Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2000/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 62. kötet, 2000. 3-4.füzet

Szabó György tiszteleti taggá választása

Antal Árpád laudációja

Szerény, halk szavú férfi dicsérete a tisztem, olyan tudós tanáremberé, akit nemigen láthatni a kirakatos helyeken, az afféle zsivajos fórumokon. Annál inkább meglelhetni íróasztala mellett vagy a könyvtárak és levéltárak csendjében, s korábban, míg a katedra szolgálatában állott, leginkább diákjai körében fordult elõ. De elõbb pályakezdésének reá igen jellemzõ históriájáról! A Ferdinánd Egyetemen kezdett s a Ferenc Józsefen befejezett klasszika-filológiai tanulmányokkal s ez utóbbin szerzett doktori diplomával a tarsolyában, a háború végnapjaiban, miként annyi jeles erdélyi elõdje tette, minden bizonnyal nyugati peregrinációra, azaz külhoni universitásokra készülõdött. Ám ebbõl közel esztendeig tartó „keleti kirándulás” lett, amirõl fél századdal késõbb Kolozsvári deportáltak az Uralban címû könyvében vallott, minden írói cifrázat és hozzáadás nélkül (talán ezért is a legjobb valamennyi rokon tárgyú iromány között). Pár esztendei líceumi tanárkodás után, 1948-ban megpályázza a Bolyai Egyetem klasszika-filológia tanszékén üresedésben levõ tanársegédi állást. Azon nyomban ki is nevezik – egyenesen professzornak! Mert akkoriban, az anyaországi tanárok kényszerû távozása folytán, elég sûrûn osztogatták a vezetõ tanári stallumokat. A legtöbben el is fogadták (ki jogosan, ki érdemtelenül!), ellenben Szabó tanár úr visszaadta a professzori kinevezést, mert hát õ tanársegédi állást kért. Így aztán adjunktusi státusból elindulva jó negyedszázados kemény munkával érte el a legmagasabb didaktikai fokozatot, s közben másodszorra is megszerezte a doktori címet, ezúttal összehasonlító irodalomtudományból. Persze itthonról való kimozdulásra ezekben az évtizedekben nem gondolhatott, s vállalta nemzedéktársaival együtt a domidoctus státusát. Mint a klasszika-filológia, majd az egyetemes irodalom tanára diáknemzedékek hosszú sorát vezette be az antik, a középkori és az újkori irodalom titkaiba (ennek szellempezsdítõ, emberformáló varázsáról diákjai vallanak, írásos dokumentumaként meg lásd 800 lap terjedelmû sokszorosított egyetemi kurzusát). Közben a klasszikus nyelvekben és kultúrákban járatlan átlagolvasók és e szakterületeken újabban fogyatékos képzettségû értelmiségiek kezébe tucatnyi kézikönyvet adott, régi és újkori anekdotákkal, aforizmákkal és szállóigékkel, antik portrékkal és mitológiai lexikonokkal. E külföldön is sikert hozó, szerzõjük anyagfeltáró, rendszerezõ és fordítói munkáját dicsérõ, manapság igencsak hézagpótló munkákkal egyesületünk legnemesebb kultúraterjesztõ programját szolgálta, ritka avatottsággal, valóban a legmagasabb szakmai színvonalon. Fõ kutatási területén, a latin nyelvû régebbi magyar irodalom körében seregnyi kisebb-nagyobb téma feldolgozására vállalkozott, filológiai anyagfeltárással és mélyreható értelmezéssel, rendszerint régtõl fogva tisztázatlan kérdések egész sorát közelítve a megoldáshoz. Ezek sorából külön is kiemelendõ a valós értéke és jelentõsége szerint eleddig alig méltányolt 16. századi erdélyi humanista, Abafáji Gyulay Pál életének és munkásságának monografikus feldolgozása, amihez három ország levéltáraiból kellett felkutatnia eligazító forrásokat, jobbára levelezés útján (abban az idõben utazási lehetõség és persze internet hiányában). Másik maradandó értékû filológiai teljesítménye egy régtõl esedékes forráskiadvány: Benkõ József levelezése (Tarnai Andor közremûködésével). Mindkét munka a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg. És még mindig nem szóltunk a hol egymagában, hol meg a nemrég távozott Bodor András társaságában végzett roppant mennyiségû és értékû fordítói munkásságáról, melynek eredményeként görög és latin drámaírók, történetírók és filozófusok munkái váltak hozzáférhetõvé magyar nyelven. Mindezek betetõzéseként aztán a tavaly kézbe vehettük az európai hírû Benkõ József latin nyelvû mûve, a Transsilvania specialis fordítását, 1300 lap terjedelmû két vaskos kötetben. Ilyenformán a hajdani domidoctus középajtai tudós pap fõmûve, az ugyancsak domidoctus Szabó György ötévi észrevétlen munkálkodásának köszönhetõen végre valóban hazaérkezett, most már magyarul szólíthatja meg kései olvasóit. S e csendben végzett tudósi szolgálat méltatása nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk a klasszika-filológia mesterének már-már legendás feladatvállalásáról, arról nevezetesen, hogy jó ideje roppant tudásával és páratlan munkabírásával az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztõinek sorába állott. A munkatársak vallomása szerint a ráesõ penzumok teljesítésében és túlteljesítésében valamennyi fiatalabb kollégáját jócskán lekörözi, s egyszersmind tanácsaival is bármikor társai rendelkezésére áll. És itt nem lehet nem idézni szállóige-gyûjteményének egyik beszédes darabját: Vis est immensa laboris assidui. – Mérhetetlen a kitartó munka ereje. De alighanem az erasmusi szólás is ide kívánkozik: Qui ad dicendum promptior est, ad rem gerendam minus est paratus. – Aki mindig kész a szónoklásra, kevésbé kész a tettekre. Õ sosem szónokolt, mindenkoron a tettek embere volt. S minthogy tapasztalásom szerint a hasonló elkötelezettségû s munkaerkölcsû tanár és tudós ember manapság egyre ritkább fajta mifelénk, annál nagyobb örömmel üdvözlöm a gesztust, mellyel Egyesületünk épp millenniumi közgyûlésén fogadja tiszteleti tagjává a 80 éves Szabó Györgyöt – kinek erõt, egészséget kívánok további eredményes munkálkodásához, a szellemi termés örömet hozó begyûjtéséhez.

Kolozsvár, 2000. június 3.

(Antal Árpád távollétében az EME-közgyûlésen felolvasta P. Dombi Erzsébet.)

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék