Erdélyi Múzeum

    folyóiratok   » Erdélyi Múzeum
  szerzõk a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w  
  keresés á é í ó ö õ ú ü û ã â ş ţ
  összes lapszám » Erdélyi Múzeum1997/1-2 »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
   
 
Erdélyi Múzeum - 59. kötet, 1997. 1-2.füzet

Csetri Elek – Imreh István

Társadalmi rendek, rétegek Erdélyben 1848 elõtt

Elöljáróban

Az 1767–1821 közötti évtizedek erdélyi társadalmi rétegzõdésérõl éppen negyedszázada jelent meg elsõ összefoglaló jellegû elemzésünk.[1] A felmérés érzékeltette peremtartományunk társadalmának sokszínûségét és megkövült, nehezen oldódó voltát. Jelentõségéhez mérten mutatta be a szabadparasztság számottevõ súlyát és vázolta a polgárság lassú korszerûsödésének ütemét.

Ezt a tanulmányunkat a folyamat végsõ szakaszának bemutatására szánjuk.[2] Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc egy és fél százados évfordulójának közeledte különösen idõszerûvé teszi vizsgálódásainkat, hiszen a rendiségbeli építmény falain régideje keletkezett repedések éppen a negyvennyolc elõtti évtizedekben tágultak ki és eresztékeiben lazult meg az épület egésze.

Hogyha élõ, eleven szervezetként képzeljük magunk elé ezt a vizsgálatra megidézett társadalmat, akkor arra is figyelmeznünk kell, hogy kórisméjének tünetei sorában föllelhetõ az egyre lüktetõbb érverés, az emelkedettebb hõmérséklet. Ez híven tükrözi a nagyobb sebességre váltó haladást, a hevesebbé váló mozgást, de jelzi a megvénhedett erdélyi feudális világ betegségektõl való kínzottságát is.

Mi e  folyamatot ez alkalommal csak egyoldalúan tudjuk láttatni. Egyes alapvonások földerítésére vállalkozunk, és elsõsorban a számokba rögzõdött valóságot fogjuk vallatóra. Célunk felvázolni az erdélyi társadalmi rétegek megoszlását, az egyéb csoportok térbeli gyakoriságát, s végül – a rövidre szabott terjedelmen belülis – fölfedni az irányzat, az alakulás jeleit.

Az osztályok, rétegek körülhatárolásában, meghatározásában erõteljesen korlátoz az egykori felmérõk, számbavevõk gyakorlati céloktól meghatározott látásmódja, így például az adólajstromok készítõinek hajdani vélekedése arról, hogy ki hova tartozik, kikkel tekinthetõ egysorsúnak, ugyanazon állapotúnak. A feudalizmus alkonyán az összeírók, a népességet így vagy úgy megszámlálók általában rendi szempontok szerint osztályoznak. Ehhez a rétegeket formáló módszerhez mi magunk is alkalmazkodunk. Tesszük ezt nem csupán kényszerûségbõl, hanem azért is, mert ily módon jól elkülöníthetjük azokat, akik a rendi osztályok formálódásának folyamatában alávetetté vagy a társadalomban elfoglalt helyük szerint uralmi helyzetûvé váltak; azokat, akiknek a szabadságjogokból kevesebb jutott, az olyanoktól, akik számottevõ privilégiumok birtokosai.

Megnehezíti a dolgunkat az, hogy az eléggé részekre szakadozott társadalom, a sokszínû rendi osztálytagozódás nagyfokú intézményesültséggel is társult. A kis csoportokra, rétegekre bomló feudális Erdélyt igen sok társadalmi alakulat, kisközösség összetartó ereje forrasztotta egybe; olyanok, amelyek a maguk külön jogrendjével belsõ hierarchiájukat is õrizték és éltették. Ezekben a rendtartások szoros normáitól függõen oldódtak vagy váltak még szilárdabbá az emberek osztályhelyzetét meghatározó, jobbára már a születéssel megszerzett jogok és kötelezettségek.

A társadalmi formációk, a kisközösségek együttesen is alkothattak egymástól eltérõ entitásokat. Elég, ha a történeti fejlõdés során oly egyedivé alakuló erdélyi vármegyei részekre, a Partiumra, a székely vagy szász székekre gondolunk. Sajátos voltuk tükrözõdött a társadalmi rétegek, osztályok eltérõ arányában, jogrendjében; de még a kormányzatban, a politikai életben is külön vettek részt, õsi gyakorlat szabályait követve.

A különben azonos kategóriájú erdélyi emberek tehát sok-sok társadalmi rész-egész, alakulat, tájegységbeli-történeti-politikai tömb abroncsaiba szorítottan élték a más és más árnyalású viszonylatoktól jellegzetessé formált életüket.[3]

Vizsgálódásunk területilegaz erdélyi vármegyei részekre (a Lakságra), a Partiumra, a Székelyföldre és a Királyföldre (szász székekre) terjed ki: arra a területre, amely akkor külön igazgatási egységként tagolódott be a Habsburg Birodalomba. Errõl, az ún. Erdélyi Nagyfejedelemségrõl vannak ugyanazon évbõl való, hasonló kritériumok alapján készült adatgyûjtéseink, olyanok, amelyek a számszerû elemzést lehetõvé teszik.

Forrásainkszegényesek, és nem közvetlenül a társadalom rétegeinek felmérését vallják céljukul. Sajnos a II. József korabeli népszámlálást újabb nem követte, és így az 1831. évi s még inkább az 1847-beli  adóügyi összeírás[4] rovatait fogtuk vallatóra, hogy a társadalmi csoportokat „mérhessük és számolhassuk”.

Elöljáróban szólnunk kell arról, hogy az  adótabellák adózó egységként tekintett családokat tüntetnek fel: az 1847-es 327 056 famíliát. Ez ötös szorzószámmal átalakítva 1 635 280 lakost jelent. Hozzájuk számítva az 1844-beli 187 966 külön lajstromozott határõrkatona-népességet, az általunk analizált népesség 1 823 246-ra nõ. A korabeli számítások-becslések az Erdélyi Nagyfejedelemség lélekszámát megközelítõleg két milliónyira teszik.[5] A többlet a nem adózó nemesség és az eléggé széles exemptusok (adó alól mentesített rétegek) közül kerül ki. Táborukba tartoznak a még fejadót (capitis taxát) sem fizetõ kurialisták, majorságföldeken dolgozó zsellérek, a cselédek, szolgák, valamint néhány kisebb, nem contribuáló népcsoport, mint amilyenek az egyházi szolgálatban állók, az iskolamesterek és így tovább.

Fontos azt is elõrebocsátanunk, hogy a vizsgált korszak conscriptiói nem hibátlanok. Az 1831-es és 1847-es tabellák megalkotásakor például jó néhány adóíró, igazító biztos („rectificator commissarius”) a faluközösség elöljáróival egyetemben bizonyára engedett a sokféle színû kísértésnek és hamisított a contribuensek érdekében. Ez azonban inkább az adófizetés (egyik) alapjául szolgáló javak összeírását módosította, kevésbé az adólajstromokba fölvett emberek számát. Számolunk tehát a valóságtorzító hibaforrásokkal, de bizakodunk abban, hogy ezen az úton haladva mégiscsak közelebb jutunk az alapvetõ társadalmi kategóriák méreteinek megállapításához. (Reménykedve, hogy további kutatásaink során más természetû források felfedezésével és hasznosításával árnyalhatunk majd a megrajzolt vagy inkább fölvázolt képen.)

Végezetül hangsúlyozni szeretnõk azt a körülményt, hogy sokszor vált hibák, tévedések  okává, hogy a kutatók nem vették figyelembe azt, miszerint az adóügyi összeírások, a lajstromok rubrikáiban nem szerepelnek a határõrséghez tartozók, a külön katonai igazgatás, „iurisdictio” alá tartozók, akiket elegyesen lakott falvainkban sem számítottak hozzá a „polgári”-nak, „provincialistá”-nak titulált „misera plebs contribuens”-hez.

Foglalkozási csoportok, területi egységek

A társadalmi tagozódás egyik szembetûnõ ismérve a gazdasági, jogi, tájbeli entitások jellegét is meghatározó foglalkozási ágazathoz tartozás (l. az l–2. táblázatot).[6]

1. Foglalkozási csoportokhoz tartozók lélekszáma 1829-ben

 

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely
székek

Szász
székek

Összesen

Szellemi foglalkozású

3 152

390

681

1 318

5 541

Nemes

41 255

12 545

15 025

68 825

Tisztviselõ

1 799

309

574

607

3 289

Iparos,
kereskedõ

24 950

3 320

5 860

38 260

72 390

Földmûves

85 5438

182 163

300 573

372 806

1 710 980

Összesen

926 594

198 713

322 713

412 991

1 861 025

2. Foglalkozási csoportokhoz tartozók százalékszáma 1829-ben

 

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely
székek

Szász
székek

Összesen

Szellemi foglalkozású

0,34

0,20

0,21

0,32

0,30

Nemes

4,45

6,31

4,66

3,70

Tisztviselõ

0,20

0,16

0,18

0,15

0,18

Iparos,
kereskedõ

2,69

1,67

1,81

9,26

3,89

Földmûves

92,32

91,66

93,14

90,27

91,93

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

A létfeltételeket biztosítani akaró, a munkálkodó, a dologtevõ erdélyi emberek 1848 elõtti foglalkozási statisztikája még nem készült el. Formáinak sokaságáról azonban mind a historikusok, mind a néprajzosok, nyelvészek megkísérlik a számadáskészítést. Egyelõre az ezernyi foglalatosságot ûzõk társadalmának a maga korában alkotott gyûjtõfogalmait használtuk. Tisztségbetöltés és szellemi munka 1829-ben csak az egy százalék töredékének nagyságrendjét éri el (0,18–0,30). Az iparûzõk, kereskedõk száma – becslések szerint – több mint 3,89 %. De ahogyan Keleti Károly tanította, népet és földet bemutatva, meg kell találni mindenkinél, a vizsgált egyedeknél a fõfoglalkozást, az alapot, amelyre egy-egy egzisztencia elsõsorban támaszkodik. Igaz ez a földet mûvelõkre vonatkoztatva is. A nemesség ugyan nem foglalkozás, hanem társadalmi állapot s mint keret fogja össze a fõleg mezõgazdasági, de néha ipari vállalkozást is folytató privilegizált réteget, azokat, akiket nem könnyû sem a szellemi munka kereteibe, sem a hivatalnokok rovataiba besorolni.

Marad a földmûvesek kategóriája, amely mindenütt – megyékben, székekben – meghaladja a 90 százalékot. Pierre Chaunu megállapítása az oly sok évszázadon át falusias Európáról éppúgy hitelesnek bizonyul az 1829. évi Erdélyben, mint Martin Roberts szavai is, aki a polgári forradalom korabeli Európáról mondja, hogy ennek lakossága 80–90 százalékban mezõgazdaságból élt (Anglia és Franciaország sem tekinthetõ kivételnek).[7]

Friedrich Hann 1833-as adatai[8] nagyon kis eltéréssel (ezek a vármegyei részeken figyelhetõk meg) ugyanezt a megoszlási arányt tükrözik. Vagyis csupáncsak a foglalkozás szerinti nagyságrendet tekintve (az iparfejlõdésnek struktúrát bontó hatása ellenére) domináns az agrárius jelleg, meghatározó a földmûves életforma (1829-ben 91,93, 1833-ban 91,97 százalék).

A népesség közigazgatási egységenkénti tömörülésérõl azért is szükséges néhány szót szólanunk, mert a számadatokban észlelhetõ kisebb-nagyobb eltérések ismételten óvatosságra intik a feudális korszak demográfusait, a nagyjából való egyezések pedig tanúsítják, hogy ezek a számszerû híradások, hivatalos felmérések, nyilvántartások  mégis hasznunkra lehetnek a valósághoz közelítõ kép kialakításában.[9]

Mindenekelõtt kétségtelen, hogy a nagyságrendben elöl állóak a vármegyei részek (amelyekhez mi természetesen Fogarast is hozzákapcsoltuk). Ezek a területek Erdély lakosságának mintegy felét foglalják magukba. A két hagyományosan „szabad föld”, a székely és szász igazgatási egységek megközelítõleg egyforma nagyságúak. A lakosság mintegy 20 százaléka királyföldi és csaknem annyira tehetõk a székelyföldiek is. A partiumi térség a legkisebb, alig haladja meg a 10 százalékot.

A foglalkozási csoportok vizsgálata – az elõbbiekben láttuk – a hagyományos agrárius életforma döntõ túlsúlyát bizonyítja. A területi, igazgatási egységek elemzése pedig Erdélynek „tündéries” sokszínûségét tanúsítja. A tradíciókhoz való szívós ragaszkodás mind a fõkormányszéket, a diétát, mind a rendelkezõ császári udvart is rákényszerítette bizonyos privilégiumok tiszteletben tartására. A központosító és homogenizáló abszolutizmus – bizonyos értelemben – sokat tett az egyenlõsítésért. Ha a sajátos jogi helyzet, a különállás módosult is, de az erdélyi rendi struktúra összetevõ elemeinek egyéniesítõ színei teljesen el nem halványultak. (3–4. táblázat).

Az igazgatási egységek társadalmi színképét nehéz meghatározni. Mindenképpen érdemes azonban az adótabellákon megörökített csoportokat ilyen keretbe ágyazottan fölsorakoztatni.

3. Erdély lakosságának területi egységenkénti megoszlása

 

1838

1838/39

1841

844

 

(J. Söllner)

(J. Hintz)

(Fr. Hann)

(Tafeln)

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

960 378

 

906 958

1 062 200

 

 

1 208 500

 

 

Partiumi
vármegyék és Kõvár-vidék

208 118

 

196 563

233 300

Székely székek

353 233

456 060

346 936

379 500

Szász székek

389 220

416 175

357 493

450 100

Összesen

1 910 949

2 080 735

1 807 950

2 125 100

4. Erdély lakosságának területi egységenkénti megoszlása százalékban

 

1838

1838/39

1841

844

 

(J. Söllner)

(J. Hintz)

(Fr. Hann)

(Tafeln)

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

50,26

 

50,17

49,98

 

 

58,08

 

 

Partiumi
vármegyék és Kõvár-vidék

10,89

 

10,87

10,98

Székely székek

18,48

21,92

19,19

17,86

Szász székek

20,37

20,00

19,77

21,18

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

Forrásaink feldolgozása megkívánta, hogy már a területi tagozódást bemutató táblázatokban egybevethetõ kategóriákra redukáljuk a társadalmi, foglalkozási, „nemzetiségi” csoportokat. Hosszabb idõszak távlatában ez az eljárás még parancsolóbb szükségszerûségnek bizonyult, hiszen ezek száma 1767-ben 25, 1791-ben 22, 1808-ban 10, 1831-ben 15 és 1847-ben 16. Ezért azonos kritériumok alapján 7 társadalmi fõcsoportba vontuk össze: 1. jobbágy; 2. zsellér (ide kerültek a kurialisták, majorsági zsellérek is); 3. szabad parasztok közésoroltuk a szabadosokon, libertinusokon kívül a székely lófõket és gyalogrendieket; 4. a taxalista csoport a polgárokat (cives), szabad, de nem paraszt, sem nemesi kiváltsággal nem rendelkezõ, fõleg városi lakosokat tömöríti; 5. bányásznak minõsítettük a bányamûveléssel és aranykiválasztással foglalkozókat (sóvágók, ércbányászok és urburások, aranymosók); 6. az egytelkes nemescsoportba soroltuk az adótabellákban így nevezetteken kívül a fogarasi bojárokatis; 7. az egyéb kategóriába a sajátos jogi helyzetû népelemek kerültek (örmények, bolgárok, görögök, zsidók, cigányok). Csoportosításunk megkönnyíti az idõbeli összehasonlítást, valamint az alapvetõ társadalmi osztályok, rétegek körvonalazódását.

Íme az 1821., 183l. és 1847. évi kimutatások alapján kiszámított arányszámok:

5. Az adózó családok társadalmi megoszlása 1821-ben százalékban

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

56,16

55,28

34,30

12,71

0,53

39,17

Zsellér

27,25

22,91

18,97

5,81

1,65

18,83

Szabad paraszt

3,24

5,08

32,45

67,90

46,37

27,21

Taxalista

1,94

2,13

0,86

8,25

42,49

4,67

Bányász

4,33

0,96

1,13

0,31

2,29

Egytelkes nemes

2,83

12,02

8,21

0,02

0,71

3,58

Egyéb

4,25

1,62

4,08

4,91

8,25

4,25

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

6. Az adózó családok megoszlása 1831-ben százalékban

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

56,39

56,29

34,92

13,94

2,98

39,83

Zsellér

27,60

20,17

19,83

4,17

0,69

18,19

Szabad paraszt

3,32

4,39

29,84

70,00

48,13

27,64

Taxalista

1,41

2,18

0,62

6,66

42,35

3,98

Bányász

5,43

3,15

0,68

0,40

2,99

Egytelkes nemes

3,10

12,25

10,16

3,91

Egyéb

2,75

1,57

3,95

4,83

5,85

3,46

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

7. Az adózó családok megoszlása 1847-ben százalékban

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

53,65

56,77

34,39

14,28

0,38

37,64

Zsellér

30,35

19,25

24,47

4,81

0,92

19,55

Szabad
 paraszt

3,81

3,28

26,50

69,89

62,90

29,19

Taxalista

1,09

1,75

0,20

5,53

29,64

3,20

Bányász

5,64

4,92

0,84

0,53

3,20

Egytelkes nemes

3,03

11,98

9,69

3,74

Egyéb

2,43

2,05

3,91

4,96

6,16

3,48

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

Az összesítések (5, 6. és 7. táblázat) annyiban tipikus feudális társadalmi szerkezetet tükröznek, amennyiben bemutatják, hogy a többséget jelentõ erdélyi és partiumi vármegyékben a függõségben élõk, a jobbágyok és zsellérek vannak túlsúlyban. Sajátos helyzetre is utalnak, hiszen a Székelyföldön, Királyföldön, taxás helyeken (Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Erzsébetváros, Szamosújvár) a szabad jogállású népelemek fölénye tagadhatatlan.

A „provincialisták” és a határõrkatonák társadalmi tagozódása
együttesen

A  teljesebb képkialakulásához arra kínálkozik lehetõségünk, hogy az 1847-es adóösszeírás polgári („provincialista”) lakóit egybeolvasszuk az 1844-es határõrkatona, a „granitzer” népességgel. A nagyobb biztonságra törekedve mind lélekszámra, mind családokra vonatkozólag elkészítettük a táblázatokat. (Az elsõ esetben az 1847-es családszámot kalkuláltuk át népességszámmá, öttagúnak véve egy családot, a második esetben az egyes határõrezredek 1810-es családnagyságot jelzõ, magasabb átlagaival dolgoztunk.[10])

8. Az 1847. évi polgári és az 1844. évi határõrkatona lakosság együttes lélekszáma

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

374 670

96 730

69 455

74 545

160

615 560

Zsellér

212 005

32 805

49 420

25 140

390

319 760

Szabad paraszt

68 688

5 590

161 984

402 349

26 695

665 306

Taxalista

7 505

2 985

405

28 810

12 580

52 295

Bányász

39 395

8 385

1 700

2 795

52 275

Egytelkes nemes

21 195

20 410

19 560

61 165

Egyéb

16 980

3 490

7 905

25 895

2 615

56 885

Összesen

740 448

170 395

310 429

559 534

42 440

1 823 246

9. Az 1847. évi polgári és az 1844. évi határõrkatona lakosság lélekszáma százalékban

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

50,60

56,77

22,37

13,32

0,38

33,76

Zsellér

28,63

19,25

15,92

4,50

0,92

17,54

Szabad paraszt

9,28

3,28

52,18

71,91

62,90

36,49

Taxalista

1,02

1,75

0,13

5,15

29,64

2,87

Bányász

5,32

4,92

0,55

0,50

2,87

Egytelkes nemes

2,86

11,98

6,30

3,35

Egyéb

2,29

2,05

2,55

4,62

6,16

3,12

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

10. Az 1847. évi polgári és az 1844. évi határõrkatona családok megoszlása

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

74 934

19 346

13 891

14 909

32

123 112

Zsellér

42 404

6 561

9 884

5 028

78

63 952

Szabad paraszt

11 697

1 118

25 757

78 784

5 339

122 695

Taxalista

1 503

597

81

5 762

2 516

10 459

Bányász

7 879

1 677

340

559

10 455

Egytelkes nemes

4 239

4 082

3 912

12 233

Egyéb

3 396

698

1 581

5 179

523

11 377

Összesen

146 049

34 079

55 446

110 221

8 488

354 283

 

11. Az 1847. évi polgári és az 1844. évi határõrkatona családok megoszlása
 százalékban

Társadalmi csoport

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely székek

Szász székek

Taxás helyek

Összesen

Jobbágy

51,31

56,77

25,05

13,52

0,38

34,75

Zsellér

29,03

19,25

17,83

4,56

0,92

18,05

Szabad paraszt

8,01

3,28

46,45

71,48

62,93

34,63

Taxalista

1,03

1,75

0,15

5,23

29,64

2,95

Bányász

5,39

4,92

0,61

0,51

2,95

Egytelkes nemes

2,90

11,98

7,06

3,46

Egyéb

2,33

2,05

2,85

4,70

6,16

3,21

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

A szász székekben, a Királyföldön a határõrkatonák beszámítása után sem növekszik meg szembeszökõen a szabadok aránya. Oka, hogy amúgy is igen magas az adótabellák alapján is. Szabadrendû emberek lakják ezeket a tájegységeket, s az, aki jobbágy-zsellér kategóriájú lakos, Brassó vidékén és Szebenszékben lakik, néhány egymással szomszédos falubokorban. Számításaink nyomán a szabadparaszti százalékszám itt 69,89 %-ról majdnem 72 %-ra emelkedett (családszám szerint 71,48 %-ra). Jelentõsebben a román határõrezred egyik központjában, Beszterce vidékén változott meg a súlyuk, ahol 79,22-rõl 87,56-ra módosult a fölényüket jelzõ százalékszám.

A hajdan ugyancsak döntõ többségében szabad székelyek lakta székekben, a Székelyföldön már érezhetõbb a feudális nyomás és a terhes katonai szolgálat miatt bekövetkezett jobbágyosodás. Akkor azonban, ha számításba vesszük a határõrkatona népességet, még világosabbá válik, hogy ez a folyamat a fejedelemségkori Erdély vége felé elakad. Számításaink nyomán a határõrezredek kötelékében szolgáló, valamint a szabad, de nem katonáskodó székelyek lélekszáma 26,50-rõl 52,18 százalékra, családokat véve pedig 46,45%-ra növekszik. Grafikonvonaluk magasba szökkenése legjelentõsebb Csík-Gyergyó-Kászonszékben (69,42 %), Udvarhelyszéken (60,07 %) és Háromszéken (45,13 %). Az alávetettek aránya nagyjából 20 százalékkal csökken (58,86-ról 38,29-re esik vissza) – megmutatva, kifejezve így most már a valóságoshoz közelebb álló társadalmi struktúrát, amelyben a szabadoké a legizmosabb, a meghatározó réteg.

A vármegyékben telepedett meg a történeti Erdély lakosságának mintegy fele része. Nem véletlen tehát, hogy az ezekben az igazgatási egységekben élõk helyzete, sorsa, az itt uralkodó osztályviszonyok reprezentálták Erdélyt a korabeliek számára is. Itt a százalékszámok is tipikus jobbágyvilágot tükröznek. Még hogyha a vármegyék kétharmadába beharapózott is a határõrvidék, a jobbágy-zsellér adózók 80 százalék körüli aránya a jellegmeghatározó. Igaz, hogy van olyan megye is, ahol a nem-nemesek tömege eléri a 90 %-ot , de a határõrkatonákkal együtt számolt szabadok Fogaras vidékén majd egyharmadát teszik ki a lakosságnak, és ez a népcsoport 17–20 százalék között hullámzik Kolozsban és Dobokában is. Figyelemreméltó az a jelenség, hogy a katonásított parasztokkal egyetemben 8–9 százalék e földön is a nemesúrnak alá nem vetett ember.

Néhol, így Belsõ-Szolnokban az egytelkesek száma nagyobb (13,31 %), Alsó-Fehérben pedig a bányászréteg jelentõsebb (16,27 %). Árnyalatokban tehát gazdag, de alapjában véve „úrdolgás” alapvonású az erdélyi megyebeli társadalom, és igen hasonlatos hozzá a partiumbeli. Itt, sok egytelkese révén Kõvár-vidék a rendhagyóbb. A taxalisták lakhelyei, a városok pedig a szabad státusú parasztok és polgárok telepei.

A területi számbavétel valójában megkövültnek látszó, régi állapotokat, viszonyokat konzerváló társadalmat vetít elénk. Olyat azonban, amelynek mozaikszemei igen eltérõ színû foltokat s a foltokon belül más-más árnyalatokat csillogtatnak fel. Van tehát „erdélyi társadalom”, de az sajátos rétegzõdésû egységek összessége. Igazából feudális társadalmi struktúra ez, az attól nem idegen gazdag helyi változatokkal.

A következõkben az egyes rendekrõl, rétegekrõl szólanánk még néhány szükségesnek vélt szót. Szeretnõk felmérni súlyukat, osztályozva Erdély lakóit. Az osztályozás azonban nehéz. A rendiségbeli társadalmi kategóriák jogoknak, mondhatnók, kisebb-nagyobb privilégiumoknak, szabadságoknak és kötelezettségeknek birtoklói voltak. A politikai kiváltságok is egybeforrasztottak sokakat, mint ahogyan az azokból való kizártság is csoportképzõ erõként mûködött. A rendi helyzet azonosságainak kohéziója kötött tehát egybe embereket, miközben már más gazdasági erõk, a termelõeszközökbõl való részesedés, a velük való rendelkezési lehetõség teremtett új státusokat, formált új érdekközösségeket. Ezek a forradalom után lassanként válnak majd azzá, amire a mi periódusunkban készülnek fel: a polgári társadalom „osztályaivá”.

A nemesség

Anemességrõl a legnehezebb szólanunk. Az adótabellákból, országos összeírásokból hiányoznak. Igen sokszor kiváltságaikat féltõn, szívósan akadályozták a Habsburg államszervezet vezetését abban, hogy lajstromozza õket. Kivételesen szerepelnek az 1767-ben készült számbavételben (4324 családdal, vagyis mintegy 21 620 fõvel). Benigni és Kõváry adatai szerint 1772-ben 29 510 kiváltságos (20 639 adómentes, 8449 egyházhelyi, 422 bojár) élt Erdélyben.[11] Az összcsaládlétszámhoz viszonyítva részesedésük 10,26 százalék volna. A II. József korabeli (1784–1787 között végrehajtott) népszámlálás pedig ebbe a kategóriába írta össze a nemesi családok 31 387 férfi tagját.

Vallatóra foghatók még a dolgozatunk elején közölt, foglalkozási ágazatokat bemutató táblázatok is. Mind az l829-es táblázatban, mind az 1833. évi újraközlésben csaknem 70 000 erdélyi ember minõsül a kiváltságosok rendjéhez tartozónak. Az összlakosságból pedig  3,70 %-os a részesedésük. J. Söllner 1839. évi adatai szerint 84 882 tagja van a nemességnek (eszerint 22–23 lakosra esik egy nemes személy).[12]

Eltérések a följegyzésekben, becslésekben mutatkozhatnak ugyan, de ennek a társadalmi csoportnak a népes voltát nem vonhatjuk kétségbe. Azt azonban társítanunk kell e megállapításunkhoz, hogy ez a feudális hierarchia felsõ fokán elhelyezkedõ réteg maga is igen tagozott. A mágnások, arisztokraták, primorok, a sokszáz „nemtelen”, „úrdolgás” paraszt fölött rendelkezõ földesurak, a szerényebben élõ középnemesek, valamint a sok jogcímû és életszintû kisnemesek között megszilárdult magas válaszfalak emelkedtek. Oly jó ismerõjük, mint Wesselényi Miklós, így ír: „...a nemesség olyannyira távol tartja magát a mágnásoktól, vagy mély alázatosság alakjában, hideg, sõt olykor gyûlölséges ellenesség s idegenséggel van – vagy valóban is csúsz-mász elõttük s hizelkedik nekik.” Az arisztokrácia megvetését e réteg érzi, s cserében büszkének, „kényes”-nek, elpuhultnak tartja azokat. Ellenük ingerel Wesselényi szerint az, hogy a birtokok nagy része a mágnások kezében van, az alkotmányos elõjogokkal elsõsorban õk élnek, emellett pazarlók, hazájokért semmit sem tesznek, sõt fényûzésért, hivatalért az idegen elnyomásnak hû eszközeivé válnak. Hozzáfûzi azonban azt, hogy a köznemes nem azért venné át a mágnásoktól a magas hivatalok monopóliumát, hogy nemesebben használja, hanem „hogy õ fényeljen, s éppen olyan henyén, mint amazok, õ lépesedjék”.[13]

Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a birodalmi elithez tartozó erdélyi fõúri családoknak Bécshez, az abszolutizmushoz való viszonya sem egységes. Tanúsítja ezt a belpolitikai küzdõtér, valamint a Rákóczi-szabadságharc idejekori ellentétes vélekedésû, hitû csoportképzõdés, majd a reformkori szabadelvû–konzervatív ellentét. Ez utóbbinak a modelljét arról a Bethlen Lajosról[14] lehetne megformálni, aki az ellenzékieket terrorizmussal vádolja, az „opositio” hamis prófétáinak, demagógoknak, Enyed szülte fattyaknak nevezi, kiknek vezére, „vátáv”-ja unokaöccse, Wesselényi Miklós.

Kemény Dénes reformer[15] a gyökeres változtatás híve, érdekegyesítésre ösztökéli a nemességet, 1846-ban keserûen fakad ki: „S ha ti nézvén nem láttok, hallgatván nem halltok, érintetvén nem éreztök, valjon én s más ( ki szalonnás káposztán túl is szeret gondolni) megelégedjünk-é folyvást, aggodalmas szemekkel kisérni közönyösségtök és tunyaságtok lajhár-lépteit?”

Bölöni Farkas Sándor is leírja e szavakat naplójába: „Utálom az arisztokratia cudar gõgjét, s ahol lehetett nevetségessé tettem”, miközben élete, sorsa fõrendi reformer barátaiéval fonódik egybe.[16]

A fõurakat a kisnemesektõl még mélyebb szakadék választotta el. Õket, a birtoktalanokat vagy szegény kisbirtokosokat, a csupán címereslevelet bírókat Kemény Dénes is megvetette, lenézte.

A fõnemesség elitjét a grófi, bárói címet viselõk alkották. Kõváry az elõbbiekbõl 23, az utóbbiakból 24 családot (valójában nemzetséget) számlált össze.[17] Soraikban a vagyon, a föld, a jobbágyi munkaerõ igen változatosan oszlott meg. Voltak elszegényedett grófi, bárói családok, más mágnásfamíliák fiai elõtt nyitva állottak a legmagasabb és legjövedelmezõbb tisztségekhez vezetõ utak, és a rendelkezésükre álló gazdaság sem volt megvetendõ.[18] Az sem vitás, hogy ez a réteg építtet kastélyokat, lovardákat és telepít parkokat, létesít könyvtárakat, tesz alapítványokat, támogatja a mûvelõdést, taníttatja fiait külföldön idegen nyelvekre, kísérletezik birtoka korszerûsítésével, politikai tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkezik, nemzetközi kitekintése van s szemben a magyarországi arisztokrácia nagy részével, a nemzeti nyelv hordozója és védelmezõje.

16 159 jobbágy uraként a legnagyobb birtokos Erdélyben még ekkor is a kincstár volt.[19] A 4000–10 000 jobbágyos kategóriában ott találjuk Brassó városát, a Szebeni Hétbírákat, a szász nemzeti pénztár intézményét, az erdélyi római katolikus püspökséget. Az 1000–2500 úrbérest robotoltatók között ott szerepelnek a Bánffy, Bethlen, Bornemissza, Kemény, Teleki, Jósika és más nemzetségek tagjai.

A jobbágytartók megoszlása 1848 elõtt a következõ volt:

     1–10      jobbágytelke volt 2173 birtokosnak

    10–50      jobbágytelke volt961 birtokosnak

  50–100     jobbágytelke volt230 birtokosnak

100–500     jobbágytelke volt192 birtokosnak

 500–1000   jobbágytelke volt30 birtokosnak

  1000-en felüli             jobbágytelke volt   21 birtokosnak

A földesurak száma – tekintetbe véve a több család együttes birtoklását is – mintegy négyezerre tehetõ, de az 1–10 úrbérest robotoltatók vannak döntõ túlsúlyban. Összefüggõ, szomszédos falvak hosszú sorát magába foglaló domíniumok nincsenek Erdélyben. Apor Lázár 203 jobbágy ura és parancsolója, ezek azonban Erdély 8 megyéjében és 37 falujában laknak. A Kornisok 1840-ben 7 közigazgatási egység 60 helységében birtokosok, de örököseik e szétszórt hagyatékot is négy részre szaggatják szét. Egy-egy tájegységnek vannak azonban kiemelendõ jelentõségû földbirtokosai. Így például az északi Partiumban 1820-ban három család: a Bánffy, Wesselényi és Teleki uralja a szolgáló emberek 30%-át. Tegyük hozzá: a 41 ún. megyei nemes – átlag 20–25 úrbéres gazdája – mintegy 13%-nyi részesedést mondhat magáénak, a kis- és kurtanemeseké pedig 20% fölött volt.

A rendkívül tagozott erdélyi nemesség egészén belül külön kategóriaként tartják számon az adótabellákon az egytelkes, az egyházhelyi, az armalista nemeseket. Azokat, akiknek nem volt 2–3 jobbágyuk, csak egy vagy még inkább egyetlenegy sem, de címeres levéllel, „kutyabõrrel” büszkélkedhettek, miközben adót éppen úgy fizettek, mint az úrdolgás parasztok. Csakhogy nemesek voltak, részt vehettek az ország és megye politikai életében, kisebb tisztségekhez jutottak, szavazati joguk volt, aminek megnyeréséért a követek minden törvényes és megengedhetetlen eszközt igénybe vettek. (Az egytelkes nemes családok számát és a közigazgatási egységbeli részarányát 12. táblázatunk mutatja.)

12. táblázat

Közigazgatási egység

Egytelkes család

Százalék

             Erdélyi vármegyék

Felsõ-Fehér

30

0,31

Alsó-Fehér

417

1,45

Küküllõ

29

0,24

Torda

583

2,66

Kolozs

Doboka

527

5,40

Belsõ-Szolnok

1 550

13,31

Hunyad

82

0,39

Fogaras-vidék

1 021

10,86

Összesen

4 239

3,03

 

Partium

 

Közép-Szolnok

746

7,48

Kraszna

318

5,83

Zaránd

242

2,47

Kõvár-vidék

2 776

31,44

Összesen

4 082

11,98

 

Székely székek

 

Udvarhely

905

8,25

Maros

2 053

18,80

Háromszék

Csík

Aranyos

954

32,89

Összesen

3 912

9,69

Erdély összesen

12 233

3,48

Mint látható, az „adóíró” perceptorok  nem találtak  egytelkes nemest sem a taxás helyeken, sem a szász székekben, és ugyanígy alig-alig  leltek ilyen kategóriájú nemesembert Kolozs megyében, Csík-Gyergyó-Kászonszékben, de Háromszéken sem. A taxás helyek (Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Erzsébetváros, Szamosújvár) társadalomfejlõdése sem volt olyan sajátos, hogy bennük egytelkes ne lett volna. Valószerûbb, hogy beolvadtak a polgárságba vagy hogy libertinusnak, de még inkább városi polgári státusúnak írták be az adólajstromokba. Az oppidumokban külön tartották számon õket. Dés lakosságának majd felét, Nagyenyedének egynegyedét, Tordáénak egy részét õk alkották. (Az udvarhelyszéki Oláhfalu lakóit – kiváltságos helység lévén – egészében egyházhelyi nemesekként lajstromozták.) Háromszék, Csík-Gyergyó-Kászonszék hajdani egytelkeseit feltehetõleg a lófõk soraiba iktatták, de számolhatunk azzal is, hogy sokukat határõrkatona zászlók alatt lehetne megtalálni.

A legtöbben Aranyosszéken és Kõvár-vidéken vannak (32,89, illetve 31,44%). Utánuk Marosszék, Belsõ-Szolnok, majd Fogaras-vidék következik. Különbözõ eredetûek. Sorsuk nyomon követése messzire vezetne. Többségükben hadi érdemeikért, katonai, váruradalmi szolgálatokért megnemesített emberek. E szerepkörük eljelentéktelenedése után – fõleg a Habsburg-uralom idején – legtöbbjük paraszti életformát élõ, de földesurat nem szolgáló emberré vált.

Növekvõ számuk és szerepük bizonyságaként három erdélyi várost: Dést, Ó- és Újtordát II. Rákóczi György korában nemes városnak nyilvánították, vezetõjükként pedig nem fõbíró, hanem nemesi hadnagy állott közösségük élén.[20] Rettegen is oly sokan voltak, hogy külön rendtartás szerint éltek, élükön ugyancsak nemesi hadnaggyal.[21] Désaknán 1838-ban 70 immunis és 10 adózó nemest számláltak össze, felerészben magyarok, felerészben románok voltak.[22] A kisnemesség zömében magyar ugyan, de nagyon sok román is volt köztük. Az adományos és armalista román nobilis rétegrõl Fényes Elek is beszél: „Ilyenek voltak – mondja – az úgynevezett puskások, bojárok és bástyások. A puskások hajdan Szamosújvár, Kõvár, Görgény és Déva várak szomszédságában telepedtek meg, s ezeknek minden adótól felszabadított kamarai jószágok adattak által, oly kötelezettséggel, hogy az említett várakat õrizzék [...], a bojárok és bástyások [...] Fogaras vidékén laknak.”[23]

A magyar és román mûvelõdési életbe, a reformerek és forradalmárok közé sokan emelkedtek fel a kis-, bocskoros és egyházhelyi (egyházi) nemességbõl. Egy részük a jobban élõk közé jutott. Egészében azonban ez a réteg címére, kiváltságára nagyon büszkén, de igen szegényesen élt. A „hétszilvafás” jelzõ, az a mondás, hogy „egyházas nemesek hatszoros koldusok” – eléggé sokatmondó.[24] Az emlékezõ Gh. Bariþiu is hangsúlyozza 1862-ben a kettõsséget: „A nemes parasztok – akiknek volt egy kis birtokuk – kétharmadrészben dolgos emberek, akik minden erejüket megfeszítették, hogy megtartsák ezt a birtokot [...] A többi nemes paraszt viszont a teljes nyomorúságba süllyedt [...] ezek már régóta az összes parasztok gúnyolódásának célpontjaivá váltak, akik »hétszilvafás koldusok«-nak hívták õket.”[25]

Számuk és százalékarányuk az adóstatisztika szerint nem változott meg számottevõbb mértékben.

Év

Család

Százalék

1767

12 811

4,96

1791

9 805

3,24

1808

12 777

3,72

1821

10 798

3,58

1831

12 721

3,91

1847

12 233

3,74

A társadalmi és pártharcokban, az életigazító, törvényt szabó mechanizmus mûködtetésében elhatározó, döntõ szerepük természetesen csak a nemesség felsõbb szintjén lévõknak volt. Egyöntetûséget, elvi egyetértést azonban e körökben is hiába keresnénk.

Nem feledhetjük: a feudalizmus válságának évtizedeirõl szólunk. A nemesség válságtünetei közül megemlítenõk rendkívüli mértékû eladósodottságukat. Az Erdélyi Híradó hasábjain ilyen sorokat olvashatunk: „Fõ és közép nemességünk [...] nyakig eladósodva.” Ehhez a megállapításhoz fûzi hozzá a szerkesztõ a következõket: „Bizonyos közalapítványi tõke megvizsgálásánál készült jelentést láttam a napokban, mellékelt oklevelekkel együtt. Elrémültem rajta. Erdély fõ és középnemessége – egypár kivétellel – mind registrálva volt [...] s hát ha még a szászok nemzeti pénztárának scontróját, kölcsönjegyzékét láthatnátok! Boldog Isten, mennyi emberünket tartja fogva eme tõkealap!”[26]

A korszerûtlen gazdálkodás, a kedvezõtlen piaci, pénzügyi viszonyok hálójában vergõdõk közül egyesek megkísérlik, hogy az új, korszerû, talán azt mondhatnók, hogy polgári jellegû termelési módszerek segítségével váljanak úrrá nehézségeiken. A zsibói gazdaság hírnévre tesz szert kísérletezõ kedve révén, s a manufaktúra-alapító, iparral, kereskedéssel is próbálkozó fõurak száma is sokasodik.[27] A többség azonban hagyományos módon, a megmerevedett kereteket megbontani nem tudóan habzsolja az ingyen munkaerõbõl megszerezhetõt, szedi a vámot mindenkitõl, aki a termelõ életben elõjogai hatósugarába kerül.

A mi korszakunkban azonban életszemléletük sem azonos, és sokuknál gyökeres változás észlelhetõ. A francia forradalom után vagyunk, s a forrongó Európa eszméi utat találnak Erdélybe is, nem tisztelve a metternichi rendszer szellemi vámsorompóit. Kibontakozik a nemesi ellenzéki, reformer mozgalom és az „érdekegyesítés”-ben kiutat látók arra is készek, hogy megszüntessék a jobbágyrendszert, föladják a korszerûtlenné és haladásgátlóvá vált privilégiumaikat. Kemény Dénes tanácsa ez: „Amit birtokrendezést illetõen úrbéresnek szántunk, legközelebbi országgyûlésen egyszerre mind – apait-anyait – adjuk ki [...] Hiába szotyogtatjuk adagonként az idõ igényelte engedményeket: vesztünk vele erõnkbõl [...] s mégsem tudunk korszerûtlenül tartogatott elõnyeinkbõl egyet is megtartani.”[28]

Növekszik cselekvési vágyuk, elégületlenek maradi sorstársaik vakságával és önzésével, s a parasztok forradalmi mozgalmának kirobbanásától tartanak. Szélesedõ táborukba vonják az értelmiség és polgárság jelentõs részét. Az erõpróbát kínáló 1846–1847-es országgyûlésen  azonban  a reformerek vereséget szenvednek a Bécs támogatását élvezõ konzervatívoktól. Még egy valamennyire kedvezõ úrbérrendezés ügyét sem sikerül dûlõre vinniük.[29]

A polgárság

Másodsorban a polgárságról kívánunk szólani. Míg a nemesség korszakunkban vezetõszerepének alkonyóráit élte, a polgárság számára most hajnalodott. Nyugati példákat követve gazdasági vezetõ szerepre, társadalmi, politikai hatalomátvételre kellett volna készülõdnie. Erre a szerepre azonban még nem volt érett. Az 1848–1849-es harcokra visszatekintõ Mikó Imre írta: „hazánkban úgynevezett»Tiers état« a külföld értelmében nem létezett, aki olyan jogok élvezésébõl kizárva látta volna magát, melyeknek gyakorlására minden tekintetben képesnek tartathatott, s ki ezen okból ott a forradalmi mozgások fõ tényezõje volt.”[30]

Mindenekelõtt kíséreljük meg számszerû meghatározását annak a kialakuló osztálynak, amely a rendiség korában városlakóként, iparosként, kereskedõként, nemzetiségi-társadalmi csoportként élvezett különféle polgárias kiváltságokat. A jogtörténet külön tartja számon a szabad királyi városokat, nemes városokat, mezõvárosokat. A mi adótabelláinkon szerepelnek a taxás helyek (Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Erzsébetváros, Szamosújvár), amelyek egyben szabad királyi városok is. (Nem sorolják azonban ide a hasonló státusú szász városokat, mint Brassó, Nagyszeben, Beszterce, Segesvár és Szászváros.) Ezenkívül összegezik a vármegyék és székek területén lakó taxalistákat, adózó, de szabad polgárokat is. Az 1831-es és 1847-es összeírásokban ilyen számban és százalékban szerepelnek:

13. táblázat

 

Erdélyi
vármegyék

Partium

Székely
székek

Szász
székek

Taxás
helyek

    Összesen

 

család

%

család

%

család

%

család

%

család

%

család

%

1831

2060

1,41

774

2,18

236

0,62

6496

6,66

3381

42,35

12 947

3,98

1847

1503

1,09

597

1,75

81

0,20

5762

5,53

2516

29,64

10 459

3,20

Együttesen mintegy 50–60 000 lakost vehetünk taxalistának. Jóllehet a besorolási ingadozások csökkenést vagy növekedést okoznak, számuk és lakosságbeli részarányuk egy évszázadon át alig-alig változik.

Készült 1831-ben olyan helységek szerinti összeírás, [31] amely a városokat civitasokra és oppidumokra osztja fel. Az elõbbiek nagyjából a szabad királyi városokat ölelik fel, az oppidumok között azonban találkozunk tipikus erdélyi mezõvárosokkal, „nemes város”-okkal, bányavárosokkal, közigazgatási központokkal, falusias, agrárjellegû településekkel. A 10 civitasnak és 66 oppidumnak 1831-ben kb. 230 000 lakója volt, ebbõl 139 290-en oppidumokban éltek. Egészében ilyen nagyságkategóriákba sorolhatók ezek a helységek (két oppidum adatai hiányával):

   300 –   1 000

közötti lakosa van

10

helységnek

1 000 –   2 000

közötti lakosa van

 21

helységnek

2 000 –   3 000

közötti lakosa van

16

helységnek

3 000 –   4 000

közötti lakosa van

13

helységnek

4 000 –   5 000

közötti lakosa van

4

helységnek

5 000 – 10 000

közötti lakosa van

5

helységnek

10 000-en

felüli lakosa van

3

helységnek

Köztudott azonban, hogy a népességszám önmagában nem elegendõ a városi minõség kiérdemléséhez, hanem más kritériumoknak is meg kell jelenniük. Korunkban kétségtelenül az árucsere, a vásár volt az egyik legfontosabb városképzõ erõ.[32] De önmagában sem az árucsere, sem az ipar nem volt elegendõ a városképzéshez. Legyen elég itt a vásárairól híres Bánffyhunyadra vagy a vasiparáról nevezetes Torockóra gondolnunk. Az elsõt feudális függõsége és egészen falusias jellege, az utóbbit pedig függõsége mellett kisszámú lakossága, zártsága, közlekedési útvonalaktól való távolléte eleve kizárta a polgári értelemben vett városok sorából. Ezzel szemben például Tordának a történelem folyamán játszott szerepe, az, hogy vármegyei székhely volt, fejlett sóbányászata, sokágú kisipara mûködött, csak megerõsítette földrajzi helyzetébõl, a sík- és hegyvidék találkozásából következõ fontosságát az árucserében; ami fõleg heti- és országos vásáraiban jutott kifejezésre. Mindez ellensúlyozta azt, hogy „nemes város” volt, népessége viszonylag kis számú s lakosságának nagy hányada („kebeles polgárok”) részben vagy egészben mezõgazdaságból kereste kenyerét.

Természetesen teljesen más helyzete és jellege volt Kolozsvárnak. Igaz ugyan, hogy régebben kimutatott 1848 elõtti népességszáma túlzottnak bizonyult (az 1857-es népszámlálás szerint is csak 20 615-ön lakták), de Délkelet-Európa, fõleg pedig Erdély viszonylatában lakosságának száma jelentõsnek értékelhetõ. A városlakók sorában sok kereskedõ és iparos foglaltatott, falai között jelentõs tõke összpontosult s kiegyensúlyozta azt, hogy iparûzõi között is számosan a földet mûvelték. Földrajzi helyzete a várost fontos közlekedési csomóponttá tette. Jó érzékkel alapított hát a városban szállodát és indított gyorskocsi-vállalkozást az olasz származású Gaetano Biasini, aki vívómesterbõl tõkéssé lépett elõ, itáliaiból kolozsvári polgárrá vált. Az a tény, hogy 1790-ben ide helyezték át az erdélyi közigazgatási vezetõszerv, a Gubernium székhelyét, itt tartották a diétákat, a várost politikai központtá avatta; 1820-tól mûködõ állandó színháza, a megalakult Erdélyi Mezõgazdasági Egyesület, a ló-, termény- és ekeversenyek, fõiskolái, nyomdái, napilapja, vezetõ értelmisége – mûvelõdési jelleget adtak a helységnek és valóban Erdély fõvárosává formálták. Sokban Kolozsvár nyomdokain haladt Marosvásárhely. Népességszáma sokkal kisebb volt ugyan, de a Királyi Tábla  és a nagyszámú jogi értelmiség (bírók, ügyvédek, jurátusok)  jelenléte, a Református Kollégium tanári kara és ifjúsága, iparosrétege és vásárai Erdély középsõ része és a Székelyföld fontos centrumává tették.

A vármegyékben és a Székelyföldön fekvõ, részben agrárjellegû, Kolozsvár kivételével falakkal nem oltalmazott magyar várostípusú helységek között öt szabad királyi város volt. Ellenben a szász városok mindenikét védfalak kerítették, s ha a várfalak jelentõsége fokozatosan meg is szûnt, azok a városokat zárttá tették, mintegy jelezve a politikai-társadalmi konzervativizmust, azt, hogy a mögöttük lakó polgárok szigorúan õrizték kiváltságaikat, ugyanakkor gondoskodtak az urbanizáció magasabb fokáról. A középkori privilégiumokra épített elõnyök azonban mindinkább a haladás kerékkötõivé váltak. A városi polgárjog kiszélesítésének ellenzése és a céhrendszer görcsös védelme a tõkés viszonyok és a „harmadik rend” gyõzelmét akadályozták, ugyanakkor a jobbágyfalvak feletti földesúri hatalom a politikai egyenjogúságnak és az árutermelésnek mondott ellent.

Nagyszebent erõs tradíciók kötötték a régi rendhez. Hiszen évszázadok óta itt volt a szász Universitas központja, innen osztogatta parancsait a Generalcommando, a legfõbb erdélyi hadvezetõség, a városban székelt az erõsen Bécshez kötött kincstartóság s mindezek együttesen kihatottak az átalakulás menetére. Az elõrelépést szolgálta viszont, hogy meglévõ iskolái, nyomdája mellé a városban színház létesült, lapok indultak, szász mezõgazdasági egyesület alakult s a vállalkozó rétegek elõretörtek. Brassó Nagyszebennél nyitottabbnak bizonyult, különösen fejlett árucseréje lendített sokat rajta. A „koronaváros” tanácsába a szászok közé betörtek a magyar és román elemek; a legnagyobb erdélyi városnak nagyfokú  tranzitkereskedelme 1300–1400 fõnyi kalmárréteget termelt ki, akik között a románok a legvagyonosabbak közé tartoztak. Ennek megfelelõen alakult a város mûvelõdési-politikai élete, jelentõs szász és román értelmiséggel.

Egyébként az erdélyi népességnek sem taxalista, sem városlakó minõsítése nem jelez nagyszámú polgári réteget, még kevésbé nagyvárosnak tekinthetõ gócpontokat, Íme a legjelentõsebbek[33]:

14. táblázat

 

1786

1827–30

1843–44

1857

Brassó

17 792

22 476

24 144

26 826

Kolozsvár

13 928

18 132

24 865

20 615

Nagyszeben

14 066

17 716

18 873

18 558

Marosvásárhely

5 934

7 804

8 361

11 217

Torda

8 112

8 112

8 333

Segesvár

5 517

5 923

6 810

7 996

Gyulafehérvár

4 917

3 550

3 971

6 034

Medgyes

4 586

4 513

5 010

3 814

Szamosújvár

4 399

3 652

4 372

Beszterce

4 637

5 587

6 314

3 451

Zilah

3 832

4 193

5 352

Egészben véve az erdélyi városok fejlõdése lassú, fokozatos volt, szemben a „kapuvárosok” (Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmár) dinamikusabb számbeli gyarapodásával.[34] Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az  egyesek szerint feltételezett 20 000–40 000 lakossal szemben közülük a legnagyobbnál is csak 20 000 fõvel lehet számolni. Azonban így is Temesvár esetében kétszeres, Nagyvárad esetében négyszeres a növekedés a József-kori népszámlálás lakosságszámával szemben.Az erdélyi városlakók száma sem nagy. A polgári átalakulás központjai azonban mégis ezek az emporiumok. Mind gazdasági, mind mûvelõdési szempontból egyre nõ Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben jelentõsége.

Ahhoz, hogy jelleget változtató minõségi átalakulás jöjjön létre, arra lett volna szükség, hogy a városlakók számának gyarapodása szerkezeti, összetételbeli változással is együtt járjon, mindenekelõtt a mezõgazdasági lakosság rovására növekedjék meg az ipari népesség, legyen több az új értelemben vett polgárrá és munkássá átalakuló ember. Az erdélyi társadalom mozgásrendjének lefékezõdöttsége tehát leginkább e téren válik szembetûnõvé.

Az 1847-es tabellákban egyes nagyobb városok adózói között a libertinus, a gazdálkodó városi kétszer annyi, mint a polgárként számon tartott. Csak néhány példát említsünk százalékszámokban:

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Libertinus

73,5

62,12

61,10

Cives-taxalista

23,93

32,98

20,62

A mezõvárosokban jelentõs számú a zsellér (30,33 %) s a szabadparaszt majdnem 20 %, a taxalista viszont alig haladja meg a 10 %-ot (Abrudbányán, Tordán, Vizaknán, Kolozson azonban számottevõ a bányászok százalékaránya).

Még a hagyományos, rendiségbeli jellemzõ jegyeket hordozó kézmûves polgárok, értelmiségiek sem mind tartoznak a kizárólagosan egy foglalkozásúak közé. A városi tisztviselõ, pap, a tanár, a céhbeli iparos, a kereskedõ is mûveli vagy mûvelteti a földet, folytat állattartást. Így például Kolozsvár nyolc városnegyedében 1823-ba a következõ helyzetet találjuk: a szabadparasztnak nevezett földmûvesnél az egy fõre jutó szántóföld átlaga (köbölben) 1,47, a kézmûvesnél már 2,3, a polgárként feljegyzetteknél pedig 10,24. Az értelmiségi, honoratior rétegbeliek átlagosan 26 szekér szénát takarítanak be a város szénafüveirõl, a többi polgár több mint 15, a kézmûvesek majdnem négy szekérrel, a szabadparasztok viszont csupán félszekérnyit. A legnagyobb bortermelõk szintén a polgárok és kézmûvesek. 1836-ban a Kétvízköz negyedben lakó 60 mesterember közül 49-nek van szõlõje, a 143 belvárosi közül pedig 61-nek. Van olyan mészárosmester, aki mintegy 56 holdnyi szántót birtokol, 81 szekér szénát kaszáltat, istállójában pedig 16 ökröt, 16 borjút és 2 tehenet tart. Kolozsvár, Torda és Nagyenyed mesterembereirõl mondotta Kemény Dénes: „Ha tavasz nyílik, az ilyent nincs miért honn keresni: õ szõlõjében dolgozik [...] Elérkezik Gál napja, s a család nagy lagzival üli szüret ünnepét...”[35]

Az ipari népesség. Ismeretes, hogy a polgári társadalom születésének, kiformálódásának idején megnövekszik az ipari népesség. A két alaposztály, a tõkéseké és a munkásoké elsõsorban szükségszerûen ebbõl a kategóriából rekrutálódik. Méreteit tekintve a céhiparosok, manufaktúrában dolgozók, a kereskedõk rétege nem nagy, jóllehet a kézmûvességnek hagyományos és új gócai eléggé bõven vannak.

A korszak statisztikusai fõkormányszéki és más összeírások nyomán szólnak arról, hány kereskedés, mûhely, fabrika vagy kereskedõ, kézmûves van Erdélyben. „Hogy Erdélyben igen sok gyáros, kereskedõ és kézmíves nincs, azt igen könnyen megfoghatni – írja Kõváry. – Földmíves és baromtartó ország, magának is csak olyakat készít, mik a mindennapi szükségre elkerülhetetlenek.”[36] Õ különben az 1843-as esztendõrõl szólva 52 984 mesterembert említ (családtagjaikat, segédeiket nem számítva). J.Hintz (az eltartottakkal együtt) a következõ növekedési folyamatról tudósít:[37] l837 – 47 727, 1839 – 48 745, 1844 – 67 024.

Jóllehet – amint az 1. sz. táblázatban láttuk – az 1829-es kimutatás már  72 390 iparosról és kereskedõrõl is szól, Hintz a fejlõdést túl rohamosnak, valószínûtlennek tartja. Segítségünkre lehet valamennyire az a két hivatalos conscriptio,[38] amelyekben a mûhelyek, vállalkozások külön csoportosítva szerepelnek:

Év

„Manufaktúra, fabrika”

Ipar

Kereskedés

Egyéb

Összesen

1839

3771

43 963

903

2656

51 443

1844

2763

56 966

1294

4222

67 024

A gyári munkásság kialakulásának – ez az, ami bizonyosnak tekinthetõ – nincs széles kézmûvesipari s még kevésbé újszerû technikára alapozott bázísa. A tisztánlátás kedvéért az 1839-es és 1844-es adatsorok elsõ rovatának fabrikáit és manufaktúráit kell mindenekelõtt valóságos érték- és nagyságrendjük szerint minõsítenünk. Az 1839-beli  3771 céhen kívüli vállalkozás közül ugyanis majdnem 3000 a malom, és nagyon sok a hagyományos keretekbe be nem sorolható létesítmény, amely azonban alapvetõen nem különbözik a céhmûhelytõl. Hogyha a tabellán szereplõkbõl csak azokat választjuk ki, amelyek bérmunkásokat foglalkoztatnak s amelyeket nagyobb tõkével rendelkezõ polgári személyek birtokolnak és vezetnek, a hámorok, huták mellé igen kevés ipari manufaktúrát, gyárszerû mûhelyt társíthatunk. Gépi nagyipari jellegû gyár Erdélyben tehát alig van, gõzgép egyetlenegy mûködik Zalatnán, az is a bányaiparban.

A „munkás”, valamint az iparban munkálkodó földtelen paraszt, a céhbe bejutni nem tudó segéd, legény nem egykönnyen sorolható egyazon társadalmi kategóriába. Sok az idénymunkás, a napszámos, a házhoz kiadott, fõleg textilipari  munkát végzõ dolgozó. Idegenbõl is szegõdnek Erdélybe szakemberek, és többen pénzbérért szolgálnak. Jóllehet ez a társadalmi réteg még formálódóban van és nem széles körû, mégsem becsülhetõ le, hiszen növekvõ tendenciájú csoport, s egy új termelési viszonyrendszer meggyökeresítõje Erdélyben.

Nagyszeben és környéke manufaktúráiban például 539 munkást találunk, a liszt-kásaõrlõ, illetve fûrészmalmokban 295 embert. Brassó 25 manufaktúrájában és malmaiban ezer munkást dolgoztatnak. A legnagyobb (toháni) gyapjúmosó vállalkozás azonban idénymunkásként 1500–2000 embert alkalmaz. A külvárosi kerületekben (Bolgárszeg, Derestye, Tömös) az ipari, manufaktúrabeli alkalmaztatás több mint 3000 embernek ad kenyeret.[39] Nem véletlen hát, hogy Erdély hírlapirodalmában már cikkek elemzik a tõke és a munka (inkább külföldi példákon észlelt) ellentétét, a sztrájkot, s hangot kap a „proletariátus elemektõl” való félelem, a jelenlétük miatt érzett aggodalom.

A céhbeli iparosok,a kézmûvesek gócpontjai a városok, s ezek közül elsõsorban a királyföldiek. Itt – a korszak statisztikusai szerint – 10% körüli, másutt viszont csak 2–3%-os az iparosság részesedése a lakosság egészében. Ez a körülmény azonban nem jelenti azt, hogy e tájegységben mélyült el leginkább a polgári vagy még inkább a forradalmi áramlatok medre. Az erdélyi városfejlõdés lassú ütemének a lakosság megfelelõ foglalkozás-milyenségi foka felelt meg, a céhes mesteremberek, kiskereskedõk mellett a földmûvesek a legjelentõsebb elem.

Az iparûzõk gyakorisága mai napig vita tárgya. A provincia történetére vonatkozó utolsó nagy összefoglaló munka becslése szerint az erdélyi vármegyékben minden 37-ik, a Székelyföldön minden 30-ik, a Királyföldön minden 23-ik személy iparûzõ.[40] A kortárs Gyulay Lajos naplójában azt írja, hogy Erdélyben 1848 táján minden 24-ik lakos mesterember és minden 32-ik nemes.[41] A mesterembereknek csak helyi szerepük volt, az országos közéletben, politikában jelenlétük számukhoz képest alig észlelhetõ. Sõt a nemesi mentalitás – éppúgy, mint a kereskedõkrõl – lekicsinylõ képet alakított ki róluk. A felfogást Wesselényi nem véletlenül a „Balitéletek” egyike gyanánt tárta a közvélemény elé: „A polgárság más részit a nemesség büszkén vargának titulálja, megvetéssel néz ön tudatlanságából a munkás mester-emberre, ki bajjal s fáradsággal tanult kézi mívével szerzi érdemlett kenyerét s gyarapítja vagyonát” – írja.[42] A felfogás következményeként a nemes fiát nem adta mesterségre, s az inkább vállalt éhbérért bármely jelentéktelen aktatologató állást.    

A XVIII. század utolsó évtizedeiben különben már repedések, rések keletkeznek a céhrendszer oly szilárdnak tûnõ, az egyeduralmi helyzetet óvó várfalain. A válság egyik tüneteként tarthatjuk számon azt, hogy a társadalom szerkezetében sokasodó számú az olyan segéd, aki gyakran többedmagával egy-egy céhmester mûhelyében munkavállaló, miután önállóvá válásra, a kézmûvesek testületébe bevett vállalkozói státusra hiába vár. Válságjelenségekrõl tanúskodnak ezzel párhuzamosan a céhmesterek és öregmesterek, a köztük és a segédek, legények között szaporodó összecsapások, ellentétek.

Az avult kereteket lazító belsõ viszályokat fokozza a céhiparnak gyilkos versenyt támasztó fejlettebb külföldi, polgári jellegû árutermelés is. Igaz viszont, hogy miközben a céhes rendszer válsága már tudatosult problémája a korszaknak, mind több a kontár, s különösen a mezõvárosokban, falvakban sokasodnak a céhek vagy a kereteiken kívül dolgozó kézmûvesek, és bõvül maga a használati tárgyakat gyártó termelési hálózat. A vidéki paraszti fogyasztó és termelõ réteg megnövekedése kedvez a hagyományos céhpolgári státus sok helyütt való megõrzésének is, egyesek gazdag, hangadó polgárrá válásának. Nem sok azonban az újító, változtató szerepük, vagy úgy is mondhatnók: a konzerváló erõteljesebb. A felnövõ reformnemzedék azonban részben soraikból származik (Szász Károly, Kõváry László stb.).

A kereskedõk. Nyugati értelemben vett, középkori hagyományokra támaszkodó erõs kereskedõ testület alig van Erdélyben. Különben õk Erdély társadalmának legtõkeerõsebb elemei, akik mind a külsõ, mind a belsõ piac kihasználásában kedvezõ feltételekre találnak a feudális viszonyok között is.

Itt külön is szólanunk kell a már említett  „nemzetiségi csoportokról”, amelyek nem egyebek, mint a táblázatainkban jelentkezõ örmény, bolgár, görög, zsidó etnikai-társadalmi-foglalkozási tömörülések. Már az Approbaták kimondták, hogy a görögök, örmények, rácok, bolgárok, dalmaták és „egyéb nemzetek” tagjai részére a fejedelem és a rendek jóváhagyásával „az országban szabados járásoknak, kereskedéseknek megengedése” biztosíttatik.[43]

Közülük a szarvasmarha- és bõrkereskedelemben, illetve bõrfeldolgozásban jeleskedõ örmények voltak legszámosabbak és részesültek a legkedvezõbb elbírálásban, általában az adótabellákon is a csoporton belül õk szerepelnek az elsõ helyen. Mindenekelõtt két városuk: Szamosújvár és Erzsébetváros (illetve Ebesfalva) volt kedvezõ helyzetben, melyek 1791-ben „buzgó kérésükre” megkapták a szabad királyi városi rangot is.[44] De más vármegyei és székely városokba és falvakba is szétszóródtak. Jelentõs szerepre tettek szert Gyergyószentmiklóson, sõt Kolozsváron is.[45] Noha külön árnyalatot képviselõ katolikus vallásukat megõrizték, gazdasági-mûvelõdési közeledésük a politikai vezetõréteghez a magyar nyelv használatát terjesztette el közöttük,  fokozatos s szétszórtságuk következtében természetszerû beilleszkedésük is bekövetkezett.

Egészen más volt a bolgárok helyzete. Ez a kisszámú csoport  belterjes földmûveléssel, zöldségtermesztéssel foglalkozott, egy ideig – a feudalizmus utolsó szakaszában – önálló entitásként fizetett adót.

Egy másik munkánkban jelzett nemzetiségi-társadalmi közösség, a görög már az Approbatákban kereskedelmi tevékenységével kiemelkedõ csoportként fordul elõ. Az árucserében játszott szerepük miatt írja 1792-ben megjelent munkájában Michael Lamprecht: „A görögök és örmények olyanok az erdélyi államszervezetben, mint az érverés az emberi testben.” [46] Az adózásban hosszú ideig külön szereplõ görög csoport jóformán monopolhelyzetet vívott ki magának a gyapotkereskedelemben. Idõvel azonban fokozatosan elvesztette önállóságát és ortodox vallása miatt a románságba olvadt be.[47]

Eltérõ folyamat játszódott le az adózásban ugyancsak külön szereplõ zsidóságnál, mely Bethlen Gábor óta lépésrõl lépésre növekvõ súllyal nyomult be az erdélyi társadalomba (1791-ben 314, 1847-ben 1459 zsidót tartanak számon). Ismeretes, hogy a zsidósággal szembeni diszkrimináció akkoriban európai jelenség volt és a megkülönböztetés gazdasági-pénzügyi befolyásuk növekedésével, a modernizációval lassan, fokozatosan oldódott fel. Talán ez a hátrányos helyzet volt az oka, hogy az adótabellákon a zsidók utolsó helyen szerepelnek. Noha Nyugat-Európában, sõt a Habsburg Birodalomban már a bankéletben jelentõs szerephez jutnak, Erdélyben még nincs nagyobb súlyuk és fõleg kiskereskedõk, kocsmárosok, szatócsok, házaló kereskedõk. Gazdasági befolyásuk azonban egyre nõ és közvetítõ szerepük van az erdélyi gyapjú Nyugat felé küldésében, s mint iparosok is dolgoznak.[48]

A hagyományosan erdélyiek közül a szász kereskedõk – jóllehet visszaszorulóban vannak – szintén vagyonos réteget, csoportot alkotnak. A szász városi patriciátus tagjaiként, hivatalbeli szerepük folytán, uralmi helyzetbe kerültek a falvak lakóival szemben. A céhbeli vezetõ réteggel egybeszövõdötten a szászság  korporatív szabadságjogait élvezték és védelmezték, néha jobbágytartó városok uraiként is. A zártság, az elõjogok védelme azonban nem ösztönözte õket arra, hogy gyökeres változáson munkálkodjanak.

A kereskedõpolgárság sok helyütt azonban támogatója a mûvelõdési és egyéb mozgalmaknak, és a politikai harcoknak.  A kolozsvári Vikol, Tauffer és Szábel kereskedõcsaládok tagjai minden új vállalkozásról, mozgalomról szóló híradásban feltûnnek a kutató elõtt; itt egy más kalmár-réteg van kialakulóban. A brassói Gremiul Levantin,[49] a korábbi görög kereskedõtársaság tagjai például gazdagok és egyáltalán nem lebecsülendõ  a szerepük a román nemzeti mozgalmakban.

Érdekesen tükrözõdik helyzetük a nemesi gondolkodásban. Wesselényi például megrója rendjének tagjait, hogy feledik a „közép rend” mûveltségbeli gyarapodását, fontos társadalmi és gazdasági szerepét. Úgy véli, hogy a polgárság viszont „hajlandó gyûlölni az õt megvetõ nemes rendet”. Különállásukat, önérdeküket túlzó módon védelmezõnek tartja õket, olyan csoportnak, amely „csak önhasznát s elõmenetelét tartja szeme elõtt. Nem tekinti magát a nemzet részének, az országban létezõ külön felekezet.” Szerinte mind a magyar, mind a meghonosult polgárság  kevés buzgóságot mutat az egésznek, az ország érdekeinek oltalmazására.[50]

A tagozottság, a különválás letagadhatatlan. A nemzeti mozgalmakhoz kapcsoltságukról azonban már szólottunk, és hozzá kell fûznünk azt, hogy a reformkorban mind több olyan testület, egyesület, kaszinó, olvasókör alakul, több olyan mozgalom bontakozik ki, amelyekben a különbözõ osztálybelieket a haladó eszmék egybeforrasztó ereje hozza közelebb egymáshoz. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy az ipari, kereskedõ polgárság egységes erõvé tömörítõdött, éretté vált a nagy, a gyökeres átalakulás vezetõ szerepének átvételére.

Az értelmiségiek. Az értelmiségieknek a polgárságtól vagy más rétegektõl való különválasztását számbeli súlyuk nem indokolja. Szerepük azonban van annyira jelentõs, hogy az értelmiségi létre predesztinált foglalkozásokról is szót ejtsünk. Hiszen vitathatatlan, hogy az általános helyzethez, a viszonylagos erdélyi elmaradottsághoz képest az értelmiség mozgékonyabb, elõrelátóbb, befolyásosabb. Az összeírásokban  néha külön rovatot szentelnek a szellemi foglalkozásúaknak (gyakran egyházi személyeknek, papoknak nevezik õket, de rendszerint ide sorolják a fõiskolák teológiát végzett professzorait is), s ugyancsak külön szerepelnek a honoráciorok, tisztviselõk, hivatalnokok. Számuk 10–12 000-re becsülhetõ.

Ide számítandó mindenekelõtt a legszámosabb és legtekintélyesebb réteg, a papság (számuk 5000 körül mozgott), mellettük mintegy 2–3000 tanító mûködött  a városokban-falvakban, iskolákban-eklézsiákban. Hozzájuk tartozik  a fõiskolák és gimnáziumok professzori kara. Noha csak mintegy 170–180-ra teszik számukat, mivel sokan közülük nyugaton tanultak, a legmodernebb ismeretek-eszmék hordozói voltak s évente mintegy 3000 diákot oktattak – nagy volt nemcsak mûvelõdési hatásuk, hanem politikai-társadalmi befolyásuk, közvéleményformáló erejük. Jórészt kezük alól került ki a 700 gazdatiszt és 800 ügyvéd, valamint 90–100 orvos és 150–160 „sebész” (chirurgus).[51] Az értelmiség közé sorolhatjuk a különösen a marosvásárhelyi Királyi Tábla mellett szorgoskodó jogászjelölteket, a jurátusokat; ezek nem játszottak ugyan olyan nagy szerepet, mint a magyarországi országgyûlési ifjúság, de most készülõdtek arra a derekas feladatra, amely a forradalom idején rájuk várt. Mindenesetre az „eszmebarikádokon”, a szabadelvû eszmék terjesztésében, a nemzeti gondolat képviseletében és a rendiséget bomlasztó támadásokban, az olvasókörökben, majd a harctereken mindenütt a haladás élvonalában találni legjobbjaikat.[52] Részben belõlük kerül ki az a tisztviselõréteg, amelynek tagjai a gubernium, vármegyék és városok, bíróságok kiszolgálásában szorgoskodnak. A hivatalnokok száma meghaladja a 2000-et, de egyes források 3000–4500 tisztviselõrõl beszélnek. [53]

Volt még egy pénz- és gazdasági ügyekben jártas, 2–300 fõnyi, részben idegen szakember-gárda, amely a szebeni kincstartóság szolgálatában állott. Alája tartozott a bányatisztek-mérnökök többszáz fõnyi csoportja, akik az Erdélyi Érchegység és a sóvidékek létesítményeiben, tárnáiban és irodáiban tevékenykedtek. Egy részük az akkori magyar mérnökképzés úttörõ fellegvárában, a selmecbányai Bányászati Akadémián tanult  (az 1771–1848 között ott végzettek közül mintegy 300 volt az erdélyi diákok száma).[54]

Az erdélyi teológiai-jogászi-orvosi diplomaszerzést mind több paraszti, kis- és középnemes származású fiatal kísérli meg, és a szomszédos tartományok, országok fõiskoláin való tanulásra is mind többen vágyakoznak. Az 1830-as évektõl meg is izmosodik Erdély mûszaki-gazdasági értelmisége. Bányászat, erdészet, nagyüzemi mezõgazdaság, de még a manufaktúra is igényel magasabb képzettségû szakembereket.[55] E társadalmi csoport tehát növekedõ tendenciájú, változó minõségû és funkciója nyomán mind jelentõsebb hatású. Õk ugyanis a forradalmi átalakuláson munkálkodnak, a társadalom, a gazdaság keretében teremtenek új szerkezetváltoztató erõgócokat, de közvetlenül politikai síkon is harcolnak, küszködve az avíttal, a korhadt feudális világgal. Ez a réteg mit sem veszít a gúzsba kötõ, emelkedést gátló feudalizmus széthullásával, nyerni viszont igen sokat nyerhet. Az elõre tekintõ magyar, román és szász nemzeti mozgalmaknak azért õk a legradikálisabb elemei. Gondoljunk az 1834-es kolozsvári diákmozgalmakra, amelyek Jósikáné Csáky Rozáliát arra a gondolatra ösztökélték, hogy javasolja: jó volna széttelepíteni az iskolákat, és helyükbe kaszárnyákat állítani.

A késõbbiekben olyan fontos tényezõvé vált írótársadalom csak most van serdülõben. Ha szerepe nem is fogható a pesti márciusi ifjakéhoz, Pethe Ferenc és Méhes Sámuel publicisztikai úttörése folytatódik és  Jósika Miklósban, Kemény Zsigmondban és Kõváry Lászlóban modernebb szintre emelkedik. Éppúgy, mint a szász Johann Gött és Anton Kurz vagy a román Gheorghe Bariþiu tevékenységében.

A harcos városi-tõkés polgárság helyett a sajátos erdélyi viszonyok között az új rend zászlóvivõjeként a polgári szerepet játszó nemesség és értelmiség jelentkezett. Beleértõdik ebbe a nagybirtokosság szellemi elitje is, amely angol társaihoz hasonlóan – mutatis mutandis – a válságból való kiutat keresve az átalakulás, a modernizáció felé hajlott. A fejlõdés követelményei tehát áttörték a társadalmi kategóriák korlátait. Ha voltak is köztük különbségek, származástól és vagyoni helyzettõl függetlenül a közös célért egy táborba tömörültek az új rend harcosai. A reformkor erdélyi nemzedékébe tartoztak olyan értelmiségiek, mint a szabadparaszti sorból kiemelkedett, demokrata gondolkodó Bölöni Farkas Sándor s  névrokona, Alsó-Fehér vármegye unióra szólító körlevelének fogalmazója, a kisbirtokos nemes származású hivatalnok Gyulafehérvári Farkas Sándor éppúgy, mint a vizaknai polgárgyerek Szász Károly, a késõbbi nagy hatású enyedi professzor. A politikai vezetésben azonban sokkal inkább a fõrendbõl érkezett, sokban polgári ideológussá vált Wesselényi Miklós és Bethlen János, a leszegényedett fõúri származású Kemény Zsigmond és Kemény Dénes a kiemelkedõ személyiségek. A szász liberálisok, az erdélyi Vormärz nemzedékének tagjai közül a Pestalozzi-tanítvány Stephan Ludwig Roth és a publicista Johann Gött a „közép rend”-bõl érkeztek a politikai küzdõtérre, míg a román nemzeti mozgalom vezetõi közül Gheorghe Bariþiu jobbágyszármazású volt. 1848-ban együtt küzdöttek a polgári célokért, hogy aztán tragikus módon a „nemzetiek” eszméi uralkodjanak el és vezessenek konfliktusokhoz.

A bányászok

A bányászok Erdély társadalmának összetettségét a maguk sokféleségével növelik. Tabelláinkon 1831-ben és 1847-ben a következõ kategóriáik szerepelnek:

Év

Bányász

Sóvágó

Aranymosó

Összesen

1831

8 764

669

269

9 702

1847

9 424

801

230

10 455

A nemes- és színesfémekben gazdag, de vasércteleppel és sóaknákkal is rendelkezõ Erdélynek természetesen csak egyes vidékein laknak. A közigazgatási egységek szerinti rangsorból említjük az élenjárókat:

Alsó-Fehér vármegye

4717

család

16,41

százalék

Zaránd

1437

család

14,63

százalék

Hunyad

2631

család

12,52

százalék

Szászvárosszék

264

család

5,46

százalék

Csík

190

család

3,67

százalék

Találunk még bányászfamíliákat Küküllõ, Torda, Kolozs, Belsõ-Szolnok megyékben, Kõvár-vidéken, valamint Udvarhely-, Aranyos-, Medgyes-, Szászvárosszékekben és Beszterce vidékén. Van olyan oppidum, mint például Abrudbánya, ahol az adózó lakosság döntõ többségét alkotják (90,71 %). Zarándról olvashatjuk, hogy 1839-ben a megyében „a lakosság fõ foglalatossága [...] a bányászság, s az e körül teendõ munka; példának okáért favágás és szénégetés”. [56]

A bányászat összbirodalmi fontosságának növekedése, az ipar lassú, de kétségtelen fejlõdése, a fogyasztópiac tágulása a bányászok százalékarányának emelkedését eredményezte:

1767

1791

1808

1821

183l

1847

0,97

1,75

2,66

2,29

2,99

3,20

Az e réteghez sorolhatók számának meghatározása nem könnyû feladat. Segítségünkre van azonban Szentkirályi Zsigmond, aki 1835–1836-ra a bányászat körébe tartozókról a következõ kimutatást állította össze:[57]

Tisztek, altisztek, szolgák kb.

269

Bányászgazdák, bányászok, munkások kb.

7 838

Aranyászok

638

Kohászok, vasmûvesek

610

Szénégetõk

700

Szállítók, fuvarosok

1 200

Egész bányászati személyzet

11 255

Hozzájuk számítja a nõket, gyermekeket, cselédeket (hármas szorzószámmal), azokat, akik a bányásznépnek nyújtott szolgáltatásokból élnek, s így jut el a bányászatból élõ népesség 60 025-ös végösszegéhez. D. Prodan 1842-re a közvetlenül bányában dolgozókat 10 410 fõre becsüli.[58] Szentkirályi módjára õ ugyancsak felszámítja a családtagokat, azokat, akik nincsenek fölvéve az adólajstromokba, akiknek életvitelét a bánya határozza meg, közvetve abból élnek, s így 92 537 olyan embert talál, akiknek ez az iparág nyújt megélhetési lehetõséget. Mind a kortárs Szentkirályi adata, mind a késõbbi kutató Prodan  becslése nagyon közel jár az 1847. évi adótabella alapján a bányászok számát illetõ, általunk adott számhoz.

Maguk a szorosabban vett bányamûvelõk is eléggé változatos népelemekbõl összetevõdõek. Erdélyben sok még a parasztbányász, az urburás, az olyan, aki tulajdonos és munkás is egy személyben; miközben egy részük mezõgazda és állattartó, de más munkát is vállaló. Sokan például az érckitermelõknek szükséges fuvarosmunkából, szénégetésbõl élnek. Vannak „õsbányász” nemzetségek és szakképesített bérmunkások, vájárok, aknászok, bányafelügyelõk és így tovább. A földesúri bányáknál és kohóknál a jobbágyi, féljobbágyi munkaszolgáltatást is igénybe veszik, miközben a gépi nagyipar küszöbéig eljutó üzemekben sokan már a tipikus beruházási-termelési viszonyban élnek. Számuk sem lebecsülendõ, hiszen fõleg a kincstári uradalmak és bányásztársaságok sok száz munkást foglalkoztatnak.

Életformájuk is átlagosan magasabb szintû. Szentkirályi Zsigmond írja, hogy „bányász vidékeinken a nép, mind fi-, mind nõ-nem bizonyos pallérozottsági elsõbbséggel bír az ország más vidékeihez képest [...] A topánfalvi s zalatnai köznép életrevalósága; a nagyági bányászi nép kitûnõ rendszeretete s moralitása; a Zalatnán, Boiczán s Csertésen telepedett bányász gazdák, mondhatni bányász polgárok házi kényelmei s társalkodási módja; a verespataki nép ügyessége, csinossága [...] megannyi eleven példái állításomnak.”[59] A bányában azonban gépesítés nincs, a munka sanyarú feltételek között folyik, igen súlyos egészségi bántalmakat okoz, s az elégületlenség sokszor robban ki bányászmozgalmakban.[60]

Nem csupán a szintesebb életvitelnek példáit sugározzák tehát a bányászok lakhelyei, a kohómûvek telepei, hanem a társadalmi harcokét is. Az igen rossz, mostoha munkafeltételek, az új bérezési formákkal való ravasz manõverezések, az uradalmi tisztek visszaélései a fiskus bányabirtokainak mikrokozmoszát a forrongás állandósult gócpontjaivá teszik. Az Erdélyi Érchegységben, különösképpen pedig a vajdahunyadi, zalatnai kincstári üzemekben ugyanis olyan bérviszályok dúlnak, amelyekben a kohómunkások, bányász-parasztok már a munkamegtagadás fegyverét is bevetik. A megtorlások ellenére újra és újra felizzó elégületlenség legismertebb példája a Varga Katalin vezette, évekig tartó érchegységi mozgalom.[61]

Szabadparasztok

A szabadparasztokrendjérõl hosszú idõn át úgy vélték, hogy az eljelentéktelenedett, sok helyütt pedig átáramlott a jobbágyság-zsellérség tengerébe. Szeretnõk elöljáróban hangsúlyozni, hogy a feudális társadalmi szerkezet nem zárja ki e paraszti csoport létét. Nagyságrendje pedig befolyásolja egy-egy ország milyenségét s tükrözi történetét, életsorsát.

Az 1847-es adólajstrom szerint Erdélyben csaknem százezer család, a népességnek mintegy 30 százaléka tartozott ehhez a kategóriához. (Ezenkívül van a határõrségben szolgáló paraszti réteg is, de erre még visszatérünk.) Az adózó polgári (provincialista) lakosság összeírásainak jelzéseit követve, azt is hangsúlyoznunk kell, hogy számuk még csak fogyó irányzatot sem mutat. Sõt hosszabb távon a családok számát illetõleg figyelemre méltó emelkedés észlelhetõ:

15.táblázat

Év

Libertinus

Szabad

Primipilus

Összesen

 

 

Román

Német

Szász

Magyar

Székely

 

 

1765/6

4 837

14 816

60

17 921

627

7 276

45 537

1767

14 649

18 364

5556

7 866

8812

55 247

1776

6 064

18 235

237

21 717

1159

7 942

55 354

1785

12 281

21 430

85

24 306

1141

4 840

64 083

1791

6 824

21 653

253

26 115

1219

10 028

66 092

1795

7 662

22 342

204

29 302

3102

8 435

71 047

1805

15 735

26 451

31 612

1290

6 452

81 540

1808

12 884

26 506

32 578

1643

7 785

81 396

1815

13 549

27 310

30 743

1190

10 317

83 109

1821

15 630

24 046

31 013

99

11 177

81 965

1847

85 835

9633

95 468

Az egyes rovatbeli és az idõrendi sorban lévõ nagyobb eltérések magyarázata egyszerû, hiszen a különbözõ szabadparaszti csoportok között nem volt olyan szilárd válaszfal, hogy ne lehetett volna például a primipilust a libertinusok közé számítani, vagy – mint 1847-ben – csak õket emelni ki, és az összes többit egy szabados kategóriába tömöríteni. Az azonban, hogy ebben a birtokos nemest nem szolgáló népességben majd egyenlõ mértékben megtaláljuk mindhárom számottevõbb erdélyi nemzetiséget – románt, magyart és németet –, ismét olyan jelenség, amely ellene mond a korábbi tudatos vagy a tények nemismerésébõl eredõ egyszerûsítésnek.

Erdély parasztnépének jelentõs részét a Habsburg-kormányzat határvédelmi feladatkörrel bízta meg. Az igazgatási egységek, a táji, népi közösségek sajátosságainak körvonalazásával foglalkozva, az elõzõek során már szólottunk arról, hogy a Székelyföld, a Királyföld és a vármegyék (Lakság) különbözõ arányban ugyan, de hozzájárultak a katonarendi népesség kialakulásához.

A határõrség körébe tartozó népesség 1830 és 1844 között a Tafeln adatai szerint 164 252-rõl 186 060-ra növekedett. (Nagyon közeli, itt-ott valamivel magasabb határõr létszámról beszélnek a korszak idézett statisztikusai is.) Más források szerint a határõrség katonai egységként így oszlott meg[62]:

16. táblázat

 

1803

1810

1830

1844

I. székely
gyalogezred

32 763

33 981

39 549

46 313

II. székely
gyalogezred

28 734

29 864

35 259

36 940

I. román gyalogezred

21 165

21 598

28 891

32 941

II. román
gyalogezred

29 404

30 249

34 875

40 042

Székely
huszárezred

19 876

20 442

29 487

31 730

Összesen

131 942

136 134

168 061

187 966

Megkíséreltük közigazgatási egységenkénti megoszlásban felmérni az 1844-beli határõrkatonák és az 1847-beli adózó szabad rendû polgári lakosság, a provincialisták létszámát és százalékos részesedését egy-egy megye, szék, vidék népességében (17., 18. és 19. táblázatok):

17. táblázat

Erdélyi
vármegyék

Szabadparaszt

 

Határõrkatona

 

Összesen

 

 

 

%

 

%

 

%

Felsõ-Fehér

2 960

6,17

2 960

6,17

Alsó-Fehér

3 725

2,57

1 210

0,83

4 935

3,40

Küküllõ

855

1,43

855

1,43

Torda

2 370

2,14

1 168

1,05

3 538

3,19

Kolozs

9 420

11,14

6 396

7,56

15 816

18,70

Doboka

3 065

5,35

8 414

14,70

11 479

20,05

Belsõ-Szolnok

205

0,35

––

205

0,35

Hunyad

2 060

1,85

6 311

5,66

8 371

7,51

Fogaras-vidék

2 000

3,60

18 529

28,27

20 529

31,32

Összesen

26 660

3,60

42 028

5,68

68 688

9,28

18. táblázat

Székely
székek

Szabadparaszt

Határõrkatona

Összesen

 

 

%

 

%

 

%

Udvarhely

30 925

51,58

5 095

8,49

36 020

60,07

Maros

19 660

35,99

– 

19 660

35,99

Háromszék

220

0,23

42 452

44,90

42 672

45,13

Csík

545

0,66

56 974

68,76

57 519

69,42

Aranyos

  2 180

11,82

3 933

21,33

6 133

33,15

Összesen

53 530

17,24

108 454

34,94

161 984

52,18

19. táblázat

Szász
székek

Szabadparaszt

Határõrkatona

Összesen

 

 

%

 

%

 

%

Szeben

59 500

48,19

4 125

3,34

63 625

51,53

Segesvár

25 520

83,63

– 

25 520

83,63

Medgyes

41 690

87,31

– 

41 690

87,31

Nagysink

34 115

90,50

– 

34 115

90,50

Kõhalom

29 610

88,20

– 

29 610

88,20

Szászsebes

19 115

82,19

2 401

10,32

21 516

92,52

Szerdahely

24 790

88,66

2 041

7,30

26 831

95,96

Újegyház

18 330

94,07

– 

18 330

94,07

Szászváros

20 025

82,83

– 

20 025

82,83

Brassó-vidék

62 335

48,41

3 685

2,86

66 020

51,27

Beszterce-vidék

29 835

47,44

25 232

40,12

55 067

87,56

Összesen

364 865

65,21

37 484

6,70

402 349

71,91

A szabadparasztoknak, libertinusoknak jelentõs az arányszáma (62,90) az említett „taxalista” városokban is. Itt azonban  határõrök éppen úgy nincsenek, mint a Partiumban (ahol csak 3,28 % a részesedésük). Ebben a történeti tájegységben csupán Kõvár-vidéken van említésre méltó szabadparaszti népesség (7,16 %).

Egészében véve azonban az Erdélyben élõ embereknek jelentõs hányada minõsül szabadnak. Szemléltetésként hadd folyamodjunk ismét a megoszlást tükrözõ, 1844–1847-bõl való arányszámokhoz:

Szabadparasztok Erdély adózó népességében

29,19 %

Szabadparasztok Erdély paraszti népességében

31,56 %

Szabadparaszt és határõr a lakosság egészében

36,49 %

Szabadparaszt és határõr a parasztság egészében

41,57 %

Még ha számolunk is forrásaink hajdani összeállítóinak hibázásaival, olyan nagy mértékû az nem lehet, hogy ne merészelnõk megfogalmazni következtetésünket, nevezetesen: Erdély paraszti népének – szerényen véve – több mint egyharmada, valójában 2/5-e szabadrendû volt.

A valóságban tehát Erdélyben sok helyütt, sokan élték úgy történeti életsorsukat, hogy jussoltak és megvédelmeztek olyan kollektív rendi kiváltságokat, amelyek megóvták õket a földesúri igától (de nem az elnyomás bizonyos formáitól). Az 1848 elõtti társadalomelemzõ írásokban gyakran esik szó róluk s van olyan szerzõ, aki a szabad kategóriába az egytelkes nemesi, városi polgári, határõrkatonai jogokkal élõket, valamint a bolgár, görög, örmény, bányász, tutajos szabadságot birtoklókat együtt állítja szembe egyfelõl a birtokos nemesség vékony rétegével, másfelõl pedig a jobbágy-zsellér népesség döntõ többségével.[63]

A táji-igazgatási nagyobb tömbök sajátos arculatának vázlatán munkálva már szólottunk arról, hogy milyen nagy eltérések mutatkoznak a társadalmi szerkezetben. A szász székekben, a Királyföldön döntõ túlsúlyban van a szabadparaszti népelem. Mindenekelõtt a szász földmûvesek (és városi polgárok), akikben volt erõ ahhoz, hogy nemességük kialakulását csírájában elfojtsák. Itt azonban a gazdag városok, hivatalnokok, nagyobb birtokosok tudtak föléje rétegzõdni a köznépbelieknek. Eszközeik egyike a közföldek fölötti rendelkezés joga volt. Jobbágyfalvakat uraltak nemcsak a városok, az arisztokraták, hanem a Hétbírák, a Szász Egyetem (Universitas) is. Majd háromnegyedszáz község szolgált, s ha nem is robotolt, fizette a megváltást nekik. A királyföldi román szabadok helyzetét megkönnyítette ugyan a II. József korabeli rendelkezés, mely szerint polgárjogaik elismerése révén a közföldekhez jogot formálhatnak, az egyenlõ helyzetért, az egyházi tized sokasodó terhe ellen, a földhözjutásért azonban továbbra is küzdeniük kellett. Sok volt közöttük az árendás, kis földû, sõt zselléri, szolgai sorba jutó is. Igaz, hogy a jómódú román falu vagy szabad román réteg nem lebecsülendõ eleme a királyföldi társadalomnak.[64]

Mind a pallérozottság, mind a mezõgazdasági kultúra szintesebb volta, valamint a hagyományos formák továbbélése együttesen jellemezték Erdélynek ezeket a változást ugyan igénylõ, de alapjában konzervatív és forradalmat nem váró részeit.

A társadalomvizsgálók úttörõi, a honismertetõ leírások szerzõi elismeréssel szólnak a székelyföldi szabadparaszti (vagy jobbágyokkal vegyesen lakott) falvak népének szorgalmáról, igényesebb voltáról. A hajdani primipilus és pixidarius címek örökösei azonban a székgyûléseken már falvanként képviseltetik magukat. A tisztségviselõk közül rangosabbak a „nemes uraimék” közül valók. Ellentét a feudalizálódott birtokos fõurak, középnemesek és a „szabad rend” között bõven terem. A Háromszék, Csík-Gyergyó-Kászonszék, Bardóc fiúszék falvaiban határõrségbe sorozottak ott tudhatják maguk mögött a Generalcommandót, az õket igazgató katonai vezetõséget. A székely társadalom tagozottságát még az is növelte, hogy míg egyes szabad vagy határõrkatona módosabbá válva egy-két jobbágytelket is szerzett, mások elszegényedtek, fiaikat szolgának adták, néha még jobbágygazdához is elszegõdtették. Annak ellenére, hogy a katonáskodás létalapját szigorú kötöttségekkel, rendelkezésekkel oltalmazták, a határõrök 1830. évi számbavételekor 19 035 katonarendi családból 1251 volt birtoktalan.

A székely közösség és a katonai vezetés gondoskodott az alsófokú iskoláztatás lehetõségérõl, s a fölvilágosodott abszolutizmus sok eszméje munkált a „jobbításra” törekedõ tisztekben, értelmiségiekben. A vármegyei részekbeli falvakban, ott, ahol az emberek, fõleg a román parasztok jobbágyi, árendási, taxafizetõi sorból emelkedtek fel a határõrség magasabb társadalmi szintjére, hosszú távon még „polgárosító”  hatást is gyakorolt ez az intézmény a lakosságra. A régi szabadoknak, így a székelyeknek azonban a vállalt adózás mellett kellett a gyakorlatok, a különbözõ katonai szolgálatok és a háborús véráldozatok terhét hordozniuk. A tiszti önkényt, a megalázó büntetéseket is nehezen viselték. Nem csodálható, hogy a „törvénytelennek” ítélt rendszer megszüntetését gyakran követelték s mozgalmak is robbantak ki, amelyeket súlyos megtorlások követtek.[65]

Az életformaváltozás a rendi válaszfalak módosulásával járt, elmélyített szakadékokat csoportok, rétegek között, még bonyolultabbá, szövevényesebbé téve az addigi ellentéteket és küzdelmeket.

Nem célunk a reformkori erdélyi társadalom viszonyrendszere teljességének az elemzése. A számokba rögzõdött struktúra helyes értelmezése azonban megkívánja az egyes rendek, rétegek, csoportok közötti kapcsolatoknak, másrészt azok belsõ rétegzettségének, a finoman vagy keményebb vonásokkal megrajzolható differenciáltság analízisét.

A szabadok célja, érdeke azonos, értékrendjük hasonlatos, alkalmanként itt-ott közösségtudatuk is erõs és együttes fellépésre, küzdelemre sarkallja õket. Van olyan tájegység, faluközösség, ahol például a szabad székelyek védelmezik communitásbeli, székbeli jussaikat, hosszantartó, százados harcokban megõrzött „privilégiumaikat”. Az ellenük forduló társadalmi erõ lehet az államszervezet, gyakran a közföldfoglaló, az allodizáló, arondírozó vagy éppen jobbágyait a rovásukra támogató birtokos nemes, „possessor”. Jellemzõ sorokat Újfalvy Sándor is papírra vet. Emlékirataiban mondja, hogy a székelység „egyosztályos, egységes népbõl” három részre: nemesség(primorok), határõrkatonák (gyalogok és huszárok vagyis pixidariusok és primipilusok), valamint jobbágyok rendjére hullott szét. Õt idézzük: „E három osztály apáról-fiúra szállítá az egymás iránti gyûlöletet. Nem csoda! mert ily vérárulás testvér testvér ellen még soha el nem követtetett. A primorok már most valódi zsarnok gõggel tekintenek a rabigába görbesztett katonaságra, melyet azonfelül még vagyonából is kifosztani törekedtek. E végre szövetkeztek jobbágyaikkal [...] Csuda-e hát, hogy ezen osztály a primorokra, õsei szabadsága s drága vérével szerzett vagyona megrablójára és folytonos üldözõjére gyûlölettel, sõt véres bosszúval tekintett?”[66]

Ahol a szabadparasztságot nem forrasztotta össze a „Gränz-Militz” szabályozó keretének vasfegyelme, ott sem maradt el a belsõ kohézió megépülése. Az antifeudális küzdelemben gyakran õk a szervezõk, harcosok s nemegyszer a vesztesek is.

A jobbágy és zsellér ugyanakkor rangban, megbecsültségben az egész szabad-kisnemes csoport számára csupán „paraszt” volt, akinek kevesebb juss, kisebb rész jutott a közföldekbõl, falusbírónak sok helyütt nem közülük valót választottak, a templomban hátrébb volt a helyük és így tovább.

A „libertinus” köztes helyzetét, állapotát színezte az is, hogy rá-rászorult a Gubernium, a Generalcommando, Bécs támogatására, de státusát, szabadságát is velük szemben kellett elsõsorban megvédelmeznie. Volt bõven tehát oka arra, hogy szembeforduljon a Habsburg-abszolutizmussal.

Jobbágyok, zsellérek

A feudális függõségben élõ parasztok, jobbágyok és zsellérek Erdély népességének vitathatatlan többségét alkották. A „nemtelenek”, az „alávetettek” „sokaságát” szeretnõk mindenekelõtt tanúsítani, az adófizetõ családok tabelláit használva fel százalékszámaink forrásaként.

20. táblázat

 

Jobbágy

Zsellér

Összesen

 

1821

1831

1847

1821

1831

1847

1821

1831

1847

Erdélyi
vármegyék és Fogaras-vidék

56,16

56,39

53,65

27,25

27,60

30,35

83,41

83,99

84,00

Partiumi
vármegyék és Kõvár-vidék

55,28

56,29

56,77

22,91

20,17

19,25

78,16

76,46

76,02

Székely székek

34,30

34,92

34,39

18,97

19,83

24,47

53,27

54,75

58,86

Szász székek

12,71

13,94

14,28

5,81

4,17

4,81

18,52

18,11

19,09

Taxás helyek

0,53

2,98

0,38

1,65

0,69

0,92

2,18

3,67

1,30

Összesen

39,17

39,83

37,64

18,83

18,19

19,55

58,00

58,02

57,19

Az adólajstromok parasztnépéhez hozzáadva a határõrkatona lakosságot, e kategóriának egészén belül is szemlélhetjük a jobbágy-zsellér rendbéliek még nagyobb arányszámát. Az 1844–1847-beli összesített lélekszám szerinti százalékuk ugyanis 58,43, családok szerint (más szorzószámmal) számítva pedig a parasztság 60,39 százaléka alkotja az úrbéresek, a szolgáló emberek osztályát.

Így együttvéve is a legszámosabban az erdélyi vármegyékben és a Partiumban vannak. A vármegyei 83–84 és a partiumbeli 76–78 százalék jelzi, hogy Erdély nagyobbik részében õk vannak a legtöbben. (A székely székekben, ha a határõrséget is számításba vesszük, már kisebb az arányszámuk. A lélekszám szerinti megoszlás 1844–1847-ben ez volna: függõ helyzetû 38,29 %, szabad 52,18 %; családok szerinti: függõ helyzetû 42,88%, szabad 46,45%).

Meggondolkoztató adatokhoz jutunk azonban akkor, ha az adótabellák jobbágy-zsellér családjait az 1848-ban felszabadult (úrbéri állományok, jobbágytelkek) családok számával hasonlítjuk össze. Vegyük szemügyre elõször az adózó családok számát:

 

1821

1831

1847

Jobbágy

117 960

129 493

123 112

Zsellér

56 710

59 153

63 952

Összesen

174 670

188 646

187 064

Az 1848-ban fölszabadított jobbágytelkek száma pedig Egyed Ákos számításai szerint: 164 184. Azok, akik más kimutatásokat, de fõleg J.A. Grimm adatait vették alapul, 173 781 és 179 781 (a kárpótlási alaphoz tartozó) úrbéri telekkel számoltak. Helyesnek véljük tehát Egyed megállapítását: „170 000 körül volt az úrbéresként felszabadult családok száma.”[67]

Jóllehet a két oly különbözõ forrásfajtából kiszûrt szám nagyjából fedi egymást, a szigorúbb összehasonlítás további kérdéseket is fölvet. Mindenekelõtt azt, hogy a zsellérként lajstromozottak között eléggé sokan lehettek olyanok, akiket 1848-ban jobbágyi telken szolgáló embernek minõsítettek. Az adózó és felszabadult jobbágycsaládok közötti néhány tízezres eltérés azt a feltételezést is indokolja, hogy jelentõs lehetett (a földesurak segítségével) az adófizetés alól mentesített vagy az összeírók elõl eltitkolt jobbágyfamíliák száma. (Természetesen arra is gondolnunk kell, hogy az ilyen fogalmak, mint jobbágycsalád, telek, úrbéri állomány, nem mindenkor s nem minden összeíráskor jelentették ugyanazt.)

Az azonban mindenképpen igaznak látszik, hogy a márciusi napok felé közelítõ erdélyi társadalomnak jóval több mint fele részét õk alkották: az az egymilliónyinál több férfi, nõ és gyermek, akik együttesen a feudalizmus legszámottevõbb termelõ osztálya voltak.

A jobbágyok és zsellérek politikai helyzete alapvonásaiban eléggé egyezõ. Politikai jogaik nincsenek, az ország, a vármegye, a szék vezetésétõl elzártak. A földet – a kor legfontosabb termelõeszközét – nem birtokolhatják, csupán földesuraiknak nyújtott szolgáltatások fejében használják.

Ismeretes az is, hogy Erdélyben ezek a szolgáltatások igen-igen sokszínûek, s a robotnapok száma nagy. A változatosság ezen a területen is nagyon jelentõs, hiszen a taxafizetõként, a munkajáradékkal, fuvarral, mesterséggel, dáciával szolgálók, adót fizetõk, közmunkákat végzõk különbözõ, sajátos összetételben viselik nehéz sorsuk terheit. Tegyük még hozzá, a velük való bánásmód sem azonos, csupán a több-kevesebb önkényesség, az elnyomás lehetõsége adott uraik részére. A mezõgazdaság színvonalának elmaradottsága maga is oka a létbizonytalanságnak: „egy terméketlen esztendõ, szárazság vagy esõzés elegendõ – írja Hodor –, hogy a köznép minden élelem tárából kifogyva, vándorlással keresse száraz kenyerét”.[68]

A piac mérsékelt ütemû, de kétségtelen bõvülése, a különbözõ konjunktúrák, a lassú felhalmozódás Erdélyben is kiformálja a módos paraszti réteget. A differenciálódás elmélyülõ folyamata pedig növeli a már csak munkaerejét felkínáló szegénységet. Az említett, 1848-as állapotokat rögzítõ úrbéri kárpótlási összeírás közli a jobbágytelkek területét. Ebbõl kiszámítható, hogy itt az egy családra jutó átlagos telek 9,05 kataszteri hold. Ez azonban tájegységenként is változó. A vármegyei részeken meghaladja a 10 holdat, miként a Székelyföldön is. A kincstári jobbágyok földje általában még a három holdat sem éri el. Egyes földesurak jobbágyai pedig 20, sõt 40 holdnál több földet használnak.[69]

A jobbágynak tulajdonjoga nem volt, de használati szokásjoga ránõtt, rátapadt az általa sokszor évszázadokon át használt telek földjére és ez növelte – mindenek ellenére – emberi öntudatát.[70]

Erdélyben az állatokkal, gabonával, gyümölccsel, borral, faáruval, kézmûipari termékekkel kereskedõ jobbágyok soraiból igen gazdag parasztok emelkednek ki. A kalotaszegi Bánffy-havasok fakitermelõ és tutajozó közemberei közül sokan fûrészmalmok birtoklói, mások pedig erdõmunkássá, bérért dolgozó tutajossá teszik falusfeleiket és például a székelyói 18 módos gazda 1847-ben csak a Nagyváradra úsztatott faáru taxája fejében a Bánffy famíliának több mint 2500 forintot fizet.

A „berszányok”, az Erdély, Havasalföld és Moldva legelõin állataikkal vándorlók, a fõleg juhászattal foglalkozók némelyikének vagyonosságáról legendák születtek. Gh. Bariþiu tudósít, hogy a Brassó környéki juhosgazdák 1848 elõtt pörük sikeréért tízezer forinton felül költöttek és 200 juhot adományoztak egy bécsi tanácsosnak. Hétfalu környékén pedig 10–20 000 juhot tartó gazdáról is említést tesznek.[71]

Az úrbéresekrõl még el kell mondanunk, hogy a többséget kitevõ román paraszt mellett magyar és szász ugyancsak bõven akadt soraikban. Doboka megyérõl írják: „E megyét nemtelen magyarok, oláhok, szászok, örmények, zsidók és cigányok lakván”, és sorra jellemzik is õket.[72] Gh. Bariþiu fogalmazta meg ezeket a sorokat: „maga a magyar nép döntõ többségben nem tartozott a nemesi osztályhoz 1848-ig, nem rendelkezett kiváltságokkal, robotolt, jobbágyi szolgálatot tett, éppen úgy, mint a román, szerb, rutén stb. nép zöme.”[73] A szászságról tartotta magát az a vélekedés, hogy az erdélyi soknemzetiségû jobbágy-zsellér osztályt nem gyarapították. Szólottunk mi is arról, hogy õk a Királyföldön elkerülték az úrbériség  klasszikus modelljének a kiformálódását, bár a román és magyar jobbágyfalvakat Brassó és Szeben polgárai is uralták. Nem feledkezhetünk azonban meg arról, hogy a vármegyei részeken 40 000 szász jobbágyrendû élt úgy, miként román és magyar sorstársai.[74]

Erdélyben, ahol úrbérrendezés sohasem volt, ahol tehát a teleknagyság meghatározatlan, ahol a szabad költözködés a parasztság közkincsévé vált, nem könnyû meghúzni a határvonalat a jobbágyi és zselléri állapot között. A zsellérek  (inquilini) leggyakrabban emlegetett gazdasági ismérve az, hogy nincs belsõ telkük után járó külsõségük, földjük.  Ez azonban nem mindig eligazító, megkülönböztetõ jegy, mert a XVIII. században ismeretes a telkes zsellérek kategóriája, azoké, akik írásbeli vagy szóbeli megegyezés alapján a földesúri magángazdaság területébõl, az allódiumból kaptak parcellát, vagy zsellérként puszta telekre telepítették õket. Szolgáltak is az uraknak, éppen úgy, miként „õsjobbágy” társaik. (A megegyezés formája alapján szerzõdéses, kontraktualista jobbágyoknak is nevezték õket.)

A régi törvényes rendelkezések szerint a zsellérekre kevesebb munkajáradékot róttak ki, ez sem volt azonban általános, mivel egyesek árendásként, taxafizetõként nem is robotoltak.

Udvartelki, appertinentiás zsellérekrõl, kurialistákról is gyakran szólnak a fõkormányszéki rendelkezésekben. Természetesen az adófizetés ügyében szorgoskodva, hiszen e réteg fejadót fizetett. Hogy kurialista voltuk jussán ne csökkentsék az adóalapot, meghatározták, hogy kik tekinthetõk e kategóriába sorolhatónak. A rendeletek szerint azok, akik csak fejadót fizettek, a birtokos nemes udvarházának körzetében laktak, ruhanemût és élelmet tõle kaptak, de a falu szeriben, határában semmiféle (adó alá esõ) parcellát nem birtokoltak – csupán az allódiumból kiszakított szántó-, kaszálódarabkán gazdálkodtak. Õket igazán keskeny határsáv választotta el a közvetlenül úri szolgálatban állóktól, azoktól, akik cselédkedtek, béreskedtek. Addig lakatlan birtokrészeken, puszta helyeken (praediumokban) szintén megtelepítettek kisebb-nagyobb pénzjáradékot fizetõ embereket, praedialista, taxalista zselléreket. A létbizonytalanság legalsó fokán a házatlan zsellérek (subinquilini) helyezkedtek el; azok, akik más házában kaptak szállást, s a székelységben „más háta megett lakónak” neveztettek. Nemegyszer az utóbbiakat is a kurialisták közé sorolták.

A zselléreket és jobbágyokat nem lehet tehát könnyen különválasztani, de a kurialisták és telkes zsellérek megkülönböztetése ugyancsak gondot okoz. Az adóügyi összeírásokban az elõbbiek hol az egyik, hol a másik úrbéres kategóriát kerekítik vagy csonkítják. Az 1847-es évben, amikor a kurialistákat külön rovatban tüntetik fel, valamennyire mégis számszerû alapot nyújtanak az összeírók ahhoz, hogy arányukra következtethessünk. A zsellér kategóriába 42 327 családot, a kurialistába pedig 21 625-öt soroltak. Eszerint minden két zsellérre egy majorsági státusú jutott, vagy másként számolva, három zsellér közül egy kurialista volt, ami eléggé jelentõs nagyságú réteget sejtet.

Felmerül a kérdés, hogy vajon ennek a rétegnek a növekedése az új polgári jellegû termelési viszonyok kibontakozásának jele-e, mutatója-e annak, hogy tágul a bérmunkást kínáló társadalmi kör, növekszik a pauperizálódás, a birtoktalanná válás. Nem kétséges, hogy a jövendõbeli gyáripari munkásságnak, az agrárproletariátusnak egyik forráshelyét itt kereshetjük. Azt azonban nehéz volna bizonyítanunk, hogy a zselléresedés gyors és nagyméretû folyamata szolgáltatná a proletarizálódás magyarázatát. Azt láttuk, hogy a szabadparasztok száma nem fogy, hanem növekszik. A jobbágyság és zsellérség egymáshoz való viszonyítása pedig nem jelez lényeges módosulást; íme az arány százalékban:

 

1791

1808

1821

831

1847

Jobbágy

 66,84

64,82

67,53

68,64

65,81

Zsellér

33,16

35,18

32,47

31,36

34,19

 

100,00

100,00

100,001

100,00

100,00

1831-hez mérve csupán az 1847-beli emelkedés figyelemre méltóbb. Ekkor azonban a kurialista zselléreket külön, gondosabban vették számba. Ez a réteg természetesen nõ mind az elszegényedés miatt, mind azért, mert egyes jobbágyok is könnyebben hordozhatónak ítélik a zselléri igát. (Az Erdélyi Híradóban 1842-ben például elmondják, hogy a jobbágy sokszor örömmel cseréli fel a tág úrbéri állományát kuriális földön kis töredékért, lévén az „úri cseléd” mentes a közmunkáktól, a terhek sokaságától.[75] A földesuraknál pedig mind telekre ültetésre, mind a zselléresítésre találunk készséget jelzõ példát.)

A kurialistává tétel egyik legjelentõsebb serkentõje nem is annyira a paraszti földek elrablásának, az allódium növelésének vágya volt, hanem a liberálisok szerint az úrbérrendezéstõl s még inkább az örökváltságtól való félelem. Sokan amiatt igyekeztek majorságivá változtatni jobbágytelküket, hogy e jogi allodizáció révén késõbb maguknak követelhessék e telkeket, parcellákat mint földesúri magánbirtokot. Ne feledjük, ekkor vált erõteljesebbé a „székely örökségen” lakó úrbéresek jogi helyzete fölötti vita is. Mind több birtokos csapott fel a székelység egészét nemesnek mondó tézisek védelmezõjévé, csakhogy allodiális jellegûvé nyilváníthassa azokat a földeket, telkeket, amelyeken valójában jobbágyi sorban éltek hajdan szabad székelyek is.

Csábító volna sorra venni a táji-igazgatási egységeket és megvizsgálni bennük a zsellérek helyzetét. A székely székek – mivel az úrbéri állományból 1848–1849-ben itt zárták ki a parasztok nagy részét – emiatt külön vizsgálódást érdemelnének. Jó összevetési lehetõséget kínálna például az északi Partium is, amelynek 1819–1820-as adatai feldolgozottak.[76] Ez alkalommal azonban meg kell elégednünk azzal, hogy elmondjuk, itt nem csupán a mûvelhetõ föld hiánya okozott zsellérszám-növekedést. Kraszna, Közép-Szolnok megyében és Kõvár-vidéken például 1820-ban 10–20 % volt a puszta telkek aránya. Az 1831-es adóügyi följegyzések tanúsága szerint azonban még egy évtized alatt sem ülték meg ezeket földre éhes, telkes jobbággyá válni akaró parasztok.

A napszámosok, udvari béresek, szolgák  rétegét különben Gh. Bariþiu így jellemzi: „Ezek valóban rendkívül elesett emberek, akik minden szánakozást megérdemelnek.”[77] Az „udvari lényalóknak” természetesen van libériájuk, egyesek más, kedvezõbb feltételek közt élnek, de e csoporttól eltekintve valóban számolnunk kell a legmostohább sorsot hordozó szegénységnek százalékokban nehezen kifejezhetõ, de sajnálatos módon eléggé nagy csoportjával. A jobbágyság, a zsellérség, az udvari cselédség, a napszámból élõk, valójában a nemtelenek, az úrbéresek osztálya  egészében tele volt sérelmekkel, elégedetlenséggel, forrongó indulatokkal. Várta, remélte jobb sorsát, kedvezõ változásokban bizakodott, de még nem lehetett, nem volt tudatában annak, hogy milyen közel van a feudális, a földesúri világ összeomlása.

A régi hagyományos világ, a birtokos és jobbágy közötti jóviszony, patriarchalis kapcsolat –mikor a földesúr jószerivel úrbérese atyja és védelmezõje is –  tünedezõben volt, az új idõk szele más irányzatoknak kedvezett, felkorbácsolta az évszázadok óta jobbára csendes vizeket és ridegebb  feltételrendszert teremtett. A rendi társadalom válságát jelezték és egyre inkább elmélyítették a robot körüli viták, közös erdõkért, legelõkért vívott harcok, az 1831-es koleralázadás idején elharapódzó felkelések, helyi megmozdulások. A legfõbb, legsúlyosabb ellentétek éppen a függõségben élõ parasztokat és a földesurakat állították szembe egymással. Wesselényi Miklós ilyen vélekedést is megfogalmaz: „A parasztság többnyire csak kínzójának nézi földesurát, nem hiszen neki, nincs hozzá bizodalma; – legjobb szándékai alatt is cselt, ellene intézett törekedést lát; – tanácsát nem követi, intését nem fogadja, mert attól jön, ki iránt egy tartózkodó visszás érzést õseitõl kapott örökségül.”[78] A gyûlölséget érezve, tudva, számolva vele, õ és szabadelvû társai hiába javallták a közeledést, az érdekegyesítés útján kiharcolt szövetséget mind a társadalmi válság, mind az idegen elnyomás, függés ellen. A szövevényes, súlyos problémák megoldását a forradalom napjai hozták meg. Azok, amelyek birtokjogot és jogegyenlõséget, tulajdont és személyi szabadságot adtak az arra vágyakozóknak, az érette harcolóknak, tehát a rendi szerkezet és rétegzettség alapjainak szétzúzását mutathatták fel dicsõséges eredményként.

Függelék

A függelékletben közölt táblázatok a helytörténeti kutatásokat szolgálják, és kisebb tájegységek, megyék, székek, vidékek állapotát tükrözik (1831 és 1847-ben). Tartalmazzák a hét társadalmi kategóriára redukált részadatokat. A 39. táblázat az idõbeli alakulást, a hosszasabban végbemenõ folyamatot ábrázolja. A 40. tábla szintén az 1767 és 1847 közötti idõszak arányait mutatja be.

1. Az adózó családok megoszlása 1831-ben közigazgatási egységek szerint

 

 

Erdélyi
vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi
vármegyék és Kõvár-vidék

Székely
székek

Szász
székek

Taxás
helyek

Összesen

    1.

Egytelkes nemes és bojár

4 527

4 344

3 850

12 721

    2.

Városi polgár

2 060

774

236

6 496

3381

12 947

    3.

Székely primipilus és pixidarius

10 361

10 361

    4.

Libertinus

4 852

1 560

943

68 306

3843

79 504

    5.

Jobbágy

82 456

19 968

13 227

13 604

238

129 493

    6.

Zsellér

40 360

7 154

7 511

4 073

55

59 153

    7.

Sóvágó

611

58

669

    8.

Tutajos

352

36

14

402

    9.

Ércbányász és urburás

7 182

1 117

125

340

8 764

  10.

Örmény

119

49

352

41

561

  11.

Bolgár

13

13

  12.

Görög

44

44

  13.

Cigány

3 124

343

1 108

4 628

309

9 512

  14.

Aranymosó

146

77

46

269

  15.

Zsidó

420

165

28

2

103

718

  16.

Összesen

146 222

35 474

37 876

97 575

7984

325 131

 

2. Az adózó családok rétegzõdése 1831-ben az erdélyi vármegyékben és Fogaras-vidéken

 

 

Felsõ-
Fehér

Alsó-
Fehér

Küküllõ

Torda

Kolozs

Doboka

Belsõ-
Szolnok

Hunyad

Fogaras-
vidék

Összesen

    1.

Egytelkes
 nemes és bojár

45

532

120

524

21

592

1 798

92

803

4 527

    2.

Városi polgár

227

1 131

250

125

327

2 060

    3.

Székely primipilus
és pixidarius

    4.

Libertinus

566

854

256

565

1 515

5

138

384

4 852

 

    5.

Jobbágy

6927

17 116

8397

10 180

7 106

5 042

6 175

15 940

5573

82 456

    6.

Zsellér

886

7 590

3808

6 213

8 368

5 473

4 067

3 396

559

40 360

    7.

Sóvágó

312

75

74

150

611

    8.

Tutajos

265

87

352

    9.

Ércbányász és urburás

4 324

239

2 619

7 182

  10.

Örmény

9

27

25

1

44

13

119

  11.

Bolgár

4

9

13

  12.

Görög

  13.

Cigány

324

516

419

699

223

33

195

331

384

3 124

  14.

Aranymosó

64

20

10

52

146

  15.

Zsidó

27

51

2

1

96

239

4

420

  16.

Összesen

8 757

31 858

13 071

19 414

17 309

11 491

13 180

23 112

8 030

146 222

 

3. Az adózó családok rétegzõdése 1831-ben a partiumi vármegyékben és Kõvár-vidéken

 

 

Közép-Szolnok

Kraszna

Zaránd

Kõvár-vidék

Összesen

     1.

Egytelkes nemes és bojár

1 076

558

294

2416

4 344

     2.

Városi polgár

774

774

     3.

Székely primipilus és pixidarius

     4.

Libertinus

343

12

566

639

1 560

     5.

Jobbágy

4 050

3921

8 654

3343

19 968

     6.

Zsellér

4 849

1459

846

7 154

     7.

Sóvágó

     8.

Tutajos

     9.

Ércbányász és urburás

998

119

1 117

   10.

Örmény

38

8

3

49

   11.

Bolgár

   12.

Görög

   13.

Cigány

42

31

201

69

343

   14.

Aranymosó

   15.

Zsidó

93

6

4

62

165

   16.

Összesen

11 265

5987

10 725

7497

35 474

 

4. Az adózó családok rétegzõdése 1831-ben a székely székekben

 

 

Udvarhely

Maros

Háromszék

Csík

Aranyos

Összesen

     1.

Egytelkes nemes és bojár

860

1 823

1167

3 850

     2.

Városi polgár

170

66

236

     3.

Székely primipilus
és pixidarius

6 371

3 681

309

10 361

     4.

Libertinus

227

352

128

88

148

943

     5.

Jobbágy

2 465

1 095

6505

3040

121

13 226

     6.

Zsellér

825

3 599

1024

918

1145

7 511

     7.

Sóvágó

58

58

     8.

Tutajos

     9.

Ércbányász és urburás

3

122

125

   10.

Örmény

3

349

352

   11.

Bolgár

   12.

Görög

   13.

Cigány

109

357

398

65

164

1 093

   14.

Aranymosó

77

77

   15.

Zsidó

28

28

   16.

Összesen

11 088

10 935

8124

4582

3131

37 860

 

5. A szász székek adózó családjainak társadalmi megoszlása 1831-ben

 

 

Szeben

Segesvár

Medgyes

Nagysink

Kõhalom

Szász-Sebes

Szerda-hely

Újegyház

Szász-város

Brassó-vidék

Beszterce-vidék

Összesen

1.

Egytelkes
nemes és bojár

2.

Városi polgár

1 373

690

764

520

416

348

1 574

811

6 496

3.

Székely primip­i­­lus és pixidarius

4.

Libertinus

11 076

4336

7837

6598

5756

3502

4366

3504

3526

11 436

6 369

68 306

5.

Jobbágy

6476

6

7 122

19 604

6.

Zsellér

2 573

54

5

71

1 238

132

4 073

7.

Sóvágó

8.

Tutajos

24

12

36

9.

Ércbányász és urburás

204

136

340

10.

Örmény

11.

Bolgár

12.

Görög

14

30

44

13.

Cigány

1 146

271

550

571

355

132

195

200

83

836

289

4 628

14.

Aranymosó

21

25

46

15.

Zsidó

2

2

16.

Összesen

22 658

5 351

9174

7175

6636

4104

4561

3704

4269

22 206

7737

97 575

 

6. A taxás helyek adózó családjainak társadalmi megoszlása 1831-ben

 

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Erzsébetváros

Szamosújvár

Összesen

1.

Egytelkes nemes és bojár

2.

Városi polgár

1209

861

257

390

664

3381

3.

Székely primipilus és pixidarius

4.

Libertinus

2168

684

613

68

310

3843

5.

Jobbágy

196

42

238

6.

Zsellér

55

55

7.

Sóvágó

8.

Tutajos

14

14

9.

Ércbányász és urburás

10.

Örmény

41

41

11.

Bolgár

12.

Görög

13.

Cigány

56

63

46

90

54

309

14.

Aranymosó

15.

Zsidó

103

103

16.

Összesen

3670

1608

1033

645

1028

7984

 

7. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1831-ben közigazgatási egységenként

 

 

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi
 vármegyék

Székely
 székek

Szász
székek

Taxás
helyek

Összesen

1.

Jobbágy

82 456

19 968

13 227

13 604

238

129 493

2.

Zsellér

40 360

7 154

7 511

4 073

55

59 153

3.

Szabad paraszt

4 852

1 560

11 304

68 306

3 843

89 865

4.

Taxalista

2 060

774

236

6 496

3 381

12 947

5.

Bányász

7 939

1 117

260

386

9 702

6.

Egytelkes nemes

4 527

4 344

3 850

12 721

7.

Más csoportok

4 028

557

1 488

4 710

467

11 250

8.

Összesen

146 222

35 474

37 876

97 575

7 984

325 131

 

8. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1831-ben közigazgatási egységenként százalékban

 

 

Erdélyi vármegyék
és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék
és Kõvár-vidék

Székely
 székek

Szász
székek

Taxás
helyek

Összesen

 

 

%

%

%

%

%

%

1.

Jobbágy

56,39

56,29

34,92

13,94

2,98

39,83 

2.

Zsellér

27,60

20,17

19,83

4,17

0,69

18,19

3.

Szabad paraszt

3,32

4,39

29,84

70,00

48,13

27,64

4.

Taxalista

1,41

2,18

0,62

6,66

42,35

3,98

5.

Bányász

5,43

3,15

0,68

0,40

2,99

6.

Egytelkes nemes

3,10

12,25

10,16

3,91

7.

Más csoportok

2,75

1,57

3,95

4,83

5,85

3,46

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

9. Az erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék adózó családjainak társadalmi megoszlása 1831-ben

 

 

Felsõ-Fehér

Alsó-Fehér

Küküllõ

Torda

Kolozs

Doboka

Belsõ-Szolnok

Hunyad

Fogaras-vidék

Összesen

1.

Jobbágy

6927

17 116

8 397

10 180

7 106

5 042

6 175

15 940

5573

82 456

2.

Zsellér

886

7 590

3 808

6 213

8 368

5 473

4 067

3 396

559

40 360

3.

Szabad paraszt

566

854

256

565

1 515

5

138

569

384

4 852

4.

Taxalista

227

1 131

250

125

327

2 060

5.

Bányász

4 700

20

75

74

399

2 671

7 939

6.

Egytelkes nemes

45

532

120

524

21

592

1 798

92

803

4 527

7.

Más csoportok

333

839

470

726

225

129

478

444

384

4 028

8.

Összesen

8757

31 858

13 071

19 414

17 309

11 491

13 180

23 112

8030

146 222

 

10. Az erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék adózó családjainak társadalmi
megoszlása 1831-ben százalékban

 

 

Felsõ-
Fehér

Alsó-
Fehér

Küküllõ

Torda

Kolozs

Doboka

Belsõ-
Szolnok

Hunyad

Fogaras-
vidék

Összesen

1.

Jobbágy

79,10

53,73

64,24

52,44

41,05

43,88

46,85

68,97

69,40

56,39

2.

Zsellér

10,12

23,82

29,13

32,00

48,35

47,63

30,86

14,69

6,96

27,60

3.

Szabad paraszt

6,46

2,68

1,96

2,91

8,75

0,04

1,05

2,46

4,78

3,32

4.

Taxalista

0,72

5,83

2,18

0,95

4,07

1,41

5.

Bányász

14,75

0,15

0,39

0,43

3,03

11,56

5,43

6.

Egytelkes nemes

0,52

1,67

0,92

2,70

0,12

5,15

13,64

0,40

10,00

3,10

7.

Más csoportok

3,80

2,63

3,60

3,73

1,30

1,12

3,62

1,92

4,79

2,75

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

11. A partiumi vármegyék és Kõvár-vidék adózó családjainak társadalmi megoszlása 1831-ben

 

 

Közép-Szolnok

Kraszna

Zaránd

Kõvár-vidék

Összesen

1.

Jobbágy

4 050

3921

8 654

3343

19 968

2.

Zsellér

4 849

1459

846

7 154

3.

Szabad paraszt

343

12

566

639

1 560

4.

Taxalista

774

774

5.

Bányász

998

119

1 117

6.

Egytelkes nemes

1 076

558

294

2 416

4 344

7.

Más csoportok

173

37

213

134

557

8.

Összesen

11 265

5987

10 725

7497

35 474

 

12. A partiumi vármegyék és Kõvár-vidék adózó családjainak társadalmi
megoszlása 1831-ben százalékban

 

 

Közép-Szolnok

Kraszna

Zaránd

Kõvár-vidék

Összesen

1.

Jobbágy

35,95

65,49

80,69

44,59

56,29

2.

Zsellér

43,05

24,37

11,28

20,17

3.

Szabad paraszt

3,04

0,20

5,28

8,52

4,40

4.

Taxalista

6,87

2,18

5.

Bányász

9,30

1,59

3,15

6.

Egytelkes nemes

9,55

9,32

2,74

32,23

12,24

7.

Más csoportok

1,54

0,62

1,99

1,79

1,57

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

13. A székely székek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1831-ben

 

 

Udvarhely

Marosszék

Háromszék

Csík

Aranyos

Összesen

1.

Jobbágy

2465

1 095

6 505

3040

121

13 226

2.

Zsellér

825

3 599

1024

918

1145

7 511

3.

Szabad paraszt

6 598

4 033

128

88

457

11 304

4.

Taxalista

170

66

236

5.

Bányász

61

122

77

260

6.

Egytelkes nemes

860

1 823

1167

3 850

7.

Más csoportok

109

385

401

414

264

1 473

8.

Összesen

11 088

10 935

8124

4582

3131

37 860

 

14. A székely székek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1831-ben százalékban

 

 

Udvarhely

Marosszék

Háromszék

Csík

Aranyos

Összesen

1.

Jobbágy

22,23

10,02

80,07

66,35

3,86

34,93

2.

Zsellér

7,44

32,91

12,60

20,03

36,57

19,84

3.

Szabad paraszt

59,51

36,88

1,58

1,92

14,60

29,86

4.

Taxalista

1,53

0,81

0,62

5.

Bányász

0,55

2,66

2,46

0,69

6.

Egytelkes nemes

7,76

16,67

37,27

10,17

7.

Más csoportok

0,98

3,52

4,94

9,04

5,24

3,89

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

15. A szász székek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1831-ben

 

 

Szeben

Segesvár

Med-
gyes

Nagy-
sink

Kõha-
lom

Szász-
sebes

Szerda-
hely

Új-
egyház

Szász-
város

Brassó

Beszterce

Össz.

1.

Jobbágy

6 476

6

7 122

13 604

2.

Zsellér

2 573

54

5

71

1 238

132

4 073

3.

Szabad
paraszt

11 076

4336

7837

6598

5756

3502

4366

3504

3526

11 436

6369

68 306

4.

Taxalista

1 373

690

764

520

416

348

1 574

811

6 496

5.

Bányász

21

229

136

386

6.

Egytelkes nemes

7.

Más
csoportok

1 160

271

552

571

355

186

195

200

95

836

289

4 710

8.

Összesen

22 658

5351

9174

7175

6636

4104

4561

3704

4269

22 206

7737

97 575

16. A szász székek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1831-ben százalékban

 

 

Szeben

Segesvár

Medgyes

Nagy-
sink

Kõ-
halom

Szász-
sebes

Szerda-
hely

Új-
egyház

Szász-
város

Brassó

Beszterce

Össz.

1.

Jobbágy

28,58

0,08

32,07

13,94

2.

Zsellér

11,35

1,02

0,08

1,66

5,58

1,71

4,17

3.

Szabad
paraszt

48,89

81,03

85,42

91,96

86,73

85,33

95,73

94,60

82,60

51,50

82,31

70,00

4.

Taxalista

6,06

12,89

8,33

7,84

10,14

8,15

7,09

10,48

6,66

5.

Bányász

0,23

5,36

1,76

0,40

6.

Egytelkes nemes

7.

Más
csoportok

5,12

5,06

6,02

7,96

5,35

4,53

4,27

5,40

2,23

3,76

3,74

4,83

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

17. A taxás helyek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1831-ben

 

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Erzsébetváros

Szamosújvár

Összesen

1.

Jobbágy

196

42

238

2.

Zsellér

55

55

3.

Szabad paraszt

2168

684

613

68

310

3843

4.

Taxalista

1209

861

257

390

664

3381

5.

Bányász

6.

Egytelkes nemes

7.

Más csoportok

97

63

163

90

54

467

8.

Összesen

3670

1608

1033

645

1028

7984

 

18. A taxás helyek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1831-ben százalékban

 

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Erzsébetváros

Szamosújvár

Összesen

1.

Jobbágy

5,39

6,52

2,98

2.

Zsellér

8,52

0,69

3.

Szabad paraszt

59,07

42,54

59,34

10,54

30,16

48,13

4.

Taxalista

32,94

53,55

24,88

60,46

64,59

42,35

5.

Bányász

6.

Egytelkes nemes

7.

Más csoportok

2,64

3,91

15,78

13,96

5,25

5,85

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

19. Az adózó családok társadalmi megoszlása 1847-ben közigazgatási egységenként

 

 

Erdélyi vármegyék
és Fogarasi-vidék

Partiumi vármegyék
és Kõvár-vidék

Székely
székek

Szász
székek

Taxás
 helyek

Összesen

1.

Nemes, bojár, armalista

4 239

4 082

3 912

12 233

2.

Cives

1 503

597

81

5 762

2516

10 459

3.

Primipilus és pixidarius

9

9 624

9 633

4.

Libertinus

5 323

1 118

1 082

72 973

5339

85 835

5.

Jobbágy

74 934

19 346

13 891

14 909

32

123 112

6.

Zsellér

24 704

5 572

6 962

5 011

78

42 327

7.

Kurialista

17 697

989

2 922

17

21 625

8.

Sóvágó

740

61

801

9.

Tutajos

76

21

4

101

10.

Bányász és urburás

7 042

1 677

221

484

9 424

11.

Örmény

147

38

419

604

12.

Bolgár

6

6

13.

Görög

11

11

14.

Cigány

2 383

256

1 080

5 143

334

9 196

15.

Zsidó

784

404

82

4

185

1 459

16.

Aranymosó

97

58

75

230

17.

Összesen

139 684

34 079

40 395

104 410

8488

327 056

 

20. Az erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék adózó családjainak száma 1847-ben

 

 

Felsõ-
Fehér

Alsó-
Fehér

Küküllõ

Torda

Kolozs

Doboka

Belsõ-
Szolnok

Hunyad

Fogaras-
vidék

Összesen

1.

Egytelkes nemes, bojár, armalista

30

417

29

583

527

1 550

82

1021

4 239

2.

Cives

217

991

295

1 503

3.

Primipilus
és pixidarius

9

9

4.

Libertinus

592

745

717

465

1 884

613

41

412

400

5 323

5.

Jobbágy

7223

15 493

6 558

10 959

6 150

3583

5 004

13 505

6459

74 934

6.

Zsellér

563

4 044

2 001

4 366

4 345

3355

3 28

2 533

469

24 704

7.

Kurialista

880

2 602

2 792

3 903

2 986

1525

1 327

1 632

50

17 697

8.

Sóvágó

442

113

88

97

740

9.

Tutajos

75

1

76

10.

Bányász
és urburás

4 255

54

145

2588

7 042

11.

Örmény

11

21

2

26

7

14

54

12

147

12.

Bolgár

6

6

13.

Görög

14.

Cigány

270

336

283

426

147

7

71

183

660

2 383

15.

Zsidó

18

85

87

26

31

143

328

16

50

784

16.

Aranymosó

20

30

4

43

97

17.

Összesen

9587

28 752

11 953

21 921

15 638

9767

11 649

21 013

9404

139 684

 

21. A partiumbeli vármegyék és Kõvár-vidék adózó családjainak száma 1847-ben

 

 

Közép-Szolnok

Kraszna

Zaránd

Kõvár-vidék

Összesen

1.

Egytelkes nemes,bojár, armalista

746

318

242

2776

4 082

2.

Cives

597

597

3.

Primipilus és pixidarius

4.

Libertinus

123

20

343

632

1 118

5.

Jobbágy

4224

3981

7311

3830

19 346

6.

Zsellér

3644

1049

37

842

5 572

7.

Kurialista

396

291

302

989

8.

Sóvágó

9.

Tutajos

10.

Bányász és urburás

1437

240

1 677

11.

Örmény

30

7

1

38

12.

Bolgár

13.

Görög

14.

Cigány

18

6

150

82

256

15.

Zsidó

192

85

3

124

404

16.

Aranymosó

17.

Összesen

9970

5459

9821

8829

34 079

 

22. Az adózó családok száma a székely székekben 1847-ben

 

 

Udvarhely

Maros

Háromszék

Csík

Aranyos

Összesen

1.

Egytelkes nemes, bojár, armalista

905

2 053

954

3 912

2.

Cives

81

81

3.

Primipilus és pixidarius

5 814

3 559

251

9 624

4.

Libertinus

371

373

44

109

185

1 082

5.

Jobbágy

2 236

890

7 552

3087

126

13 891

6.

Zsellér

640

2 748

1 318

1079

1177

6 962

7.

Kurialista

834

1 018

1 027

43

2 922

8.

Sóvágó

61

61

9.

Tutajos

10.

Bányász és urburás

31

190

221

11.

Örmény

2

5

412

419

12.

Bolgár

13.

Görög

14.

Cigány

80

239

354

257

150

1 080

15.

Zsidó

1

42

39

82

16.

Aranymosó

58

58

17.

Összesen

10 973

10 924

10 420

5177

2901

40 395

 

23. Az adózó családok száma a szász székekben és vidékeken 1847-ben

 

 

Szeben

Segesvár

Medgyes

Nagy-
sink

Kõ-
halom

Szász-
sebes

Szerda-
hely

Új-
egyház

Szász-
város

Brassó

Beszterce

Össz.

1.

Egytelkes nemes, bojár, armalista

2.

Cives

1 279

680

637

28

380

268

337

1 329

824

5 762

3.

Primipilus
és pixidarius

4.

Libertinus

11 900

5104

8338

6823

5922

3823

4958

3666

4005

12 467

5967

72 973

5.

Jobbágy

6 577

8 332

14 909

6.

Zsellér

2 871

2

106

1 882

150

5 011

7.

Kurialista

12

5

17

8.

Sóvágó

9.

Tutajos

18

3

21

10.

Bányász
és urburás

227

257

484

11.

Örmény

12.

Bolgár

13.

Görög

8

3

11

14.

Cigány

1 222

319

552

688

410

54

226

231

120

1 006

315

5 143

15.

Zsidó

4

4

16.

Aranymosó

19

37

19

75

17.

Összesen

23 869

6103

9550

7539

6714

4171

5184

3897

4835

25 016

7532

104 410

 

24. Az adózó családok száma a taxás helyeken 1847-ben

 

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Erzsébetváros

Szamosújvár

Össz.

1.

Egytelkes nemes, bojár, armalista

2.

Cives

985

586

220

190

535

2516

3.

Primipilus és pixidarius

4.

Libertinus

3023

1104

652

213

347

5339

5.

Jobbágy

32

32

6.

Zsellér

20

58

78

7.

Kurialista

8.

Sóvágó

9.

Tutajos

4

4

10.

Bányász és urburás

11.

Örmény

12.

Bolgár

13.

Görög

14.

Cigány

55

76

52

82

69

334

15.

Zsidó

53

11

119

2

185

16.

Aranymosó

17.

Összesen

4116

1777

1067

577

951

8488

 

25. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése közigazgatási egységenként 1847-ben

 

 

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely
 székek

Szász
székek

Taxás
 helyek

Összesen

1.

Jobbágy

74 934

19 346

13 891

14 909

32

123 112

2.

Zsellér

42 401

6 561

9 884

5 028

78

63 952

3.

Szabad paraszt

5 332

1 118

10 706

72 973

5339

95 468

4.

Taxalista-cives

1 503

597

81

5 762

2516

10 459

5.

Bányász

7 879

1 677

340

559

10 455

6.

Egytelkes nemes

4 239

4 082

3 912

12 233

7.

Más kategória

3 396

698

1 581

5 179

523

11 377

8.

Összesen

139 684

34 079

40 395

104 410

8488

327 056

 

26. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése közigazgatási egységenként 1847-ben százalékban

 

 

Erdélyi vármegyék és Fogaras-vidék

Partiumi vármegyék és Kõvár-vidék

Székely
székek

Szász
 székek

Taxás
helyek

Összesen

1.

Jobbágy

53,65

56,77

34,39

14,28

0,38

37,64

2.

Zsellér

30,35

19,25

24,47

4,81

0,92

19,55

3.

Szabad paraszt

3,81

3,28

26,50

69,89

62,90

29,19

4.

Taxalista-cives

1,09

1,75

0,20

5,53

29,64

3,20

5.

Bányász

5,64

4,92

0,84

0,53

3,20

6.

Egytelkes nemes

3,03

11,98

9,69

3,74

7.

Más kategória

2,43

2,05

3,91

4,96

6,16

3,48

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

27. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1847-ben az erdélyi vármegyékben
és Fogaras-vidéken

 

 

Felsõ-
Fehér

Alsó-
Fehér

Küküllõ

Torda

Kolozs

Doboka

Belsõ-
Szolnok

Hunyad

Fogaras-
vidék

Összesen

1.

Jobbágy

7223

15 493

6 558

10 959

6 150

3583

5 004

13 505

6459

74 934

2.

Zsellér

1443

6 646

4 793

8 269

7 331

4880

4 355

4 165

519

42 401

3.

Szabad paraszt

592

745

171

474

1 884

613

41

412

400

5 332

4.

Taxalista – cives

217

991

295

1 503

5.

Bányász

4 717

30

167

88

246

2 631

7 879

6.

Egytelkes nemes

30

417

29

583

527

1 550

82

1021

4 239

7.

Más kategória

299

517

372

478

185

164

453

218

710

3 396

8.

Összesen

9587

28 752

11 953

21 921

15 638

9767

11 649

21 013

9404

139 684

28. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1847-ben az erdélyi vármegyékben
és Fogaras-vidéken százalékban

 

 

Felsõ-
Fehér

Alsó-
Fehér

Küküllõ

Torda

Kolozs

Doboka

Belsõ-Szolnok

Hunyad

Fogaras-vidék

Összesen

1.

Jobbágy

75,34

53,88

54,87

49,99

39,33

36,68

42,96

64,27

68,68

53,65

2.

Zsellér

15,00

23,11

40,10

37,73

46,88

49,96

37,38

19,82

5,52

30,35

3.

Szabad paraszt

6,17

2,60

1,43

2,16

12,05

6,28

0,35

1,96

4,25

3,82

4.

Taxalista – cives

0,75

4,52

3,14

1,08

5.

Bányász

16,41

0,25

0,76

0,56

2,11

12,52

5,64

6.

Egytelkes nemes

0,31

1,45

0,24

2,66

5,40

13,31

0,39

10,86

3,03

7.

Más kategória

3,18

1,80

3,11

2,18

1,18

1,68

3,89

1,04

7,55

2,43

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

29. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1847-ben a partiumi megyékben és Kõvár-vidéken

 

 

Közép-Szolnok

Kraszna

Zaránd

Kõvár-vidék

Összesen

1.

Jobbágy

4224

3981

7311

3830

19 346

2.

Zsellér

4040

1049

328

1144

6 561

3.

Szabad paraszt

123

20

343

632

1 118

4.

Taxalista – cives

597

597

5.

Bányász

1437

240

1 677

6.

Egytelkes nemes

746

318

242

2776

4 082

7.

Más kategória

240

91

160

207

698

8.

Összesen

9970

5459

9821

8829

34 079

 

30. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1847-ben a partiumi megyékben
és Kõvár-vidéken százalékban

 

 

Közép-Szolnok

Kraszna

Zaránd

Kõvár-vidék

Összesen

1.

Jobbágy

42,37

72,93

74,44

43,38

56,77

2.

Zsellér

40,52

19,22

3,34

12,96

19,25

3.

Szabad paraszt

1,23

0,37

3,49

7,16

3,28

4.

Taxalista – cives

5,99

1,75

5.

Bányász

14,63

2,72

4,92

6.

Egytelkes nemes

7,48

5,83

2,47

31,44

11,98

7.

Más kategória

2,41

1,65

1,63

2,34

2,05

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

31. Az adózó családok társadalmi megoszlása 1847-ben a székely székekben

 

 

Udvarhelyszék

Marosszék

Háromszék

Csíkszék

Aranyosszék

Összesen

1.

Jobbágy

2 236

890

7 552

3087

126

13 891

2.

Zsellér

1 474

3 766

2 345

1122

1177

9 884

3.

Szabad paraszt

6 185

3 932

44

109

436

10 706

4.

Taxalista – cives

81

81

5.

Bányász

92

190

58

340

6.

Egytelkes nemes

905

2 053

954

3 912

7.

Más kategória

81

283

398

669

150

1 581

8.

Összesen

10 973

10 924

10 420

5177

2901

40 395

 

32. Az adózó családok társadalmi megoszlása 1847-ben a székely székekben százalékban

 

 

Udvarhelyszék

Marosszék

Háromszék

Csíkszék

Aranyosszék

Összesen

1.

Jobbágy

20,38

8,15

72,48

59,63

4,34

34,39

2.

Zsellér

13,43

34,47

22,50

21,67

40,57

24,47

3.

Szabad paraszt

56,36

35,99

0,42

2,11

15,03

26,50

4.

Taxalista – cives

0,78

0,20

5.

Bányász

0,84

3,67

2,00

0,84

6.

Egytelkes nemes

8,25

18,80

32,89

9,69

7.

Más kategória

0,74

2,59

3,82

12,92

5,17

3,91

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

33. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1847-ben a szász székekben

 

 

Szeben

Segesvár

Medgyes

Nagy-
sink

Kõ-
halom

Szász-sebes

Szerda-hely

Új-
egyház

Szász-város

Brassó

Beszterce

Összesen

1.

Jobbágy

6 577

8332

14 909

2.

Zsellér

2 883

2

5

106

1 882

150

5 028

3.

Szabad
paraszt

11 900

5104

8338

6823

5922

3823

4958

3666

4005

12 467

5367

72 973

4.

Taxalista– cives

1 279

680

637

28

380

268

337

1 329

824

5 762

5.

Bányász

19

264

276

559

6.

Egytelkes
nemes

7.

Más
kategória

1 230

319

556

688

410

75

226

231

123

1 006

315

5 179

8.

Összesen

23 869

6103

9550

7539

6714

4171

5184

3897

4835

25 016

7532

104 410

34. Az adózó családok társadalmi rétegzõdése 1847-ben a szász székekben százalékban

 

 

Szeben

Segesvár

Medgyes

Nagy-sink

Kõ-
halom

Szász-sebes

Szerda-hely

Új-
egyház

Szász-város

Brassó

Beszterce

Összesen

1.

Jobbágy

27,55

33,31

14,28

2.

Zsellér

12,08

0,03

0,12

2,19

7,53

1,99

4,82

3.

Szabad paraszt

49,86

83,63

87,31

90,50

88,20

91,66

95,64

94,07

82,83

49,83

79,22

69,89

4.

Taxalista – cives

5,36

11,14

6,67

0,37

5,66

6,42

6,97

5,31

10,94

5,52

5.

Bányász

0,20

5,46

3,67

0,53

6.

Egytelkes nemes

7.

Más
kategória

5,15

5,23

5,82

9,13

6,11

1,80

4,36

5,93

2,55

4,02

4,18

4,96

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

35. A taxás helyek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1847-ben

 

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Erzsébetváros

Szamosújvár

Összesen

1.

Jobbágy

32

32

2.

Zsellér

20

58

78

3.

Szabad paraszt

3023

1104

652

213

347

5339

4.

Taxalista – cives

985

586

220

190

535

2516

5.

Bányász

6.

Egytelkes nemes

7.

Más kategória

108

87

175

84

69

523

8.

Összesen

4116

1777

1067

577

951

8488

 

36. A taxás helyek adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1847-ben százalékban

 

 

Kolozsvár

Marosvásárhely

Gyulafehérvár

Erzsébetváros

Szamosújvár

Összesen

1.

Jobbágy

5,55

0,38

2.

Zsellér

1,88

10,05

0,92

3.

Szabad paraszt

73,45

62,12

61,10

36,91

36,49

62,90

4.

Taxalista – cives

23,93

32,98

20,62

32,93

56,26

29,64

5.

Bányász

6.

Egytelkes nemes

7.

Más kategória

2,62

4,90

16,40

14,56

7,25

6,16

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

37. Az oppidumok adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1847-ben*

 

 

Viz-akna**

Abrud-bánya

Nagy-enyed

Torda

Kolozs

Szék

Dés

Vajda-hunyad

Hát-
szeg

Zilah

Székely-udvarhely

Oláh-falu***

Kézdi-v.hely

Illye-falva

Sepsi-szent-
györgy

Bereck

Csík-sze-reda

Össz.

1.

Jobbágy

31

   –

64

   23

56

32

    –

 206

2.

Zsellér

314

335

867

100

   43

  278

133

  63

96

65

20

   10

79

434

   10

2847

3.

Szabad paraszt

368

493

 611

    –

188

  22

116

    –

    –

1798

4.

Taxalista-cives

217

162

    –

    –

   –

597

40

    –

40

    –

1056

5.

Bányász

106

1630

113

88

    –

    –

17

   –

    –

    –

1954

6.

Egytelkes nemes

85

143

77

   44

  240

9

   –

123

405

    –

    –

1126

7.

Más
kategória

14

82

69

89

18

      6

   39

22

  23

10

    4

14

10

    1

 401

8.

Összesen

1019

1797

547

1308

699

  704

  557

400

 108

826

181

405

124

   37

189

476

   11

9388

* Az itt felsorolt oppidumok az összesítõ táblázatokba belefoglaltattak.

** Vizakna, Abrudbánya és Nagyenyed – Alsó-Fehér vm., Torda – Torda vm., Kolozs – Kolozs vm., Szék – Doboka vm., Dés – Belsõ-Szolnok vm., Vajdahunyad és Hátszeg – Hunyad vm., Zilah – Közép-Szolnok vm., Székelyudvarhely és Oláhfalu – Udvarhely-szék, Kézdivásárhely, Illyefalva és Bereck – Háromszék, Csíkszereda – Csíkszék területéhez tartozott.

*** Oláhfalu nem oppidum, hanem kiváltságos falu (pagus privilegiatus) volt.

38. Az oppidumok adózó családjainak társadalmi rétegzõdése 1847-ben százalékban

 

 

Viz-akna

Abrud-bánya

Nagy-enyed

Torda

Kolozs

Szék

Dés

Vajda-hunyad

Hát-szeg

Zilah

Székely-udvar-hely.

Oláh-falu

Kézdi-vásár
hely

Illye-falva

Sepsi-szent-györgy

Bereck

Csík-szereda

Össz.

1.

Jobbágy

7,75

51,61

62,16

29,63

6,72

2,20

2.

Zsellér

30,82

61,25

66,28

14,31

6,11

49,91

33,25

58,33

11,62

35,91

16,13

27,03

41,80

91,18

90,91

30,33

3.

Szabad
 paraszt

36,11

70,53

86,79

47,00

20,37

64,09

19,15

4.

Taxalista-cives

21,30

12,39

72,28

32,26

21,16

11,25

5.

Bányász

10,40

90,71

8,64

12,59

4,25

20,81

6.

Egytelkes nemes

4,73

26,14

5,89

6,25

43,09

2,25

14,89

100,00

11,99

7.

Más
 kategória

1,37

4,56

12,61

6,80

2,57

0,85

7,00

5,50

21,30

1,21

10,81

7,41

2,10

9,09

4,27

8.

Összesen

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

100,00

 

39. Az erdélyi adózók számának alakulása társadalmi csoportok szerint 1765/6–1847 között

 

 

1765/6

1767

1776

1785

1791

1795

1805

1808

1815

1821

1831

1847

1.

Királyföldi
 nemes

60

262

94

99

129

108

121

58

65

76

 

2.

Többtelkes
 nemes

4 324

 

3.

Egytelkes
 nemes*

8 317

11 584

9 363

10 843

9 268

9 752

11 770

12 154

11 763

10 798

 

12 233

4.

Bojár

610

1 227

727

530

537

484

638

623

639

 

5.

Libertinus

4 837

6 064

12 281

6 824

7 662

15 735

12 884

13 549

15 630

 

85 835

6.

Szabad román

14 816

14 649

18 235

21 430

21 653

22 342

26 451

26 506

27 310

24 046

 

 

7.

Szabad német

60

237

85

253

204

 

8.

Szabad szász

17 921

18 364

21 717

24 306

26 115

29 302

31 612

32 578

30 743

31 013

 

9.

Szabad
 magyar

627

5 556

1 159

1 141

1 219

3 102

1 290

1 643

1 190

99

 

10.

Szabad
 székely

7 276

7 866

7 942

4 840

10 028

8 435

6 452

7 785

10 317

11 177

 

11.

Primipilus**

8 812

 

9 633

12.

Jobbágy

109 190

107 945

121 066

132 232

128 712

128 258

139 617

138 876

129 917

117 960

129 493

123 112

13.

Zsellér

50 126

45 495

55 919

58 903

63 866

68 106

76 678

75 379

63 301

56 710

59 153

42 327

14.

Taxalista-cives

13 238

11 865

12 254

10 791

13 360

10 864

10 752

10 872

12 873

14 054

 

10 459

15.

Bányász***

804

1 459

3 412

5 643

4 328

4 789

6 780

7 418

5 943

5 674

 

9 424

16.

Sóvágó

969

923

1 115

957

719

1 95

1 104

1 253

1 078

887

 

801

17.

Aranymosó

118

257

666

497

489

429

329

 

230

18.

Tutajos

867

839

1 587

1 927

2 090

2 311

1 198

1 772

1 846

1 865

 

101

19.

Román pap

391

 

20.

Zsidó

194

151

241

304

314

365

484

544

553

555

 

1 459

21.

Görög

74

108

100

94

103

118

73

130

57

309

 

11

22.

Örmény

191

528

167

203

246

235

343

366

394

339

 

604

23.

Bolgár

49

51

38

31

31

22

42

19

17

 

6

24.

Cigány

7 089

7 380

7 429

9 474

11 353

11 747

12 353

11 887

10 473

9 601

 

9 196

25.

Anabaptista

21

20

 

26.

Kóborló

4 964

8 442

2 986

2 632

1 028

692

960

612

35

25

 

27.

Határõr

22 415

 

28.

Kurialista

 

 

Összesen

264 715

258 359

271 852

298 746

302 433

310 659

344 950

343 848

322 475

301 164

 

327 056

    * 1847-ben: Nemes, bojár, armalista

  ** 1847-ben: Primipilus és pixidarius

*** 1847-ben: Bányász és urburás

40. Az adózó családok számának és részarányának alakulása társadalmi kategóriák szerint
1767–1847 között

 

 

1767

1791

1808

1821

1831

1847

 

 

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

szám

%

1.

Jobbágy

107 945

41,78

128 712

42,56

138 876

40,39

117 960

39,17

129 493

39,83

123 112

37,64

2.

Zsellér

45 495

17,61

63 866

21,12

75 379

21,92

56 710

18,83

59 153

18,19

63 952

19,55

3.

Szabad
 paraszt

55 247

21,38

66 092

21,85

81 396

23,67

81 965

27,21

89 865

27,64

95 468

29,19

4.

Taxalista- cives

11 865

4,59

13 360

4,42

10 872

3,16

14 054

4,67

12 947

3,98

10 459

3,20

5.

Bányász

2 500

0,97

5 304

1,75

9 160

2,66

6 890

2,29

9 702

2,99

10 455

3,20

6.

Egytelkes
 nemes

12 811

4,96

9 805

3,24

12 777

3,72

10 798

3,58

12 721

3,91

12 233

3,74

7.

Más
 kategória

22 496

8,71

15 294

5,06

15 388

4,48

12 787

4,25

11 250

3,46

11 377

3,48

 

Összesen

258 359

100,00

302 433

100,00

343 848

100,00

301 164

100,00

325 131

100,00

327 056

100,00

 


[1] A.Csetri–ªt.Imreh: Stratificarea socialã a populaþiei din Transilvania la sfârºitul orinduirii feudale (1767–1821).= Populaþie ºi societate. I. (szerk. ªt. Pascu). Magyar nyelven l. Csetri Elek–Imreh István: Erdély változó társadalma. 1767–182l. Bukarest, 1980.

[2] Tanulmányunk elsõ formájában A polgárosodás útján c. kötetben jelent meg (szerk. Szabad György. Budapest 1990. 377–413.). Címe: Erdély társadalmi rétegzõdésérõl. 1821–1847. Itt ennek bõvített változatát olvashatja az érdeklõdõ.

[3] Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története. Bp. l935. 42–162. – Az erdélyi társadalom múltbeli morfológiai alakulatainak, a csoportokat, rétegeket egybefogó életkereteinek kutatását, rekonstrukcióját ezért is szorgalmaznunk kell.

[4] Extractus summarius Status Familiarum Regiae Contributioni Obnoxiarium Anni Militaris 1831. Magnus Principatus Transylvaniae és Extractus Summarius Status Familiarum Regiae Contributioni Obnoxiarium Anni Militaris 1847. Magnus Principatus Transylvaniae.Magyar Országos Levéltár (MOL). F 37.Gub.Trans.; Vö. Miskolczy Ambrus: Népesség, társadalom és gazdaság a reformkori Erdélyben. Történelmi Szemle 1960. 3 sz. 509–529; A történeti statisztika forrásai (szerk. Kovacsics József). Bp. 1957 7/a,b,c. tábla.

[5] Móricz Miklós: Lélekszámadatok... az 1772–1869. évekbõl. Történeti Statisztikai Közlemények 1957. évf. 1. sz. 26–43. L még Pavla Horskó: La statistique de la première moitié du XIX-e siècle et l'étude scientifique de la population de l'Europe Centrale.= Populaþie ºi societate. IV. Cluj-Napoca 1980. 7–61. – Az 1850. évi népszámlálás a történeti Erdély lakosságát l 861 287 fõre teszi. Ebben azonban nincsen benne a korszakunkban Erdélyi Nagyfejedelemséghez tartozó Partium (Közép-Szolnok, Kraszna megyék és Kõvár-vidék, valamint Zaránd vármegye) lakossága. Vö. Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1850–1941). Bp. 1991.

[6] Kõváry László: Erdélyország statistikája. Kolozsvár 1847. 201–203. Az összeadások számait néhol módosítanunk kellett.

[7] Martin Roberts: Európa története. 1789–1914. Az ipari forradalom és a liberalizmus kora. Bp. 1992. 9.

[8] Fr. Hann: Statistischer Beitrag zur siebenbürgischen Urgewerbskunde mit vorzüglicher Rücksicht auf Landwirtschaft. = Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde (ezután: Archiv.). III. 1848. 34–35; Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens. I. (szerk. C. Göllner). Bukarest 1979. 267.

[9] J. Söllner: i.m. 269–270.; J. Hintz: Volkszählungen in Siebenbürgen. Archiv. III. 1848. 59–61; Fr. Hann: i.m. 30–31; A történeti statisztika forrásai. 7/a,b,c. tábla.

[10] A határõrkatonák 1844. évbeli számát közigazgatási egységenkénti részletezésben J. Söllner közli (i.m. 275.). A családnagyság, a háztartásszerkezet iránt megnövekedett érdeklõdést tanúsító dolgozatokat, valamint a régebbi adatközlõ, eligazító irodalmat itt, most sajnos nem ismertethetjük. Az ötös szorzószámot keveslõk miatt azonban közöljük abszolút számokban is adatainkat. Az 1810-es határõrvidéki családtípus átlagszámok (amelyeket osztószámokként használtunk) a következõk: I. székely gyalogezred = 7,11; II. székely gyalogezred = 6,21; I. román gyalogezred = 5,91; II. román gyalogezred = 6,75; székely huszárezred = 9,74. A nagycsalád jelleget indokolja a határõri terhek famíliákra vonatkoztatottsága. Forrása: Regimenti Transylvanici Confiniarii populatio numerusque pecorum ejatum juxta conscriptionen ad 1810 peractam. (Erdélyi Múzeum-Egyesület Levéltára a kolozsvári Állami Levéltár megõrzésében. Kemény Sámuel Gyûjtemény. Grammatophylaceum Transyilvanicum. Miscellanea. Tom. 20. 670. Az 1847-hez közelebb esõ 1830-as adatokat Benigni könyvébõl (Statistische Skizze der siebenbürgischen Militär-Gräntze. Hermannstadt, 1834. 17.) is átvehettük volna. Ebben számottevõ kalkulációs eltérések gátoltak meg bennünket.

[11] J. H. Benigni: i.m. Handbuch der Statistik und Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen. I. Hermannstadt 1837. 38; Kõváry: i.m. 199.

[12] J. Söllner: i.m. 390. Az ugyancsak kortárs Gyulay Lajos szerint azonban számuk kisebb volt és csak minden 32. volt nemes. Vö. Csetri Elek: Reform és gazdaság. Erdélyi Múzeum 1996. 208. Ezzel szemben V. Cheresteºiu az ugyancsak kortárs Gh. Bariþiura támaszkodva úgy látja, hogy az „ország lakóinak kb. öt százaléka rendelkezett nemesi kiváltságokkal. Ebben a tekintetben – fûzi hozzá – Erdély még Lengyelországot is meghaladta, pedig az utóbbi közismert volt nagyszámú nemességérõl.” Vö. V. Cheresteºiu: A balázsfalvi Nemzeti Gyûlés. Ford. Benkõ Samu. Bukarest 1967. 67.; Gh. Bariþiu: Pãrþi alese din istoria Transilvaniei. II. Sibiu 1890. 2.

[13] Wesselényi Miklós: Balitéletekrõl. Bukarest [Lipcse] 1833. 73–76.

[14] Erdély öröksége. X. (Bev. Bisztray Gyula). Bp. én. 33–34. Önéletírását Szádeczky Lajos adta ki (Gróf Bethlen Lajos önéletírása. Kolozsvár 1908).

[15] Imreh István: Kemény Dénes: Érdekegység. Mûvelõdés XXI/1968. 10. sz. 60–65.

[16] Bölöni Farkas Sándor naplója. (Szerk. Jancsó Elemér). Bukarest 1971. 49.

[17] Kõváry: i.m. 199; Söllner csak 21–21-rõl tud, valamint 6 kihalt grófi és 11 kihalt bárói családról (Söllner: i.m. 389.)

[18] Trócsányi Zsolt írja:  „Az államigazgatás tisztségeinek betöltése még a történész számára is meglepõ szorosan igazodik a birtokmegoszláshoz. Valami szinte »megdermedt« rendiséggel találkozunk.” (Trócsányi Zsolt: Az északi Partium 1820-ban. Bp. 1966. 278.)

[19] J. A. Ritter v. Grimm: Das Urbarialwesen in Siebenbürgen. Wien 1863. 65–198; A. Csetri–ªt. Imreh: Asupra relaþiilor de proprietate feudalã. 1750–1848. = Anuarul Institutului de Istorie din Cluj IX/1966. 109–112; Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Bukarest 1981. 95–100.

[20] Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány. I. Kolozsvár 1861. 75–76.

[21] „Amely falukban számosban vannak egyházas (nobilis unius sessionis) magyar és oláh nemesek, ott egy ún. nemesek hadnagya van, esztendõnként változólag.” (Hodor Károly: Doboka vármegye természeti és polgári esmertetése. Kolozsvár 1837. 489.)

[22] Kádár József: Szolnok-Doboka megye monographiája. III. Dés 1900. 227;  I. Lenk: Siebenbürgens geographisch-topographisch-statistisch... Lexikon. I. Wien 1839. 245. A fogarasföldi bojárokra l. D. Prodan: Bojaren und „vecini” des Landes Fogarasch im 16. und l7. Jahrhundert. Bukarest 1967; Uõ: Urbariile Þãrii Fãgãraºului. I. Bucureºti 1971. – A partiumi kisnemesekre l. Fényes Elek: i.m. V. 113–122. és Szentgyörgyi Mária: Kõvár vidékének társadalma. Bp. 1972. = Értekezések a Történeti Tudományok körébõl. Új sorozat. 56.

[23] Fényes Elek: i.m. VI. 101.

[24] V.Cheresteºiu: i.m. 68. A kisnemességre l. még Szabó István: Jobbágyok –  parasztok. Bp. 1976. 240–243.

[25] Kovács József–Kovács Ferenc: Két évszázad kortársa George Bariþiu. Kolozsvár-Napoca 1984. 124–125 – „Vannak azonban nemesek alig egy holdnyi föld birtokosok" – írja Hodor Károly (i.m. 360). Ellenük háborog Wesselényi is, mondván: „A nemesség az ország nagy részében többnyire bárdolatlan, vastag tudatlanságban, galád korhelységben s lusta henyélésben üli el idejét." (i.m. 54.) L még: Istoria României. III. Bucureºti 1964. 1006–1008, 1022–1025; Magyarország története. V/1. 1790–1848. Bp. 1980. 635–638. 

[26] Adó és országos pénztár. II.Erdélyi Híradó 1846. 171. sz.; 1823-ban gr. Bánffy György, Erdély gubernátora után 197 864 rénes forintnyi adósság maradt az örökösökre. 1845-ben gr. Bánffy József  315 934 forint 8 krajcárnyi tartozás kamatterheit kénytelen fizetni. (Erdélyi Múzeum-Egyesület Levéltára a kolozsvári Állami Levéltár megõrzésében. Bánffy cs. lvt. II. doboz. Fasc.10. Consignationes. 51, 115.)  

[27] L. Jakó Zsigmond: A magyarpataki és kalini hamuzsír-huta története. Bukarest 1956; Csetri Elek: Gépek és korszerû mezõgazdasági eszközök meghonosítása a zsibói Wesselényi uradalomban. = Csetri Elek–Imreh István–Benkõ Samu: Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteirõl. Bukarest 1956. 4–44.

[28] Vö. Imreh István: Kemény Dénes: Érdekegység. 60–61.

[29] Miskolczy Ambrus: Társadalom és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyûlésen. Századok 1979. 883; L. még: Magyarország története. V/1. 635–638; Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965. 498–506.

[30] Mikó Imre: Egyetértés, társadalmi egybeolvadás. Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára az kolozsvári Egyetemi Könyvtár megõrzésében. 2208. sz. – Az iparosodás és polgáriasodás kérdésére l. Istoria României. III. 1010–1021; Magyarország története. V/1. 547–577.

[31] EME Könyvtár a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Könyvtárának megõrzésében. Kézirattár. 93070. sz. és Mike Sándor: Statistica Transilvaniae. 1831, 1857. Címe: Statistico Topographica singulorum in Magno Principatu Transylvaniae existentium Locorum, Civitatem item et Oppidorum ut et Ecclesiarum ad nutum benignorum Decretorum Aulicorum sub No. 1179. Anno 1823, Anno 1825 et Guberniali sub No. 6677 Anno 1829 emmanatarum juxta Altissime praescriptum Formulare, e submissis per Jurisdictiones Tabellaribus Conspectibus ordine Alphabetico efformate. Vö. Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány. I. Kolozsvár  1861. 74–76, 94, 103.

[32] Erdély története. Fõszerk. Köpeczi Béla. III. Bp. 1986. 1232.

[33] Csetri Elek – Imreh István: Erdélyi városok a feudalizmus alkonyán. Korunk 1964. l2. sz. 1625–1632; Uõk: Aspecte ale dezvoltãrii oraºelor din Transilvania (1786–1848). Studia Universitatis Babeº–Bolyai. Series Historia. Fasc 2. 1966. 61–76.

[34] Erdély története. III. 1236.

[35] Csetri Elek – Imreh  István: Erdélyi városok a feudalizmus alkonyán 1628.

[36] Kõváry: i.m. 210.

[37] J. Hintz: Stand der Privat-Industrie, der Fabriken, Manufakturen und Handlungen in Siebenbürgen im Jahre 1844. Archiv 1846. 426.

[38] Erdély ipari, kereskedelmi és foglalkozási statisztikája 1839-bõl. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle IV/1897. 365–371; Hintz: i.m. 424–426; Tafeln zur Statistik der  Österreichischen Monarchie. III–XXI (1830–1851.)

[39] Imreh István: Az erdélyi manufaktúraipar munkásairól. = Erdélyi hétköznapok. Bukarest 1979. 199–223; Uö: Despre începuturile industriei capitaliste din Transilvania în prima jumãtate a secolului al XIX-lea. Buc. 1955.

[40] Erdély története. III. 1249.

[41] Idézi Csetri Elek: Reform és gazdaság. Erdélyi Múzeum 1996. 208.

[42] Wesselényi Miklós: Balitéletekrõl. 76.

[43] Magyar Törvénytár. 1540–-1848. évi erdélyi törvények (ezután: Erdélyi törvények). Bp. 1900. 130.

[44] Erdélyi törvények. 549.

[45] Csetri Elek–Imreh István: i.m.76, 78, 81, 97, 113.

[46] Idézi Miskolczy Ambrus: A brassói román levantei kereskedõ-polgárság kelet-nyugati közvetítõ szerepe (1780–1860). Bp. 1987. 7.

[47] Erdély története. III. 1247.

[48] Erdély története. III. 1247–1248.

[49] A gazdagodó, virulens  román kereskedõ polgárságra Miskolczy Ambrus idézett tanulmánya mellett l. Caius Teodorescu disszertációját: Dezvoltarea social-economicã, politicãºi culturalã a românilor braºoveni în perioada 1780–1848. Bucureºti 1978. (Mintegy 5 manufaktúra alakult az említett idõszakban román tõkével Brassó vidékén, valamint a vármegyei területeken.)

[50] Wesselényi Miklós: Balitéletekrõl. 75,78.

[51] Erdély története. III. 1261–1262.

[52] D. Prodan: Supplex Libellus Valachorum aus der Geschichte der rumänischen Nationsbildung. 1700–1848. Bucureºti 1981; C. Göllner: Betrachtungen zum fortschrittlichen Denken der Siebenbürger Sachsen in l9. Jahrhundert. = Forschungen zur Volks- und Landeskunde. 1959. l. sz. 7–45; S. Benkõ: Societãþile culturale clujene din prima jumãtate a sec. XIX. ºi rolul lor în formarea intelectualitãþii burgheze. = Studii ºi cercetãri de istorie. VII. 1957. l–4. sz. 143–164; Dankanits Ádám: Olvasótársulatok, polgári társalkodók és kaszinók. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. XII/1968. l. sz. 99–103.

[53] Kõváry: i.m. 203–210; J. H. Benigni: Handbuch.  I. 22–23; J. Söllner: i.m. 390–391; Erdélyi Nagyfejedelemség tiszti névtára 1848. évre. Kolozsvár é.n.; Erdély története. III. 1261–1262.

[54] Benkõ Samu: Az erdélyi mûszaki-gazdasági értelmiség kialakulásának kérdésérõl. = Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteirõl. 108–112; Erdély története. III. 1255.

[55] Benkõ: i.m. 97–140.

[56] Fényes: i.m. 13.

[57] Szentkirályi Zsigmond: Az erdélyi bányászat ismertetése. Kolozsvár 1841. 187–191.

[58] D. Prodan: Date asupra mineritului Transilvaniei în preajma anului revoluþionar 1848. Studii III/1950. 3. sz. 65–80; Erdélyi bányász kalendariom  1844. szökõ évre. Kolozsvár 1843. 121.

[59] Szentkirályi: i.m. 217.

[60] Vö. Al. Neamþu: Situaþia ºi lupta minerilor din Transilvania în prima jumãtate  a sec. XIX. = Anuarul Institutului de Istorie. V/1961.

[61] I. Tóth Zoltán: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig. Bp. 1951; román változata: Miºcãrile þãrãneºti din Munþii Apuseni pânã la 1848. Bucureºti 1955; Kiss András: Varga Katalin pere. Bukarest 1979; Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek. Bukarest 1981. 109–115.

[62]ªt. Imreh: Conscripþia grãnicerilor transilvãneni din anul 1810. = Sub semnul lui Clio. Cluj 1974. 93; J. H. Benigni: i.m. 17–18; J. Söllner: i.m. 275.

[63] J. Hintz: Die Bevölkerungsverhältnisse im Hermannstädter Stuhl nach der Zahlung im Jahre 1839. Archiv. II/1846. 396–399, 412; J. H. Benigni: Statistik und Geographie... I. 39.  például három csoportot sorol fel: a. Adelige; b. Freie possessionirte Leute, Bürger, Gewerbsleute; c. Unterthanen, Inquilinen und sonstige Grundbestzilose [!].

[64] Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens. 266–276; Sárközi Zoltán: Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (1790–1848). Bp. 1963; Fr. Teutsch: Stille Jahre (1805–1830). Hermannstadt 1896. 27–62; Jakab Elek: A királyföldi viszonyok ismertetése. I. Pest 1876. 119.

[65] C. Göllner: Regimentele grãnicereºti din Transilvania. 1764–1851. Bucureºti 1973; V. ªotropa: Districtul grãniceresc nãsãudean. Cluj-Napoca 1975; Imreh István: A rendtartó székely falu. Bukarest 1973.

[66] Mezõkövesdi Újfalvy Sándor emlékiratai. (kiad. Gyalui Farkas). Kolozsvár 1941. 315.

[67] Egyed: i.m. 96–98; Vö. Sebess Dénes: Magyar agrár-evoluciók. Bp. é.n. 35; V. Cheresteºiu: i.m. 46; A jobbágyfelszabadítás jelentõségére l. Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 337–356.

[68] Hodor: i.m. 360. A pórnép helyzetét Wesselényi is sötét színekkel festi: Balitéletekrõl. 53–69.

[69] Vö. Egyed: i.m. 99–100.

[70] Miskolczy Ambrus írja: „Az összes mûvelés alatt álló földnek 55–60%-a került a volt úrbéresek tulajdonába, megyékben kétharmada és Székelyföldön pedig fele-egyharmada...” (Miskolczy: i.m. 87l.)

[71] Gh. Bariþiu: i.m. II. 75;  L. még Imreh István–Csetri Elek: Az árutermelés fokozódása az erdélyi mezõgazdaságban a feudalizmus bomlásának idején. Studia Universitatis Babeº–Bolyai. 1962. fasc. l.41–56.

[72] Hodor: i.m. 500.

[73] Kovács József és Kovács Ferenc: i.m. 192.

[74] Sächsisch-schwäbische Chronik (red. Eduard Eisenberger–Michael Kroner). Bukarest 1976. 113.

[75] Erdélyi Híradó. 1842. 60. sz. 359.

[76] Vö. Trócsányi: Az északi Partium 1820-ban.

[77] Kovács József és Kovács Ferenc: i.m. 125.

[78] Wesselényi: i.m. 76–77.

kapcsolódok
» Erdélyi Múzeum Egyesület
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
   
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék