Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1999/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 61. kötet, 1999. 3-4.füzet

Tamásné Szabó Csilla

Megjelenõben a Nagyszombati Kódex új kiadása

A Nagyszombati Kódex a Régi Magyar Kódexek címû sorozatban látnapvilágot Budapesten, várhatóan a jövõ évben.[1]

A Nagyszombati Kódex (1512, 1513) óbudai klarisszák számára másolt könyv. Elsõ harmada a hazai misztika legértékesebb nyelvemléke, párbeszédes formájú elmélkedés a Teljes bölcsességrõl címmel. A második rész a lélek üdvösségének keresésérõl szóló tanításokat, a harmadik pedig katekizmust tartalmaz. Nevét korábbi õrzõhelyérõl kapta: ez az esztergomi káptalan nagyszombati könyvtára volt.

A kódex leírása

A kódex az esztergomi Fõszékesegyházi Könyvtár tulajdona. Jelzete: MSS III. 178, melyet ceruzával írtak a kötéstábla belsõ borítólapjának bal felsõ sarkába. A könyvtár pecsétje a 158. és a 403. lapok alján található. Ugyancsak tulajdonjogra vonatkozó, fekete tintával írt bejegyzés van az 1, 158, 161, 308, 402. lapokon; az írástükör fölött olvasható: Ex Libris, alatta pedig: Veri Capituli EM Strigoriensis.

A kódex anyaga egyforma, vastag, negyedrét hajtott papír, jelenlegi lapmérete 210x150 mm. Húsz ívfüzete 202 levélpárból, azaz 404 lapból áll.

Az egy kéz által írott könyv három önálló tartalmi egységbõl tevõdik össze, ezeket valószínûleg külön-külön is használták, és csak késõbb köthették õket egybe, mert elsõ és utolsó lapjaik piszkosabbak, sarkaik kopottabbak a többinél, sõt az elsõ és a második rész után egy-egy üres levél is található. Szintén az egyes részek önállósága mellett szól az a tény is, hogy az elsõ rész késõbbi a másodiknál: 1513-ban, a második rész 1512-ben készült a kódexbeli évszámok szerint. A papír vízjele mindenhol azonos, horgony csillaggal (vö. Piccard V. 371, 372, 373, 374. tételével[2]).

Kötése egykorú, 16. századi barna bõr, vaknyomású, fatáblára vont reneszánsz stílusú, két bordával a gerincén. A két rézkapcsot tartó pántot és a kapcsokat kicserélték, csak a fedõlapon maradt meg az alsó az eredetibõl.

Kódexünket egyetlen kéz másolta, személye ismeretlen, írása egyenletes bastarda. A scriptorról annyit tudunk csak, hogy nagyon szorgalmas lehetett, hiszen ugyancsak e kéz írásaként tartjuk számon a Nádor-kódexet (1508), a Debreceni Kódex (1519) ötödik kezétõl származó részt, valamint a Simor-kódexet, amelynek csak töredéke ismeretes.[3]

Legkarakteresebb betûje a kurzív a, melynek öble és szára elválik egymástól. Az írást zömök betûtestek, lendületes ívben meghúzott betûszárak, szögletes hurkok jellemzik. A farkas ÿkilenceshez hasonlít.

A sorvonalazás eléggé jól látszik, néhol a punctorium nyoma is megmaradt. Az írástükör mérete 157–164x100 mm között változik a sorok számától függõen. Általában egy lapon 19–20 sor van, de találni 18 és 26 soros lapokat is.

A scriptor az íráshoz fekete tintát használt, a díszítéshez általában pirosat. Pirossal írja a címeket, az elsõ részben a Sapiencia és Discipulus szavakat, az iniciálékat. Pirossal díszíti a nagy kezdõbetûket és többnyire rubrumozza a tagolójeleket, néha az ékezeteket is pirossal teszi ki. A rövidebb sorok mellé érdekes hullámvonalú piros sorkitöltõ díszt rajzol. Két zöld színû iniciálé is van a kódexben, az elsõ lapon az E-t, a 15. lapon az M-et rajzolta zölddel, ez utóbbit pirossal díszítette.

A kódexben négy apró rajzocskát találunk, mindig a tartalommal összefüggõt. Az 53. és 316. lapon az írástükör mellé fekete tintával egy-egy gyûrût, a 248. lapon egy tõrt, a 331. lapon a keral' szó fölé kis piros koronát rajzolt.

Õrszavakat fekete tintával minden ívfüzet végére írt a scriptor, sajnos ezek erõsen csonkultak, mert az egybekötéskor a lapokat körülvághatták. Sok helyen csupán a betûk felsõ szára látszik.

Többféle, korabeli és késõbbi lap-, illetve levélszámozás is van a kódex lapjain.

A kódex története

A Nagyszombati Kódex másolójának személye ismeretlen.

A kódex, mint már jeleztük, három részbõl áll, az elsõ kettõnek keletkezési évét ismerjük: maga a scriptor írta pirossal az egyes részek végére.

A 158. lapon, az elsõ rész végén ez áll: „finis est Anno dominí Milesímo quingentesimo Tredecimo.” A másolás éve tehát 1513.

A második rész egy évvel korábbi, 1512-ben keletkezett. A 306. lapon ez áll: „Vr istennec segedsegeuel vege vaûon 1•5•12•.”

A harmadik rész évszám nélküli.

A szakirodalom szinte egybehangzóan állapítja meg, hogy a kódex óbudai klarisszák számára készült.[4] Karácsonyi[5] véleménye ettõl eltér, szerinte a nagyváradi kláraszüzek számára másolták. Némethy[6] nem tudja biztosan eldönteni, hogy domonkos vagy klarissza apácák számára készítették-e a kódexet.

Timár[7] Karácsonyi és Némethy állításait azzal cáfolja, hogy a Nagyszombati Kódex tartalmilag domonkos kódexekkel (ÉrsK., WinklK.) is érintkezik, s ehhez a kódexeknek egymás közelében kellett lenniük. Ez a hely csakis Óbuda és a Nyulak szigete lehetett, mert itt találkozhattak egymással huzamosabb ideig a klarissza és domonkos apácák.

Az érintkezés mellett szól az a tény is, hogy a Nagyszombati Kódex elsõ harmada egy német dominikánus misztikus mûvének fordításrészleteit tartalmazza.[8]

A helyhez kötés vitájában ugyanez a kérdés merült fel a Debreceni Kódex esetében is. Az új kiadás elõszavában Madas Edit így vélekedik: „A vitában Timárnak lehet igaza, amennyiben a kódexet Budához, illetve Óbudához köti, a kérdés azonban nem ilyen egyszerû. Nyelvemlék kódexeink fordítói, másolói és a megrendelõk vagy címzettek általában nem azonos személyek. A fordítók szerzetesek voltak, a másolók jelen esetben lehettek apácák is, a címzettek minden bizonnyal apácák. Az azonban biztos, hogy egy mûvet kétszer ugyanannak a címzettnek nem másolt le valaki, a Nádor-, a Simor- és a Nagyszombati Kódexben viszont több azonos kéztõl származó azonos szöveg olvasható. Nem valószínû, hogy a három kódexet egyszerre egy helyen használták, mint ahogy ezt Timár állítja.”[9]

A kódex vándorlásának nem minden momentuma ismeretes. Timár[10] teljes bizonyossággal rajzolja meg útját Óbudától Pozsonyon, Magyardiószegen, Nagyszombaton át Esztergomig.

Arra nézve, hogy a kódexet Pozsonyba vitték volna magukkal a török elõl menekülõ óbudai apácák, csak közvetett bizonyítékok vannak. A következõ állomás bizonyosságát igazolja a kötéstábla belsõ borítólapjára írt tulajdonosi bejegyzés. 1617-ben a kódex a senkvici születésû diószegi plébános, Kolenicz Márton birtokában volt: „Sum posessor huius libri Martinus Nomine, Cognomine kolenicz, natione Senquiciensis, et parochus moderno temple Dioszegieñ. Sub Anno Dnj 1617. Incipiens a Festo Exaltationis Sancta' Crucis usc. per tres integros Annos ad Festum interũ Exaltationis Sancta' Crucis seruire teneor.”

Timár[11] szerint Kolenicz 1617. szept. 14-tõl 1620. szept. 11-ig volt a Pozsony megyei Diószeg plébánosa. Ez a tény bizonyítaná a kódex Pozsonyon át történõ vándorlását, mert a Magyar- és Németdiószeg községekre oszló régi Diószeg 1360 óta az óbudai klarissza apácák birtoka volt. Tõlük kaphatta 1617-ben a plébános a kéziratos könyvet.

Más tulajdonosi bejegyzés nincs a kódexben. Elõször 1811-ben említi Palkovich György teológiai tanár, aki összeállította az esztergomi káptalan nagyszombati könyvtárában található kéziratok jegyzékét, melynek címe: „Index codicum mss. antiquorum in Bibliotheca V. Cap. Ecc. Metr. Strig. A. 1811 confectus per Georg. Palkovich Theol. Profess. et Bibliothecarium ejusdem”. A jegyzékben 35. tételként szereplõ kódex keletkezésének idejét Palkovich 1617-re teszi, nyilván Kolenicz tulajdonosi bejegyzése alapján. Ezt írja róla: „Sz. Anselmus tellyes Böltsességrõl könyve. Es Libris Martini Kolenicz Senquiciensis, Parochi Dioszeghiensis. In 4°. Comp. Gall. Vol. 1. S. III. N. 1.”[12]

Az esztergomi fõkáptalan könyvtára 1852 õszéig Nagyszombatban volt, ekkor költözött Esztergomba Lányi Károly szentszéki jegyzõ és levéltáros gondozása, felügyelete alatt. 1852 óta tehát kódexünk az esztergomi Fõszékesegyházi Könyvtár tulajdona. Nevét korábbi õrzõhelyérõl kapta.

Az elnevezéssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a 19. században az Érdy-kódex a nagyszombati érseki szeminárium könyvtárának tulajdonaként a „Nagyszombati kézirat” nevet viselte. Toldy Ferenc azonban, hogy megkülönböztesse a Nagyszombati Kódextõl, Érdy-kódexnek nevezte el (elsõ ismertetõje Érdy János volt 1834-ben).

A kódex a múlt században többször is megtette az Esztergom–Budapest közötti utat. Kéziratos másolatot készítettek róla, amely az MTA Könyvtárának Kézirattárában van (régi jelzete: Magy. Cod. 4-r. 21, jelenlegi jelzete: Ms 878). Elõtte egy aláírás és keltezés nélküli összefoglaló, amelyben a kódex tartalmát és bejegyzéseit ismerteti írója. Szerinte mindezeket vele Lányi Károly könyvtárnok közölte. A kódex másolatának végén hangjelölési és helyesírási jegyzék van, ezt a másoló készítette, akinek személyét nem ismerjük.

A kódexet felhasználták a Nyelvtörténeti Szótár munkálataiban is. E célból Simor János esztergomi érsektõl elkérték a nyelvemléket. Errõl néhány, az MTA Könyvtárának Kézirattárában õrzött levél tanúskodik. A kérést elõször Gyulai Pál osztályelnök intézte az Akadémia fõtitkárához, Arany Jánoshoz (jelzete: RAL 1218/1874), majd Arany továbbítja Esztergomba, természetesen Lónyay Menyhért akadémiai elnök hozzájárulásával (RAL 95/1874). 1874. február 16-án Simor elküldi a kódexet egy levéllel együtt (RAL 145/1874), február 21-én Arany fogalmazványa szerint meg is érkezett (RAL 1395/1874). Végül 1875. március 31-én küldték vissza a munkálatok befejeztével egy köszönõlevél kíséretében (RAL 288/1875).

Kódexünket kiállították 1882-ben az Országos Magyar Iparmûvészeti kiállításon is. Errõl tanúskodik a könyv elejére beragasztott kis cédula. A „Könyvkiállítási kalauz” 2. kiadásában (1882) a 72. katalógusszám alatt szerepel.

A kódex tartalma

A kódex három önálló tartalmi egységbõl áll.

Az elsõ rész (1–158) Seuse (Suso) Henrik Amand (és nem Anselmus, amint a kódexben szerepel) német domonkos rendi szerzetes egyetlen latin nyelvû mûve, a Horologium sapientiae (A teljes bölcsességrõl) egyes fejezeteinek a fordítását tartalmazza.[13] Az 1513-ból ránk maradt szöveg másolat. Vargha szerint a fordítás ideje a 15. század utolsó évnegyede lehetett, ekkor másolják Seuse mûveit más nemzetek is. Vargha kódexünk scriptorát gépiesen másolónak tartja. A fordítás egészében nyomon követi az eredeti szöveget, amely azonban nem szó szerinti, hanem bizonyos önállóság jellemzi. Megtartja a latin Sapiencia, Discipulus és a consolál szavakat. Az elõbbieket mindig értelmezi is (Sapiencia = bölcsesség, Discipulus = bölcsességnek fia).

A szövegben egy passióból önállósult Mária-siralom is van (145–153), amely típusában egyezik a NádK. (342–388), illetve a WinklK. (213) Mária-siralmával.

Az elsõ részt a „Szent Alázatosságnak dicsérete” kezdetû elmélkedés zárja (156–158). Ez a téma megismétlõdik a 251–273. lapokon.

A második rész (161–306) tanításokat, elmélkedéseket tartalmaz, amelyek a bûnbánatot segítik elõ, valamint egy példázatot, amely az imádságból rózsakoszorút kötõ deákról szól.

A harmadik rész (309–403) a lélek üdvösségének elnyeréséhez szükséges tudnivalókat, magyarázatokat, a gyónást megkönnyítõ bûnlajstromot, a Credo, a Pater noster, az Ave Maria magyarázatát, valamint egy példát foglal magába. Ez a példa, amely a zsolozsmájukat tunyán mondó szerzetesekrõl szól, zárja kódexünk szövegét.

A kódex hangjelölése

A kódex egyetlen kéz írása. A Simor-, a Nádor- és a Debreceni Kódex ötödik kezének írásával azonos.

Helyesírása viszonylag egységes. Kniezsa a mellékjeles helyesírás II. C típusába sorolja.[14] Farkas az egyjegyes (mellékjeles) helyesírású kódexek B. típusának képviselõjeként tartja számon: „A típusalkotás alapja, hogy a lényegében és eredetében egyjegyes mellékjeles rendszerben a problematikus hangok közül a c, cs jeleként a várható æ, -féle betû mellett a másik rendszerbõl való cz, ch is használatos.”[15]

A maitól eltérõ hangjelölések a következõk:

Hang

Betû

á

a, aa

c

c, ch, ∟(14, 37. lap)

 

cz, tz

cs

∟, ch

é

e, ee

gy

û, ûý

i, í

i, ÿ, ú

j

i, ÿ, ý

k

k, c

ly

l', lý

ny

ñ, n

ó

o, oo

ö

ÿ, ew

õ

ÿÿ

sz

z, sz

ty

t', tý, ti

u, ú

u, v

ü, û

ú, w

v

v, u, w

zs

s

 

A hangjelölésben tehát megfigyelhetõ néhány következetlenség. A mellékjeles betûk mellett betûkapcsolatokat is használ, néha ugyanazokat más-más hang jelölésére. Meglehetõsen gyakori a henye h, a j-t több alkalommal ' jellel rövidíti.

A kéz tagolójelei a / (virgula) és a • (középsõ pont, amely lehet kis- és nagypont egyaránt).

Gyakran megjelenik a ∫ („félparagrafus jel”) mint mondategységet kezdõ jelölés. Ezt is általában rubrumozza. A szövegben három kérdõjelet is találunk, mindig a mondat elején a mire kérdõszó elõtt (163/14, 22; 164/18). Az elválasztást a sor végén és a következõ sor elején egyaránt jelöli egy ferde vonallal. A betoldások helyét szintén megjelöli, mind a szövegben, mind pedig a beiktatandó szó elõtt találunk betoldójelet.

A kódex nyelvjárásáról D. Bartha Katalin[16] megállapítja, hogy labiális ö-zést és illabiális i(í)-zést mutat, mindkettõt erõs fokon.


[1] Eddigi kiadása: Nyelvemléktár III. Nagyszombati Kódex. Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Bp. 1874. 1–128. IV: XII. Kéziratos másolata a 19. sz. elejérõl: MTA Könyvtárának Kézirattára Ms 878. Régi jelzete: Magy. Cod. 4-r. 21. Mikrofilmen: MTA Könyvtárának Mikrofilmtára A 1516/VIII.

[2] Piccard, Gerhard: Wasserzeichen. 5. Wage. Stuttgart 1978.

[3] Jakubovich Emil: A Nagyszombati-codex írója. Mny. XIII(1917). 22.

[4] Timár Kálmán: Magyar kódexcsaládok. ItK. XXXVII(1927). 60–67.

[5] Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I–II. Bp. 1922, 1924; II. 596.

[6] Némethy Lajos: Adatok Árpádházi boldog Margit ereklyéinek történetéhez. Bp. 1884. 201–207.

[7] Timár Kálmán: i.m. 60–67.

[8] Vargha Damján: A Nagyszombati codex „teljes bölcsességé”-nek forrása. AkÉrt. XX(1909). 476–486.

[9] Madas Edit: Debreceni Kódex. Bp. 1997. RMKód. 21. sz. 11.

[10] Timár Kálmán: A Nagyszombati Kódex elsõ ismertetése. Mny XXXII(1937). 330–331.

[11] Uo.

[12] Könyvkiállítási emlék. Kiadja az Országos Magyar Iparmûvészeti Múzeum. A „Könyvkiállítási kalauz” 2. bõv. kiadása. Bp. 1882. 306–335.

[13] Vargha Damján: i.m. 476–486.

[14] Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1952.

[15] Farkas Vilmos: Helyesírásunk hangjelölés-rendszerének története. Bp. 1971. NytudÉrt. 74. sz. 67.

[16] D. Bartha Katalin: A labiális-illabiális tendencia állapota a Nagyszombati Kódex nyelvjárásában. Mny. LXVI(1970). 300–312, 429–443.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék