Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1997/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 1-2.füzet

Nyárády R. Károly

Erdély népességének etnikai és vallási tagolódása a magyar
államalapítástól a dualizmus koráig*

Erdély népesedéstörténetének a magyar államalapítástól a 19. század dereka tájáig terjedõ korszakáról eddig nem készült olyan összefoglaló mû, amely a népesség számának és összetételének alakulását a történeti demográfia módszerének szem elõtt tartásával elemzi, különös tekintettel az újkori etnikai arculatát meghatározó változásokra.

E hiány mindenekelõtt azzal a sajnálatos körülménnyel magyarázható, hogy az idevonatkozó forrásanyag tekintélyes része még mindig feldolgozatlanul hever a levéltárakban, s ennek folytán a népesség etnikai összetételének alakulásával kapcsolatban egyértelmû álláspont kidolgozásának feltételei – legalábbis a 18. század végét megelõzõ korszakot illetõen – még nem értek meg.

Miután úgy tûnik, hogy a ma még csak hozzávetõlegesen felbecsülhetõ mennyiségû és értékû levéltári anyag feldolgozása belátható idõn belül nem remélhetõ, méltán érdemelnek figyelmet azok a hazai vagy külföldi könyvtárakban fellelhetõ publikációk, amelyek a témával kapcsolatban több-kevesebb – bár gyakran ellentmondásos – adatot tartalmaznak. E publikált adatok számbavételére és bemutatására szorítkozva, célunk elsõsorban forrásismertetés, valamint a források kritikai elemzése, ám adott esetben – a még feltáratlan forrásokra utalással – eltérõ értékelésük lehetõségére is rámutatunk.

Magyarok, székelyek letelepedése

Erdélynek (mely az archaikus nyelvben erdõ elõtti, erdõn túli területet jelentõ Erdõelve szóból származik) a Kárpát-medencében a 9. század végén államot alapító magyarság nevezte el az alföldi síkság keleti peremén emelkedõ erdõs hegyektõl a Kárpátokig elterülõ 56 000 négyzetkilométernyi országrészt. Az idestova hetven éve Romániához tartozó Erdély román neve, Ardeal a magyar elnevezésbõl ered, s bár a köznyelvben ma is inkább ez használatos, fokozatosan felváltja a Transilvania megjelölés, ami a középkori Transsylvania (erdõn túli) neolatin formája. Ám ezek – miként a vitatott eredetû Siebenbürgen német elnevezés – mind azonos földrajzi fogalmat jelölnek.

Erdély neve – nomen est omen – e földdarab sorsának is meghatározója. Politikai és településtörténeti vonatkozásban egyaránt lezárja az elõtte lepergett évezredeket, s ugyanakkor új irányt szab a rákövetkezõ évszázadok történelmi fejlõdésének. Lényegileg erre utal O. Mittelstrass, amikor megállapítja: Erdély középkori történetének kezdõpontja az országrésznek az Árpád-házi királyok által történt birtokbavétele, és mindenekelõtt ez a korszakalkotó esemény képezi történelmi fejlõdésének alapját.1

Az írott források, a törzsi helynevek és a magyar nemzetségek õsfoglalású szállásbirtokai alapján Györffy György arra következtet, hogy a honfoglaló magyarság 900-ig megszállta a Kárpát-medence síkságait és dombvidékeit, a Kárpátok felé mindenütt elõrenyomult az erdõs hegyekig, Erdélyben pedig megtelepedett a Mezõségen, a Szamos felsõ és a Maros középsõ vidékén. Bár számszerû adatok a helyben maradt népességre vonatkozóan – legalábbis ami Erdélyt illeti – nem ismeretesek, a magyarságnak számban jóval meg kellett haladnia az itt talált szláv s egyéb néptöredékeket, mert ezek a 12. századra beolvadtak.2

A székelyek mondai hagyomány szerint a hunok maradékai, s már a honfoglalást megelõzõen is itt éltek. Egyes történészek a mondai hagyományt tudományos módszerrel is igazolhatónak vélik, mások viszont nem értenek egyet ezzel. A székelyek eredetének kérdése körül régóta tartó vita azonban még nem tekinthetõ véglegesen lezártnak.

Okleveles emlékek és helynevek tanúsága szerint a 10–11. század táján az Árpád-házi királyok országának több különbözõ részén, fõleg a gyepûvonalak mentén lakó székelyeket Biharba, majd a Küküllõk és az Olt vidékére – miután pedig a 13. században ezt a termékeny területet a királyi akarat folytán a szászoknak kellett átengedniök –, végül Erdély délkeleti-keleti részébe telepítették, ahol ma is élnek. Végleges lakóhelyükön feladatuk a Kárpátok vízválasztójáig kiterjesztett magyar gyepûvonal védelme volt. Hasonló feladatok ellátására jól bevált hagyományos nemzetségi szervezetüket a központi hatalom itt is tiszteletben tartotta: ebbõl alakult ki a székely székek területileg tagolt szerkezete. A hét széket egybefogó Székelyföld mint a vármegyéktõl elhatárolt, egységesen székelylakta terület a 14–15. századtól kezdve széles körû önkormányzatot élvezett, a székelység a feudális Erdély rendi szervezetébe – a vármegyei nemesség és a szászok mellett – mint egyenjogú rendi nemzet (Natio Siculorum) épült be. Habár a rendiség eltörléséig ennek folytán a székelyeket külön „nemzet”-ként tartották számon, ez csak sajátos rendi jogállásukra utaló fogalomként értékelhetõ. A rendi válaszfalak ellenére sem volt soha kétséges, hogy a székelység etnikailag nem önálló nemzet, csupán a magyar nemzet egyik jellegzetes népi csoportja, amelynek legendás eredetmítosza magyar nemzeti tudattal párosult. Ettõl eltérõ felfogást egyedül az a ma már hitelét vesztett elmélet képviselt, amely a székelyeket – meglepõ ellentétben a történelmi valósággal – elmagyarosodott románoknak tartotta.3

A székelység bámulatos vitalitásának köszönhetõ, hogy a századok során rázúduló számos csapást kiheverve, újra és újra regenerálódva, napjainkban is a második legnagyobb összefüggõ magyar néptömböt alkotja a Kárpát-medencében.

A népesség hármas etnikai tagolódásának kialakulása

A magyarság által lakatlanul hagyott erdõs hegyvidékek benépesítése nem magyar népelemekkel a 12. század közepén vette kezdetét, ami idõvel a népesség hármas etnikai tagolódásának kialakulásához vezetett.

A latin nyelvû oklevelekben eleinte különbözõ (Teutonici, Flandrenses, Saxones) neveken említett, majd napjainkig általánosan szászoknak nevezett német bevándorlók elsõ rajait II. Géza király (1141–1162) hívta be, a mai Nagyszeben környékén s attól keletre, az Olt völgyében fekvõ lakatlan területre (desertum) telepítve le õket.

A telepítésnek elsõsorban gazdasági célja volt: a nagyrészt még erdõvel borított területek meghódítása a mezõgazdasági mûvelés számára, a földmûvelõ elem gyarapításával a mezõgazdasági kultúra fellendítése. Emellett a telepeseknek – miként a Kárpátok északkeleti átjárója tövébe, Beszterce és Radna vidékére késõbb betelepített németeknek, valamint a kun betörések által elpusztított Barcaságba behívott német lovagrendnek – határvédelmi feladatokat is el kellett látniok. A német lovagrendet önállósítási kísérletek miatt II. András király hamarosan kiûzi az országból, de az általuk alapított települések (Brassó központtal) német lakossága visszamaradt.

A 13. században szászokkal népesítik be a Küküllõk addig részben székelyek lakta vidékét is. Az újabb telepesekkel gyarapodó szászok részére, akik zömmel az ún. Királyföldön (Königsboden) összefüggõ, zárt etnikai tömböt alkottak, II. András király Andreanuma (1224) széles körû autonómiát és különbözõ privilégiumokat biztosít. Ezt a királyi oklevelet jogos büszkeséggel nevezik a szászok „Goldener Freibrief”-nek, hiszen ez vetette meg a szászság egységes nemzetté fejlõdésének alapját, s ebbõl alakult ki az Universitas Saxonum intézménye mint a szász nemzeti egység kerete. A szász nemzet – a vármegyei nemesség és a székely rendi nemzet mellett – egyenrangú részese lesz a három nemzet unióján alapuló erdélyi közhatalomnak, jelentõs szerepet játszva Erdély politikai, társadalmi, mûvelõdési és gazdasági életében.4

A románok erdélyi jelenlétének kezdetét illetõen a historikusok és nyelvészek véleménye megoszlik. Az immár valóságos nemzeti ideológia rangjára emelt ún. „dákoromán kontinuitás” elmélete ellentmondást nem tûrõen vallja, hogy az õslakos dákok és az õket leigázó rómaiak keveredésébõl keletkezett román nép kétezer éve megszakítatlanul él Erdélyben, s az utóbbi idõben (fõleg népszerûsítõ munkákban) gyakran olvashatunk olyan pejoratív értelmû minõsítéseket is, miszerint a térség minden más népe hódító, leigázó vagy betolakodó.5

A történelemírók és nyelvészek közül viszont sokan úgy vélik, hogy nincs kétségbevonhatatlan történelmi bizonyíték a dákok latinizálódási folyamatára, még kevésbé arra, hogy az alatt a csaknem egy évezred alatt, amely a római gyarmatosítók Dáciából történt kivonása (Kr.u. 271) és a 13. század között lepergett, Erdély területén valamely latin vagy újlatin nyelvet beszélõ népesség élt volna.6

Az elsõ hiteles oklevél, amely Erdély területén (pontosabban Fogaras vidékén) románokat említ, 1222-bõl származik. Szórványos megjelenésük legkorábbi idõpontja – késõbbi oklevelekbõl következtetve – a 12. század legvégére tehetõ. Ioan Slavici román történész is csak a 13. század elejére teszi a románok mint nyugtalan hegyi pásztorok érkezését, megállapítva, hogy – a magyar, székely és szász lakossághoz képest – nem lehettek még sokan, mert egyébként több értesülésünk volna tetteikrõl és életükrõl.7 Írott források hiánya azonban nem zárja ki, hogy már a 13. század elõtt is élhettek románok Erdélyben. Kniezsa István helynévelemzései alapján legkorábban a 11. század második felében tart lehetségesnek román települést Hunyad megyében.8

Makkai László az Erdély betelepülésére vonatkozó kérdésekre „a Déli Kárpátokban, Fogaras és Hátszeg vidékén talán már a 9. századtól ott élõ románság” társadalmi helyzetérõl nemrégen úgy nyilatkozott, hogy „ezek éppúgy privilegizált határõrök voltak, mint a székelyek”. Majd hozzáteszi: „Az 1290-es években az erdélyi közgyûléseken a magyarok, szászok és románok universitásáról (közösségérõl) beszélnek, tehát ekkor a románok is szabad és privilegizált közösségnek számítottak.” Szerinte a katonai érdemeikért nemesi rangra emelt kenézek idõvel „saját népük földesurai lettek, s az eredetileg velük azonos szabadságot élvezõ köznépet jobbágysorba taszították”.9

Az 1241. évi tatár betörés katonai tanulságait levonva, az uralkodók magas hegyi várak építésével szervezik meg a határok védelmét. Ezeknek a váraknak a környéke azonban mezõgazdasági mûvelésre alkalmatlan volt, a tatárdúlás következtében amúgy is megfogyatkozott számú, földmûves életmódhoz szokott magyar és szász népesség áttelepítése kivihetetlennek látszott. Az új várakat környezõ hegyvidék dús legelõi csak hegyi pásztor népnek biztosíthattak megélhetést. Ez magyarázza, hogy a királyok az új várkerületeket a Balkánról észak felé vándorló román juhpásztorokkal népesítették be.

Ha tehát elfogadjuk Makkai fentebb idézett véleményét, nyilván ezeknek a várkerületekben letelepített románoknak a soraiból kerülhettek ki azok, akik határõr-szolgálatot teljesítettek, úgyszintén bizonyára nagyrészt õk látták el a nem katonai jellegû várbeli szolgálatokat is. Emellett igen fontos feladatuk volt a várak környékén arra alkalmas gyenge minõségû földek megmûvelése, amelyek termékeivel nemcsak családjuk, hanem a várnépség élelmezéséhez is hozzájárultak. A katonáskodó és földmûvelõ réteg aránya azonban nem becsülhetõ magasra, s így a románság jelentõs részének fõ foglalkozása továbbra is a pásztorkodás maradt. Állandó megtelepedésük viszont az eddigi nomád pásztorkodás transzhumáló pásztorkodássá alakulásához vezetett, ami annyit jelent, hogy a nyájat csak az õrzéssel és a tejtermékek készítésével foglalkozó férfiak kísérik a távoli legelõkre, míg otthon hagyott családjuk felnõtt férfi és nõi tagjai a földeket mûvelik, illetve a katonai szolgálatot látják el. A kérdéssel kapcsolatos, ám további tisztázásra váró problémákat a legalaposabban, nagyobb történeti korszakot átfogva Traian Herseni és Corneliu Bucur elemzi.10

A népesség számának és összetételének alakulása
 a 13–17. század között

A román bevándorlás a 13. századtól kezdve csaknem öt évszázadon keresztül váltakozó intenzitással, de folyamatosan tartott. A 14. század közepéig még csak az amúgy is lakatlan hegységeket és közvetlen környéküket népesítették be, de az erdélyi medence közepén a magyarság és a szászok összefüggõ tömbjét nem szakították meg román települések. Az a szörnyû pestisjárvány, mely 1348–49-ben egész Európán végigpusztítva Magyarország és Erdély lakosságát megtizedelte, megnyitotta az utat a hegyvidéken kisebb veszteséget szenvedett s állandó bevándorlással gyarapodó románságnak a magyarok és szászok elnéptelenedett falvaiba. Az eddig egymás mellett élõ, összefüggõ nemzetiségû tömbök fokozatosan egymásba fonódó mozaikká alakulnak, magyar, szász, román falvak, kétnemzetiségû falvak tarkán váltogatják egymást.11

Nem kétséges, hogy a 13. század elejétõl fogva jelen van már Erdélyben az újkori etnikai arculatát meghatározó három nagy népcsoport: a magyar (székely), a szász és a román. A 17. század végéig azonban a népesség számára és etnikai összetételére az eddig ismert források alapján csak különbözõ becslések révén lehet következtetni.

III. Endre király 1293-ban elrendelte, hogy a magánbirtokokról valamennyi románt egyetlen királyi uradalom, a székesi területére kell összegyûjteni, s ez arra utal, hogy a magánbirtokosok román telepeseit nem becsülhették sokra. Ennek alapján azonban az erdélyi románság lélekszámára csak akkor lehetne következtetni, ha ismernénk a királyi várak román népességének és az egyházi birtokokra királyi engedéllyel telepített románoknak a számát.

A legrégibb forrásanyag az 1332–37. évi pápai tizedlajstrom, amely alapul szolgálhatna a római katolikus népesség (magyarok és szászok) számszerû megbecsüléséhez. A jegyzék név szerint felsorolja az erdélyi püspökség fennhatósága alá tartozó „egyházas falvak”-at és a fizetett tized mennyiségét. Eszerint ebben az idõben 586 katolikus templom (plébánosi székhely) állott Erdélyben, ebbõl 260 a hét megye területén, 163 a Székelyföldön s ugyanannyi a szász területen.12 A pápai tizedlajstrom (bár abból sok egyházas hely kimaradt) részletes feldolgozása, adatainak a helytörténet, helynévelemzés és egyéb korabeli adatok alapján történõ kiegészítése13 lehetõvé tenné, hogy a 14. századi magyar és szász népterület határa, a települések nagysága s így Erdély magyar és szász népességének lélekszáma megközelítõ pontossággal megállapítható legyen.14

Az értékes forrásanyag teljes feldolgozásának sajnálatos hiánya ellenére többen megkísérelték, hogy a plébániák számából vonjanak le következtetéseket a mögöttük álló népesség nagyságára.

Györffy György a székelyek számerejét becsülte meg a tizedlajstromra támaszkodva. A Székelyföld területén felsorolt 163 plébániához hozzáadja Orbaiszék 10 plébániáját, amely akkor a milkói kun püspökséghez tartozott, az összeírásból kimaradt. Majd figyelembe véve, hogy a plébániák több falu híveinek központjai voltak – minthogy akkor még nem volt minden falunak temploma –, a falu–plébánia arányt 2:1-nak véve megállapítja, hogy a 173 plébánia 346 falut képvisel. Átlagos lélekszámnak falunként 20 háznépet, 100 fõt számolva, a székelyek 1332–37. évi lélekszámát 34 000-re becsüli.15

A székelyek számát Bálinth Gyula is a tizedlajstromra támaszkodva igyekezett megállapítani, de fejtegetéseihez egyéb felderített adatokat is felhasznált. Elsõsorban a Székelyföld akkor ismert 391 helységét vette alapul, amibõl arra a következtetésre jutott, hogy a falu–plébánia helyes aránya 2,24:1. A falvankénti 20 háznép tekintetében Györffyvel egyezõ a véleménye, ellenben oklevélkutatásokra alapozott számításai szerint a székely családok átlagos családtagszáma 5,22 fõnek felel meg. Így falunként 104,4 lelket számolva a 391 székely település népességét a 14. század elején 40–42 000 fõre becsüli.16

A két becslés eltérõ eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a katolikus települések számát megbízható módon csak úgy lehet megállapítani, ha részletes helytörténeti kutatások felderítik a tizedjegyzékben felsorolt plébániákhoz tartozó, akkor fennállott településeket.

Bármilyen jelentõs a pápai tizedlajstrom forrásértéke, a katolikus népesség nagyságának megbecsülésére is csak egyéb történeti forrásokkal kombinálva alkalmas. De megoldhatatlan feladattal állunk szemben, ha a tizedfizetésre nem kötelezett, tehát a görögkeletiek (ortodoxok) által lakott települések számát akarnánk megállapítani. A kérdést bonyolítja az a körülmény is, hogy abban az idõben az ortodox vallást követõ románság még jobbára pásztorkodó életmódot folytatott, állandó falusi településeinek jó része csak a 14. században kezd kialakulni. Egy azonban bizonyos: a románok számerejét a pápai tizedlajstromok alapján nem lehet megbecsülni, s így tudományosan megalapozatlan minden olyan kísérlet, amely abból indul ki, hogy a tizedjegyzékben nem szereplõ valamennyi település lakossága mind ortodox vallású, tehát román volt.

Mégis a pápai tizedlajstromra támaszkodva kísérelte meg ªtefan Pascu, hogy kiszámítsa nemcsak a román települések számát, de ezen is túlmenõen: a katolikus és görögkeleti (ortodox) lakosság számát.17 Szerinte a pápai tizedjegyzékek Erdélyben 549, a késõbbi Bánságban (Arad megyével együtt) 206, a Körösvidék és Máramaros területén 199 plébániát sorolnak fel, összesen tehát 954-et. A továbbiakban mégis „körülbelül” 1100 katolikus plébániával számolva okfejtése a következõ: ezen a területen akkor 2600 település létezett, de ebbõl csak 1100 lévén a katolikus települések száma, következésképpen 1500 település lakossága nem lehetett más, mint ortodox vallású, tehát többségében román. Településenként átlag 200 lelket számolva, végül is arra a következtetésre jut, hogy már a 14. század elején 200 000 (40%) római katolikussal szemben 300 000 (60%) volt az ortodoxok száma.

Pascu következtetéseit olyan adatokra építi fel, amelyek ellenõrizhetetlenek. Felderítetlen még az a kérdés, hogy azon a területen, amelynek földrajzi határait sem írja körül pontosan, a 14. század elején hány és milyen jellegû település állott. Mindettõl eltekintve Pascu számítási módszere is megtévesztõ, amikor a plébániák számát egyenlõnek veszi a települések számával. Láttuk ugyanis, hogy egy-egy plébánia hatásköre több falura terjedt ki. Györffy nyomán a falu–plébánia arányt csak 2:1-nek véve az 1100 plébánia 2200 katolikus települést képvisel. Így számolva a 2600 településbõl már csupán 400 vélelmezhetõ ortodox lakosságúnak, s így Pascu elmélete szerint is 80 000-re, tehát 15%-ra tehetõ az ortodox románok száma a 440 000 katolikussal szemben.

Bár nem volna talán megoldhatatlan feladat, hogy a rendelkezésre álló forrásanyag feldolgozása alapján Erdély 14. századi etnikai viszonyairól a valóságot legalább megközelítõ képet kaphassunk, az azonban bizonyos, hogy a kutatások eddig feltárt eredményei erre nem nyújtanak lehetõséget.

A 15–16. század fordulója táján készült összeírások a székelyek és a szászok számáról elég megbízhatóan tájékoztatnak.

A székelyek számának megbecsülésével kapcsolatban Szabó István figyelembe vette egyrészt, hogy az 1602-ben készült összeírás szerint a 6 belsõ székben (Aranyosszék nélkül) a székely családok száma 9654 volt, másrészt hogy a fegyverforgatásra alkalmas székely had a 16. század derekén még 12 500 fõbõl állott. Bár éppen ez idõ tájt a székelyeket sok csapás, öldöklés, elvándorlás sújtotta, a Székelyföld népessége a 15–16. század fordulója körül – az imént említett összeírásból kimaradt aranyosszéki székelyekkel együtt – mérsékelten számítva is kb. 11 000 családot, a szokásos 5-ös koefficienssel 55 000 fõt számlálhatott.18 A magunk részérõl azonban az 5-ös szorzószámot, a székelyek bõ gyermekáldására való tekintettel, a valóságosnál alacsonyabbnak véljük, s így a székelyek számát túlzás nélkül 70 000-re becsülhetjük, semmiképpen se kevesebbre a szászokénál.

A szászokról a 16. század elején készült összeírás eredményeit Fr. Schuller közli.19 Eszerint a szászok lélekszáma 68 260 volt, ebbõl 21 080 a hét szász városban, 47 180 pedig 190 faluban. Megjegyzendõ, hogy az összeírás nem terjedt ki a megyei területen lévõ mintegy 40–50 szász falura. Figyelembe véve azt is, hogy a falvakban összeírt családoknál csak 4-es szorzószámot alkalmaztak, a szász lakosság száma valószínûleg elérte a 70 000-et, sõt Bakács István szerint valójában 80 000-re tehetõ.20

A korabeli Magyarország megyei lakosságának számára Szabó István mindenekelõtt az 1494–95-ös évekbõl fennmaradt királyi számadásokban az adózás alapjául szolgáló jobbágyporták (helyesebben adóporták) vármegyénként összegezett számából kiindulva következtetett, a hiányzó 14 megye adatait becsléssel pótolva. Majd a porták számából a „háztartások” számára következtetve, ezeket 5-ös koefficienssel személyszámra váltotta át, más források alapján becsülve meg a portális adót nem fizetõ zsellérek, földesúri cselédek, nemesek számát. Végül külön felmérte a portális adó alá esõ 63 megyén kívül élõ kiváltságos népelemeket, így a székelyek és a szászok mellett a jászkunok, valamint a királyi szabad és bányavárosok népességét is. A társadalmi rétegek számszerû vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 15–16. század fordulója körül Magyarország népessége 3,5–4 millió között mozoghatott.21

A fenti számban kiiktathatatlanul benne foglaltatik Erdély is, mely akkor a magyar királyság szerves részét képezte. Tekintettel arra, hogy mind a hét erdélyi megye (Belsõ-Szolnok, Közép-Szolnok, Doboka, Kolozs, Fehér, Torda, Hunyad) adóportáinak számára vonatkozó adatanyag hiánytalanul fennmaradt s a székelyek és szászok számáról is megbízható adataink vannak, nem volna akadálya, hogy hasonló módszerrel Erdély népességének számát külön is meg lehessen becsülni.

E bonyolult feladatot Mályusz Elemér sem oldotta meg, aki csupán abból kiindulva, hogy a hét erdélyi megyében 31 090 jobbágyportát írtak össze, e megyék lakosságának számát 300 000-re becsülte. Véleménye szerint a megyei porták egyharmadának népessége lehetett román, így a románságot 100 000, a magyarságot 200 000 fõre becsüli. Becslését a katolikus és a görögkeleti ortodox papság arányára alapozza. Minthogy 1495-ben a király „Erdély valamennyi megyéjében élõ oláh papok” adóját elengedvén, 283 forintnak az adóösszegbõl való levonását hagyta jóvá – ebbõl arra következtet, hogy 283 görögkeleti román pap élhetett Erdélyben. Ismerve a görögkeleti egyház életének jellemzõ vonását, hogy lehetõleg minden faluban igyekezett papot tartani, a 283 görögkeleti pap mögött ugyannyi falu állhatott.22 Ezzel szemben, mint láttuk, a katolikus plébániák mindenkor több falunak, kerületnek voltak a központjai, ezért a pápai tizedjegyzékben a megyei területen felsorolt 260 plébánia legalább 520 falut jelentett. Minthogy pedig számuk másfél évszázad alatt bizonyára még emelkedett, a két szám arányából levont következtetés logikusnak tûnik. A székelyek és a szászok számát a fentebb ismertetett összeírások alapján véve figyelembe, egész Erdély 15. század végi népessége Mályusz becslése szerint a következõképpen oszlott meg:23

Magyar

200 000

47%

Székely

55 000

13%

Szász

70 000

16%

Román

100 000

24%

Összesen

425 000

100%

Erdély népessége a 16. század végére – Bakács István becslése szerint – 700 000 fõre emelkedett.24 Ez száz év átlagában mintegy évi 0,50%-os szaporodásnak felel meg. A népesség természetes szaporodására kedvezõen hatott, hogy Erdély a század végéig viszonylagos békében és nyugalomban élhetett. A természetes szaporodás mellett a népességgyarapodás nem jelentéktelen forrását képezte a bevándorlás. A török hódítás balkáni elõnyomulása következtében a románság tömegesen húzódik át a Kárpátok túlsó oldaláról a még egyelõre nyugodtabb életet biztosító Erdélybe, s így kívülrõl állandó erõsítést kapva az etnikai erõviszonyok fokozatosan a javára tolódnak.

A mohácsi csatavesztés után önálló életének útjára induló Erdély állapotáról kitûnõen tájékoztat a kor egyik legmûveltebb történetírója, az Európa tudós köreiben nagy tekintélynek örvendõ Verancsics Antal.25 De situ Transsylvaniae... címû mûvében szemléltetõen írja le Erdély földrajzi fekvését, éghajlatát, változatos tájait, földjének termékenységét, terményeinek bõségét, nyájai sokaságát. Dicséri borait, amelyek kitûnõbbek a campaniai vagy falernumiakénál, mindenfajta gyümölcsei pedig sem ízben, sem bõségben nem maradnak az itáliaiak mögött, földje mélyén arany, ezüst, só, vas, ólom bõségesen rejlik.

Felsorolja, hogy Erdélyt „háromféle nemzet lakja: székelyek, magyarok és szászok” – majd így folytatja: „hozzájuk kell tennünk azonban az oláhokat is, akik száma ezek [ti. a székelyek, magyarok vagy szászok] akármelyikével könnyen egyenlõ lehet...” („Natio eam triplex incolit: Siculi, Hungari, Saxones, adiungam tamen et Valacchos, qui quamlibet harum facile magnitudine aequant...”) Eszerint a románok száma talán valamivel meghaladhatta a népesség egynegyedét.26

Részletesen jellemzi az erdélyi nemzeteket a következõképpen:

A székelyekrõl megállapítja, hogy „utódokban termékeny nép, úgyhogy ma csaknem 30 000 embert tud fegyverbe állítani, ha nem vonják el a házaik védelmére szükséges férfiakat. Földet mûvelnek, a legjobb méneseket legeltetik, terményekben bõvelkednek.”

„A magyarok, akik közt sok a nemes, földjeiket kitûnõen mûvelik, nem városokban laknak, hanem faluszerûen, várakban és házakban. Részt vesznek az állami életben, mûveltebb erkölcsökre törekszenek. Ez a nép harcban a legbátrabb, hazája megvédésében félelmet nem ismer.”

„A szászok igen szorgalmasak, dolgosak, leginkább kereskedéssel és mindenfajta iparral foglalkoznak. Olyan buzgók az épületek emelésében, a földmívelésben és a szõlõmûvelésben, hogy Erdélynek annál a részénél, amelyet a szászok laknak, nincs ma szebb vagy termékenyebb.”

„Bár ilyen különbözõ nemzetek lakják ugyanazt a földet, csodálatos egyetértésben élnek egymással. Ha néha civakodnak is, ami testvérek között is megesik, mikor külsõ ellenség támad, újra kibékülnek, hogy csodálatos ügyességgel és okossággal megvédelmezzék magukat és az övéiket.”

A románokról azt írja, hogy többnyire „a magyarok jobbágyai, saját településeik nincsenek, hanem az egész országban elszórtan, nyájaikkal hegyekben és erdõkben rejtõzködve nyomorúságosan folytatják életüket. („Caeteri plebei omnes Hungarorum coloni et sine propriis sedibus, sed sparsi hinc inde per totum regnum, rari in apertis locis incolae, montibus ac sylvis plaerumque cum suo pecore pariter abditi sordide vitam docunt.”)

Míg a székelyeket, magyarokat és szászokat talán túlzottan is dicséri, a románok társadalmi helyzetét és szerepét az ország gazdasági életében tévesen ítéli meg. A románok jelentõs része ugyanis ebben a korban transzhumáló pásztor volt, ami együtt járt – miként erre már fentebb utaltunk – állandó településeik kialakulásával. A gyapjú és a tejtermékek értékesítésébõl származó jövedelmük gyakran egyes jobbágyrétegekénél is magasabb életszínvonalat biztosított számukra, s így túlzás életük „nyomorúságáról” beszélni. Emellett a gyapjútermelés révén, mely az erdélyi posztóipar nélkülözhetetlen nyersanyagát képezte, az ország gazdasági életének Verancsics által magasztalt virágzásához is hozzájárultak. Kétségtelen, hogy egyre gyarapodó számban voltak köztük jobbágyok is, ám nemcsak a magyarok, hanem a szászok, sõt a románok (a nemesi rangra emelt kenézek) jobbágyai, akik mint földmívelõk jobbágyfalvakban megtelepedve éltek. A román társadalomszerkezet tehát jóval differenciáltabb volt, mint ahogy Verancsics leírja. Az általános képhez az is hozzátartozik, hogy a magyarság jelentõs része is jobbágysorban élt, ugyanakkor a románok között is voltak már nemesek.27

Verancsics leírásából egy gazdag Erdély képe tárul elénk, amelyben virágzott a mezõgazdaság, bányászat, ipar, kereskedelem, fejlõdtek a városok. Egy olyan Erdély képe, amelyet még nem dúltak fel háborús pusztítások. De õ meglátta már a fenyegetõ veszélyt is, amikor megjegyezte, hogy „a hegyeken túlról és Moldvából minden oldalról szorongatják és támadják a tatárok és törökök, úgyhogy Erdély hajszálon függ”...

Valóban, a 16–17. századforduló körül már megkezdõdik Erdély romlása. A Báthori Zsigmond ingatag politikája következtében gazdátlanná vált ország lakosságát elõbb Mihály vajda, majd Basta csapatai, román, rác, vallon, hajdú egymással versenyezve, éveken át hajmeresztõ kegyetlenséggel irtották. A földek mûveletlenül maradtak, úgyhogy az életben maradottakat az éhínség, majd a pestis tizedelte meg. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége idején fél évszázadig nem járt ellenséges had Erdélyben, az ország újjáépül, gazdaságilag megerõsödik, a tudomány és mûvelõdés fellendül. Erdély népi erõi növekednek. A békés korszaknak véget vetett II. Rákóczi György 1657. évi szerencsétlen kimenetelû lengyelországi hadjárata. A betört török–tatár martalócok, a két vajda seregei négy éven át rabolják, égetik az országot, gyilkolják, rabságra hurcolják a lakosságot. A pusztulás fõként a magyarságot sújtotta. A szászokat fallal övezett városaik védték, a románok nagyobb tömege még a természetes védelmet nyújtó erdõs hegyekbe húzódhatott, a székelyek is a havasokba menekülhettek. A hét megye nyílt vidékein, a hadak útjában fekvõ jobbágyfalvak elpusztult magyar parasztságának helyére a hegyekbõl leszálló románok telepednek. E hatalmas pusztulás nyomán Erdély népességének jelentõs fogyatkozása következett volna be, ha egyidejûleg nem fokozódik a román bevándorlás. Míg az összes népesség a 17. század végén valószínûleg nem volt nagyobb, mint egy évszázaddal korábban, a gyarapodó románság számaránya egyes feltevések szerint a századforduló tájáig mintegy 7–8%-kal emelkedhetett.28 Így valószínûleg közel járhatott a valósághoz Vasile Lupu moldvai vajda, amikor 1650 táján azt írta a szultánnak, hogy Erdély népességének már több mint egyharmada román.29

Noha egyes korabeli szerzõk, mint például Georg Kreckwitz, a románokról általában mint nomád pásztorokról írnak,30 ez még az újabban bevándorlók vonatkozásában is csak részben fedi a valóságot. A régebben megtelepedett románok már a társadalom minden rétegében megtalálhatók: transzhumáló pásztorok, jobbágyok, zsellérek, szabadparasztok, kézmûvesek, kereskedõk. A hagyományos román társadalomszerkezeti formák felbomlását mindennél meggyõzõbben jelzi beilleszkedésük a nemesi társadalomba. A román nemescsaládok száma már a 15. században is elég jelentõs volt. A fejedelmek egész sor románt nemesítettek meg, elsõsorban Kõvár-vidéken, Fogarasban, de a belsõ Erdélyben is. Hunyadban, Máramarosban a román nemesek, nemesparasztok tömege élt. A nemesi rangra emelt románok közül többen az ország vezetõ rétegébe emelkednek. A gyarapodó román értelmiség fokozatosan alkalmazkodott ahhoz az életformához, amelynek európai színezetét Erdély politikai nemzetei határozták meg évszázadokra visszamenõen.31

Az eddig feltárt források, amelyeket fentebb bemutattunk, nem szolgálhatnak támpontul, hogy a 16–17. századi Erdély etnikai csoportjainak számát vagy számarányát a tárgyilagosság igényével lehessen megbecsülni. Ennek érdekében további kutatásokra volna szükség. Vasile Lupu idézett jelentése alapján csak az bizonyos, hogy a románság számereje a 17. század közepén a népesség egyharmadánál nagyobb még nem lehetett.

Népnövekedés és az etnikai viszonyok módosulása
 a 18. században

A történeti demográfia forrásai a 18. századtól kezdve egyre gyarapodnak. A század eleje óta különbözõ célokból és szempontokból végrehajtott összeírások, bár gyakran a népesség csak bizonyos rétegeit vagy csoportjait vették számba, többé-kevésbé megbízható számadatokat szolgáltatnak, amelyekre támaszkodva már nagyobb biztonsággal következtethetünk Erdély népességének nagyságára, nemzetiségeinek számbeli erejére.

Éppen nemzetiségi vonatkozásban tapasztaljuk azonban, hogy néha tévesek, ellentmondásosak azok a következtetések, amelyeket egyes szerzõk a forrásanyag alapján levonnak. Megbízható, a valóságot megközelítõ kép feltárását csak a nacionalista elfogultságtól mentes, tárgyilagos kutatástól remélhetjük.

Ebben az összefüggésben elsõként Jancsó Benedek32 megállapításait elemezzük, aminek fõ oka az, hogy sokáig neves történészek általában az õ adatait használták. Jancsó becslése szerint 1700-ban Erdély 500 000 fõnyi népessége nemzetiség szerint így oszlott meg: 150 000 magyar (a székelyekkel együtt), 100 000 szász, 250 000 román. Jancsó csupán a románok vonatkozásában hivatkozik forrásra, éspedig a románság katolizálása érdekében buzgólkodó jezsuitáknak 1701-ben a római Szentszékhez küldött jelentésére. Ez szerinte a románok számát 200 000-re becsülte. Bizonyára Jancsó is tudta, hogy a jezsuiták számadata nem pontos összeíráson alapult, talán ezért látta indokoltnak, hogy a románok számát 250 000-re egészítse ki. Miként azonban David Prodan33 helyesen mutat rá, a jezsuiták csak az „unitusok” számáról tettek jelentést, ebben a számban tehát nem foglaltatnak benne azok a románok, akik az uniót elutasítva, továbbra is az ortodox egyház hívei maradtak.

Ezek szerint Jancsónak a jezsuiták jelentésére támaszkodó becslése a románok lélekszáma tekintetében sem érdemel hitelt. A magyarokra és a szászokra vonatkozó becslését semmivel nem dokumentálja. Láttuk azonban, hogy Mályusz Elemér nem eshetett túlzásba, amikor a magyarok számát (a székelyekkel együtt) a 15. század végén 255 ezerre becsülte: így képtelenség feltételezni, hogy számuk két évszázad alatt csaknem százezerrel fogyott, amikor a szászok 30 ezerrel szaporodtak.

Még szemléltetõbben kimutatható Jancsó tévedése, ha az összes népesség általa 500 000-re becsült lélekszámát más, megbízhatóbb becslési adatokkal vetjük egybe. Erdély népessége – Mályusz becslése szerint – már a 15. század végén elérte a 425 000-et, ezek szerint tehát kétszáz év alatt a gyarapodás mindössze 75 000 lenne, alig 18 százalékos. Ezzel szemben a népesség 1720. évi nagyságát Acsády Ignác, mint alább ismertetjük, 806 ezerre becsülte, így Jancsó adata alapján számítva a 20 év alatti szaporulat 306 ezret (61,2%) tenne ki, ami 3,06% körüli évi átlagnak felel meg. Az eredmények tehát mind a két összevetés alapján irreálisak, és arra utalnak, hogy közelebb járhatott a valósághoz Bakács István, amikor Erdély 1700 körüli népességét 700 ezerre becsülte.34 Kétségtelen tehát, hogy Jancsó becslése sem az összes népesség, sem nemzetiségi összetétele vonatkozásában nem fogadható el.

A török hódoltság megszûnése utáni Magyarország népességének meghatározását elõször Acsády Ignác kísérelte meg 1896-ban megjelent munkájában.35 Számításainak alapját az 1715., illetve az ezt helyesbítõ 1720. évi összeírás képezte, melynek során az adófizetõ háztartásokat vették számba. Minthogy igen sok volt az adót nem fizetõ s így az összeírás alól mentesítettek száma, Acsády sok becslésre volt utalva. Területileg az összeírás nem terjedt ki az anyaország katonai igazgatás alatt álló déli megyéire és Erdélyre sem. A becsléssel kiegészített adatokra támaszkodva Acsády Magyarország és Erdély 1720. évi lakosságának együttes számát 2 millió 582 000 fõben határozta meg.

Acsády becslésének téves voltát csak évtizedek múltán kezdték felismerni a történeti demográfia kutatói, sajnos azonban addig az õ téves adatai képezték a történeti és statisztikai tanulmányok egész sorának egyetlen, megdönthetetlennek vélt forrását. Elsõként 1938-ban Barsy Gyula, legutóbb pedig 1957-ben Dávid Zoltán és Acsády György vette kritikai elemzés alá Acsády Ignác megállapításait. Dávid Zoltán36 alapos és meggyõzõ érvek felsorakoztatásával 4 millióra becsüli Magyarország és Erdély 1720. évi népességét. Lényegileg ezt a megállapítást fogadja el Pápai Béla mint alsó határértéket.37

Erdély 1720. évi népességét Acsády Ignác 806 000-re becsülte azzal a módszerrel, hogy egy 1721-bõl fennmaradt összesítést összevetett az 1698, 1713, 1720, 1723, 1724, 1727. és 1733. évekbõl származó részletes adóösszeírásokkal. Ezt az eredményt, ellentétben az anyaországra vonatkozó becslési eredménnyel, Dávid Zoltán a késõbbi adatokkal történt egybevetés alapján „meglepõen jó”-nak mondja.38

Acsády számításokat végzett a népesség nemzetiségi megoszlására vonatkozóan is, az adóösszeírások igen hiányosan fennmaradt névjegyzékeiben felsorolt családnevek elemzése alapján. Közölt eredményei azonban korántsem tekinthetõk megbízhatóknak, ezért ismertetésüket fölöslegesnek tartjuk.39

Erdély 18. század eleji etnikai viszonyaira vonatkozóan Jancsó Benedek és Acsády Ignác becslései éppen úgy megbízhatatlanok, mint ahogy dokumentálatlan David Prodan40 feltevése is, miszerint Erdélyben a románok abszolút többsége 1700–1730 között alakult ki.

A 18. századtól kezdve a románság már politikai tényezõként is jelentkezik az erdélyi közéletben. A vallási unió hatásaként a semmibõl létrejön egy vékony, de felkészült értelmiségi réteg, amely megfogalmazza a román nacionalizmus lényegében dákoromán tartalmát és követeli, hogy a román nép ismertessék el negyedik, egyenrangú nemzetnek. Követelésének alátámasztására hivatkozik egyrészt arra, hogy a románság mint az egykori római gyarmatosok leszármazottja Erdély legrégibb népe, másrészt arra, hogy már a népesség többségét képezi.

A román többség bizonyítékául általában arra a három összeírásra szoktak hivatkozni, amelyeket a román szakirodalom következetesen „román összeírások” megjelöléssel vitt be a köztudatba, ezzel azt a látszatot keltve, mintha azok etnikai összeírások lettek volna. A valóság azonban az, hogy az összeírások célja nem az etnikai, hanem csupán a vallásfelekezeti viszonyok felderítése volt, nevezetesen azt a kérdést kívánták tisztázni: milyen eredményeket ért el a vallási unió, illetve hol és milyen mértékben maradt sikertelen. Ezt a körülményt nem hagyhatjuk figyelmen kívül az összeírások forráskritikai értékelésénél. A két görög rítusú egyház híveinek táborában, bár kétségtelenül a románok alkották a többséget, voltak görögök, szerbek, cigányok stb., de ez utóbbiak számát nem tisztázták. Az összeírókat csak az érdekelte: „unitus – nonunitus”? Ha az etnikai viszonyokat kívánták volna számba venni, akkor egyidejûleg össze kellett volna írni a magyarokat, németeket, zsidókat és egyéb nemzetiségûeket is. Ez azonban nem történt meg. Az összeírások eredményei alapján tehát legjobb esetben is csupán a románok lélekszámára következtethetünk, de számarányát megállapítani vagy éppen a románság abszolút többségét bizonyosnak tekinteni mindaddig képtelenség, amíg nem ismerjük az összes népesség, illetve a többi nemzetiségek nagyságát.

Adataik kiértékelése elõtt meg kell jegyeznünk, hogy mind a három összeírás kiterjedt az akkor Erdélyhez tartozó Partiumra is (Közép-Szolnok, Kraszna és Zaránd megyék, valamint Kõvár-vidék), s így az alábbi adatok – az eddigiektõl eltérõen – ezzel együtt értendõk.

Az elsõ összeírás 1733-ban készült. Az erdélyi országgyûlés, tisztázni kívánván a válságba került vallási unió helyzetét, elrendelte, hogy mind a gubernium, mind az unitus román püspök írassa össze az országban élõ unitus és ortodox híveket. Klein  püspök a papjai segítségével elkészített összeírást még ugyanabban az évben átnyújtotta az országgyûlés fõbiztosának, s ennek anyagát tette közzé 1898-ban Nicolae Togan a Brukenthal-múzeumban õrzött kézirat alapján.41 Felsorolja az összes helységeket, szám szerint 2078-at, amelyekben úgymond románok laktak, még azokat is, ahol csak 1–2 román családot találtak. Az összeírás végeredménye a következõ: a papok száma 2743 (2255 unitus, 486 ortodox, 2 ismeretlen vallású), a családok száma 85 550. A papokat is családosoknak számítva, ez összesen 88 293 család, az 5-ös szorzószám alkalmazásával tehát 441 465 személy.

Az összeírásból kimaradt a Barcaság és Brassó városa, ahol a románság a gazdag görög kereskedõk hatására is töretlenül az ortodoxia híve maradt. Ezek adatait 1972-ben H. Chirca közölte a nagyszebeni állami levéltárban megtalált kézirat alapján, amely a gubernium által végzett összeírás anyagát tartalmazza. Eszerint itt 2307 ortodox családot írtak össze, ami az 5-ös koefficienssel 11 535 lelket jelent.42

A Klein-féle összeírás eredményéhez hozzászámítva a barcasági adatokat, mindössze 453 000-re tehetõ a görög katolikusok és görögkeletiek lélekszáma.

A következõ, ugyancsak vallásfelekezeti kritériumok alapján készült összeírást 1750-ben P. Aron görög katolikus püspöki vikárius hajtotta végre, papsága közremûködésével. Ez alkalommal a családfõk mellett a családtagok számát is összeírták, amint erre L. Moldovan utal.43 Az összeírás eredményeit Augustin Bunea44 1901-ben tette közzé, a községsoros adatokat ekképpen összegezve: a községek száma 1900 (ebbõl unitus 1887), a templomok száma 1718 (ebbõl unitus 1704), a papok száma 2130 (ebbõl unitus 2100), a kántorok száma 843. Végül a lélekszámot így összegezi:

 

Unitusok a községi felsorolás szerint

533 657

Unitusok a hunyadi esperességben kb.

10 000

Összes unitusok

543 657

 

Nonunitusok az összeírás szerint

4 065

Nonunitusok a Barcaságban kb.

21 000

Lélekszám mindössze

568 722

Reálisabb volna az egybevetés az 1733. és a késõbbi 1760–62. évi összeírások eredményeivel, ha a lélekszám mellett ismernénk az összeírt családok számát is, de Bunea errõl nem tesz említést.

Buccow báró erdélyi fõhadiparancsnok rendeletére 1760–62-ben harmadszor is összeírják az unitus és ortodox egyház híveit (a továbbiakban erre – késõbbi román szerzõk nyomán – mint 1761-es összeírásra hivatkozunk). A rendelkezés szerint egyszerre két összeírást kellett végezni (mint ahogy 1733-ban is): az egyiket a politikai hatóságok, a másikat az unitus papok közremûködésével, hogy egyiket a másikkal kiegészíteni és ellenõrizni lehessen. Virgil Ciobanu45 a politikai hatóságok által végzett összeírás alapján a következõ összesített számadatokat közli:

 

Ortodox család

126 652

Unitus család

25 164

Ortodox pap

1 380

Unitus pap

2 238

Összes család

155 434

 

Ez a szokásos 5-ös koefficienssel szorozva 777 170 lelket jelent.

Ezzel szemben J.M. Ballmann ugyanezen összeírás eredményét így összegzi:

 

 

Családok

Lélekszám

Papok

Kántorok

Erdély a Barcaság nélkül

140 866

547 243

2858

2719

Barcaság 1765. évi összeírás

3 859

13 934

49

?

Erdély összesen

144 455

561 177

2907

2719

Amikor Ballmann a családok száma mellett a lélekszámot is közli, egyúttal rámutat arra, hogy egy családra még 4 lélek sem esik (számításunk szerint csupán 3,88).46 Ennek alapján csak arra következtethetünk, hogy az összeírás során nemcsak a családok számát, de párhuzamosan a lélekszámot is számba vették. Erre utal L.J. Marienburg47 és Benkõ József48 közlése is, akiknek adatai pontosan egyeznek a Ballmann által közölt lélekszámmal (figyelmen kívül hagyva a Barcaságot).

Virgil Ciobanu szerint az összeírt családok száma csaknem 11 000-rel több, mint amennyirõl Ballmann tájékoztat. Részben ennek folytán, részben annak következményeként, hogy Ciobanu a lélekszámot csupán az összegezett családszám alapján 5-ös koefficiens alkalmazásával számította ki, az általa jelzett lélekszám is kereken 216 ezerrel meghaladja a Ballmann szerint az eredeti összeírásokban feltüntetett lélekszámot.

Ballmann hivatkozik még egy 1772. évi összeírásra is, amely szerint 558 076 nonunitus, 119 230 unitus, összesen tehát 677 306 lelket vettek számba, de megjegyzi, hogy ebben benne foglaltatnak a görögök és a cigányok is.49 Eszerint 1772-ben még mindig százezerrel kevesebb lett volna a két görög rítusú egyház híveinek száma, mint amennyit Ciobanu az 1761-ben összeírt családok száma alapján kimutatott.

Azok az ellentmondások, amelyek Ciobanu és Ballmann adatai között nyilvánvalóak, csak az összeírás egyházi és civil anyagának egybevetése, alapos elemzése utján küszöbölhetõk ki. Addig azonban Ciobanu számításainak hitelessége jogosan vitatható.

A három összeírás eredményeit állítja egymás mellé és elemzi Natalia Giurgiu50 az alábbiak szerint:

 

1733

1750

1761

A helységek száma

2 078

1 916

2 284

A templomok száma

?

1 734

1 868

A papok száma

3 028

2 148

3 618

Lélekszám

462 465

579 227

777 170

Átlagos lélekszám helységenként

223

302

320

Giurgiu nem okolja meg, miért teszi az 1733. évi lélekszámot 9000-rel, az 1750. évi lélekszámot pedig kereken 10 000-rel magasabbra, mint ahogy N. Togan, illetve A. Bunea fentebb ismertetett közléseibõl láttuk, bár tanulmányának forrásaként ezekre hivatkozik. Miután az eltérés alig haladja meg a 2%-ot, fogadjuk el Giurgiu adatait, melyek alapján a tényleges gyarapodás ütemérõl az alábbi kép nyerhetõ:

 

Idõköz

Összes gyarapodás

Évi átlagos gyarapodás

 

év

szám

%

szám

%

1733–50

17

116 762

25,2

6 868

1,33

1750–61

11

197 943

34,2

17 995

2,70

1733–61

28

314 705

68,1

11 240

1,87

Giurgiu csak az utolsó összeírás eredményeit tekinti hitelesnek, a két elõzõ összeírás adataiban azonban kételkedik: eredményeit csupán minimális adatként értékeli, mert véleménye szerint az összeírásokból sok román kimaradt. Figyelembe véve azt, hogy Erdély összes népességének évi átlagos szaporodási üteme ebben az idõben csak 0,6% körül mozgott, túlzottnak tartja ugyan a románság gyarapodási ütemét (évi 1,87%), de ezt mégis megmagyarázhatónak véli a románság nagy szaporaságával.51

Bár sokan kételkedtek az összeírások adatainak hitelességében, az ezzel kapcsolatban felvetõdõ megannyi tisztázatlan kérdés közül csak néhány fontosabbra kívánunk rámutatni.

Mindenekelõtt nem téveszthetõ szem elõl, hogy az összeírások anyagát csak mint vallásfelekezeti statisztikát értékelhetjük, de semmiképpen se tekinthetjük nemzetiségi statisztikának. A két görög rítusú egyház híveinek tábora és a románság közé nem lehet egyenlõségjelet tenni. A görögök, szerbek, bolgárok kiiktatása csaknem megoldhatatlan feladat, ám viszonylag csekély számuk miatt gyakorlatilag amúgy is elhanyagolható.

Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a jelentékeny számú cigányokat, akiket az összeírások vallási kritérium alapján a románokkal együtt vettek számba (bár ritkán találunk erre határozott utalást), és az összeírások végeredményeiben megkülönböztetés nélkül mindig mint románok jelentkeznek. Egyedül Nicolae Togan az, aki Românii din Transilvania la 1733 címû munkájában néhány községi adatnál mégis feltünteti: „Zingari”. Így például Szeben-külvárosban (Suburbium Cibiniense) 80, Disznód községben 12 család szerepel „Zingari” megjelöléssel, amellett a 180, illetve 8 család mellett, amelyek etnikailag nincsenek megkülönböztetve.52 Annak ellenére, hogy a Togan által cigánynak jelzett családok száma még a kétszázat sem haladta meg, valójában minden bizonnyal jóval többen lehettek, amire a késõbbi adatok alapján következtethetünk. L.J. Marienburg szerint a cigány családok száma 1772-ben 7718 volt, közülük több mint a fele vándorcigány (Zeltbewohner), azonban megjegyzi: vajon ki tudná ezeket megszámolni? 1791-ben már 11 610 cigány családot tartottak számon,53 J. Leonhard nyomán J. Benigni 1786-ban 60 000-re, M. Lebrecht 1794-ben 62 000-re teszi a cigányok lélekszámát.54 J. M. Ballmann rámutat arra, hogy a cigányokat rendszerint hozzászámítják a románokhoz, akiknek a vallásához tartoznak: „Die Zigeuner werden gewöhnlich mit den Walachen, zu deren Gottesdienste [...] sie sich überall halten, zusammengezählt”, majd megállapítja, hogy a románok és a cigányok kb. 1/5 része az unitus egyház híve, de a legtöbb román és cigány, valamint a görögök az ortodox egyház hívei.55 A. Bielz szerint „die griechisch-katholischen und orientalischen Christen fast sämtlich der walachischen Nation angehören. Auch die Zigeuner zählen sich je nach ihrem Aufenthaltsorte meist zu einer dieser beiden Konfessionen” – hozzátéve: „die Zigeuner sprechen mehr die walachische als ihre eigene Sprache”.56 Még az 1850. évi népszámlálás hivatalos kiadványában is azt olvassuk, hogy a cigányok inkább a román nyelvet beszélik.57

Kétségtelen, hogy a 18. században és csaknem a 19. század dereka tájáig a cigányok nemcsak vallásilag, de nyelvileg is a románsághoz csatlakoztak. Ez természetes következménye annak, hogy Havaselvérõl vándoroltak be, ahol évszázadokig együtt éltek a románokkal, s ott vették fel a görögkeleti vallást is. A cigányok azonban, szoros vallási és nyelvi kapcsolataik ellenére, etnikailag nem számíthatók a románokhoz. Az ún. román összeírások eredményeibõl tehát le kell vonni a cigányok valamiképpen megbecsülhetõ számát, és csak az ily módon csökkentett értékek fejezhetik ki a román etnikum számerejét. Hasonló problémákkal találkozunk a késõbbi összeírások során is mindig, amikor a népességet vallási vagy nyelvi kritériumok alapján veszik számba.

Az a körülmény, hogy 1733-ból és 1761-bõl csak a családszámokat, 1750-bõl pedig csupán a lélekszámokat ismerjük, lényeges hibaforrást képezhet az eredmények kiértékelésénél. Kérdés ugyanis, hogy a lélekszám kiszámítása az 5-ös koefficienssel reális-e. Láttuk már, hogy Ballmann szerint 1761-ben a családok átlagos lélekszáma mindössze 3,88 volt. Haralambie Chirca utal arra, hogy 1733-ban a szászsebesi szék (Mühlbacher Stuhl) kifogást emelt az ellen, hogy a román papok „család”-ként írták össze az egyedülálló személyeket is (aggok, súlyos testi sérültek, koldusok, munkaképtelenek stb.), s ennek következtében több családot mutattak ki, mint amennyi a civil hatóságok összeírásában szerepelt. Tekintve, hogy az egyházi és világi szervek összeírási eredményei között másutt is voltak eltérések, Chirca javasolja, hogy az egyházi összeírások eredményeit csökkenteni, a civil összeírások eredményeit növelni kellene néhány százalékkal, s így a valóságot jobban megközelítõ képet kapnánk.58

Chirca javaslata csak annyiban érdemel figyelmet, amennyiben rámutat az egyházi és kormányhatósági szervek összeírási eredményei között mutatkozó eltérésekre, valamint ezek tisztázásának szükségességére. De a végeredmények néhány százalékos csökkentése vagy növelése nem célravezetõ módszer, csak elterelné a figyelmet a probléma lényegérõl. A kritikai elemzést nem a végeredményeknél, hanem a községi adatoknál kellene kezdeni. A reális adatok felderítésének egyetlen célravezetõ módszere csak az lehet, ha a három összeírás községi adatsorait egymás mellé állítva azokat helytörténeti és egyéb forrásadatokkal ellenõrizzük, egyben pedig a községek népességének az összeírások közötti idõben mutatkozó feltûnõbb növekedésére vagy fogyására is magyarázatot keresünk.

Az 1750. évi „román” összeírás eredményeinek ellenõrzésére igen jó lehetõséget kínálna az 1750. évi általános erdélyi összeírás, amely a Systema Bethlenianum néven ismert új adórendszer alapjául szolgált, számba vette helységenként és név szerint az egész adózó népességet. Az összeírás jelentõségére Trócsányi Zsolt59 hívta fel a figyelmet annak hangsúlyozásával, hogy ez egyedülálló érték, páratlanul áll a korabeli Kelet-Európában, és alapul szolgálhat a 18. századi erdélyi társadalom megismeréséhez. Kár, hogy a teljes egészében fennmaradt levéltári anyag feldolgozása késik, mert adatai alapján a népesség nemzetiségi összetételére is lehetne hozzávetõlegesen következtetni.

Alaposabb elemzésre szorulna az a kérdés is, amelyet N. Giurgiu és mások is általában így fogalmaznak meg: a „román” összeírások (legalábbis a két elsõ) eredményei csak minimális adatként értékelhetõk, mert igen sok románt nem vettek számba. Ám ennek inkább az ellenkezõje látszik bizonyítottnak. Mint láttuk, H. Chirca az 1733. évi összeírás egyházi adatait inkább túlzottaknak tartja, ezért csökkenteni javasolja néhány százalékkal, D. Prodan pedig megállapítja, hogy az összeírást végzõ papok gyakran jegyeztek be hozzávetõleges, kerek vagy éppen szándékosan valótlan számokat, ha ezt úgy kívánta az érdekük.60 A. Bunea rámutat arra, hogy a két görög rítusú felekezet híveinek számát azért állapították meg, hogy hány papot kell mentesíteni a közterhek alól, és ennek megfelelõen a papok és kántorok részére mekkora földet kell kihasítani a községi vagy a nemesi birtokokból. Nagy lélekszámú községekben 3, közepesekben 2, kisebbekben egy pap kaphatott adómentességet, és Mária Terézia 1743. évi rendeletével ennek alapján szabta meg a papok számát.61 Nyilvánvaló tehát, hogy az összeírást végzõ papoknak fontos anyagi érdeke is fûzõdött ahhoz, hogy egyetlen hívük se maradjon ki. Erre utal az a sok helység, ahol mindössze 2–4–8 családot vettek számba, valamint a feltûnõen sok kerek szám (20–50–200) is. Ez utóbbiakat feltehetõen becslés alapján jegyezték be, s érdeküknek megfelelõen bizonyára nem a minimumot. Minden jel szerint tehát az összeírások eredményei inkább a maximumot tükrözik.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a három „román” összeírás eddig publikált anyagának megbízhatósága még nincs tisztázva, adatainak hitelessége alapos forráskritikai elemzést kívánna meg, mielõtt azokra tudományos tárgyilagossággal bármilyen következtetéseket lehetne felépíteni.

Míg a két görög rítusú egyház híveit három alkalommal is összeírták, a többi vallásfelekezetek híveinek lélekszámáról csak 1766-tól kezdve vannak adatok. Az egyházak vezetõi által 1766-ban végrehajtott összeírások eredményeirõl J. Ballmann62 és L.J. Marienburg63 közöltek azonos adatokat. J. Söllner64 hozzászámít még 2 ezer zsidót, s így a három szerzõ egybehangzó adatai szerint a népesség vallásfelekezeti megoszlása 1766-ban a következõ lehetett:

 

Római katolikus

93 135

Református

140 043

Unitárius

28 647

Lutheránus

130 884

Görög katolikus

116 958

Görögkeleti ortodox

444 219

Zsidó

2 000

Összesen

955 885

 

Ezzel szemben P.R. Gottschling a két görög rítusú egyház híveinek 1766. évi együttes számát 36 ezerrel magasabbra teszi.65

Nem ismerjük a módszert, ahogyan az egyes vallásfelekezetek számba vették híveiket, de általános a vélemény, hogy az adatok hiányosak, és Ballmann szerint csak hozzávetõleges tájékoztatást nyújtanak a vallásfelekezetek viszonylagos számerejérõl. Annyi bizonyos, hogy az összeírásokból kimaradtak a nemesek, amint erre többek közt J. Hintz, J. Benigni és Benkõ utal.66 J. Söllner az 1786. évi népszámlálás alkalmával számba vett népességszám figyelembevételével a népesség nagyságát 1766-ban 1 millió 343 ezerre becsüli, amibõl az következnék, hogy a vallási összeírásokból 387 000 lélek kimaradt. Ezt a különbözetet az egyes felekezetek között felosztva, Söllner kiszámítja 1766-ra a valószínû lélekszámokat.67 Minthogy számításai a késõbbi megbízhatóbb adatokkal egybevetve irreálisnak tûnnek, ismertetésüket mellõzzük.

A népesség vallásfelekezeti megoszlására vonatkozóan C. Sassu egy eddig ismeretlen adatra hivatkozik.68 A lelõhely megjelölése nélkül közli Preiss báró erdélyi hadseregparancsnok kiadatlan jelentését, amelyben 1773-ban, mindjárt Erdélybe érkezése után tájékoztatta II. Józsefet a hitfelekezetek számerejérõl. A jelentésben foglaltak feltehetõen az 1766. évi egyházi összeírásokon alapulnak. Ballmann fentebb közölt adataitól csak annyiban térnek el, hogy a római katolikusok számát 89 000-re, a görög egyesültek számát 119 000-re, a görög nemegyesültekét pedig 558 000-re teszi, míg a többi felekezetek lélekszáma ugyanaz.69 Preiss báró adatai csupán azért érdemelnek figyelmet, mert azokat C. Sassu nyomán N. Giurgiu is hitelesnek tekinti,70 éspedig annak ellenére, hogy eszerint a két görög rítusú egyház híveinek száma mindössze 677 000, szemben az 1761. évi „román” összeírás ugyancsak hitelesnek minõsített 777 ezres lélekszámával.

Ezek után kíséreljük meg a vallásfelekezeti viszonyok alapján a népesség etnikai összetételére következtetni, párhuzamba állítva a három forrás részben eltérõ adatait. Az etnikai struktúra vonatkozásában csak minimális lehet a tévedés, amikor a római katolikus, református és unitárius vallás híveit (figyelmen kívül hagyva a jelentéktelen számú római katolikus németeket) magyaroknak: a lutheránusokat (a nem nagy számú magyarokkal együtt) németeknek, míg a görög katolikus és görögkeleti egyház híveit általában románoknak számítottuk, levonva azonban L. J. Marienburg fentebb idézett közlése alapján 40 000 cigányt.

A népesség etnikai megoszlása 1766-ban, vallási alapon becsülve

Etnikai csoport

Ballmann szerint

Gottschling szerint

Preiss (Sassu) szerint (1772?)

 

Ezer fõ

%

Ezer fõ

%

Ezer fõ

%

Magyar

262

27,4

263

26,5

258

24,1

Német

131

13,7

130

13,2

131

12,3

Román

521

54,5

557

56,1

637

59,7

Cigány

40

4,1

40

4,0

40

3,7

Zsidó

2

0,3

2

0,2

2

0,2

Összesen

956

100,0

992

100,0

1068

100,0

Tekintettel arra, hogy az összeírásból kimaradt nemesek túlnyomó többsége magyar (székely) volt, és a magyarnak számított vallásokhoz tartozott, a magyarság száma és aránya valamivel magasabbnak tételezhetõ fel.

Mint tudjuk, az 1786. évi népszámlálás sem az etnikai, sem a vallásfelekezeti viszonyokat nem vette számba, de az összes népesség számáról kétségtelenül megbízhatóan tájékoztat. Ezért érdemelnek különös figyelmet J. Leonhardnak az 1786. évi népesség etnikai összetételére vonatkozó becslései,71 amelyeket bizonyos kiegészítésekkel J. Benigni is magáévá tett.72 Ezeket az adatokat az alábbi tábla szemlélteti:

A népesség etnikai megoszlása 1786-ban
(Leonhard és Benigni szerint)

Etnikai csoport

Szám

%

Magyar és székely

507 400

32,1

Szász (német)

204 000

12,9

Román

788 000

49,9

Cigány

60 000

4,0

Örmény

6 000

0,4

Zsidó

3 000

0,2

Görög, szerb

600

x

Ismeretlen

8 515

0,5

Összes népesség

1 577 515

100,0

 

P. Suciu 1925-ben közzétett tanulmányában,73 a 13. és a 19–20. század fordulója közötti erdélyi nemzetiségi viszonyok alakulását vizsgálva, javarészt szintén az általunk idézett forrásokra támaszkodik. Mint a gyakorta marxista szemléletû haladó értelmiségiek, a „Holnap Társaságának” illusztris tagja azzal a céllal ragadott tollat (amire egyébként már a tanulmány címe utal), hogy a dokumentumokkal igazolható valóság feltárásával a megnagyobbodott Románia értelmiségi köreiben a társadalmi-gazdasági realitások iránti érzéket felkeltse.

Suciu – megítélésünk szerint helyesen – úgy véli, hogy Leonhard iménti táblázatán bemutatott adatai „valószínûbbek”, mint a Söllner szerint becsült adatok (l. a 64. jegyzetet), ez utóbbiakat ennek ellenére „érdekesnek és ismertetésre méltóknak” találja. Ez késztetett arra, hogy a Suciu munkájában is közölt Söllner-féle táblázatot ideiktassuk.

A népesség etnikai megoszlása 1786-ban
(Söllner szerint)

A nemzetiség megnevezése

Szám

%

Magyar

653 148

39,2

Székely

175 017

10,5

Német

302 204

18,2

Román

507 748

30,5

Szláv

7 607

0,5

Olasz

1 870

0,1

Örmény

1 255

0,1

Görög

494

x

Zsidó

2832

0,2

Cigány

12 370

0,7

Az összes népesség

1 664 545

100,0

Mint látjuk, Söllner az összes népesség számát kereken 1 millió 665 ezerre teszi, ami 87 000-rel meghaladja a népszámlálás hivatalos eredményei alapján Leonhard táblázata szerint helyesen feltüntetett 1 millió 578 ezres lélekszámot. Ugyanakkor a magyarok száma (a székelyekkel együtt) 320 ezerrel, a németeké 98 ezerrel nagyobb, viszont a románok száma 280 000-rel, a cigányoké 48 000-rel kisebb a Leonhard által becsült adatokhoz képest. Ennek folytán a nemzetiségek viszonylagos súlya is lényegesen eltérõ képet mutat: a románság az összes népességnek csupán 30,5%-át képviseli, míg 49,7%-át a magyarság teszi ki.

Bár – mint említettük – Leonhard becslése véleményünk szerint is jobban megközelíti a valóságot, Suciu a népesség etnikai összetételének alakulását szemléltetõ táblán is (l. a 73. jegyzetet) a Söllner adatait tünteti fel. A románok számát az 1200–1300-as évek között 100 000-re becsüli, jóllehet Mályusz Elemér megfelelõ helyen idézett becslése szerint (l. a 23. jegyzetet) ezt a lélekszámot a románság valószínûleg csak a 15. század végére érte el.

Végül érdemes megemlíteni, hogy amikor Suciu – miként általában azok a forrásmunkák, melyekre a 18–19. századi etnikai viszonyok alakulásával kapcsolatban mi is hivatkoztunk – a nemzetiségek számát szintén a vallási adatok alapján igyekezett megbecsülni, a tanulmányunk során következetesen alkalmazott módszert követi.

Erdély népességének a 18. század végi etnikai tagolódását M. Lebrecht74 – a gubernium 1794. évi népességi nyilvántartása alapján becsülve – az alábbiak szerint szemlélteti:

 

Etnikai csoport

Szám

%

Magyar és székely

481 681

33,0

Szász (német)

181 790

12,5

Román

729 316

50,0

Cigány

62 315

4,3

Zsidó

1 606

0,1

Örmény

1 090

0,1

Görög

652

x

Bolgár

109

x

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Összesen

1 458 559

100,0

Bevándorlás vagy kivándorlás?

Az ismertetett adatsorok, bár a népesség etnikai struktúrájáról egymástól eltérõ képet adnak, arra mégis minden kétséget kizáróan rávilágítanak, hogy a románok száma a 18. században rendkívüli mértékben megnövekedett. A románság gyarapodási üteme – mint láttuk – 1733–1761 között az évi 1,87%-ot, 1750–1761 között pedig az évi 2,70%-ot is elérte, miközben az összes népesség gyarapodási üteme csak évi 0,6% körül mozgott. Vajon feltételezhetõ-e ebben a korban ilyen magas természetes szaporodás, és ha igen, mivel lehet magyarázni? N. Giurgiu egyszerûen a román nép nagy szaporaságával véli megmagyarázhatónak, P. Suciu pedig úgy véli, hogy a szaporaság annak a „pauperizmusnak és kulturálatlanságnak” tulajdonítható, amelyben a román nép élt.75

Minthogy ezt a magyarázatot a természetes népmozgalom adatai a legkevésbé sem támasztják alá, alapos okunk van feltételezni, hogy a román népesség 18. századi példátlan arányú gyarapodásának – a valószínûsíthetõ legmagasabb természetes szaporodás mellett is – jelentõs forrását kellett hogy képezze a bevándorlás. Ennek ellenére nem hallgathatjuk el, hogy a történeti kutatás a bevándorlás folyamatát és méreteit még nem tisztázta egyértelmûen, sõt egyes történészek a vándormozgás ellentétes irányára, a román kivándorlásra sorakoztatnak fel érveket, nem méltatva figyelemre azokat a forrásokat, amelyek a kivándorlók visszatérésérõl tudósítanak.

Ebben a vonatkozásban ªtefan Meteº76 képviseli a legszélsõségesebb álláspontot. Munkája címéhez híven csak azt igyekszik bizonyítani, hogy a románok már a 13. századtól kezdve (!) hét évszázadon keresztül megszakítás nélkül vándoroltak ki Erdélybõl a két vajdaságba. Az ellentétes irányú, tehát a román vajdaságokból Erdélybe történt bevándorlást bizonyára olyan jelentéktelennek tartja, hogy nem is foglalkozik vele. Megállapításainak nacionalista elfogultságát élesen bírálja E. Wagner.77

D. Prodan kutatásait csak a 18. századi román vándormozgalom problémakörére korlátozza.78 Tanulmányának elsõ részében79 alapos tárgyismerettel és meggyõzõ tárgyilagossággal mutatja ki Jancsó Benedek és Acsády Ignác becsléseinek tarthatatlanságát, amelyekre támaszkodva a historikusok egy része a 18. századi román bevándorlást valóban túlzott méretûnek tételezte fel. Prodan ezzel kapcsolatos megállapításait – miként fentebb részletesen rámutattunk – ma már a történeti demográfia elismert kutatói, így Dávid Zoltán, Pápai Béla, Acsády György is jórészt igazolták.

A historikusok véleménye csaknem egyöntetû abban a tekintetben, hogy a románságot az egész történelem folyamán, de különösen a 18. században valami nyugtalan vándorlási „kedv” jellemzi.80 Az állammal és a földesúrral szemben a vándorlás lévén az osztályharc egyetlen lehetséges formája, a románság folytonos mozgásban volt Erdély és a két vajdaság között. Ennek figyelembevételével Prodan a ki- és bevándorlások ide-oda hullámzását mint egységes, összefüggõ folyamatot vizsgálva az ellentétes irányú vándormozgások egyenlegének megvonására törekszik.81 Végsõ következtetése az, hogy Erdély viszonylatában a 18. századi román migráció inkább veszteséges, mint nyereséges mérleggel zárult. Érvelései két csoportba sorolhatók. Elsõsorban az erdélyi és a vajdasági jobbágyterhek párhuzamba állításával megcáfolhatónak véli a történészek addig csaknem egyöntetû állásfoglalását, mintha a fanarióta uralom alatt a köznép helyzete annyira elviselhetetlen lett volna. Véleménye szerint az erdélyi gazdasági és közállapotok még rosszabbak voltak, s így inkább taszító erõként hatottak a románság vándormozgalmára. Aztán jelentõs bizonyítékként értékeli azt a körülményt, hogy jóval több azoknak az okiratos bizonyítékoknak a száma, amelyek az Erdélybõl történõ kivándorlásra, a szökött jobbágyok visszakövetelésére vonatkoznak, mint fordítva. Ezeket az érveket azonban nem tartjuk meggyõzõeknek. A közállapotok jobb vagy rosszabb volta, az okiratos bizonyítékok kisebb vagy nagyobb száma éppen annyira nem döntõ bizonyíték a román kivándorlás mellett, mint a román papság errõl siránkozó panaszlevele.

„Tota Transilvania ad nos venit!” – Moldvában és Munténiában állítólag ezzel a megrémült felkiáltással fogadták az Erdélybõl odaözönlõ nagy tömegeket. Hogy ez valóság-e vagy csupán hangulatkeltõ elképzelés, nem tudhatjuk, mert forrása csak az a panaszlevél, amelyben az unitus román klérus 1773-ban Mária Terézia szívét igyekezett részvétre indítani, arra való hivatkozással, hogy a románság kivándorlásra kényszerül, ha nem javítanak sorsán. A moldvaiak és a munténiaiak szájába adott mondásból azóta szállóige lett annak jellemzésére, hogy milyen nagy számú román vándorolt ki Erdélybõl. Amikor Prodan is idézi, tárgyilagossága iránt támaszt kételyt még akkor is, ha megjegyzi, hogy a kifejezés bizonyára túlzott, de jellemzõ.82

Erdély 18. századi történetének talán a legjellemzõbb vonása az a nagyarányú vándormozgalom, amelynek következményeként nemcsak etnikai összetétele, hanem társadalmi-gazdasági szerkezete is alapvetõen megváltozott. Ez a folyamat nem csupán Erdély és a két román vajdaság viszonylatában zajlott úgyszólván megszakítatlanul, nem is korlátozódott kizárólag a románságra. A vajdaságokba irányuló kivándorlás emberanyagának nem jelentéktelen hányadát a székelyek szolgáltatták. Ám jóval nagyobb méretû volt a jobbágyság – magyarok és románok – elvándorlása a török alól felszabadult magyarországi részek, így a Bánság felé, ami a vándormozgalom egyenlegét erõsen Magyarország javára billentette.

Ugyanakkor azonban – miként alább megkíséreljük kimutatni – a románság külsõ vándorforgalma, feltehetõen fõleg a két vajdaság viszonylatában, jelentõs bevándorlási többlettel zárult.

E bonyolult népmozgalmak problémakörének hatalmas történeti irodalma van, amelynek felsorolása is igen hosszas volna. Különösen ki kell emelnünk Berlász Jenõ, Györffy István, I. Tóth Zoltán, Makkai László, Szabó T. Attila e téren végzett alapos kutatásait, értékes tanulmányait.83 Az említett szerzõk érdeme, hogy a 18. században lezajlott etnikai változások sok részletkérdésére, a nemzetiségi határok eltolódásának folyamatára fényt derítettek. Bár a román bevándorlást a románság feltûnõ arányú térhódításával igazolhatónak vélik, ezt az érvelést csak egy eléggé meggyõzõ feltételezésként értékelhetjük.

A historikusoktól nem is várhatunk kielégítõ választ olyan kérdésekre, amelyek felderítése valójában egy speciális tudományág, a történeti demográfia kutatási körébe tartozik. Kétséges az is, hogy a történeti kutatás fel tud-e tárni olyan adatokat, amelyek alapján a kivándorolt vagy bevándorolt románok száma legalább megközelítõ pontossággal megállapítható. A különbözõ vándorfolyamatokban részt vevõk tömegeinek teljes elszámolásához szükséges közvetlen adatok hiányában a demográfia a vándormozgalom eredményének mérésére egy közvetett módszert alkalmaz: az ún. „mérleg-módszert”. A mérleg-módszer eredménye a tényleges és természetes szaporodás egybevetése alapján megállapított vándorlási egyenleg. Ha a tényleges gyarapodás mértéke meghaladja a természetes szaporodást, az így mutatkozó pozitív elõjelû különbözet mint aktív vándorlási egyenleg jelzi azt, hogy a bevándorlás milyen mértékben járult hozzá a népesség tényleges gyarapodásához. Ellenkezõ esetben, ha a tényleges gyarapodás kisebb a természetes szaporodásnál, a negatív elõjelû különbözet mint passzív vándorlási egyenleg mutatja, hogy a népesség vesztesége milyen mértékû volt a kivándorlás következményeként. Ez a módszer nem ad ugyan felvilágosítást a vándormozgások teljes nagyságáról, sem a honnan-hova kérdésrõl, de megbízhatóan és pontosan meghatározza az országba érkezõ és onnan távozó vándorlók száma közti különbözetet, rávilágít a népességfejlõdés tényezõire. Ha tehát egy adott idõszakban ismerjük a tényleges gyarapodás mértékét, és legalább valószínûsíthetõ adataink vannak a természetes szaporodás mértékére, akkor eldönthetõ az a kérdés, vajon a bevándorlók vagy a kivándorlók száma volt-e nagyobb. Úgy véljük, hogy a mérleg-módszer alapján történõ elemzéshez eléggé megbízható bázisul szolgálhatnak a már ismertetett 1720. és 1786. évi népességi állapotfelvételek, illetve a 18. század e két év által határolt 66 éves idõszaka.

Az 1786. évi II. József-féle összeírás a népesség minden rétegének lélekszám szerinti megszámlálásával megközelítette a modern népszámlálás lényegét és jellegét, eredményeit általában megbízhatóknak tartják. Községsoros adatait 1960-ban Dányi Dezsõ és Dávid Zoltán tette közzé, kiváló tárgyismeretrõl tanúskodó bevezetéssel és magyarázatokkal.84 Eszerint Erdélyben – ideszámítva a Partiumot is (Közép-Szolnok, Kraszna és Zaránd megye, valamint Kõvár-vidék) –, de a katonai határõrvidék nélkül 1 443 371 lelket írtak össze. Ha ehhez hozzászámítjuk a katonai határõrvidék népességét, amely Benigni szerint 134 144 fõt tett ki,85 az összes (polgári és katonai) népesség száma 1786-ban 1 577 515 fõ.

Acsády Ignác jónak tartott becslési eredményei alapján Thirring Gusztáv Erdély és a Partium népességét 1720-ban összesen 864 737 fõre teszi.86

A természetes szaporodás pontos kiszámításához szükséges népmozgalmi adatok ebbõl a korból nincsenek feltárva, de valószínûsíthetõ felsõ határértéke megbecsülhetõ.

Dávid Zoltán Magyarország népességének természetes szaporodását ebben az idõszakban évenként 1%-ra becsüli, s ezt az arányt erdélyi vonatkozásban is alkalmazhatónak véli.87 E feltevéssel azonban nem érthetünk egyet. A gyakori járványok, az elmaradottabb közegészségi viszonyok, valamint a háborúk miatt Erdélyben a halandóságot magasabbnak kell feltételeznünk. Az erdélyi népesség természetes szaporodási aránya a késõbbi korszakokban is mindig alacsonyabb volt a magyarországinál, amirõl a következõ fejezet adatai tanúskodnak. Figyelembe véve továbbá, hogy Erdély népességének gyarapodási üteme 1786–1850 között is mindössze évi 0,49% volt, és 1850–1910 között se haladta meg az évenkénti 0,68%-ot, valószínûleg jobban megközelíthette a valóságot N. Giurgiu, amikor – mint láttuk – a 18. században Erdély összes népességének évi átlagos természetes szaporulatát 0,6%-ra becsülte. A magunk részérõl évi 0,7%-ot mint maximumot még elfogadhatónak tartunk.

Az 1720. évi 865 ezres népességszám tehát az évi 0,7%-os természetes szaporodási ütem feltételezésével (a kamatos kamatszámítás képletének megfelelõen számítva) 66 év alatt 506 000-rel növekedhetett. Ennek alapján vonjuk meg a vándorlási egyenleget:

 

Az összes népesség száma 1720-ban

865 000

Az összes népesség száma 1786-ban

1 577 000

Tényleges szaporodás

712 000

Feltételezhetõ természetes szaporodás

506 000

Vándorlási nyereség

206 000

 

A 206 ezernyi bevándorlási többlet csak a románság (emellett talán a cigányság) számát gyarapíthatta, hiszen ebben a korszakban az erdélyi magyarság külsõ vándormozgalma Magyarország és a román fejedelemségek irányában egyaránt csak veszteséges lehetett, a német betelepülõk száma pedig jelentéktelen volt.

Feltevésünket megerõsíti, ha a mérleg-módszer szerint elemezzük a románság szaporodását N. Giurgiunak az 1733-ban és 1761-ben végrehajtott „román összeírás” eredményeirõl közölt adatai alapján. Az 1733-ban összeírt 462 000 román e 28 év alatt (ugyancsak kamatos kamattal számolva) évi 0,7% természetes szaporodási ütem esetén kereken 100 000-rel, de még évi 1%-os ütemet feltételezve is legfeljebb 148 000-rel növekedhetett volna. A tényleges és természetes szaporodás közötti különbözetet az alábbi képlet szemlélteti:

 

 

1733-ban

462 000

A románok száma (a cigányokkal együtt)

 

1761-ben

777 000

Tényleges szaporodás

 

315 000

Feltételezhetõ természetes szaporodás

 

100 000

Vándorlási nyereség

 

215 000

A mérleg-módszer alapján tehát e 28 év alatt 215 000-re s még évi 1% természetes szaporulat feltételezése esetén is legalább 167 000-re tehetõ az erdélyi románság külsõ migrációjának pozitív egyenlege. Ezek szerint nem tekinthetõ túlzottnak, amikor Dávid Zoltán hozzávetõlegesen 350–400 000-re becsüli a Magyarországra és Erdélybe 1720–1786 között bevándorolt románok számát.88

Az 1720. évi népességszámot megbízhatóan tükrözõ becsült adatok egybevetése a népesség számát hitelesen tanúsító 1786. évi népszámlálás eredményeivel világosan jelzi, hogy Erdély népessége a 18. század folyamán nagymértékben megnövekedett. A népesség vallási-etnikai összetételére vonatkozó becslések, nemkülönben a tényleges és a feltételezhetõ természetes szaporodás különbözete alapján megvont vándorlási mérleg pozitív egyenlege arra is utal, hogy a nagyarányú népnövekedés jelentõs tényezõjeként (forrásaként) a román bevándorlás értékelhetõ. Mindez azonban nem elegendõ ahhoz, hogy népességének 18. századi etnikai struktúrájáról hiteles képet alkothassunk. Idevonatkozóan ma is érvényes I. Tóth Zoltán több mint negyven évvel korábban közölt megállapítása: „Az erdélyi XVIII. századi nemzetiségi statisztika egyelõre még elvégzetlen feladat, amit jelentéktelen összefoglalások nem pótolhatnak.”89

Az etnikai és vallási struktúra a 19. században

Az 1850-tõl kezdve végrehajtott népszámlálások eredményeirõl közzétett statisztikai adatsorok a 19. század második felének etnikai és vallási viszonyairól már hitelesebb képet adnak.

A század elsõ felében a népesség etnikai struktúrájára csak vallási adatokból következtethetünk. A kormányhatóság rendeletére 1832-ben az egyházak vezetõi jelentést tettek híveik létszámáról. Az egyházak létszámjelentéseit J. Hintz90 foglalta össze és tette közzé. A vallásfelekezeti adatok alapján – az 1766. évi felekezeti statisztika kapcsán fentebb már alkalmazott módszer szerint – kiszámítottuk a nemzetiségek valószínû lélekszámait (a két görög rítusú egyház hívei közül 70 000-et cigánynak számolva), amelyeket az alábbi táblázat párhuzamosan szemléltet:

 

Vallásfelekezet

Nemzetiség

 

szám

%

 

szám

%

Római katolikus

183 356

9,9

 

 

 

Református

311 000

16,7

 

 

 

Unitárius

42 000

2,2

 

 

 

Együtt

536 356

28,8

Magyar

536 356

28,8

Lutheránus

200 000

10,8

Német

200 000

10,8

Görög katolikus

505 000

27,1

 

 

 

Görögkeleti ortodox

615 325

33,1

 

 

 

Együtt

1 120 325

60,2

Román

1 050 325

56,5

 

 

 

Cigány

70 000

3,7

Zsidó

3 000

0,2

Zsidó

3 000

0,2

Összes népesség

1 859 681

100,0

 

1 859 681

100,0

Az erdélyi katonai határõrvidék népességérõl a határõrség megszervezésétõl kezdve (1764) állandóan pontos nyilvántartásokat vezettek. Éppen ezért hitelesnek tekinthetjük azt a képet, amelyet J.H. Benigni mutatott be értékes tanulmányaiban91 a határõrvidék népességének nemcsak vallási és etnikai megoszlásáról, de egyéb fontos demográfiai viszonyairól is (családi állapot, férfi-nõi népesség, kormegoszlás, foglalkozás, mûveltség stb.). Közvetlen kapcsolatai és észlelései alapján figyelemre méltóan jellemzi a határõrség keretébe tartozó székelyek, magyarok, románok, szászok szokásait, erkölcsi felfogását, életmódját. Munkája 1816-ban megjelent elsõ kiadásában talán túlzottan sötét színekkel ecseteli a románság „lustaságát” és egyéb elõnytelen vonásait, amelyek okát nagyrészt papsága mûveletlenségében véli felismerni,92 de 18 évvel késõbb (a második kiadásban) már megállapítja, hogy a hatóságok kitartó törekvéseinek eredményeként a románok valláserkölcsi és mûvelõdési állapota sokat javult.93

A magyarországi határõrvidéktõl eltérõen a Radnai-hágótól a Kárpátok mentén félkaréjban Hunyad megyéig húzódó erdélyi katonai határõrvidék nem volt az ország többi részétõl éles határvonallal elkülönített területi egység. Szervezetébe a polgári igazgatás alatt álló területeken elszórtan mintegy 285 helység tartozott, de ezek többsége is vegyes, polgári és katonai népességû volt, csak a naszódi 2. román gyalogezred 44 községe képezett tiszta katonai kerületet. A határõrségbe besorolt tényleges katonák egész családja katonai igazgatás alá tartozott, úgyhogy Benigni adatai szerint 1830-ban a határõrvidék 168 000 fõnyi népességébõl mindössze 10 765 volt a tényleges katonák száma, tehát az összes népesség 6,4%-a, a férfi népesség 12,9%-a.

A határõrkerületek népességének 1830. évi vallási és etnikai összetételérõl Benigni az alábbi adatokat közli:94

Határõr- kerület

Összes
népesség

Római
katolikus

Protestáns

Görög
katolikus

Ortodox

 

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

1. székely gyalogezred

39 549

100,0

39 463

99,8

32

0,1

43

0,1

11

0,0

2. székely gyalogezred

35 259

100,0

11 957

33,9

22 956

65,1

46

0,1

300

0,9

1. román gyalogezred

28 891

100,0

266

0,9

922

3,2

18 108

62,7

9 595

33,2

2. román gyalogezred

34 875

100,0

202

0,6

115

0,3

28 744

82,4

5 810

16,7

Székely
 huszárezred

29 487

100,0

12 655

42,9

8 781

29,8

5 422

18,4

2 629

8,9

Összesen

168 061

100,0

64 543

38,4

32 806

19,5

52 367

31,2

18 345

10,9

 

Ugyanezen forrás szerint a nemzetiségi megoszlás a következõ volt:

Határõr-
kerület

Magyar (székely)

Román

Német (szász)

Egyéb

 

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

1. székely gyalogezred

39 420

99,7

35

0,1

75

0,2

19

0,0

2. székely gyalogezred

34 836

98,8

310

0,9

79

0,2

34

0,1

1. román
gyalogezred

914

3,2

27 568

95,4

222

0,7

187

0,6

2. román
gyalogezred

72

0,2

34 328

98,4

206

0,6

269

0,8

Székely
huszárezred

21 346

72,4

8 045

27,3

75

0,3

21

0,0

Összesen

96 588

57,5

70 286

41,8

657

0,4

530

0,3

 

1844-ben a határõrkerületek népességének nemzetiségi és vallási megoszlása J. Söllner95 szerint a következõ volt:

Határõr- kerület

Összes
népesség

Magyar
(székely)

Román

Német
  (szász)

Egyéb

 

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

1. székely gyalogezred

47 017

100,0

46 891

99,7

33

0,1

67

0,2

26

0,0

2. székely gyalogezred

38 521

100,0

38 222

99,2

239

0,6

55

0,2

5

0,0

1. román gyalogezred

33 575

100,0

1 154

3,4

31 559

94,0

333

1,0

529

1,6

2. román gyalogezred

39 857

100,0

101

0,3

39 129

98,2

224

0,6

403

0,9

Székely
huszárezred

32 660

100,0

24 095

73,8

8 427

25,8

77

0,2

61

0,2

Összesen

191 630

100,0

110 463

57,6

79 387

41,4

756

0,4

1 024

0,6

 

A vallásfelekezeti megoszlás ugyanakkor:

Határõr-kerület

Római
katolikus

Protestáns

Görög
katolikus

Ortodox

Zsidó

 

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

1. székely gyalogezred

46 964

99,9

27

0,1

25

0,0

1

0,0

2. székely gyalogezred

13 422

34,8

24 864

64,6

63

0,2

172

0,4

1. román gyalogezred

396

1,2

1 179

3,5

21 540

64,2

10 454

31,1

6

0,0

2. román gyalogezred

251

0,6

102

0,3

33 222

83,3

6 282

15,8

Székely
huszárezred

14 762

45,2

9 435

28,9

5 789

17,7

2 674

8,2

Összesen

75 795

39,6

35 607

18,6

60 639

31,6

19 583

10,2

6

0,0

Az 1830. és 1844. évi adatok egybevetésébõl azt látjuk, hogy e 14 év alatt a vallásfelekezetek és a nemzetiségek aránya alig egy-két tized százalékkal tolódott el. Bár idõközben egyes helységek vagy azok népességének bizonyos része polgári közigazgatás alá került,96 ez a körülmény a népesség összetételét csekély mértékben befolyásolhatta.

Az erdélyi határõrvidék társadalom- és gazdaságtörténete képezi a tárgyát Carl Göllner tanulmányának,97 de a népesség etnikai összetételével nem foglalkozik. Tárgyilagossága egyébként is vitatható.

Ignaz Lenk98 1839-ben közzétett négykötetes munkája – bár több erdélyi város, illetve község gazdasági, vallási, etnikai viszonyairól közölt adatai figyelmet érdemelnek – nem illeszthetõ tanulmányunk keretébe; nemcsak azért, mert gyakran ellenõrizhetetlen becsült adatokat tartalmaz, hanem mert nem teljes, nem valamennyi erdélyi helység etnikai-vallási viszonyairól tájékoztat.

Fényes Elek99 1840-ben egyházi anyakönyvek és nyilvántartások alapján becsülte meg a nemzetiségek lélekszámát. Adatai hiányosak, pontatlanok, ezért ismertetésüket mellõzzük.

Nem méltattuk figyelemre Kõváry László100 1846. évi nemzetiségi statisztikáját sem, mivel csak hozzávetõleges becsléseken alapul.

Az osztrák önkényuralom szervei által 1850–51-ben végrehajtott népszámlálás volt az elsõ, amely a népesség etnikai és vallásfelekezeti hovatartozását tudakolta. A Partiumot ezúttal is Erdélyhez számítva, a honos népesség (Einheimische Bevölkerung) nemzetiségi megoszlásáról a Bécsi Császári és Királyi Kereskedelmi Minisztérium Statisztikai Igazgatósága a következõ eredményeket tette közzé:101

A népesség száma és etnikai megoszlása 1850-ben

Nemzetiség

szám

%

Román

1 226 998

59,5

Magyar

535 888

26,0

Német

192 438

9,3

Örmény

7 600

0,4

Cseh és szlovák

3 743

0,2

Zsidó

15 570

0,8

Cigány

78 906

3,8

Egyéb és ismeretlen

771

0,0

Összes népesség

2 061 914

100,0

 

Miután ugyanezen forrás a népesség vallásfelekezeti megoszlására vonatkozó adatokat is közli, ez jó alkalmat kínál arra, hogy ellenõrizhessük ama módszerünk helyességét, amely szerint a vallásfelekezeti adatok alapján kíséreltük meg a népesség etnikai összetételére következtetni, s amely módszert – a vonatkozó adatok hiányában – a továbbiak során is alkalmazni fogjuk. Az alábbi táblázat hivatalos vallásfelekezeti adatokkal párhuzamosan a nemzetiségek e módszer szerint kiszámított lélekszámát is szemlélteti.

Az 1850. évi vallási statisztika s az ennek alapján becsült nemzetiségi adatok

Vallásfelekezet

 

 

Nemzetiség

 

 

 

szám

%

 

szám

%

Görögkeleti (ortodox)

637 873

30,9

 

 

 

Görög katolikus

648 263

31,1

 

 

 

Együtt

1 286 136

62,3

Román

1 207 230

58,5

 

 

 

Cigány

78 906

3,8

Római katolikus

219 672

10,7

 

 

 

Református

295 723

14,4

 

 

 

Unitárius

46 006

2,2

 

 

 

Együtt

561 401

27,3

Magyar

550 058

26,7

 

 

 

Örmény

7 600

0,4

 

 

 

Cseh, szlovák

3 743

0,2

Lutheránus

198 807

9,6

Német

198 807

9,6

Izraelita

15 570

0,8

Zsidó

15 570

0,8

Összes népesség

2 061 914

100,0

 

2 061 914

100,0

 

A két görög rítusú egyház híveit (a cigányok kivételével, akik számát a nemzetiségi statisztika hivatalos adatával egyezõen tüntettük fel) románoknak tekintettük. A római katolikus, református és unitárius vallásúakat – akik együttes számából levontuk az örmények, csehek és szlovákok nemzetiségi statisztikában kimutatott számát – magyar nemzetiségûként becsültük. Végül a lutheránus egyház követõit mind a német nemzetiséghez soroltuk.

A két táblázatot egybevetve látható, hogy a vallási statisztika alapján becsült nemzetiségi adataink és a hivatalos nemzetiségi statisztika szerint kimutatott adatok között az eltérés alig számottevõ, s javarészt egyes rendhagyó (nem nagy számú) vallási kötõdésekkel magyarázható. Annak, hogy a németek számát kereken 6000-rel nagyobbra becsültük, az lehet az oka, hogy a lutheránus magyarok számát nagyjából ennyivel haladhatta meg a római katolikus németeké. Annak folytán, hogy a görög katolikus és ortodox egyháznak – fõleg a Székelyföldön – magyar anyanyelvû hívei is voltak (számukat az 1880. évi népszámlálás kereken 20 000-ben mutatja ki), reálisnak tûnik, hogy a magyarok számát 14 000-rel többre becsültük. Egyedül a román nemzetiség becslése tekintetében áll fenn egy közel 20 000 fõnyi tévedés lehetõsége, ami azonban mindössze 6000-re apad, ha a két „román egyház” 14 000-re becsülhetõ magyar híveit figyelembe vesszük. A téves becslés részben a római katolikus, református és lutheránus vallású (egy-két ezerre tehetõ) románok figyelmen kívül hagyásának, fõleg azonban annak tudható be, hogy a magyar vagy német lakosságú falvakban megtelepedett cigányok egy része nemcsak a falu nyelvét kezdte magáévá tenni, de vallására is áttért.

Az 1857-ben tartott népszámlálás alkalmával csupán a vallásfelekezeti hovatartozást tudakolták. Emiatt csak a vallási megoszlásról közzétett adatok alapján102 – az eddig alkalmazott módszerrel – becsülhetjük meg a népesség etnikai összetételét. A két adatsort az alábbi tábla párhuzamosan mutatja be:

Az 1857. évi vallási statisztika és az ennek alapján becsült nemzetiségi adatok

Vallásfelekezet

 

 

Nemzetiség

 

 

 

szám

%

 

szám

%

Görögkeleti ortodox

680 172

31,3

 

 

 

Görög katolikus

674 654

31,0

 

 

 

Együtt

1 354 826

62,3

Román

1 271 640

58,5

 

 

 

Cigány

83 186

3,8

Római katolikus

243 375

11,2

 

 

 

Református

312 223

14,4

 

 

 

Unitárius

48 113

2,2

 

 

 

Együtt

603 711

27,7

Magyar

592 111

27,3

 

 

 

Örmény

7 600

0,3

 

 

 

Cseh-szlovák

4 000

0,2

Lutheránus

196 375

9,0

Német

196 375

9,0

Izraelita

18 792

0,9

Zsidó

18 792

0,9

Összes népesség

2 173 704

100,0

 

2 173 704

100,0

 

A fenti táblázathoz a következõket kell hozzáfûznünk: a cigányok számát az 1850-ben kimutatott adat alapján, szaporodásukat a két görög rítusú egyház híveinek szaporodási arányával azonosnak feltételezve számítottuk ki. Az örmények számát nem becsültük többre az 1850. évinél, miután teljes elmagyarosodásuk ez idõ tájt már javában folyt. A szlovákok, csehek szaporodási arányát a magyarságéval egyezõnek tételezve fel, számuk nem emelkedhetett 4000-nél magasabbra, s így változatlanul a népesség 0,2%-át tehették ki.

Az 1857. évi vallásfelekezeti statisztika alapján becsült nemzetiségi adatsoroknak az 1850. évi hivatalos nemzetiségi statisztikával való egybevetése jelzi, hogy e (két hónap híján) hét év alatt a magyarságnak az összes népességhez viszonyított aránya 1,3 százalékponttal emelkedett, míg a románságé 1,0, a németeké 0,3 százalékponttal csökkent. E folyamatra alább, a népmozgalmi adatok elemzése révén igyekszünk magyarázatot keresni.

A népesség 1857. évi nemzetiségi megoszlásáról a bécsi birodalmi statisztikai hivatal 1861-ben egy kimutatást tett közzé,103 amely szerint a magyarok lélekszáma csaknem 30 000-rel kevesebbnek, viszont a románságé 16 000-rel, a németeké 6000-rel többnek van feltüntetve. Ez azonban nincs összhangban a vallásfelekezeti adatokkal, és arra sem ad magyarázatot, hogy a nemzetiségek számerejének becslése milyen módszer alapján történt.

Carl Czoernig104 1861-ben megjelent, valamint Hunfalvy János105 1862-ben közzétett munkáiban is találunk becsült adatokat a népesség 1857. évi nemzetiségi megoszlására vonatkozóan. Ezek azonban nem illeszthetõk be tanulmányunk szerkezetébe, minthogy mindkét szerzõ – elõbbi adatainktól eltérõen – a Partium nélkül mutatja be Erdély népességének nagyságát, valamint a nemzetiségek lélekszámát.

Megjegyzendõ, hogy a bécsi statisztikai igazgatóság mindkét népszámlálásnak csupán az országos végeredményeit tette közzé, s ezért csak ezekbõl a forrásokból meríthettük Erdély (és a Partium) 1850. és 1857. évi népességének számára, valamint nemzetiségi és vallási megoszlására vonatkozó adatainkat.

Dávid Zoltán és munkatársai kitartó munkájának köszönhetõen106 ma már ismerjük az 1850-es erdélyi cenzus helységenként részletezett adatait is, amelyek valamennyi mutatójának végösszegei csaknem pontosan egyeznek a hivatkozott adatforrás alapján már ismertetett végeredmények megfelelõ mutatóival. Tudomásunk szerint – Dányi Dezsõ összeállításában – az 1857. évi népszámlálás községsoros adatait tartalmazó forrásközlemény is készen áll. Publikálását a történeti demográfia kutatói (határokon innen és túl) nagy érdeklõdéssel várják, annál is inkább, mivel az 1850-es cenzus hibáin okulva az adatok begyûjtése és összesítése nagyobb gonddal és szakszerûbben történt, s emellett a demográfiai viszonyok szélesebb skálájáról tájékoztat.

E két, jelentõs értékû dokumentum adatainak feldolgozása révén egyrészt árnyaltabb képet alkothatnánk Erdély 19. század derekán számba vett népességének demográfiai viszonyairól, másrészt lehetõvé válnék, hogy bizonytalan becsléseknél megbízhatóbb bázisra támaszkodva az etnikai szerkezetében azóta végbement változásokat – akár községi szinten, akár jellegzetes település-területek szerinti csoportosításban – nyomon követhessük.

A természetes népmozgalom az egyházi anyakönyvek tükrében

A tridenti zsinat rendelkezése értelmében a római katolikus plébániák a 16. század vége óta Erdélyben is rendszeresen vezettek anyakönyveket. Ez a gyakorlat általánossá vált a protestáns, majd a görög katolikus és a görögkeleti (ortodox) egyházakban, valamint az izraelita hitközségekben is.

Minthogy az állami anyakönyvezés 1894-ben történt bevezetéséig lepergett évszázadok természetes népmozgalmának alakulásáról csak az egyházi anyakönyvekbe bejegyzett születések (keresztelések), házasságkötések és halálozások száma alapján tájékozódhatunk, feldolgozásuk a történeti statisztikai kutatás elodázhatatlan feladata. S bár az egyházi anyakönyvek – fõleg a régebbiek – jelentõs része az idõk folyamán elkallódott, megsemmisült, a megmaradt anyagot az állami levéltárakban összegyûjtötték, ami a kutatói munkát elvileg megkönnyíthetné, ha azt adminisztratív intézkedésekkel nem korlátoznák.

Tekintettel arra, hogy a 18. század vége óta vezetett anyakönyvek csaknem hiánytalanul átvészelték az idõk viharait, adataik ettõl fogva – vallás és etnikum erdélyi viszonylatban szoros kapcsolatait szem elõtt tartva – elég megbízhatóan tájékoztathatnak a népszaporulat etnikai vonatkozásairól is. Ám az egyik vagy másik nemzetiség természetes szaporodási ütemének viszonylag erõteljesebb volta körül régóta zajló szenvedélyes vita mindmáig eldöntetlen, s az is marad mindaddig, amíg a ránk maradt egyházi anyakönyvek teljes anyaga korrekt tudományos módszerrel nincs feldolgozva.

Natalia Giurgiu „szelektív módszerrel” – ezen az általánosabban használt szakkifejezés szerint „reprezentatív módszert” értve – kísérelte meg igazolni a románság szaporaságának fölényét (eredeti szavával „superioritate”) a magyarsággal szemben.107 Mindössze 4 „magyar” (ezek közül 3 római katolikus és egy református), valamint 3 ortodox (román) egyház anyakönyvi anyagának vizsgálatára szorítkozott, annak ellenére, hogy a kolozsvári állami levéltár – ahol megjegyzése szerint módjában volt kutatni – az egyházak által beszolgáltatott anyakönyvek százait õrzi. Ha figyelembe vesszük, hogy Erdély összes népessége 1786-ban meghaladta a másfél milliót, 1850-ben pedig a 2 milliót, s ezzel szemben a Giurgiu által vizsgált, alább név szerint megjelölt hét egyház még 1850-ben is mindössze 3625 lelket számlált, nyilvánvaló, hogy e töredéknyi népcsoport népmozgalmi adatait nem lehet jellemzõnek tekinteni Erdély egész román vagy magyar népességének reprodukciós ütemét illetõen.

De ettõl függetlenül lássuk, vajon a nagyobb arányú román szaporulat legalább a vizsgált hét parókia vonatkozásában igazoltnak tekinthetõ-e. Idevonatkozó érvelését kizárólag a születések és halálozások – nem is azonos periódusokban regisztrált – abszolút számával támasztja alá. Elõször is összegezi a 4 magyar egyházban 1780–1850 (azaz 70 év leforgása alatt), míg a három román egyházban 1814–1850 között (tehát 36 év alatt) regisztrált születések és halálozások számát. Majd a végösszegeket elosztva az évek számával megállapítja, hogy a magyar egyházakban születettek évi átlagos száma mindössze 43,4, ezzel szemben a román egyházakban 64,2; a halálozások évi átlaga pedig (ugyanezen sorrendben) 30,0, illetve 48,0 volt. Évi átlagban tehát valóban több gyermek született a román egyházakban (a különbözet pontosan 20,8 fõ), ami véleménye szerint a román szaporulat fölényét tökéletesen bizonyítja. E véleményének végül azzal kíván nagyobb nyomatékot adni, hogy a születések és halálozások abszolút számát mint a „natalitás” és „mortalitás” dinamikáját értékeli. Annak ellenére, hogy e szakkifejezések az ezer lélekre jutó születések, illetve halálozások arányszámát jelzik,  s nem tételezhetõ fel, hogy Giurgiu – akit a történeti demográfia szakavatott mûvelõjeként becsülünk – ezzel ne volna tisztában.

Tekintve, hogy a születések és halálozások volumenét – akár valamely országról, kisebb-nagyobb területi egységrõl, akár bizonyos népcsoportokról legyen szó – alapvetõen a népesség nagysága határozza meg, az egyházak két csoportjának szaporasága csakis a helyesen értelmezett népmozgalmi arányszámok (indexek), nem pedig a természetes népmozgalom nyers adatai alapján mérhetõ össze.

Tény, hogy Giurgiu – mint maga is említi – a vizsgált egyházak lélekszámát nem ismerte. Idevonatkozóan azonban ma már pontos adatok állnak rendelkezésre, miután az 1850. évi erdélyi népszámlálás eredményeit tartalmazó forráskiadvány (l. a 106. jegyzetet) valamennyi felekezet lélekszámáról községenként tájékoztat. Alapul véve tehát egyrészt az egyházak 1850. évi lélekszámát, másrészt az egyházak két csoportjának azonos idõszakban regisztrált nyers népmozgalmi adatait, nincs akadálya annak, hogy a természetes népmozgalom indexeit kiszámíthassuk. Tekintettel arra, hogy azonos periódusként csupán az 1820–1850 között eltelt 30 év vehetõ figyelembe, a születések és halálozások e periódusban regisztrált számát – Giurgiu évtizedenként részletezett adataira támaszkodva – az alábbi táblázattal szemléltetjük, párhuzamosan feltüntetve az egyházak 1850. évi lélekszámát is.

A természetes népmozgalom abszolút számokban 1820–1850 között

Az egyház
megnevezése

Születés

Halálozás

Természetes

Lélekszám
szaporodás 1850-ben

Magyar egyházak

Baciu

 

 

 

 

Kisbács r.kat.

640

424

216

555

Chidea

 

 

 

 

Kide r.kat.

258

168

90

154

Gârbãu

 

 

 

 

Magyargorbó r.kat

76

27

49

4

Lopadea Nouã

 

 

 

 

Magyarlapád ref.

607

500

107

558

Összesen

1581

1119

462

1271

Román egyházak

Muncel

 

 

 

 

Muncsel

243

228

15

421

Valea Drãganului

 

 

 

 

Nagysebes

1013

561

452

715

Cara

 

 

 

 

Kolozskara

788

634

154

601

Összesen

2044

1423

621

1737

 

Miután a népmozgalmi statisztika gyakorlatának megfelelõen az ezer lélekre esõ arányszámok (indexek) az idõszak közepi népesség nagyságához viszonyítandók, ezt úgy számítottuk ki, hogy az egyházak két csoportjának 1850. évi lélekszámából levontuk az 1820–1850 közötti természetes szaporulat felét, s így e 30 éves idõszak közepén a magyar egyházak 1040, a román egyházak 1426 lelket számlálhattak. Az ezekhez viszonyított arányszámokat (indexeket) az alábbi tábla szemlélteti:

Népmozgási arányszámok 1820–1850 között

Ezer lélekre számítva

Magyar egyházak

Román egyházak

évi átlagban

 

 

Születés (natalitás)

50,7

47,8

Halálozás (mortalitás)

35,9

33,3

Természetes szaporodás

 

 

(reprodukciós arány)

14,8

14,5

Ez a táblázat egyrészt a magyar egyházak kedvezõbb natalitásáról, valamint kedvezõtlenebb mortalitásáról tanúskodik, másrészt viszont jelzi, hogy a természetes szaporodás ütemét tekintve az egyházak e két csoportja között csupán árnyalatnyi eltérés észlelhetõ. Ám képtelenség feltételezni, hogy mindössze hét egyház népmozgalmi adataiból reálisan általános érvényû következtetést lehet levonni Erdély egész románságának vagy magyarságának szaporaságára vonatkozóan.

Fõleg a tudományok ápolásában élenjáró erdélyi szászok szorgos kutató munkájának köszönhetõ (hasonlóan a tanulmányunkban idézett egyéb vonatkozású források java részéhez), hogy a természetes népmozgalom alakulásáról vallásfelekezetenkénti részletezésben Erdély összes népességét átfogva – az adatok töredékes volta ellenére – eléggé megbízhatóan tájékozódhatunk.

A legrégebbi adatot J.M. Ballmann108 közli, eszerint 1794-ben egész Erdélyben a születések száma 41 457, a halálozások száma 29 855, s így a természetes szaporodás 11 602 fõ volt.

A gubernium rendelkezése folytán 1830-tól kezdve az egyházak az anyakönyvi bejegyzésekrõl rendszeres jelentéseket küldtek a törvényhatóságoknak, amelyeket aztán a kormányszervek összesítettek. J. Söllner109 ezekre támaszkodva mutatja be Erdély természetes népmozgalmát az 1830–1843. évek között, éspedig törvényhatóságonként részletezve. Az egyházi anyakönyvekben e 14 év alatt regisztrált születések és halálozások száma alapján a vallásfelekezetek évi átlagos népmozgalmi arányszámairól az alábbiak szerint tájékoztat:110

 

Vallásfelekezet

Születés

Halálozás

Természetes szaporodás

 

ezer fõre

Római katolikus

38,4

30,3

8,1

Református

37,1

27,2

9,9

Unitárius

34,6

21,0

13,6

Lutheránus

30,2

26,5

3,7

Görög katolikus

34,3

25,7

8,6

Ortodox

34,6

23,3

11,3

Összes népesség

35,3

26,5

8,8

 

Az 1851–56 közötti idõszak, vagyis 6 év népmozgalmi statisztikájáról minden vonatkozásban részletesen tájékoztat L. Reissenberger kitûnõ tanulmánya.111 Vallásfelekezetenként közli a születések és halálozások számát, hangsúlyozva, hogy az egyházak jelentései minden anyakönyvi bejegyzést illetõen „a szavahihetõség magas fokáról” tanúskodnak. Így tehát a tanulmányban közölt adatok hitelességében nincs okunk kételkedni.

Kár, hogy az 1857. év vallásfelekezetek szerint tagolt népmozgalmára vonatkozóan más forrásokban sem találtunk adatokat, s bár anyaga minden bizonnyal fellelhetõ valamelyik erdélyi levéltárban, felkutatása és feldolgozása nem állt módunkban.

Tekintettel arra, hogy a népesség számát és vallásfelekezeti összetételét az elsõ népszámlálás az 1850. év végi, a második pedig az 1857. október 31-i állapot szerint mérte fel, a két népszámlálás közt eltelt 6 év és 10 hónap, vagyis – a népmozgalmi statisztika gyakorlatának megfelelõen – a teljes népszámlálási idõköz népmozgalmi alakulásáról átfogó képet csak úgy alkothatunk, ha e periódus utolsó tíz hónapjának hiányzó adatait becsléssel pótoljuk.

Reissenberger 6 teljes év természetes népmozgalmáról közölt, kétségtelenül hiteles adataira támaszkodva feltételezhetõ, hogy e periódushoz hasonlóan alakulhatott az 1857. év elsõ tíz hónapjának népmozgalma is, mind a felekezetek, mind az összes népesség vonatkozásában. Igaz ugyan, hogy az ily módon becsült adatok hozzáadása némileg megemeli a születések és halálozások 6 év alatti nyers számait, anélkül azonban, hogy az elõzõ hatéves periódus hiteles adatai alapján kiszámítható népmozgalmi mutatók felekezetenkénti viszonylagos súlyát akár pozitív, akár negatív irányban elbillentené. Ettõl eltekintve az az idõszak, amelynek hiányzó adatait igen körültekintõ becsléssel pótoltuk, viszonylag oly rövid, hogy az ennél hétszerte hosszabb periódus dokumentált anyaga alapján tükrözõdõ arányokat aligha módosíthatja.

A most említettek szem elõtt tartásával szerkesztett táblázat tehát – melynek két elsõ oszlopa az összes népesség és a felekezetek lélekszámát a két népszámlálásról közzétett hivatalos eredményekkel egyezõen tünteti fel – így az egész népszámlálási idõköz népmozgalmát szám szerint mutatja be, mindenekelõtt vallásfelekezetenkénti tagolásban.

A táblázat második része a népmozgalom etnikai vonatkozásainak szemléltetését kísérli meg, a születések és halálozások nemzetiségenkénti számára – ismert módszerünkhöz híven – a vallási adatok alapján következtetve. Ezzel kapcsolatban megjegyzendõ, hogy a csekély számú örményeket, szlovákokat, cseheket (minthogy a 3 „magyar egyház” lélekszámának alig 2%-át tették ki) a magyarokhoz soroltuk, a cigányok adatait pedig a románokéval azonos születési és halálozási index feltételezésével számítottuk ki. Tekintve, hogy a népmozgalom nemzetiségenkénti adatait a felekezeti adatok alapján számítottuk ki, a táblázat eme részének elsõ két oszlopa – egyezõen az 1850. és 1857. évi népszámlálások etnikai vetületének elemzése kapcsán közölt táblákkal – szintén a nemzetiségek felekezeti alapon becsült lélekszámait tünteti fel.

E szükségesnek vélt magyarázatok után az alábbi táblázat a népmozgalom alakulását abszolút számokban szemlélteti.

A népmozgalom szám szerint 1850–1857 között

Lélekszám

Tényleges
szaporodás

Élve születés

Halálozás

Természetes szaporodás

1850 végén

1857 okt. 31-én

szám

%

szám

szám

szám

%

Összes népesség

2 061 914

2 173 704

111 790

5,4

524 330

421 238

103 092

5,0

Vallásfelekezet szerint

Római katolikus

219 672

243 375

23 703

10,8

66 606

50 990

15 616

7,1

Református

295 723

312 223

16 500

5,6

77 854

60 271

17 583

6,0

Unitárius

46 006

48 113

2 107

4,6

11 178

9 038

2 140

4,7

Lutheránus

198 807

196 375

-2 432

-1,2

45 417

44 028

1 389

0,7

Görög katolikus

648 263

674 654

26 391

4,1

164 130

134 010

30 120

4,6

Ortodox

637 873

680 172

42 299

6,6

155 897

121 330

34 567

5,4

Izraelita

15 570

18 792

3 222

20,7

3 248

1 571

1 677

10,8

Nemzetiség szerint

Magyar

561 401

603 711

42 310

7,5

155 638

120 299

35 339

6,3

Német

198 807

196 375

-2 432

-1,2

45 417

44 028

1 389

0,7

Román

1 207 230

1 271 640

64 410

5,3

300 377

239 660

60 717

5,0

Cigány

78 906

83 186

4 280

5,3

19 650

15 680

3 970

5,0

Zsidó

15 570

18 792

3 222

20,7

3 248

1 571

1 677

10,8

 

A következõ táblázat a természetes népmozgalom évi átlagos arányszámait (indexeit) mutatja be vallásfelekezetek és nemzetiségek szerint is részletezve, az abszolút számokat – a népmozgalmi statisztika gyakorlatának megfelelõen – az idõszak közepi népességhez viszonyítva.

A természetes népmozgalom arányszámai 1850–1857 között

 

Születés

Halálozás

Természetes

 

ezer fõre

 

szaporodás

Összes népesség

35,4

28,4

7,0

Vallásfelekezet szerint

Római katolikus

41,1

31,5

9,6

Református

36,6

28,3

8,3

Unitárius

33,9

27,4

6,5

Lutheránus

32,8

31,8

1,0

Görög katolikus

35,4

28,9

6,5

Ortodox

33,8

26,3

7,5

Izraelita

27,0

13,1

13,9

Nemzetiség szerint

Magyar

38,2

29,5

8,7

Német

32,8

31,8

1,0

Román

34,6

27,6

7,0

Cigány

34,6

27,6

7,0

Zsidó

27,0

13,1

13,9

Az elsõ táblázat adatsoraiból kitûnik, hogy e nem egészen 7 év alatt az összes népesség természetes szaporodási üteme nem haladta meg az 5%-ot, évi átlagban tehát 0,75% körül mozgott. Ezt – az izraelitáktól eltekintve – csupán a római katolikusok és a reformátusok szaporodási üteme haladta meg lényegesebben (az elõbbi 7,1, az utóbbi 6,0% volt), aminek etnikai vetületét tükrözi a magyarság 6,3%-os gyarapodási aránya. Az ortodox hitûek átlagot alig meghaladó (5,4%-os), a görög katolikusok átlagon aluli (4,6%) szaporodási aránya szabja meg a románság 5,0%-os természetes szaporodási ütemét. Leggyengébb a lutheránusok s így az ezek számával egyenlõnek tekintett németek (szászok), legerõteljesebb viszont az izraeliták (zsidók) gyarapodási üteme volt.

A népmozgalmi indexeket szemléltetõ második táblázat tanúsága szerint az ezer lélekre esõ születések évi átlagos száma szintén a római katolikus és református egyházhoz tartozóknál volt a legmagasabb (41,1, illetve 36,6 ezrelék), akik – kedvezõtlen halandósági mutatójuk ellenére – a természetes szaporulat indexe tekintetében is az élen állnak. Etnikai vonatkozásban ez határozza meg a magyarság vezetõ pozícióját mind a születésgyakoriság (38,2 ezrelék), mind a természetes szaporodás (8,7 ezrelék) rátáját tekintve. Ezt követi – közepes, illetve annál gyengébb születési rátával – a görög katolikus és ortodox egyház, ám viszonylag kedvezõbb halandósági indexük a románság természetes szaporodási arányát az átlagosnak megfelelõ szinten határozza meg. A lutheránus hívek számával egyenlõnek tekintett németek (szászok) természetes szaporulata (évi 1,0 ezrelék) az alacsony natalitás és magas mortalitás következtében úgyszólván a stagnálás szintjére süllyedt. A zsidóság reprodukciós indexe viszont, bár születési rátája a legalacsonyabb, feltûnõen alacsony halandósági indexének köszönhetõen az átlagosnak csaknem a kétszerese.

A két táblázat adatsorai egy viszonylag rövid idõszak népmozgalmát – felekezeti vonatkozásban minden bizonnyal valósan, etnikai vonatkozásban feltehetõen a valóságot megközelítõen – mutatják be. Javarészt dokumentált anyaga lehetõvé teszi az egyik vagy másik erdélyi népcsoport nagyobb vagy kisebb arányú szaporaságát vitató nézetek reális megítélését.

Ám szerény véleményünk szerint nem alaptalan annak feltételezése sem, hogy Erdély természetes népmozgalma e közel hétéves periódushoz hasonlóan alakulhatott a 19. század dereka körül egy legalább 4–5 évtizedre becsülhetõ idõszak egész folyamán. Erre abból is következtethetünk, hogy az 1869-es népszámlálás tanúsága szerint a vallásfelekezetek (úgyszintén a vallási alapon becsülhetõ nemzetiségek) viszonylagos súlya az 1850-es állapothoz képest alig módosult, s a nem jelentõs arányeltolódások is jórészt a vallásfelekezetek egymástól meglehetõsen eltérõ természetes szaporodási ütemének következményeként értékelhetõk, miként ezt a fenti népmozgalmi statisztikából láthattuk.

Az 1869. évi népszámlálás

A kiegyezés után megszervezett önálló magyar statisztikai hivatal az elsõ népszámlálásnál, amelyet 1869-ben hajtott végre, az etnikai viszonyok tudakolását mellõzve csak a népesség vallásfelekezeti megoszlását vette számba.

A népszámlálás kiterjedt Magyarország – immár Erdélyt is magában foglaló – egész akkori területére. Eredményeit a statisztikai hivatal csupán törvényhatóságok (és városok) szerint részletezve tette közzé.112

Erdély statisztikai adatsorait a kiadvány külön fejezetben foglalta össze, éspedig a még érvényben volt hagyományos közjogi szerkezete (vármegyék, székely és szász székek, vidékek) szerint tagolva, de a Partium nélkül, amelyet 1860-ban visszacsatoltak Magyarországhoz.

Tekintettel arra, hogy a Partium adatai az elõzõ három cenzus (1786, 1850, 1857) fentebb ismertetett eredményeiben is benne foglaltattak – annak érdekében, hogy azonos terület népességi viszonyait tükrözzék –, az 1869-es népszámlálás erdélyi végösszegéhez szintén hozzászámítandók. Ez nem okoz nehézséget, minthogy Kõvár-vidék, Közép-Szolnok, Kraszna és Zaránd megye törvényhatósági státusát és területi elhatárolását a visszacsatolás sem érintette.

Erdély és a Partium 1869-ben számba vett polgári népességének vallásfelekezeti megoszlásáról az alábbi tábla tájékoztat.

A népesség megoszlása vallásfelekezetek szerint 1869-ben

Vallásfelekezet

szám

%

Görög katolikus

742 490

31,0

Görögkeleti (ortodox)

723 053

30,2

Együtt

1 465 543

61,2

Római katolikus

276 693

11,6

Örmény katolikus és keleti

4 401

0,2

Református

349 827

14,6

Unitárius

53 613

2,2

Együtt

684 534

28,6

Lutheránus

209 676

8,8

Izraelita

33 213

1,4

Egyéb

240

x

Erdély a Partiummal összesen

2 393 206

100,0

 

A népesség etnikai összetételére Keleti Károly a tanköteles gyermekek anyanyelvének aránya alapján következtetett, az iskolák tanítási nyelvének meghatározása céljából készült országos összeírás anyagának felhasználásával.113 Bár kérdés, vajon az iskolás gyermekek aránya nemzetiségenként azonos volt-e. Keleti Károly e módszerrel becsült adatait reálisnak tartják, s a korabeli Magyarország népességének anyanyelvi megoszlását illetõen ma is azokra szoktak hivatkozni. Ennek ellenére helyesebbnek véljük, ha eddig követett módszerünk mellett következetesen kitartva a vallási statisztika alapján következtetünk az etnikai viszonyokra. Erdély és a Partium népességének e módszerrel becsült nemzetiségi tagolódását az alábbi táblázat szemlélteti:

A népesség nemzetiségi megoszlása 1869-ben
(A vallási statisztika alapján becsült adatok)

Nemzetiség

szám

%

Román

1 375 543

57,5

Cigány

90 000

3,7

Együtt

1 465 543

61,2

Magyar

675 733

28,2

Örmény

4 401

0,2

Szlovák, cseh

4 400

0,2

Együtt

684 534

28,6

Német

209 676

8,8

Zsidó

33 213

1,4

Egyéb

240

0,0

Erdély a Partiummal
összesen

2 393 206

100,0

A vallási statisztika alapján a románok számára lehet a legnagyobb valószínûséggel következtetni, mivel csaknem kizárólag a görög katolikus és a görögkeleti (ortodox) egyház hívei voltak. Ám tekintettel arra, hogy e két felekezethez tartozott (a nem nagy számú székelyföldi magyarok mellett) a cigányság túlnyomó része is, legalább ez utóbbiak kiiktatása semmiképpen sem mellõzhetõ.

A cigányok számának becslésénél abból indultunk ki, hogy az 1850-es népszámlálás szerint kereken 79 000 cigányt írtak össze, ami az összes népesség 3,8%-át jelentette. Számuk és százalékos arányuk – közismerten nagy szaporaságuknak köszönhetõen – azóta minden bizonnyal nagyobb mértékben emelkedett, mint a többi nemzetiségeké. Bár valószínû, hogy a magyarok és a szászok közé vegyült cigányság csekély, de megbecsülhetetlen töredékének beolvadása környezetének nyelvi-vallási közösségébe ebben az idõben már fokozódott, döntõ többségük továbbra is megmaradt a két görög rítusú egyház kötelékében, amit a több mint két évtizeddel késõbb, 1893-ban végrehajtott cigányösszeírás adatai is tanúsítanak.114 Ezért a vallási statisztika etnikai vetületét mérlegelve a cigányság csak e két egyházzal kapcsolatban jelent számba vehetõ tényezõt. A cigányoknak csupán ezt a nagyobb tömegét figyelembe véve se túlzott tehát, ha számukat 90 000-re becsüljük. Ez annyit jelent, hogy – az 1850-es etnikai statisztikával egyezõen – a két görög rítusú egyház híveinek 6,14%-át tekintettük cigánynak, s így az összes népességhez viszonyított 3,7%-os arányuk alig árnyalatnyi eltérést mutat az 1850. évi 3,8%-hoz képest.

Míg az 1850-es népszámlálás nemzetiségi összesítésében még 7600 örmény szerepelt, 1869-ben a két örmény felekezet híveinek száma 4401-re csökkent. Ezeket örmény nemzetiségûeknek tekintettük annak ellenére, hogy az örménység zöme ekkor már nyelvében és kultúrájában magyarrá lett.

A római katolikus, református és unitárius egyházhoz tartozók csaknem kivétel nélkül magyarok voltak. E három felekezet együttes lélekszámából – a magyarokkal azonos arányú természetes szaporodást feltételezve – levontuk az 1850-ben 3743 fõt számláló szlovákok, csehek 4400-ra becsült számát, miáltal az összes népességhez viszonyított 0,2%-os arányuk változatlan maradt.

A lutheránus egyház mint az erdélyi szászok nemzeti egyházának híveit németeknek tekintettük. Elhanyagolhatónak véltük a magyar nemzetiségû lutheránusok kiiktatását, minthogy ezek számát alig haladta meg a római katolikus németeké, akiket viszont a magyarsághoz soroltunk.

Az izraelita vallásúakat zsidó nemzetiségûként mutattuk ki, noha tekintélyes részük már elindult a magyarosodás útján.

A fenti irányelvek figyelembevételével úgy véljük, hogy a vallásfelekezeti statisztikára alapozott becslési eredményeink az 1869. évi etnikai viszonyokat eléggé megbízhatóan tükrözik, miként errõl az 1850. évi népszámlálás kapcsán is meggyõzõdhettünk.

Az 1869 végén tartott népszámlálást alig két évvel elõzte meg az 1867-es kiegyezés, mely érvényesnek ismerte el a kolozsvári rendi országgyûlés által – a szászok némi vonakodása, a románok tiltakozása ellenére – 1848-ban megszavazott uniótörvényt. Ezzel lezárult Erdély történetének egy nagy korszaka, amelynek során – akár mint tartományi jellegû államigazgatási egység, élén a „király képében” kormányzó vajdákkal, akár mint önálló fejedelemség, akár mint a Habsburg-birodalom koronatartománya – mindenkor kisebb-nagyobb fokú autonóm státust élvezett, minek folytán politikai, társadalmi, gazdasági viszonyai a magyarországitól sok tekintetben eltérõen alakultak. Az 1869-es népszámlálás eredményei nyilvánvalóan még e lezárult korszak végsõ szakaszának társadalmi viszonyait tükrözik, amiért indokoltnak véltük, hogy tanulmányunkat ezzel zárjuk.

A kiegyezés egy új korszak: a dualizmus korának kezdetét is jelzi. Az immár Magyarország szerves részét képezõ Erdély etnikai-vallási struktúrájának alakulását ebben a korszakban a polgári átalakulás felgyorsulása folytán megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok új rendszere határozza meg, amelyek elemzése új fejezetre tartozik. A rákövetkezõ legújabb korszakban viszont, amióta Erdély Románia része lett, a demográfiai viszonyokban napjainkig végbemenõ jelentõs változásokat új államkeretben kell majd elemeznünk, s ez megint egy másik fejezet tárgya.

 

* Részlet a szerzõ Erdély népesedéstörténete c. kéziratos munkájából

1 Mittelstrass, Otto: Beiträge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. München 1961. 13–14. Uõ: Die Besitzergreifung Siebenbürgens durch die Arpadenkönige. Zur Problematik siebenbürgischer Geschichtsschreibung. Neue Beiträge zur siebenbürgischen Geschichte und Landeskunde. Köln–Graz 1962. 21–22.

2 Györffy György: Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. = Magyarország történeti demográfiája (szerk.: Kovacsics József). Bp. 1963. 47–48.

3 Tanulmányunkban csak arra szorítkozhatunk, hogy az idevonatkozó hatalmas irodalom alapján rövid áttekintést adjunk a székelyek eredetérõl és településtörténetérõl. A forráshelyek részletes felsorolását mellõzve csupán egy, az egész kérdéskört tömören összefoglaló tanulmányra s az abban hivatkozott fontosabb mûvekre utalunk: Kósa László–Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp. 1975. 170–176. A székely eredetkérdésben alapvetõ munkák: Györffy György: A magyar nemzetségtõl a vármegyéig, a törzstõl az országig. Bp. 1958. Uõ: Der Ursprung der Szekler. Ungarische Jahrbücher Band XXII. Heft 1.

4 Makkai László: Erdély története. Bp. 1944. 60–80; Makkai, Ladislas: Histoire de Transylvanie. Paris 1946. 53–66; Teutsch, Georg Daniel–Teutsch, Friedrich: Geschichte der Siebenbürger Sachsen für das sächsische Volk. 1–4. Band. Hermannstadt 1907–1926; Mittelstrass, Otto: Beiträge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. München 1961. 39–40; Wagner, Ernst: Quellen zur Geschichte der Siebenbürger Sachsen 1191–1975. Köln–Wien 1976.

5 Tudományos jellegû munkák: Giurescu, C.C.–Giurescu D.C.: Istoria Românilor din cele mai vechi timpuri pânã astãzi. Buc. 1975; Pascu, ªtefan: Voievodatul Transilvaniei. Vol. I–II. Cluj-Napoca 1971, 1979. A legújabb népszerûsítõ áttekintés: Muºat, Mircea–Ardeleanu, Ion: De la statul geto-dac la statul român unitar. Buc. 1983. Vö: Illyés, Elemér: History and Ideology. The Daco-Roman Theory in Rumanian historiography. Wien–Stuttgart 1982.

6 Makkai László: i.m. 81–105; Makkai, Ladislas: i.m. 67–79; Fekete-Nagy, Anton–Gáldi, Ladislaus–Makkai, Ladislaus: Zur Geschichte der ungarländischen Rumänen bis zum Jahre 1400. Bp. 1941; Györffy György: Adatok a románok XIII. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez. Történelmi Szemle 1964. 3–4. sz.; Lot, Ferdinand: Les invasions barbares et le peuplement de l’Europe. Paris 1937; Schramm, Gottfried: Eroberer und Eingesessene. = Geographische Lehnnamen als Zeugen der Geschichte Südosteuropas im ersten Jahrtausend n. Chr. Stuttgart 1981.

7 Slavici, Ioan: Die Rumänen in Ungarn, Siebenbürgen und der Bukowina. Wien 1881. 1–3.

8 Kniezsa István: Erdély földrajzi nevei. Bp. 1940.

  9 Makkai László: Erdély betelepülése. História VIII(1986). 2. sz. 3–5.

10 Herseni, Traian: Probleme de sociologie pastoralä. Buc. 1941; Bucur, Corneliu: Direcþii ale demografiei istorice: transhumanþa pastoralä. Revista de Istorie 1978. 12.

11 Makkai László: Erdély története. Bp. 1944. 101–105.

12 A plébániák név szerinti felsorolását l. Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. Bp. 1892. II. 607–679. A közölt számadatok csak a történeti Erdély területére vonatkoznak, amelyre a püspökség hatásköre késõbb korlátozódott. L. Ortvay Tivadar: i.m. Bp. 1891. I. XXXI.

13 Okiratilag bizonyítható, hogy a 14. században több egyházas hely létezett, amely a tizedjegyzékbõl kimaradt. Ezeket név szerint felsorolja, a teljesség igénye nélkül: Ortvay Tivadar: i.m. II. 769–827.

14 Ugyanezt a véleményt fejezi ki Wagner, Ernst: Historisch-Statistisches Ortsnamenbuch für Siebenbürgen. Köln–Wien 1977. 44.

15 Györffy György: Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. = Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 55.

16 Bálinth Gyula: Kovászna megye népessége és népesedése a XIV. században. Korunk XXXVII(1978). 3. sz. 215–219. Hogy a pápai tizedjegyzék hiányosan sorolja fel a székelyföldi plébániákat, erre rámutat Györffy, Georg: Der Ursprung der Szekler und ihre Siedlungsgeschichte. Siebenbürgen und seine Völker. Budapest–Leipzig–Milano 1943. 112–113.

17 Pascu, ªtefan: Die mittelalterlichen Dorfsiedlungen in Siebenbürgen (bis 1400). Nouvelles études d’Histoire. Bucarest 1960, 144–145. Uõ: Voievodatul Transilvaniei. I. Cluj 1971. 223–232.

18 Szabó István: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. = Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 94.

19 Schuller, Fr.: Volksstatistik der Siebenbürger Sachsen. Stuttgart 1896. 28–32.

20 Bakács István: A török hódoltság korának népessége. = Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 135.

21 Szabó István: i.m. 63–113.

22 Az unitus és ortodox egyház híveinek a 18. századi összeírásai is azt igazolják, hogy a papok száma mindig meghaladta a románok által lakott helységek számát. L. Giurgiu, Natalia: Trei conscripþii din secolul al XVIII-lea privind populaþia româneascã din Transilvania. Studia Universitatis Babeº–Bolyai. Series Historia. Cluj 1966. Fasc. 1. 59–61.

23 Mályusz Elemér: A magyarság és a nemzetiségek Mohács elõtt. = Magyar Mûvelõdéstörténet. Bp. é.n. II. 123–124.

24 Bakács István: A török hódoltság korának népessége. = Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 135–137.

25 Verancsics Antal (latinos nevén Antonius Wrancius) a dalmáciai Sebenicóban született 1504-ben. Anyja Statileo János erdélyi püspök nõvére volt. Már tízéves kora óta a püspök gyulafehérvári udvarában nevelkedett. A padovai egyetemen végzett tanulmányai után visszatért Erdélybe, Szapolyai János király szolgálatában állott, akinek megbízásából több európai országban járt diplomáciai küldetésben. Erdélyben valószínûleg 1530-ig élt, amikor Ferdinánd királyhoz pártolt. Pályája egyre feljebb ívelt, az esztergomi érseki székig. Latin nyelven írt, maradandó értékû tudományos mûveit a Monumenta Hungariae Historica sorozatban 1857–75 közt adták ki Budapesten 12 kötetben. Erdély alapos ismeretérõl tanúskodnak itt idézett sorai, melyek forrása Antonius Wrancius: Expeditionis Solymani in Moldaviam et Transsylvaniam libri duo. De situ Transsylvaniae, Moldaviae et Transalpinae liber tertius. Edidit Colomannus Eperjessy. Bp. 1944. 42–44.

26 Pascu, ªtefan: Voievodatul Transilvaniei. II. Cluj-Napoca 1979. 443. A latin szöveget helyesen idézi ugyan, de románra elferdítve fordítja. Verancsics szerint ugyanis a románok száma a három nemzet (székelyek, magyarok, szászok) akármelyikével (quamlibet harum) egyenlõ lehet, míg Pascu fordításában ez úgy hangzik, mintha ezek együttes számáva (secui, unguri ºi saºi împreunã) volna egyenlõ. A románok abszolút többségének bizonyítása érdekében ilyen megtévesztõ módszer alkalmazása joggal kifogásolható.

27 Bónis György: Hûbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kvár é.n. (1945); Csetri Elek–Imreh István: Erdély változó társadalma 1767–1821. Buk. 1980. Bár e tanulmány egy jóval késõbbi korszak erdélyi társadalmának tagolódásáról ad képet, értékes következtetésekre nyújt lehetõséget a 16. századi társadalmi struktúrát illetõen is.

28 Magyarok és románok. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve. I. Bp. 1940. 515–519; Makkai László: Észak-Erdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása. Kvár 1942. 14–16; Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. 1941. 96–97; Bakács István: i.m. 135–137; Siebenbürgen und seine Völker. Budapest–Leipzig–Milano 1943. 165–190.

29 Vasile Lupu moldvai vajda II. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Matei Basarab havaselvi vajda megbuktatásához szerette volna a szultán engedélyét megnyerni, hogy török segítséggel hatalmát Erdélyre és Havaselvére is kiterjeszthesse. Ez ügyben a portára küldött levele Rákóczi birtokába került. Erdélyi törekvéseinek alátámasztását szolgálja a románok számarányára vonatkozó közlése, amit ebbõl a szempontból nézve inkább mint maximumot értékelhetünk. A török nyelven írt levél szövegét egykorú latin fordításban közli Szilágyi Sándor: Erdély és az északkeleti háború. Levelek és okiratok. Bp. 1890. I. 246–247, 255–256.

30 Kreckwitz, Georg: Totius Principatus Transylvanae accurata descriptio. Das ist: Ausführliche Beschreibung des gantzen Fürstenthums Siebenbürgen. Frankfurt–Nürnberg 1688. 27–34.

31 Makkai László: Magyar–román közös múlt. Bp. 1948.

32 Jancsó Benedek: A román nemzeti törekvések története és jelenlegi állapota. I. Bp. 1896. 761–762.

33 Prodan, David: Teoria imigraþiei românilor din principatele române în Transilvania în veacul al XVIII-lea. Studiu critic. Sibiu 1944. 24. idézi a jezsuiták jelentésébõl: „ut 200 hominum millia fuerint, qui Unionem amplexi sunt”; Niles, Nic.: Symbolae ad illustrandam historiam ecclesiae orientalis in terris coronae S. Stephani. Oeniponte 1885. I. 247. alapján.

34 Bakács István: i.m. 135.

35 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720–21. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam XII(1896).

36 Dávid Zoltán: Az 1715–20. évi összeírás. A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. 145–199.

37 Pápai Béla: Magyarország népe a feudalizmus megerõsödése és bomlása idején (1711–1867). = Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 147–151.

38 Dávid Zoltán: i.m. 159.

39 L. Dávid Zoltán: i.m. 157. Acsády becslési eredményeit, fõleg a nemzetiségi megoszlással kapcsolatban már idézett mûvében élesen bírálja D. Prodan is.

40 Prodan, David: i.m. 21.

41 Togan, Nicolae: Românii din Transilvania la 1733. Conscripþia episcopului Ioan Klein de Sadu. Sibiu 1898. L. még Bogdan-Duicã, George: Statistica Românilor din Transilvania în 1733. Convorbiri Literare XXX(1896). 626–642; Jancsó Benedek: Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája. Századok (Budapest), 1900. évf. 141–154.

42 Chirca, Haralambie: Întregire la conscripþia confesionalã din 1733 privind populaþia româneascã din Transilvania. = Populaþie ºi societate. Studii de demografie istoricã. I. Sub redacþia prof. ªtefan Pascu. Cluj 1972. 89–95.

43 Moldovan, L.: Conscripþii ºi recensãmânte în Transilvania (sec. XVII–XIX): metodologie ºi valoare documentarã. Revista de Statisticã 1970. évf. 8. sz. 86–92.

44 Bunea, Augustin: Statistica Românilor din Transilvania în anul 1750, fãcutã de vicarul episcopesc Petru Aron. Sibiu 1901.

45 Ciobanu, Virgil: Statistica românilor din Ardeal, fãcutã de administraþia austriacã la anul 1760–62. Cluj 1926.

46 Ballmann, Johann Michael: Statistische Landeskunde Siebenbürgens im Grundrisse. Hermannstadt 1801. 53.

47 Marienburg, Lucas Joseph: Geographie des Grossfürstentums Siebenbürgen. Hermannstadt 1813. I. 68.

48 Benkõ, Josephus: Transilvania sive magnus Transilvaniae principatus olim Dacia mediterranea dictus. II. kiad. Claudiopolis 1833–34.

49 Ballmann, J. M.: i.m. 55.

50 Giurgiu, Natalia: Trei conscripþii din secolul al XVIII-lea privind populaþia româneascã din Transilvania. Studia Universitatis Babeº–Bolyai. Series Historia. Cluj 1966. Fasc. 1. 55–66.

51 Uõ: i.m. 59, 62, 65.

52 Togan, Nicolae: i.m. 14.

53 Marienburg, L. J.: i.m. 68.

54 Benigni, Joseph Heinrich von Mildenberg: Handbuch der Statistik und Geographie des Grossfürstentums Siebenbürgen. Hermannstadt 1837. 9; Lebrecht, Michael: Versuch einer Erdbeschreibung des Grossfürstentums Siebenbürgen. II. Auflage. Hermannstadt 1804. 10.

55 Ballmann, J. M.: i.m. 26–27, 47.

56 Bielz, A.: Kurzgefasste Erdbeschreibung von Siebenbürgen. Hermannstadt 1858. 20–21.

57 Zur Statistik des Grossfürstentums Siebenbürgen. Mitteilungen aus dem Gebiete der Statistik. II. Jrg. I. Heft, 1–3. Wien 1853.

58 Chirca, Haralambie: Zur Zählung der rumänischen Bevölkerung in Siebenbürgen von 1733. Forschungen zur Volks- und Landeskunde XIII(1970). Nr. 1. 93.

59 Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások. = A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. 273–292.

60 Prodan, David: i.m. 20.

61 Bunea, Augustin: i.m. 1.

62 Ballmann, J. M.: i.m. 47.

63 Marienburg, L. J.: i.m. 224–226.

64 Söllner, J.: Statistik des Grossfürstentums Siebenbürgen. Hermannstadt 1856. 266.

65 Gottschling, Paul Rudolph: Kurtze Schilderung des über aus gesegneten Grossfürstenthums Siebenbürgen. Budissim 1781. 31.

66 Hintz, J.: Volkszählungen in Siebenbürgen. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde III(1848). 49; Benigni, J. H.: i.m. 15–17.

67 Söllner, J.: i.m. 379.

68 Sassu, C.: Romeni e ungheresi. Buc. 1940.

69 A görög egyesült és nem egyesült felekezet híveinek számára, egy 1772. évi összeírásra hivatkozással, azonos adatokat közöl: Anzahl der Walachen in Siebenbürgen. Historisches Portefeuille zur Kenntniss der gegenwärtigen und vergangenen Zeiten. Wien–Breslau–Leipzig III(1784). 73.

70 Giurgiu, Natalia: Populaþia Transilvaniei la sfârºitul secolului al XVIII-lea ºi începutul secolului al XIX-lea. = Populaþie ºi societate. Studii de demografie istoricã. I. Cluj 1972. 109–114.

71 Leonhard, Joseph: Lehrbuch zur Beförderung der Kenntniss von Siebenbürgen. Hermannstadt 1818.

72 Benigni, J. H.: i.m. 9.

73 Suciu, Petre: Populaþia Ardealului ºi simþul realitãþilor socialeconomice. Cluj 1925. 7, 16. Megjegyzendõ, hogy Suciu csupán abszolút számokat közöl, a százalékokat mi számítottuk ki.

74 Lebrecht, M.: i.m. 8–10.

75 Suciu, Petre: i.m. 18–19.

76 Meteº, ªtefan: Emigrãri Româneºti din Transilvania în secolele XIII–XX. Buc. 1971.

77 Wagner, Ernst kritikai elemzését l.: Korrespondenzblatt des Arbeitskreises für Siebenbürgische Landeskunde, Köln IV(1974). 122–123.

78 Prodan, David: Teoria imigraþiei românilor din principatele române în Transilvania în veacul al XVIII-lea. Sibiu 1944.

79 Prodan, David: i.m. 22–57.

80 Giurescu, C. C.: Vechimea rumâniei în Þara Româneascãºi legãtura lui Mihail Viteazul. Buc. 1935. ezt így fejezi ki: „o mare nestabilitate”.

81 Prodan, David: i.m. 109–165.

82 Prodan, David: i.m. 58–59. a klérus panasziratának vonatkozó részét idézi, hivatkozva Bunea, Augustin: Episcopii Petru Paul Aron ºi Dionisiu Novacovici. Blaj 1902. 259.

83 Györffy István: A Fekete-Körös völgyi magyarság települése. Bp. 1914; Uõ: Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyed-félszáz év óta. Bp 1915; Szabó T. Attila: Nireº-Szásznyíres település-, népiség-, népesedés- és helynévtörténeti viszonyai a XIII–XX. században. Cluj 1937; Uõ: Bábony története és települése. Kvár 1939; Makkai László: Észak-Erdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása. Kvár 1942; Berlász Jenõ: A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere. Bp 1939; Újkori román települések Erdélyben és a Partiumban. = A magyar Történettudományi Intézet Évkönyve; Magyarok és románok. I. 508–571; I. Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionalizmus elsõ százada 1697–1792. Bp 1946.

84 Az elsõ magyarországi népszámlálás (1784–1787). Szerk.: Dányi Dezsõ és Dávid Zoltán. Bp. 1960.

85 Benigni, J. H.: i.m. I. 7–8.

86 Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp. 1938. 36.

87 Dávid Zoltán: i.m. 168–169.

88 Dávid Zoltán: i.m. 172.

89 I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Történeti tanulmányok. Bp. 1943. 223.

90 Hintz, J.: Volkszählungen in Siebenbürgen. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Hermannstadt III(1848). 53–54. Csekély eltéréssel ugyanezen adatokat l. még: Erdélyi Híradó. Kolozsvár 1832. szept. 29-i sz. 214.

91 Benigni, J. H. von Mildenberg: Statistische Skizze der Siebenbürgischen Militär-Gränze. Hermannstadt 1816. II. kiad. uo. 1834.

92 Benigni, J. H.: i.m. I. kiad. 12–14.

93 Benigni, J. H.: i.m. II. kiad. 20.

94 Benigni, J. H.: i.m. 17–20, 30–31.

95 Söllner, J.: i.m. 288, 298.

96 Benigni, J.H.: Notizen über die Bevölkerung Siebenbürgens. Transsilvania. Hermannstadt I(1833). 261–263.

97 Göllner, Carl: Die Siebenbürgische Militärgrenze. Ein beitrag zur sozial- und Wirtschaftsgeschichte 1762–1851. München 1974.

98 Lenk von Treuenfeld, Ignaz: Siebenbürgens geographisch-, topographisch-, hydrographisch- und ortographisches Lexicon, mittels Versuches seiner Landkarten-Beschreibung bearbeitet und alphabetisch geordet. I–IV. Wien 1839.

99 Fényes Elek: Magyarország s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest 1836–1840; Uõ: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta betûrendben körülményesen leíratik. Pest 1851. Fényes Elek adatainak kritikai elemzését l. Kovacsics József: Bevezetés a történeti demográfia forrásainak tanulmányozásába. = Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. 15.

100 Kõváry László: Erdélyország statisztikája. Kvár 1847.

101 Zur Statistik des Grossfürstenthums Siebenbürgen. Mittheilungen aus dem Gebiete der Statistik. Herausgegeben von der Direction der administrativen Statistik im k.k. Handelsministerium. II. Jrg. I. Helf. Wien 1853.

102 Bevölkerung und Viehstand von Siebenbürgen nach der Zählung vom 31. Oktober 1857. Wien 1859.

103 Tafeln zur Statistik der Österreichischen Monarchie. Neue Folge III. Band, I. Heft. Wien 1861. 56–57.

104 Czoernig, Carl: Statistisches Handbüchlein für die Österreichische Monarchie. Wien 1861.

105 Hunfalvy János: Magyarország viszonyainak statisztikai vázlata. Statisztikai Közlemények IV(1862). 161–212.

106 Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára. Az elõszót írta (és szerk.) Dávid Zoltán. Bp. 1983. Sokszorosított forráskiadvány hivatalos használatra. A tanulmányunkban felhasznált adatok kijegyzését Dávid Zoltán a birtokában lévõ szerkesztõi példány rendelkezésre bocsátásával tette lehetõvé, amiért ezúton is köszönet illeti.

107 Giurgiu, Natalia: Populaþia Transilvaniei la sfârºitul secolului al XVIII-lea ºi începutul secolului al XIX-lea. = Populaþie ºi societate (red. ªtefan Pascu). Cluj 1972. 115–135.

108 Ballmann, J. M.: i.m. 20–21.

109 Söllner, J.: i.m. 298–389.

110 Söllner, J.: i.m. 383, 387–388.

111 Reissenberger, Ludwig: Zur Kenntniss der Volksbewegung in Siebenbürgen. Ein Beitrag zur Statistik dieses Landes. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge, V, VII. Band. Kronstadt 1861, 1866. 48–100, 125–211; 84–270.

112 A magyar korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Pest 1871.

113 Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempontjából. Pest 1871. 63–76.

114 A Magyarországban 1893. január 31-én végrehajtott cigány-összeírás eredményei. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam IX(1895). 48–49.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék