Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2000/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 62. kötet, 2000. 3-4.füzet
A Magyar Országos Levéltár két újító segédletérõl

Királyi Könyvek. Mohács elõtti oklevelek.
A Magyar Országos Levéltár kiadása. Bp. 1999. 369 MB.

 A címben jelzett minõsítés elsõsorban nem a szerzõk szûkebben vett közlési módszerére, hanem sokkal inkább az adathordozó milyenségére utal. Kevéssé elterjedt, ám annál inkább praktikus és egyre inkább tért hódító megoldás az elektronikus formában történõ közzététel. A Magyar Országos Levéltár kiadásában megjelent CD két – jelentõségében túlbecsülhetetlen – forráscsoport módszeres feltárását segíti elõ. Az egyik a Mohács elõtti oklevelek gyûjteménye, a másik a magyarországi királyi könyvek sorozata.

Vegyük elõbb szemügyre a középkori oklevelek katalógusát. A bemutatott anyag voltaképpen a Magyar Országos Levéltár (MOL) Mohács elõtti gyûjteménye, amely az 1526. augusztus 29. elõtt keletkezett nem elbeszélõ levéltári forrásokat (okleveleket, számadásokat, különbözõ jegyzékeket stb.) õrzi és tartja nyilván. A gyûjtemény két részbõl áll. Az egyik a Diplomatikai Levéltár (DL), amely a MOL-ban õrzött különbözõ levéltárakból összegyûjtött okleveleket tartalmazza, a másik a Diplomatikai Fényképgyûjtemény (DF), amely a történeti Magyarországon keletkezett vagy arra vonatkozó, de jelenleg a MOL-on kívül (vidéken és külföldön, de fõleg az utódállamokban) õrzött oklevelek fényképmásolatait foglalja magában. A két gyûjtemény együttesen mintegy 300 000 oklevélszöveget tartalmaz (eredeti, átirat, másolat vagy protokollum formában), és ez a középkori Magyarország történetének legfontosabb forrásbázisa. A gépi adatfeldolgozásról Borsa Iván, aki a rendszert kigondolta és a munkálatokat elindította, már több beszámolót megjelentetett – magyar nyelven: Levéltári Közlemények 42 (1971). 1. sz. 3–32. Levéltári Szemle 42 (1992). 2. sz. 27–39. és 4. sz. 41–49 –; 1998-ban pedig, amikor tizenöt példányban megjelent az elsõ kísérleti változat, Rácz György – a munka jelenlegi irányítója – részletesen bemutatta a számítógépes adatbázist (Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikõ. Bp. 1998. 181–196). A következõ ismertetés elsõsorban ezekre és a lemezen megtalálható használati utasításra, továbbá a használat útján nyerhetõ konkrét tapasztalatokra támaszkodik.

A számítógépes feldolgozás alapjául a MOL már meglévõ segédletei szolgáltak. Ezek közül a legfontosabbak a DL/DF idõrendi mutatólapjai, illetve a MOL regesztagyûjteménye. Az idõrendi mutatólapok (eredeti nevükön „kékcédulák”) az egyes oklevelek meghatározó adatait tartalmazzák, és mindkét gyûjteményhez azonos módon készültek, a teljesség igényével. Elsõ fázisában ezen idõrendi mutatólapok adatainak bevitele történt meg. Ezeknek köszönhetõen valamennyi (több mint 300 000) oklevélrõl megkapjuk a következõ adatokat: a jelzetet, a keltezést, a fennmaradási formát, a régi jelzetet, az oklevél kibocsátóját (kiadóját), eredeti esetében pedig a megpecsételés módját. Ezek az adatok tehát a jelenleg ismert teljes magyar vonatkozású oklevélállományról itt rögzítve vannak, és az adatbázis felhasználóinak rendelkezésére állanak. A DL mintegy 160 000 oklevélszövegébõl kb. 90 000-hez magyar nyelvû regeszta (kivonat) is készült, és ezek a fent felsorolt (alap)adatok mellett az oklevél szövegének tartalmáról is – eltérõ részletességgel – tájékoztatást nyújtanak (ezek azonban egyelõre nincsenek kivétel nélkül a lemezen). A munkálatok második szakasza 1994–95-ben kezdõdött a meglévõ regeszták szövegének rögzítésével, valamint a regeszták adatainak mutatózásával. (A mutatózásra a visszakereshetõség miatt volt szükség.) A levéltári regesztákat forráskiadási okok miatt idõrendben csak az 1438. évtõl kezdõdõen rögzítették, ugyanis az eddig megjelent forráskiadványok legkevésbé ezt a korszakot tárták fel. A most bemutatásra kerülõ lemezen a DL 1438–1491 közötti éveinek regesztaszövegei kutathatók, de ezek közül csak az 1438–1464 közötti évek regesztáihoz készült el a mutató is. A levéltárban azonban nem készült minden, a fönti idõben kibocsátott oklevélrõl regeszta, ezért az adatbázis sem tartalmazza minden 1438–1491 között kibocsátott oklevél regesztaszövegét. Megemlítendõ az is, hogy a DF egyetlen darabjáról sem került fel még regeszta a lemezre. A regesztákat segédlet céljából a DL létrehozásától fogva folyamatosan készítik a téma kutatásában érdekelt levéltárosok és történészek; ezek szövege tájékoztat ugyan az oklevél tartalmáról, de legtöbbje nem tudományos igényû forráspublikáció, és semmiképpen sem teszi fölöslegessé az eredeti oklevél hasonmásának (vagy közlésének) kézbevételét.

Az adatbázis nem mentes a hibáktól. Ezek nagyobb része az immár egy évszázada folyamatosan készített idõrendi mutatólapok hibáiból, kisebb része a rögzítési utasítások következetlenségeibõl származik. A rögzített adatok megbízhatóságát ellenõrizendõ átvizsgáltuk gróf Kemény József oklevélgyûjteményének teljes középkori anyagát és a cegei gróf Wass család levéltárának 1418-ig terjedõ okleveleit, és ennek nyomán megállapítható volt, hogy a lemez adatai általában pontosak, és lehet azokra támaszkodni. Egy ilyen óriási adattárban kisebb hibák természetesen elõfordulnak: ezek egy része nyilvánvaló elírás (pl. a keltezésben a rögzítés során számok cserélõdtek fel, és így az oklevél – idõrendi felsorolásban – a valódi keltétõl igen messzire kerül). Néhány esetben a dátumfeloldás hibás, vagy a keltezetlen oklevél valószínûsíthetõ keltezése tovább szûkíthetõ (igaz, ez utóbbi esetekben megnyugtató megoldást csak az egyes oklevelek tudományos igényû feldolgozása hozhat, eredmény ilyen kérdésekben pedig sokszor csak igen hosszú vizsgálódás után születik meg). Egyetlen esetben az oklevél teljességgel hiányzott az adatbázisból. Ezek a hiányosságok természetesen javíthatók, és a lemez készítõi szívesen is veszik az észlelt hibák/hiányok jelzését. Erre a lemez használati utasítása is kitér, mi több, ûrlapszerû mintát is tartalmaz a javítások áttekinthetõ összesítéséhez. A rendszerbe már bevitt adatokat tehát folyamatosan javítják, és így a késõbb elkészülõ CD-variánsok nem ismétlik meg a korábbi verziók tévedéseit.

A fent említett két gyûjteményen kívül fennmaradt oklevelek nincsenek bekapcsolva ebbe a rendszerbe, és a jelen segédletnek (egyelõre) nem is lehetett célja ezzel foglalkozni. A fõleg újkori kéziratos másolatgyûjteményekben fennmaradt és máshol fel nem lelhetõ oklevélszövegek összegyûjtésére, ezeknek egy könnyen áttekinthetõ rendszerbe történõ beillesztésére még nem történt kísérlet (bár Borsa Iván évekkel ezelõtt megfogalmazta ennek szükségességét). Mindazonáltal az is tény, hogy a kéziratos másolatgyûjtemények nagyszámú, általában hanyagul másolt és tévesen keltezett oklevélszövegei közül a deperditák kiválasztására azután lesz lehetõség, hogy az összes, középkori szöveghagyományozás útján fentmaradt oklevélszövegrõl elkészül egy regesztaszintû feltárás. (Ezért például az Erdélyi okmánytár eddig megjelent elsõ kötete is csak a legfontosabb másolatgyûjtemények anyagát vette figyelembe, és az egyes forráskiadványok szerkesztõitõl függ, hogy milyen mértékben tartják feladatuknak a csak újkori másolatokban fennmaradt darabok felkutatását.) Ugyanígy a jövõ kutatásának megoldandó feladata a már elveszett és csak korábbi kiadásokból ismert oklevelek összegyûjtése. Ez utóbbi feladatot az országos vagy területi oklevéltárak (Diplomata Hungariae Antiquissima, Anjou-kori oklevéltár, Zsigmondkori oklevéltár, Erdélyi okmánytár, továbbá az utódállamokban kiadott oklevéltárak) általában elvégzik az általuk munkába vett korszakról. A lemez elkészítõi egyébként tervbe is vették a ma már csak közlésekbõl ismert szövegek gépre vitelét.

A lemez használhatóságáról, hasznosságáról pillanatok alatt meg lehet gyõzõdni: segítségével bármilyen középkori magyar oklevélkibocsátó fennmaradt „termésérõl” teljesnek mondható jegyzék készíthetõ el (ma érvényes levéltári jelzetekkel, lásd a 3. képet), de egy bizonyos korszak okleveleirõl vagy az egyes levéltárak anyagáról is (akár idõrendi, akár a jelzetek szerinti sorrendben) könnyen áttekinthetõ jegyzékhez jut a kutató (4. kép). A keresõkérdések természetesen tetszés szerint kombinálhatóak, a találat adatai pedig nyomtathatóak, de az „Export” paranccsal elektronikus adathordozókra (pl. hajlékonylemezre) vagy bármilyen más számítógépes alkalmazásba – így adatbáziskezelõ programokba – is átvihetõk. Sok, a mai Magyarországon megjelenõ történeti munka csak egyszerûen a DL- vagy a DF-számokra hivatkozik, a lemez segítségével azonban bármely oklevél könnyen azonosítható és immár a dátum és a kibocsátó ismeretében visszakereshetõ forráskiadványokban vagy eredeti õrzési helyén. Segítségével az Országos Levéltáron kívül õrzött oklevelek DF-száma pedig hasonlóképpen könnyûszerrel megállapítható.

Az adatbázisban minden egyes oklevélszövegnek egy „rekord”-nak nevezett egység felel meg, és ez a rekord egy oklevél adatait tematikusan strukturálva, ún. mezõkre (adatcsopotokra) bontva tartalmazza (vö. 2. kép). Jelenleg 32-féle ilyen mezõ létezik; ezek a kereséskor megjelenõ ún. keresõablakok útján kutathatók (lásd az 1. sz. képet). E mezõk közül a legfontosabbak az oklevél már említett azonosító adatait tartalmazzák (jelzet, keltezés, fennmaradási forma, régi jelzet, kibocsátó [kiadó] adatai), amelyek a DL és DF minden egyes oklevele esetében már feldolgozottak és a lemezen megtalálhatóak.

A mezõkkel kapcsolatosan ide kívánkozik néhány megjegyzés.

A lemezen önálló keresõablakkal megjelenõ „Jelzet” mezõ a DL esetében az eredeti oklevél, a DF esetében az oklevél fényképének jelenlegi (MOL-beli) levéltári jelzetét jelenti. A DL számok 1-gyel kezdõdnek, és jelenleg a legmagasabb DL-szám kevéssel haladja túl a 108 000-et. A DF-be helyezett oklevelek számozása – az átfedések elkerülése végett – 200 000-rel indult, itt tehát a jelzet  minden esetben egy hatjegyû szám. A számítógépes adatkezelés miatt a DL esetében is hatjegyû számokra volt szükség, és így az a megoldás született, hogy a nem hatjegyû DL-számokat elöl egy vagy több 0-val hatjegyûvé egészítették ki. (Pl. DL 1-bõl DL 000001 lett; ezeket a 0-kat azonban hivatkozáskor nem kell szerepeltetni.) A „Keltezés” mezõben az oklevél keltezése található (szóközök nélkül, egybeírva pl. 14380801 formában), és a keresõablakba is így kell beírni. Amennyiben a keltezés részben vagy egészben ismeretlen elemet tartalmaz,  a pontosítás említve van (E = elõtt, K = körül, U = után), év nélküli oklevélszöveg esetén pedig ebbe a mezõbe  9999 kerül. (Ilyenkor a „Megjegyzés” mezõ tartalmazza a levéltárosok által valószínûsített évet vagy évkört. Oklevelek áthelyezése esetén ugyanez a mezõ tartalmazza az új DL- vagy DF-számot is.) A „Nyelv” mezõ az oklevélszöveg nyelvét, a „Fennmaradási forma” az oklevél fennmaradási formáját (eredeti / átírás / formulárium / másolat / protokollum / tartalmi átirat) jelöli. A „Régi jelzet” a DL esetében azt a levéltári egységet közli, amelyben az oklevél  eredetileg megtalálható volt, és amelybõl kiemelték a DL gyûjteményébe. A DF esetében viszont a „régi jelzet” mezõbe a MOL filmtári  szekciójának U betûjele, illetve a különbözõ levéltárak ún. törzsszáma került, amely alapján minden oklevélrõl egyértelmûen megállapítható, hogy mely ország melyik levéltárának fondjaiból fényképezték le. Az U számok feloldását (tehát az oklevél jelenlegi õrzési helyét) egyszerû rákattintással azonnal megkapjuk. A „Kiadó” mezõ az oklevél kibocsátóját (kiadóját) adja, a „Címzett” a zárt oklevelek külzetén megjelölt személyt, ennek hiányában azt, akihez az intézkedés vagy levél szólt; a „Kedvezményezett” azt a személyt tartalmazza, akinek érdekében az oklevelet kiállították, a „Személyek” mezõbe pedig mindazok a jogi vagy természetes személyek kerültek, akik az elõzõ mezõkben megnevezetteken kívül szerepelnek az oklevél regesztájában. Ez utóbbi három mezõ adatairól közös index készült, és a „Személyek” keresõablakban lehet keresni rájuk. Az „Irattípus” az okleveleket valamely középkori magyarországi irattípusba sorolja; a „Keltezési hely” és a „Helységnevek” az oklevélben elõforduló helységneveket tartalmazzák. A „Tárgyszó” keresõablakban összesen 14 mezõ szavasan indexelt adatai kutathatók. Ezek a mezõk természetesen csak a regesztával is rendelkezõ rekordoknál vannak kitöltve, azok közül is csak az 1438–1464 közötti (mutatózott) éveknél. Ezekben a közösen indexelt mezõkben a következõ tárgykörök találhatók meg (zárójelben a mezõ neve): jogélettel kapcsolatos információk („Jog”), földrajzi nevek (eredeti és mai írásmóddal, „Földrajzi nevek”), állatokra, állattenyésztésre vonatkozó ismeretek („Állatok elõfordulása”), a növénytermesztéssel, földmûveléssel kapcsolatos adatok („Növények elõfordulása”), anyagi és szellemi kultúrával kapcsolatos fogalmak és tárgyak („Kultúra”), pénznemek, pénzügyi akciók, bányászat és sóügyek („Pénznemek, járadékok”), mértékegységek nevei („Mértékegységek”), a kereskedelemmel, vámokkal, adóval, szállítással, vásárokkal kapcsolatos ügyek („Kereskedelem”), országos jellegû, köztörténeti vagy katonai vonatkozású történések, hadjáratok, csaták, fegyverek („Köztörténet”, illetve „Katonai adatok”), a latin vagy német oklevélszövegben elõforduló magyar  vagy más vulgáris szavak, család- és személynevek („Magyar szavak”), nem magyar nemzetiségû népcsoportokra vonatkozó ismeretek („Nemzetiségek”), hitéleti és egyházi, egyházjogi vonatkozású adatok („Egyházi élet”); ugyanitt kerül azonban említésre a kancelláriai jegyzet megléte (esetleg fajtája). A „Pecsétek leírása” az oklevél megpecsételési formáját tartalmazza, és a pecsétek számát írja le; az összes eredeti oklevél esetében ez a mezõ kutatható. (Megjegyzendõ, hogy a megpecsételés formája a DF-ben meglévõ fényképmásolatok alapján olykor nem volt eldönthetõ, pl. ha a pecsét az oklevél hátlapján van, de a hátlapról nem készült felvétel, az adatbázisban csak annyi volt rögzíthetõ, hogy a pecsét a hátlapon található.) A „Kiadási adatok” mezõ a regesztával rendelkezõ oklevél szövegének publikációs helyét rögzíti (amennyiben a szöveget már közölték). Itt és a fent bemutatott 14 mezõben csak akkor található tehát adat, amikor az oklevél azonosító adataihoz (jelzet, keltezés, kibocsátó stb.) regeszta volt rendelve; ezen adatok száma a regeszták rögzítésével tovább fog bõvülni. A fenti mezõkben történõ keresés során kapott találat tehát nem a katalógus teljes oklevélállományának, hanem annak csak regesztákkal ellátott (és mutatózott) töredékének átvizsgálásából adódik. Természetesen a még részben regesztázatlan DL- és a teljesen regesztázatlan DF-oklevelek között is nyilván még sok olyan van, amelyek feltett keresõkérdéseink alapján bevonandók lennének kutatásainkba. Az egyik legfontosabb mezõnek számít tehát a „Regeszta szövege”, amely az egyes oklevelekrõl készült – és a MOL-ban meglévõ – segédlet céljára készített regeszták teljes szövegét tartalmazza. Emellett a lemez készítõi feladatuknak tekintik a már megjelent publikációk (regesztakiadványok) anyagának rögzítését is. (Itt említhetõ meg, hogy Jakó Zsigmond forráskiadványának, A kolozsmonostori konvent jegyzõkönyveinek 1438–1452 közötti anyaga már kutatható a lemezen, de ismeretes az is, hogy például az Anjou-kori oklevéltár kiadói maguk is tervezik forráskiadványuk CD-n történõ megjelentetését.)

A tulajdonnevek (hely- és családnevek) standard formában, egységesítve, mai írásmód szerint is bekerültek az adatbázisba, hogy ekképpen könnyen visszakereshetõek legyenek (egyébként egy-egy tulajdonnév összes, az eredeti oklevélben is elõfordulható alakját ki kellene találnunk). A nevek átírásában a fonetikus írásmódot használták.

Az adatbázis egy korábbi variánsa Interneten is megtalálható (cím: http://www. iif.hu/db/dipl/index.html), ám nagy hibája, hogy az adatok (jelzet- vagy idõrendi listába történõ) rendezését nem teszi lehetõvé (a rögzített adatok a géprevitel sorrendjében maradnak). A két levéltári gyûjtemény további bõvülése az oka annak, hogy például a DF-be újabban bekerült egyes okleveleknek még az azonosító adatai sem kerültek fel a CD-re; ennek pótlása a közeljövõben minden bizonnyal meg fog történni (Pl. a szebeni káptalan levéltárának okleveleit [DF 291954–292047] nem tartalmazza a lemez; itt a legmagasabb DF-szám a 291943-as.)

A Mohács elõtti gyûjtemény lemezen közreadott katalógusának adatbõségét szemlélteti az is, hogy ugyanez a Magyar Országos Levéltár Nagykutatójában – nyomtatott segédlet formájában – jó néhány vaskos kötetet tesz ki (és ez utóbbiak regesztákat nem is tartalmaznak).

A CD a középkori oklevelek adatain kívül egy másik fontos forrás, a magyarországi Királyi Könyvek (latinul: Libri Regii) – elsõ négy kötetének  – adatait is tartalmazza. Ezek másolati könyvek voltak, és a király nevében kelt fontosabb (örök érvényû jogokat biztosító) okiratok beiktatására szolgáltak (ilyennek minõsültek pl. a birtokadományok, méltóságok, különbözõ mentességek és kiváltságok adományozása, céhszabály-adományozások, illetve megerõsítések, nemesség- és címeradományozások stb.). Nagy számban találhatók azonban bennük különbözõ magánokiratba foglalt ügyek (végrendelkezések, jobbágyfelszabadítások, birtokátruházások, fiúsítások stb.) érvényességéhez szükséges királyi jóváhagyások és más, jogi ügyekkel kapcsolatos iratok is. A Királyi Könyvekbe elvben minden fontosabb irat szövegét bevezették, a bejegyzések azonban meglehetõsen hiányosan történtek. A magyar udvari kancellárián, Bécsben vezetett királyi könyvek sorozata 1527-tel kezdõdik és 1867-ig hatvanhét kötetet tesz ki. A 18. században több sorozatra vált szét; azóta pedig az adományozott címer és pecsét képét is befestették a kötetbe. Az erdélyi fejedelmi kancellárián (1581–1680 között), majd a bécsi erdélyi udvari kancellárián (1684–1848, 1861–1867 között) vezetett Királyi Könyvek anyagából még egyelõre semmi nincs a lemezen, de két, Miskolcon, illetve Kolozsváron alakult munkacsoport már elkezdte a fejedelemség koriak feldolgozását.

A két (magyarországi és erdélyi) sorozat anyagából válogatott két, nyomtatásban is megjelent tematikus ismertetõ, ám ezek természetesen távolról sem merítették ki e forráscsoport egészét (A Királyi Könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czím, czímer, elõnév és honosság-adományozásoknak, 1527–1867. A M. Kir. Orsz. Levéltár felügyelete alatt összeállították Dr. Illéssy János és Pettkó Béla. Bp. 1895; Vásárszabadalmak jegyzéke. A Királyi Könyvekbõl összeállította Dr. Illéssy János. Bp. 1900; Községi kiváltságlevelek jegyzéke. A Királyi Könyvekbõl összeállította Dr. Illéssy János. Bp. 1898). Az itt ismertetett adatbázis az 1527–1590 közötti korszakba esõ magyarországi sorozat elsõ négy kötetét tartalmazza; anyaguk – I. Ferdinándnak Kelet-Magyarországra is kiterjedõ uralma miatt – fontos az erdélyi történelem szempontjából is. Az egyes kötetek anyagából két adatbázis készült: az elsõ mutatózva, szövegszerûen dolgozza fel a legfontosabb adatokat, a másik az egyes bejegyzésekhez tartozó könyvoldalak képét (hasonmását) tartalmazza (lásd az 5. és 6. képet). Így a bejegyzések az eredeti kézbevétele nélkül tanulmányozhatóak, nyomtatás útján reprodukálhatóak, ugyanakkor azonban számítógépen nagyíthatóak és – képkezelõ program segítségével – tisztíthatóak, kontrasztosabbá tehetõek; mindez az olvasásukat könnyíti meg. A szöveges adatbázis nagy hiányossága, hogy nem tartalmaz teljes szövegû regesztákat, hanem csak mutatózza a bejegyzések tartalmát (igaz, ez utóbbiak teljes szövegükben megtekinthetõek). Az adatok összegyûjtése és egységesítése itt is több tematikus mezõbe történt; ezek közül egyeseknek önálló keresõablakuk van, míg néhány mezõ adatai együtt kerültek egy-egy keresõablak alá. A „Név” mezõ – amely önálló keresõablakkal rendelkezik – általában az adományos(ok) nevét, továbbá a hiteleshely elõtt vagy egyéb helyen tett bevallás megerõsítésekor az itt szereplõ(k) nevét tartalmazza: elsõ helyen a bevallást tevõ(k), azt követõen pedig a kedvezményezettek nevei (családnév, elõnév, keresztnév). A családnevek betûhíven, a keresztnevek pedig a mai helyesírásnak megfelelõen kerültek be az adattárba. Minthogy a családnév formája még nem teljesen rögzült az újkorban, a név mellett – rövidítve – a feltüntetett rokonsági fokozat is szerepel (pl. X gy[ermeke]: Y). Az adományos(ok) hivatali tisztségére vonatkozó adatok is szerepelnek, általában magyar nyelven; a tisztséggel kapcsolatos földrajzi nevek itt már modern helyesírás szerint tûnnek fel. Az „Utaló” mezõ az adományoson kívül megemlített személyek neveit tartalmazza, vagy azoknak a neveit, akik csak közvetett módon álltak kapcsolatban az adományossal. (Az itt alkalmazott rövidítések a következõk: e: elõzõ birtokos vagy elõzõ tisztségviselõ, h: határos birtokos, ti: tisztségviselõ.) Ezekre a személyekre ugyancsak a „Név” keresõablakban lehet keresni. A „Kiadó”, a „Kiadás helye” és „Kiadás ideje” mezõben (és keresõablakban) találjuk meg a kiadó nevét, a kiadás helyét (amennyiben azonosítható volt, mai alakban) és idejét (az évszám, hónap és nap itt ponttal van elválasztva egymástól; kereséskor helyköz nélkül kell beírni, pl. 1552.03.27). Az „Adomány jellege” keresõablakban az adomány vagy a forrás fajtáját találjuk meg (tehát hogy az oklevél milyen ügyben kelt), illetve azt, hogy az adományozás milyen jogcímen történt. A „Birtok” és „Megye” keresõablak az adományozott birtok nevét és megyéjét tartalmazza, a helységneveket a bejegyzésben foglaltak szerint, vagyis betûhíven, az egyes közigazgatási/területi egységek nevét mai helyesírás szerint. Ha az adomány nem valamely birtokra, hanem tisztségre vonatkozik, e két keresõablakban történik utalás az ahhoz tartozó helységre, illetve megyére, kiváltságos kerületre, székre, egyházmegyére. A „Megye” keresõablakban szereplõ adatok mellé került azoknak a megyéknek a neve is, ahol az egyes nemesleveleket kihirdették („Honosság” mezõ, önálló keresõablak nélkül), vagy ahol az adományt elnyerõ testület vagy helység feküdt. Az „Állag” keresõablak alatt a bejegyzések, továbbá a hozzájuk tartozó elõiratok és késõbbi másolatok levéltári jelzete található meg, a MOL-beli szekciók betûjelével, a fondok és állagok törzsszámával, továbbá az egyes iratok pontos levéltári jelzetével és keltével. A „Megjegyzés” mezõ és keresõablak a nem szabványosítható adatokat, kiegészítõ információkat tartalmazza, a „Sorszám” mezõ (saját keresõablaka van), a bejegyzés helyét adja meg a Királyi Könyvek kötetszámának és a bejegyzés sorszámának megjelölésével. A kereséskor kapott találatok a „Név” mezõben szereplõ nevek ábécésorrendjébe vagy az egyes bejegyzések idõrendi sorrendjébe rendezhetõek.

Mindkét adatbázis esetében említést érdemel a jól kimunkált, könnyen áttekinthetõ, magyar nyelvû tájékoztató és használati útmutatás.

A lemez a „Setup.exe” paranccsal indítható. Kereséskor célszerû a kiválasztott keresõablakba vinni a kurzort, majd rákattintani az INDEX-re, mert így könnyen böngészhetünk a mezõk indexelt adataiban. A kiválasztott adatot (keresõkérdést) a program a BEÍR gombbal automatikusan beírja a keresõablakba.

Külön figyelmet érdemel, hogy az általában kis példányszámú – és emiatt igen drága – forráskiadványainkkal szemben ennek a lemeznek az ára azokéhoz képest nagyságrenddel alacsonyabb. A számítógéphasználat rohamos továbbterjedése pedig lehetõséget biztosít mindenki számára, hogy könnyen és gyorsan tájékozódjék a tulajdonképpeni kutatás megkezdése elõtt; a munka e fázisához a CD-meghajtóval rendelkezõ személyi számítógépen kívül tulajdonképpen más nem is szükséges.

A várhatóan folyamatosan bõvülõ anyag óriási segítséget jelent a két korszak kutatóinak. Bizton állítható, hogy a magyar forráskiadás nagyon fontos vállalkozásával állunk szemben, melynek teljessé tételéhez több történetkutatói nemzedék fog hozzájárulni. E lemez példája remélhetõleg ösztönzõleg hat nemcsak a munkába vett anyag kiaknázására, hanem további forráscsoportok ilyenszerû feldolgozására is.

W. Kovács András


 



 



1. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. Keresõûrlap. A keresõablakok segítségével keressük
a kolozsmonostori konvent jegyzõkönyveinek 1438. augusztus 1-jei bejegyzését

 

2. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. Az 1438. augusztus 1-jei oklevél regesztája
(bejegyzés a kolozsmonostori konvent jegyzõkönyveiben)

 


 



 


3. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. Kibocsátói lista: az erdélyi vajdák oklevelei idõrendi sorrendben
(részlet). Az elsõ oszlopban a jelzetek, a másodikban az oklevél kelte, a harmadikban az oklevél fennmaradási formája (E = eredeti, Á = átirat, M = másolat), a negyedikben a kibocsátó

4. kép. Mohács elõtti gyûjtemény adatai. A cegei gróf Wass család levéltárának középkori
oklevelei idõrendi sorrendben (részlet)


 



 


5. kép. Királyi könyvek. I. Ferdinánd király 1552. március 27-i oklevele

6. kép. Királyi könyvek. Részlet az elõbbi oklevélbõl

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék