Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2001/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 63. kötet, 2001. 3-4.füzet
A Migazzi-gyûjtemény katalógusa

Fondul Migazzi. Surse documentare
I. Catalogul cãrþilor cardinalului Christophor Migazzi II. Indexul tipãriturilor migazziene.
Ediþie prefaþatã ºi îngrijitã de Ileana Dârja. Alba Iulia 1998. 493 lap

 A gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárosának, Ileana Dârjának a gondozásában megjelent könyv régi adósságot törleszt. Amint címe is mutatja, a kiadvány a könyvtárjegyzék-publikációk sorát gazdagítja, értékes adatokat hozva a 18. századi erdélyi és európai könyvkultúrának.

Az erdélyi római katolikus püspök, Batthyány Ignác által megszerzett Migazzi-könyvgyûjtemény kalandos sorsú katalógusának és betûrendes névmutatójának közlése révén elõször vált e gyûjtemény megismerhetõvé az érdeklõdõk számára.

A Migazzi-gyûjtemény jól kialakított könyvtárszervezési program részeként került Batthyány tékájába, mely felölelve az emberi alkotás és megismerés minden területét, a létrehozandó erdélyi tudományos társaság hátteréül szolgált volna. Batthyány könyvekkel, könyvtárakkal való kapcsolata igen korán szorossá vált: Rómában a San Apollinare kollégium tanulója és könyvtárosa, szintén római tanulmányai idején a vatikáni levéltár és könyvtár magyar vonatkozású anyagának tanulmányozója, fontos történelmi források gyûjtõje volt. Az Esterházy Károly püspök közelében, egri kanonokként eltöltött évek sem maradtak hatástalanul: az egri püspök egyetemalapítási tervei, építkezései, több ezer kötetes könyvtára a szervezett és intézményesített tudós tevékenység megteremtésére ösztönözték.

A Batthyány-könyvtár anyagára irányuló kutatások nem bizonyultak minden szempontból teljesnek, a Migazzi-gyûjtemény kéziratos katalógusának és indexének azonosítására, valamint a gyûjtemény története számára oly fontos Batthyány–Dániel Imre-levelezés felfedezésére csak az 1960-as években került sor, a hazai szaktudomány pedig 1969-ben szerzett róluk tudomást Jakó Zsigmond professzornak köszönhetõen. Batthyány Ignácnak könyvtárosához, Dániel Imréhez írt levelei fényt derítettek a Migazzi-könyvek megszerzésének néhány részletére is: a Migazzi-gyûjtemény megvásárlásának idõpontja (1782 és nem az addig elfogadott 1786), a Bécsbõl Erdélybe szállított könyvek útvonala, a szállítás körülményei, a gyûjtemény ára mind olyan pontok, ahol a levelezés új adatokkal szolgál.

A szóban forgó gyûjtemény Migazzi Kristóf bíboros, bécsi érsek és váci püspök tulajdonát képezte, míg az 1782-es vásárlással Batthyány magánkönyvtárába nem került. Migazzi személyes kapcsolatai, érdeklõdése és egyházi tevékenysége észrevehetõen rányomta bélyegét alapos gyûjtõmunkával kialakított könyvtára jellegére. Gondolunk itt például az innsbrucki Academia Taxianára, az olasz tudóssal, az egyszerûbb, megtisztult vallásosságot ígérõ katolikus reformtörekvések fõ kezdeményezõjével, L. A. Muratorival kapcsolatot tartó ausztriai irodalmi társaságra, melynek tagja volt Migazzi Kristóf is. Muratori Della regolta devozione c. mûvének latin nyelvû bécsi kiadását épp Migazzi hagyta jóvá. A kezdetben a Muratori-féle reformista szellemmel rokonszenvezõ bécsi érsek, ahogy érezhetõvé vált a reformkatolicizmus egyházi hívei által is támogatott állam törekvése, hogy az egyház ügyeibe nyúljon, a késõ barokk vallásosság folytatóinak táborába hátrált. Váci püspökként, a kor szellemét követve, magyarországi székhelyén székesegyházat építtetett, a piaristák vezetésével pedig „nemesi kollégiumot” alapított.

Bécs a Habsburg Birodalom mûvelõdési központja, és így könyvforgalmának is fontos gócpontja lévén Migazzinak megadatott a lehetõség, hogy az egyházi és világi tudományosság régi és új mûveit beszerezze. Értékes anyaggal bõvülhetett könyvtára, amidõn a szerzetes- rendek eltörlése folytán több szerzetesház könyvtára is eladásra került.

Ennek a gazdát cserélt anyagnak köszönhetõen Batthyány könyvtára számos középkori kódexszel (például a híres 9. századi, a lorschi kolostor könyvtárából származó Codex Aureusszal), õsnyomtatvánnyal, kézirattal gazdagodott, és nem csekély mértékben e gyûjtemény révén emelkedett a Batthyaneum európai színvonalúvá.

A Migazzi-könyvek kéziratos leltárkatalógusának és betûrendes mutatójának eredeti szövegét tarthatja most kezében az olvasó teljes kiadásban.

A három, folio nagyságú kötetbõl álló katalógus nem a teljes Migazzi-könyvtárt, hanem csupán az eladásra került anyagot tartalmazza. Tudva, hogy 1781 végén Migazzi a könyvek felértékelésével Michael Johann Denist, a bécsi Garelli-könyvtár vezetõjét bízta meg, és hogy a kézírás alapján a jegyzék két összeállítójának egyikét újabban éppen a fent említett személlyel sikerült azonosítani, feltételezhetjük, hogy a katalógus a becsléssel egy idõben készült el, közvetlenül az 1782-ben megejtett adásvétel elõtt.

E jegyzék alapján történt a könyvek átvételekor azok ellenõrzése, az esetleges hiányok megállapítása, a katalógus tehát elsõsorban leltárként szolgált.

A több mint hétezer kötetre tehetõ gyûjtemény katalógusa szerkezetileg három nagy szakrendi csoportra – egyházi tudományok, történelem és világi tudományok –, ezen belül osztályokra oszlik; ez a csoportosítás megegyezik Migazzi könyvtárának tartalmi felépítésével is. A katalógus három kötete is ennek a hármas tartalmi megoszlásnak felel meg. A címleírások a szerzõ nevét, eredetét és/vagy minõségét, a könyv címét, nyelvét (nyelveit), a kiadás helyét és évét, a nagyobb kiadók, nyomdák esetében ezek nevét, a formátumot, a részegységek számát tartalmazzák. A könyvek helyrajzi számát is feltünteti a jegyzék, tükrözve a korban uralkodó és a bécsi érsek könyvtárában is érvényesülõ rendezési elveket.

Ezt a szakrendi-betûrendes katalógust minden azonosító adat hiányában a Batthyaneum késõbbi könyvtárosai mint ismeretlen könyvtár lajstromát kezelték, s az általuk készített különbözõ katalógusokban (Cseresnyés Antal: Conscriptio Bibliothecae Instituti Batthyaniani, facta anno 1824, Beke Antal: Index manuscriptorum Bibliothecae Batthyanianae. 1871, Szentiványi Róbert: Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyányanae. 1947) is akként szerepeltették.

A Migazzi-gyûjteményhez tartozó másik segédlet a szintén kézzel íródott alfabetikus mutató, amelyet a könyveknek már Erdélybe való érkezésükkor, Szebenben készített el a szállítással foglalatoskodó Dániel Imre. Annak ellenére, hogy a kézirat állapota gyakori használatra utal, a könyvek kereshetõségét biztosító mutató a Batthyaneum egyetlen kézirat-katalógusában sem szerepel.

A szintén folio nagyságú, elég vaskos index 7125 kötet címleírását tartalmazza a szerzõk ábécérendjében. A címleírások szokásos adatai mellett megtaláljuk a könyvek leltári számát is.

mindkét jegyzék anyaga vízjeles papír, a katalógus ausztriai, a mutató szebeni eredetû papírra készült.

A kiadás és a szerkesztõ célja a Migazzi-gyûjteményhez tartozó jegyzékeknek a hazai és ugyanakkor, a könyvek származásának megfelelõen, a külföldi tudományos közönséghez való eljuttatása volt. Ezt sugallja a román mellett angol nyelven is megjelenõ bevezetõ, mely külön fejezetekben mutatja be eme két, a gyûjtemény kutatása számára alapvetõ forrást. A jegyzékekben szereplõ könyvanyag tartalmi vizsgálata, nyelvi és korbeli arányainak megállapítása híven tükrözné az egyház 18. századi könyvmûveltségét, olvasási szokásait, egy közép-európai fõpapi könyvtár gyûjtõkörét, ugyanakkor a szerzõk számbavételével végigkövethetõ a teológiai kultúra és gondolkodás fejlõdése az ókeresztény íróktól a felvilágosodás új világszemléletéig.

Recenzált könyvünk nem az egyetlen, a Batthyaneum valamely különleges értékét, gyûjteményét bemutató újabb kiadvány. Több tanulmány, könyv is megjelent már, melyek arról tanúskodnak, hogy a román kutatás is felismerte, mekkora nemzetközi érdeklõdésre számító érték rejtõzik az országnak az erdélyi nemzetiségek mûvelõdési örökségét õrzõ gyûjteményeiben. Ma már tekintélyes azoknak a román közleményeknek a száma, amelyeket mind a szász, mind pedig a magyar kutatóknak ismerniük kell mûvelõdésük múltját illetõ vizsgálódásaikban. Meggyõzõ példaként felhívjuk a figyelmet a Batthyaneumnal foglalkozó alábbi román közleményekre: L. C Bica–Iacob Mârza: Cãrþii aldine în Biblioteca Batthyaneum Alba lulia. Apulum XI(1973); I. Mârza: Tipãrituri elzeviriene în Biblioteca Batthyaneum din Alba Iulia. Consideraþii preliminare. Biblioteca ºi cercetarea III(1979); Uõ: Les elzévirs de la Bibliothéque Batthyaneum d'Alba Iulia. Revue roumaine d'histoire XVIII(1979). 2. sz.; Uõ: Plantiniana in der Batthyaneum Bibliothek in Alba lulia (I). Apulum XVII(1979); Uõ: Ediþii Elzevier în Biblioteca Batthyaneum din Alba lulia. I. Studii ºi comunicãri. Arheologie–Istorie 21(1982); Uõ: Tipãrituri din Þãrile de Jos (secolul al XVI-lea) în Biblioteca Batthyaneum. = Valori bibliofile din patrimoniul cultural-naþional. Cercetare ºi valorificare II. 1983; Uõ: Noi identificãri de tipãrituri elzeviriene în Biblioteca Batthyaneum. Apulum XXI(1983); Al. Rãdulescu–I. Mârza: Ex-librisul unui bibliofil vienez din a doua jumãtate a secolului al XVIII-lea in patrimoniul cultural al Bibliotecii Batthyaneum. Revista muzeelor ºi monumentelor 5(1983); Ileana Dârja: Ediþii ovidiene din secolul al XVII-lea existente în Biblioteca Batthyaneum din Alba lulia. Biblioteca ºi cercetarea XVIII(1994), valamint a következõ hasonmás kiadásokra: D. Simonescu: Codex Aureus. Buc. 1972; Uõ: Codex Burgundus. Buc. 1975; C. L. Bica–I. Mârza: Psaltirea lui David cu calendar. Buc. 1977. Ez a hosszú címsor azt a felismerést bizonyítja, hogy szükség van az erdélyi magyar és szász könyv- és könyvtárkultúra szakszerû kutatására és megismertetésére, hiszen az a román tudományosságot is gazdagítja, és az európai mûvelõdés fejlõdési vonalához kapcsolja. Elég, ha a Batthyaneumra, a Teleki Tékára vagy a szebeni Brukenthal Könyvtárra, számos középkori kódex, õsnyomtatvány, kézirat és más írásos emlék õrzõhelyeire gondolunk, melyeket hazai viszonylatban az élvonalban álló kulturális intézményekként tartanak számon.

A kiadvány értékes információit elsõsorban a könyv- és könyvtártörténettel foglalkozó szakemberek használhatják-hasznosíthatják munkájukban. Kár, hogy egy gondosabb korrektúraolvasás nem szûrte ki az apróbb elírásokat, nyomdahibákat.

Selyem Annamária

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék