Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1997/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 3-4.füzet

Benkõ Samu

A kolozsvári egyetemalapítás
és az Erdélyi Múzeum-Egyesület*

A tudománytörténet régi gondja, hogy az erdélyi intézményteremtési folyamatok vizsgálatakor pontosan megjelölje az alapító szándékot. Azt, hogy fejedelmek, illetõleg a közösség jövendõjérõl felelõsen gondolkodó elmék – a mûvelõdési felzárkózás érdekében – a legmagasabb fokú tudományos képzést és minõsítést nyújtó oktatási intézményt, azaz tudományegyetemet (latinul: universitast), avagy tudósokat tömörítõ társaságot, azaz akadémiát kívántak létrehozni.

Közel fél évezred különbözõ erdélyi próbálkozásairól és sikeres intézményteremtésérõl szólva, kettõrõl állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy tudományegyetemrõl van szó. Az egyetem Nyugat-Európában elterjedt fogalmával – kritériumaival – teljesen tisztában volt Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király, hiszen õ egykoron a páduai egyetemnek volt a tanítványa. Báthoriy 1581. május 12-én kelt alapítólevelében emelte egyetemi rangra a jezsuiták kolozsvári kollégiumát. A két fakultással, hit- és bölcsészettudományi karral bíró tudományegyetem tudományos fokozatokat adhatott, mégpedig babérkoszorús, mesteri és doktori fokozatot; az oklevél eredeti szövege szerint: „ad gradus, et baccalaureatus, et magisterii, et doctoratus promoveri possit”. Ez az egyetem abszolút joga volt. Mellékesen jegyzem meg, hogy sem a megyei párttitkár hozzájárulása, sem a központi diplomabizottság megerõsítése nem kellett hozzá.

Az viszont igaz, hogy magát az egyetemalapítást XIII. Gergely pápa 1582. február 9-én kelt bullájában megerõsítette.

A második – európai normák szerint második – egyetemalapításra Erdélyben és ez alkalommal is Kolozsvárott került sor 1872-ben.

Ennek 125 éves fordulójára gyûltünk össze ma itt a Farkas utcában a központi épületben. Az egyetem négy karral kezdte el mûködését. A karok az alapító oklevél szerint függetlenek, egyenjogú és önálló testületek. A kar hívja meg tanárait, és a kar adja a tudományos fokozatokat. Doktorokat avatott és magántanárokat habilitált.

Aki belelapoz az 1867-es kiegyezést követõ évek kolozsvári és budapesti hírlapjaiba, meglepetéssel tapasztalhatja, hogy milyen nagy sajtóvita bontakozott ki az akkori Magyarország második tudományegyetemének leendõ székhelyérõl, az otthonul szolgáló városról. A hivatalosság és a szélesebb körû értelmiségi közvélemény abban egyetértett, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem mellé az országnak szüksége van egy másik, új egyetemre. A vita akörül folyt, hogy hol létesítik ezt az egyetemet. A koronázó város: Pozsony, a kálvinista Róma: Debrecen mellett sok érvet sorakoztattak fel. De az egyetemalapítással foglalkozó nagy mûveltségû vallás- és közoktatásügyi miniszterek – 1867 és 1872 között így követték egymást: Eötvös József (1867–1871), Pauler Tivadar (1871–1872), Trefort Ágoston (1872–1888) – úgy találták, hogy leginkább Kolozsvárott vannak meg az alapításhoz szükséges intézményi és személyi feltételek.

Kolozsvárott mûködött a Jogakadémia, más nevén Jogi Lyceum – ennek végzettjei a marosvásárhelyi Királyi Táblán kancellaristaként szereztek gyakorlati jogi ismereteket  –, Mária Terézia óta Orvos-sebészeti Tanintézet mûködött a városban és Kolozsvárott volt a székhelye az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME).

Az egyetemalapítás szempontjából a múzeumi, könyvtári anyaggyûjtésre és szakosztályaiban tudománymûvelésre berendezkedõ Múzeum-Egyesületnek volt meghatározó szerepe. Sem Pozsony, sem Debrecen nem dicsekedhetett hasonlóval. A pozsonyi lutheránus és debreceni kálvinista intézményekhez mérhetõ felekezeti intézetek Kolozsvárott is voltak, de az EME-hez hasonlítható tudományos gyûjteményi szervezõdés egyikben sem mûködött.

1872-ben a magyar állam szerzõdést kötött a Múzeum-Egyesülettel, hogy évi 5000 forintért az új egyetem tanszékei használhatják a múzeumi gyûjteményeket. Így a könyvtárat, levéltárat, kõtárat, régiséggyûjteményt (benne a nagy értékû pénzgyûjteményt), növény- és állattárat, 1895-ben pedig, az egyetemi klinikák építésekor az Egyesület átengedte az államnak azt a 10 holdas kertet, ahol állt a Mikó-villa, és ahol felépítették az egyetemi tanszéki épületeket is. A Mikó-kertbõl lett a füvészkert. Az állam kötelezte magát, hogy cserébe felépíti az Egyesület központi székházát.

Ami a személyi állományt illeti: az Egyesület alapító nemzedékébõl az új egyetemnek olyan tanárai kerültek ki, mint az elsõ rektor, Berde Áron, aki azt vallotta, hogy az egyetemet nem néma fala, hanem tanárainak szelleme alapítja meg. Brassai Sámuel egyszerûen tanszéket kért, és a szervezõkre bízta, hogy éppen melyikre ültetik: végül is az Elemi mennyiségtan elnevezésû jutott neki. Ponori Török Aurél az orvosantropológiának volt európai hírû mûvelõje. A nyárádmenti születésû Kolosváry Sándor a jogtudomány professzora lett. A hatalmas értékû múzeumi könyvtár, mely késõbb az új egyetemi könyvtárban nyert elhelyezést, legértékesebb részének, a régi erdélyi könyveknek az összegyûjtését és feldolgozását Szabó Károlynak köszönheti.

Az 1919 után román állami intézménnyé vált kolozsvári tudományegyetem tudós román professzorai pontosan tudták, hogy tanszékeiken az EME-nek milyen gyûjteményeit használják. Az Egyesület vezetõi évenként felkeresték a gyûjteményeket, és jegyzõkönyvben konstatálták állapotukat. Szûk anyagi lehetõségei közepette az EME évenként átalányt utalt ki a gyûjteményeknek, ezzel is bizonyságát adva ragaszkodásának tulajdonjogához.

Azután, hogy 1945-ben Kolozsvárott két tudományegyetem mûködött, ªtefan Voitec közoktatásügyi miniszternél tárgyalások kezdõdtek arról, hogy a román állam és az EME külön szerzõdjék a gyûjtemények használatáról. Addig is ezeket a gyûjteményeket közösen használják. Az EME-t ezeken a tárgyalásokon az új egyetem alapítása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett Nagy Géza egyesületi fõtitkár és Venczel József szakosztályi titkár képviselte. Végül is az államosítás vetett véget az egyezkedésnek és tette egy idõre idõszerûtlenné ezeket a tárgyalásokat.

Hangsúlyozom, hogy egy idõre. Mint tapasztaljuk, ez az idõ még nem múlt el. Én bízom benne, hogy lesz olyan román államvezetés, és lesznek a kolozsvári román tudományegyetemnek olyan felelõs vezetõi, akik belátják, hogy a hamvaiból 1990-ben feléledt EME-vel minél elõbb meg kell egyezni a gyûjtemények tulajdonjoga tárgyában.

Az Egyesület természetesen mindent megtesz, hogy tulajdonosi jogát érvényre juttassa, ugyanakkor ünnepélyesen ígéri, hogy ezeknek a tudományos kincseknek a használatát minden tudós érdeklõdõnek biztosítja, függetlenül attól, hogy a tudóst édesanyja milyen nyelven tanította meg beszélni és gondolkodni.

 

* Elhangzott 1997. november 21-én Kolozsváron a Babeº–Bolyai Egyetemen, a Ferenc József Tudományegyetem alapításának 125. évfordulója alkalmával rendezett emlékülésen.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék