Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2001/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 63. kötet, 2001. 1-2.füzet
Újabb könyv Széchenyirõl és kortársairól

Orosz István: Széchenyi és kortársai. Debrecen 2000, 197 lap

 Kevés olyan eredményes történeti iskola született a 20. századi Magyarországon, mint a Szabó Istváné. Debreceni tanítványai élnek és alkotnak ma is az agrár- és társadalomtörténet területén, múltunkat kutatva és oktatva a középkortól a legújabb korig. Sõt ma már a tanítványok tanítványai is eredményesen felsorakoznak a szakmában az ország egész területén.

Szabó István tanítványainak élvonalába tartozik Orosz István. Mestere a mélyrétegeket kutatta, az annyira elhanyagolt mezõgazdaság s annak szorgalmas mûvelõje, a parasztság felé terelte a történeti kutatás figyelmét. Szabó István nagy ívû eszmeisége mellett Orosz István bizonyára szülõföldje indíttatásának köszönhetõen választott mûvelési pászmát a história tágas mezején. Szülõföldje a jól ismert felsõ-magyarországi Hegyalja és szülõfaluja a középkortól oklevelesen emlegetett Mád mezõvárosa. Azok történeti levegõje és szülõfaluja terjedelmes határa, a földeken munkálkodó emberek közelsége arra serkentette fiát, hogy tollat ragadva történeti múltjukat válassza kutatásai tárgyául.

Statisztikai és helyismereti kutatásaink nagyérdemû úttõrõje, Fényes Elek másfél századdal ezelõtt azt írta: „Mád magyar város Zemplén v.megyében, a Hegyalján, hegyek közt”, s hogy közel 8000 holdas határából 1145 hold szõlõhegy. Hozzátette még: „A hegyaljai szüret alkalmával tartatni szokott tánczvigalma országszerte híres.” Valóban meghatározó, hogy Mád helysége Hegyalja egyik leghíresebb bortermõ vidéke. Nos, ez a földrajzi-agrár háttér és a Wolkensteinok és Semseyek függõségében élt paraszti-szõlõmûves népesség a maga sokszínûségében és sajátosságában egy életre szóló útravalóval látta el Orosz Istvánt. Aki magára vállalta nevezetes, dimbes-dombos szülõhazája és népe változatos, örömökben és küzdelmekben bõvelkedõ történetének bemutatását. Félreértés ne essék: Orosz István elsõsorban nem helytörténetet ír, hanem országosat, csakhogy abban benne lüktet a paraszti múlt, szülõföld, az életéért és jövõjéért harcoló földmûvelõ ember. Mikor pedig a helyiekhez nyúl hozzá, a provincia emberének a sorsa mindig az egész nemzetéhez kapcsolódik. Erre tanította mestere, erre késztette négy évtizedes oktatói múltja, az egyetemes és nemzeti történelem kérdéseinek kitartó kutatása és bemutatása. Az elkötelezettségnek megvolt a hozadéka: számos megjelent munka, tanulmány, az egyetemi katedra és akadémiai doktori cím, az agrártörténeti bizottsági s az Agrártörténeti Szemle szerkesztõbizottsági tagsága, elismert kutatói státus a történészek céhében.

Az elõttünk fekvõ tanulmánykötet Orosz professzor négy évtizedes munkásságának mintegy summája. A Széchenyi és körtársai a szerzõ eddigi beható munkálkodásának csapásán halad: a magyar parasztság sorsfordulójának idõszakát vizsgálja. Azt a reformkort, amelynek nemzedéke magára vállalta, hogy a magyar parasztságot a hûbériség állapotából a polgári társadalomba vezesse át. Az örökváltságot, a jobbágyfelszabadítást, melyeken át népünk zöme az elnyomott és jogtalan helyzetbõl a szabad állampolgár státusába lépett. A korszak két vezetõ politikai személyisége, Széchenyi és Kossuth közül Orosz a reformkor megindítójára, Széchenyire helyezi a hangsúlyt, mert ifjúkorában erre kapott indíttatást. Kapcsolatos tanulmányain azonban minduntalan átcsengenek Kossuth elõremutató szavai, megállapításai, elõdjén túlmutató jelzései. Szabó István magvetése jó talajra talált, hiszen a pályája delére érkezett tanítványa megfelelõ judiciummal a reformkor két nagy vezetõ egyéniségérõl szólva, a köztük lévõ ellentéteken túl mindig rámutat a közös eredõre és azonos célra. Nemcsak azt érzékelteti, ami elválasztotta, hanem azt is, ami egyesítette õket. Állásfoglalásának tanúsága a kötet elsõ részének minden tanulmánya. Akár Széchenyi viszonyulását vizsgálja a jobbágykérdéshez, a jobbágyrendszer megszüntetéséhez és az örökváltsághoz, vagy ha a közteherviselés általa elképzelt útjának-módjának egyik változatát, a telekdíjtervet elemzi.

Orosz István tanulmánykötete elsõ felének zárótanulmánya: Széchenyi István és a reformkori mezõgazdaság átalakulása már átmenet a következõ rész felé, amely a „legnagyobb magyar” kortársairól szól. Miután elõzõleg bemutatta, hogy miként akarta Széchenyi kivezetni országát és osztályát a válságból a mezõgazdaság korszerû átalakításával, azokat az agrárszakembereket mutatja be, akik elõször a fejlettebb nyugati országokban s nyomukban nálunk úttörõknek bizonyultak. A tanulmányok sorrendjében fordított ugyan a két személyiség bemutatása, de az olvasó elõtt világos, hogy Kisszántói Pethe Ferenc sokat tanult a német Albrecht Thaertõl. Thaert nemhiába tekintjük a racionális mezõgazdálkodás úttörõjének. Medicinae doctor volt ugyan, de képzettségének természettudományos alapjai és késõbbi tanulmányai olyan ismeretek birtokába juttatták, amelyekkel bizton indulhatott el az agrárium szektorának megújítása útján, hogy aztán nevét és kísérleti intézeteit visszhangozza az egész modernizálódó Európa. Maga pedig nemcsak agrárszakemberként vált ismertté, hanem gazdaságpolitikusként is. Hiszen köztudomású, hogy indíttatása milyen szerepet játszott a poroszországi gazdasági-politikai átalakulásban, Stein és Hardenberg reformjaiban, melyek végül is Európának ezeken a területein szabad tulajdonossá változtatták a parasztságot.

Korában jó csengésû neve volt Pethe Ferencnek, aki újságírói munkássága során magyar mezõgazdasági szaklapot is alapított, és szívén viselte az ágazat fejlesztését-modernizálását. Nemcsak az elsõ magyar agrárfõiskola, a keszthelyi Georgikon tanára volt, hanem Pallérozott mezei gazdaságával, cikkeivel, egész tevékenységével maga is a racionalizált mezõgazdaság hívévé nõtte ki magát.

Az Orosz István könyvében tárgyalt Széchenyi-kortársak közül méltán nagy teret kap Kossuth Lajos. Nemcsak az úrbéres föld tulajdonjogi helyzete kerül Kossuth nézeteinek reflektorfényébe, hanem társadalmi érdekegyesítési elképzelése is. Az utóbbi a reformkor politikusainak egyik központi kérdése volt, hiszen az érdekek összhangba hozatala elengedhetetlen feltétele volt a további fejlõdésnek és a függetlenség elnyerésének. Ismeretes, hogy a fiatalon elhalt erdélyi reformer, Kemény Dénes maga is külön – napjainkig kéziratban maradt – munkát írt az Érdekegységrõl. Orosz Istvánnak több itt közölt tanulmánya jó alkalmat szolgáltat, hogy szerzõ a jogviszonyban, a törvények paragrafusaiban való jártasságát-eligazodását megcsillogtassa. Igazából azonban akkor nyílik erre alkalma, mikor az „úrbéres föld tulajdonjogi helyzetét” vizsgálja Kossuth nézeteiben, és mikor az „úrbériség eszméje és gyakorlata” kerül terítékre.

Hogy a parasztkérdés vizsgálata teljesebb legyen, a szerzõ Táncsicsnak a jobbágykérdésben elfoglalt állásfoglalásait is bonckés alá bocsátja. A francia forradalom eszméin felnövekedett Táncsics sajátos demokratikus színezetet jelentett a magyar polgári átalakulás palettáján, ugyanakkor radikalizmusa sokban elszakította a realitástól. A szegény nép, a jobbágyság és születõ munkásság ügyének következetes felvállalásával – a rászórt minden gúny ellenére – sok elõremutató vonás is fellelhetõ a „vörös republikánus” tevékenységében és munkáiban.

Befejezésül még csak annyit, hogy Orosz István a magyar reformkor sajátosságait minduntalan az egyetemes fejlõdésbe ágyazza. A magyar mellett a nemzetközi irodalom ismerete biztosíték számunkra, hogy történelmi kérdéseinknek integrálása nála is helyes úton halad.

Csetri Elek

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék