Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2002/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 64. kötet, 2002. 1-2.füzet

Tamásné Szabó Csilla

A deverbális igeképzõk produktivitása a 16–18. században

 

Ebben a tanulmányban a 17–18. századi deverbális igeképzõk produktivitását vizsgálom meg. A gyûjtött adatanyag zöme, amelyre megállapításaimban támaszkodom, s ahonnan a kiemelt példaanyag származik, az Erdélyi magyar szótörténeti tár[1] megjelent köteteinek anyagából való. Ugyanitt fellelhetõ a különbözõ adatok lelõhelyét jelölõ rövidítésjegyzék feloldása is. Ezt a gyûjtést kiegészítettem Heltai Gáspár Száz fabulájával,[2] valamint Mikes Kelemen Törökországi levelek[3] címû mûvébõl származó adatokkal is.

A tanulmány két fõ témakörre oszlik: produktivitás – gyakoriság – funkció általános problematikája a magyar szakirodalomban; a 16–18. századi deverbális igeképzõk produktivitás­vizs­gálata.

Produktivitás – gyakoriság – funkció általános problematikája
a magyar szakirodalomban

Bármelyik nyelv szóképzésének a vizsgálatakor a képzõknek viszonylag nagy számával találkozunk. Károly Sándor szerint „még azt az érdekességet  is megfigyelhetjük, hogy a szabályosan alkalmazott képzõk funkciója nagyjából azonos az egyes nyelvekben. Ilyenek lesznek a legfontosabb szófajváltó képzõk: a fõnévbõl melléknevet képzõk, a melléknévbõl elvont fõnevet, igét, az igébõl elvont cselekvés nevet, cselekvõt, a cselekvés helyét, eszközét; fõnévbõl igét, amikor is a fõnévi alapszó a cselekvés eszköze, tárgya vagy eredménye. A fõnévbõl fõnevet képzõk között a foglalkozást, kicsinyítést vagy nagyítást, összefoglalást jelentõk, az igébõl igét képzõk között az igenem (szenvedõ, visszaható, intranzitív, mûveltetõ) és az akció képzõi (tartós, mozzanatos). Körülbelül ezek azok a funkciók, amelyekben a képzõk többé-kevésbé szabályszerûen elõ szoktak fordulni. A tényleges szabályszerûség azonban nyelvenként változik.”[4] E képzõtömeg nem minden egyede alkalmas azonban új szavak képzésére.

A képzõ csak akkor termékeny, ha az adott szemantikai és szintaktikai feltételek mellett új szavak képezhetõk vele. Nem lehet általában beszélni egy-egy képzõ produktivitásáról. Nem minden képzõ produktív ugyanis minden funkcióban.

Termékeny képzésnél a képzett szó jelentése mindig kompozicionális, azaz levezethetõ az alapszó és a képzõ jelentésébõl. A termékeny képzés tehát mindig szó alapú, azaz a képzõ létezõ szóhoz járul. Kiefer[5] szerint a termékenység mindig feltételezi a szabályba foglalás lehetõségét. Ha tehát egy adott képzõvel új szó már nem képezhetõ, akkor ez azt jelenti, hogy erre a képzõre vonatkozóan nincs olyan szabály, mely lehetõvé tenné új szavak képzését (l. még: Nagy[6]). Kivétel mindig a szabály alól, hogyha stilisztikai hatást célzó képzés jön létre. Ebben az esetben sokszor olyan képzõket elevenít fel a szerzõ, például korhangulat keltésére, amely már nem élõ, nem produktív, vagy esetleg nyelvjárási képzõt alkalmaz a népies stílus részeként. A sort folytathatnánk. A szabályon alapuló képzésen kívül vannak természetesen úgynevezett analógiás képzések is. Az analógiás képzések nem szabály alapján jönnek létre, hanem adott minta szerint. A minta mindig létezõ lexéma. Az analógiás képzés lehetõsége azonban sohasem jelent termékenységet. (Ilyen analógiás képzés eredménye pl. a csobog ~ csobban.)

A gyakoriság az elõfordulások számát jelenti. Gyakoriságról csak egy adott korpuszra vonatkoztatva beszélhetünk. Keszler[7] szerint a termékenység és a gyakoriság nem föltétlenül függ össze. Szabó[8] ellenben azt állítja, hogy az igeképzõk megterheltségi fokának növekedése, illetõleg csökkenése szorosan összefügg a képzõk produktivitásának változékonyságával, hiszen egy formáns termékenysége abban nyilvánul meg, hogy mind több és több szóhoz csatlakozik, vagy­is megterheltségi foka állandóan növekszik. Kiss Jenõ[9] Ruzsiczky[10], Keszler[11] és Kiefer[12] véleményével egybehangzóan cáfolja a fenti állítást. Szerinte a gyakoriság és termékenység közötti összefüggés nem szükségszerû, a gyakoriság utalhat a termékenységre, de nem bizonyíthatja azt. Ruzsiczkyval[13] egybehangzóan Keszler[14] is megállapítja, hogy a produktív és improduktív képzõk lehetnek egyaránt gyakoriak vagy ritkák.

Károly Sándor[15] a szinkrónia síkján kísérletezik a képzõk produktivitási fokának megállapításával. Felvet azonban néhány olyan szempontot, amelyek talán a diakrónia síkján is sikerrel alkalmazhatók. „A képzõproduktivitás megállapítására igen alkalmasak a jövevény­szavak, illetõleg az idegen szavak. Ez a módszer a régi nyelvre is alkalmazható. Ha a régi nyelvben azt találom, hogy egy képzõ, mondjuk, valamely szláv jövevényszón jelentkezik, akkor tudom a post quemjét is a képzõ produktív használatának. A jövevényszavak ezek szerint nemcsak fontos hangtani, hanem szóképzéstani tanulsággal is szolgálnak. Tudvalevõ ugyanis, hogy a képzõk produktivitásának a változása nem egyenes vonalú, azaz nem egyszerûen olyan, hogy a produktivitás felõl halad az improduktivitás felé. Nemritkán elõfordul, hogy egy képzõ felelevenedik, divatba jön. Erre a képzõ éppen azáltal alkalmas, hogy töve más kapcsolatokban is elõfordul. Ennek következtében a tõ és a képzõ mintegy önállóságot kap, s amikor nincs is még divatban, lappangó energiaként mindig kész mozgásba lendíteni a szókincset. Hogy valóban sor kerül-e felelevenítésére, az számtalan, részben nyelvi, részben nyelven kívüli tényezõtõl függ.”[16]

A produktivitás megállapítása, sõt bizonyítása után a produktivitás fokának megállapítására kell törekedni. Az olyan képzõt, amelynek grammatikai használata szabályszerûség dolgában még a ragokét is felülmúlja (mert jelentése szempontjából sokkal szabályszerûbben és következetesebben alkalmazható, mint bármely ragunk), Károly Sándor „kategorikusan produktív képzõ”-nek nevezi.[17] Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott nyelvtani (szófaji, morfológiai) vagy ezt szûkebbre vonva, szemantikai kategórián belül a képzõ használata szinte kivétel nélküli. Példaként a -hat/-het képzõt állíthatjuk.

A „nem kategorikusan produktív képzõk”-ön[18] belül is különbséget kell tennünk a ritkábban használatos és egy kategórián belül legalább például 75 százalékos gyakoriságú képzõk között.

Károly Sándor szerint „a képzõhasználat szabályszerûsége szempontjából gondolnunk kell arra is, hogy sokszor egy-egy képzõ nem kategorikusan produktív, de néhány más azonos funkciójú képzõvel együtt mégis kategorikusan produktívvá válik. Hogy egy-egy nyelvben mennyi a kategorikusan produktív képzõ, az a nyelv természetétõl s ezzel kapcsolatban múltjától függ. A magyar nyelvben feltûnõen nagy ezeknek a képzõknek a száma.”[19]

Károly hat csoportot különít el a képzõkön belül a produktivitás szempontjából:[20]

1. ragszerûen szabályosak (szinte kivétel nélküliek)

2. kategorikusan produktívak (95 százalékos szabályszerûség): önállóan vagy párhuzamos képzõkkel

3. szabályszerûen produktívak (75 százalékos szabályszerûség): önállóan vagy párhuzamos képzõkkel

4. produktívak

5. nem produktív gyakoriak

6. nem produktív ritkák

D. Bartha Katalin a képzõk életében négy állomást határoz meg:[21]

1. Élõ vagy eleven az a képzõ, amely többnyire világos alapszóból világosan felismerhetõ funkcióval képez új származékot. Az elevenség mértéke is változó. Van olyan képzõ, amely szinte minden megfelelõ alapszóból létrehozhat új származékot (pl. az -ás/-és deverbális névszóképzõ). Van azonban olyan, még élõ képzõnk, amelynek hatásköre mára erõsen korlátozottá vált (-vány/-vény deverbális képzõ). Ezeket a képzõket a mai nyelvtudat minden nagyobb nehézség nélkül el tudja különíteni a szótõtõl, az ezt követõ kategóriák elkülönítése és felfedése azonban a nyelvtörténész feladata (vö. Ruzsiczky).[22]

2. Elavult vagy kihalt az a képzõ, amelynek képzõ volta még felismerhetõ ugyan, de új származékok képzésére már nem szolgál. Ilyen alig elavult képzõ pl. az -alom/-elem deverbális névszóképzõ, amely rendkívül gyakori, azonban már nem produktív képzõnk.

Az elavultságnak igen elõrehaladott stádiumában van pl. az -l gyakorító képzõ, amely a mai köznyelvben inkább csak a megnyúlt nyílt tõvégi magánhangzóval bõvült alakban jelentkezik, így is elég ritkán (ugrál, dobál, vetél). Az eredetibb rövid (rendszerint zártabb) véghangzós származékai vagy elavultak (orozol, vájol), vagy elhomályosultak (õröl, tékozol).

3. Elhomályosult képzõ: az elavulás vagy kihalás késõbbi stádiumában a képzõ a nyelvérzék számára felismerhetetlenné válik (pl. a -k kicsinyítõ képzõ az ének, fészek szóban).

4. Lappangó képzõrõl a képzõ fejlõdésének, életének legvégsõ szakaszában beszélhetünk. Lappangónak nevezzük azt a képzõt, amely valamilyen képzõbokorba beolvadva eredeti alakját elveszti, s egykori jelenlétét csak bizonyos nyomok árulják el. Pl. az elemi -ß visszaható képzõ az -ul/-ül képzõbokorban (merül, tájul) jutott lappangásba, melyben az u, ü elem eredeti hosszúsága (illetve ezt megelõzõleg diftongus volta), valamint az a tény, hogy a visszaható jelentésének a végzõdésben ma semmi szemmel látható hordozója nincs (az -ik sem járulhat hozzá soha), valószínûleg arra mutat, hogy az u, ü elemben a visszaható -ß lappang.

A képzõk termékenységérõl csupán egy adott korszak eleven képzõi esetében beszélhetünk.

Kõrösi a képzõproduktivitás megállapítására három kategóriát sorol fel: „Megtörténik azonban, hogy egy-egy képzõ tájszólásilag tovább folytathatja életét, noha a közhasználat teljesen elejtette: pl. tudjuk, hogy közhasználatban élõ momentán képzõnk nincs [...] De a székelységben, különösen a háromszéki nyelvjárásban nagyon gyakran -int képzõvel alakulnak momentán értékû új szók: hallint, illint, dobint, nyalint, forralint, fuvint, húrint. [...] ågy Munkácsi is azt bizonyítja, hogy a reflexív -úl, -ûl a csángóknál valósággal élõnek mutatkozik: fogúl ’kezd’, kötûl ’kötõdik’, ütûl ’mosúl’.

Nem elégíthet tehát ki a képzõknek egy élõ és egy elavult osztályba sorolása, egy harmadikat is fel kell vennünk: a tájszólásban élõ képzõk osztályát.”[23]

D. Bartha[24] szerint a képzõ produktivitása, vagyis az a képessége, hogy bármelyik megfelelõ alapszóból képezhet származékot, teljes hatókörrel általában nem vagy csak kivételesen áll egy-egy képzõ rendelkezésére. A képzõk produktivitásának azok a korlátai, melyek végül nem­egyszer a teljes passzivitáshoz vezettek, részben még arra a szakaszra nyúlnak vissza, melyben a képzõk funkcionális sajátságai kialakultak. Az a körülmény például, hogy azonos funkcióval több képzõ mûködhetett, eleve csökkentette ezek származékképzési lehetõségeit, határt szabott produktivitásuk érvényesülési körének. Az azonos funkciójú képzõk viszonylag nagy száma akkor vált igazán a produktivitás korlátjává, amikor a származékok bizonyos hányadában a képzõ és a tõ kapcsolata megszilárdult, vagyis a képzett igék egy része a szókészlet állandósult elemeként élt tovább. Ezekben a származékokban megszûnt a szinonim képzõk váltakozásának lehetõsége. A képzett igék lexikai állandósulása az õsmagyar kortól kezdve egyre erõsödõ fejlõdési tendencia.

A produktivitás a 16–18. századi igeképzõrendszerben

A kései ómagyar korban elkezdõdtek olyan nyelvi folyamatok (vö. D. Bartha[25]), amelyek a késõbbiekben – a középmagyarban – folytatódni, felerõsödni látszanak. Az igeképzõk jelentõs hányada nem tekinthetõ produktívnak, nem rendelkezik azzal az aktivitással, amely a megfelelõ alapszóból történõ származékképzés tevékenységéhez szükséges. Azt a folyamatot, amely a képzõ produktivitásának gyengülését, végül megszûnését magyarázza, több, olykor felismerhetõ, olykor rejtve maradó tényezõ okozhatja. A produktivitás különbözõ mértékû csökkenésével vagy megszûnésével kölcsönhatásban a képzõkével azonos funkciójú egyéb kifejezõeszközök veszik át ezek szerepét. Azok a nyelvi eszközök, amelyek az improduktívvá váló képzõk szerepét betöltik, lehetnek más, még produktív képzõk, de lehetnek a képzõk kategóriáján kívül esõ elemek, például igekötõk a mozzanatosság kifejezésére.

Bár a származékok mennyisége nem azonos a produktivitás mértékével, egy-egy képzõvel nagy számban létrehozott igék rendszerint hatékony produktivitást jeleznek. Minthogy a képzés analogikus folyamat, érthetõ, hogy minél több származék szolgál mintául, annál valószínûbb hasonló születése.

A képzõ produktivitásának mértéke korszakunk igeképzésében is szorosan összefügg a jelentéstartalom milyenségével. Minél általánosabb a képzõnek a származékokban kiteljesedõ alapjelentése, annál szélesebb körû produktivitással rendelkezik. Ezért százszázalékos a szinte módjelszerûen általános jelentésû -hat/-het képzõ produktivitása. A jelentés általános jellege a származékok lexikalizálódását is akadályozza, nem véletlen, hogy a -hat/-het képzõvel alakult szár­mazékok közül egy sem vált állandósult lexikai elemmé. Ez a körülmény szintén a produktivitás megõrzését segíti elõ. Más, kevésbé általános jelentéstartalmú képzõkkel létrehozott igék, melyek könnyen gyarapodhattak a lexikalizálódáshoz szükséges szemantikai többlettel, lexéma­ként élnek tovább, s minthogy a szókészlet állandósult tartozékai, a képzés folyamatának megismétlése nélkül készen állnak a nyelvhasználat rendelkezésére, képzett voltuk jelentõsége a nyelvtudat számára elhalványodik, a képzõ produktivitása szempontjából holt anyaggá válnak.

A produktivitás típusai

D. Bartha megállapította[26], hogy az igeképzõk a produktivitás különbözõ mértéke és jellemzõi alapján más-más típusokba sorolhatók. A 16–18. századi deverbális igeképzõk produktivitási fokának pontos, számszerû fölmérése nem lehetséges, de viszonyítható a mûködési körük nagysága.

Teljes körû produktivitás

Általános jelentéstartalmának köszönhetõen teljes produktivitással rendelkezik a -hat/-het képzõ. A jelekéhez hasonló alapjelentése bármilyen képzõvel ellátott ige továbbképzésére is alkalmassá teszi, de természetesen képzõ nélküli igébõl is alkothat származékokat.

-hat/-het: bõvelkedhetik ’bõviben lehet vminek, dúskálhat vmiben’: 1643: bwveolkwod­hessik [Dés; DLt 405]. Énekelhet 1643: enekelhetik [GörgJk 342]. 1696: enekelhettyûk [Vécs MT; TKl Kemény Simon lev. Teleki Pálhoz]. Metélhet: 1591: metelhessen [Kv; TJk V/1. 137]. A példákat a végtelenségig szaporíthatnánk.

Korlátozott produktivitás

Jelentéstartalmának általános volta következtében szintén széles körû a produktivitása a passzív -atik/-etik és -tatik/-tetik képzõnek. Mivel azonban a nyelvhasználatnak két azonos funkciójú, vagyis szinonim képzõ áll rendelkezésére, mûködésük egymás produktivitását korlátozza. Az összes lehetõségeken, az egész igeállományból alkotható passzív jelentésû igék képzésén ez a két képzõ osztozik.

A szenvedõ igéknek a korszakunkbeli rendkívüli gyakorisága a latin hatásnak tulajdonítható. Elsõsorban az írott nyelvben jellemzõ számottevõ elõfordulásuk.

-atik/-etik: adatik: 1568: adassik [Gyf; RLt O]. Biratik: 1642: biratot [Sófva BN; BesztLt Miss. 115 Petrus Gauay a beszt-i fõbíróhoz]. 1765: biratik [Szászsztlászló KK; MúzBeth. 5501]. Kezdetik: 1570: kezdetet [ Kv; TJk III/2. 51].

-tatik/-tetik: faragtatik: 1738: faragtottak [Szászvesszõd NK; Born. XX/12]. Káromoltatik: 1636: káromlattatik [ÖGr 7]. Közöltetik: 1657: közöltessék [KemÖn. 221]. Oltalmaztatik: 1586: otalmaztatnek [Kv; TanJk I/1. 33].

A szinonimitást mint korlátozó tényezõt figyelembe véve ugyanebbe a típusba sorolható a kauzatív-faktitív -at/-et és -tat/-tet, produktivitásuk azonban még szûkebb körû, hiszen a mûködésük számára kínálkozó lehetõségeken nemcsak egymással, hanem más szinonim képzõkkel
-(a)szt/-(e)szt, -ít is osztozniuk kell, bár deverbális használatban így is a legter­mé­kenyebb kauzatív-faktitív képzõk.

-at/-et: cséplet: 1599: chiepletni, chiplettné [UszT 14/32]. Fedet: 1730: fŏdette [Hsz; Pf]. Keserget: 1570: kesergessenek [Kv; TJk III/2 138a]. Kocogat: 1592: koczogat [Kv; TJk V/1. 243]. Lógat: 1633: logattak [Mv; MvLt 290. 118a]. Mozgat: 1600: mozgattja [Kv; TJk VI/1. 489]. Nézet: 1657: nézették [KemÖn. 21].

-tat/-tet: alkudtat: 1645: alkuttatuk [LLt Fasc. 120]. Becsültet: 1573: Beochwltettek [KV; TJk III/3. 136]. Fájtat: 1724: fajtattya [Ap. Apor Péter lev. feleségéhez]. Ezüstöztet: 1755: ezüsteztettem [TL. Teleki Ádám költségnaplója 7b]. Imádkoztat: 1710: imádkoztatnak [Marossztkirály MT; Told. 2]. Kapáltat: 1570: kapaltasd, kapaltatwk [Kv; TJk III/2. 167]. Olvastat: 1639: olvostosatok [H; JHbK XLV/32]. Ültet: 1718: ültették (lóra) [Mikes, 13. lev.].

-szt: mereszt: 1715: mereszted [Türe K; Told. 28]. Dagaszt: 1759: dagaszt [Marosludas TA; TKl]. Ragaszt: 1566: ragasztá [H.G. 122.]. Olvaszt: 1558 k.: oluazthua [Msz; MKsz 1896. 287].

-ít: állít: 1719: álitta [Mikes, 25. lev.]. Zavarít: 1566: zavaríthattam [H.G. 96].

Ugyancsak e csoportba tartozik a -gat/-get is. Deverbális szerepben tevékenységének körét csak a számos szinonim képzõ használata szûkíti. Egyetlen gyakorító funkciójú képzõ, amely máig megõrizte produktivitását, egyre szélesedõ hatókörrel.

-gat/-get: adogat: 1585: adogatta(m) [Kv; Szám. 3/XXII. 73]. Fedezget: 1755: fedezgetvén [Déva; Ks 101]. Kapogat: 1710: kapogattak [CsH 377]. Nyitogat: 1593: nitogattiak [Kv; TJk V/1. 362]. Olvasgat: 1722: olvasgatám [KJ. Rétyi Péter lev. Porumbákról (F)].

Szintén egymás produktivitását korlátozzák a -kodik/-kedik/-ködik, -kozik/-kezik/-közik és az -odik/-edik/-ödik, -ozik/-ezik/-özik képzõbokrok.

-kodik/-kedik/-ködik: bánkódik: 1585: bankodek [Kv; TJk IV/1. 518]. Bosszankodik: 1552: Bozzonkodoth [Berekeresztúr MT; KvAKt 344]. Ébrekedik: 1781: ébrekedni [Balavására KK; Ks 19/IV. 8]. Kapaszkodik: 1662: kapaszkodnék [TML II, 354. Lónyai Anna özvegy fejedelemasszony lev. Teleki Mihályhoz]. Menekedik: 1657: menekedém [KemÖn. 266].

-kozik/-kezik/-közik: beretválkozik: 1736: beretválkozni [CU]. Érkezik: 1717: érkezet [Mikes, 5. lev.].  ågérkezik: 1592: Igirkezek [Kv; TJk V/1. 265].

-odik/-edik/-ödik: aggódik:1660 k.: aggod(na)k vmiben [Gysz; LLt]. Átkozódik: 1591: atkozodot [Kv; TJk V/1. 61]. Bíbelõdik: 1752: bíbelõgyem [Mocs K; Ks 83 Borbándi Szabó György lev.]. Morgódik: 1593: morgodot [Szentegyházasoláhfalu U; Oflev.].

-ozik/-ezik/-özik: óhajtozik: 1662: óhajtozik [SKr 394]. Sóhajtozik: 1725: suhajtozunk [Mikes, 63. lev.]. Szunnyadozik: 1566: szunnyadozék [H.G. 115.].

-ul/-ül: járul: 1564: járuljon [ETA I, 21 BS]. Nyomul: 1592/1593: Niomúla [Szásznyíres SzD; Ks]. 1771: Nyamulni [Dombó KK; JHb XX/26. 4].

Vannak olyan igeképzõk, melyek tevékenysége csupán onomatopoetikus jellegû származékok létrehozására korlátozódik. Hangutánzó  igéink képzõs formában születnek és élnek. Tulajdonképpen nem valódi képzések, hiszen bennük  a képzõ az esetek nagy többségében soha nem létezett alapszóhoz járul, képzõink azonban ugyanazt a funkciót töltik be, mint a valódi képzésekben, s egy fiktív, kikövetkeztetett tõhöz kapcsolva, a funkcionális igényeknek megfelelõen váltogatja õket a nyelvhasználat, ugyanúgy, mint a valódi képzésekben. A -g-nek ehhez a területhez fûzõdõ produktivitása korszakunkban is (sõt napjainkig) tökéletesen virulens.

-g: csupog: 1790: tsupog [Kv; TL. Bodoki József prof. lev.].Herreg: 1629: herregtek [Kv; TJk VII/3. 148]. Morog: 1567: Morgani [Kv; TJk III/1. 94].

A gyakorító -g funkcionális ellenpárja a mozzanatos -an/-en, produktivitása jellegét tekintve ugyanebbe a csoportba sorolható. A mozzanatos jelentésû hangutánzó-hangfestõ igék képzésében egyre erõsödõ produktivitással vesz részt, éppen úgy, mint a -g a gyakorító jelentésûekében.

-an/-en: cseppen: 1750: Csepént [Borbánd AF; Ks 83]. Kikoppan: 1736: kikoppana [MetTr 338]. Megzökken: 1705: megzökkent [ WIN I, 656].

Szintén hangutánzó keletkezésû tövekbõl alkotja származékait a mozzanatos -dít és funkcionális ellentéte a -dul/-dül. Produktivitásuk azonban egyre szûkülõ tendenciát mutat.

-dít: megzördít: 1574: Zerditik meg [Kv; TJk III/3. 329a]. Mozdít: 1676: mozdítaná [TML VII, 275. Vesselényi Pál lev. Teleki Mihályhoz].

-dul/-dül: fordul: 1573: fordolt [Kv; TJk III/3. 135]. Megzendül: 1621: meg Zendwluen [Kv; Szám. 15b/IV. 21].

Nem produktív képzõk

A virulens produktivitástól a teljes improduktivitásig hosszú út vezet a képzõk életében. Sõt a mozgás nem teljesen egyirányú, nem mindig egyenes a produktivitástól a teljes terméketlenségig. Néha egy-egy képzõ felelevenedik, divatba jön. Az improduktivitásnak is vannak különbözõ fokozatai (vö. D. Bartha[27]), a két szélsõ stádium között mutatkozó fokozatbeli eltérések azonban nehezen értékelhetõk.

A teljes improduktivitás  fokát képviselõ igeképzõk a primer képzõk közül kerülnek ki. Ilyen az -l, -s, -sz gyakorító, valamint az -amik/-emik, -l (-ll), -p mozzanatos képzõ.

-l: döföl: 1735: döffelte [Szentegyed SzD; Wass].

-s: futos:1566:futos[H.G. 97].

-sz: elvonsz ’elvisz, elvonszol’: el uonszod [Mv; MvLt 291. 164b].

-amik/-emik: futamik: 1572: futamyk [Kv; TJk III/3. 39], fútama(m) [UszT 14/41–2].

-l (-ll): dördül: 1651: dördült [ETA I, 154 NSz]. Forral: 1595: forolúa [Kv; Szám. 17a/6 – ifj. Heltai Gáspár sp kezével]. Nyilallik: 1664: nyilalik [TML III, 96. Teleki Mihály lev. Veér Judithoz].

-p: állapik: 1629: allapek [Kv; TJk VII/3. 38].

A képzõbokrok esetében általában kiiktatható az improduktivitást elõidézõ tényezõk sorából az életkorral járó kifáradás, alaki és funkcionális elhalványulás, s nagyobb súllyal nem jöhet számításba a származékok elhomályosulása sem. Jelentõs eltérés a primer képzõkkel kapcsolatos körülményektõl az a tény, hogy a képzõbokrok nagy része keletkezése pillanatától olyan csekély számú származék képzésére szolgál, produktivitásának hatóköre – fõleg szinonim képzõtársai térfoglalása következtében – oly szûkre korlátozott, hogy az fölér egy elõrehaladott improduktivitással.

Több ilyen, elsõsorban gyakorító képzõbokrunk van:

-cangol: marcangol: 1777: morczonglani [H; Ks 114 Vegyes ir.].

-cikál: beráncikál: 1793: bé rántzikálták [Dés; DLt az 1799. évi iratok közt].

-col, bevoncol: 1768: be vontzolták [Káján SzD; BK].

-csel/-csöl: általlépcsel: 1585: lepchielenek altal [Kv; TJk IV/1. 486b].

-dok/-dek/-dök: bujdokik: 1583: Budoktam [Kv; TJk 4/1, 166].

-acskál/-icskál: faricskál: 1599: faraczkal [UszT 14/39], 1629: fariczkalnak [Kv; TJk 10].

-lal/-lel: kérlel: 1573: kerlely [Kv; TJk III/3. 371], 1793: kérlelte [Koronka MT; Told.].

-logat: illogat: 1745: illogatott [Uzon Hsz; Kp I. 155a P. Kováts (70) ns vall.].

-rcsel: köhörcsel: 1702: kŏhŏrczel [Tarcsafva U; Pf Boer János (20) vall.].

-sékel: mérsékel: 1605: mersékelwen [Kv; TanJk I/1. 504].

-tol: hazudtol: 1758: hazutalni [Cintos AF; TKl 19/42 Gyirászin André (60) jb vall.], 1768: hazudtoltak [Dés; DLt Liber inventationis].

A kevésbé nagyfokú improduktivitással rendelkezõ képzõk sem alkotnak egységes típust. Ebbe a kategóriába is elsõsorban számos gyakorító képzõbokor sorolható:

-dácsol/-décsel: kapdácsol: 1757: kapdácsolt [Gyszm; DE 3 St. Kémenes (38) pp vall.].

-dal/-del: furdal: 1767: furdolták [Abosfva KK; Ks 4 Mich. Jakab (36) cantor eccl. cat, vall.]. Harapdál: 1699: harabdalt [Dés; Jk 291a].

-dokol/-dekel/-dököl: érdekel: 1751: érdekelni [Szászújfalu; Told. 67]. Mérdekel: 1727: mérdékeljük, mèrdekelwin [Vaja MT; DobLev. III/505 4b].

-dos/-des/-dös: csapdos: 1599: czapdosnj [Kv; TJk VI/1. 384]. Fogdos: 1562: fogdosának [ETA I, 19 BS]. Lõdös: 1655: lŏdŏsvén [Mezõpagocsa MT; TSb 21].

-doz/-dez/-döz: alkudozik: 1798: alkudoztom [Mezõbodon TA; IB]. Lengedez: 1697: lengedez [Szamosfva K; Ks 90]. Lövöldöz: 1574: leoweldezny [Kv; TJk III/3. 353].

-gál/-gél: Keresgél: 1770: keresgélni [H; BK nr 1017 vk]. Mondogál: 1676: mondogálja [TML VII, 141. Naláczi István és Székely László lev. Teleki Mihályhoz].

-gódozik, -goldozik: nyargódozik, nyargoldozik: 1657: nyorgoldozván [KemÖn. 41]. 1716: nyargodozot [Karácsonfva MT; Told. 76].

-kál/-kél, -kol/-köl: bujkál: 1676: bukálvá(n) [Kv; TJk 247]. Megtüpöcsköl: 1759: tǔpötskölve [Csejd MT; VK].

-kod/-ked/-köd: csapkod: 1782: tsapkodtak [F.zsuk K; SLt XLII/5. 46]. Csipked: 1653: csípkedni [ETA I, 66 NSz].

Mozzanatos képzõink közül az improduktivitásnak enyhe fokán található  az:

-amodik: aláfutamodik: 1626: ala futamodék [Szentgyörgy Cs; BLt 3], 1638: ala futa­modek [Mv; MvLt 291. 157a].

-int: csapint: 1762: tsapintotta [Kv; Aggm.]. Megkoccint: 1724: meg kóczintotta [Mihályfva Nk; BK sub nro 984 Georg. Taar (25) ns vall.].

Intranzitív képzõink közül is néhány e csoportba sorolható, azzal a fenntartással, hogy egyesek valószínûleg a különbözõ nyelvjárásokban nagyobb fokú produktivitással rendelkezhettek.

-gódzik/-gõdzik, -gõdik: hevergõdzik: 1704: hevergödzött [WIN I, 290]. Kevergõdik: 1585: kevergeottek [Kv; TJk IV/1. 516].


[1]  Szabó T. Attila: Erdélyi magyar szótörténeti tár. I–X. Buk. – Bp. 1975–2000.

[2] Heltai Gáspár: Száz fabula. Melyeket Ezopusból és egyebünnen egybegyûjtett és összeszörzett a fabuláknak értelmével egyetemben Heltai Gáspár. = Székely Erzsébet (szerk.): Heltai Gáspár válogatott munkái. Buk. 1968. 91–233.

[3] Mikes Kelemen: Törökországi levelek. = Hopp Lajos (szerk.): Mikes Kelemen összes mûvei. I. Törökországi levelek és Misszilis levelek. Bp. 7–300.

[4] Károly Sándor: A szóképzés grammatikai jellegérõl, szuffixumfajták elkülönítésérõl és a képzõprodukt­ivi­tás­ról. Nyelvtudományi Közlemények LXVII(1965). 273–289.

[5] Kiefer Ferenc: Alaktan. = Kiefer Ferenc, É. Kiss Katalin és Siptár Péter (szerk.): Új magyar nyelvtan. Bp. 1998. 222.

  [6] Nagy Ferenc: A lexikális szóképzés. Általános Nyelvészeti Tanulmányok. 6. 1969. 329–357.

  [7] Keszler Borbála: A szóképzés. Magyar Nyelvõr 124(2000). 59–73.

  [8] Szabó Zoltán: A régi nyelv igeképzõinek vizsgálódási szempontjairól. Studia. 1961. 47–53.

  [9] Kiss Jenõ: A nyelvtörténet leíró szempontú képzõvizsgálatáról. Magyar Nyelv LVI(1970). 210–213.

[10] Ruzsiczky Éva: A szóképzés. = Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere. I. Bp. 1961. 333–420.

[11] Keszler Borbála: i. m. 62.

[12] Kiefer Ferenc: i. m. 222.

[13] Ruzsiczky Éva: i.m.

[14] Keszler Borbála: i.m.

[15] Károly Sándor: i.m.

[16] Károly Sándor: i.m. 281–282.

[17]Uo. 282.

[18]Uo. 282.

[19]Uo. 283.

[20]Uo. 284.

[21] D. Bartha Katalin: A magyar szóképzés története. Bp.1958.

[22] Ruzsiczky Éva: i. m. 339.

[23] Kõrösi Sándor: Élõ meg elavult képzõk. Magyar Nyelvõr X(1882). 13–17.

[24] D. Bartha Katalin: Az igeképzés. = Benkõ Loránd (fõszerk.), E. Abaffy Erzsébet és Rácz Endre (szerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. A  korai ómagyar kor és elõzményei. Bp. 1991. 60–103.

[25]Uõ: Az igeképzés. = Benkõ Loránd (fõszerk.), E. Abaffy Erzsébet (szerk.): A magyar nyelv történeti nyelvtana. A kései ómagyar kor. Morfematika. Bp. 1992. 55–118.

[26] I.m. 83.

[27] I.m. 83.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék