Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2001/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 63. kötet, 2001. 3-4.füzet

Bányai Réka

Baranyai Decsi mûvei a Teleki Tékában

 

Intézményünk, a Teleki Téka nemcsak Marosvásárhely, de egész Erdély könyves múltjának egyik fõ lelõhelye. Rálelhetünk itt Baranyai Decsi János és Laskai Csókás Péter nyomaira is, akiknek mûveibõl ezúttal egy kis emlékkiállítást rendeztünk az évfordulós megemlékezés alkalmából. Két tárlónyi anyagunkat az idõszakos kiállításoknak otthont adó teremben helyeztük el, ahol ez év õszéig még megtekinthetõ nagyobb, a régi magyar könyv és nyomdászat történetét bemutató áttekintésünk is. Így a helybéli tudós humanisták mûveit nem elszigetelten, hanem a magyar könyv több évszázados történetébe ágyazva láthatjuk. Ez a történet könyveink és íróink vándorlásáról szól; tudósokról, diákokról, lelkipásztorokról, nyomdászokról és hányatott sorsú könyvekrõl, melyeket e nyughatatlan vérû emberek olvastak és fordítottak, írtak és kiadtak, cipeltek országokon át, és megõriztek az idõben.

A kor, amelyben skólánk elsõ név szerint ismert igazgató-tanítói éltek, a magyar könyvnyomtatás és anyanyelvû irodalom elsõ hõskora. Bibliafordítások, kegyes elmélkedések, kegyetlen hitviták, tudományos és szépirodalmi munkák, népies ponyvakiadványok egyaránt megjelennek. Erdélyben  a legtermékenyebb magyar könyvkiadóként – mondhatnánk gõzerõvel – mûködik a Heltai-nyomda, mely Baranyai Decsi Syntagmáját is kiadja 1593-ban. Párhuzamosan tovább virágzik azonban tájainkon a latin nyelvû írásbeliség is, és a neves protestáns tudósok, teológusok, akik nemcsak a hazai közönségre gondolnak, hanem egész Európára tekintenek, szakmunkáikat a nagy nyugati könyvkiadóknál jelentetik meg.

A mikházi ferences könyvtár gyûjteményébõl maradt ránk az a Báthory Istvánhoz írt, latin nyelvû dicsõítõ költeményeket tartalmazó kötet, melynek egyik szerzõje Laskai Csókás Péter. A könyv 1583-ban Velencében jelent meg, címlapján a magasztalt fejedelem arcképe látható. Szerzõnk a következõ években Genfben, majd Wittenbergben publikál. Schreck Farkas kolozsvári jezsuita szerzetes vitairata ellen írja terjedelmes értekezésgyûjteményét Az isten tiszta és világos igéjére vonatkozó vetekedések…vizsgálata és cáfolata (Theorematum De Puro …Dei Verbo. Genf, 1584) címmel. Két példányát is õrizzük, a református kollégium rongált darabja mellett egy, a Teleki-gyûjtemény által igen jó állapotban megõrzõdött kötetet is. Ennek függelékében Laskai Csókás egy másik vitairatát találjuk a jezsuita szekta eredetérõl, amelynek címe: Pigmentum Originis Sectae Iesuiticae. Seelfisch Sámuel wittenbergi polgármesternek, a magyar tanulók pártfogójának ajánlja  Az emberrõl, a természetnek errõl a nagy csodájáról írt filozófiai traktátusát (De homine, magno illo in rerum natura miraculo et partibus eius essentialibus. Wittenberg, 1585). Ennek elsõ része az embernek a világegyetemben elfoglalt helyével és a lélek természetével foglalkozik, második részében a test szerkezetérõl és szépségének okairól elmélkedik. A kutatás számára fontos forrás, mivel név szerint elõszámlálja mindazokat a magyarokat, akik 1522 és 1585 között a wittenbergi egyetemen tanultak.

Valószínûleg wittenbergi tartózkodása idején kapcsolódott be Laskai Csókás a Calepinus-szótár szerkesztési munkálataiba oly módon, hogy az új címszavakat maga fordította, s a korábbi kiadásokból átvett articulusok kiegészítésével két odakint tanuló magyar diákot bízott meg. Ambrosius Calepinus bergamói ágoston-rendi szerzetes 1502-ben adta ki eredetileg csak latin nyelvû értelmezõ szótárát, melyet késõbb egyre több nyelvû magyarázattal láttak el. Több mint két évszázadon át jelentek meg különbözõ kiadásai; legterjedelmesebbek a magyar és lengyel értelmezéssel is ellátott tíz- és tizenegy nyelvû változatai. A nyelvtudomány területén e szótár az elsõ nagy nemzetközi vállalkozásnak számít, hosszú idõn át az európai mûveltség egyik fõ forrásaként használták. Rendkívüli népszerûségét bizonyítja, hogy a Teleki Tékába bekerült valamennyi egykori könyvtár õrzi valamelyik kiadását, tehát fellelhetõ volt egykor mind a marosvásárhelyi és máramarosszigeti református kollégium, mind a székelykeresztúri unitárius gimnázium és a mikházi kolostor könyvei között s természetesen Teleki Sámuel gyûjteményében. Laskai Csókás és társai munkájának köszönhetõen ez az elsõ igazi latin–magyar szótár, mely 20–25 ezer magyar szónyi terjedelmével messze felülmúlja az elõzõ hasonló próbálkozásokat, s késõbbi szótárirodalmunknak, így Szenczi Molnár Albert Dictionariumának is fontos forrása. 1585-ben, Lyonban jelent meg a tíznyelvû változat, mely elõször tartalmaz magyar szócikkeket is. Ennek sajnos egyetlen példányával sem rendelkezünk, ránk maradt viszont az elsõ tizenegy nyelvû, 1590-es bázeli kiadás egy példánya a marosvásárhelyi volt református kollégium birtokában.

Baranyai Decsi János munkásságának elsõ ismert darabja a Wittenbergben 1587-ben Hodoeporicon Itineris Transylvanici... címmel megjelentetett úti beszámolója. Bánffy Ferenccel együtt tett  tanulmányútja fontosabb állomásait és eseményeit mutatja be egészen Wittenbergbe érkezésükig. Ajánlja Losonczi Bánffy Farkasnak, Ferenc apjának, akinek pártfogása számára a külföldre utazást és ott-tartózkodást lehetõvé tette. Decsi e könyvének a szakirodalomban ma számon tartott egyetlen ismert példányát õrizzük.

Szintén unikumként tartjuk nyilván a marosvásárhelyi református kollégium birtokában azt a vaskos kolligátum kötetet, mely megõrizte a Wittenbergbõl távozó magyar diákok búcsúverseit, köztük Baranyai Decsi több – görögül, illetve latinul írt – epigrammáját is. Ezek keltezési idõpontja 1588–1589.

Decsi következõ mûvével már a kolozsvári Heltai-nyomda kiadványaként találkozunk. A magyar és a császári jogszabályok gyûjteménye (Syntagma Institutionum juris Imperialis ac Hungarici. Kolozsvár 1595) a 16. század jelentõs szakmunkája, a római és a magyar jog összehangolására tett kísérletet. A kézikönyvnek szánt mû rejtett reformjavaslatokat tartalmaz, burkoltan bírálja korának magyar jogrendszerét. Báthory Zsigmondhoz írt ajánlással jelent meg. A mû néhány példányában a címlevél elõtt vagy után egy önálló levélen látható Baranyai Decsi fametszetû képe, mely valószínûleg eredetileg is e kiadáshoz készült, s az író egyetlen fennmaradt portréja. A református kollégium által megõrzött kötetben a bevezetés és a kép után még egy lap következik, melyen Decsinek az ifjabb Heltai Gáspár számára írt latin nyelvû nyugtája olvasható a honorárium fejében átvett száz példányról.

Baranyai Decsi munkásságának kiemelkedõ darabja Sallustius történeti munkájának fordítása: Az Caius Crispus Salustiusnak két históriája. Elsõ. Lucius Catilinának, az római birodalom ellen való ország árulásáról. Második. Az numidiai Jugurta királynak, az rómaiak ellen viselt hadáról: Hadviselõknek és minden rendbeli embereknek hasnyokra, deákból magyarra fordíttatott Baronyai Decsi János által. 1596-ban Szebenben, Fabricius János nyomdájában jelent meg. Igen ritka könyv, egy kivételével valamennyi ma ismert példány  csonka, így a miénk is. Csupán a második, a rómaiaknak Jugurtha numidiai király ellen viselt háborújáról szóló históriát tartalmazza, azt sem teljes egészében. Jakab Elek tulajdonából került a székelykeresztúri unitárius gimnázium birtokába; a lelkiismeretes kutató a hiányos részeket a következõképpen egészítette ki, a könyv hátoldalán levõ bejegyzés szerint:

E könyvet egy 1570 évi vallásos munka táblájából vette ki Ajtai Sándor könyvkötõ, ahova az ívenként egész ívnagyságban volt bekötve s csirizelve. Hiányzott csak egy ív, melyen a czímlap és a végsõ másfél levélnyi szöveg volt, mit nem  tudván megkerítni, sem egy teljes példány elõttem ismeretes nem levén: Sallustius mûve 1780 évi biponti latin  kiadása 241–242. lapjairól latinul egészítettem ki. Ha életet ád Isten, tán magyar kiadást is találok. Addig, hogy legyen legalább ennyiben egész. A magyar kiadás évét is késõbb tán még tudandom. Jakab Elek május 11. 868.”

Végezetül a Baranyai Decsi által készített görög–latin–magyar szólásgyûjtemény sem maradhat említetlenül. Alapjául Erasmus hatalmas szólásgyûjteménye szolgált, mely már modern filológiai apparátust használ, többféle mutatóval (közmondások mutatója, szerzõ- és forrásmutató) siet az olvasó segítségére. Decsi valószínûleg az 1574-es bázeli kiadást vette alapul. Különlegesen szép, német reneszánsz kötésû kapcsos könyv ennek az itt jelen levõ példánya. Értékét fokozzák a késõbbi magyar nyelvû bejegyzések, melyek pontosan megegyeznek Decsi fordításaival, tehát a possessor ismerte Decsi mûvét, és fontosnak tartotta saját példányának kiegészítését a magyar nyelvû változatokkal is.

Az Adagiorum graecolatinoungaricorum... (Bártfa 1598) a késõbbiekben is sokat forgatott munka lehetett, jelentõségével egymás után következõ tulajdonosai is tisztában voltak. Az itt bemutatott  könyvecske sorsa igen hányatott: a kézírásos bejegyzésekbõl nyomon követhetjük útjának ha nem is valamennyi, de néhány fontos állomását: Viski Pál lelkész adományozta Pávai Jánosnak. Késõbb Dósa Gergely, a református kollégium elsõ jogprofesszora vásárhelyi kineveztetése évében, 1794-ben, a könyv hátoldalán levõ bejegyzés szerint a „a magyar nyelvet mívelõ társaságnak” ajánlja. Egyik eddig nem azonosított könyve tehát ez az Erdélyi Nyelvmûvelõ Társaság szétszóródott egykori könyvtárának. Jakab Elek hagyatékából került a székelykeresztúri unitárius gimnázium birtokába, míg végül megpihenhetett a Teleki Téka gyûjteményében.

János Baranyai Decsi's works in the Teleki–Bolyai Library. János Baranyai Decsi was the second know schoolmaster of the Particulary School at Marosvásárhely (Novum Forum Siculorum). His first edited works are preserved mainly in the Teleki–Bolyai Library; some of them are uniques. This books was exhibited at the 400th aniversary of this decease.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék