Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2001/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 63. kötet, 2001. 3-4.füzet

Horváth Réka

Hargita megye európai integrációs stratégiája

 

Bármely tapasztalt szakember számára kihívást jelent, ha felkérik, készítse el egy adott megye integrációs stratégiáját. Számomra, a frissen végzett egyetemistának is nagy kihívást jelentett ez a lehetõség. Elõször volt alkalmam kipróbálni, hogy azt az elméleti tudást, amit európa-szakosként megszereztem, hogyan lehet felhasználni a gyakorlatban. Ebbõl a kihívásból és lehetõségbõl született meg annak idején, 1999-ben, Hargita megye európai integrációs stratégiájának elsõ változata amelyet 2000 májusában mutattam be a megyei önkormányzat által szervezett integrációs szemináriumon. A jelenlegi írás ennek az elõadásnak szerkesztett változata.

Nem szándékszom magát a részletes stratégiát bemutatni, hanem csak nagy vonalakban felvázolom Hargita megye európai integrációs stratégiájának egy lehetséges kiindulópontját. A tanulmány elsõ részében az integrációs stratégia szükségességérõl írok, a másodikban a régiók szerepérõl az EU-ban, a harmadikban pedig kitérnék a területfejlesztés, a mezõgazdaság és a környezetvédelem azon kérdéseire, amelyek a tagságra való felkészülés szakaszában fontosak. Mindezek elõtt fontosnak tartom a régió fogalmának körüljárását, hiszen ez sok félreértést szokott okozni.

Nem létezik a szakértõk által egyöntetûen elfogadott régió-definíció. Az, hogy az Európai Unió különbözõ országaiban mit értenek régión, annak milyen tulajdonságai vannak, az ország felépítésétõl függ, attól, hogy az illetõ föderális állam vagy sem. Az ARE, amelynek Hargita megye is tagja, európai regionalizmusról szóló nyilatkozata így definiálja a régiót: „1. A régió egy területi entitás, amely közvetlenül az állam alatti szintnek felel meg, és saját kormánnyal rendelkezik, amelynek saját politikai hatalma van. 2. A régiót elismeri az alkotmány vagy az a törvény, amely garantálja autonómiáját, identitását, hatásköreit és megszervezésének módozatát. 3. A régió saját alkotmánnyal rendelkezik, vagy egy autonómia-statútummal, vagy egy olyan törvénnyel, amely az állam legmagasabb jogi struktúrájának része, és amelyben meghatározzák felépítését és hatásköreit. A régió statútumát részvétele nélkül nem lehet megváltoztatni. Egy adott államon belül a régióknak különbözõ státusuk lehet a történelmi, politikai, szociális vagy kulturális sajátosságoknak megfelelõen. 4. A régió saját politikai identitás kifejezõje, sokféle politikai formát ölthet, és demokratikus óhajának megfelelõen olyan szervezési típust választhat, amely felé preferenciája mutat. A régió adminisztrációs apparátusát nemcsak személyzettel, hanem saját javakkal is ellátja, és elfogadja reprezentációs emblémáit.”

Az Európai helyi és regionális hatóságok kongresszusának chartája a regionális közösségeket olyan állam alatti entitásokként definiálja, amelyeknek saját hatásköreik és választott testületeik vannak.

Ha uniós szinten elfogadott régió-definíció nincs is, létezik egy az EUROSTAT által kidolgozott ötszintû nagyság szerinti területi osztályozási rendszer. A NUTS-rendszert azért alakították ki, hogy a tagországok regionális gazdasági egységeinek összehasonlítására szolgáljon, és egyúttal a strukturális alapokból származó támogatások odaítélésének alapját is jelenti. A NUTS három regionális és két helyi szintet határoz meg, amely kategóriákba az államok saját maguk jelölik meg az odatartozó területeket. Mivel a tagországok struktúrája általában két regionális és egy helyi szintbõl áll, a statisztikai összehasonlíthatóság kedvéért mesterséges területi egységek összehasonlítására is sor került. Ami Romániát illeti a 1997/199-es törvény, amellyel a Helyi Autonómia regionális Chartáját ratifikálta, kimondja, hogy az Európai Charta 4. és 5. cikkelyében meghatározott regionális hatóságokon, érvényben lévõ törvényeinek megfelelõen, a helyi adminisztráció megyei hatóságát érti, tehát itt a régiónak a megye felel meg. A 1998/151-es törvény végrehajtási szabályzata a fejlesztési régiót jelöli ki a NUTS2 kategóriába, abba, amelybe a francia és olasz régiók és az osztrák bundeslandok tartoznak. Ennek a tanulmánynak nem célja, de érdekes és tanulságos volna megnézni, hogy két önmagát egységes nemzetállamnak valló ország, mint Franciaország és Románia régiói között milyen óriási különbségek vannak.

Ezek után térjünk vissza integrációs stratégiánkhoz. Az mindenki számára egyértelmû, hogy egy felvételre váró országnak rendelkeznie kell integrációs stratégiával, amely szükségszerûen elég általános, és nem tudja figyelembe venni az egyes megyék, régiók speciális érdekeit.

Hargita megyének felkészültnek kell lennie az egyesült Európában való létre, és ezért megyei szinten sok mindent tehet. Ideális esetben a megye európai integrációs stratégiájának a megye fejlesztési stratégiáját kell kiegészítenie, illetve a fejlesztési tervet kell úgy összeállítani, hogy a megye szükségletein kívül figyelembe vesszük az EU-s fejlesztési, természetvédelmi és egyéb követelményeket, valamint az uniós pénzforrásokat. Az általam elkészített európai integrációs stratégia megpróbálta figyelembe venni az EU által támasztott olyan követelményeket, amelyek helyi alkalmazására, illetve amelyekre való felkészülésre a megyei tanács hatással lehet.

A régiók szerepét az EU-ban két szempont szerint tárgyalhatjuk: az uniós döntéshozatalban játszott szerepük, illetve a regionális politika szemszögébõl. Itt most csak az elõbbit tárgyalom. Az Unió döntéshozatali mechanizmusában a régiók csak közvetett módon vesznek részt. Egyrészt a Bizottság és a Tanács mellett mûködõ bizottságokon keresztül. Ezeknek a bizottságoknak egy része regionális kérdésekkel foglalkozik, de az illetõ tagállamtól függ, hogy a bizottságokban állami tisztségviselõ vagy a régiók képviselõje vesz részt. Másrészt a regionális és helyi közösségek képviselõibõl álló Európai Régiók Bizottságán keresztül. Románia elõreláthatólag 12 képviselõvel rendelkezik majd ebben a bizottságban. Rendkívül elõnyös lenne a megyének, ha saját képviselõje ülhetne a Régiók Bizottságában. Ehhez azonban kemény országos szintû lobbimunkát kell kifejtenie, hogy több romániai megye is rábízza képviseletét. Lobbizni nemcsak országos, hanem uniós szinten is kell. Több olyan szervezet és szövetség  is létezik az EU-ban, amely a különbözõ országok régióit fogja össze, ilyen például a  már elõbb említett ARE. A különbözõ szervezeteken kívül a régióknak saját reprezentációjuk is van Brüsszelben. Ez azért is nagyon fontos, mert az állam és a régiók között a regionális politikát illetõen ellentétek merülhetnek fel. Mivel nemcsak akkor lesz szükség ilyen képviseletre, amikor Románia EU-taggá válik, hanem a felkészülés szakaszában is, már most elõ kell készíteni és minél hamarabb felállítani Hargita megye brüsszeli képviseletét. Az irodát létre lehetne hozni Kovászna megyével együtt is, ami a költségek csökkentését vonná maga után. Az irodának a következõ feladatai lennének: figyelemmel kísérni az Unió különbözõ szerveinek tevékenységét; a megyei és a helyi tanácsok és a polgármesteri hivatalok eu-s információkkal való ellátása; a megyét érdeklõ különbözõ lehetõségek feltérképezése; az uniós törvénykezés figyelemmel kísérése és az új rendelkezéseknek az érintettekhez való továbbítása; a megyei befektetési lehetõségek és a turizmus népszerûsítése, a megyei és uniós cégek kapcsolatfelvételének elõsegítése; a megyét érdeklõ tanulmányok kidolgozása; különbözõ megyei projektek finanszírozásának felkutatása. Ennek az irodának a finanszírozásához a következõknek kellene hozzájárulniuk: a megyei és helyi tanácsoknak; a polgármesteri hivataloknak; a képviselt vagy különbözõ szolgáltatásokat kérõ cégeknek; a kereskedelmi kamarának.

Mielõtt rátérnék a tanulmány harmadik részére, kitérek a helyi közigazgatás és az Európai Unió jogrendszerének kapcsolatára. Az uniós jog nem határozza meg a helyi közigazgatás feladatait, de befolyásolja azok végrehajtását. Az acquise communautaire jó néhány olyan rendelkezést tartalmaz, amely az integráció elõtt és az integráció után hatással lehet a helyi közigazgatások mûködésére. Az elsõ csoportba tartoznak a Románia Európai Megállapodásának rendelkezései, a második csoportba az Amszterdami szerzõdés európai állampolgárságot szabályozó rendelkezései, a harmadik csoportba pedig a helyi közigazgatások feladatait érintõ elsõdleges és másodlagos joganyag, fõleg a köztevékenységeket és közszolgáltatásokat érintõ rész. Ami Románia Európai Megállapodását illeti, íme néhány szemelvény a régiókat közvetlenül érintõ területekrõl:

– az EU és Románia közötti gazdasági együttmûködés többek között a regionális fejlesztésre és a turizmusra fog koncentrálni (68/2cikkely);

– az EU és Románia közötti együttmûködésnek egyik célja a helyi, regionális és határokon átnyúló, levegõ és vízszennyezés elleni harc (81/2 cikkely);

– a környezetvédelem területén az együttmûködés regionális szinten is zajlik;

– a közlekedés területén folyó együttmûködés fontos részét képezi a romániai közlekedési infrastruktúra fejlesztése; ebbe természetesen beletartozik a helyi közigazgatás tulajdonában lévõ infrastruktúra is (83/2 cikkely);

– a szociális együttmûködés területén a helyi szintû munkahelyteremtés elõsegítése is részét képezi Románia Európai Megállapodásának.

A megállapodás különbözõ cikkelyei lehetõségeket biztosítanak a régióknak, és alapját képezhetik a megye érdekei melletti lobbizásnak is.

A tanulmány befejezõ részében elõször is a területfejlesztésrõl, területrendezésrõl kell beszélni. 1999 májusában Potsdamban a területrendezésért felelõs uniós miniszterek elfogadtak egy a területrendezést érintõ keretegyezményt, amelynek a címe: közösségi területfejlesztés sémája – az EU területének kiegyensúlyozott és fenntartható fejlõdéséért (SDEC), amely az acquise communautaire része. Az SDEC a Közösség, a tagállamok, a hely és regionális hatóságok azon politikájának irányító keretét képezi, amelynek területi hatásai vannak. Az SDEC hét olyan közösségi politikát nevez meg, amely hatással van a területre: versenypolitika, transzeurópai hálózatok, strukturális alapok, közös agrárpolitika, kutatás, technológia és fejlesztés, az Európai Befektetési Bank hitelpolitikája. A dokumentum több, a területrendezési szakembereknek szóló célt nevez meg, meghatározza az európai területrendezés céljait, amelyeket minden szinten figyelembe kell venni. A régióknak az SDEC többek között a következõket javasolja:

– a közlekedési infrastruktúrák integrált fejlesztése;

– olyan stratégiák kidolgozása, amelyek lehetõvé teszik a területek fenntartható fejlesztését;

– a vidék azon lehetõségeinek feltérképezése, amelyek biztosítják a megújítható energiaforrások extenzív felhasználását.

Az SDEC egy olyan komplex dokumentum, amely, mint címe is mutatja, sokkal több, mint a területrendezés alapelveinek katalógusa, mert a területfejlesztésre vonatkozó irányelveket tartalmazza. Olyan fejezeteket foglal magában, mint például: az európai területfejlesztés fontos kérdései, valamint fõ jellemzõi és irányvonalai, programok és célok egy integrált területrendezésért. Az SDEC jó példa arra, hogyan kapcsolódhat össze a megye területfejlesztése az európai integráció kérdésével. Egyértelmû, hogy olyan elvekrõl és célokról van szó, amelyeket akkor kell figyelembe venni, amikor a szakemberek elkészítik Hargita megye fejlesztési tervét, és nem szabad azt megvárni, hogy amikor Románia EU-tag lesz, módosítsák a már elkészített területrendezési, területfejlesztési terveket. Nemcsak a megyei területfejlesztésnél, hanem a városinál és a vidékinél is figyelembe kell venni az SDEC-ben lefektetett alapelveket.

A tartós területrendezés, a környezetvédelem és a közös közlekedési politika összefügg egymással. A legfontosabb környezetet érintõ jogi szabályozások, amelyek hatással vannak a területrendezésre, a következõk:

– 79/409/CEE irányelv a madarak védelmérõl, amely speciális védelmi zónákat teremtett, és amely a NATURA 2000 hálózat nagy részét képezi;

– habitat irányelv 92/43/CEE, amely a környezetvédelem legfõbb eszközét képezi;

– a hulladékokat érintõ rendeletek 91/156/CEE és 91/689/CEE;

– a környezetvédelem területén létezõ joganyag nagy része a vizekre vonatkozik, ezek az irányelvek hatással vannak a területrendezésre, területfejlesztésre;

– a levegõszennyezés elleni küzdelem egy sor olyan irányelvet hozott létre, amelyek célja az ember egészségének védelme és a környezetvédelem. A különbözõ elemek levegõbeli koncentrációinak határértékei közvetlenül befolyásolhatják a különbözõ tevékenységeket. Ezen irányelvek szabályozásai hatással vannak a területrendezésre, mivel emissziós jegyzékeket és a levegõ minõségét jellemzõ térképeket is tartalmaznak;

– 65/337/CEE irányelv, amely fõleg az infrastrukturális beruházások esetében írja elõ a környezetre gyakorolt hatások elõzetes felmérését.

Ezeket a szabályozásokat a Hargita megyei területfejlesztésnél is figyelembe kell venni. Az európai jogrendszer alapján olyan tájékoztatókat lehet összeállítani, amelyek tartalmazzák azokat a határértékeket, követelményeket, amelyeket mind a területrendezés, mind a környezetvédelem témakörében tiszteletben kell tartani. Figyelembe véve azt, hogy az acquis communautaire átvétele a csatlakozási folyamat során megy végbe, ezeknek a tájékoztatóknak a létrehozása igen sürgõs. A helyi hatóságokra hatással lévõ irányelvek között az elõbb felsoroltakon kívül meg kell említenünk:

– levegõkeret-irányelvet – 96/62/EC;

– a városi használtvíz-irányelvet – 91/271/ECC;

– az ivóvíz-irányelvet – 1980,1981,1991

– a hulladékkeret-irányelvet – 75/442/ECC –, amelyet a 91/156/ECC egészít ki, tartalmazván a hulladékmenedzsment alapelveit és definícióit;

– a szennyezés-, megelõzés- és ellenõrzéskeret-irányelvet – 96/61/EC.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az AGENDA 2000 szerint az új beruházások meg kell hogy feleljenek az acquis communautaire-nek, és a bizottság közleménye szerint a csatlakozásra váró államoknak ezt az elvet már a tárgyalások idején is alkalmazniuk kell. Az Európai Unió javasolta, hogy a tagállamokban derítsék fel, írják össze azokat a területeket, ahol a levegõszennyezés mértéke meghaladja az uniós normákat. Ezt a felmérést minél hamarabb meg kell kezdeni Hargita megyében, és egyúttal javaslatot is ki kell dolgozni ennek megszüntetésére. Hasznos lenne, ha elkészülne a megyében egy olyan adatbázis, amely tartalmazná a különbözõ szabályozásokat és határértékeket, az ennek megfelelõ megyei adatokat és az ezek alapján kidolgozott akcióterveket. A környezetvédelem területén a LIFE program biztosít forrásokat; ebben a programban Románia 1999 óta vesz részt. A LIFE programokról való információk szórása, valamint a projektek megírásához szükséges szakmai segítség biztosítása a Megyei Környezetvédelmi Ügynökség feladata, esetlegesen a megyei tanács segítségével. Környezetvédelem és infrastruktúra területén az ISPA program is biztosít pénzalapokat, bár a kedvezményezettek a kormányok, így a megyék nem versenyezhetnek projektekkel az ISPA-nál. Amit a megye tehet, az egy országos szintû lobbi, amelynek nyomán Hargita megye érdekeinek megfelelõ elemek is bekerülhetnének az országos programba.

Azt mindnyájan tudjuk, hogy a közös mezõgazdasági politika a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik. Azt is tudjuk, hogy az uniós jogrendszer több mint 40 százaléka a mezõgazdaságot szabályozza. Az európai és román szabályozásnak megfelelõen az állami intézmények felelõsek az uniós jog átvételéért. A megyei és városi hatóságok viszont fontos szerepet játszhatnak a megyei szereplõknek az uniós piacra való felkészítésében. Szükség lenne egy olyan adatbázis kiépítésére, amely tartalmazza a mezõgazdaságra és az állattenyésztésre vonatkozó szabályozásokat, a különbözõ standardokat, és ezt el kellene juttatni az érdekeltekhez, továbbá ki lehet dolgozni olyan intézkedéseket, amelyek lehetõvé teszik alkalmazásukat. Ugyanakkor, mivel a mezõgazdaság átalakítása egyébként is fontos feladata a megyei hatóságoknak, azt úgy kellene végrehajtani, hogy megfeleljen az európai normáknak. Ezért hasznos volna egy olyan tanulmány elkészítése, amely egyrészt tartalmazza, milyen mezõgazdasági termékeket termelnek a megyében, másrészt pedig, hogy ezekre milyen uniós normák vonatkoznak. Így össze lehetne hasonlítani a Hargita megyei helyzetet az uniós követelményekkel, konkrétan fel lehetne mérni a tennivalókat, és a különbözõ szereplõk közötti feladatmegosztás is egyértelmû lenne. Ugyanakkor egyértelmûvé válna, melyek azok a termékek, amelyek exportképesek, és melyek azok, amelyek megfelelõ befektetések segítségével azokká válhatnak.

Konklúzió helyett három dologra hívnám fel a figyelmet. Elõször is szükséges lenne elkészíteni egy alapos értékelést a megyérõl integrációs szempontból, amely tulajdonképpen azt vizsgálná, mennyire teljesíti Hargita megye a koppenhágai kritériumokat (természetesen azokat, amelyeknek megyei szinten van értelmük). Ehhez viszont szükség van olyan statisztikai adatokra, amelyek EU-konformok legyenek és olyan adatokat is tartalmazzanak, mint például a megyei GDP, a megyei vállalatok milyen országba milyen értékben mit exportálnak és mit importálnak, a Hargita megyei ipar, mezõgazdaság, szolgáltatási szektor súlya a megyei GDP-ben. Ezekre az adatokra komoly megyei, városi fejlesztési terv kidolgozásához is szükség van, amely már konkrét intézkedéseket tudna javasolni a megyei tanácsnak. Harmadsorban pedig, minél hamarabb létre kellene hozni legalább a környezetvédelem és a mezõgazdaság, állattenyésztés területén a fentebb említett két adatbázist.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék