Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2002/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 64. kötet, 2002. 1-2.füzet

Szotyori Anna-Mária

A fakticitás „alkalmazása” mint önértelmezés

A fakticitás mint a kisebbségi létparadoxon értelmezésének lehetõsége
Tavaszy Sándornál

Tavaszy Sándor Heidegger-recepciója és sajátos létértelmezése közötti hatásösszefüggés hermeneutikai megközelítésben

A fakticitás ontológiája mindig a jelen generáció problémája, a fakticitás mindig a kor problémáit implikálja és jeleníti meg. A „fakticitásról való beszéd” magában foglalja a „létezõrõl való beszéd” interpretációját is, ezért a fakticitás saját korának igényeihez és követelményeihez alakul. Hiszen a faktikus élet mindig csak saját létként az, ami, az ittlét nem valamely általános emberiség általában vett ittléte – mondja Heidegger. Ezért a fakticitás az élet önértelmezésének problematikája. A történetkritika is a jelen generáció önértelmezése, saját helyzetünk átvilágítása, átláthatóvá tétele. Az „ittlét fakticitása” az élet önértelmezésének problematikája – mondja Gadamer.

Jelen tanulmányban két kultúrában és két különbözõ szituációban megfogalmazódott lételmélet egymásrautaltságának és egymásra való lefordíthatóságának a problémáját tárgyaljuk. Azt, hogy a heideggeri fakticitásontológia, a fakticitás Tavaszy-féle „lefordítása”, „alkalmazása” hermeneutikai értelemben hogyan válik egy kisebbség-nemzet létértelmezésévé. A fak­ti­citás­probléma Heidegger fenomenológiájában és fenomenológiai Arisztotelész-interpre­tá­cióján keresztül eredeti élettapasztalatként tárul fel, itt – Tavaszy értelmezésében – a fakticitás a kisebbségi sors létparadoxonát hivatott alátámasztani, a fakticitás mint eleven léttapasztalat magának a kisebbségi létnek a tapasztalata. Ezzel egy személyesebb tapasztalat kerül elõtérbe, a fakticitás alkalmazása egy konkrét szituációra Tavaszynál beteljesíti a fakticitásprobléma követelményét, miszerint az ittlét fakticitása az élet önértelmezésének a problematikája. A fakticitás a jelen(levõ) generáció létének hitelességét argumentálja. „A fakticitás eszméjében benne foglaltatik, hogy csak a sajátlagos – saját – korunk és generációnk fakticitása a kutatás valódi tárgya.”[1] A filozófiai kutatás és a faktikus lét mindig „együtt-idõiesül”, s ezáltal behatárolódnak tárgyának körvonalai. Az interpretáció – mondja Heidegger – nem csupán egy utólagos alkalmazás, hanem a faktikus élet egyik alapmozgásának explicit végbemenése. A fakticitás nem teoretikus viszonyulás, hanem megélt élettapasztalat, praxis. Hiszen – mondja Tavaszy – a „filozófiai kutatás sohasem jutott az élettel és a valóság problémáival olyan eleven kapcsolatba, mint éppen a vajúdásokkal és válságokkal teli mai korunkban”.[2]  Ez az a pont, ahol az elméleti szinten megfogalmazott filozófiai probléma, a fakticitás problémája elnyeri alkalmazott filozófiai jellegét, ahol egy filozófiailag kidolgozott elmélet egy nemzet eredeti élettapasztalatává válik. Ebben a faktikus kisebbségi élettapasztalatban maga a lét kérdõjelezõdik meg.

 Azt vizsgáljuk tehát, hogy Tavaszy Sándornak a heideggeri lételméletre vonatkozó recepciója és értelmezése hogyan válik egy kisebbségi lét önértelmezésévé. A heideggeri filozófia magában hordja annak lehetõségét, hogy egy kisebbségi nemzet önértelmezését támassza alá, hogy egy aktuális létszituáció, létparadoxon-értelmezésének az alapjává váljék. Ez az, amit Tavaszy felfedez a heideggeri koncepciókban. Ugyanakkor, abból a gadameri elvbõl kiindulva, hogy minden értelmezés önértelmezés és alkalmazás is egyben, az a kérdés is felmerül, hogy ezt az általános és specifikus létinterpretációt – a heideggeri filozófiát – hogyan változtatja és bontja le Tavaszy egy idegen kultúra létszemléletévé, egy kisebbségi nemzet önértelmezésévé, azaz hogyan alkalmazza az általánosat egy specifikus szituációra, jelen esetben a kisebbségi léthelyzetre. Filozófiájában Tavaszy egy olyan eleven problémát, történeti kérdést, létszituációt jelenít meg, amely a mi világunkhoz tartozik, és ugyanakkor képes átfogni egy idegen kultúra múltbeli szövegének az eredeti kérdését. A kisebbségi lét értelmére, a kisebbségi helyzet státusára kérdez.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan bontakozik ki Tavaszy saját lételmélete mint kisebbségi létértelmezés, elsõsorban azt kell megértenünk, mit jelent a hermeneutikai létértelmezés, azaz a létnek és a lét kifejezõjének, a létezõnek hermeneutikai perspektívából való megközelítése a heideggeri filozófiában.

A Dasein a létmegértés módján létezik, a megértés az emberi lét a priori struktúrája. Ez a megértés nem egy megismerési mód, hanem létmód. A gondolkodás ontológiai szintre emelkedik, s a hermeneutikai probléma a megértésben létezõ lét, a megértve létezõ lét analitikáját foglalja magába. Amikor a hermeneutikai perspektíva találkozik az ontológiával, akkor az elõbbi a létezés hermeneutikájává alakul, és már nem azt kérdezzük, hogy milyen feltételek között megy végbe a megértés, hanem azt, hogy milyen az a létezõ, akinek egzisztenciája a megértésben áll. Ez a létezõ már önmagában hermeneutikus. Az a létezõ, aki létének exegézisével feltárja, hogy mindenekelõtt a létbe van belehelyezve, léte világban-benne-lét. Így az egzisztenciális hermeneutika az emberi lét, a fakticitás hermeneutikája. A hermeneutika egy olyan létezési módot tár fel, amely mindvégig értelmezett lét.

Az igazi filozófiai gondolkodásnak ennek az egzisztenciális létnek az analízisébõl kell kiindulnia – mondja Heidegger, és Tavaszy Sándor is ennek megvalósítására törekszik. Vissza kell adni az embernek az egzisztencialitását – írja lét és valóság címû mûvében – ahhoz, hogy elkerüljük létének szétforgácsolódását. A Dasein analízise, a fakticitás megértése segít abban, hogy visszaadjuk az embernek az egzisztencialitását.

Heidegger fõm­ûve, a Lét és idõ 1927-ben jelent meg. Tavaszyhoz az 1929-es kiadás jutott el, s négy év után, 1933-ban publikálta átfogó egzisztencialista munkáját  A lét és valóság címmel. Kétségtelen, írásának egyik inspirálója Heidegger. Miben nyilvánul meg ez a hatás? Hogyan értelmezi vagy értelmezi át a jelenvalólét szituációját?

A létnek ontológiai elsõbbsége van, de ezt a létet a létezõben ragadhatjuk meg. A létezõ ugyanis – mondja Tavaszy – a létnek megragadó erejû kifejezõje. Az emberi lét az általános-létbõl-kilépõ-lét. Az emberi létet nem absztrakciójában kell felfognunk, hanem mint „közösségben levõ”, „világban levõ”, „idõben levõ”, „gondban levõ”, „létben levõ” létet. Tavaszynál ez az értelmezése a létnek, a lét és létezõ általános filozófiai problémáinak a teoretikus megfogalmazása fokozatosan rávetítõdik egy konkrét szituációra, a mindennapi kisebbségi lét által feltett kérdésekre igyekszik filozófiai síkon megoldást keresni. A fõhatalomváltással az erdélyi magyarságnak új létélményt kell megélnie: a nemzetiségi, kisebbségi létet. Maga az ember, akihez szólni akart, merõben új körülmények közé került, válságba jutott. A kisebbségi lét faktum. Heidegger specifikus lételméletét erre a különös szituációra rávetítve alakítja, úgy, hogy problémafelvetései aktuálisak legyenek, s ezáltal maga a heideggeri filozófia is aktualizálódik, mivel egy eleven léthelyzet megértésének a lehetõségét biztosítja. Nem tud elvonatkoztatni az õt olvasó konkrét embertõl, léthelyzete nem engedi ezt meg. Tavaszy Heidegger-recepciója és ennek átfordítása sajátos lét- és emberszemléletté teljességgel igazolja azt a hermeneutikai meglátást, hogy az értelmezés mindig önértelmezés és alkalmazás is egyben. Az értelmezés mindig önmagunk megértésének és a lét megértésének részét alkotja. A másik megértésén fáradozva önmagunkat akarjuk jobban megérteni. Minden hermeneutika önmagunk megértése a másik megértésének kitérõjén keresztül. Önmagunkat kell megértenünk a szöveggel szemben, ez az önmegértés pedig mindig egy kultúrán belül történik. A megértés önmegvilágítás. Az értelmezés ugyanakkor alkalmazás is, azt az értelmet, amellyel az értelmezésben találkozunk, a hermeneutikai szituációra alkalmazva értjük meg. A heideggeri létkoncepció pedig minden egyetemessége ellenére bizonyos átalakítások után alkalmassá válik a kisebbségi egzisztencia értelmezésére. A jelenvalólét léte gondként határozódik meg. A „gond” az a szituáció, melyben a létezõ léte megragadható. A veszélybe került egzisztencia, a kisebbségi lét léthelyzete is Gondként határozódik meg, a lét a veszélyezettségben válik megragadhatóvá – mondja Tavaszy. A „gondban élõ”, veszélyezettségben élõ jelenvalólét egzisztenciája összhangban áll a kisebbségi sors valóságos viszonyaival. Maga Heidegger is a Gond (Sorge) fogalmát az „élet nehéz” klisén keresztül tematizálja.

A heideggeri fogalmak „lefordítása”

A dolgozatnak ebben a fejezetében bizonyos specifikus heideggeri terminusok Tavaszy-féle értelmezését vizsgáljuk, olyan fogalmakét, amelyek a jelenvalólét fundamentális meghatározói. Ezek a fogalmak a kisebbségi lét perspektívájában merõben új konnotációkra tesznek szert, úgymond „alkalmazkodnak” a kisebbségi lét értelmezéséhez.

Ahhoz, hogy a Tavaszy által feltett kérdésre választ kapjunk, elsõsorban  a heideggeri koncepciót kell alaposan megvizsgálni. Az ittlét – mondja Heidegger –  faktikus lét, benne-lét, azaz gondbavétel, amely a mindennapi világra irányul. „A jelenvalólét faktumának ténylegességét – minden jelenvalólét mindenkor faktum – a jelenvalólét fakticitásának nevezzük. A fakticitás magába foglalja egy »világonbelüli« létezõ világban-benne-létét, mégpedig úgy, hogy ez a létezõ képes olyanként megérteni magát, mint aminek a »történelmi sorsa« annak a létezõnek a létéhez kötõdik, amely tulajdon világán belül az útjába kerül.”[3] A létezéshez eredendõen hozzátartozik a benne-létezés, az ember nem kívülállóként viszonyul környezetéhez. Az ember belevetett egy szituációba, és abban kell értelmeznie önmagát. A benne-létezés, a szituáció – jelen esetben – azonban egy paradoxon, a kisebbségi létparadoxon, ez az, ami az élettapasztalatban megmutatkozik. Gondolunk itt a „nem lehet” vitára (a kisebbségi lét nem lehetséges). A kisebbségi lét nem más, mint magának a paradoxonnak a tapasztalata. Mi az, amit veszélyeztet ez a tapasztalat? A kisebbségi nemzet identitása. A kisebbségi létben maga a lét kérdõjelezõdik meg. A kisebbségi lét ebben az értelemben léttörténés, megváltozik világunk, világban-való-létünk, környezetünk, s ezáltal maga a létezés struktúráiban alakul át. Heidegger kimondja, hogy a gondbavételben, amely mint „tevés-vevés”, mint körültekintés artikulálódik, a világ, a létezõk a  jelentésesség jegyében tárulnak fel a jelenvalólét számára. A „jelentésesség”, az „értelem” a faktikus élet specifikus tartozéka, amelyet struktúrájának megfelelõen magából az életbõl kell megérteni, mely élet egy jelentésességkomplexum. Ezért mondhatjuk azt, hogy a faktikus élet egyik jellemzõje, hogy önmagának elégséges. És ez az, amit a kisebbségi létnek tudatosítania kell ahhoz, hogy megõrizhesse identitását. A kisebbségi lét mint tudatosított létértelem kell hogy fellépjen. A lét a maga fakticitásában a jelentésességrelációkban teljesül be, azaz „szituációkban” áll.  A kisebbségi létben történõ szakadás ezt a jelentésességet támadja meg, a mindennap utunkba kerülõket változtatja meg. A létezés eredendõ jelentésessége és értelmezettsége „elrejtõzik” a kisebbségi létben. Ez az a pont, ahol a kisebbség léte veszélyezettségbe kerül, a jelentésesség elvesztése az identitás elvesztésével járhat. Ezen veszély elkerülésére adhat-e filozófiai támpontot a heideggeri fenomenológia?  Heideggernél a létre vonatkozó analízis implikálja annak lehetõségét – alkalmas arra Tavaszy szerint –, hogy visszaadjuk ennek a válságban levõ embernek az egzisztencialitását, és hogy elkerüljük létének szétforgácsolódását. Alkalmas arra, hogy e paradoxon tapasztalata ne létromboló legyen, hanem ez a „nem lehet” egy sajátos létértelmezés és létalkotó tapasztalat lehetõségeként mutatkozzon meg. A fakticitás megértése az egzisztencia önmagára ébresztésének az ügye, önmagunk és kisebbségi léthelyzetünk elfogadásának és megértésének lehetõsége. A benne-lét bármennyire is meghatározza ontológiai léthelyzetünket, nem statikus léthelyzet, hanem lehetõségteljes hermeneutikai szituáció. A kisebbségi léthelyzet tudatosítása a léthelyzet pozitív alakítását implikálja, a jelenvalólét a benne-létbõl kell hogy merítse lehetõségeit. A lehetõségek felismerése a hagyomány diszkontinuitásának, ennek a szakadásnak a feloldását jelentheti. A kisebbségi lét mint új létkeret jelenik meg, amelynek tudatosítása jelenti a hagyomány átemelését a jelenbe. A hagyomány értelemkontinuitás. Az értelem pedig biztosítja a dolog legitimitását. Fel kell ismernünk a kisebbségi létben a hagyomány mozzanatát. Ezáltal válik a kisebbségi lét – mondja Tavaszy – öntermelõ, magát újrateremtõ magatartássá.

A megértés a létre-való-nyitottság egyik aspektusa. Ez a kérdésstruktúrájú nyitottság a kisebbségi lét egyik meghatározója kell hogy legyen. Ebben a folyamatos létre-kérdezésben õrizheti meg a kisebbség saját identitását és önazonosságát, hiszen a kérdezés által egy meghatározott perspektíva elé kerül az, amire kérdezünk, a kérdés értelemirányt ad, feltöri a kikérdezett létét, a kisebbségi létet. A kikérdezett a maga kérdésességében nyitottá válik. Kérdeznünk kell ahhoz, hogy megértsünk, rá kell kérdeznünk saját léthelyzetünkre. A kérdezés értelmezés, az értelmezés mindig önmagunk megértésének és a lét megértésének egésze. A megértés önmegvilágítás. Tehát az értelmezés és megértés fogalma implicite tartalmazza a hagyományõrzés lehetõségét, valamint a konstruktív önmegértés és helyzetmegértés gondolatát.

Ugyanakkor a kisebbségi lét összhangban áll a heideggeri alapproblémával, amely a lét értelmére kérdez rá, mert a lét – mondja Tavaszy – a veszélyezettségben ragadható meg. A kisebb­ségi lét pedig a veszélybe került egzisztencia. A Dasein léte is Gondként határozódik meg. A Gond az a szituáció, amelyben a létezõ léte megragadható. A gondban élõ, veszélyezettségben élõ jelenvalólét egzisztenciája összhangban áll a kisebbségi sors valóságos viszonyaival.

A lét, amelyre rákérdezünk, nem üres logikai fogalom, hanem tartalmas, azaz jelentéses; a jelenvalólét számára jelentéslét és viszonylét abban az értelemben, hogy az egzisztencia egy létezõnek önnön létéhez való viszonyát fejezi ki. Tavaszy különbséget tesz lét és élet között, de talán épp ezért mondhatjuk azt, hogy nála az igazi jelentéslét maga az élet. Ha az élet nem volna kezdettõl fogva jelentéses, akkor a megértés mindörökre lehetetlen volna. Az élet mint áramló lét kell hogy megmutatkozzon a kisebbség létében. Az ittlét parancsa a kisebbségi léthelyzetben – írja Tavaszy – a meg-nem-szûnõ tevékenység parancsa lesz, amely az önfenntartás egyetlen eszköze. Az „autentikus” lét számára az aktív közösségi életet jelöli meg, s ezzel teljességgel eltávolodik Heidegger gondolataitól.

Egy másik fogalom, az idõ kategóriájának az átformálása a történés, az áramlás, a dialektikus mozgás szempontjából történik meg.

A lét idõ. Az idõ a lét ideje. Tavaszy értelmezésében egyfajta ellenszegülés történik a „tiszta lét” fogalmával, amelynek mintegy ellenpólusaként vethetõ fel a halál-felé-tartó-lét. A kisebbségi léthelyzet megköveteli tõlünk, hogy ne foglalkozzunk ezzel a személytelen, hideg „tiszta léttel”, amely nem tartozik hozzánk, amelynek nincs vonatkozása saját léthelyzetünkre. Kisebbségi létünket a halál-felé-tartó-lét határozza meg többnyire, s ez megadja annak vitalitását, dinamizmusát. „a mai filozófiai gondolkodás jellegét nem a spekulatív dialektika, hanem a lét, a valóság és az élet egzisztenciális dialektikája vezeti. Az élet értelmét ugyanis nem egy eszményített valóságban, a valóság igazságát nem az elvont, tehát vonatkozás nélküli »tiszta lét« kategóriájában, hanem ott keressük, ahol az élet, a valóság és a lét vitális áramlása végbemegy: az Idõ kategóriájában.”[4] Ezen idõkategória, amely hordozza és lehetõvé teszi ezt a vitális áramlást, nem a hagyományos metafizika idõfogalma, amely a létet örök jelenként gondolja el, és az élet lefolyására jellemzõ idõstruktúrát szem elõl téveszti. Ez az idõ, amelyrõl Tavaszy beszél, magának az élet lefolyásának az ideje, amelyben az idõ maga idõiesül, amely a konkrét ember válságát és életproblémáit hordozza. Ez az idõ az élet történése.

Tavaszy értelmezésében találkozunk olyan esettel is, amikor nem követi a heideggeri gondolatot, és visszatér olyan metafizikai elvekhez, amelyeknek destrukciójára épp Heidegger törekedett. Ezt azonban tudatosan teszi annak érdekében, hogy gondolatrendszere koherens maradjon, és megfeleljen a kisebbségi léthelyzet követelményeinek. Ilyen a lét és lényeg problémája. Tavaszy kimondja, hogy elsõdleges a kisebbségi lét mint adottság,  ennek megfelelõen lehet és kell kisebbségi módra cselekedni. Tehát elõbb van a lét, még mielõtt cselekedetekben megnyilvánulna, a lényeg ezt követi mint a gondolkodás alkotása.

Heidegger tétele pedig így hangzik: „A jelenvalólét lényege egzisztenciájában rejlik.”  A jelenvalólét tulajdon idõiségébõl nyer meghatározást. Ez az eredeti egység egyféleképpen differenciálódik Tavaszynál, de ez szükséges is a kisebbségi létnek mint adottságnak a magyarázatához.

Konklúziók                    

Tavaszy sajátos létértelmezését egy szöveg, a Lét és idõ, és egy szituáció, a kisebbségi léthelyzet indította útjára. Nem tartozik kutatásunkhoz, de kérdéses, hogy Heideggerhez igazodik-e inkább Tavaszy, vagy többnyire az adott társadalmi szituáció hatalma alatt áll. Bármi is legyen a válasz, úgy gondoljuk, hogy Tavaszy értelmezésén keresztül a heideggeri fenomenológia teljesen új és lehetõségteljes perspektívába kerül, attól eltérõen, hogy  Heideggert értelmezve Tavaszy gyakran Heideggert Heidegger ellen fordítja, és „profanizálja” filozófiájának értelmét. Profanizálja azáltal, hogy kibontja önmagából, és rávetíti egy konkrét szituációra, mondhatnánk túlságosan „explicitté” teszi. Ez a profanizálódás azonban szükségszerû ahhoz, hogy ez a fajta filozófia egy kisebbség szemléletévé válhasson. márpedig Tavaszynak ez volt a célja. A heideggeri világ „lefordítása” áldozatot kér, éppen e világ autenticitásának a vesztét. El kell veszítenie eredendõ mondanivalóját ahhoz, hogy egy „másik” olvasót meg tudjon szólítani. Tavaszy az igazi, korabeli olvasóhoz igazítja mondanivalóját, és teljesíti azt a ricoeuri meglátást, hogy a szövegnek az értelme az olvasásban van.

Merész vállalkozás – mondja Balázs Sándor – egy elvont szellemi tevékenység és a konkrét társadalmi körülmények között közvetlen kapcsolatot teremteni, hiszen a bölcseleti reflexió sohasem lehet egyszerû helyzetmagyarázat.  De Heidegger „lefordítása” nem válik puszta szituációmagyarázattá, a jelenvalólét szemlélete nem válik a konkrét, társadalmi, elszigetelt egyén szemléletévé, és a létnek mindig megmarad ontológiai elsõbbsége.

The „Application” of Facticity as Self-interpretation. Facticity as a Possibility of Interpreting the Paradoxical Existence of a Minority in the Philosophy of Tavaszy Sándor. My research focuses on the interdependence of two ontological conceptions, which appeared in two different cultures and situations, how does the interpretation of Tavaszy, regarding Heidegger's ontology of facticity, turn into the self-interpretation of the minority's existence.

According to Tavaszy the facticity is able to support the paradox of the minority's Being, the facticity as a living life experience is nothing else, but the experience of the minority Being. This sets forth a more personal experience, and the application of the facticity on a real situation fulfills the requirement of the facticity-problem, according to which the dasein's facticity is the problematic of the self-interpretation of life.

Tavaszy discovers that Heidegger's facticity implies the possibility of giving back to this selfestranged individual its own existence and of avoiding the disintegration, the slitting of the existence. The existence of Heidegger's Dasein – the “concerned”, “jeopardized” being – is in accordance with real fate of the minority, because this Being is the experience of the paradox itself. What does this experience endanger? The identity of the minority nation. In the minority-Being the Existence itself becomes jeopardized. This is the reason why the minority-being should appear as a conscious being-meaning.

Heidegger's philosophy implies the possibility of becoming the supporter of the self-interpretation of minority, the supporter of a current existence-situation, the basis of interpreting a paradoxical existence. This is what Tavaszy discovers in Heidegger's ontology. The facticity helps us in giving back to this Being it's own existence.

 

[1] M. Heidegger: Fenomenológiai Aristoteles-interpretációk. 21.

[2] Tavaszy Sándor: A lét és valóság. = Válogatott filozófiai írások. Kolozsvár–Szeged 1999. 111.

[3] M. Heidegger: Lét és idõ. Bp. 2001. 75.

[4] Tavaszy Sándor: Lét és valóság. 112.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék