodásához vagy fogyásához 1900 és 1910 között.

15. táblázat. A természetes és mechanikus népmozgalom, valamint az asszimiláció hatása a jelenkori Erdély népességszámának alakulására 1900 és 1910 között,
fõbb nemzetiségenként
(Ezer fõ)

 

Nemzetiség

Természetes szaporodás

Kivándorlási veszteséga

A belsõ vándorlások nyereségea

Beolvasztás (+) vagy beolvadás (–)a

Tényleges szaporodás vagy fogyás (–)

Összesen

477,4

–150,0

60,3

387,7

Román

238,8

–60,0

–34,0

144,8

Magyar

173,4

–28,9

55,3

25,0

224,4

Németb

51,7

–57,6

–11,5

–17,4

Egyéb

13,5

–3,5

5,0

20,5

35,5

a Véglegesített becslés.

b Németek és jiddis anyanyelvû zsidók.

A vázolt népesedési folyamatok eredményeként az 1910. évi népszámlálás idején a nemzetiségi arányok a következõképp alakultak: A magyarok részaránya újabb 2,1 százalékponttal nõtt, így 31,6 százalékot ért el, a románoké 1,2 százalékponttal 53,8 százalékra esett alább, a német nyelvûek további 1,3 százalékpontot veszítettek, s így már csupán 10,7 százalékkal képviseltették magukat. Az egyéb anyanyelvûek pozíciója viszont csaknem fél százalékponttal erõsödött, s ezáltal számarányuk 3,9 százalékra emelkedett.

A magyarság gyarapodásának üteme (14,5 ‰ évi átlagban) csaknem kétszeresen meghaladta az összes népességét. Lélekszámuk leggyorsabban Hunyad (48,0 ‰), Krassó-Szörény (45,2 ‰) és Temes+Torontál (27,2 ‰) megyékben nõtt. Vándorlási nyereségük is ezekben a megyékben volt a legnagyobb: Hunyad megyében 14,1 ezer, Temes+Torontál vidékén 10,8 ezer, Krassó-Szörényben pedig 8,5 ezer fõ. A növekedés igen gyors volt Máramaros, Beszterce-Naszód, Szeben és Fogaras megyékben is (22,5–25 ‰), ezenkívül még Szatmár+Ugocsa (18,3 ‰), Kolozs (15,3 ‰) és Bihar megyékben (15,0 ‰) múlta felül saját nemzetiségük össz-erdélyi átlagát. Szatmár+Ugocsa megyében a magyarok tényleges szaporodásának átlagértéke 5,6 ezrelékponttal volt magasabb, mint a természetes szaporulatuké, az így mutatkozó 8,8 ezer fõs többletet azonban vélhetõen nem vándorlások útján nyerték – a magyarlakta vidékeken is arató kivándorlás következtében a megye migrációs egyenlege 9,2 ezer fõs veszteséggel zárult –, hanem a görög katolikus románok és a római katolikus svábok adóztak a magyarságnak az asszimiláció révén. (Az elõbbiek száma az évtized végén 11,5 ezerrel, az utóbbiaké pedig 6,5 ezerrel volt kevesebb annál, mint ami a természetes szaporulat folytán számítható.) Szám szerint Bihar (30,3 ezer), Szatmár+Ugocsa (28,6 ezer), Temes+Torontál (21 ezer), Hunyad (20,4 ezer), Kolozs (15,8 ezer), Csík (14,9 ezer), Maros-Torda (14,4 ezer) és Arad+Csanád (12,5 ezer) megyében a legnagyobb a magyarság gyarapodása, az utóbbi három megyében azonban a növekmény már az átlagosnál lassúbb fejlõdés eredménye. A magyarság lélekszámnövekedésének átlagértéke (7,2–7,5 ‰ közötti értékekkel) Nagy-Küküllõ, Alsó-Fehér és Kis-Küküllõ megyékben, továbbá (5,6, illetve 5,1 ezrelékkel) Háromszék és Udvarhely megyékben volt a legalacsonyabb. A románság növekedési értékei Háromszék (16,6 ‰), Csík (12,3 ‰), Máramaros (12,1 ‰), Bihar (10,4 ‰) és Kolozs (9,8 ‰) megyékben a legkedvezõbbek. A Szilágy, Torda-Aranyos, Arad+Csanád, Maros-Torda és Beszterce-Naszód megyei románok gyarapodásának ritmusa már csupán saját gyenge nemzetiségi átlagukat múlta kissé felül. Fogaras, Kis-Küküllõ és Szatmár+Ugocsa megyékben a számuk lényegében stagnált, Temes+Torontál és Udvarhely megyében pedig fogyott. Természetes és tényleges gyarapodásuk mérlege Hunyad megye kivételével mindenütt negatív volt. Ezt többé-kevésbé vándorlási veszteségeik okozták, amelynek tényleges mértékét azonban a különbözõ irányú asszimilációs mozgások miatt szinte lehetetlen kideríteni. A román anyanyelvûek, illetõleg a két „román” felekezet (összevont) tényleges gyarapodásának mutatói egymás mellé állítva bizonyos mértékig tájékoztatnak ezekrõl az elmozdulásokról. A görögkeleti és a görög katolikus hívek együttes szaporodási indexe például Nagy-Küküllõ megyében 9,3 ezrelékponttal, Szatmár+Ugocsa megyében 9 ezrelékponttal, Kis-Küküllõ megyében 6,2 ezrelékponttal, Szolnok-Doboka, Fogaras, Beszterce-Naszód és Alsó-Fehér megyékben pedig 3,1–3,8 ezrelékponttal múlta felül a román anyanyelvûekét.

A magyarság a megelõzõ négy évtized során, 1869 és 1910 között a jelenkori Erdély 1 milliós létszámnövekedésébõl (a polgári és az összes népesség közötti eltérést figyelembe véve) mintegy 600 ezer fõvel részesedett. Ez az összes népesség 23,8 százalékos gyarapodásával szemben 56,5 százalékos lélekszámemelkedést jelent. Ha az 1870-es válságos évtizedet kiiktatjuk, és csak a kiegyensúlyozottabb fejlõdést mutató következõ három évtizedre tekintünk vissza, a kép némileg módosul. A változatlanul 600 ezer körüli növekedést az össznépesség 1 millió 200 ezer lelkes gyarapodásához, az összes népesség gyarapodását pedig alacsonyabb induló lélekszámhoz kell viszonyítani. A magyarság 1880 és 1910 közötti 57,6 százalékos növekedése azonban így is csaknem kétszerese az összes népesség 29,6 százalékos lélekszám-gyarapodásának. Ez a gyarapodási arány 2,7 százalékponttal a magyarság létszámnövekedésének – Horvát-Szlavónországok nélkül számított – országos átlagát is felülmúlta. Leggyorsabban azokon a vidékeken nõtt a magyarok száma, ahol országrészek közti vándormozgalmat is kiváltó vonzásközpontok találhatók. Így az egyébként alacsony természetes szaporulatú Krassó-Szörény és Hunyad megyék területén a bányavidékek és a gyorsan fejlõdõ ipari központok szívóhatása következtében a – messzibb tájakról érkezett – magyarok száma három évtized alatt 4,7, illetve 4,2-szeresére nõtt, aminek következtében arányuk az 1880. évi 1,9 százalékról 7,2 százalékra, illetve 5,1 százalékról 15,5 százalékra emelkedett. Jelentõs iramú fejlõdés figyelhetõ meg az egykori Temes és Torontál megyék érintett részein (a magyarok száma 2,5-szeresére, arányuk 8 százalékról 16,6 százalékra növekedett), s szemmel láthatóan dinamikus volt gyarapodásuk a különben átlagosan szaporodó szomszédos Arad+Csanád megyében (itt számuk 1910-ben már 1,8-szorosa az 1880. évinek, az összes népességbõl való részesedésük pedig 29 százalék a korábbi 22,3 százalékkal szemben). Hasonló ütemû (1,7-szeres) a magyarság létszámnövekedése Kolozs megyében (arányuk 44,4 százalékról 55,1 százalékra szökött fel), valamint a bihari tájakon, ahol a magyarok részaránya a helybeli románság nagyobb szaporasága ellenére is 39,8 százalékról 44,4 százalékra erõsödött. Figyelemre méltó a magyar anyanyelvûek Máramaros-részi térfoglalása; itt számuk 2,1-szerese a harminc évvel korábbinak, számarányuk pedig 5 százalékponttal emelkedett és 1910-ben elérte a 19,4 százalékot. A Székelyföld égetõ gazdasági és szociális válságára utal viszont, hogy az akkori ország peremvidékén elhelyezkedõ kisebbik magyar nyelvterületen, Csík, Háromszék és Udvarhely megyékben a magyarság számbeli növekedésének üteme vándorlási veszteségei következtében még az erdélyi átlagtól is messze elmaradt.

1880 és 1910 között – attól függõen, hogy az utolsó évtized reprodukciós arányszámait visszamenõleg is irányadónak vesszük-e, vagy pedig a korábbi idõszakban kiegyenlítettebb nemzetiségi szaporodással számolunk – a magyar anyanyelvûek természetes szaporulaton felüli népességi nyeresége az érintett területeken 180–200 ezer, a románság ugyanilyen jellegû vesztesége pedig 130–150 ezer fõnyi lehetett. Ez utóbbi veszteségért, mint láthattuk, fõként a múlt század nyolcvanas éveiben – különösen a Királyhágóntúl déli megyéiben – fellángolt, majd az 1900-as évek elején tömegessé vált kivándorlás okolható. A magyarság említett nyeresége nagyobbrészt bevándorlási többletet foglal magában, de a pozitív aránymódosulásban az asszimiláció is tevékenyen közremûködött. A korabeli magyar statisztika páratlanul gazdag kínálatából ebben a vonatkozásban az anyanyelv és felekezet összefüggéseit taglaló adatok azok, melyek a mai országterületre még számottevõ torzulások nélkül átszámíthatók. Ezért az asszimiláció hatását a vizsgált idõszak egészében egyetlen szempontra szorítkozva a különbözõ hitfelekezetek magyarosodásán keresztül kívánjuk szemléltetni. A magyar anyanyelvûek lélekszámának alakulását 1880 és 1910 között felekezetenként a 16. táblázat mutatja be.

16. táblázat. A magyar anyanyelvûek lélekszámának alakulása felekezetenként
1880–1910 között (Ezer fõ)

                                                                                                                                                                   

                                                                    

Összesen

Év

Összesen

Ortodox

Görög kat.

Római kat.

Reform.

Evangélikus

Unitárius

Izraelita

Egyéb

Összesen

1880a

1009,4

11,2

31,6

366,8

468,2

23,6

52,4

54,4

1,2

1880a,b

1046,1

11,6

32,7

380,6

485,0

24,5

54,3

56,2

1,2

1890a

1201,2

13,0

42,3

434,6

547,2

26,0

58,8

77,5

1,8

1900

1438,5

20,9

63,3

530,9

622,6

30,7

64,5

104,3

1,3

1910c

1663,2

25,2

82,3

632,2

685,8

35,8

68,8

132,0

1,9

Tisza bal partja

1880a

293,8

2,2

19,6

66,1

170,9

1,4

0,1

33,3

0,2

1880a,b

303,5

2,3

20,3

68,2

176,6

1,4

0,1

34,4

0,2

1890a

360,0

3,7

28,4

81,5

200,5

1,6

0,2

43,8

0,3

1900

426,7

6,3

39,0

100,6

224,8

2,0

0,3

53,1

0,7

1910c

502,5

8,3

54,9

121,9

246,5

3,5

0,4

65,8

1,2

Tisza–Maros szöge

1880a

107,4

0,9

0,7

72,4

21,9

3,1

0,1

8,2

0,1

1880a,b

111,9

1,0

0,7

75,5

22,8

3,2

0,1

8,5

0,1

1890a

143,3

1,3

0,7

96,8

28,5

3,7

0,2

11,9

0,2

1900

196,8

3,4

1,6

129,6

38,5

5,8

0,2

17,3

0,4

1910c

242,5

4,2

1,9

162,9

46,2

7,4

0,4

19,2

0,3

Királyhágóntúl

1880a

608,2

8,1

11,3

228,3

275,4

19,1

52,2

12,9

0,9

1880a,b

630,7

8,3

11,7

236,9

285,6

19,9

54,1

13,3

0,9

1890a

697,9

8,0

13,2

256,3

318,2

20,7

58,4

21,8

1,3

1900

815,0

11,2

22,7

300,7

359,3

22,9

64,0

39,9

0,2

1910

918,2

12,7

25,5

347,4

393,1

24,9

67,2

47,0

0,4

Index (Kezdõ népesség = 100,0)

Év

Összesen

Ortodox

Görög kat.

Római kat.

Reform.

Evangélikus

Unitárius

Izraelita

Egyéb

Összesen

1880a,b

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1890a

114,8

111,4

129,5

114,2

112,8

106,1

108,2

137,9

145,9

1900

137,5

179,7

193,7

139,5

128,4

125,3

118,6

185,8

101,6

1910c

159,0

217,4

251,9

166,1

141,4

146,0

125,1

235,0

154,5

Tisza bal partja

1880a,b

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1890a

118,6

164,0

139,9

119,5

113,5

115,5

170,8

127,3

134,1

1900

140,6

277,2

192,6

147,3

127,3

140,8

191,7

154,6

322,0

1910c

165,6

364,0

271,0

178,7

139,6

243,0

325,0

191,6

590,2

Tisza–Maros szöge

1880a,b

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1890a

128,1

126,0

100,7

128,3

125,0

116,0

168,7

140,5

181,4

1900

175,9

343,9

219,7

171,9

168,4

182,8

231,2

203,2

354,0

1910c

216,8

431,6

274,6

215,9

201,9

232,9

500,0

225,9

296,5

Királyhágóntúl

1880a,b

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

1890a

110,6

95,4

113,1

108,2

111,4

103,8

108,0

163,6

144,5

1900

129,2

133,8

193,9

127,0

125,8

115,0

118,3

255,0

20,5

1910

145,6

152,2

217,5

146,7

137,7

125,1

124,1

353,0

38,9

a Polgári népesség.

b A beszélni nem tudók arányosan szétosztva az egyes anyanyelvek között.

c A határ által érintett települések osztatlan lélekszámának figyelembevételével megállapított érték.

Források: A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás fõbb eredményei. 1. köt. 1882. 508–623., Magyar Statisztikai Közlemények. Új f. 1. köt. 1893. 256–307.; Ua. Új sor. 5. köt. 1907. 354–387.; Ua. 61. köt. 1916. 248–281.

A növekedési index szemléletesen láttatja, hogy a „nem magyar” egyházak magyar anyanyelvû híveinek száma jóval gyorsabb ütemben gyarapodott, mint a magyar anyanyelvûeké általában, míg a jellegzetesen magyar (a református és az unitárius) felekezetekhez tartozók létszámnövekedése elmaradt az átlagostól. A magyar ajkúak között a görög katolikusok szaporodása volt a legnagyobb arányú, még a magyar zsidók szaporodásának percentjét is felülmúlta, majd õket követték a görögkeleti vallásúak. Ez elsõsorban a Tisza bal partján eredményezett jelentõs többletet, ahol a magyarság csaknem 200 ezres lélekszámnövekedésébõl 20,4 százalék esett a keleti szertartású egyházak és 15,8 százalék az izraelita felekezet híveire. A magyar nyelv térhódítása a görög katolikusok körében Szilágy megyében volt a leglátványosabb (az egyház magyar ajkú híveinek száma harminc év alatt 570-rõl 4802-re, azaz több mint a nyolcszorosára nõtt), de e nyelvi-felekezeti csoport gyarapodási indexe Máramaros és Bihar megyében is 3–3,5-szörös volt. A magyar nyelvû görög katolikusok Szatmár+Ugocsa vidéki 2,4-szeres növekedése szám szerint jelent komoly – 20,9 ezer fõs – gyarapodást. E két megyerészben a görög katolikus felekezet három évtized alatti 40,6 ezer fõs növekedésének csaknem a fele jutott a magyar anyanyelvûekre, jóllehet ez utóbbiak a felekezet lélekszámából 1880-ban még mindössze 12,5 és 1910-ben is csupán 22,1 százalékkal részesedtek. A görögkeleti magyarok Tisza bal parti többlete Bihar megyébõl került ki; itt 1880 és 1910 között 5,7 ezerrel lett nagyobb a számuk. A magyar nyelvû zsidóság növekedési aránya Máramarosban a legkiemelkedõbb, ahol lélekszámuk 1910-ig az 1880-ban becsülhetõ 2 ezernek csaknem az ötszörösére, kb. 9,5 ezerre nõtt. A többlet egyúttal komoly asszimilációs hozadékot is jelez, hiszen egyébként a megyerész zsidóságának lélekszáma harminc év alatt „csupán” megduplázódott. Az országrész másik három megyéjében az izraelita felekezet, illetve azon belül a magyar anyanyelvûek növekedési arányszáma már korántsem tért el ilyen jelentõs mértékben egymástól. Az itteni magyarság számottevõ asszimilációs nyereséget könyvelhetett el még a Nagykároly környéki sváb telepes vidéken, amelynek lakossága már az 1880. évi népszámlálás idõpontjában is meglehetõsen elõrehaladt a magyarosodás útján. További beolvadásukat jelzi, hogy a megyében 1910-ig újabb 7 ezerrel csökkent a római katolikus felekezetû németek száma. Ugyanitt ez idõ alatt a magyar nyelvû római katolikusok száma 80,1 százalékkal lett több, szemben a felekezet 39,5 százalékos növekedési arányával. A Tisza–Maros szögében, ahol a népesség keveredése folytán a nemzetiség és vallás közti választóvonalak már elmosódottabbak, továbbá a magyarság rendkívüli lélekszámnövekedéséhez a betelepedés is jelentõsen hozzájárult, a felekezet és anyanyelv közötti összefüggések kimutatása bizonytalanabb eredményt ígér. Csupán a görögkeletiek és a görög katolikusok körében – fõként Arad+Csanád megyében – nyugtázható egyértelmû (bár csekély), valamint az izraelita felekezetûek között (a német nyelv rovására) komolyabb magyar elõretörés. A magyar nyelv pozíciója a római katolikus felekezeten belül szintén erõsödött, ami a betelepülésen túl német beolvadást is sejtet, ám ez az elõbbi módon a jelzett okok miatt nem számszerûsíthetõ. A Királyhágón túl – akárcsak a Tisza–Maros-közben – a nyelvi elmagyarosodásban a zsidók jártak élen. Itt az izraelita vallásúak 74,5 százalékos növekedési arányával szemben a magyar nyelvû zsidóság gyarapodása 153 százalékot ért el. A magyar anyanyelvû izraeliták lélekszámának növekedése abszolút számban is ebben az országrészben volt a legnagyobb. Ez részben észak-északnyugati irányból történt folyamatos beszivárgásuknak köszönhetõ, ami megmagyarázza, hogy a Tisza bal partján miért viszonylag kisebb arányú a zsidóság statisztikailag kimutatható nyelvi magyarosodása. A két román felekezet magyar nyelvû híveinek együttes gyarapodása – 18,2 ezer fõ – a szûkebb Erdély tizenöt megyéjében összesen nem tett ki annyit, mint Szatmár+Ugocsa megyében. A görögkeleti és görög katolikus vallású magyarok Királyhágón túli szaporodásának kb. egyharmada a Székelyföldre jutott, ezenfelül Hunyad, Szolnok-Doboka, Kolozs és Alsó-Fehér megyei növekményük volt számottevõ.

Valamely hitfelekezeten belül a magyar ajkúak erõsebb szaporodása még nem szükségképpen jelenti a más nyelvûek ugyanolyan erõteljes beolvadását. A magyarság térfoglalása a különbözõ felekezeteken belül részben annak tulajdonítható, hogy a magyarság általában is erõsebben szaporodott (a magyar anyanyelvû katolikus vidékeken például a természetes népnövekedés többnyire kedvezõbb volt, mint a más ajkú katolikusok által lakott területeken), továbbá az illetõ felekezet magyar nyelvûekre esõ növekménye magában foglalja a már korábban elmagyarosodott hívek természetes szaporulatát is. Mindezeket mérlegelve, egybevetve az egyes felekezetek természetes reprodukciós arányszámait és a magyar anyanyelvûek tényleges gyarapodásának mutatóit az illetõ felekezeten belül, valamint  figyelembe véve azt az arányt, amit az 1900-as évtizedben becslésünk szerint a beolvasztás képviselt a magyarság tényleges gyarapodásában, úgy ítéljük meg, hogy a magyar nyelvûek természetes szaporulaton felüli nyereségébõl a három évtized során összesen kb. 40 százalék, tényleges gyarapodásából pedig 12–13 százalék, szám szerint 80 ezer körüli többlet tulajdonítható a beolvadásnak. E nyereség mintegy kétötöde az ortodoxok és görög katolikusok, másik kétötöde az izraeliták, a fennmaradó rész pedig a szatmári svábok és a bánsági németek, illetve egyéb kisebb néptöredékek közül került ki. Ezt az asszimiláció mérlegének tekintjük, hiszen ezzel ellentétes folyamatok eredményeként, szerényebb mértékben ugyan, de szórvány- és szigetkörnyezetben a magyarság is veszített a beolvadás révén.

*

Az elsõ világégés után, a fõhatalomváltás következtében megkezdõdött az 1910. évi népszámlálás idején rögzült etnodemográfiai viszonyok visszarendezõdése. 1911 és 1914 között a magyar anyanyelvûek az érintett területen természetes úton még 82,5 ezer lélekkel gyarapodtak. A következõ négy esztendõ adatai ilyen pontossággal nem ismeretesek, az országrészenként 1918-ig közölt szaporulati értékekbõl becsülhetõen azonban a magyar anyanyelvûek születési többlete a háború végéig 50 ezerre olvadt. Ezt a szûkös nyereséget a magyarság háborús embervesztesége – mely népességi arányának megfelelõen kb. 54 ezer fõre tehetõ – felemésztette, a belsõ népmozgások évtized közben feltételezhetõ pozitívumait pedig a háború kezdetéig élénken zajló kivándorlási mozgalom egyenlítette ki. 1918 késõ õszén a román foglalás hatására megkezdõdött az erdélyi magyar lakosság menekülése. Az év végéig 41 ezer menekültet regisztráltak, így e pár hónap leforgása alatt 1 millió 620 ezerre eshetett vissza a magyar anyanyelvûek 1910. évi népszámlálási száma.

A kortárs magyar statisztikusok véleménye szerint a Romániához került területek lakossága az elcsatolás idején a háború pusztításai és a menekülések következtében körülbelül 100–150 ezer lélekkel lehetett kevesebb 1910-hez képest.23 Az 1919 eleji összeírás ezzel szemben – eredményeinek a végleges határok szerinti kiigazítása után – a népesség nagyságát szinte változatlannak mutatja. Utólag kideríthetetlen, hogy e számbavételnek az összes népességre vonatkozó eredményei mennyire híven tükrözik az általános népmozgásokat – a községi elöljáróságoknak szétküldött kérdõívek visszajuttatása elhúzódott, összesítésükre sok nehézség után csaknem egy év elteltével került sor –, etnikai és felekezeti adatainak összehasonlító vizsgálata azonban tanulságokkal szolgálhat a korabeli román nemzetiségstatisztika elveit és gyakorlatát illetõen. Az összeírás szerint a magyar népesség számaránya mindössze 26,5 százalékot ért el. Ez szembetûnõ ellentmondásban van a fenti becslésünkkel, hiszen annak alapján a magyar anyanyelvûek arányának legalább 30,5 százalékot kellett volna kitennie. A 4 százalékpontnyi különbség – ami több mint 200 ezres hiánynak felel meg – arra vezethetõ vissza, hogy az 1919. évi román összeírás a népesség etnikai megoszlását az 1910. évi magyar népszámlálással ellentétben nem anyanyelv szerint, hanem az úgynevezett „népi eredet” kritériuma alapján mutatta ki. A felekezeti arányok már közelebb állnak az évtized eleji állapotokhoz. Csupán a görögkeletiek részaránya nõtt csekélyebb és a görög katolikusoké valamivel nagyobb mértékben: 0,5, illetve 0,9 százalékponttal, amivel szemben a római katolikusok részesedésének 1,4 százalékpontos csökkenése áll. A vallásfelekezet határozott és jellegzetes, szinte közigazgatásilag is nyilvántartott ismertetõjegye a népességnek, így feltehetõen a felekezeti arányok módosulását nem annyira a magyar és a román számbavételek adatfelvételi gyakorlatának eltérése idézte elõ (bár a számok bizonyos mértékû „mesterséges elrendezése” az ortodoxok és görög katolikusok esetében nem zárható ki),24 hanem az eltolódások a menekülések folytán jobbára tényleges népmozgalmi változásokat takarnak. Mivel az összeírás idején még sem tömeges áttérésekkel, sem pedig komolyabb regáti beáramlással nem kell számolnunk, az anyanyelv és felekezet között az évtized elején rögzített összefüggések többé-kevésbé változatlannak vehetõk. Ebbõl a hipotézisbõl kiindulva a felekezeti adatok alapján következtetni tudunk a népesség anyanyelvi megoszlására, az ily módon becsült anyanyelvi összetétel és az összeírás által kimutatott etnikai struktúra eltérései révén pedig a korabeli magyar és román nemzetiségstatisztika felfogásbeli különbségei számszerûsíthetõk. Számításaink eredményét a 17. táblázat összegzi.

17. táblázat. A jelenkori Erdély népességének becsült anyanyelvi megoszlása
fõbb nemzetiségek szerint 1919-ben az 1910. évi anyanyelvi-felekezeti arányszámok
és az 1919. évi összeírás felekezeti adatai alapján

(Ezer fõ)

Országrész

Összesen

Román

Magyar

Németa

Egyéb

Összesen

5238,4

2881,5

1611,5

545,6

199,8

Tisza bal partjab

1178,7

615,0

488,8

37,9

37,0

Tisza–Maros szögec

1373,8

761,5

228,9

274,1

109,3

Királyhágóntúl

2685,9

1505,0

893,8

233,6

53,5

a Németek és jiddis anyanyelvû zsidók.

b A számítás során a Máramaros megyénél 1919-ben feltüntetett lélekszám 20 ezerrel kevesebbnek lett véve (ebbõl ortodox 2,5 ezer, görög katolikus 5,75 ezer, római katolikus 3 ezer, református 2,5 ezer, unitárius 1,25 ezer, izraelita 5 ezer).

c A számítás során a Temes+Torontál megyénél 1919-ben feltüntetett lélekszám 50 ezerrel többnek lett véve (ebbõl ortodox 20 ezer, római katolikus 30 ezer).

Becslésünk szerint az 1919. évi erdélyi összeírás által regisztrált népességbõl – a különbözõ nyelvi csoportok 1910. évi felekezeti kötõdéseit változatlannak véve – 1611,5 ezer lehetett a magyar anyanyelvûek száma. (Ez egyébként csaknem egybevág a népmozgalmi tényezõket mérlegelve kihozott eredménnyel is.) Az etnikai eredet szerinti kimutatás ugyanakkor csupán 1378,2 ezer magyarról tud. A román összeírás besorolása szerint tehát a magyarság száma a jelenkori Erdély területén – a végleges határoknak megfelelõ kiigazítás után – legalább 225 ezerrel kevesebb az anyanyelv szerint becsülhetõ értéknél. A feltételezett anyanyelvi és a tényleges, „etnikai eredet” szerinti számokat valamennyi jelentõsebb nemzetiségnél egybevetettük. Megyénkénti számításaink eredményeit a 18. táblázat összesíti.

18. táblázat. A fõbb nemzetiségek becsült nyeresége vagy vesztesége (–)
az 1919. évi összeírás etnikai eredet szerinti kimutatásában a feltételezett
anyanyelvi értékekkel szemben (Ezer fõ)

 

Országrész

Román

Magyar

Németa

Zsidó

Egyéb

Összesen

108,5

–225,8

–14,3

165,9

–34,3

Tisza bal partjab

42,7

–119,2

–18,6

87,7

7,4

Tisza–Maros szögec

12,8

–35,2

15,3

21,0

–13,9

Királyhágóntúl

53,0

–71,4

–11,0

57,2

–27,8

a Németek és jiddis anyanyelvû zsidók.

b A számítás során a Máramaros megyénél 1919-ben feltüntetett lélekszám 20 ezerrel kevesebbnek lett véve (ebbõl magyar 2,5 ezer, német 5,75 ezer, zsidó 5 ezer, egyéb 10 ezer).

c A számítás során a Temes+Torontál megyénél 1919-ben feltüntetett lélekszám 50 ezerrel többnek lett véve (ebbõl román 15 ezer, magyar 10 ezer, német 20 ezer, egyéb 5 ezer).

Mint látható, a magyar, a német és az egyéb anyanyelvûek veszteségeit a román és a zsidó nemzetiségûek nyeresége ellentételezi. A magyarok vesztesége a Tisza bal partján volt a legszámottevõbb, arányaiban is, hiszen itt minden negyedik magyar anyanyelvût valamely más nemzetiség oszlopában látjuk viszont. A magyarság legnagyobb mértékben Szatmár+Ugocsa megyében fogyatkozott. Száma az 1910. évi 170 ezerrõl anyanyelv szerint is 151,2 ezerre csökkent. Ezzel szemben az 1919. évi összeírás ugyanitt a népi hovatartozás sajátos értelmezésében már csupán 95,8 ezer magyarról tud. Az 55,4 ezres veszteségbõl 16 ezer jutott az önálló nemzetiségként kimutatott zsidókra, a fennmaradó 39,4 ezer – más nemzetiségûnek elkönyvelt – magyar anyanyelvû pedig fele-fele részben a németek (illetve az egyéb kategóriába sorolt svábok), valamint a románok számát gyarapította. De jelentõs, 36,7 ezer fõnyi a magyar anyanyelvûek számbavételi vesztesége Bihar megyében is, amibõl 25,1 ezer lélek szintén a zsidókra jutott, több mint 10 ezer pedig a román nemzetiségûek tömegét növelte. A németek vesztesége a Tisza bal partján csak látszólagos, hiszen e hiány valójában a jiddisül beszélõk különválásából adódik. Ezt az izraelita vallású népességi csoportot a magyar népszámlálások korábban német anyanyelvûként tartották számon, ám nyelvi elkülönülésük nem egyszerû dialektusbeli eltérésként, hanem – felekezeti kötõdésüknek megfelelõen – ténylegesen is az önálló zsidó etnikai identitás egyik ismérveként értékelhetõ. A Tisza–Maros-közben a magyar anyanyelvûek veszteségében a zsidóság leválasztása mellett – elsõsorban Krassó-Szörény és Temes+Torontál megyében – fõleg a nyelvileg elmagyarosodott németek nemzetiségi visszasorolása (vagy korábbi etnikai azonosulásuk valóban ingatag volta) fejezõdik ki. A magyar anyanyelvûek Királyhágón túli veszteségének csaknem kétharmada számítható a zsidóságra és egyharmada a román nemzetiségûnek elkönyvelt görögkeleti és görög katolikus magyarokra. Utóbbiak 25 ezres számából kb. 15 ezer a Székelyföldre esik. A román nyereség részben ebbõl, részben pedig az egyéb (cigány) nyelvûek veszteségébõl kerül ki. Összességében a magyarság száma a népmozgalmi (végsõ soron a menekülések folytán elszenvedett) veszteségen túl fõként a „más vallásúak” (120 ezer izraelita és kb. 75 ezer görögkeleti, valamint görög katolikus), illetõleg a szatmári és a bánsági svábok leválása-leválasztása következtében fogyatkozott meg. A német nyelvû népesség száma a mintegy 45 ezer, javarészt jiddisül beszélõ izraelita elkülönítése folytán szintén csökkent, de e veszteséget kétharmad részben ellentételezte egyéb népességi csoportoktól (túlnyomórészt a magyaroktól) nyert többletük. A románok nyereségét a görög rítusú egyházak vélhetõen románul is beszélõ, de korábban nem román anyanyelvûként számon tartott hívei adták.

A világháborús évtized természetes és mechanikus népmozgásainak tényleges mérlege közelítõ biztonsággal csak az 1920. decemberi összeírás alapján vonható meg. Vonatkozik ez az egyes etnikumokra is, azzal a megszorítással, hogy az évtized eleji és végi népesség-számbavételek összehasonlításakor nem csupán a nemzetiségi lélekszám tényleges változásaira, hanem a vizsgálati szempontoknak – a számok alakulását komoly mértékben meghatározó – eltéréseire is tekintettel kell lennünk. Mint fentebb utaltunk rá, a magyarság népszámlálási száma a román foglalásig lényegében változatlan maradt, és csak a menekülések hatására kezdett el csökkenni. 1920 végéig összesen 154,3 ezren menekültek át Magyarországra, amit csak csekély mértékben ellensúlyozott a magyarság két évnyi – az 1920–1923 közötti nemzetiségi népmozgalmi adatok25  figyelembevételével 24 ezerre becsült – természetes szaporulata. Így az 1910. évi népszámlálás során magyar anyanyelvûként bejegyzettek eszmei száma az újabb román összeírás idõpontjában már csupán 1530 ezer körül járhatott. A feltételezett számhoz képest ez az összeírás is több mint 200 ezerrel kevesebb magyar nemzetiségût regisztrált. A vonatkozó számításokat a 19. táblázat foglalja össze. Oszlopai a jelenkori Erdély területén élõ népesség 1910 és 1920 közötti tényleges gyarapodásának (vagy fogyásának) fõ forrásait tekintik át, románok és magyarok szerint részletezve, a hivatalos statisztikai adatokból kiindulva.

19. táblázat. A románok és magyarok tényleges gyarapodásának vagy fogyásának (–) forrásai a jelenkori Erdély területén 1910 és 1920 között

(Ezer fõ)

A népszaporodás vagy fogyás (–) forrásai

Idõszak

Összes népesség

Románok

Magyarok

Természetes szaporulat

1911–1918

61,0

50,0

Háborús emberveszteség

1911–1918

–170,5

–91,7

–53,8

Természetes szaporulat

1919–1920

79,8

43,8

24,0

Menekülések

1918–1920

–154,3

–154,3

Belsõ vándorlások többlete

1918–1920

58,1

58,1

Tényleges szaporodás vagy fogyás

1911–1920

–125,9

10,2

–134,1

A népszámlálási eredmények különbözete

1911–1920

–125,9

105,7

–352,5

Népszámlálási nyereség vagy veszteség

1920

95,5

–218,4

Számítások során nem vettük tekintetbe az 1911–1915 közötti kivándorlási veszteséget, mely a ki- és visszavándorlások mai országterületre történt átszámításával a románok esetében legfeljebb 60 ezer, de – a visszatérõk számát a hivatalosan kimutatottnál többnek véve is – legalább 45 ezer fõnyi lehetett (ennek mintegy a felét a romániai kivándorlás tette ki). A román kivándorlás passzívumának figyelembevételével a regáti román beáramlás akár a 100 ezer fõt is elérhette; az érkezõk egy része azonban bizonyára Erdélybõl egykor kivándorolt visszaköltözõ volt. A Kárpátokon túlról egyébként, ahol az évtized elején a magyar államhonos külföldiek száma még 69,2 ezer volt, magyar visszaköltözéssel is számolhatunk. Ez esetben – változatlan vándorlási egyenleg mellett – a magyarság tényleges fogyása, illetõleg a románság szaporodása a táblázatban szereplõnél kisebbnek, népszámlálási nyereségük vagy veszteségük viszont nagyobbnak számítható.

Ha a két fõ nemzetiség anyanyelv szerint becsült számát és a népességszámbavételek eredményeit összevetjük, az illetõ népesség „népszámlálási” – azaz a felvételi szempontok különbözõségébõl adódó – nyereségét vagy veszteségét kapjuk eredményül. Az így származtatott értékek – különösen, ha tekintettel vagyunk a fenti táblázat összeállításakor figyelembe nem vett egyéb vándorlási tényezõkre is – lényegében megegyeznek az 1919. évi összeírás elemzése során nyert számokkal. Mindkét összeírásnál megfigyelhetõ, hogy a felvétel mindazon vidékek etnikai arányszámain módosított, ahol nagyobb számban éltek a magyar anyanyelvû közösség „más vallású” hívei. Az 1920. évi összeírás eredményei községenként is rendelkezésre állnak, így ismeretükben bizonyítható, hogy a „népi leszármazás” erõltetett kimutatása sok esetben az adathamisítás határát súrolta, sõt helyenként túl is lépte azt. (A magyarságról leszakított szatmári svábok száma például 1920-ban már 30–35 ezerre, a „visszarománosított”  székelyföldi magyaroké pedig 25–30 ezerre emelkedett.26 ) A felmérés lebonyolítói nyomós politikai indokoktól vezérelt „statisztikai igazságszolgáltatásuk” jegyében igyekeztek kamatostul visszavenni azt az asszimilációs nyereséget, amelyet a megkésett nemzetállami törekvéseket óhatatlanul is tükrözõ magyar anyanyelvi felvételek részben valóban megelõlegeztek. Az elsõ román népességszámbavátelek az 1910. évi népszámlálást megelõzõ évtizedek viszonyait reprodukálva mintegy „elõre dolgoztak”, amit az is alátámaszt, hogy az ekkor rögzített alapvetõ nemzetiségi arányok az elkövetkezõ évtizedben nem nagyon változtak. Ez azonban már egy következõ és egészen más fejezete a jelenkori Erdély népességtörténetének.

A táblázatokhoz felhasznált források jegyzéke

A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei, némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt. 1. köt. Bp. Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal. 1882. XXX. 825 l.

A magyar korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás fõbb eredményei megyék és községek szerint részletezve. 2. köt Bp. Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal. 1882. 415 l.

A magyar korona országainak helységnévtára. Szerk. Jekelfalussy József. Bp. Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal. 1892. X. 1895 l.

Magyar statisztikai évkönyv. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1874–1875, 1877–1880. Új f. I–XXIV/XXVI, 1893–1916/1918.

Magyar statisztikai közlemények. Új f. I. köt. A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. r. Általános népleírás. Bp. Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal. 1893. VI. 167*, 418 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új f. V. köt. A magyar korona országainak 1890. és 1891. évi népmozgalma. Bp. Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal. 1893. 80*. 103 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 1. köt. A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. Elsõ rész. A népesség leírása községenkint. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1902. IV. 45*, 612 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 5. köt. A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása. Harmadik rész. A népesség részletes leírása. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1907. VII. 746 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 7. köt. A magyar szent korona országainak 1900., 1901. és 1902. évi népmozgalma. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1905. VIII. 106*, 675 l., 5 t.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 22. köt. A magyar szent korona országainak 1903., 1904. és 1905. évi népmozgalma. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1907. VII. 67*, 748 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 32. köt. A magyar szent korona országainak 1906., 1907. és 1908. évi népmozgalma. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1910. VIII. 85*, 773 l., 6 t.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 42. köt. A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Elsõ rész. A népesség fõbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1912. VI. 50*, 880 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor 46. köt.  A magyar szent korona országainak 1901–1910. évi népmozgalma községenként. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1913. IV. 727 l.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 50. köt. A magyar szent korona országainak 1909–1912. évi népmozgalma. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1916. IX. 179*, 947 l., 6 t.

Magyar statisztikai közlemények. Új sor. 61. köt. A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Ötödik rész. Részletes demográfia. Bp. M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1916. IV. 635 l.

Magyarország népessége községenként, a házak és családok száma, valamint a jelen lévõ népesség neme és vallásfelekezete közigazgatási beosztás szerint az 1869. évi népszámlálás alapján. Táblázat. H.n., é.n. [188?]. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, kéziratgyûjtemény.

Manuilã, Sabin: Tendinþele miºcãrii populaþiei în judeþele Transilvaniei în anii 1920–1927. = Transilvania, Banatul, Criºana, Maramureºul 1918–1928. I. Buc. Cultura Naþionalã. 1929. 667–676. l. 13 t.

Manuilã, Sabin: Aspects démographiques de la Transylvanie. = La Transylvanie. Ouvrage publié par l’Institut d’Histoire Nationale de Cluj. Bucarest, Académie Roumaine. 1938. 793–856. l.

Martinovici, C–Istrate, N.: Dicþionarul Transilvaniei, Banatului ºi celorlalte þinuturi alipite. Cluj 1921. 107, 290, 52. l.

Népesedésstatisztikai iratok. A–2. Magyar anyanyelvûek népmozgalmi adatai 1909–1918/1919. (Községsoros összesítõk) – A népmozgalom fõbb eredményei 1911–1920. (Megyesoros községenkénti összesítõk) Központi Statisztikai Hivatal Levéltára.

A népmozgalom fõbb adatai községenként 1828–1900. 7. köt. Békés megye, Csongrád megye és Szeged, Hajdú-Bihar megye és Debrecen. Bp. Központi Statisztikai Hivatal, 1980. 123 l.

A népmozgalom fõbb adatai községenként 1828–1900. 8. köt. Szabolcs-Szatmár megye, Szolnok megye. Bp. Központi Statisztikai Hivatal, 1984. 173 l.

Popa, Valeriu–Istrate, N.: Starea economicã a Transilvaniei. Notiþe statistice. Buletinul statistic al României. 1921. nr. 6–7., 139–169. l.

 

* Ezúton is köszönöm Nyárády R. Károlynak, hogy meríthettem Erdély népességtörténete címû kéziratos munkájából.

1 Acsádi György: A magyar népmozgalmi statisztikák fejlõdése. = A magyar hivatalos statisztika történetébõl. Az V. Statisztikatörténeti Vándorülés elõadásai és korreferátumai. Bp. 1968. 246–249.; Katus László: A demográfiai átmenet kérdései Magyarországon a 19. században. Történelmi Szemle 1980. 2. sz. 271.

2 Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869–1949 között. = Magyarország történeti demográfiája. Szerk. Kovacsics József. Bp. 1963. 229.; Kovács Alajos: A népesség fejlõdése Magyarországon az utolsó félszázad alatt. Magyar Statisztikai Szemle III(1925). 1. sz. 5.

3 Katus László: i.m. 271.

4 Kovács Alajos: i.m. 5.; Thirring Lajos: i.m. 353.

5 Magyar Statisztikai Közlemények. Új f. I. köt. Bp. 1893. 74.*

6 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 70. köt. Bp. 1918. 104.*

7 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 27. köt. Bp. 1909. 37.*; Ua. 64. köt. Bp. 1920. 27.*

  8 Kovács Alajos, i.m. 7

  9 Mike Gyula: A Magyarbirodalom és a mai Magyarország vérvesztesége a világháborúban. Magyar Statisztikai Szemle V(1927). 7. sz. 627.

10 Winkler, Wilhelm: Die Totenverluste der öst.-ung. Monarchia nach Nationalitäten. Wien 1919. 31–34.

11 Thirring Lajos: Magyarország Trianontól napjainkig. Népesség és népmozgalom. Magyar Statisztikai Szemle XVI(1938). 4. sz.

12  Katus László: i.m. 272–273.

13 Jekelfalussy József: A nemzetiség szerepe az erdélyrészi megyék népnövekedésében. Budapesti Szemle
LI–V(1888). 136. sz. 119.

14 A Magyar Szent Korona Országainak 1913–1918. évi népmozgalma. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sor. 70. köt. Bp. 1924. 15–16.

15 I.m. 15.*, 18.*

16 Keleti Károly: Magyarország nemzetiségi statisztikai szempontból. Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények VIII(1871). 1. sz. 16–19.; Vukovich György: Magyarország nemzetiségi megoszlása az 1870 körüli években. = A magyar hivatalos statisztika történetébõl. Az V. Statisztikatörténeti Vándorülés elõadásai és korreferátumai. Bp. 1968. 231.

17 Vizneker Antal: A nemzetiségek aránya Magyarországon az 1851-iki, 1870-iki és 1881-iki népszámlálások alapján. Kézirat. Bp. 1887. 41–46.

18 L. pl. Magyar Statisztikai Közlemények. Új f. I. köt. Bp. 1893. 115.*; Vargha Gyula: A magyar nyelv hódítása az utóbbi tíz év alatt. Közgazdasági Szemle XVII(1893). 258.; Vizaknai Antal: A magyarság és a nemzetiségek az új népmozgalmi statisztika szerint. Uo. XXII(1898). 681– 682.

19 Fényes Elek: Magyarországnak 's a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetbem. 1–6. köt. Pesten, 1836–1840.

20 Fényes Elek: Magyarország statistikája. 1. köt. Pesten, 1842. 52.b.

21 Vargha Gyula: A magyarság félszázados fejlõdése. Közgazdasági Szemle XXVI(1902). 412.

22 Kovács Alajos: Népesedésünk újabb jelenségei. Közgazdasági Szemle XXXVI(1912). 801–802.

23 Kovács Alajos: Erdély népesedési viszonyai. = Erdély. Bp. 1940. 229.

24 Fritz László: Erdély, Bánság és a kapcsolt részek felekezeti statisztikája. 2. r. Magyar Kisebbség VIII(1929). 3. sz. 118.

25 Istrate, N.: Dare de seamã statisticã asupra populaþiei Ardealului în anul 1923, comparativ cu anul 1910, privind mai ales situaþia minoritãþilor etnice. Buletinul statistic al României 1925. Nr. 1. 115.

26 Az összeírás kimerítõ bírálatát nyújtja Jakabffy Elemér a Dicþionarul adatainak újraközlésével, megyék és járások szerint csoportosítva és az 1910. évi magyar népszámlálás anyanyelvi és felekezeti adataival közös táblázatba szerkesztve azokat: Erdély statisztikája. Lugos 1923. VII. 143.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék