Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2001/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 63. kötet, 2001. 1-2.füzet

Vincze Mária–Mezei Elemér

Vidékfejlesztési lehetõségek
egy Bánffyhunyad környéki kistérségben

Bevezetõ

A vidékfejlesztés világszerte aktuális kérdéssé vált. Romániában a terület 89 százaléka vidéki térség, itt él a népesség 45 százaléka, de napjainkig nem nagyon létezett vidékfejlesztési politika hazánkban.

Az Európai Unió a csatlakozásukat kérõ országok számára egy agrárátalakulási és vidékfejlesztési programot hirdetett meg, ezt nevezik SAPARD-programnak[1], ami évi 150 millió eurós vissza nem térítendõ pénzügyi támogatást jelent Románia esetében hétéves idõszakra. Ehhez az összeghez viszont csak jól kidolgozott projektek és programok alapján juthat az ország, pontosabban a projektgazda. Ennek az új lehetõségnek a kihasználásához szükség lesz a szakemberek bevonására is, akik a vidéki erõforrások szakszerû felmérésében, a stratégiai és az operatív tervek kidolgozásában vehetnének részt. Az egyéni beruházók üzleti terveinek kidolgozásához is ajánlatos lesz kikérni a szakemberek tanácsát.

A jelen dolgozat két részbõl tevõdik össze: elsõ részében a vidékfejlesztés fogalomkörét vázoljuk, a második részben pedig egy esettanulmányt ismertetünk a vidéki erõforrások felmérésével kapcsolatban.

Vidék és vidékfejlesztés

A vidék fogalma nem egyértelmûen meghatározott, tisztázása folyamatban van. A fejlett OECD[2]-országok szintjén vidéki térségbe tartozónak tekintik azokat a településeket, amelyekben a népsûrûség 150 fõ/km2 alatt van; az Európai Uniós országok esetében ez a határérték 100 fõ/km2, Magyarországon 120 fõ/km2-t javasoltak határértékként a szakemberek. A jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon azt a települést tekintik vidékinek, amely nem rendelkezik városi státussal, vagy rendelkezik ugyan, de a lakónépessége 10 ezer fõnél kevesebb. Romániában vidéki településnek az ország 2685 községét, illetve a községi önkormányzathoz tartozó falvakat tekintik. A nyugati országok esetében általában a kisvárosok is beletartoznak a vidéki térség fogalmába. Ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti, hogy nincs egységes európai meghatározás a vidék fogalmára, de ez nem akadálya annak, hogy minden ország a saját vidéki problémáival foglalkozzék.

A vidékfejlesztés kérdéskörének tisztázása is összetett feladat. A fejlett országokban most folyik a külsõ fejlesztési modellrõl a belsõ fejlesztésre való áttérés. Miben is különbözik a két modell? A külsõ fejlesztési modell abból a ténybõl indult ki, hogy vidéken a lakosság nagy része mezõgazdaságból él, így a modern mezõgazdaság fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Alapelve a méretgazdaság és a birtokkoncentráció nyújtotta gazdasági elõnyök kihasználása a mezõgazdasági vállalkozások szintjén, ami ezek hatékonyságát, nyereségességét növeli. A dinamizáló erõt a városi fejlõdés jelenti, ami biztosíthatja a vidéken felszabaduló munkaerõ foglalkoztatását. A vidéki térség alapvetõ funkciója ebben a megközelítésben az élelmiszertermelés és általában a könnyûipar számára szükséges nyersanyagok elõállítása és ezen keresztül a városi gazdaság erõsítése. A vidéken jelentkezõ probléma lényegét az alacsony munkatermelékenység és a periferikus helyzet jelenti. A vidékfejlesztést a magas technológiai szinten mûködõ, specializált mezõgazdasági vállalkozások létrejöttében látták, és általában a munkaerõ és a tõke mobilitásának fokozását tekintették a vidékfejlesztés alapvetõ feltételének. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája 1962 és 1992 között, de még a kilencvenes években is a modern, szakosodott mezõgazdasági vállalkozások létrejöttét támogatta. A vidék fejlesztését a vidéken élõk és a nagyobbrészt mezõgazdaságban dolgozók jövedelmi szintjének emelésével vélték elérhetõnek.

Ma már a nyugati szakemberek körében egyértelmû az a felismerés, hogy csupán a mezõgazdaság támogatása útján nem biztosítható a vidéki térségek fenntartható fejlõdése. A külsõ fejlesztési modell fõbb hiányosságai között említhetjük azt a tényt, hogy eszerint a vidék fejlõdését a mindenkori agrárpolitikai döntések határozzák meg, vagyis az, hogy mire és mennyi támogatást adnak, tehát fokozott a politikai függõség. Ugyanakkor az ilyen típusú fejlesztés torzított, mert bizonyos ágazatokat és termelõcsoportokat kiemelten támogat, míg a vidéki élet nem gazdasági vonatkozásait teljes mértékben elhanyagolja. Ez a fejlesztési modell a különbözõ vidéki térségek kulturális és természeti környezeti különbözõségeit sem tartja szem elõtt, sõt ezek eltörlését célozza, így romboló hatású lehet. Általában ezeket a fejlesztési elképzeléseket külsõ szakemberek, tervezõk dolgozzák ki, akik nem ismerik behatóan a helyi viszonyokat. Ezek a vázlatosan felsorolt negatív tényezõk is mutatják, hogy szükségessé vált a vidékfejlesztés újragondolása.

A belsõ fejlesztési elképzelés a vidékfejlesztés problémakörének egy új megközelítését[3] jelenti. Ez a modell a helyi erõforrásokra alapozó fejlesztést tekinti kiindulóelvként. Így döntõ fontosságú a természeti, emberi és kulturális erõforrások ismerete és az ezekre alapozó fenntartható fejlõdés végiggondolása. A dinamizáló erõt a helyi kezdeményezések és a helyi vállalkozások jelentik. A vidék funkciója ebben a megközelítésben már nem csupán a mezõgazdasági nyersanyagtermelés, hanem a széles körû szolgáltatás nyújtása. A vidéki térség fõ problémáját az jelenti, hogy a vidéken élõknek a gazdasági és fejlesztési tevékenységekben való részvételi lehetõsége sokkal behatároltabb, mint a városiaké. A kiutat a helyi kapacitások kibontakoztatása jelenti, így a szakmai képzettség szintjének emelése, az intézmények és általában a szellemi és anyagi infrastruktúra fejlesztése. Fontos a helyi lakosság minél szélesebb körének, így a fiataloknak, a nõknek, a nemzeti kisebbségeknek a bevonása a fejlesztési elgondolások kidolgozásába és megvalósításába.

Feltevõdik a kérdés: milyen vidékfejlesztési elképzelést kellene, illetve lehetne alkalmazni Románia esetében, azaz hogyan lehet kiválasztani vagy esetleg összehangolni a két különbözõ típusú modellt a vidéki térségek szintjén? Románia vidéki térségei között olyan jelentõs eltérések vannak, amelyek kizárják az egységes megközelítés lehetõségét. Csakis a helyi viszonyok alapos tanulmányozása képezhet kiindulópontot a kérdés megválaszolására.

Erõforrásfelmérés egy kalotaszegi kistérségben

Tanulmányunkban egy kalotaszegi kistérség adottságait mértük fel, és ennek alapján próbálunk következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy melyek azok a kedvezõ körülmények, amelyek elõsegíthetik a kibontakozást, és melyek azok a tényezõk, amelyek a fenntartható fejlõdést gátolják. A kiinduló mintát öt Bánffyhunyad környéki község: Kiskalota (Cãlãþele), Körösfõ (Izvorul Criºului), Gyerõmonostor (Mãnãstireni), Székelyjó (Sãcuieu), Kalotaszentkirály (Sâncraiu), valamint a Bánffyhunyadhoz tartozó Magyarbikal (Bicalatu) 302 gazdasága képezte.

A kiinduló adatbázis a községekre vonatkozó statisztikai adatok anyaga, valamint az 1999 végén végzett kérdõíves felmérés[4]. A felmérés feldolgozásával és értékelésével nyert információk alapján próbálunk képet alkotni arról, hogy a vizsgált térségben milyen vidékfejlesztés képzelhetõ el, illetve szükséges.

1. A vizsgált térség rövid történeti demográfiája

A vizsgált térség településeinek népességszámára és -struktúrájára vonatkozóan igen gazdag népszámlálási adatok állnak rendelkezésünkre. 1784 óta itt 15 népszámlálás zajlott le, ezek adataiból rekonstruálható a vidék népesedésének, népességösszetételének alakulása. A sorban elsõ cenzus 1784-bõl való, ekkor az öt község és Magyarbikal falu össznépessége még valamivel több, mint tízezer, és ez alig változik 1850-ig (természetesen idõközönként létezhetett kisebb-nagyobb ingadozás). A következõ fél évszázadban szinte megkétszerezõdik a lélekszám, majd újabb fél évszázad alatt (1900–1948) alig változik, csupán a negyvenes években tapasztalható csekély csökkenés, ami a világháborús évek velejárója. Viszont az 1956-os népszámlálás után a népesség rohamosan fogy, a vizsgált vidéken 1992-ben az összeírók már csupán 11 és fél ezer lakost találtak, alig többet, mint két évszázaddal korábban. Úgy tûnik, a hagyományos gazdálkodás és erdõkitermelés mintegy húszezer embert tudott eltartani, mert száz évvel ezelõtt hosszú ideig ezen a szinten stagnált a lakosság száma. Az utóbbi 50 évben tapasztalt fogyás több külsõ beavatkozás következménye is, nem lehet egyértelmûen azzal magyarázni, hogy a föld gépi megmûvelése által keletkezett népességfölösleg elvándorolt. Tény az, hogy az utóbbi évtizedekben nagyarányú elvándorlás fogyasztja az ezen a vidéken élõk számát. Ezt jól megfigyelhetjük az 1992-es népszámlálás adatai alapján készített korfán:

 

Hiányzik egy elég nagyszámú 25–49 éves népesség, aminek azonnali következménye a nagyon alacsony számú fiatal, 0–14 éves lakos.

Érdekes az összehasonlítás a régebbi népszámlálások korra vonatkozó adataival, de sajnos kevés és más-más a korcsoportokra való beosztás, így korfa sem készíthetõ. Az iskoláskor elõtti (0–5 éves) gyermekek száma 1857-ben 2675, 1910-ben 3351, 1992-ben pedig csak 600–700-ra tehetõ (0–4 évesek száma 554). Az iskolás korúak száma is hasonló dinamikát mutat: míg 1857-ben a 6–13 éves gyermekek száma 2516, addig 1910-ben a 6–14 évesek száma már 3742, s végül napjainkhoz közel (1992-ben) 5–14 éves gyerekbõl alig van több ezernél (1275). Az idõskorú személyek esetében még nagyobb a különbözõség: száz lakosból 1857-ben 7 töltötte be hatvanadik életévét, 1910-ben is csak alig 9, 1992-ben viszont már 28.

A vidék etnikai összetétele csekély változást mutat az utóbbi másfél évszázad alatt: a magyarok aránya 28 százalékról lassan 34%-ra emelkedik, a románoké pedig 71%-ról 63%-ra csökken. Az egyéb nemzetiségûek aránya elenyészõ, és növekvõ tendenciát mutat, 1%-ról 3%-ra. A zsidók száma az 1857. évi mintegy 40-rõl 1910-re csaknem 200-ra növekszik, de a legutóbbi népszámláláskor senki sem vallotta magát ilyen nemzetiségûnek, se izraelita vallásúnak. 1850-tõl 1941-ig a románok kétharmada ortodox, egyharmada görög katolikus hitû, a magyarok szinte mind reformátusok.

Említésre méltó a foglalkozásokra vonatkozó 1857-bõl származó statisztika. Eszerint a vizsgált kistérségben 24 pap foglalkozott a hívekkel, 2165 férfi volt földtulajdonos, 63 iparos és 1 kereskedõ. A gazdasági szolgák száma 1712, az egyéb szolgák 71-en vannak, míg 213 férfi napszámos. A négy évtized múltán végrehajtott mezõgazdasági cenzus részletes adatokat közöl a föld felhasználási módjáról, a tartott állatokról. Ezek szerint a vidék – Jósikafalvát is (Beliº) ideszámítva, ez a település ekkor még Kiskalotával együtt szerepel – mintegy 60 000 ha földterület felett rendelkezik, ennek 17–19%-a szántó, kaszáló, illetve legelõ, 46%-a pedig erdõ. A szarvasmarhák össz-száma ugyanezen a területen 7249, a lovaké 741, 3730 sertés és 11 690 juh van. Egy gazdaságra átlagban 1,6 tehén, 0,2 ló, 0,8 sertés és 2,6 juh esik.

2. A humán erõforrás jellemzõi

Adataink egyrészt a háztartásokra vonatkoznak, másrészt a kérdõívben szereplõ kérdésekre válaszoló személyek véleményét tükrözik. Elõbb a háztartások fõbb demográfiai jellemzõit ismertetjük.

A vizsgált kistérségben a családok átlagos nagysága 3,11 fõ, de 46%-uk csak egy- vagy kétszemélyes család. Elgondolkoztató, hogy a családok 49%-ában nincs gyerek, és 72,2%-ában nincs 16 évesnél fiatalabb. A családok csupán 3%-a tekinthetõ fiatalnak, ahol a legidõsebb családtag 35 év alatti. A vizsgált családok 79%-ában legalább egy 50 év fölötti családtag van, és a családok 47%-ában él 65 év fölötti személy.

A válaszadók korosztályok szerint összevonva az alábbi helyzetet mutatják: a 39 évesek és fiatalabbak aránya 17,9%, a 40–64 éveseké 50,7%, a 65 éveseké és az idõsebbeké 31,5%. Akár a családok, akár a válaszadók korosztály szerinti megoszlását tekintjük, a vidék jelentõs elöregedettsége egyértelmû.

A vizsgált mintában a nemek szerinti megoszlás: 51,3% férfi és 48,7% nõ, viszont a válaszadók közül a férfiak részaránya nagyobb, közel 63%. Ez utóbbi adat a vidéki nõk szerepvállalására vonatkozóan jelzésértékûnek is tekinthetõ.

A családokban az iskolázottsági szint alacsony: 27%-ukban van egy vagy több iskolázatlan személy; a családok 45%-ában egy vagy több személy csak elemi iskolát végzett. Mindössze a családok 6,2%-ában van felsõfokú végzettséggel rendelkezõ családtag. A válaszadók iskolázottsági szintje szerint összevonva három csoportot különböztettünk meg: a legfeljebb 4 elemi osztályt végzettek részaránya 25,5%, az általános iskolai, illetve inasiskolai végzettségûek aránya 57,9%, a legalább érettségivel rendelkezõké 16,6%. Az adatokból levonható a következtetés, hogy a kistérségben élõk képzettségi szintje viszonylag alacsony.

A foglalkoztatottsági helyzetet vizsgálva a családok vonatkozásában kitûnik, hogy 40%-ukban van legalább egy a mezõgazdaságon kívül foglalkoztatott személy. Vállalkozó mint családtag csak a vizsgált családok 2,7%-ában van. A családok 14%-ában legalább egy személy munkanélküli, 60%-ukban van legalább egy nyugdíjas családtag.

A válaszadó foglalkozása szerint a kérdõív 13 kategóriát különböztet meg, az elemzésben ezeket 5 csoportba osztottuk: a mezõgazdaságon kívül foglalkoztatottak részaránya 21,8%, a mezõgazdaságban foglalkoztatottaké 28,3%, cégtulajdonos 2%, munkanélküli 4,8%, nyugdíjas 43%.

A nemzetiség vonatkozásában a helyzet a következõ: a családtagok 63,4%-a román, 33,7% magyar, 2,4% roma, és a családok 0,6%-a vegyes. A megkérdezettek nemzetiségi megoszlása hasonló: 60,9% román, 36,4% magyar, 2,3% roma és 0,3% egyéb.

A lakosság közel 82%-a helyi születésû, 13% a környezõ falvakból való, azaz a területi mobilitás alacsony szintû.

A vidékfejlesztés nézõpontjából a humán erõforrás értékelése a szubjektív megközelítést is feltételezi, így lényegesnek tartottuk azt, hogy képet alkothassunk a lakosok értékrendjérõl és mentalitásáról. Ugyanakkor fontosnak tekintettük felmérni, hogy mennyire tartják kielégítõnek a helyi társadalmi infrastrukturális viszonyokat, így például az egészségügyi ellátást, az oktatási intézmények mûködését, az önkormányzat tevékenységét, a közlekedési viszonyokat, a pap munkáját stb.

Egy kérdéscsoport a megkérdezett saját helyzetével kapcsolatos elégedettségét próbálja feltárni az egészség, lakás, jövedelem, foglalkozás, család, szomszédok és kapcsolatok vonatkozásában.[5]

– A kistérség átlagában 7,4% nagyon jó egészségnek örvend, 50,8% jónak ítéli egészségi állapotát, míg 34,7% egészsége gyenge és 7,1%-é nagyon gyenge. A felmérés szerint Székelyjó lakói a legegészségesebbek, Szentkirályon legtöbb a gyenge egészségû. Korosztály szerint az eloszlás természetes, az öregek között többségben van a gyengélkedõ, de a fiatalok 21,2%-a is elégedetlen egészségi állapotával. Összefüggés mutatkozik az iskolai végzettség és egészségi állapot között: az egészségükkel elégedetlenek aránya az alacsonyabb végzettségûek csoportjában a legnagyobb. Foglalkozás szerint a nyugdíjasok és a mezõgazdaságban dolgozók panaszkodnak leginkább az egészségükre, míg a cégtulajdonosok a legkevésbé. A megkérdezett romák mindannyian panaszkodtak egészségi állapotukra, a románok közül 42%, a magyaroknak pedig 38%-a.

– Lakásával az emberek 89,2%-a elégedett, és nincsenek szembetûnõ eltérések a különbözõ csoportok között, csak nemzetiségek szerint: a romák 57,1%-a elégedetlen a lakáskörülményeivel, míg a románok közül 11,6%, a magyarok közül 6,5%.

– A jövedelmi szinttel kapcsolatos elégedettség, illetve elégedetlenség nagy szórást mutat. A községek közül legnagyobb arányban a gyerõmonostoriak elégedettek (35,7%), legkevésbé a székelyjóiak (7,7%). Legmagasabb a jövedelmükkel elégedetlenek aránya Magyarbikalon (83,3%) és Körösfõn (82,6%). A közép korosztályban 26,5% jónak tartja a jövedelmét, míg a fiatalabbaknál ez az arány csak 21,2%, a 65 év fölöttieknél 18,9%. A magasabb végzettségûek csoportjában 35% elégedett a jövedelmével, míg az általános iskolai végzettségûek esetén ez az arány csak 18,6%, kisebb, mint a legalacsonyabb képzettségûek csoportjában (26,4%). A foglalkozások szerinti csoportokban is jelentõsek az eltérések: a cégtulajdonosok 33,3%-a tekinti jónak a jövedelmi szintjét, míg a mezõgazdaságban foglalkoztatottaknál ez az arány 18,5%. Nagyon rossz a jövedelmi szintje a munkanélküliek 61,5%-ának, a mezõgazdaságban dolgozók 29,6%-ának, a nyugdíjasok 28,1%-ának, a nem mezõgazdasági foglalkoztatottak 22,2%-ának. A románok 25,3%-a elégedett jövedelmével, a magyaroknak pedig 21,5%-a, míg a romák 42,9%-a gyengének vagy nagyon gyengének tekinti a jövedelmét.

– Foglalkozásával elégedetlen a székelyjói megkérdezettek 65,8%-a, valamint 31,5% Kalotaszentkirályon és 27,9% Kiskalotán. A fiatalok 36%-a elégedetlen foglalkozásával, és viszonylag magas az arány (29,2%) a 40–64 évesek korosztályában is. Az alacsony végzettségûek 22,7%-a elégedetlen foglalkozásával, valamivel magasabb ez az arány az általános iskolát végzettek körében (27%) és a legalább érettségivel rendelkezõk csoportjában (26,5%). A cégtulajdonosok és a nem mezõgazdasági foglalkoztatottak 16–17%-a elégedetlen, viszont a mezõgazdasági foglalkoztatottak 45,5%-a és a munkanélküliek 61,5%-a. A romák 71,4%-a, a románok 27,6%-a és a magyarok 19,8%-a nem tartja megfelelõnek a foglalkozását. Ezek az adatok alapul szolgálhatnak a szakmai átképzés szükségességének indoklására.

– A megkérdezettek 94,6%-a elégedett a családjával, a vizsgált csoportok közt nincsenek jelentõsebb eltérések.

– A szomszédokkal való kapcsolatát a megkérdezettek 96%-a jónak ítéli, viszont a magasabb képzettségûek csoportjában 14,3%, a cégtulajdonosok esetében 33,3% elégedetlen a szomszédi kapcsolatokkal. A romák elégedettek szomszédaikkal, a románok 3,4%-a és a magyarok 5,6%-a elégedetlen.

– Kapcsolataikat az emberek általában megfelelõnek tartják (97,2%), csoportonként csak kisebb eltérések mutatkoznak.

A megkérdezettek a fenti tényezõkkel kapcsolatban fontossági sorrendet is megállapítottak: az elsõ két helyre általában az egészség és a család került. Eltérés csak a fiataloknál tapasztalható, akik a lakást helyezték elsõ helyre, és a romáknál, akik a jövedelmet tartották a második legfontosabbnak.

Az emberek véleményére, gondolkodásmódjára 10 pár közmondás közül való választás szerint következtettünk. Az eredmények alaposabb megértése céljából megadjuk azokat a közmondáspárokat is, amelyek közül a megkérdezettek választhattak:

 

1.

2.

a)

Ahol nincs, ott ne keress.

Amilyen a gazda, olyan a birtok.

b)

Mindenki a saját sorsának kovácsa.

Sorsát senki el nem kerülheti.

c)

Tégy úgy, mint mások.

Ne törõdj a falu szájával, tedd azt, amit jónak látsz.

d)

Erszény pénznél többet ér a jó rokon.

Legjobb rokon a kas, ha teli van.

e)

Sok ökör terhet mozdít.

Közös lónak túros a háta.

f)

Jótett helyébe jót várj.

Jótett helyébe jót ne várj.

g)

Rajta nem kapott tolvaj – becsületes ember.

Inkább vesszen élted, mintsem becsületed.

h)

Ha ma levágod, holnap nem tojik.

Jobb ma egy malac, mint holnap egy ökör.

i)

Ha nem sikerül, magadat okold.

Rossz világban nem érsz el semmit.

j)

Kicsi pénz, de biztos.

Dupla vagy semmi. (Nagy fizetés, de bizonytalan.)

A kérdésekre adott válaszok általános képet nyújtanak a térség lakosainak nézeteirõl, értékítéleteirõl. A következõkben, részletes elemzés nélkül, mennyiségileg jellemezzük a megkérdezettek választását mind a tíz közmondáspárral kapcsolatban:

a) 72% a 2. változatot jelölte meg, ami jelzi az emberek saját magukba vetett bizalmát, elismerve az aktív szerepvállalás fontosságát jövõjük alakításában.

b) 58,3% tartja a sorsát elõre meghatározottnak, ami részben ellentmond az elsõ választásnak. Ebben a megfogalmazásban egyértelmûbb az egyén felelõssége élethelyzete alakításában, de ezt már kevesebben fogadják el.

c) Közel 75% vall individualista nézetet, mond ellent a nyájszellemnek. Ezt lehet pozitíven is értékelni, de másrészt a közösségi elvárásoktól való elhatárolódást is jelezheti.

d) 60% választotta a 2. változatot, ami jelzi a rokoni kapcsolatok viszonylagos leértékelõdését, a pénz fontosságának elsõdlegességét.

e) Nincs egyértelmû többségi választás a két variáns közül: 45,4% az összefogás mellett állt ki, 45% negatívan értékelte a közös tevékenységet, és közel 10% nem tudott választani.

f) 65% bízik abban, hogy jótett helyében hálát várhat.

g) 79% sokra értékeli a becsületes magatartást.

h) 65,2%, tehát a többség, a mai kevesebbet választja a holnapra halasztott több helyett. A boldogabb jövõ ígérete nem kecsegtetõ az emberek többsége számára.

i) 44% vállalja a felelõsséget saját sorsa alakításáért, 37,4% a külsõ tényezõket (társadalmi, gazdasági, politikai jellegûeket) tekinti a sikertelenség fõ okozójának.

j) A megkérdezettek 87%-a a biztonságot tekinti döntõen fontosnak, és nem vállalja a kockázatot, még akkor sem, ha az nagyobb jövedelemmel kecsegtet is.

A következõkben részletesebben vizsgáljuk a mentalitásbeli különbözõségeket az egyes községek szintjén, az iskolázottság függvényében, foglalkozás szerinti csoportosításban, nemzetiségi megoszlás szerint, valamint korcsoportokként. Megjegyezzük, hogy az eltérések szignifikanciáját nem elemeztük, így a következõ megállapítások csak jelzésértékûek.

Az 5 község és a Bánffyhunyadhoz tartozó falu szintjén jelezzük az egymástól, illetve a kistérségi átlagtól való eltéréseket, de ezek magyarázatát csak további beható vizsgálat alapján tudnánk megadni.

a) Minden helységben a 2. válasznak nagyobb a relatív frekvenciája; a két szélsõ érték: 61,5% Magyarbikalon és 78% Gyerõmonostoron.

b) A sors meghatározó szerepét 49,2%-ban vallják a gyerõmonostoriak és 75%-ban a körösfõiek.

c) A falu véleményét nem kell számba venni, tenni kell, amit az ember jónak lát – így értékeli a válaszadók 92,3%-a Magyarbikalon, míg Kiskalotán csak 59%-ban vannak ezen a véleményen.

d) Magyarbikalon közel 54% fontosabbnak értékeli a rokoni kapcsolatot, míg a pénzt, az anyagi jólét fontosságát Székelyjón 70%, Kiskalotán 69,2% és Körösfõn 60,4% vallja.

e) Kiskalotán, Gyerõmonostoron és Székelyjón több a híve a közösségi összefogásnak, míg a többi helységben ennek az ellenzõi vannak nagyobb számban.

f) Székelyjón legnagyobb az aránya (82,5%) azoknak, akik jótett helyében jót várnak, legkevesebben (38,5%) Magyarbikalon bíznak ebben.

g) A becsületnek legtöbb híve Székelyjón van (92,5%), míg Körösfõn ezek aránya 68,8%.

h) A mai keveset választja a holnapi többel szemben 82,5% Székelyjón és 59,4% Szentkirályon.

i) A megkérdezetteknek kb. egyötöde nem tud válaszolni arra, hogy a külsõ tényezõk okozzák-e a sikertelenséget. Magyarbikalon és Székelyjón nagyobb azok aránya, akik saját magukat és nem másokat okolnak a sikertelenségükért.

j) A biztost, még ha kevesebb is, választja a megkérdezettek 92,5%-a Székelyjón és 76,9%-a Magyarbikalon.

Az iskolázottsági szint függvényében nincsenek jelentõs eltérések a relatív frekvenciaértékek között. Néhány különbséget jelzünk csupán: a magasabb iskolai végzettségûek között nagyobb az individualisták aránya, többen értékelik a rokoni kapcsolatok fontosságát, kevesebben a becsületet, többen vállalják saját felelõsségüket sikertelenségeikért. Az alacsony végzettségûek között legmagasabb a közös összefogást szorgalmazók aránya.

Foglalkozás szerint a válaszok eltérõk. Így például a cégtulajdonosok fogadják el nagyobb arányban a saját felelõsség gondolatát, vállalják a kockázatot, hajlandók a jövõbeli beruházásra. Ennek éppen az ellenkezõjét vallják a mezõgazdaságban foglalkoztatottak.

A nemzetiségi eltérések a mentalitásban nem érzékelhetõk a kockázatkerülés vonatkozásában, de a többi válaszoknál igen. Például a sors determináltságát nagyobb arányban vallják a romák (85,7%) és a magyarok (70%), mint a románok (50,5%). Az individualizmust jobban értékelik a magyarok (89,1%), mint a románok (67,9%), míg a romák nagyobb része (57,1%) a másokhoz való igazodást tekinti fontosnak. A vagyon értékelése a rokoni kapcsolatokkal szemben a legmagasabb a romáknál, és legalacsonyabb a magyaroknál. A románok és a romák nagyobb hányada a közös munkát tekinti jobbnak, míg a magyarok nagyobb része negatívan értékeli a közösben való tevékenységet. A románok közül többen bíznak abban, hogy jótett helyében jót várhatnak. A romák 100%-ban a becsület mellett foglaltak állást, szemben a románok és magyarok 78, illetve 79%-ával. Míg a magyarok 51,8%-a és a románok 41,3%-a vállalja a felelõsséget saját sikertelenségéért, addig a romák 71,4%-a a külsõ tényezõket okolja a bajokért.

Korosztályok szerint a válaszok kismértékben térnek el. Néhányat jelzünk: a 40–64 év közötti korosztály kevésbé hisz a sors determináltságában, mint a fiatalabbak vagy idõsebbek, viszont nagyobb arányban értékelik a pénzt a rokoni kapcsolatokkal szemben. Elgondolkoztató, hogy a fiatalabbak nagyobb hányada az összefogás pozitívumát értékeli, míg az idõsebbek közül többen ellenzik a közös tevékenységet, bár nagy a dönteni nem tudók aránya is.

Azok a felmérések, amelyek mennyiségileg jellemzik, hogy mivel és milyen arányban elégedettek a kistérség lakói, fontos információt jelentenek a jövõbeli vidékfejlesztési intézkedések kiválasztásához.

– A helybeli orvosi ellátással a megkérdezettek 60%-a elégedett, a legnagyobb arányban a körösfõiek (70,3%), legkevésbé a magyarbikaliak (46,2%) és a gyerõmonostoriak (47,5%). Az elégedetlenek száma nagyobb a roma és a román lakosság körében, mint a magyaroknál. Nincs jelentõsebb eltérés a véleményekben korcsoportok szerint, viszont az iskolázottsági szint és a foglalkozás szerint már van véleménykülönbség, így az alacsonyabb végzettségûek, valamint a nyugdíjasok körében az elégedetlenek aránya magasabb, mint a többi csoportban.

– A megkérdezettek többsége a legtöbb településen elégedetlen a környékbeli közlekedési viszonyokkal. Legnagyobb részben a szentkirályiak elégedetlenek (76,7%), míg a gyerõmonostoriak közül csak 39%, ami meglepõ eredmény. Minden korosztályban az elégedetlenek aránya a nagyobb. Az alacsonyabb iskolázottságúak kisebb hányada elégedetlen (45%), a legnagyobb a közlekedéssel kapcsolatos elégedetlenség az általános iskolai végzettségûek között (66,5%). A cégtulajdonosok és a munkanélküliek csoportjában azonos arányban vannak elégedettek és elégedetlenek, viszont a nyugdíjasok 62%-a nem kielégítõnek ítéli a közlekedést. Nagyobb mértékben elégedetlenek a románok (60,8%) és a magyarok (56,6%), míg a romák nagy része (71,4%) megbékélt a közlekedési körülményekkel.

– A kistérség lakosainak döntõ többsége (89,1%) elégedett a településsel, amelyben lakik, és ilyen vonatkozásban nincsenek jelentõsebb eltérések az egyes csoportok között. Ez olyan alap, amire a vidékfejlesztést építeni lehet.

– A település tisztaságával és gondozottságával különösen a magyarbikaliak elégedettek (90,9%), viszont Kiskalotán ez az arány már csak 69,4%. A fiatalok, a magasabb iskolai végzettségûek, a cégtulajdonosok kisebb számban elégedettek, mint az idõs korosztály, az alacsonyabb végzettségûek vagy a nyugdíjasok. A romák 42,9%-a elégedetlen, valamint a magyarok 28,8%-a és a románok 20%-a.

– A tanintézmények (óvoda, iskola) tevékenységével a megkérdezettek döntõ többsége (85%) elégedett. Az átlag alatti arányt Székelyjón jelezték, valamint a fiatalabb korosztálynál, a magasabb képzettségûek csoportjában és különösen a cégtulajdonosok esetében, ahol azonos az elégedettek és az elégedetlenek száma. A romák 100%-a elégedettségét fejezte ki.

– A pappal a lakosság nagy része (91%) elégedett, de itt is vannak jelentõsebb eltérések: Kiskalotán viszonylag sok (21%) az elégedetlen, a fiatalabb korosztály is kritikusabb; az alacsonyabb iskolai végzettségûek között nagyobb a szórás; az elégedetlenek aránya a cégtulajdonosoknál a legnagyobb. A romák 85,7%-a nincs kibékülve a település papjával.

A polgármesterrel a megkérdezettek 13,6%-a nagyon elégedett, 66%-uk elégedett. Legtöbben a székelyjói és körösfõi polgármesterrel elégedettek, a kiskalotaival és a gyerõmonostorival viszonylag kevesebben, de az elfogadók tábora ott is meghaladja a 60%-ot. A fiatalok, az átlagos képzettségûek és a munkanélküliek véleménye a legkritikusabb. A romák 71,4%-a elégedetlen a polgármester tevékenységével, a románok között 22,2%-os az elégedetlenek aránya, míg a magyarok 14%-a jelezte elégedetlenségét.

A humán erõforrások adottságai nem nevezhetõk ugyan kedvezõknek, de nem tekinthetõk a fejlesztést akadályozó tényezõknek sem. „A helyi kisember feladata az, hogy tanuljon vagy taníttassa gyerekeit. A helyi politikusoknak az a feladatuk, hogy megértessék az emberekkel azt, hogy mi is az õ feladatuk, és elfogadtassák velük, hogy nekik érdemes ottmaradniuk.”6

3. A mezõgazdasági termelés adottságai

 Vizsgáltuk a földtulajdon és a földhasználat szerkezetét, majd megpróbáltuk csoportosítani a gazdaságokat nagyságrendi és szerkezeti ismérvek alapján, gazdaságtípusokat keresvén.

A földtulajdonra vonatkozó fontosabb szerkezeti adatok a következõk: a háztartások 94%-a rendelkezik földtulajdonnal, tehát a vizsgált gazdaságok 6%-ának nincs földje. A magánbirtok megoszlása a mezõgazdasági terület nagysága szerint a következõ: 0,5 hektárnál kevesebbje van a gazdaságok 11,6%-ának, 0,5–1,5 ha földtulajdonnal rendelkezik a családok 28,1%-a, közel 48%-nak 1,5–5 ha közötti birtoka van, a tulajdonosok 12,8%-a rendelkezik 5 hektárnál több földdel. A földtulajdon elaprózottsága fokozottan érvényesül ebben a kistérségben, ahol nemcsak kicsi a birtoknagyság, de az is több parcellában szétszórva található. Így például a földdel rendelkezõ 284 gazdaság közül 61 gazdaság esetében az átlagos birtoknagyság 0,89 hektár, átlagosan négy parcellára felosztva, 57 gazdaságban átlagosan 2,48 hektár az összmezõgazdasági terület, de ez 9 parcellában található. 19 gazdaságban, ahol a birtok területe 9,3–9,8 hektár, a parcellák száma 14–21 között váltakozik. Ez a néhány adat is jelzi a föld koncentrációjának és tömbösítésének szükségszerûségét.

A földhasználat módja szerint csoportosítva a gazdaságokat legjellemzõbb – 132 gazdaságban – a fél hektár szántó, fél hektár kaszáló, néhány ár legelõ és 3 ár kert. 53 gazdaságban már átlagosan 1,5–2 hektár szántó, 1 ha kaszáló és kb. 10 ár kert jelenti a birtokot, míg 14 gazdaság szintjén átlagosan 3,2 ha szántó, 2 ha kaszáló, 13 ár kert és 9 ár legelõ jut egy gazdaságra.

Vizsgáltuk a szántóföldi növénytermesztés struktúrája alapján kialakított típusgazdaságokat: 83 gazdaságban a 10 ár kukorica, 10 ár búza, 10 ár árpa és 10 ár burgonya a jellemzõ, 41 gazdaság átlagában 20 áron burgonyát termesztenek, 32 gazdaságban a jellemzõ termékstruktúra: 60 ár búza, 20 ár árpa és 30 ár burgonya. A növénytermesztés szerkezete jelzi az önellátásra való berendezkedést és azt, hogy extenzív, kis hozzáadottértékû termékeket termesztenek, amelyek sem a munkaerõ teljesebb foglalkoztatását, sem a magasabb jövedelmet nem biztosíthatják.

A gazdaságok állatállománya is alacsony: 29 család nem tart semmiféle haszonállatot, 37,1%-ának nincs szarvasmarhája, és csak a gazdaságok 48,3%-ában van 1–3 tehén. Kimutatható a pozitív kapcsolat az állatlétszám és a földbirtok nagysága között.

A gazdaságok technikai felszereltsége nagyon gyenge, mindössze 3%-ukban van önhajtású gépi felszerelés, 3%-ukban gépi vontatású, és 37% rendelkezik valamilyenfajta állatvontatású felszereléssel.

Próbáltunk képet nyerni a jövedelmi helyzetrõl és a mezõgazdasági kiadások szintjérõl is. A családok 73,2%-ában 400 ezer lej alatti, 92,4%-ában 700 ezer lej alatti a havi 1 fõre jutó jövedelem; ebbe nincs beleszámítva a gazdaságban megtermelt és a család által elfogyasztott termékek értéke. A térségben a szegények (havi 200 ezer lej/fõ jövedelem alatti szint) aránya a legnagyobb Székelyjó községben (62,5%), továbbá a sokgyermekes családok közt, a mezõgazdaságban foglalkoztatottak csoportjában (51,8%), valamint a munkanélkülieknél (50%), de a cégtulajdonosok fele is ezt az alacsony jövedelemszintet vallja be. A fiatalok csoportjában 53% 200 ezer lej/fõ havi átlag alatti jövedelmet ér el. Az iskolázatlanok 60%-a és a romák 85,7%-a is ebbe az alacsony jövedelmi csoportba tartozik, míg a román és magyar családoknál az alacsony jövedelmûek aránya egyaránt 35%-os. Ezek a megkérdezettek bevallásából származó adatok csak fenntartással fogadhatók el.

4. Piacgazdasági irányultság

A következõkben egy fontos téma köré csoportosítjuk az elemzést, a kistérség piacgazdasági irányultságát jellemezzük a kérdõív kérdései alapján.

A feldolgozott kérdõívekbõl kitûnik, hogy a piacgazdaságba való bekapcsolódás a térségben alacsony fokú. A gazdaságok döntõ többsége önellátásra rendezkedett be. A kevés többletterméket fõleg magánúton és nem az állami csatornák útján értékesítik. Ennek fõ oka, hogy elégedetlenek az állami felvásárlók által felajánlott árakkal, és joggal, mert a szabadpiaci árak magasabbak.

A földpiac mûködése beindult, a gazdaságok 11%-a vásárolt földet, de ezek kis területek, tehát földtulajdon- és birtokkoncentrációról még nem lehet beszélni. A földvásárlók 14,7%-a román (mivel Székelyjón a legmagasabb a földvásárlók aránya) és 5,5%-uk magyar; 16,7% a fiatal korosztályba tartozik.

Jelentõs az állatvásárlások mértéke: az 1990 utáni idõszakban a gazdaságok 43%-ában vásároltak állatot. Itt is nagyobb az iskolázottabbak aránya, de korosztály szerint nincs különbség, viszont nemzetiségi csoportok szerint igen: nagyobb a magyarok aránya, mivel Kalotaszentkirályon a legmagasabb az állatvásárlók száma (72%, szemben a többi község 30–40%-os arányával). Gépi felszerelést a gazdaságok 5%-ában vásároltak, nagyobb arányban a fiatalok és az iskolázottabbak.

A kistérségben a családok több mint egyharmadának vannak bankba letett megtakarításai. Ezek nagyobb arányúak a gyerõmonostori gazdaságokban (37,3%), a magasabb iskolázottságú csoportokban (40%), az idõsebb korosztálynál (37%), de a fiataloknál is közel azonosak (35,2%). A nem mezõgazdaságban dolgozóknál ez az arány 40,6%, és mind a románoknál, mind a magyaroknál 33–34%-os szinten van.

Arra a kérdésre, hogy „szándékában áll-e a következõ két évben magáncéget létrehozni”, csak a megkérdezettek 7%-a válaszolt igennel. A fiataloknál ez az arány 16,7%, a magasabb iskolázottságú csoportban 14%. A legnagyobb arányban (21,4%) a munkanélküliek és a már jelenleg is cégtulajdonosok (16,7%), valamint a nem mezõgazdaságban foglalkoztatottak (14,1%) gondolnak vállalkozás beindítására. Az átlagnál magasabb arányban vállalkoznának Kiskalotán (11,5%) és Székelyjón (10%). A Körösfõre vonatkozó 2,1% nem a vállalkozásellenességet jelzi, hanem azt, hogy itt már a családok nagy része vállalkozó, a piac elvileg telített. A vizsgált mintában 11,6%-ban vannak olyanok, akik a következõ két évben másokkal társulva hoznának létre magáncéget. Ezt fontolgatja a munkanélküliek 35,7%-a és a fiatalok 22,2%-a. Azoknak, akikre a kistérségi fejlesztési stratégia kidolgozása vár, érdemes alaposan tanulmányozniuk, mennyire reálisak a vállalkozói igények. Nagyobb arányban (25,2%) vannak azok, akik valamely magáncégnél szeretnének elhelyezkedni. Különösen sokan jelentkeznének alkalmazottként Székelyjón (37,5%); Kalotaszentkirály, Kiskalota és Magyarbikal esetében is 30% fölötti ez az arány, míg Körösfõn 10,4% és Gyerõmonostoron 6,8%. Érdekes, hogy nagyobb számban lennének alkalmazottak a jobban képzettek (38%), a fiatalok (50%) és a romák (85,7%). A foglalkoztatási mobilitás viszonylag alacsony fokát jelzi, hogy a térségben mindössze 20,5% változtatna foglalkozást a következõ két évben; ez az arány 47,5% Székelyjón és 23,1% Kiskalotán. Nagy az arány (71,4%) a munkanélküliek körében, a magasabb iskolázottsági szinten lévõknél (30%), a fiatalok csoportjában (33,3%) és a romák között (28,6%).

5.  A kistérség adottságai

A helyzetfelmérés lehetõvé tette a kistérség erõsségeinek és gyengeségeinek a feltárását7.

 

Az értékelés fõbb eredményeit SWOT-analízis formájában adjuk meg.

 

Erõsségek

Gyengeségek

§    A természeti adottságok a szarvasmarha- és juhtenyésztésnek kedveznek.

§    Az állattenyésztés extenzív, nincs túlzott területi koncentráció.

§    Egyes községekben (Székelyjó, Kiskalota) magas a fiatalok aránya, akik megfelelõ felkészítés mellett jelentõs munkaerõpotenciált jelentenek.

§    A privatizáció a mezõgazdaságban a legelõrehaladottabb, és jogilag befejezettnek tekinthetõ.

§    A földrajzi helyzet kedvezõ: áthalad az E60-as nemzetközi út, és a bánffyhunyadi vasútállomáson a nemzetközi vonatok is megállnak.

§    Népmûvészeti cikkek készítése és forgalmazása.

§    Kiváló iparosi és kereskedõi szellem.

§    Faluturizmus fejlesztésének jók az adottságai:

 – elfogadható közúti és lakhatósági infrastruktúra,

 – élõ néphagyományok (népviselet, táncok-dalok, fafaragás, kézimunka-készítés),

 – mûemléktemplomok és -épületek,

 – hagyományos erdélyi vendégszeretet (étel- és italkülönlegességek, törõdés a vendéggel),

 – hagyományos falusi gazdálkodás, ökológiai termékek elõállítása, a ház körüli tevékenységekbe való bekapcsolódás lehetõsége,

 – közeli vonzó földrajzi környezet, hegyi túra-, fürdési, halászati és vadászati lehetõség,

 – jó a tejtermék- és húsellátottság.

§    Magas az erdõterületek aránya, az erdõkitermelés kiegészítõ jövedelmet biztosít.

§    Viszonylag jó a vidéki általános iskolai oktatás (pl. Kalotaszentkirály).

§    A helyi közigazgatások képviselõi aktív partnerei a regionális fejlesztési ügynökségeknek a vidékfejlesztés terén.

§    A magyar nyelv ismerete.

§    A természeti adottságok nem kedveznek a növénytermesztésnek, a diverzifikáció alacsony fokú, fõleg takarmány- és burgonyatermesztés folyik.

§    A birtokstruktúra elaprózott és területileg szétszórt, a volt állami gazdaságok átalakulása befejezetlen.

§    A gazdaságok nagy része önellátásra rendezkedett be, a piacimechanizmusok hatása nem érvényesül.

§    Nagyfokú a tõkehiány, nincs sajátos vidéki tõkepiac.

§    Gyenge a gazdaságok technikai felszereltsége, az input felhasználás alacsonyabb a tehnológiailag, gazdaságilag indokoltnál.

§    A mezõgazdasági területek több mint egyötöde leromlott állapotban van.

§    A mezõgazdasági termékek helyi feldolgozása nincs biztosítva.

§    Az alacsony mezõgazdasági jövedelmek, a kiegészítõ jövedelemforrások szûkössége elvándorlásra készteti a fiatalokat.

§    A földtulajdon döntõ mértékben az idõseké.

§    Megyei és községi utak állapota nem megfelelõ.

§    A távolabbi falvakban a lakások felszereltsége nem teljesíti a faluturizmusban való részvétel feltételeit.

§    A távközlési infrastruktúra nem kielégítõ.

§    A faluturizmus szolgáltatásai szegényesek, fõleg szállást és esetleg kosztot biztosítanak.

§    A turizmussal mint szolgáltatással kapcsolatos szaktudás nem kielégítõ.

§    Nagyfokú a falvakban az elöregedés.

§    Viszonylag alacsony az iskolázottsági szint, a szaktudást nem értékelik eléggé.

§    A vállalkozói mentalitás gyenge, a kockázatvállalást kerülik.

§    Gyenge a zöldség- és a gyümölcsellátottság.

§    A közszállítás nem kielégítõ (ritkán közlekedõ jármûvek) és a lakosság jövedelméhez viszonyítva drága.

§    A fiatalok nehezen találnak helybeli vagy közeli munkahelyet a mezõgazdasági foglalkoztatáson kívül.

§    A mezõgazdaságban alacsony a munkatermelékenység és így a jövedelmezõség is.

§    A társulási készség gyenge.

§    Kismértékû a lakossági összefogás a helyi közösségi problémák megoldására.

§    A közmûvesítés alacsony fokú, különösen a szennyvízkezelés terén.

 

Lehetõségek

Veszélyek

§   Közösségfejlesztõ programokba való bekapcsolódás.

§   Infrastrukturális fejlesztések megpályázása.

§   A mezõgazdasági termelõk összefogása, társulások létrehozása a parcellák tömbösített megdolgozására és fõleg a közös kereskedelmi tevékenységekre (beszerzés, értékesítés).

§   Mezõgazdasági termékfeldolgozók létesítésének megpályázása.

§   Hatékonyabb összefogás az önkormányzatok, a civil szervezetek és a vállalkozói szféra között.

§   Kiemelten foglalkozni a fiatalok és a nõk hatékonyabb bevonásával a vidék gazdasági, társadalmi életébe.

§   Idegen nyelvek tanulásának ösztönzése.

 

§   A területi erózió felgyorsulása, kiterjedése.

§   Az erdõterületek illegális kitermelése gátolja a fenntartható fejlesztést, növeli a feketegazdaság arányát.

§   A mezõgazdasági foglalkoztatottság magas aránya, az alacsony munkatermelékenység tartósítja a szegénységet és szociális instabilitást eredményezhet.

§   Hiányzik a helyi pénzügyi alap a SAPARD-programba való bekapcsolódáshoz.

§   Az idõs földtulajdonosok nem tudnak alkalmazkodni a piacgazdasági elvárásokhoz, képzettségük nem megfelelõ, a szaktanácsadási rendszer nem mûködik.

§   A nagyobb állattartó vállalkozások nem tartják be a környezetvédelmi elõírásokat.

§   Késik az európai uniós termelési normák és a minõségi standardok bevezetése.

§   Nincsenek felkészített szakemberek a vidékfejlesztési programok kidolgozására, és fõleg olyanok, akik a többéves program alkalmazásában folytonosan részt vennének.

§   A nemzeti és nemzetközi faluturizmus-hálózatokba való aktív bekapcsolódás egyoldalú, a magyarországi átutazó turistákra alapozott.

§   A faluturizmus költségei meghaladják a hazai turisták fizetõképességét.

Az általános jellemzõk mellett jelentõs eltérések vannak községenként. Kalotaszentkirály és Körösfõ a legdinamikusabban fejlõdõ községek a térségben, ami egyrészt a helyi civil szervezõdések nagyobb aktivításával és az önkormányzatok jobb nemzetközi kapcsolatainak kiépítésével és ápolásával magyarázható, de lényeges tényezõk a nemzetközi útvonalhoz való közelség, valamint a kézimunka és fafaragás hagyományainak kereskedelmi értékesítése terén elért eredmények. Nehezebb helyzetben vannak a fõúttól távolabb esõ községek, ahol a fent említett elõnyök nem érvényesülnek.

Mi a teendõ?

Általános következtetésként is megfogalmazható, hogy a vizsgált kistérségben a mezõgazdaság nem képezheti a vidék felemelkedésének motorját, még akkor sem, ha Románia jelentõsebb agrártámogatásokat tudna biztosítani. A sok kis és elaprózott földbirtok, a kistérségre jellemzõ extenzív termelési szerkezet nem biztosíthat megélhetést a családoknak. Vannak ugyan kihasználatlan lehetõségek a mezõgazdaság további fejlesztése terén is, de alapvetõen fontos a szemléletváltás: az ágazati megközelítés helyett a vidékkel kistérségi szinten foglalkozni.

A vidékfejlesztés erõforrás-bevonást feltételez, elsõsorban anyagi és szellemi tõkét. Ugyanakkor viszont fontos azoknak az intézményeknek és mechanizmusoknak a fejlesztése, amelyek a helyi fejlesztési projektek kidolgozásában segíthetnek, mert ez a tõkebevonás járható útja. A SAPARD jórészt mezõgazdasági strukturális intézkedésnek tekinthetõ, amely a piacra termelõ mezõgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások felkészítését célozza az egységes Uniós piacra való belépésre, ez viszont csak kis részben jelent vidékfejlesztést, különösen a vizsgált kistérségben. ahol az önellátó kisparaszti gazdálkodás a jellemzõ. Itt elsõsorban a több lábon való állást kell elõsegíteni, így a faluturizmust és agroturizmust, a jó minõségû helyi termékek marketingjét, a helyi szolgáltatások fejlesztését, a kézmûipart, a kisvállalkozásokat. Ehhez viszont elsõsorban a helyi közösségek fejlesztése szükséges, nem csupán szakmai képzéssel, hanem az intézmények felkészítésével, valamint a „dolgozva tanulás” útján. Csakis ezen az úton haladva lehetnek eredményesek a vidékfejlesztési programok, így készülhet fel ez a kistérség is az európai uniós csatlakozásra.

Mellékletek

1. táblázat. A vizsgált községek népességének alakulása 1784–1992 között

A népszámlálás éve

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

1784

3733

2263

2476

1218

422

673

10 785

1850

3839

1632

2124

1390

470

1349

10 804

1857

4581

2664

2489

2013

591

1820

14 158

1869

5315

3186

2892

2202

750

2106

16 451

1880

4638

3038

2479

1939

650

2339

15 083

1890

5141

3086

2792

2177

750

2591

16 537

1900

5547

3160

4139

2298

831

3029

19 004

1910

6202

3563

3377

2527

907

3404

19 980

1930

4893

3875

4147

2651

937

3235

19 738

1941

4762

3788

4647

2579

925

3128

19 829

1948

4257

3688

4284

2685

1006

2998

18 918

1956

4126

3557

4154

2682

1005

3141

18 665

1966

3383

3092

4139

2520

864

2862

16 860

1977

2972

2754

3791

2443

782

2395

15 137

1992

2227

2053

2906

1780

501

2017

11 484

* 1900-ig Bélis község adatai Kiskalotánál találhatók (1910-ben Bélis 1739 személlyel és 354 házzal szerepel).

 

2. táblázat. Házak (gazdaságok) száma a vizsgált községekben 1784–1992 között

A népszám-lálás éve

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

1850h

717

402

413

259

84

251

2126

1857h

747

434

433

276

87

261

2188

1880h

978

456

525

360

147

408

2874

1900h

1207

674

821

402

141

535

3780

1910h

1331

732

731

482

202

644

4122

1930g

1220

938

970

643

240

665

4676

1992g

960

854

1028

710

225

625

4402

h = házak g = gazdaságok

3. táblázat. Házankénti (gazdaságonkénti) átlagos személyszám
a vizsgált községekben 1784–1992 között

A népszám-lálás éve

Község/falu

Összesen

Gyerõ-
monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

1850h

5,4

4,1

5,1

5,4

5,6

5,4

5,1

1857h

6,1

6,1

5,7

7,3

6,8

7,0

6,5

1880h

4,7

6,7

4,7

5,4

4,4

5,7

5,2

1900h

4,6

4,7

5,0

5,7

5,9

5,7

5,0

1910h

4,7

4,9

4,6

5,2

4,5

5,3

4,8

1930g

4,0

4,1

4,3

4,1

3,9

4,9

4,2

1992g

2,3

2,4

2,8

2,5

2,2

3,2

2,6

h = házanként g = gazdaságonként

4. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti megoszlása 1857-ben

Korcsoportok

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

Személy

%

0–5

967

512

446

290

90

370

2675

18,9

6–13

706

461

416

418

133

382

2516

17,8

14–23

862

551

505

420

113

289

2740

19,4

24–39

992

587

505

462

141

402

3089

21,8

40–59

741

405

429

281

81

231

2168

15,3

60+ 

313

148

188

142

33

146

970

6,9

 

5. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti eloszlása 1910-ben

Korcsoportok

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

Személy

%

0–5

989

566

590

378

146

682

3351

16,8

6–11

806

472

421

271

123

461

2554

12,8

12–14

359

179

231

156

57

206

1188

5,9

15–19

610

327

321

246

77

320

1901

9,5

20–39

1608

948

866

670

229

867

5188

26,0

40–59

1266

737

675

532

168

558

3936

19,7

60 +

564

334

273

274

107

310

1862

9,3

6. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti eloszlása 1992-ben

Korcsoportok

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

0–4

94

78

134

71

18

159

  554

4,8

5–9

106

70

165

65

11

143

  560

4,9

10–14

103

134

215

104

9

150

  715

6,2

15–19

102

152

229

124

30

141

  778

6,8

20–24

111

133

215

123

50

145

  777

6,8

25–39

276

262

422

281

58

337

1636

14,2

40–59

647

557

817

532

150

537

3240

28,2

 60 +

788

667

709

480

175

405

3224

28,1

7. táblázat. A magyar nemzetiségûek/anyanyelvûek száma. 1850–1992

A nép-számlálás éve

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

1850n

465

  992

403

  711

470

3041

28,1

1900a

682

1927

797

1514

822

17

5759

30,3

1910a

650

2301

740

1629

877

22

6219

31,1

1930a

546

2235

781

1751

928

2

6243

31,6

1930n

555

2206

779

1744

927

2

6213

31,5

1941n

492

2374

629

1693

919

1

6108

30,8

1992n

222

1498

336

1385

499

1

3941

34,3

a = anyanyelv  n = nemzetiség

 

8. táblázat. A román nemzetiségûek/anyanyelvûek száma. 1850–1992

A nép-számlálás éve

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

1850n

3331

   325

1712

670

1348

7 686

71,1

1900a

4832

1229

3230

783

5

3008

13 087

68,9

1910a

5475

1256

2611

892

30

3381

13 645

68,3

1930a

4324

1619

3274

886

9

3224

13 336

67,6

1930n

4275

1607

3274

884

10

3209

13 259

67,2

1941n

4234

1398

3943

881

5

3127

13 588

68,5

1992n

1949

555

2446

395

2

1883

7 230

63,0

a = anyanyelv  n = nemzetiség

9. táblázat. Az egyéb nemzetiségûek/anyanyelvûek száma. 1850–1992

A nép-számlálás éve

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

1850n

43

15

9

9

1

77

0,7

1900a

33

4

112

1

4

4

158

0,8

1910a

77

6

26

6

1

116

0,6

1930a

23

21

92

14

9

159

0,8

1930n

63

62

94

23

24

266

1,3

1941n

36

17

75

5

1

1

135

0,7

1992n

56

124

133

313

2,7

a = anyanyelv  n = nemzetiség

10. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1857-ben

Felekezet

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

Ortodox

3322

156

1991

603

560

6632

46,8

Görög kat.

725

874

1

130

1249

2979

21,0

Római kat.

10

21

4

4

4

43

0,3

Református

505

1608

487

1276

586

4462

31,5

Izraelita

19

5

6

11

41

0,3

Egyéb

1

1

0,0

 

11. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1910-ben

Felekezet

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

Ortodox

4661

180

2595

641

3

1268

9348

46,8

Görög kat.

851

1238

31

246

26

2113

4505

22,5

Római kat.

22

53

37

22

17

151

0,8

Református

602

2020

674

1584

847

9

5736

28,7

Izraelita

56

53

33

34

8

14

198

1,0

Egyéb

10

19

7

6

42

0,2

12. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1930-ban

Felekezet

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

Ortodox

3439

272

3237

732

1528

9208

46,7

Görög kat.

842

1326

29

146

9

1701

4053

20,5

Római kat.

2

35

21

14

8

2

82

0,4

Református

563

2147

735

1725

892

1

6063

30,7

Izraelita

16

47

71

20

2

156

0,8

Egyéb

31

48

54

14

28

1

176

0,9

13. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1992-ben

Felekezet

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

személy

%

Ortodox

1798

470

2481

385

2

1973

7109

61,9

Görög kat.

7

77

5

1

1

8

99

0,9

Római kat.

2

6

8

6

4

1

27

0,2

Református

218

1443

329

1370

488

3848

33,5

Izraelita

Egyéb

202

57

83

18

6

35

401

3,5

 

14. táblázat. A vizsgált községek földterülete felhasználási mód szerint 1895-ben

Földterület katasztrális holdban

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

terület

%

Összesen

19 885

11 099

35 737

7090

1778

30 742

110 191

100,1

Szántó

4 889

5 148

3 136

2795

824

1 793

18 585

16,9

Kaszáló

7 368

1 419

4 095

836

252

3 883

17 853

16,2

Legelõ

3 278

1 923

4792

2105

428

3 845

20  231

18,4

Erdõ

3 235

1 919

22759

1106

30

20 377

49 426

44,9

Egyéb

1 115

690

955

248

244

844

4 096

3,7

1 katasztrális hold = 0,57 ha

15. táblázat. A vizsgált községekben az állatok száma 1895-ben

Állatok

Község/falu

Összesen

Gyerõ-monostor

Kalota-szentkirály

Kiskalota

Körösfõ

Magyar-bikal

Székelyjó

Tehén

2158

1434

949

1020

405

1283

7249

249

189

119

75

23

86

741

Sertés

858

1027

402

637

371

435

3730

Juh

4007

2297

1339

1314

269

2664

11690

 

A legtöbb táblás anyag forrása:

 

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1850. Transilvania. Bucureºti 1996. 414.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Iulian Pah: Recensãmântul din 1857. Transilvania. Bucureºti 1996. 280.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Iulian Pah–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1857. Transilvania. Ediþia a II-a revãzutã ºi adãugitã. Bucureºti 1997. 580.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Cornelia Mureºan: Recensãmântul din 1880. Transilvania. Bucureºti 1997. 457.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1900. Transilvania. Bucureºti 1999. 712.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensãmântul din 1910. Transilvania. Bucureºti 1999. 714.

 

[1] SAPARD – Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development.

[2] Organisation for Economic Co-operation and Development – Nemzetközi Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet.

[3] Lowe, P. J. Murdoch: Rural Sustainable Development. Report for the Rural Development Commission. London RDC.

[4] A felmérést a Nyílt Társadalomért Alapítvány anyagi támogatásával végeztük. A kérdõívet a Vidékfejlesztés Zöld könyvének összeállítói dolgozták ki.

[5] Vincze Mária: Régió és vidékfejlesztés. Elmélet és gyakorlat. Presa Universitarã Clujeanã 2000. 176–182.

6 Kovács Teréz: Integrált vidékfejlesztés. V. Falukonferencia. MTA Regionális kutatások központja, Pécs 2000. 31

7 Vincze Mária: i.m. 183–186.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék