Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1997/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 1-2.füzet

Benkõ András

A romániai magyar felsõfokú zenei oktatás történetének vázlata

A váradi éneklõkanonokok emlékére

1. A szó mai értelmében vett felsõfokú magyar nyelvû zeneoktatással Romániában csak a második világháború után találkozunk, ennek azonban megvoltak a maga elõzményei. Ezek között tartjuk számon az alsó- és középfokú zenei oktatás hálózatát, mindenekelõtt a kolozsvári (1819), aradi (1833), lugosi (1852), nagyváradi (1896), szatmári (1903), temesvári (1906), marosvásárhelyi (1908) városi zeneiskolákat. Ezekben a konzervatóriumként nyilvántartott iskolákban Budapesten, Bécsben, Berlinben, Párizsban, Lipcsében vagy éppen Triesztben és más zenei központban felkészült zenepedagógusok tanítottak, mint például Ruzitska György, Ruzitska Béláné Raczek Zsófia, Kárrász Rudolf, Farkas Ödön, Major J. Gyula, László Árpád, Pogatschnigg Guidó, Metz Albert, Lavotta Rudolf (Rezsõ), Chován Richárd, Hanszelman-Erkel Sarolta, Bendiner Nándor, Zsizsmann Rezsõ, Haják Károly, Pollermann Aranka, Unger Mór, Tomm Béla, Simor Jenõ, Tonházi Ferenc, Zeno Vancea, Chilf Miklós vagy a magánzeneiskolák némelyikében a Bartók-tanítvány Szalay Stefánia, Hevesi Piroska, Hevesi Erzsébet, Keppichné Molnár Irma és mások. Volt köztük Erkel-, Liszt-, Hellmesberger-, Joachim-, Dvorák-, Koessler- és Hubay-tanítvány, egyesek Haynald-, Enescu- vagy éppenséggel háromszoros Liszt-díjjal dicsekedhettek. Találunk közöttük tankönyvszerkesztõket, jeles elõadómûvészeket. Odaadó munkájuk eredményeként tanítványaik némelyike a zenei pályát választotta és magasabb szinten képezte magát.

A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1896-ban szabályozta az énektanítás, pontosabban a középiskolákban való énektanításra jogosító képesítés megszerzését.[1] Ennek értelmében Budapesten és Kolozsvárott énektanítói diplomát szerezhettek az érdekeltek. A vizsga három részbõl állt:

a) írásbeli: összhangzattan, megadott dallam harmonizálása;

b) szóbeli: az énektanítás módszere, zeneelmélet és -történet, az énekhang egészségtana;

c) gyakorlati: lapról olvasás szoprán-, alt-, tenor-, basszus- és violin-kulcsban, egy dal elõadása, egy dal kíséretének eljátszása elsõ látásra és transzponálása a vizsgáztató tanár által meghatározott hangnemben.

A szabályzatot 1905-ben a Minisztérium módosította, de a vizsgáztatás jogát meghagyta a kolozsvári bizottságnak is. 1909-ben egy újabb módosítás megvonta e jogot Kolozsvártól, és így csak a budapesti országos bizottság mûködött tovább.[2] E módosítás következtében a kolozsvári zeneiskola október 1. és március 15. között a budapesti énekoktatói vizsgára való felvételi-elõkészítést szervezte meg a Zeneakadémia szakszerû utasításainak megfelelõen énekbõl, zongorajátékból, lapról olvasásból, általános zenetanból és zenediktálásból heti 1–3 óra keretében. Az énektanítói vizsgán a nõi hallgatóknak karénekbõl bizonyítaniuk kellett jártasságukat, és minden jelölt számot adott magyar irodalmi ismereteirõl is. Amíg a kolozsvári bizottság fennállott – Farkas Ödön elnökletével –, néhány késõbb ismertté vált muzsikus szerzett énektanítói diplomát, így Delly Szabó Géza zeneszerzõ, Zsigmond Ferenc tanítóképzõ-intézeti tanár, Sztojanovits Adrienne jeles budapesti kórusvezetõ, Beör Kálmán sepsiszentgyörgyi muzsikus vagy Imre Zsigmond, Veress István, Kolumbán Ilona.[3]

A kolozsvári, marosvásárhelyi és részben más zeneiskolák is a tananyag összeállításában a budapesti Országos M. Kir. Zeneakadémia (1925-tõl Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola) tananyagát vették át, s ezt a tényt a kolozsvári külön is hangsúlyozta évkönyveiben: „Az intézet iránya, tananyaga és módszere teljesen azonos az Orsz. M. Kir. Zeneakadémiáéval. [...] Intézetünk akadémiai növendékei [kiemelés tõlem B.A.] a tanév végével az Orsz. M. Kir. Zeneakadémián vizsgálatot tehetnek, és az általunk kiadott végbizonyítvány alapján felvétetnek.”[4] Ilyen vizsgákat a zongora- és hegedûtanszakon tehettek a vállalkozók. Így vizsgázott többek között sikerrel Kolozsvárról Szele Irén, Kouba Paula, Papp Anna, Horváth Mariska, a világháború után pedig Szabó Géza (Dohnányi Ernõ jelenlétében), Marosvásárhelyrõl pedig Horváth Ila.[5]

A zeneiskolák általában három szinten végezték a tanítást: alsó, közép- és felsõfokon. Hogy mennyire közvetlen kapcsolat állott fenn a zenekonzervatóriumi és az akadémiai szint/fokozat között, azt érzékelteti az alábbi táblázat, amely a kolozsvári iskola három beosztását mutatja Farkas Ödön (1880, 1903–1904) és Lavotta Rezsõ (1913–1914) által bevezetett formájában:[6]

Tanszak

Fokozat/szint

Tanulmányi évek száma

 

 

1880

1903–1904

1913–1914

1. Zongora

elemi

1

 

gyakorló

3

 

elõkészítõ

3

3

3

 

középfokú

5

5

 

akadémiai

4

2. Hegedû

elemi

1

 

gyakorló

2

 

elõkészítõ

3

3

4

 

középfokú

5

5

 

akadémiai

4

3. Gordonka

elõkészítõ

2

2

3

 

középfokú

3

3

 

akadémiai

4

4. Nagybõgõ

elõkészítõ

1

1

3

 

középfokú

2

2

 

akadémiai

3

5. Cimbalom

elõkészítõ

2

 

középfokú

3

6. Magánének

elõkészítõ

2

2

1

 

középfokú

4

4

 

akadémiai

3

 

opera-, hangverseny- tanfolyam

2

7. Összhangzattan

 

4

4

8. Zeneszerzés

 

5

9. Középiskolai

énekoktatói
tanfolyam

0,5

Amint látható, 1913–1914-ben jelenik meg az akadémiai szint, s ez maga után vonta a tanulmányi évek számának módosítását. Új tantárgy a magánének és a zeneszerzés. Az utóbbit mint jellegzetesen felsõfokú tanszakot emeljük ki:[7]

 

Évfolyam

Tantárgy

I.

II.

III.

IV.

V.

  Karének

x

x

x

x

 

  Zongora

x

x

x

 

 

  Összhangzattan

x

 

 

 

 

  Ellenponttan

 

x

x

 

 

  Formatan, -szerkesztés

 

x

x

x

 

  Zenetörténet

 

x

x

 

 

  Hangszerelés

 

 

x

x

 

  Partitúraolvasás

 

 

x

x

 

  Zeneesztétika

 

 

 

x

 

  Karnagyképzés

 

 

 

x

 

  Liturgia

 

 

 

 

x

  A magyar zene elmélete

 

 

 

 

x

A Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulásától kezdve (1921) figyelemmel kísérte a felekezeti középiskolák zenei oktatását. Erre a feladatra külön bizottságot szervezett, s ez zeneelmélet, kottaolvasás elsajátítása mellett a zenediktálás fontosságát is hangsúlyozta, ifjúsági ének- és zenekar létrehozását ajánlotta, az önképzõköri és iskolai ünnepélyeken való szereplést tartva szem elõtt. Javasolta az induktív módszer és a kérdve kifejtõ eljárás alkalmazását, úgyszintén a magyarországi református konvent által 1910 áprilisában jóváhagyott tanterv átvételét,[8] „hogy a tanuló az alsó négy osztály befejezése után a zenébõl is befejezett egészet vihessen magával, az eddigi zeneelméletet tehát kibõvítették a harmónia [összhangzattan], hangszertan [hangszerismeret], formatan és zenetörténet fõbb, kiemelkedõbb mozzanataival [...] az összhangzattan, hangszertan, formatan és zenetörténet részletesebb tárgyalását azonban a felsõ 4 osztályra hagyták.”[9] Az alsó négy osztályban heti 2–2, a felsõ osztályokban heti 1–1 órát, ének- és zenekari gyakorlatra pedig heti 2–2 órát tartott szükségesnek a bizottság, valamint ének- és zeneterem felállítását is javasolta.

A Romániai Magyar Dalosszövetség a két világháború között négy továbbképzõ tanfolyamot szervezett karmesterek és kántorok számára (1927, 1929, 1931, 1934).[10] Ezeket minden alkalommal a Dalosszövetség székhelyén, Kolozsvárott tartották, és a felsõfokú zenei oktatásra jellemzõ anyagot közvetítettek a hallgatók részére: zeneelmélet (Domokos Pál Péter, Tárcza Bertalan, Veress Gábor); lapról olvasás és szolfézs (Tárcza); zenediktálás (Tárcza); karvezetés (Domokos, Gokler Antal, Szeghõ Ferenc, Tárcza, Veress); kórusgyakorlat (Veress); egyházi ének (Domokos, Szeghõ, Veress); egyházi orgonajáték (Domokos, Szeghõ, Veress); mûvészi orgonajáték (Rezik Károly, Zsizsmann Rezsõ); összhangzattan (Tárcza); formatan (Nemes Elemér); zenetörténet (Nemes, Tárcza); partitúra-olvasás (Rezik); hangszerelés (Nemes); esztétika (Nemes, Rezik).

Az elõadók közül Gokler a Dalosszövetség országos fõkarnagya volt, Nemes a teológia mellett zeneszerzést is végzett ugyanannak a fõiskolai tanárnak az osztályán, melynek Bartók Béla és Kodály Zoltán is tagja volt. Zsizsmann a budapesti, Rezik a lipcsei Zeneakadémia orgonatanszékén tanult, Szeghõ szintén Budapesten végzett. Tárcza és Veress a Dalosszövetség választmányát is képviselte, Domokos és Szeghõ kivételével mindenikük járatos volt a zeneszerzésben is; legtöbbjüknek egy vagy több kórusmûve jelent meg a Dalosszövetség kiadásában vagy az Apolló címû kórusgyûjteményben. Mindezeket a tapasztalatokat hasznosították e tanfolyamokon.[11]

2. 1946-ban a román Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 276. sz. rendeletével jóváhagyta a Kolozsvári Magyar Zene- és Színmûvészeti Fõiskola megnyitását. A szóban forgó törvény az önálló magyar tannyelvû fõiskola (Conservatorul de Muzicã ºi Artã Dramaticã din Cluj) létesítésérõl április 9-én látott napvilágot, s a fõiskola szervezése már májusban megindult.[12] A fõiskola igazgatója Nagy István – marosvásárhelyi és kolozsvári középiskolás kórusai révén országos hírnévre szert tett zenepedagógus –, a színi fakultás dékánja pedig Szabó Lajos lett. A felvételi vizsgák két szakaszban zajlottak: szeptember elején az elsõ, november végén a második. Az ünnepélyes megnyitásra október 13-án került sor a kormány kiküldöttjének jelenlétében.[13] A fõiskola az egykori Magyar konzulátus által bérelt egyemeletes házban székelt, az akkori megyeháza közvetlen szomszédságában. Általános vélekedés szerint a fõiskola létrejöttében fontos szerepe volt a Magyar Népi Szövetségnek.[14] Ezt a vívmányt a székelyudvarhelyi kongresszuson kívánták bejelenteni.[15]

A tanári testület tagjainak kiválasztása már májusban megkezdõdött, és júliusban meg is jelent kinevezésük a Hivatalos Lapban.[16] Szeptember elsõ napjaiban a sajtóban közzétették a fõiskola tájékoztatóját.[17]

A fõiskola eredményes munkájából említésre méltó a Bartók-ciklus (hat hangverseny keretében hangzottak el az egynemû karok, a Hegedû-duók, a Gyermekeknek c. sorozat). A dal történeti fejlõdését öt hangverseny keretében mutatták be tanárok és hallgatók. Tanári és növendékhangversenyeken szerepelt Halmos György, Szabó Géza és mások. Kodály Zoltán Missa brevis c. új alkotását Szabó Géza orgonakíséretével Kolozsvárt és Marosvásárhelyen adta elõ Nagy István kórusa. A Bartók Béla Dalosszövetséggel karöltve a fõiskola karmesteri tanfolyamot és nyilvános kottaolvasási versenyt szervezett. A lendületes munka hivatalos elismeréseképpen Nagy István királyi kitüntetésben részesült.[18]

3. 1948 augusztusában megjelent a tanügyi törvény, mely új szakasz kezdetét jelentette a felsõfokú zenei oktatásban is. Az átszervezés a Közoktatásügyi Minisztérium 249/1948. okt. 26. sz. rendelete alapján történt. A Kolozsvári Magyar Zene- és Színmûvészeti Fõiskola átalakult Magyar Mûvészeti Intézetté, egyben új, képzõmûvészeti fakultással bõvült; ez utóbbin román és magyar nyelven folytak az elõadások. Az intézet rektora Kovács Zoltán festõmûvész, a zenei fakultás dékánja Márkos Albert lett.[19]

Az intézet az 1948–49-es iskolai év elején nagyméretû tehetségkutatást szervezett, s így 195 hallgató iratkozott be. Akik nem érettségiztek, azoknak menet közben esti tanfolyamon kellett kiegészíteniük tanulmányaikat. A hallgatók a Petõfi utca 13. sz. alatti bentlakásban, az Alverna épületében, valamint az akkori Rákóczi út elején (a mai Napoca szálloda helyén) álló kertes villában laktak. Késõbb a Vörösmarty u. 2. és a Raþiu u. 2. sz. alatti otthon volt a szállásuk.[20]

A zenei fakultás tanári testületében jelen voltak a Zene- és Színmûvészeti Fõiskola szakemberei is, Akiket az új vezetõség nem tudott alkalmazni, átkerültek az akkor létesült Zenei elemi és középiskolába, a késõbbi Zenei Líceumba.

Az alábbi tanári névsor az 1946–1950-es éveket tükrözi ábécérendben:[21]

Adorján Ilona: ének, zongora (mellék); Balogh Ferenc: hegedû; Benkõ András: (1949-tõl) zenetörténet; Boga László: gordonka; Dr. Brück Ede: ének; Demian/Demján (Fischer) Vilmos: hangszerelés és -ismeret; Dr. Eisikovits Miksa/Mihály: összhangzat-, forma- és ellenponttan, formaszerkesztés; Dr. Erdélyi Gyula: általános pedagógia; Halmos György: zongora; Jagamas János: népzenetudomány, forma- és fúgatan; Jakobi Antal: ének; Dr. Jodál Gábor: összhangzattan, zeneszerzés; Keppich Ákosné Molnár Irma: zongora; Kardos Magda: zongora; Kouba Paula: hegedû; Dr. Lakatos István: zenetörténet II–III. évf.; Maczalik Gabriella: korrepetitor; Major Ferenc: szolfézs-zeneelmélet I–III. évf., zenetörténet, nagybõgõ; Márkos Albert: hangszerismeret, akusztika, módszertan; Mátyás Mátyásné Lévay Ilona: ének; Mihályffy Irén: ének; Mureºianu, Iuliu: zeneelmélet I–II. évf., ritmika és transzponálás; Nagy István: karének, -vezetés, zenetan, zenediktálás, tanításának utolsó éveiben kamarazene; Poór Lili: beszédgyakorlat; Sigmond Lajos: magánének, énekmódszertan; Sigmond Márta: 1949-tõl ének (mellék); Szabó Géza: zongora, orgona; Szász Árpád: román nyelv és irodalom; Szegõ György: orosz nyelv; Szegõ Júlia: bevezetés a zenemûvészetbe, zeneenciklopédia, -tan és -történet I., IV. évf.; Szentimrei Jenõ: általános esztétika; Török Béla: fuvola; Tulogdy Sarolta: zongora; Ütõ Mária: zongora, korrepetitor; B. Zsembery Elvira: zongora; Zsurka Péter: hegedû.

Óraadó tanárként több szakember vállalt közremûködést a Román Mûvészeti Intézetbõl: Arcu, Constantin; Bochiº, Ioan; Boroº, Ioan; Cosmuþa, Gheorghe; Lebeda Gyula; Repta, Ioan és mások.

Az ideológiai tantárgyakat a Bolyai Tudományegyetem keretében tanították: Gaál Gábor: történelmi és dialektikus materializmus; Benedek István, Csehi Gyuláné: marxizmus–leninizmus (és mások).

A Zene- és Színmûvészeti Fõiskola, illetõleg a Magyar Mûvészeti Intézet elsõ végzettjei között találjuk Sigmond Mártát (ének) és Páll Magdát (zongora). Az elõbbi – mint láttuk – visszamaradt az Intézetnél; Pál Magda, marosvásárhelyi lévén, ott vállalt zenepedagógiai szolgálatot. Teljes négyéves ciklus után, az 1949–50-es iskolai évben szerzett zongora diplomát Bene Irma, hegedûszakon B. Simon Erzsébet, énekszakon Bucsy Sarolta és Lengyel Xénia. Ugyanakkor zenetanári diplomához jutott az elsõ szériában Bányai Miklós, Benkõ András, Bota Magda, Eckert Júlia, Móritz Éva, Szabó M. Klára, Takács Gabriella, Tana Panna és Zoltán Aladár. Az újabb szervezés miatt az államvizsgára csak 1951 júniusában került sor.

A Magyar Mûvészeti Intézet kiemelkedõ eredményei közül meg kell említenünk a tanári és növendékhangversenyeket (Halmos, Szabó, Sigmond Márta, Balogh Ferenc), Jodál Gábor vezetésével A rászedett kádi c. Gluck-opera bemutatóját, Nagy István énekkarának néhány emlékezetes hangversenyét („Szép az élet!”; Bartók-est Halmos György közremûködésével; Kodály-emlékhangverseny stb.).

Érdemes egy pillantást vetnünk a két önálló magyar mûvészeti intézet tanári testületének nemzetiségi összetételére is: román 1, magyar 21, zsidó 9, más nemzetiségû 1.

4. 1950-ben újabb átszervezés következett be a felsõfokú zenei oktatásban: a Román, valamint a Magyar Mûvészeti Intézet zenei fakultását összevonták és Gheorghe Dima Zenemûvészeti Fõiskola (Conservatorul de Muzicã Gh. Dima) elnevezéssel, román és magyar fakultással kezdte meg mûködését a Mátyás utcai Bocskai házban, dr. Eisikovits Miksa igazgatása alatt. 1959-ben új épületet kapott: a volt görög katolikus teológia épületét az egykori Király (ma Brãtianu) utca 25. sz. alatt. Ennek udvarán új hangversenytermet építtetett a fõiskola vezetõsége, ennek felavatására 1977 decemberében került sor négy hangverseny keretében; Könyv-, kotta- és lemeztára a két korábbi intézet anyagát összesítette.

Igazgatói, rektorai a már említett Eisikovits Miksa (1950–1953), Mihai Chiorean (1953–1962), dr. Sigismund Toduþã (1962–1964), Liviu Comes (1965–1970), dr. Romeo Ghircoiaºiu (1970–1977), dr. Rodica Pop (1977–1984), Ninuca Oºanu (1984–1989), Alexandru Fãrcaº (1989–). A prorektorok közül magyar volt dr. Jodál Gábor (1965–1972) és zsidó Demian Vilmos (1972–1978), a dékánok közül magyar volt Márkos Albert (1948–1950), 1954–1958), Major Ferenc (1951–1953, 1959–1964) és dr. Angi István (1976–1984).[22]

Tanári testülete szintén a két korábbi intézet tanárai közül került ki. Akiket az új vezetõség nem vett át, azok a Zenei elemi és középiskolában, illetõleg a Zenei Líceumban nyertek állást. Az újabban kinevezettek – kevés kivétellel – az Intézet végzettjei voltak:[23] Ágoston András: hegedû; Amirás Gábor: zongora; dr. Angi István: általános és zeneesztétika, késõbb doktorátus-irányítás; Antal Margit: társadalomtudományok; Babos Judit: korrepetitor; Barabás Béla: fagott, kamarazene; Bene Irma: zongora mellékszak; Bodor Tibor: fúvós kamarazene; Brády Ágnes: korrepetitor; Bretter György: filozófia; Czakó Ádám: korrepetitor; Dobay Gábor: gordonka; Eisikovits Ilona: zongora mellékszak; Farkas Magda: zongora; Fogarassy Judit: korrepetitor; Forró László: esztétika; Földes László: esztétika; Földvári Ernõ: zenekarvezetés; Fürst Rozália: zongora mellékszak; Györbiró Albert: zongora, korrepetitor; Hary Béla: zenekarvezetés; Hintz Emma: testnevelés, vívás; Jánky Ilona: zongora; dr. Junger Ervin: zenetörténet, összhangzattan; Karácsonyi Ferenc: korrepetitor; Kiss Ferencné Gelman Zsófia: zenetörténet; Kiss Judit: korrepetitor; Kiss László: hegedû; Kónyi Olga, Pinczés Gyuláné: korrepetitor; Kozma Mátyás: zeneelmélet, összhangzattan; László Ferenc: 1989 után kamarazene; Márkos Zsuzsa: zongora, korrepetitor; Marton Sándor: testnevelés; Mokos Imre: zenekarvezetés, korrepetálás; Molnár Judit: zongora; Maxim András: korrepetitor; Papp Ilona: korrepetitor; Papp Tibor: korrepetitor; Papp Vera: színpadi mozgás; Parády Gyöngyvér: zongora, korrepetálás; Péntek Zsuzsanna: zongora; Rohonyiné Salamon Aranka: orosz nyelv; Rónai Antal: partitúraolvasás; Rónai István: korrepetitor; Ruha István: hegedû; Selmeczi János: korrepetitor, zenekarvezetés; Simon Edit: ének; Singer György alias Gheorghe Sava: zongora; Szalay Miklós: összhangzattan; Szalay Miklósné Aracsy Judit: zenetörténet; Szalman Loránd: karvezetés; dr. Szenik Ilona: népzenetudomány, késõbb doktorátus-irányítás; Szinberger Sándor: rendezés, színpadtechnika; Tamási Mária: társadalomtudomány; Tatár Ferenc: korrepetitor; dr. Terényi Ede: összhangzattan, zeneszerzés, késõbb doktorátus-irányítás; Tischler Ildikó: korrepetitor; dr. Vermesy Péter: ellenpont-, formatan; Vitos Zoltán: társadalomtudományok; Visky Anna: korrepetitor; Weiss Ferdinánd: korrepetitor, kamarazene; Zoltán Aladár: összhangzattan.

A tanári kar összetétele az elsõ négy évvel (1946–1950) szemben például 1965–66-ban így alakult:[24]

 

Funkció/beosztás

Nemzetiség

Összesen

 

Román

Magyar

Német

Zsidó

Más

 

Professzor

5

5

3

13

Elõadó, docens

12

4

2

18

Lektor, adjunktus

29

12

3

7

1

52

Asszisztens, tanársegéd

18

14

2

7

1

42

Preparátor, gyakornok

7

5

3

2

17

ªef de cabinet, kabinetfõnök

1

9

2

9

21

Korrepetitor

2

1

3

Összesen

72

42

18

23

11

166

 

Vessünk egy futó pillantást a magyar hallgatók létszámának alakulására. Az indulás pillanatában, 1946-ban a zenepedagógia (azaz tanári), zeneszerzés, késõbb zenetudomány alkotta az ún. elméleti részlegét, illetve fakultását az intézetnek, ehhez a hároméves pedagógiai intézet végzettjeinek továbbtanulásával csatlakozott a levelezõ tagozat. A gyakorlati fakultás keretében az ének és minden tanított hangszer sorakozott fel. Alább a zenetanári-zeneszerzés évfolyamokat mutatjuk be, mert ott kevesebb változás zajlott le a tananyag módosításával együttjáró évfolyambeosztással, és az elsõ években, mint említettük, ének–hangszer szakra érettségi nélkül is vettek fel növendékeket, a tanári szakon viszont mindvégig kötelezõ volt a középiskola elvégzését igazoló végbizonyítvány.[25] Néhány esetben kivételesen jelezzük az ének–hangszer szakosok, valamint a levelezõk létszámát, hogy némi fogalmat alkothassunk az arányokról. A táblázatban használt rövidítések: é.: ének(szak); hg.: hangszer; lev.: levelezõ; ped.: pedagógia (zenetanári szak); zsz.: zeneszerzés.

 

 

Évfolyamok

 

Isk. év.

I.

II.

III.

IV.

V.

Össz.

 

Ped.

é-

ped.

é-

ped.

é-

lev.

ped.

é-

lev.

ped.

é-

lev.

 

 

zsz.

hg.

zsz.

hg.

zsz.

hg.

 

zsz.

hg.

 

zsz.

hg.

 

 

1946–47

18

18

1947–48

16

18

34

1948–49

13

15

16

44

1949–50

20

11

15

9

55

1963–64

12

13

8

25

7

14

14

15

9

6

9

16

148

1964–65

20

18

12

18

7

26

7

12

16

7

14

157

1980–81

3

3

4

8

8

2

12

14

54

1981–82

1

6

3

3

4

8

25

1982–83

1

1

6

7

4

19

1983–84

1

4

4

5

1

5

4

24

48

1984–85

1

1

4

4

5

1

16

 

Az 1984–85-ös egyetemi évben hangzottak el utoljára magyar nyelvû elõadások (esztétika, zenetörténet, ideológiai tantárgyak, népzene).

Amint a fenti táblázatból is kitûnik, a tanulmányi idõ öt évre nõtt: az 1947–48-ban induló évfolyam már öt évvel végzett. Késõbb az egyetemi modell hatására ismét leszállították négy évre; kivétel volt a zeneszerzés és az ének.

Az alábbi táblázatban a nemzetiségi megoszlást érzékeltetjük az ének–hangszer szakon:

 

 

 

Nemzetiségi megoszlás

 

Isk. év

Évf.

Román

Magyar

Német

Más

Összesen

1978–79

I.

29

10

4

1

44

 

II.

20

12

4

3

39

 

III.

43

12

2

1

58

Összesen

 

92

34

10

5

141

 

Ugyanígy a levelezõkét – összevonva a három évfolyamot:[26]

 

 

 

Nemzetiségi megoszlás

 

Isk. év

Évf.

Román

Magyar

Német

Más

Összesen

1979–80

III–V.

48

34

4

86

1980–81

III–V.

20

23

2

45

Összesen

 

68

57

6

131

 

Az intézet magyar hallgatói beilleszkedtek mind a fõiskola hangversenyéletébe, mind a város, illetõleg az ország mûvelõdési-zenei megnyilvánulásainak keretébe (városi, országos fõiskolai versenyek, népzenei gyûjtések, szakköri tevékenység, diákfesztiválok stb.). Jól érzékelteti a magyar tanárok és hallgatók jelenlétét az intézeti–városi–országos hangversenyéletben az együttesek összetétele:

 

Év

Együttes

Nemzetiségi összetétel

Összesen

 

 

Román

Magyar

Német

Zsidó

 

1969

Ars nova

7

5

1

1

14

1977

Aulodia

6

3

9

1977

Lipatti-zenekar

15

9

24

1977

Pro Musica

9

3

1

13

A Collegium Musicum összetétele úgyszólván mûvenként változott:

Év

Nemzetiségi összetétel

Összesen

 

Román

Magyar

Német

 

1967

4

1

2

7

1968

6

4

2

12

1970

2

1

1

4

1972

1

1

1

3

1977

2

1

1

4

További példaként idézhetnõk a két intézeti énekkart: a Capella Transilvanicát és az Antifonát, ha nem is hasonlóan beszédes voltukban.

Igazgatósága idején dr. Eisikovits létrehozta magyar nyelven a tiszavirág-életû zenetudományi tanszakot (1951–52). Zenetanári és karmesteri diplomával rendelkezõket vett fel a II. évfolyamra, összesen négy hallgatóval. Az elsõ tanulmányi év lezártával dr. Sigismund Toduþã jelenlétében zajlott le a formaszerkesztés-vizsga, a szak folytatását azonban a minisztérium nem engedélyezte.

Az intézet a hatvanas évek közepétõl kezdve rendszeresen megtartotta ülésszakait. A felolvasott dolgozatok jelentõs része nyomtatásban is megjelent az intézet által kiadott Lucrãri de muzicologie (Zenetudományi Dolgozatok) címû román nyelvû sorozatban. A húsz kötetben (1965–1986) a szerzõk nemzetiségi megoszlása a következõ:

A kötet megjelenésének éve és sorszáma

A szerzõk nemzetiségi megoszlása

 

 

Román

Magyar

Német

Zsidó

Összesen

1965/1

11

6

3

20

1966/2

17

4

1

3

25

1967/3

13

2

1

1

17

1968/4

13

4

1

2

20

1969/5

10

5

15

1970/6

10

3

2

15

1971/7

10

4

1

1

16

1979/8–9

21

4

1

1

27

1979/10–11

17

6

1

1

25

1979/12–13

20

6

1

27

1979/14

11

2

1

1

15

1984/15

13

2

1

16

1984/16

13

2

1

16

1985/17–18

16

4

1

21

1986/19–20

18

6

2

26

A magyar szerzõk – tanárok és diákok – között Angi István, Barabás Béla, Benkõ András, Jagamas János, Jodál Gábor, Györbiró Albert, Kelemen László, Makkai Gyöngyvér, Nagy István, P. Jánky Ilona, Sigmond Márta, Szalay Miklós, Szalay Zoltán, Szenik Ilona, Terényi Ede és Vermesy Péter nevével találkozunk.

Az Intézet tanárainak szerkesztésében a következõ tanulmánykötetek jelentek meg: Szabó Csaba: Zenetudományi írások, 1977; Benkõ András: ua. 1980, 1983 és 1986; László Ferenc: Bartók-dolgozatok, 1981 és Utunk Kodályhoz, 1984.

1969-ben az intézet megkapta a zenetudományi doktori cím adományozásának jogát. Stílustörténetbõl dr. Sigismund Toduþã, zenetörténetbõl és folklórból dr. Romeo Ghircoiaºiu irányította a jelölteket. Haláluk után dr. Angi István (zeneesztétika), dr. Szenik Ilona (népzenetudomány) és dr. Terényi Ede lépett a nyomukba. A doktorátus vizsgái, a referátumok és a disszertációk megvédése is csak román nyelven zajlott. A Gh. Dima Zenemûvészeti Fõiskolán a zenetudományok doktora címet szerzett:

1974-ben Junger Ervin: Armonia Funcþionalã a barocului în operele lui J.S. Bach – irányító Sigismund Toduþã; 1976-ban Benkõ András: Bartók ºi România – Romeo Ghircoiaºiu; 1980-ban Szenik Ilona: Semnificaþia etnomuzicologicã a Mioriþei – Romeo Ghircoiaºiu; 1982-ben Kissné Gelman Zsófia: Polifonia imitativãîn creaþia coralã contemporanã româneascã – Romeo Ghircoiaºiu; 1983-ban Terényi Ede: Unele elemente de teorie generalã ale armoniei contemporane – Sigismund Toduþã; 1983-ban Vermesy Péter: Evoluþia cadenþelor de la monodia medievalã pânã la Renaºtere – Sigismund Toduþã; 1988-ban Almási István: Cercetãrile asupra folclorului muzical maghiar din Transilvania în secolul al XIX-lea ºi în primele decenii ale secolului al XX-lea – Romeo Ghircoiaºiu.[27]

Magyar nyelvû tananyagot kötetben kinyomtatott, gépelve vagy fénymásolatban a diákok rendelkezésére bocsátott Erdélyi Gyula, Sigmond Lajos, Lakatos István, Szegõ Júlia, Jagamas János, Szenik Ilona, Angi István, Terényei Ede és Benkõ András.

A Dima-fõiskola fontosabb eredményei közül megemlíthetõ: tudományos ülésszakok rendszeresítése, ezek anyagának kinyomtatása; diák-tudományos körök megszervezése, két füzetnyi dolgozat megjelentetésével; kiállítások rendezése (Erdélyi zeneélet, Händel, Haydn, Dima); operabemutatók rendezése (Mozart: Figaro házassága; Britten: Albert Herring; Cimarosa: Titkos házasság; Gluck: Orfeusz és Euridike, Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése); részvételek az országos versenyeken, valamint a kolozsvári Fõiskolás Tavasz rendezvényein; zeneszerzõ tanárok mûveinek megszólaltatása önálló estek keretében (Jodál, 1973); elõadótanárok önálló estjei: Amirás Gábor, Balogh Ferenc, Péntek Zsuzsanna, Parády Gyöngyvér, Molnár Judit, Rónai István, Szabó Géza, Halmos György; két- és négyzongorás hangversenyek rendezése (Bach: Amirás–Szabó; Bach: Sebesi-Panieva–Szabó–Oºanu–Enghiurliu); két hangverseny Erdély zenei múltjából (1953); zenemû-ciklusok bemutatása (Ágoston–Sebesi-Panieva: Mozart hegedû- és zongoraszonáták; Ágoston–Weiss: Brahms-szonáták; Rónai István–Kiss László–Ilse László-Herbert: Mozart-triók stb.); emlékhangversenyek rendezése (Bach, Bartók, Beethoven, Brahms, Chopin, Debussy, Dima, Händel, Hindemith, Márkos, Muszorgszkij, Reger, Schütz stb.).

5. A két kolozsvári egyetem egyesítésének évében, 1959-ben létesült a marosvásárhelyi hároméves Pedagógiai Intézet azzal a céllal, hogy elõmozdítsa az V–VIII. osztályban tanító szakemberek képzését. A marosvásárhelyi intézetben a magyar tagozat 1961-tõl mûködött 1973-ig.[28] Matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem mellett zenei tagozata, illetve fakultása is volt. Az intézetet Szilágyi Margit igazgatta., a zenei fakultás dékánja Tudor Jarda zeneszerzõ volt. A zenei tagozat tanárainak egy csoportja – a dékánnal az élen – Kolozsvárról járt át. Magyarul Szász Károly (zeneelmélet, szolfézs), Trózner József (összhangzat- és formatan), Birtalan József (karvezetés, kórusgyakorlat), Kozma Mátyás (zenetörténet), Szarvady Gyuláné Rózsa Irén zongora), valamint Brandner Nóra, Tróznerné Erkel Sarolta, Szalman Loránd tanított.[29] A fakultás végzettjei jelentõs mértékben hozzájárultak – a kolozsvári fõiskola diplomásai mellett – az iskolai énekoktatás és a kórusmozgalom színvonalának emeléséhez, annál is inkább, mivel az itt végzett hallgatók egy csoportja a III. év megismétlésével további két éven át gyarapították ismereteiket a kolozsvári fõiskolán levelezõ hallgatókként, és szereztek újabb, a középiskolában való tanításra feljogosító diplomát.

A tanárok közül Szász Károly sokszorosíttatott szolfézs-példatárából, -füzeteibõl (1963), nyomtatásban is megjelent zeneelméleti könyve a relatív-szolmizáció fontosságának hangsúlyozásával (1963). Birtalan Józseffel közösen összeállított iskolai kórusgyûjteménye két kiadást ért meg (1972, 1983). Birtalan József karvezetési, Kozma Mátyás zenetörténeti jegyzetet adott diákjai kezébe (1971).

6. Az 1989-es események után több kísérlet történt a felsõfokú magyar nyelvû zenei oktatás visszaállítására. Elsõként a Bolyai Tudományegyetemhez kapcsolódó elképzeléseket és lépéseket említjük.

Egy szûkebb és egy bõvített ülés nyomán alakult ki az egyetem keretében megalakítandó elméleti (zenetanári és -tudományi, karvezetõi), valamint gyakorlati képzést (ének, hangszerek) biztosító kar arculata. A második ülés résztvevõi 21 elméleti és 18 gyakorlati tantárgyból álló javaslatot vetettek papírra, jelezve a számításba jöhetõ tanárokat, egyes tárgyak esetében kilátásba helyezve vendégtanárok meghívását is. A Romániai Magyar Zenetársaság 1990-ben az alábbi javaslatokkal egészítette ki a korábban körvonalazódott képet: anyanyelvû oktatás az óvodától a doktorátusig; elõkészítõ év beállítása; néhány új tantárgy bevezetése: modern hangjegyírás, egyházi zene, globális stíluselemzés, dzsessz; elméleti szakok részére kamarazene beállítása; modern, korszerû technikai felszerelés igénybevétele rögzítésnél, lejátszásnál, tanításnál stb.; idegen nyelv hangsúlyozott szerepe; kötelezõ óralátogatás az alaptárgyaknál; két (fõ- és mellék-) szak választási lehetõsége; a Bolyai Egyetem keretében nyelvek, pedagógia, lélektan stb. oktatása a többi fakultással közösen; kapcsolat hazai és külföldi intézményekkel (kotta- és könyvcsere, ösztöndíjrendszer stb.).

Ugyanakkor kísérlet történt a magyar nyelvû oktatás visszaállítására, illetõleg az egyetem mintájára magyar csoportok megszervezésére a Zenemûvészeti Fõiskolán, majd a közben Zeneakadémiává alakult intézetben. E kísérleteket a Bolyai Társaság is serkentette. A Zeneakadémia rektorátusa azonban mereven elzárkózott, a felvételire jelentkezõkkel nyilatkozatot íratott alá, melyben tudomásul veszik, hogy az intézetben csak románul tanulhatnak. A szenátus semmilyen formában nem engedélyezte a magyar nyelvû oktatást, pedig a magyar hallgatók létszáma kedvezõen változott. Míg az 1989–90-es tanévben nem érte el a húszat sem, az 1990–91-es tanévben az I–II. éven már 30-ra ugrott:[30]

 

Évf.

ped.

é-hg.

Össz.

I.

11

12

23

II.

7

7

 

11

19

30

 

Szembetûnõen nõtt a magyar hallgatók száma az 1990 nyarán felvételizettekkel:[31]

 

Szak

Bejutott

Ebbõl magyar

%-ban

Pedagógia, zeneszerzés, muzikológia

29

12

44,83

Ének

14

7

50

Hangszer

36

14

38,89

Összesen

79

34

44,57

 

A tárgyalásokba egy adott ponton bekapcsolódott a tanügyminiszter, akinek személyes részvétele nyomán az utolsó változat szerint az 1996–97-es tanévtõl kezdve magyar nyelvû csoportokat szerveznek a Dima Zeneakadémián.[32]

Látva, hogy a Bolyai Egyetem visszaállítása nehézségekbe ütközik, s emiatt hosszabb idõnek kell eltelnie a felsõfokú magyar nyelvû zenei oktatás folytonosságának biztosítására, 1992-ben Jagamas János ny. fõiskolai docens nyílt levélben fordult a romániai magyar egyházakhoz, s azt javasolta, hogy állítsanak fel egyházi erõforrásokra támaszkodva magyar egyetemet, s ebben biztosítsanak helyet a zenei nevelésnek is.[33] Jagamas nyílt levele válasz nélkül maradt, nyilván azért, mert az államosított javak visszaszolgáltatása nélkül ez a terv megoldhatatlan.

Jagamas János elképzelése – akár tudatosan, akár véletlenül – felidézte az elsõ világháború utáni helyzetet, amikor is az 1872-ben alapított kolozsvári tudományegyetem kisajátítása után a romániai magyar ifjúság e fórum nélkül maradt.[34] Mint ismeretes, 1920-ban az akkor még nagyszámú felekezeti középiskola tanárainak felkészítésére, a tanári testületek utánpótlására az erdélyi egyházak felállították az Erdélyi Magyar Egyetemet, így vélve megoldhatónak a kétmilliónyi magyarság „szellemi és mûvelõdési” igényeinek kielégítését.[35] Miután nyilvánvalóvá vált, hogy 1920–21-ben nem indulhat meg az egyetemi tanítás, Nagy Károly református püspök magára és a református egyházra vállalta egy felekezetközi tanárképzõ felállítását a Református Teológia mellett. Az elsõ tanévben hat tudományszakban indult meg az oktatás: filozófia–pedagógia, klasszikus és modern filológia, történelem–földrajz, természettudományok, matematika és társadalomtudomány. Ezeken belül 30 kollégiumot hirdettek meg néprajzi, zenetörténeti és ókori nyelvekkel foglalkozó elõadásokkal. A többségi sajtóban megindult támadások elhárítására Nagy Károly „defensor scholarum” (iskolák védõje) ökumenikus küldöttséget vezetett Bukarestbe, a küzdelem azonban 1922 augusztusában kudarccal végzõdött.[36]

1995-ben merült fel a nagyváradi Sulyok István Fõiskola keretében zenei tagozat felállításának gondolata. A tájékozódó megbeszélések után 1996 március–áprilisában körvonalazódott a fakultás képe: elméleti és gyakorlati (ének- és hangszeroktatás) helybeli, kolozsvári és külföldrõl meghívott elõadók közremûködésével. Itt egyházzenei képzésben is részesülnének a hallgatók. A fõiskola akkori rektora, dr. Mester Zsolt összeállította az ún. akkreditáláshoz – nyilvánossági jog elnyeréséhez – szükséges személyi iratcsomókat, összegyûjtötte az elõadásokat vállaló tanári testület tagjaitól a javasolt tanterveket. A fakultás 1996 õszén kezdte meg munkáját dr. Szenik Ilona dékán vezetésével.

 

[1] Farkas Ödön szerk.: A kolozsvári Zene-Konzervatórium értesítõje az 1905–1906. tanévrõl. Kvár 1906. 38–39. (Ezután: Ért.)

[2] Ért. 1909–1910. Kvár 1910. 47. Miniszteri rendelkezés száma: 57.997/1909.

[3] Lavotta Rezsõ szerk.: A kolozsvári Zenekonzervatórium értesítõje az 1913/1914. tanévrõl. Kvár 1914. 32–35. Vö. Ért. 1905/1906. 39, 1907/1908. 39, 1908/1909. 44, 1909/1910. 48. A kolozsvári bizottság összetétele: elnök Farkas Ödön, a zeneiskola igazgatója, tagok dr. Vályi Gábor ny. egyetemi tanár, Boér Gergely ny. tanítóképzõ-intézeti tanár, dr. Gámán Béla orvos és Taritzky Ferenc igazgató.

[4] Lavotta: i.m. 11.

[5] I.m. 82, 85, 89, ill. Sz.G. szóbeli közlése. Szabó Csaba szerk.: Zenetudományi Írások. I. Buk. 1977. 294.

[6] Kolozsvári Zene-conservatorium. [Kvár 1880.] 1–2. – Ért. 1903–1904. 13–14. – Lavotta: i.m. 12–15.

  [7] Lavotta: i.m. 14–15.

  [8] A középiskolai ének- és zenetanítás. Magyar Dal I(1922). 4–5. sz. 2.

  [9] I.m. uo.

[10] Benkõ András: Református kántorképzés Erdélyben a két világháború között. I. Magyar Egyházzene III(1995–1996). 317–320.

[11] I.m. 314, 315, 317–320.

[12] Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történelmi kronológiája. 1944–1953. Bp.–Szeged 1994. 43.

[13] I.m. 50.

[14] Csákány Béla: A két Magyar Népi Szövetség. Korunk, harmadik folyam VI(1995). 7. sz. 113.

[15] Katona Szabó István: A nagy remények árnyékában. Erdélyi demokrácia 1944–1948. Bp. 1990. I. 512.

[16] Világosság 1946. máj. 9. júl. 24.

[17] I.m. 1946. szept. 12.

[18] I.m. 1947. aug. 22.

[19] A romániai magyar fõiskolai oktatás. (Ezután Fõisk.okt.) Múlt–Jelen–Jövõ. Kvár é. n. 14–15.

[20] I.m. 15.

[21] Saját gyûjtés leckekönyvekbõl, mûsorokból, szakszervezeti névsorokból.

[22] Cosma, Viorel: Muzicieni români. Lexicon. Buc. 1970. 124, 185, 221, 292, 426. A kiegészítések saját gyûjtésembõl.

[23] Saját gyûjtés.

[24] Saját gyûjtésbõl, közölve Fõisk.okt. 16.

[25] Saját gyûjtés: az érettségi vagy ezzel egyenlõ bizonyítvány nélkül felvettek elég jelentõs hányada az évek folyamán a nehézségek miatt lemorzsolódott.

[26] E képzés 1980-tól felszámolóban volt, ezzel magyarázható a szembetûnõ létszámcsökkenés.

[27] A szóban forgó disszertáció-kivonatok az intézet levéltárában találhatók. Itt jegyezzük meg, hogy Angi István 1965-ben doktorált Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen a Zene és affektivitás címû disszertációval.

[28] Fõisk.okt. 19–20.

[29] I.m. 20. Szabó Csaba: i.m. 297.

[30] A minisztériumba beküldött, aláírt kérvény, 1990. nov. 5-i keltezéssel. A névsort Könczei Ilma akkori hallgatónak köszönjük.

[31] Balla Katalin: Megmérettünk, és... Egyetemi felvételi vizsgák 1990. A Hét, XXXI. (1990. aug. 23.) 5.

[32] Székely Kriszta: Mi lesz veled, magyar zenei oktatás? Szabadság 1995. okt. 21.; Simon Judit: Hamis hangok. Riport a kolozsvári Zeneakadémiáról. Erdélyi Napló 1995. dec. 13. Vö. Kerekasztal-beszélgetés Angi István, László Ferenc, Demény Attila, Szigeti László (szülõ), Fischer-Fülöp Ildikó RMDSZ oktatásügyi fõosztály-referens és néhány hallgató részvételével. Szabadság 1995. nov. 2. L. még Szabadság 1995. okt. 28. és Romániai Magyar Szó 1995. nov. 5.

[33] Jagamas János: Nyílt levél egyházaink vezetõségéhez. Helikon III(1992). 11. sz. 9.

[34] Gaal György: Egyetem-alapítási kísérlet 1920-ban. Helikon I(1990). 20. sz. 1.

[35] Fölállítják az erdélyi magyar tudományegyetemet. Az erdélyi egyházak együttes akciója. Ellenzék 1920. jún. 5. Idézi Gaal: i.m. uo.

[36] Gaal: i.m. 8.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék