Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1995/3-4 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 

Kornai János: A szocialista rendszer.

HVG Kiadó.
Bp. 1993. 670 lap

A szerző egyaránt szól közgazdaságtant vagy politológiát tanulmányozó diákokhoz, "vájtfülű szakértőkhöz", felnőttekhez, akik személyes élményeikkel megtapasztalták a szocializmust, vagy azokhoz, akik a vasfüggönyön kívül éltek; fiatalokhoz, akik tudni akarják, hogy honnan jövünk; politikusokhoz, szociológusokhoz, szociálpszichológusokhoz, történészekhez, általában az értelmiségiekhez, akik ismerni akarják e rendszer történetét.

A mű a szocialista gazdaság átfogó leírása. Hiánypótló, hisz a Hiány és a Növekedés, hiány és hatékonyság című művek szerzője több évtizedes kritikai elemző munkára és igen széles körű, számszerűleg az ezer címszót is meghaladó bibliográfiai alapokra épít. Megállapításait, következtetéseit - saját bevallása szerint - igyekezett tárgyilagosan megfogalmazni, kerülve a szubjektivizmus csapdáit, korrigálva az eddig megjelent szocialista politikai gazdaságtan könyvek súlyos torzításait, amelyekben az óhajok és a tények "végzetesen" összemosódnak.

A kötet, bár nem a megszokott klasszikus felépítés szerint tagozott, szépen strukturált, logikus, könnyen olvasható szép stílusban vezérli a megértés útján olvasóját.

Szükségszerűen két nagy fejezetre oszlik: 1) A klaszszikus szocializmus, mely bemutatja elméleti "tisztaságában a Sztálin és Mao Ce-tung által kialakított rendszert. 2) A reformszocializmus, mely az 1968-as változásokkal veszi kezdetét (például Magyarországon). 1985-ben Gorbacsov idején - előrelendülések és megtorpanások sora után - új szakaszba lép: "megkezdődött a politikai és ideológiai erózió".

Kornai maga fogalmazza meg a politikai végkövetkeztetést: "A sztálinista klasszikus szocializmus elnyomó és alacsony hatékonyságú, de koherens rendszert alkot. Amikor azonban elkezdi reformálni önmagát, e koherencia fellazul, belső ellentmondásai kiéleződnek [...] a reform szétzilálja a klasszikus rendszer koherenciáját, és képtelen helyébe új rendet teremteni."

A szerző - miközben tisztázza a multikauzális, soktényezős társadalomelemzés nélkülözhetetlenségét - figyelmét egyetlen tényezőcsoportra korlátozza: nevezetesen azokra a jelenségekre, összefüggésekre, törvényszerűségekre, amelyek általában érvényesek voltak a kommunista pártok által vezetett országokban. Ezeknek az országoknak száma 26 volt, 1986-ban 1692 millió főt és 41 654 000 km2 területet érintett.

A kötet kritikai értékelése rendjén Csaba László úgy véli. hogy e mű iránytű a félmúlt megértéséhez; Vaclav Klaus és Dusan Triska azonban nem tudja megbocsátani "korai módszertani extravaganciáját és a nonkonformista megközelítés módozatát".

A szerző a történelem dinamikájában végzett vizsgálata során a szocialista országokra jellemző általános érvényű törvényszerűségek feltárására alapoz, modelleket alkalmaz az általánosítás céljából, és szűkebb értelemben vett közgazdasági kérdéseket vizsgál; például feltárja, hogy miként működnek a döntési rendszerek, hogyan folyik a termelés, fogyasztás, megtakarítás, jövedelemosztás és a hatékony gazdálkodás. Ezeket a gazdasági jelenségeket azonban nem kiemelten elemzi, hanem tekintettel van a politikai intézményrendszerre, az uralkodó ideológiára, a hatalmi struktúrára és mindezek egymásra gyakorolt hatására.

Legterjedelmesebb része A klasszikus rendszer anatómiája címet viseli; ebben a szerző a szovjet típusú szocializmust írja le. Ennek jellemzője a kommunista pártok diktatúrája és az állami tulajdon szinte kizárólagos monopolhelyzete. Kornai alapjaiban megtartja az államszocialista gazdaság hiánymagyarázatát. A szocializmus "jelszava" a szegénység leküzdése, a rászorultak, a gyengék segítése. Az állam elemi kötelessége a redisztribúció az anyagi jólét, az igazságosabb elosztás érdekében. A kötetet tarkító ábrák, táblázatok a számok tükrében is bizonyítják, hogy a felsorolt és hangoztatott célok valóra váltása egyre reménytelenebb próbálkozás volt.

A szerző felvázolja a gazdaság működését meghatározó politikai és ideológiai összefüggéseket. Az oksági összefüggések öt szintjét különbözteti meg: politikai rendszer: egypárti diktatúra és marxista ideológia; állami tulajdon; bürokratikus koordináció; a gazdasági szereplők érdekeltsége és motivációja: tervalku, puha költségvetési korlát, paternalizmus; a rendszer jellegzetes gazdasági jelenségei: erőltetett növekedés, krónikus hiánygazdaság és így tovább.

Kornai igazságkereső realizmusára, objektivitására jellemző a 15. fejezet címe: A klasszikus rendszer koherenciája. Az uralkodó hatalom, az ideológia, a tulajdonviszonyok egy olyan bürokratikus koordinációs rendszer alkotóelemei, amelyek a gazdasági fejlesztési stratégia és gazdaságpolitika egységes logikai rendszerén belül összetartó erőként hatnak, és évtizedeken át működőképessé teszik e "szörnyű" rendszert.

A kritika által is legvitatottabb része a kötetnek az utolsó fejezet: Elmozdulás a klasszikus rendszertől.

Igazságtalanság e fejezetről ma, 1995-ben nyilatkoznunk, hisz a könyv megírása, megjelenése óta eltelt időszak új távlatokat, számtalan új információt, kipróbált trendeket szolgáltat a mai kutatók számára. Kornai időálló meghatározásai azonban érvényben maradtak ma is. Annak feltárása például, hogy a kapitalista és államszocialista gazdaságok "erős" kapcsolatokra épülnek, míg a szabályozott "második gazdaság" és a "piaci szocializmus" "gyenge" kapcsolódásokon alapszik. Az eltelt időszak - sajnos - azt is bizonyítja, hogy sok posztszocialista országban - köztük Romániában is - a reformgazdaság egy erős államszocializmus tervgazdaságáról egy gyenge kapcsolatú "piaci szocializmusra" váltott át.

Kornai egyetlen járható útnak a szabad kapitalizmusra való áttérést látja. Elítéli azokat a módszereket, amelyek az állami tulajdonú holdingok létrehozásával próbálják a részvényesdit játszani. A gazdasági átmenetnek önszervezőnek kell lennie, spontánul kell végbemennie, hogy sikert arathasson.

Az államnak csak az általános kereteket kell szolgáltatnia, és a lassú, fokozatos átalakulást kell segítenie, azonban gyakran nem "tiszta" megoldások, világosan elkülöníthető változatok, hanem a piaci szocializmus és a kapitalizmus elemei vegyülnek.

Ez idő alatt makrofeszültségek várhatók: a béremelésre irányuló nyomások, a beruházási szféra visszaesése, a költségvetés hiányának növekedése, a pénzkínálat felpörgése, az infláció emelkedése és a munkanélküliség felszökése.

Meg kell vallanom, hogy a mai állapotok megértése, a jelen megismerése érdekében én is Kornai munkáihoz fordultam. Bízva az ő tudományos tárgyilagosságában, olvashatóságában, mások számára is csak javasolni tudom könyve tanulmányozását. Nem szabad felednünk, hogy az. Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében (1989) című munkája és az azt kiegészítő tanulmányok és viták bennünket, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság tagjait is lázba hoztak, valamint azt sem, hogy ő fogalmazta meg a követelményt: "Nemcsak mementóként van szükség a régi rendszer elemzésére, hanem a jelen és a jövő megértéséhez is."

Farkasné Imreh Mária

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» A Hét
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Helikon
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Proiectul “Digitalizare pentru interculturalitate II”
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék