Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1999/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 61. kötet, 1999. 1-2.füzet

Korai történelmünk Sankt Gallen-i forrásairól

Johannes Duft – Sipos-Missura Tibor: Die Ungarn in Sankt Gallen. Mittelalterliche Quellen zur Geschichte
des ungarischen Volkes in der Stiftsbibliothek St. Gallen / Magyarok Szent Gallenben. Középkori források
a magyar nép történetéhez a Szt. Gallen-i Alapítványi Könyvtárban. Sankt Gallen 1992. 86 lap

 Korai történelmünk egyik legismertebb, Nyugat-Európában talán leggyakrabban felelevenített mozzanata a kalandozó magyarok 926. május 1–2-i Sankt Gallen-i táborozása. Kevésbé ismert, hogy az említett eseményt megörökítõ, Ekkehard tollából származó kolostorkrónika mellett a 9–10. századi magyar történelem más, igen értékes forrásait is õrzik Sankt Gallenben. A most recenzálásra kerülõ könyv szerzõi ezen források kétnyelvû közlésére vállalkoztak.

A szerzõpáros neve ismeretlen a magyar historikusok elõtt. Johannes Duft a Sankt Gallen-i Stiftsbibliothek (a kolostor Alapítványi Könyvtára) igazgatója volt 1948–1981 között. Ez idõ alatt több, az itt õrzött forrásokon alapuló, ezeket bemutató munkát tett közzé, így az elõttünk fekvõ könyv elsõ, német nyelvû kiadását is (Duft, Johannes: Die Ungarn in Sankt Gallen. Mittelalterliche Quellen zur Geschichte des ungarischen Volkes in der Sanktgaller Stiftsbibliothek. Zürich, Lindau, Konstanz1957). Szerzõtársa, Sipos-Missura Tibor orvos az 1956-os forradalom leverése után menekült Svájcba, s telepedett le Sankt Gallenben.

A könyv elõszavában Johannes Duft a kolostor történetének felvázolása után a Sankt Gallenben található magyar vonatkozású forrásokat veszi számba: a Stiftsarchivban (Sankt Gallen-i Alapítványi Levéltár) õrzött, 708–926 közötti feljegyzéseket tartalmazó Annales Alamannici, a Stiftsbibliothek állományában lévõ, 709-tõl 1056-ig vezetett Annales Sangallenses Maiores (Nagyobb Sankt Gallen-i Évkönyvek), a kolostor történetét tárgyaló, (IV.) Ekkehard által 1040 körül írt Casus Sancti Galli (I.), Ekkehard 960–970 között írt, Szent Viborada életét és mártírhalálát (õ volt a magyar betörés egyetlen áldozata) bemutató munkája, a Vita Sanctae Wiboradae virginis et martyris s ennek 1075 körül Herimannus által átdolgozott változata, amelyet a szakirodalom Vita II.-ként tart számon. A felsorolt forrásokat a nagy német forráskiadvány, a Monumenta Germaniae Historica Scriptores sorozata már korábban közzétette. Természetesen a magyar történetírás is ismerte és használta ezeket, ám magyar nyelvû kiadásukra eddig nem került sor. Egyetlen kivétel a Casus Sancti Galli, amelynek a magyarok betörésére vonatkozó része a Szilágyi Sándor szerkesztette Magyar nemzet története millenniumi kiadásának elsõ kötetében (Budapest 1895. I. 155–158) magyar fordításban megjelent és latin eredetije helyet kapott a Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztette A magyar honfoglalás kútfõi (Budapest 1900, reprint uo. 1995) címû forrásgyûjteményben (335–342). A nagyobb érdeklõdést egy szemtanú beszámolóján alapuló, a kalandozó magyarok harcmodoráról, szokásairól nyújtott értékes információknak köszönhette.

A bemutatott kiadvány – az évkönyvek kivételével – minden forrásnak egy-egy fejezetet szentel, ezeket azonban nem teljes terjedelmükben találjuk meg, hanem „csupán” a magyar vonatkozású részek kerültek közlésre.

Az évkönyvek esetében párhuzamosan közlésre kerül az eredeti, latin nyelvû szöveg – még akkor is, ha ezek a feljegyzések szóról szóra megegyeznek – és ezek német, illetve magyar fordítása. A legszembetûnõbb különbség a két közölt évkönyv szövegében a magyarok elnevezése: az Annales Alamannici-ban az „ungri/ungares” név található, míg az Annales Sangallenses Maiores következetesen az „agareni” terminust használja.

Ekkehard kolostortörténetébõl a magyarok betörésére, Sankt Gallen-i táborozására vonatkozó rész értelemszerû fordítása került a kötetbe. A forrás rendkívüli értékét az adja, hogy – mint már említettük – ez az elsõ eset, amikor egy szemtanú elbeszélése bepillantást enged a kalandozó magyarok magatartásába, hadszervezetébe, a nyugati krónikák megszokott szörnyképe helyett életközelségbe hozva õket. Az itt közölt részlet bõvebb a Magyar nemzet történetében közzétettnél, sõt kivonatosan megtalálható még mindaz, amit ekkehard a magyarok további útjáról, harcairól, vereségeirõl feljegyzett.

Szent Viborada életútjának felvázolása után a Vita I. a magyarok támadását és Viborada halálát megörökítõ szövegét találjuk, pontosítva, kiegészítve néhol a Vita II. adataival.

A könyv második felében kapott helyet a Viborada lelki tanítványát és a Lech-mezei csata résztvevõjét, Ulrik augsburgi püspököt bemutató fejezet, majd az ezután következõ kettõ a magyar támadások következményeit, a kolostor könyvtárának menekítését, a város megerõsítését tárja az olvasó elé. A Hunok vagy magyarok? címû fejezet a magyarok elnevezéseit, ezek eredetét tisztázza, ugyanakkor a magyar történelemben jártasok számára feleslegesnek tûnhet a kérdés felvetése, a szerzõk azonban rámutatnak arra, hogy a svájci tankönyvek milyen gyakran cserélik fel, keverik össze a két nevet és népet.

A témakörök szerint csoportosított bibliográfia a német nyelvû szakirodalomba nyújt betekintést, és az ebben való tájékozódást segíti elõ.

A kötetben található, a közölt forrásokból és két 15. századi kódexbõl származó képek kiváló minõségûek.

Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a fordítás bizonyos hibáit, fogyatékosságait, amelyek különösen szembetûnõek az évkönyvek esetében, hisz mód van az eredeti szöveggel való összevetésre. Így például a 9. oldalon a 791-es feljegyzés szerint (Nagy) Károly király megsemmisíti a hunok birodalmát. A német szövegben zárójelben helyesen megjegyzik, hogy hunok helyett avarok értendõk, a magyar szövegben viszont „A hunok helyett magyarokat kell érteni” megjegyzés szerepel. Hasonlóan zavaró és hibás a 11. oldalon a latin nonae (azaz a hónap idusa elõtti kilencedik nap) „nonjai” fordítása. Kifogásolható, hogy a fordítók pontosító kiegészítéseiket, megjegyzéseiket, az általános gyakorlattal ellentétben, semmiféleképpen nem jelölték meg, így az eredeti latin szöveg részének tûnhetnek. Úgy véljük, a kiadás elõtt ajánlatos lett volna történész szakember segítségét igénybe venni.

A fentebb elmondottak nem csökkentik a kötet (és a szerzõk) azon érdemét, hogy magyar nyelven elõször adja közre – a Casus Sancti Galli esetében száz év elteltével újra – történelmünk minden Sankt Gallen-i forrását, a német nyelvû fordítás révén pedig hozzájárul korai történelmünk alaposabb megismeréséhez német nyelvterületen. haszonnal forgatható, szép kiadvánnyal gazdagodott történeti irodalmunk.

Dáné Veronka

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék