Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1995/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 

Klaniczay-Emlékkönyv

Tanulmányok Klaniczay Tibor emlékére. Szerkesztette Jankovics József, a mutatót összeállította Héjjas Eszter. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete. Balassi Kiadó.Bp. 1994. 398 lap

A kötet, amelyről megkísérlem tájékoztatni az olvasót, három nagyobb és két kisebb szakterületet ölel fel: régi magyar irodalom; világirodalom, összehasonlító irodalom és kulturális kapcsolatok; történetírás, beleértve a vallásés művelődéstörténetet is. A két kisebb: irodalomelmélet és könyvészeti tanulmányok.

Meddő próbálkozás volna bemutatni mindenik dolgozatot, amelyeknek szerzői kivétel nélkül Klaniczay Tibor barátai, munkatársai, tanítványai vagy tisztelői közül kerültek ki, és legtöbbjük a korán elhunyt nagyszerű tudós szellemi örököse gyanánt végzett vizsgálatokat a már említett területek valamelyikén. A magyarok mellett tíz külföldi is tisztelettel adózik a néhai professzor emlékének; olyan szakemberek, akik tudományos körökben jól ismertek, s ugyanakkor Klaniczay Tiborhoz, az emberhez is közel álltak.

Valamennyi tanulmány jellemzője a tömörség és a nyitottság: kevés szóval sokat mondanak a tárgyalt kérdésekről, és ugyanakkor mindaz, ami szőnyegre kerül, európai távlatot kap, mert a jelenségeket sohasem elszigetelten, hanem mindig összefüggéseikben vizsgálják, bizonyságául annak, hogy a magyar kultúra és annak egyik része, a magyar irodalom, mindig nyitott volt Európa felé, amelytől sok szellemi értéket, indíttatást nyert, de nem keveset adott is vagy esetleg közvetített.

Ha a kötetet abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mennyiben kapott benne helyet a bennünket közelebbről érdeklő erdélyi kultúra, akkor öt dolgozat jöhet szóba. Balázs Mihály A Válaszúti komédia hátteréhez címmel arról ír (177-205), hogy nem Basilius István volt a komédia írója, viszont egyes, Basiliustól leírt események szerepet kaptak a darab létrejöttében; a szerző valószínűleg Válaszúti György volt, 1571 végén a kolozsvári iskola egyik vezetője.

Másodikként említhetjük Nemeskürty István Sorscsapások krónikása - Kiegészítő jegyzetek egy Forgách Ferenc-portréhoz című dolgozatát (206-211). A tudós és népszerű író alapos érveléssel cáfolja, hogy Forgách Ferenc rosszindulatú embergyűlölő lett volna; eloszlatja azt a tévhitet, hogy a reformáció híve volt (ebből csak annyi igaz, hogy kritikai magatartással élt bizonyos egyházai tanítások irányában), s egy külön alfejezet foglalkozik azzal, hogy Forgách Ferenc miért pártolt az erdélyi fejedelemséghez. A szerző valószínűnek látja, hogy Forgách itáliai útja során kapott ösztönzést arra, hogy Erdély felé tájékozódjék. "Forgách abban bízott, hogy sikerülhet Erdély és a Magyar Királyság egyesítése, ő ezen óhajtott Erdélyben munkálkodni, valamint az általa gyűlölt Bekes Gáspár-párttal szemben a Báthori-csoportot támogatta" (208-209). Erre mutat az is, hogy Báthori István megbízásából Krakkóban is járt követként.

Csak röviden szólunk a következő két, egyébként lényeges kérdést boncolgató, erdélyi vonatkozású magvas tanulmányról. Németh S. Katalin Bethlen Kata és Eleonora Petersen-Merlau címmel (379-385) a két pietista asszony életpályáját és önéletírását veti egybe, s általános jellegű észrevételeket tesz a pietista női magatartásra és önéletírásra nézve. Káldos János Egy fejezet az unitárius egyháztörténet-írás történetéből címmel Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István Historia Unitariorum című kéziratos művének keletkezéstörténetéről, sorsáról, kéziratairól ír (386-397).

Csak áttételesen kapcsolódik Erdélyhez - ugyanakkor azonban a legtöbb európai országhoz - az a terjedelmes és olvasmányos, számomra a legtöbb újat nyújtó tanulmány, amelyet Petneki Áron írt Tanta malitia itineris, avagy az utazásnak veszedelmes voltáról címmel (10-31). A huszadik században, amikor repülőgépen és más korszerű járműveken lehet idegen tájakra eljutni, elgondolkoztató az, hogy a régi embernek mennyi nehézséggel kellett szembenéznie, ha utazásra szánta el magát. A tanulmány bevezetőjében a szerző idézi Enea Silvio Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa) sorait e nehézségekre nézve: "Mennyi szorult helyzettel kell szembenézni: mély folyókon átkelni, omlatag hidakon keresztülvonulni, lovagolni sötétben, esőben, szélben, hóban, sárban, jégben, folyóvizeken és tüskés bozótokon keresztül, erdőben, köveken, sziklafal tetején, szakadék mélyén, útonállók és ellenség közepette" (10). A mi Temesvári Pelbártunk ezekhez hozzáteszi, hogy az utazás a halál közelségét is felidézi; éppen ezért a hosszú útra vállalkozónak rendezett körülményeket kell hátrahagynia, például végrendelkeznie kell. Egy másik hitszónok, a német Johannes Geiler von Kaysersburg arról is beszél, hogy az utazónak miként kell testileg felkészülnie a megpróbáltatásokra: "Bőriszákjába tegyen kenyeret, bort, orvosságot és tűzszerszámot. [...] Pénzét jól rejtse el, s ha mégis kirabolják, ne szégyelljen koldulni. Jó kalapja, köpönyege, botja legyen" (11).

Kik indultak útnak a régi időkben? Először is az uralkodók, hiszen az állandó főváros intézménye későn jött létre, s például a magyar királyok egyaránt tartózkodtak Esztergomban, Székesfehérvárt, Budán, Visegrádon és másutt. Utaztak a püspökök is. hogy Rómában felszenteljék őket, vagy zsinatokon vegyenek részt, vagy a szerzetesek, akár koldulás, akár hittérítés volt a céljuk. A tanulóifjúságot a híres nyugati egyetemek vonzása késztette útra. Ugyanígy a vándorlegények, akiknek a céhek előírták, hogy szakmájukat nyugati mesterek műhelyeiben fejleszszék nagyobb tökéletességre. Nagyon sok volt a zarándok is, aki Jeruzsálem felé tartott. Napjaink problémáira utal a cigánykaravánok kóborlása: a XVI. században az egész német-római birodalom területéről kitiltják őket, mert "lopnak, csalnak, kurválkodnak [...] a törököknek kémkednek" (16).

Gyakoriak az utasokat sújtó balesetek is: a ló néha megbotlik és leveti utasát, a kocsikerék vagy tengely eltörik, máskor a beszámolók vadállatok támadásairól emlékeznek meg. S a baj néha onnan jön, ahol az utazó biztonságot remél: a fogadókban ellopják a vendég lovát, s a már idézett Enea Silvio Piccolomini szerint ezekben "mocskos, büdös, szakadozott ágyneműt kapsz, tegnap még ragályos beteg vagy hulla feküdt benne. Hálótársad biztosan rühes, egész éjjel vakarózik, a másik köhög, a harmadik bűzös leheletével nem hagy aludni [...] a tolvajok is veled egy nyoszolyán alszanak, s alighogy elszenderedtél, fölkelnek, és még az alattad levő tárgyakat is ellopják. Ringyók, cselédek, kerítők, csepűrágók, komédiások, ingyenélők vannak ott, akik folyton-folyvást perlekednek, és akkora lármát csapnak, hogy nem aludni, de még szomszédod szavát megérteni sem vagy képes" (25).

Jó érzéssel forgattam a Klaniczay-Emlékkönyvet, annál is inkább, mert a Humanizmus és reformáció című Klaniczay szerkesztette kiadványsorozat harmadik köteteként az ő kedves, az erdélyi kutatók támogatására mindig kész pártfogásával láthatott nyomdafestéket első nagyobb művem, az Abafáji Gyulai Pál című kötetem 1974-ben, mint ahogy másoknak is készségesen segített az ebbe a tárgykörbe vágó munkáik megjelenésénél.

Egészében véve az Emlékkönyv - amelynek kéziratát a halálos beteg tudós még megsimogathatta, de kinyomtatását már nem érhette meg - méltó tiszteletadás a XX. századi magyar irodalomtörténet-írás kimagasló egyénisége. Klaniczay Tibor előtt.

Szabó György

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék