Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum2002/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 64. kötet, 2002. 1-2.füzet
Zsidó történelem – zsidó emlékezet

Yerushalmi, Yosef Hayim: Záchor. Zsidó történelem és zsidó emlékezet. Fordította Tatár György. Az Osiris Kiadó és az Országos Rabbiképzõ–Zsidó Egyetem közös kiadása. Osiris könyvtár sorozat. Bp. 2000. 158 lap

A téma iránt érdeklõdõnek megakad a szeme a könyv alcímén – Zsidó történelem és zsidó emlékezet –, különösen ha elolvassa a fülszöveget is: a zsidó történelem és emlékezet mikéntjét és hogyanját, hagyományát s hagyományozását tárgyalja a szerzõ. Olyan témákat fej­teget, melyekrõl a judaizmussal, annak történetével fog­lalkozók értelmezése sokféle, akár egymásnak ellentmondó. S ezen értelmezési módok sokaságában igyekszik elhelyezni az olvasó a kezébe került könyvet is, amiben viszont segítségére lehet a fordító vagy a kiadó neve, tájékozottabb érdeklõdõ számára a szerzõé is.

A könyv négy – a zsidó történelemfelfogás kérdését, alakulását tárgyaló – elõadásból áll, melyek eléggé elkülönülnek egymástól, s melyeket kronologikusan rendez el a szerzõ. Az elsõ elõadásban a bibliai „záchor – emlékezz” héber felszólítást idézve a zsidó történelem, történetírás kezdeteit – azaz a bibliait – vizsgálja. S mivel az emlékezés „problematikus, gyakran csalóka”, olyan em­lékeket rögzít, amelyek megfelelnek neki, nem bizonyos, hogy az ember a valóságra emlékezik, ennek ellenére a Biblia parancsba adja az emlékezést. Ezzel szemben a történelem elemzésre és kritikára törekszik, nagyrészt írott forráskritikára alapozódik. Yerushalmi ezt a történetírás és emlékezés közti feszültséget vizsgálja, habár – mint késõbb kijelenti – nem célja a zsidó történelem és emlékezés viszonyának problémáját teljességében és átfogóan elemezni, kimeríteni, hanem azt vizsgálja, ho­gyan viszonyulnak a zsidók saját múltjukhoz – mintegy megszakítva ezzel a zsidó emlékezet kérdésének elemzését. A második – a középkori történelemértelmezést és történetírást fejtegetõ – elõadásban érinti, valójában a negyedik – a modern kori történetírás dilemmáit tárgyaló – elõadásban tárgyalja részletesebben, valamint a jelen könyvben utóiratként szereplõ ötödik elõadásban válik valamelyest teljessé a szerzõnek a zsidó emlékezethez való viszonyulása. A könyv szerkezetét figyelembe véve ez a felépítés szükségesnek is bizonyul, hiszen a zsidó történelem fogalmának értelmezése után tisztázható a zsidó emlékezet fogalma. Yerushalmi nem a zsidó történelmet írja meg, hanem a zsidóknak a történelemhez mint saját történelmükhöz való viszonyulása érdekli, s mint az elõadássorozat, azaz a könyv olvasása során számunkra is világossá válik, a zsidó történetírás nem a történettudomány kritériumai s még csak nem is Hérodotosz indokai szerint íródott, akinek célja a történtek feljegyzése volt, hogy ezáltal megmentse a feledéstõl. A zsidó történelem a „láthatatlan történelmet” vizsgálja, azaz Istent keresi a történelemben, aki a zsidók hite szerint a történelem folyásában nyilatkoztatja ki magát – így válik transzcendenssé a történelem. S a ma élõ ha­gyományõrzõ zsidók számára a történészek munkája irreleváns, nem a történetiséget keresik a történelemben, hanem a múlt jelenlétét, a mitikus idõ ismétlését, ismétlõdését. A zsidó történelem, pontosabban a Biblia fõsze­replõje nem az ember, hanem Isten, habár az õ jelenléte az emberi cselekedetek által, az emberrel történtek által rajzolódik ki a hagyományõrzõ zsidó olvasó számára. Ennek megfelelõen, azaz ennek hagyományozásaként a középkorban a történelem értelmezésével foglalkoztak, a számukra kortárs eseményeket viszont nem jegyezték fel, hiszen mindannak értelmét, ami fontos volt számukra a velük történtekkel kapcsolatban is, a Biblia könyveit olvasva vélték felfedezni. A 15. század végi spanyol kiûzetésrõl a 16. század folyamán többen is írtak történeti mûveket, ám ezeknek az olvasóhoz írt elõszavait vizsgálva kiderül, hogy az olvasók történelemrõl alkotott képe, felfogása mit sem változott, hiszen az egyik szerzõ, Azarja de Rossi amiatt szabadkozik, hogy nem a zsidók számára elfogadott, hanem profán forrásokra alapozva írta mûvét. S ez részben érvényes a mai történetírásra is, Yerushalmi szavaival: „alapjában véve a múltról alkotott mai zsidó elképzeléseket nem annyira a modern zsidó történetírás alakította, mint inkább az irodalom és az ideológia.” A szerzõ késõbb kijelenti, hogy az emancipáció következtében, különösen az önálló Izrael létrejötte óta „a zsidók teljes mértékben visszaléptek a történelem fõáramába [kiemelés tõlem – B.K.]. A történelemben elfoglalt helyüket illetõen azonban, s az utat illetõen, amely idáig vezette õket, általában inkább mitikus elképzelések uralják gondolkodásukat, mint reálisak.” Ezzel kapcsolatban tevõdik fel a kérdés: mikor s milyen szempontból léptek ki a történelembõl, milyen értelemben léptek vissza?

Franz Rosenzweig filozófus, aki nem élte meg Izrael állam létrejöttét, fõmûvében, A megváltás csillagában kijelenti, hogy a szentély és az önálló állam megszûnte, azaz i. sz. 70 óta vált történelem nélküli, történelmen kívüli néppé a zsidó nép, ám ez inkább mitikus és vallásfilozófiai szempontból állítható. Úgy vélem, a modern történettudomány szerint a zsidók nem léptek ki a történelembõl, ennek következtében nem is léphettek vissza. Egyébrõl van szó: a saját múltjukra nem a történettudo­mány kritériumai szerint tekintettek, nem aszerint írták történelmüket, s ennek értelmében felvetõdik a kérdés: a zsidók vajon nem a saját hitük szerint léptek ki és vissza a történelembe?

A hagyományõrzõ zsidók lázadásként tekintettek a cionizmusra is, Rosenzweig maga is ellenezte, s csakis a messianisztikus tradíciókkal való szakítás eredmé­nye­ként jöhetett létre Izrael állam vagy maga a zsidó történettudomány. Hiszen a messianisztikus várakozás azt jelentette, hogy a jövõben, reményeik szerint a közeljövõben eljön a messiás, aki mindazt elhozza számukra, amit Izrael állam megszûntekor elvesztettek: a templomot, az országot – azaz tulajdonképpen a jövõt élték meg valósként, anticipálták az utópiát. Így közlekedtek az idõben: hitük szerint és alapján a múlt is, a jövõ is valós lehetett. Ilyenként a történészek maguk is a szakadás „termékei”, akik a múltat múltként, a jövõt jövõként értékelik. E szakadás tekintetében kétféle zsidó történelemfelfogásról beszélhetünk: a hagyományõrzõ és a modern történettudományról. A zsidók tehát legfennebb mitikus értelemben léptek vissza a történelembe (habár nem a hitük szerint valósult meg az, amire vártak), mivel történeti nézõpontból mindig is benne voltak. Vagy mond­hatnók úgy is, hogy a Rosenzweig gondolatmenete alapján valóban történelem nélküli néppé váltak, de nem az õ gondolatmenete alapján léptek vissza. Ennek következtében nem nevezhetjük visszalépésnek, vagy pontosítanunk szükséges e kijelentéssel egy idõben. Ezzel viszont a történelem értelmezésének kérdésébe bonyolódunk.

Azt láthattuk, hogy a zsidók saját múltjukat nem a mai történetírás elvárásainak megfelelõen jegyezték fel, hanem Istent, a mitikus idõk ismétlését keresve, azaz inkább emlékezetként élték meg. Ezen a ponton szükséges elválasztani a zsidó emlékezetet a történelemtõl. Hiszen a valóságban nem vonulhattak ki újra Egyiptomból, nem térhettek vissza a Szináj hegyéhez, ám visszatérhettek a már megtörténtek és megismételhetetlen történetek emlékezetét idézve. Yerushalmi, mint az utóiratban elmondja, nem a hagyományos zsidó emlékezet kiirtását, megszüntetését óhajtja, hanem ezzel párhuzamosan a modern történettudomány elfogadását, annak gyakorlá­sát. Nem is a felejtést támogatja, hiszen – szavai szerint – a történelem nem mondhatja meg nekünk, mit kell elfelejtenünk (mert mindkettõ a háláchá, a ha­gyo­mány kiváltsága), csak megírhatja az eddig meg nem írt eseményeket, azok összefüggéseit: magát a történelmet.

Bodó Kinga

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék